Nógrád. 1981. január (37. évfolyam. 1-26. szám)
1981-01-18 / 15. szám
Száz éve született Oláh Gábor A debreceni remete emléke j Magyar győzelem az arezzói fesztiválon Koporsók a színpadon A húszadik század rendkívül sokszínű és változatos magyar irodalmának kevés olyan különös, magányos alakja volt, mint Oláh Gábor, Debrecenből indult és Debrecenbe tért meg már igen hamar, hogy lényegében sohase mozduljon ki többet szülővárosából, ahol viharokat kavart, csakúgy, mint az irodalmi élet forgatagában. Mert nem akármilyen becsvággyal indult el a pályán, s nem akármilyen tehetséggel: csakhogy a becsvágy olykor tévutakra vitte; a sistergő fiatalos tehetség, az átütő nyelvi erő pedig idővel hamvadni látszott, 6 nagy kortársaival, Adyval, Babits-csal, Juhász Gyulával és Móricz Zsigmond- dal nem tudott lépést tartani. Oláh Gábor vagyok, a büszke költő, Az örök Isten arany trombitája; Viharok elé vihardalt süvöltő, A nap heroldja, népek hajnalára. Kiáltó szó kietlen pusztaságon, Ki elvarázsolt várost élni hív. Soha nem járt homokon tiszta lábnyom, i Lápon: vezérláng, csalfa, s primitív. Ilyennek látta tehát önmagát, s amikor 1908 körül országos hírnévre tett szert, s valóban rendkívüli tehetsége már mások által is igazoltatott, éppen túlzott és szertelen tehetségtudata miatt következett be életének talán legtragikusabb tévedése. Elutasította Juhász Gyula felhívását, hogy álljon be a Holnap Íróinak táborába, azzal az indoklással, hogy nem ismeri kellően a társaság tagjait, s marádt a maga által alapított Bokréta nevű debreceni társaságnál. A Rákosi Jenő vezette retrográd irodalmi körök azonban sikerrel használták ki ezt a választást, s Oláh Gábort Ady Endre és a haladó magyar irodalom elr len akarták kijátszani. A kezdeti sikereket hozó szerep megszéditette a — saját kifejezésével élve — Debrecenbe visszahanyatlott költőt; de a kortánsak szigorú és mégis igazságos ítélete elől nem térhetett ki. „ . . .egységes mondanivaló híján a fantázia szabadon űzi kapkodó játékait... az olvasó sajnálja, hogy a képzelet ereje, a nyelv ennyi gazdagsága ily szélházi műre pazarolta tik”. — írja Babits Mihály a Korunk hőse című elbeszélő költemény kritikájában. Majd véleményét így foglalja össze: „Oláh Gábor a magyar irodalom szebb ígéretei közé tartozik —, de ez az ígéret még beteljesülésre vár”. Valóban — bár jeles költői munkákkal és tanulmányokkal gazdagította irodalmunkat — megmaradt örök ígéretnek. A Nyugattal való kapcsolata 1911 Után hosszú időre megszakadt, a huszas évek elejétől pedig az égésé irodalmi élet perifériájára szorult; s bár később újra kapcsolatot talált Babits-csal, Kosztolányival és másokkal, debreceni remeteségéből már nem tudott és nem is akart kilépni. 1942-ben már egészen elkomorult kedélyállapotban, hosszú súlyos betegség után, és már sokak által elfeledve halt meg. Bóka László így emlékezett rá: „Oláh Gábor valóban belsőleg sértett ember volt, nem kedvezett neki a debreceni magány. De miért furdalt mindenkit a lelkiösmeret? Babits azt mondta nekem róla: «Barátunk volt és cserbenhagytuk».” a a. 1—Z: Jelenet a magyar társulat előadásából Az egyik díszletmunkás ke- akadémia társulata egy kéz* pes produkcióval könnyedén az élre tört. A némajátékok egyértelmű volt között is mainzi A legtisztább összemér!»» tőséget a kötelező kategória biztosította, itt minden együttesnek Caius Petronius egy darabját, illetve valamely feldolgozását kellett előadnia. A mantovai, római és párizsi meghívott társulatok egyaránt Jean Cocteau „L’Ecole de* veuves”-ét választották, a magyar együttes pedig egy Christopher Fry-átdolgozást kombinált össze egy Hubay Miklós „Néroniáná”-jából vett keretjátékkal. Az alaptéma mindenütt az, hogy a férjét gyászoló özvegy a kriptában is elcsábítható, ebből azonban az átdolgozó szerzők és társulatok is rendkívül sokféle mondanivalót bontottak ki. A mantovai „Teatro Minimo” rendezőjének például az az ötlete támadt, hogy az özvegy lehet férfi is, és nő a csábító, de ezen új alaphelyzet felvázolása után már semmi ötlete nem maradt arra, hogy izgalmassá tegye az előadást: A legjobban — és ezt a Giole-díj is bizonyítja — a Valló Péter rendezte magyar változat sikerült. Fry darabja szabadságfokú kategóriában volt a legszerényebb a színvonal, a ljubljanai színművészeti *•* ’♦* *♦* *♦* *** *** *♦* *♦* ♦«’ *♦* *4* *** *** *** *** *** ♦♦♦ *♦* ♦♦♦ • gáThatom?" „Kösz, Gyuri, de báld meg ne szeretni.” „Már gyott, félrehívta Lajos bácsit, rest, kihúzta a dugót, a mos- tartozója vagyok.” „így sem előbb kínáljon meg két valamivel.” bennün- megpróbáltam,” Aznap éjjel úgy támolyogMeeleoett hofiV a barátom tem haza’ 111111013 011 ls *é- Megiepett, notoy a naratom 1-niruW(. Elfelejtettnek pálinkásüveget, varázsolt elő és m munknak töltött. „Csin- csin fiúk”, sietett Lívia. Gyunnharakat sze2 lennék. Elfelejtettnek i*n d h ó r - kitt szorongások törtek rám. Inni kívántam, de szerencsére semmi sem volt otthon. tagadott meg egy forró kéz- italt. „Végezzünk az alkohol szorítást. lal, mielőtt az végezne veItthon első utam a kórház- lünk.” „Olyan vagy most, hoz vezetett. A liftre várva égy rossz ripaos. „Taazon töprengem, mi ráció ^11 ‘^ jellemzés.” Szájat gonosz van abban, hogy az . elme- mosolyra húzta, színpadiasán rit leteeezte s visszatérd Caör^Öre húzt3m 311 órát, le- ideg osztályokat minden kór- kezet nyújtott: „tégedet nem SÜS a ?upla altató- ha2ban a legfelső szinten he- teltelek a visszaeséstől”. ls lehajtotta. Azután nyű volt beterelni a paraván tói is csak forogtam, mint az „„„/J orsó. Veszélyérzetem volt. mögé az általam is jól ismert ^ha hínáros vízben csap- rág6guITliI1 kodnék, _ kapkodtam levegő ván a -sii! lyezik el? Kós Gyuri narancsillatú Lívia temetése megtakarított beleegyezett, hogy nem zárkózik el egy alaposabb kivizsgálástól sem. Mielőtt a nővér a kórterembe kísérte volr na, megcsókolt és szavamat vette, hogy minden nap meglátogatom. Gyuri nem volt kíváncsi természetű, se bőbeszédű. Amikor magunkra marad- . tunk, csak annyit mondott, egy kis munka.” „Hány nahogy „teljesen kész van”, P°s?” „Kettő-három, de elAkkor miért itattad?” „Mert babrálgatunk vele egy hétig Uí^_; _ í súlyozására. Szeme véreres volt, arca puffadtabb, mint az el&Ő gondolatom a vekker csörgésére. Lajos bácsi, a munkaadóm akkor ért a ház elé. Volgája tetején kétágú létra, az utánfutóban vödrök, papírzsákok, szerszámok. „Üdülni megyünk” — mondta a gazdám. elvitte a pénzemnek kérődzött, nyíl- majdnem a felét. A temető- ván a pálinka szagának ellen- őr évi ötszázért vállalta a sír gondozását. Az első évi bért előre kérte. Hitelezőim legutóbbi találkozásunkkor. „Hogy van Lívia?” „Azt kérdezd, hol van?" „Nos?” hullaházban.” Amikor hogy megroggyanok, tolt alám, „Delirium tremens. ,Ha mellette vagyok, meg kész van, mert két kupica már nem számít neki” — mondta nevetve. Elvette előlem a poharat, kiitta, ismét töltött, de csak magának. Kezében reszketett az üveg és oda-odakoccant a pohár széléhez. Hirtelen rájöttem, hogy A magyar tengernél van menthetted volna?” „Naiv kérdés, de talán nem lett volna olyan szörnyű a végkifejlet, ha abban a tévhitben hal meg, hogy van férje... ” O az orvos, egy beteghordozóval akarta megszemélyesíteni a Horváth Károly-rögeszmét, de annak sirógörcs, dühroham, Minél tovább pihenünk, annál jobban tejel a tulaj... Még mindig nem vagy kész?” Nem élveztem úgy a lógást, a pihentető „babrálgatást”, mint előre elképzeltem. Néni ^Y01102^; átkozódás lett a ... ... íic tormpc7űtocűn uimii. gumivége, és természetesen szoba.., Talán estig is bámulom ott sikerült elhitetnem magammal, hogy semmi közöm ah- a barátom részeg. „Nem vagy hoz a nőhöz, aki Szent Mite zugivó?” „Meglepne, ha az hálykor rám akaszkodott; de a semmit, ha Kós Gyuri meg volnék?” — kérdezett vissza, ki-kibuggyant belőlünk a ne- nem rázza a vállam, Azt Nem feleltem. A kitárulkozás vetés, amíg a fürdőszobát mondta tömör, mint egy távirat. „A csináltuk; amikorra meg kész lett — éppen egy hét lényom neuraszténiás, a fiam tolvaj, a feleségem kurva. A Nefelejtsben árulja magát, ö .volt az első nő ebben a presszónak álcázott vigasztalódjam, mert nem Lívia az első hulla, és nem is ő lesz az utolsó, akit alatt — az ajtófélfához dőlve államköltségen ‘takarítanak nyihogtunk, s néztük a művet: a fekete kád, a lila csempe, a sárga WC-csésze és a kuplerájban, aki először írt zöld mosdókagyló ordító ízléstelenségét. A tulaj azonban el volt ragadtatva. Miunégyjegyű számot a cipőjére. Elkelt. Ha egyszer begorombulok, megölöm. „Pró- tán a dicsérő szavakból kifo„Hűséges férje. Károly?.. . Hü lye vagy.” „Ha adsz egy pohárral a minősítést is vállalom.” Asztalának középső fiókjából Gyuri elővette a llteresztet vetett, amikor meglátta a koporsót. Az arezzói nemzetközi egyfelvonásos drámafesztiválon volt alkalma erre bőven, hiszen a kötelező darab alapvető kelléke a szarkofág, de ezúttal a szabadabb pantomimjátékban és a „minden idők színháza” kategóriában is előfordult olyan előadás, amely elrémiszthette a babonásabb olaszokat. A magyar társulat • a Dunaújvárosi Bemutatószínpad —, s ilyen még nem volt az arezzói fesztiválok hétéves történelmében — az Idén másodszor is elnyerte a kötelező kategória első díját. Az arezzói fesztivál szerkezete olyan, hogy minden este három előadásra kerül sor, egynek a témája előre meghatározott, egy pantomimjáték, s csupán a harmadiknál lehetnek nyelvi gondok, amely tetszés szerinti egyfelvonásos lehet Egy társulat csak egy kategóriában indulhat, így Schwan» Theater sikere, de nem az erkölcstelenségről minden együttesnek csupán itt a második helyért márna- szól, hanem gyönyörű szép három ellenféllel kell meg- Byobb küzdelem alakult ki. nyelven, költői dialógusokkal . .... „■.Az amszterdami Carrousel bontakozik ki a szerelem, az icuzaeme az eiso ciijerc. kedves —, ámde sokhelyütt élet győzelme, az értelmetlen Érdekes, hogy a legnagyobb tartalmatlan — jelenetei talán halál és a gyász fölött, A Huméltánytalanul szorultak hon- bay-féle keretjátékban egy fitársaik, a „Waste of Time”1 római társulat játssza el a nem egészen színházi truvájai darabot, ahol a szerző, Petro- mögé. nius is szerepet kap, Ő fekszik be a szarkofágba az élhunyt férj szerepében. A komikum és a tragikum játékos keveredésévé alakul így az előadás, az esztétikum fölött őrködő szerző belebeszél az előadásba, sőt — nem bírván az Izgalmakat — fölvágja az ereit, a koporsó az előadás végére valódi halottat rejt Bács Ferenc Petronius szerepében nyíltszíni tapsokat érdemelt ki a meglehetősen szigorú olasz közönségtől, de ugyancsali kiváló alakítást nyújtottak a darab többi szereplői: Szegedi Erika, Tóth Éva és Tahi Tóth László. Ea a felsorolás egy vígszínház! stábra enged következtetni, de mégsem a Vígszínház, hanem a Dunaújvárosi Bemutatószínpad büszkélkedhet a sikerrel, ennek, a társulat nél«’ kül Immár több, mint egy évtizede működő színháznak az a sajátossága, hogy darabra szerződtetett stábbal dolgozik, s a dunaújvárosi Bartók Béla Művelődési Központ munkatársai töltik be azt a szerepet, amit mondjuk a Játékszín állandó gárdája. A Hubay—Fry-darab Magyarországon egy másik egy- felvonásossal összekötve kerül majd műsorra, előreláthatóan 1081 elején. A Dunaújvárosi Bemutatószínpad —, ahogyan ezt korábbi darabjaival is tette — ezzel a produkcióval is bejárja majd az országot, az arezzói győzteseket, így sok helyütt alkalma lesz megismerni a közönségnek. Vértes J. Andor és letejelt neki, de tőlem sem dóihoz ment és beleöntötte az értem.” „Nem baj, de többet egy szót sem Líviáról. Ezt érted?” H ‘ azafelé jövet mindig tettem egy kis kerülőt. Utóbb már alig találtam meg a Kós házaspár sírját: a berogyott hantot gyom verte fel, az ideiglenesnek szánt, de végül is állandósult névtábla megdőlt, a betűk olvashatatlanná mohásodtak benne. kifizetése elhúzódott, de vé- fi™*1*3** tagül is megtörtént. Ezután volt „A bátorságom visszakérni ma- látta, garnat a pedagóguspályára, széket amelyről „alkoholos állapotban elkövetett botrányokozás miatt” távolítottak el, mert a kórház legfelső emeletén, a Gyuri szobájában történtek, bizonyosat senki sem tudott. A legvalószínűbb feltevésnek az látszott, hogy veszehlába kérleltek, hogy’ „térjek Ä jó útra” és „legyek hasznos me^eledkezve úgy tMi. a .zoa.li™, «« jfj “ÄTa cipője talpára írt négyjegyű számtól Gyuri megőrült: ájultra pofozta az asszonyt, azután kidobta a hetedik emeletről. Hogy ő szándékosan társadalomnak”. A kartársak és kar társ nők sűrű kocclntga fásokkal Ünnepelték személyemben a megtért bárányt és igyekeztek titkolni szánakozásukat, ugrott-e utána, vagy a lendü- amiért én csak a limonádés let bzédítette-e ki, azt senki poharat emelgetem. Szűcs • sem tudja, de mindenki le- Margit, a rajztanárnő volt hetségesnek tartja, mert Gyu- az egyetlen, aki ugyancsak ri ittas volt. szeszmentest ivott és nem szá- ... A tizenkettes buszon a nakozott fajiam. Azóta, hogy többi hozzátartozóhoz prése- összehézasodtunk, öt év telt lődve mindig azon töpren- el. Nyugalmasan élünk, gek, hogy miért Van az el- Egyetlen egyszer szólalkoz- me- és idegosztály a kórház tunk össze, halottak napján, legfelső szintjén? És miért e*-_ „„Vállalom a temettetést.” amikor a temetőbe készültem érez az ember bűntudatot gyertyával, koszorúval, olyan bűnökért, vétkekért is, „Mondd, kid volt neked ez a amelyekben ártatlan, büntetnem tudom, hogy hívják Lí- len, vétlen? via?” „Senkim.” „Nem értem.” „Én vagyok neki a va- T lakije.” „Hogyan?” „A hozzá- | NOGRAD — 1981. január 18., vasárnap
