Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-14 / 293. szám

Zenéről szóban Egy elit szakma árnyoldalai Huszonöt év „hangjegyei" Archív felvétel 1957-ből. Virág László igazgatóhelyettes ta­nítványával, Torják Vilmossal Virág László Igazgató koilégá javai, Torják Vilmossal ma a zeneiskola új épülete előtt Az épületben rend. tiszta­ság, a folyosók falait tablók tarkítják. Nem nehéz kitalál­ni: iskolában vagyunk. A ter­mekből dallamfoszlányok szű­rődnek ki. Itt minden terem­ben zenét tanulnak a diákok. Az osztálytermek jól szigetel­tek. Csak a folyosón kevere­dik furcsa — néha disszonáns, ám mégsem zavaró — elegy- gyé a hegedű, a zongora, a fafúvós és rézfúvós hangsze­rek hangja, Virág László igazgató meg­szokta már a hangkavalkádot. Negyed évszázada hozzátar-. tozik hétköznapjaihoz. Szá­mára az a nyugtalanító, ha elhallgatnak a hangszerek. Az elmúlt huszonöt esztendő­ben erre is volt példa . . . Ám összességében a Salgótarjáni Állami Zeneiskola „történel­mét” töretlen fejlődés jellem­zi. Ezt idézte fel beszélgeté­sünkkor az igagató a jubile­um kapcsán. — A Minisztertanács 1955. november 18-án hozott hatá­rozatot hat új zeneiskola lé­tesítéséről az országban. Sal­gótarjánban példátlan gyor­sasággal megszerveződött az oktatás, és néhány héttel ké­sőbb december 7-én sor ke­rülhetett a tanévnyitó ünnep­ségre, 1956 január 16-től pe­dig az akkori kultúrházban megkezdődhetett az oktatás. Ma 130 zeneiskola van Ma­gyarországon. A salgótarjáni a huszadik lehetett, amely a felszabadulás után elkezdte működését. ^ Az igazgatói iroda előtti fo­lyosó falán ott függ a legko­rábbi tabló, az alapító taná­ri kar már-már sárguló fény­képeivel: Váczi Gyula, az ak­kori igazgató Kaposvárról jött a Karancs lábához. Azt mondják* kitűnő szervező volt. Jancsin Ferenc az Operaház koncertmestere hegedülni ta­nította az első muzsikuspa­lántákat. Párkányi Ferenc hangszere az oboa volt, de minden fafúvós hangsze-en ta­nított. Petrán Vilmos keze alól kerültek ki a rézfúvó-’ eok.Szüts Pál zeneszerző csel­lómi és szolfézst tanított. Ku- ruczné Petrán Ilona pedig a zongora tanszakot vezette. Óraadóként vett részt a ze­neiskola munkájában Szilágyi László szolfézstanár. Szol­fézst és hegedűt tanított Vi­rág László is, aki 1959 szep­temberétől igazgatja az in­tézményt. — Kétszázhúsz fővel indult az oktatás — folytatja az em­lékezést Virág László. — Az •56-os események egy időre visszavetették az iskola mun­káját, de ’57 őszétől töretlen a létszámemelkedés. Ezzel párhuzamosan a tanszakok száma is bővült. — Váczi Gyula érdeme, hogy kezdettől megtalálta a helyes arányokat az oktatás­ban. Már akkor is a zongora volt a legnépszerűbb hang­szer, de ő igyekezett a zene­kari hangszerek felé orientál­ni a jelentkezőket. Később magam is ezt az utat folytat­tam. s néhány év múlva ez a törekvés kedvezően éreztet­te hatását. A kamarazenei fesztiválokon nagy sikerrel szerepeltek kamaraegyütte­seink. — Nagy lelkesedéssel kezd­tük ed a munkát Salgótarján­ban, ahol a bányász és kohász szimfonikus zenekarok jóvol­tából volt némi zenei élet, lehetett mire építeni. — Egy évtized alatt kinőt­tük első épületünket, és 1965. áprilisában új helyre, a Lo­vász 'József úti épületbe köl­töztünk. Ez átmenetileg eny­hített gondjainkon, de már az első napoktól kezdve igénybe kellett vennünk a környező általános és közép­iskolák segítségét. Volt olyan év. hogy egyszerre tíz épület­ben folyt az oktatás. Az évek során tovább duzzadt a ta­nári és a tanulói létszám, s szinte a huszonnegyedik órá­ban költöztünk át a mostani épületbe, a pénzügyi és szám­viteli főiskola helyére, 1979. február 23-án. Ismervén a modern, jól fel­szerelt épületet, nem kérdem, mit jelentett a változás. Az igazgató azonban mosolyogva jegyzi meg: — Mi örülnénk, ha tíz-tizenöt év múlva ez az épület is szűknek bizonyulna. Jelenleg 650 diák zenei kép­zéséről 35 — közülük 23 fő­állású — zenetanár gondos­kodik. Amikor azt mondjuk. hogy áldozatos munkájukat a gyerekek és a zene szeretete motiválja, akkor arra gondo­lunk, hogy valójában munká­juk eredménye ..papíron” aligha mutatható ki. Hiszen a zeneiskolai képzés elsődle­ges célja a zenei általános műveltség megalapozása, a hangverseny-látogató közön­ség kinevelése, s ez valójában lemérhetetlen. Már csak azért is, mert növendékeik többsé­ge idővel elkerül a városból, a megyéből. De az bizonyos, hogy Salgótarjánban növek­szik a hangversenyt látogató közönség, hogy bővül a ko­moly zene iránti kereslet a hanglemezpiacon. És ebben a salgótarjáni zeneiskola kisu­gárzó hatásának is szerepe van... Másodlagos cél, — de fém­jelzi a zeneiskola munkáját’ az is —. hogy a negyedszá­zad alatt több mint száz hi­vatásos zenész kezdte -zenei tanulmányait a salgótarjáni zeneiskolában. Köztük van­nak vüágjáró muzsikusok, S, hogy őrzik emlékükben a pá­lyára indító intézményt, ar­ról a külföldről kapott képes­lapok tucatja a bizonyíték. De „emlékezők” házon be­lül is vannak. Torják Vilmos a salgótarjáni zeneiskola első növendékei közé tartozott. Ma ugyanitt hegedűtanár. A fenn­állásának 25. évfordulóját ün­neplő intézmény ünnepe neki — az egykori diáknak — sze­mélyes jubileum is, csakúgy mint Virág Lászlónak. is zongorán akartam tanulni. Aztán mégis belesze­rettem a hegedűbe, és magá­ba az intézménybe. E kettő szeretetét igyekszem tovább- adni tanítványaimnak. Jubileumi hanversenysoro- zattal ünnepli az évfordulót az intézmény. Az 1956-i tan­évkezdésről ’81. január 16-án az iskola volt növendékeinek koncertje emlékezik meg. Ad­dig is nap mint nap felcsen­dül a muzsika az épületben immár csaknem húsz hangszeren. Nemcsak a pénz számít! A szakmák koronázatlan ki- is Blaskó Gábor. — Elsősor- hogy néhány hónap múlva én rálynőjének tartják az autó- ban azt, hogy a szakmai fej- is egy ilyen verklibe kerülök szerelést, már, ami a szak- lődés lehetőségét megadja, be, mert máshova nem na- munkásképző intézetek bér- Vagyis olyan munkát kapjunk, gyón mehetek, akkor, bizony keit illeti. Néhol négy-hat- melynek végzésekor hasznát elszomorodok. Szóval, van szoros a túljelentkezés e szak- tudjuk venni az iskolában, ennek az elit szakmának jó né­mában, s a versengők közül gyakorlati oktatásokon hal- hány árnyoldala is— csak a legjobbak érhetik el, lottaknak. Mert nemcsak a hogy három esztendőn át ta- pénz számít! Ha az emberap- — o — o — nulhatják a mesterség csín- ró-cseprő melókat végez, ha­ját-bínját. A balassagyarma- marosan kiábrándul szakmá- Ha már a rangról esik szó, ti 217. számú Ipari Szak- jából, elfásul, életúnt lesz... megkérdeztem tőlük, mittar- munkásképző Intézetben ta- sajnos, gyakran találkozni tanak a jövőbeni munkahely nuló 820 diák közül szűk há- ilyen idősebb dolgozókkal. szempontjából a legfontosabb- rom esztendővel ezelőtt 31-en nak: a szakmai fejlődés lehe­érdemelték ki, korábbi ta- — o — o — tőségét, a fizetést, vagy a nulmányaik eredményekép- kollektívát? pen a szakma elsajátításának A tanulók bevezetését a — Szerintem a munkahelyi lehetőségét. szakma „rejtelmeibe” az úgy- közösség döntő szerepet ját­Az utolsó félévhez köze- nevezett patronálok hivatot- szik a választásban — mond- ledvén harmadéves autósze- tak elősegíteni, ök meghatá- ja Mészáros Csaba. Ha jól relő tanulókkal arról beszél- rozott pénzért, jutalmakért érzem magam közöttük, nem gettünk, mit vámak-remélnek megismertetik a diákokkal szenvedés a bent eltöltött jövőbeni munkájuktól, meny- azokat a tudnivalókat, me- nyolc óra, akkor már megér- nyire készítette föl őket az lyek a szakma elsajátításához te... És talán a többi is ösz- iskola az önálló pályakezdés- föltétlenül szükségesek. Azon- szefügg ezzel, mert egy de­re? ban gyakorta fura módon ala- mokratikus közösségben na­kul a kapcsolat. gyobb a beleszólás joga a — o — o — A tanulók elmondják — munkaszervezésbe, a fegye­kérve, hogy neveket ne em- lembe és a bérfejlesztésbe, — Nem vitás, felkapott lítsek —, előfordul, hogy egy jutalomosztásba is... szakma a mienk, azt is jól fölkészült „inas” a mes- — Mindannyian fiatalok va- mondják, jól fizető és hozzá- tér helyett is dolgozik. Ho- gyünk, szeretünk szórakozni, értést igénylő — mondja Po- gyan lehetséges ez? Oly mó- kikapcsolódni, s egyáltalán: moti Ferenc harmadéves, aki dón, hogy legtöbb helyen a most indulunk el a sokat han­gyakorlaton az Ipolyvidéld tanulók számára nincs meg- goztatott Nagy Élet útján — Erdő- és Fafeldolgozó Gaz- ' határozott követelmény, nor- veti közbe Kovács István —, daság műszaki erdészetén van. matíva, ugyanakkor, külö,- tehát most van a legnagyobb — Bő két és fél év tapasz- nősen a harmadévesek már szükség arra, hogy egy kicsi- talatával az a véleményem, képesek elvégezni komolyabb, vei több pénzzel, szabadon hogy valóban magas főiké- színvonalasabb munkálatokat gazdálkodhassunk. Én ezért szültségre van szükség. Mert is —, csakhogy ezt a mester- is fontosnak tartom, hogy mi például, ha valahonnan ki- nek számolják el! Amikor jól lesz a borítékban? Mert jól­marad egy alátét, már égé- sikerül a munka akkor nincs lehet, nem a pénz az elsődle- szen más a motor hangja... is baj, ám ellenkező esetben ges szempont, de azért fi­de a munka díjazása ko- elhangzik a bírálat: „még gyeimen kívül sem szabad rántsincs arányban az értéké- ennyit sem tudsz!”. hagyni! vei! Mint pályakezdő autó- Aztán van ennek egy sú­szerelő, a fizetési ígéretek a lyosabb következménye is. — o — o — 2500 forintot is alig haladják — Nincs így rangja amun­meg, éppen ezért meggondo- kának — panaszkodott az Akikkel beszélgetek, vala- landó, hova menjek? egyik tanuló. — Ha jól, ha mennyien négyes rendű ta­Tóth Ferenc már eldön- közepesen dolgozom. soha- nulók, bizonyítottál?, hogy tötte. Pesten a MÁV-javító- sem mondanak véleményt, érdemesek a szakma elsa- műhelyt „célozza” meg. Mint nincs visszajelzés, s gyakran játítására. Ám, az még ko- említi, barátai, ismerősei magamban sem vagyok biz- rántsem bizonyos, hogy va- mondták, 15 forintos órabért tos: jól csinálom-e? lójában jó szakemberré isvál­remélhet, ötnapos munkahe- — De nem tükröződik ez a nak, mert ehhez elsősorban tét, és persze a pesti szórako- fizetésekben sem — fűzi hoz- egy olyan munkahelyre van zási lehetőségek messze fö- zá az osztálytársa. — Isme- szükség, ahol szívügyüknek lülmúlják a balassagyarma- rek remekül, szinte hibátla- tekintik a dolgozók és veze- tit... Ez sem utolsó szempont nul dolgozó, s trehány, felü- tők a pályakezdőkkel való tő- a kiválasztásban. letes munkát végző embe- rődést. — Mit várunk a munka- reket, akiknek a fizetése csak- És odafigyelnek a kezdők helytől? — fogalmazza meg nem egyforma. Hol van itt az véleményeire is! a kérdést a többiek nevében ösztönzés? S ha belegondolok, T. L. 1 A világ teleién A Szovjetunió közép-ázsiai vidékének délkeleti részén te­rül el Tádzsikisztán, amely Kínával, Afganisztánnal hatá­ros és Pakisztántól is csak egy 30 km-es afgán' folyosó választja el. Fővárosa: Du- sambe. Tadzsikok, üzbégek, tatárok, kirgizek élnek ezen a vidéken. Tádzsikisztán területének mindössze 7 százaléka a sík­ság, illetve a tengerszint fe­lett 1000 méter alatti terület, ahol földművelést lehet foly­tatni. A többi részt a Pamír- hegység foglalja el. Kelet-Pa- mírban vannak a Szovjetunió legmagasabb hegycsúcsai, a Kommunizmus-csúcs (7495) m) és a Lenin-csúcs (7134 m.) Tádzsikisztánban a völgyek­ben gyapotot, kukoricát, diny- nyét, gyümölcsöt termeszte­nek, míg a hegyekre a félno­mád juhtenyésztés jellemző. Szén, cementipar, villamos­energia-ipar, arany- és poli- metallikus íémbányászat jel­lemzi még a Pamír-hegység vidékeit. Jelentős a fémfeldol­gozó ipar is. A Pamir további gazdag és ma még feltáratlan ásványi kincseket rejt magá­ban. A világ tetejének plató­it nem könnyű megközelíteni, de a helikopter jó közlekedési eszköznek bizonyul e magas hegységben. Képünk egy légi- úton szállított szovjet geoló­guscsoportot mutat, akik to­vábbi ásványi kincseket ku­tatnak a „világ telején”. Kipusztult az erszényes farkas A távoli Tasmániából érke­zett a hír, hogy kipusztultnak tekinthető az erszényes farkas (Thylacinus cynocephalus). Érdekes állat volt, életmódja az eurázsiai farkaséhoz ha­sonlított Ez volt a legna­gyobb testű erszényes állat, testhossza elérte a 160 cm-t, ennek harmada a farkára esett. Marmagassága 50 cm. Külsőleg is hasonlított a far­kashoz, de kitátott, nagy szá­ja félelmetesebb volt az eurá­zsiai farkasénál. Fogainak szá­ma 42, annyi, mint a kutyáé. Testét rövid, s,űrű szőr fedte. Egyes helyeken zebrakutyá- nak is nevezték, mert marjától a farka tövéig 16—19 feketés keresztcsík tarkította bundá­ját. Az erszényes farkas ragado­zó életmódot folytatott, a va­don élő állatokat pusztította, de a háziállatokat is. Juhokat, szárnyasokat előszeretettel fo­gyasztott. Sajnos, ez lett a veszte. Az erszényes farkasok Tasmániában a múlt század­ban még nagy számmal éltek. Amíg a fehérember nem gyarmatosította a szigetet, ad­dig a vadon tartotta el az er­szényes farkasokat. Amikor Tasmániában a fehérfarmerek juhot kezdtek tenyészteni, az erszényes farkasok egyre gyakrabban támadták meg a nyájakat. A múlt század vé­gétől lőfegyverekkel pusztí­tották őket a farmerek. Ala­pos munkát végeztek a tele­pesek, mert már 1933-ban a hobarti (Tasmánia fővárosa) állatkertben az erszényes far­kas talán utolsó példányát mutogatták. Azóta a szigeten nem találkoztak erszényes far­kassal. A múlt évben Chris Tangley ausztrál zoológus több hóna­pos expedíción vett részt az erszényes farkas felkutatá­sára, Tasmánia eldugott, er­dős hegyvidékein. Sajnos, nyomát sem találta ennek az állatnak, és a több évtizedes feltevés így beigazolódott. Még a két világháború között rezervátumot kellett volna lé­tesíteni az erszényes farkas megmentése érdekében. P. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom