Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)

1981-01-22 / 18. szám

Üépi demokráciánk születése (I.) Kelet-Európa és az antifasiszta nagyhatalmak 1943 NYARÁTÓL a szövet­séges nagyhatalmak külügymi" nisztériumai —, s velük egy­idejűleg a nemzetközi sajtó — egyre gyakrabban foglalko­zott Kelet-Európával. A náci Németország kisebb kelet­európai csatlósai (Bulgária, Magyarország, Románia és Finnország) előre látván vagy legalábbis sejtvén a háború számukra várhatóan kedvezőt­len kimenetelét, ekkor már lázasan keresték — mind dip­lomáciai, mind titkosszolgá­lati úton — a lehetőséget, hogy kapcsolatba léphessenek az antifasiszta nagyhatalmak­kal, s tisztázhassák mire szá­míthatnak fegyverletétel ese­tén. A Vörös Hadsereg — a nagy kurszki győzelem után a német fasiszta csapatokat üldözve, saját korábbi hatá­raikhoz köziedet!, s 1944 ta- vaszán-nyarán megkezdte Közép- és Délkelet-Európa. felszabadítását. Jóllehet Lon­donban és Washingtonban egyaránt tudatában voltak annak, hogy Kelet-Európát a Szovjetunió szabadítja majd fel, mégis; a nyugati kormány­köröknek is végig kellett gon- dolíüok, hogy mit akarnak a térségben, s mi legyen az itt élő népekkel a, háború után. A Szovjetunió a múlt pél­dájából okulva szorgalmazta, hogy a nyugati határai men­tén elhelyezkedő országokban olyan „baráti kormányok” ala­kuljanak, amelyek a népfront­politika szellemében, a kom­munisták részvétedével de­mokratikus kül- és belpoliti­kát folytatnak; készek vele együtt harcolni, akár fegyver­rel is, a német fazismus el­len, s képesek arra, hogy gá­tat vessenek minden, a fasiz­mus feltámasztására irányuló próbálkozásnak. Ugyanakkor a szovjet állam- és pártveze­tés elutasította a forradalom exportjának gondolatát. Nem szólt bele közvetlenül abba, hogy a felszabadított orszá­gok miként alakítják ki or­száguk belső társadalmi-poli­tikai rendjét, azonban — ér­telemszerűen — mindegyik országban a baloldali, demok­ratikus erőket támogatta. A kelet-európai országok azonban a Szovjetunió szem­pontjából nem bírtak egyfor­ma súllyal. Ha fontossági sor­rendet állítunk, első helyen Lengyelország állt, azt követ­te Románia és Bulgária — te­hát a három közvetlenül ha­táros ország — majd Cseh­szlovákia, Magyarország, Ju­goszlávia és Albánia jött, s végül Ausztria, ill. Görögor­szág zárta a sort. Sztálin a háború alatti csúcstalálkozón többször is megindokolta, hogy a Szovjetunió miért ke­zeli megkülönböztetett figye­lemmel a lengyel kérdést. „... Lengyelország kérdése nemcsak becsületbeli kérdés, hanem biztonsági kérdés is — mondotta 1945 februárjában Jaltában., — Biztonsági kér­dés pedig annyiban, hogy Len­gyelországgal függnek össze a szovjet állam legfontosabb ha­dászati problémái... A törté­nelem folyamán Lengyelor­szág mindig olyan korridor volt, amelyen az Oroszország­ra támadó ellenség átvonult. Gondoljunk csak az utóbbi 30 esztendőre: ez alatt az idő alatt a németek két ízben. vo­nultak át Lengyelországon, hogy megtámadják országun­kat”. AZ EGYESÜLT Államok kelet-európai politikáját a háború befejező szakaszában és a háború utáni első évek­ben (1947 nyaráig) egy sajá­tos kettősség jellemezte. Az amerikai kormánykörök egy­felől belátták, hogy a Szov­jetuniónak ellentétesek az ér­dekei Kelet-Európábán, s biz­tonsága szempontjából leg­alább olyan fontos ez a tér­ség, mint az USA szempont­jából Laitin-Amerika. Elis­merték, hogy a világ első szo­cialista államát vezető szerep illeti meg itt. Másfelől egy pilanatra sem lemondva Kelet- Európáról arra törekedtek, hogy — világuralmi terveik­kel összhangban — saját el­képzeléseiket, akaratukat ér­vényesítsék a térség országai­ban. E kettősség azonban a gyakorlatban nem egyforma mértékben mutatkozott meg: Roosevelt idején a kelet- európai kérdések teljesen alá voltak vetve a szovjet—ame­rikai viszony alakulásának, s az amerikai kormányzat szá­mos engedményt tett, hogy biztosítsa a Szovjetunió köz­reműködését Japán leverésé­ben. Truman elnöksége alatt viszont — az atomtitok bir­tokában — az amerikai kül­politika keményebbé vált, nem volt tekintettel a Szovjet­unió sajátos érdekeire, sőt éppenséggel a szovjet befo­lyás felszámolását szerette volna elérni. Bár az USA-nak a háború után sem volt elő­re kidolgozott, végiggondolt kelet-európai politikája, ki­mutatható, hogy polgári, kis­polgári erőkre, főként a pa- rasztpártokra támaszkodva a térség országaiban mindenütt a tőkés termelési viszonyok meg­erősítésére, a polgári demok­rácia fenntartására, a keres­kedelem szabadságának biz­tosítására törekedett. Céljai elérése érdekében nem riadt vissza a gazdasági, vagy po­litikai nyomás gyakorlásának eszközétől sem. Anglia számára Kelet-Eurő- pa a háború alatt elsősorban politikai szempontból jelen­tett sokat. Lengyelország ná­ci lerohanása miatt üzent ha­dat Hitlernek; a csehszlovák, a lengyel és jugoszláv emig­ráns kormányok Londonban ütötték fel székhelyüket; a csatlós országok emigráns an­tifasiszta csoportjai szintén itt szervezkedtek. Az angol kor­mány a háború befejező sza­kaszában, 1944—45-ben, azon­ban átértékelte kelet-európai politikáját. Amíg korábban politikájának előterébe Len­gyelország, Csehszlovákia és Jugoszlávia állt, addig 1945 után figyelme a mediterrán or­szágokra, Jugoszláviára, Gö­rögországra és Törökországra összpontosult. E váltás az an­gol gyarmatbirodalom érde­keivel függött össze. — A Tá­vol-Keletre (Indiába) és a Kö­zel-Keletre a Földközi-tenge­ren keresztül vezetett a fő víziót. Angliának elemi érde­kei fűződtek ahhoz, hogy ezt a közlekedési vonalat szilár­dan ellenőrzése alatt tarthas­sa, ezért nem volt közömbös számára, hogy mi történik a Földközi-tenger partvidékén. Churchill és a háborús kabi­net aggodalommal tekintett minden olyan mozgalomra, el­sősorban a kommunista veze­tés alatt álló partizánmoz­galmakra, amelyek veszélyez­tethették Anglia pozícióit e térségben. Arra törekedtek, hogy a Szovjetunióval komp­romisszumot kötve, legalább ott megőrizhessék hadállásai­kat, ahol számukra a legfon­tosabb. Churchill miniszterel­nök 1944. októberi moszkvai látogatásakor igyekezett rá­venni Sztálint, hogy Közép- és Délkelet-Európában osszák meg a „felelősséget” egymás között: Romániában, Bulgária" ban és Magyarországon, ame­lyet a Vörös Hadsereg szaba­dít fel — a .Szovjetunió ve­szi át az irányítást, Görögor­szágban, ahol angol csapatok szálltak partra, Anglia akara­ta lesz a mérvadó, míg Jugo­szlávia esetében közösen vállalják a felelősséget. BÁR A NÉMET és japán fasizmus elleni harcban a szö­vetséges nagyhatalmak váüt- vállvetve küzdöttek, a kelet- európai kérdésekben — min­denekelőtt a lengyel kérdés­ben, a volt csatlós országok diplomáciai elismerésének ügyében, s a háború utáni ren­dezés dolgában — már a há­ború alatt kiütköztek az ér­dekellentétek. Vida István Az élelmiszer-ellátás 1980-as tapasztalatai Változóban étkezési szokásaink — Közvetlen beszerzés, új partnerek Előre csomagolás: teljes önkiszolgálás — Nemcsak kenyeret, kályhát is Szenzációs híradásokra ér­demesült, nagy dolgok nem történtek az elmúlt esztendő­ben a megye élelmiszer-keres­kedelmében, mindössze ennyi: a vásárlók kiegyensúlyozott, zavartalan ellátást élveztek, az élelmezéshez szükséges alap­vető cikkekben nem szenved­tek hiányt. S ez — figyelem­mel a termelői, illetve nagy­kereskedelmi beszerzés nehéz­ségeire — egyáltalán nem kevés. A Nógrád megyei Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat ellátási feladatát a fogyasz­tói igények alakulásához iga­zodva oldotta meg. Tavaly például tekintélyes mértékben emelkedett a cukorral, liszttel szembeni kereslet, csökkent egyes, főleg a drágább étel- konzervek forgalma, s ezek arra utalnak, hogy az eddigi­nél jobban berendezkedtünk az élelmiszerek otthoni föl­dolgozására. MÉG MINDIG A SERTÉS Teljesítette a vállalat a kor­szerű táplálkozásra vonatkozó, üzletpolitikai elvei közt meg­fogalmazott céljait. Az előző évinél kilenc százalékkal több, összesen 25 millió forint árú baromfit vásároltunk boltjai­ban, 76 millió forint értékű tejet és tejterméket, zöldségre, gyümölcsre 20 millió forintot költöttünk. Duplájára emelke­dett a vállalat üzleteiben a hűtőipari termékek forgalma, ezekből csaknem öt és fél mil­lió forint értékű kelt el. Nagy siker volt az új választékként bevezetett Gasztrofol étel, va­lamint a mirelit tésztaújdon­ságok sora. Míg egyes étkezési szokása­inkat könnyen, gyorsan felad­juk, másokhoz ragaszkodunk. Ezt jelzi' például, hogy az elmúlt évben eladott 168 va­gon tőkehúsból mindössze 21 vagonnyi volt a marhahús A családok túlnyomó. többsége változatlanul a sertéshúst ré­szesíti előnyben. Az élelmiszerek választéká­nak bővítésére a Nógrád me­gyei Élelmiszer-kiskereskedel­mi Vállalat tovább növelte a közvetlen árubeszerzés ará­nyát: míg 1979-ben 48 millió forint értékben vásárolt árut ily módon, tavaly ugyanez 68 millió forintra emelkedett. Szövetkezeti húsüzemeket, édesipari gyárat, megyén kí­vüli nagykereskedelmi vál «HMflif«' - ■ ■ÜjjjjjSÜi ..új kj Űj gyártócsarnokot építenek Érsekvadkerten, a Szerszám- ipari Művek gyáregységében, ahol különböző védőburkolato­kat készítenek a szerszámgépekhez. A munkavédelmi esz­közök gyártásában kooperációs partnerként NSZK-beli vál­lalat is részt vesz. A gyártóberendezéseket ők szállítják, el­lenértékként terméket vásárolnak vissza. A munka alkotó erő Pályakezdők a síküveggyárban A felsőfokú végzettségűek talán legkritikusabb életsza­kasza a pályakezdés Hogyan tudnak beilleszkedni a társa­dalmi munkamegosztás folya­matába? Megtalálják-e helyü­ket képesítésüknek, érdek­lődésüknek és anyagi szükség­letüknek megfelelően? Erről beszélgettem a salgótarjáni síküveggyárban néhány pá­lyakezdővel — Az iparfejlesztés egyik velejárója a nagyobb szakkép­zettség biztosítása. A síküveg­gyár komplex fejlesztése, gyártmányainak bővítése tehát nyilvánvalóvá tette a friss dip­lomások munkába állítását — mondja Simon Lajos, a KISZ- bizottság titkába. — Ezt bizo­nyítja az alig 5 éve működő, Zagyva III. húzóüzem is, ahol az irányító apparátust főleg fiatal szakemberek alkotják. Az új síküvegfeldolgozó ra­gasztott-vízszintes és zomán­cozó gyártósora szintén a fia­talok közreműködésével ké­szült, illetve üzemel. A gyár szinte minden jelentősebb te­rületen ott varrnak. — Salgótarjánnak köztudot­tan nincs üvegipari értelmi­séget teremtő bázisa. Hogyan lehetett a szükségleteket ki­elégíteni? — „Feltérképeztük” a fej­lesztéshez szükséges szakem­ber-szükségletet és a szakterü­leteknek megfelelően pályáza­tot hirdettünk, vagy tanulmá­nyi szerződést kötöttünk. Az utóbbi években több mint 30 pályakezdő került a gyárba. Az ifjú szakemberek foglal­koztatási terv alapján ismer­kednek a munkaterületekkel, és megfelelő tapasztalatszerzés után specializálódnak: a rá­termettebbek pedig vezető munkakörbe kerülnek — vá­laszol Takács Gyula, a sze­mélyzeti és oktatási osztály munkatársa. Tapasztalatunk és felmérésünk szerint a fiata­lok általában megtalálják a helyüket és — a kapott fel­adatoknál többre is képesek. Simon Lajosnak a beillesz­kedésről hasonló a vélemé­nye. — Különösen a pályakezdő KISZ-tagok aktívak, kezde­ményező';. Szinte mi: szer­vezetbe, •»•izgalomba hakap­csolódnak : vitaköröket, sze­mináriumokat vezetnek. Veze­tői munkát vállalnak egyesü­letekben, szocialista, brigádok­ban szakszervezetben... Tehát aki cselekvő, aki tenni akar — megtalálja a helyét, alko­tókészségé érvényesülhet. Hogyan vélekednek erről az érdekeltek? Bujtás József 26 éves gé­pészmérnök, tanulmányi ösz­töndíjasként két éve került a gyárba: — A diploma témám is üze­mi feladat kidolgozása volt Nagyon örültem, hogy felvé­tel után a műszaki osztályon ennek megvalósításával fog­lalkozhattam, majd több érde­kes gépészeti feladatot kap­tam. Most az építő-fenntartó gyáregységnél különböző kar­bantartási feladatok előkészí­tésével. szervezésével foglal­kozom. A múlt nyáron vállal­tam el az FMKT-titkári meg­bízatást. A fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsában az Alkotó ifjúság pályzatra közel hatvan témajavaslatot állí­tottunk össze. Ez is bizony ít- la. hogy van munka, teendő bőven a fiataloknak. Vélemé­nyem szerint éppen a sok el­foglaltságból adódóan a mun­kahelyi beilleszkedés nem okozhat gondot senkinek. Nagy családi örömünk, hogy a múlt év végén, gyári kölcsönnnel, új lakásba költözhettünk két­éves kislányunkkal... Aulich Árpád 26 éves ve­gyészmérnök, az új síküvegfel­dolgozó megbízott üzemveze­tője: — Két évvel az egyetemi ta­szakköny veket bújja. Szere­tünk tanulni. Az a tervünk — mondja a feleség, aki piacku­tató és a Szilikátipari Tudo­mányos Egyesület helyi cso­portjának titkára —, hogy a 2 éves mérnök-közgazdász képesítést is - megszerezzük. A férjem már ősszel el is kezd­te, s ha végez, utána én tanu­lok. Van egy kisfiúnk, ezért egyszerre nem járhatunk. A nulmányok befejezése előtt gyár tavalyelőtt biztosított la­lettem a síküveggyár ösztön­díjasa. Ezt nagyon hasznosnak »tartom mindkét fél részéről. Diplomamunkámban az edzétt- üveg vizsgálati módszereit kel­lett elkészíteni. Munkahelyi feladatom is ehhez kapcsoló­dott: az új edzőberendezések beruházásával foglalkozhat­tam. Később pedig a feldolgo­zóüzem vezetésével bíztak meg. Szerem a munkámat, igaz komoly megterhelést je­lent. Épp ezért úgy érzem, hogy a ió termelésirányításhoz még sok tapasztalatra van szükség. Szívesen vállaltam te­endőim mellett a szakszerve­zeti tanfolyam vezetését, de a továbbtanulás gondolatával is foglalkozom. Fehér Zoltán és felesége Farkas Gabriella 1978 őszén már házaspárként lett a sík­üveggyár dolgozója. Mindket­ten vegyészmérnökök. A férj gyártmányfejlesztési csoport- vezető és a KISZ végrehajtó bizottságának tagja. — Munkája nagyon leköti, szereti amit csinál, otthon sem nyugszik, állandóan a kást. Sok lehetőséget, rengeteg fantáziát látunk a munkánk­ban. Nagyné Bálint Erika alig múlt 22 éves, rendszerszervező szakon végzett: az elmúlt év szeptemberétől dolgozik a gyár szervezési osztályán. — Az a benyomásom, hogy jó kollektívába kerültem. A főiskolán tanultakat, azonban csak alapos üzemi ismeretek után lehet hasznosítani. A szervezést komolyan kell ven­ni. mert többet beszélünk a problémákról, mint amennyit teszünk. Hiszen a szervezés nemcsak a szervezőn múlik... Ahogy a friss diplomások munkahelyi beilleszkedése nemcsak rajtuk múlik. A kör­nyezet a munkatársak önzet­len segítsége is szükséges, hogy megtalálva helyüket, mi­nél eredményesebb munkát végezzenek a maguk és mind­annyiunk; a társadalom javá­ra. Vendel Lajos lalatot keresett meg, új part­nerekként pedig a miskolci vendéglátó vállalat, a jászbe­rényi tsz húsüzeme és a Fejér megyei Zöldért állt be a sorba. AMI SZŰKÉBEN VAN Bár alapvető élelmiszerek nem hiányoztak az üzletekből, egyes élelmiszerek és vegyi - áruk hosszabb időre eltűntek a polcokról. Szűkös az édes­ipari áruk választéka (vala­melyes javulást az idénre ígértek), ritkán kapható a füs­tölt áru, a lángolt kolbász, a pecsenyekacsa és a libaapró­lék. Esetenként hiába keres­sük megszokott mosó- és öb­lítőszerünket, s időnként hi­ánycikk volt az olcsó bor és néhány cigarettamárka. A köz­vetlen árubeszerzés arányának további növelése, a vállalati mozgékonyság fokozása a hi­ánycikkek megszüntetésének is egyik legjobb eszköze. Bevált forma a fogyasztói szokások alakításában az áru­bemutató, a kóstoló. A lekö­szönt esztendőben ötven al­kalommal rendezett ilyet a vállalat, az erre fordított ener­giája az ismertetett élelmiszer átlag 5—8 százalékos forga­lomemelkedésében kamatozik. Árengedményes vásárra ki­lencszer kerített sort összesen ötmillió forint értékű áru­alappal, s ez érték csaknem fele a vásárlók megtakarítása volt Az üzletbe naponta betérő vásárlónak nem közömbös az sem, hogy milyen körülmé­nyek között intézheti el be­szerzését. A Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat tavaly két és fél millió forintot költött hűtők, pénz­tárgépek, szeletelőgépek be­állítására, csaknem nyolcmil­lió forintot pedig festésre, kor­szerűsítésre. A megyében első ízben megvalósította a teljes önkiszolgálást a salgótarjáni Pécskő úti boltban. Mindent előre mérve, csomagolva kap a vevő, megszűntek a koráb­bi időre oly jellemző, hosszú sorok, s a forgalom — az út­javítás miatti nehéz megköze­lítés ellenére is — tekintélyes mértékben emelkedett. NEM KELL LESNI A HENTEST A heti egy-két napon, s ak­kor is csak órákon át nyitva tartó húskimérőhelyeket, ösz- szesen 16-ot megszüntetett a vállalat. Helyettük a közeli élelmiszerboltokban a teljes nyitvatartás ideje alatt kap­ható csomagolt tőkehús, a vá­sárlónak nem kell lesnie, mi­kor jön a hentes. A salgótar­jáni húscsomagoló' üzemből heti húsz mázsa tőkehúst szál­lítanak ezekbe a boltokba. A kistelepülések ellátására külön gondot fordítanak. Míg 1979-ben készletgazdálkodás szempontok miatt megszüntet­ték az aprófalvak élelmiszer- boltjaiban a tartós fogyasztá­si cikkek, iparcikkek árusítá­sát, tavaly — a vevők kéré­sére — visszaállt a régi rend: ismét kaphatók ezek iá, vala­mint rövidáruk, alsónem ük, üveg-porcelán, háztartási esz­közök. Mindezek után érdemes szót ejteni a vállalat tervteljesíté­séről, lévén, hogy a tavaly el­ért eredmények alapozzák meg az idei évtől remélt ' sikert. Értékesítési forgalma eléri a 940 millió forintot, mely az előző évitől (folyó áron szá­mítva) egytizeddel több, de meghaladja a tervezettet i s. A fegyelmezett költséggazdálko­dás, a készletek előnyös ala­kulása és a jó árrésszint kö­vetkeztében tisztesnek mu­te' :ozik a nyereség is. Az idei esztendőre vonatko­zó üzletpolitikai elképzelések lényegében változatlanok. Az előző évitől 5—6 százalékkal nagyobb forgalom lebonyolítá­sát célozza meg a vállalat, az ehhez szükséges szerződéseket (az árualap 90 százalékára» most köti. (szendi) r NÖGRÁD — 1981. január 22., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom