Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-11 / 290. szám
Filmjegyzet Medgyessy-kiállítás Debrecenben Debrecenben a Déry Múzeumban emlékkiállítás megnyitásával megkezdődött a Medgyessy-centenárium rendezvény- sorozata» A város szülöttének, Medgyessy Ferenc, kétszeres Kossuth-díjas szobrászművésznek közelgő 100. születésnapja alkalmából emlékkiállításon mutatják be szobrait, grafikáit. Ebből az alkalomból két szobrot is avattak Debrecenben. a 'láncosnőt és a Debreceni Vénusz című Medgyessy-alkotásokat. t A Debreceni. Vénusz Párbaj Aurélien Scholl francia író, aki a századforduló tájékán halt meg, jól kigúnyolta a kollégáit a „Figaro” hasábjain. Ezután várta a párbajsegédeiket. Helyettük azonban csak egy levelet kapott, amelyben az érintettek egyike közölte, hogy egy olyan banditának, mint 6, le kell vágni a fülét. S ezennel ezt ő meg Is teszi levóli- leg. Scholl ezt fellélegezve viszonozta: „Levágott fülemért öt golyót röpítek lcvélileg az ön főjébe. Hullájának teljes tisztelettel..." A „tetem” erre így válaszolt: „Maga kujon — azok csak vaktöltések voltak.” 4 NÖGRAD — 1980. december 11., csütörtök Kaliforniai lakosztály Herbert Ross, akit a Játszd újra, Sam!, az Egy lány Chicagóban és a Napsugárfiúk című filmjei alapján már ismertünk, a Kaliforniai lakosztállyal ismét jó szórakozást ígér. A forgatókönyvet Neil Simon irta saját drámái alapján, melyeket a Broadwayn nagy sikerrel játszottak. Csakhogy a négy egyfelvomá- sos a filmben nem egymás után. hanem párhuzamosan, a közös helyszín miatt összefonódva jelenik meg előttünk. A több szálon futó cselekmény valóságos kavalkáddá válik, de az biztos, hogy a remek dramaturgia mellett a siker másik forrása a nagyszerű színészválasztás. De vegyük sorra a szereplőket párosával. Elsőként itt van Michael Caine (nemrégen a tévében láthattuk a Mester- detektívben) és Maggie Smith, akik különös házastársakat alakítanak. A nő az Oscar- díj várományosa, azért utazott Kaliforniába régiségkereskedő férje kíséretében. Kettejük kapcsolatát a régi házasság fanyar csipkelődései teszik mulatságossá. Ugyanabban a hotelben, ahoi ők laknak, száll meg a hűséges családapák kicsit tipikus ügye- fogyottságával megáldott Marvin, akit Walter Matthau játszik. És ahogy ez Ilyen esetekben nem is meglepő, pont az ő ágyába keveredik egy ismeretlen, de bájos ifjú hölgy, hogy jelenlétével nem kis kellemetlenséget okozzon éppen akkor, amikor beállít a feleség is. A harmadik pár a lányuk hovatartozásán ci- vódó elvált férj és feleség, akiket Alan Aida és Jane Fonda alakít. Mindketten megjátszák magukat egymás előtt, kiegyensúlyozottabbnak, elégedettebbnek akarnak tűnni, minf amiyenek valójában. Mindez azonban nem akadályozza meg őket abban, hogy néha őszinték legyenek, hogy felvessék az újrakezdés lehetőségét. Egy idilli tengerparti jelenet régi szerelmük hangulatát idézi. (Jane Fonda egyébként állítólag hónapokon át készült erre a bikinis epizódra, fogyasztotta magát, s nem is fáradt hiába!) A történet negyedik és egyben legkomikusabb társasága a két néger orvos (BiU Crosby és Richard Pryor), a feleségeikkel. Az ő sztorijuk csupán annyi, hogy gondtalan nyaralásuk különböző okok miatt sehogy sem akar sikerülni. Vagy az autójuk mondja fel a szolgálatot, vagy szobát nem kapnak, vagy egyszerűen képtelen és nevetséges helyzetekbe kerülnek. A négy történet önmagában eléggé szimpla és külön-kü- lön is eltérő színvonalú. A film hangulatát ezek egybe* gabalyodása teremti meg. A gabalyodás csak számunkra értendő, hiszen a film hősei nem is tudnak egymásról. Ök nem vesznek -észre semmit abból, amit látunk. mert mind a maga módján, saját lehetőségei szerint igyekszik eltölteni kaliforniai napjait. A film az egyes figuráknak megfelelően adagolja a humort. A négerek ügyetlenkedése harsogó kacagást vált ki, e cselekmény- szál fordulatai burleszkre emlékeztetnek, néha blődek. Az ismeretlen alvó nővel kínlódó férj esete is jól megnevetteti a nézőt, bár ez a végletesen kétbalkezes és peches alak nem eredeti figura, Eddig volt a látvány komikuma. 4 színésznő és tériének évődé- sén. szúrós meeiegvzésein elmosolyodunk. esetleg kuncogunk. Ez már másfajta vígjáték. A Jane Fonda-féle szál pedig éppenséggel nem is mondható egyértelműen humorosnak, talán a melodráma a legjobb meghatározás rá. Mindezekből egy dolog bisí- tosan következik: a film valamilyen mértékben mindenki számára élvezetes. És hogy mit tudunk meg Kaliforniáról? Hát a Los Angeles-i tengerpart önmagában még nem egyenlő a gondtalan szórakozással. kikapcsolódással. De így filmről, másfél órán át (iutánvos áron!) kétségtelenül egyenlő vele. —ko— Fegyelmezett tanfolyamokat! Egymást érik ezekben a hetekben az értekezletek, tanfolyamok, képzések és továbbképzések. Valahogy mindig ilyenkorra jut eszükbe az értekezlet-, a tanfolyam- és továbbiképzés-szervezőknek, hogy egy vagy több tucatnyi embert fél naptól akár több hétig Is eltartó időre kivonjanak a munkából. Nyilván okkal — igaz, sokszor csak az az ok, hogy „rendelet van rá”, — máskor csupán a statisztika kedvéért ülnek össze és hallgatnak jól vagy rosszul felkészült előadókat. Van ahol szigorúan veszik a megjelenést. A foglalkozások előtt névsort olvasnak, sőt nem kisiskolás módon ugyan, de visszakérdezik az elhangzottakat. Nos, az Ilyen tanfolyamon tényleg komolyan kell venni mindent. A pontos kezdést, a tematika betartását, a hallgatók figyelmét és fegyelmét, hiszen rendnek kell lennie. Aid késik, azt a nyilvánosság előtt meg kell dorgálni, s aki, netán egy-egy órát igazolatlanul mulaszt, azt szigorúan figyelmeztetni kell. A tanfolyam után pecsétes, aláírásos, ok- mánybólyeges igazolás jár; azért meg kell dolgozni. Ez így Is van rendjén. Az egyik hallgató — rá- únva a „fejtágításra” —, gondolt egy merészet, és háromnegyed Időben otthagyta a tan- folyamot. No, nem ment visz- sza dolgozni, hiszen a tanfolyam végéig felmentették a munkavégzés alól, szabadságot sem vett ki, hiszen a tanfolyam az tanfolyam, ott nem vezetnek szabadságos füzetet. Egyszóval: kivonta magát a tanfolyam utolsó napjai alól, mondván: semmit sem veszít, ha nem jár el. Az igazolást úgyis megkapja, pecséttel, aláírással, okmánybélyeggel, hiszen a tanfolyamvezető úgysem meri azt jelenteni, hogy egy fű „lemorzsolódott”. A tanfolyam befejeződött. A bizonyítványosztás naég csak ezután lesz, de a csoport árgus szemekkel figyeli: „bátor” társukat is végzettnek nyilvánítják-e. Mert ha igen — erős fogadalmuk van —, ezentúl ők is megkurtitanak minden tanfolyamot, képzést és továbbképzést. Hiszen, ha az egyiknek annyi is elég, akkor ők sem Igényelnek túlképzést. Jelen percig eldöntetlen, hogy kinek lesz igaza. Az azonban aligha vitatható, hogy a tanfolyam szervezői megkapták az első bírálatot. Vagy azzal, hogy rosszul válogatták a hallgatóságot, olyan is bekerült, akit valójában nem érdekelt a tematika, vagy azzal, hogy a fegyelem megtartásában nem voltak elég következetesek. Szó se róla, egyik sem hízelgő tény. És meet mondhatnánk:mit számit az, hogy egy tanfolyamon némi fegyelemsértés — esetleg netán közokirat-hamisítást eredményező kilengés fordult elő, (ugyanis az igazolás az égés? tanfolyam elvégzését bizonyltja), hiszen ez egy szűk kollektíva, esetleg néhány intézmény, egy munkahely és egy tanfolyamot szervező szerv — mondhatni — magánügye. Am, ne intézzük el ilyen könnyen. Van ennek általánosítható tanulsága. Például: a tanácskozás, a tanfolyam szervezői a munkából kivont hallgatók tartalmas foglalkoztatásáért, idejük szervezéséért, fegyelmük megtartásáért felelősséget vállalnak. Kimondva, vagy kimondatlanul átvállalnak bizonyos munkáltatód jogokat és kötelezettségeket. A távolmaradást vállrándítással tudomásul vevő tanfolyamszervezői magatartás, a szervező saját munkájának egyszersmind a kritikája — önkritikája. f. L Helyszíni szemle Végre megszereztem azt, amire gyerekkorom óta, kerek fél évszázadon át mindig vágytam. Van saját szélkakasom. Valódi, ércből, olyasmi, mint az, amelyik V. László idején jó Budavár magas tornyán csikorgott élesen, illetve... Az enyém nem csikorog, megolajoztam, nemsokára föl Is szerelem az ablakom elé az erkélyre, hogy mindig lássam. Csak előbb legyen a kezemben az engedély. Azt tetszenek kérdezni, hogy miért kell ehhez engedély? Hát kell! Én sem tudom. Szerencsémre éppen akkor, amikor vittem nagy boldogan haza, találkoztam Csemetke Zénó barátommal, aki jogtudó ember, ö mondta. Azt is ő nyomozta ki, hogy melyik hivatalból kell kérnem az engedélyt. Februárt irtunk akkor. A Hivatalban egy heti szorgos kutatómunka után megtaláltam az illetékest, akihez a szélkakas tartozik. Nagyon türelmesen meghallgatta a kívánságomat, majd átadott néhány űrlapot és elmagyarázta, hogy milyen bizonylatokkal, igazolványokkal, meg miegyebekkel fölszerelve és hány forintos bélyeggel ellátva adjam be. Márciust írtunk, amikor beadtam és áprilist írtunk, amikor megkaptam az értesítést, hogy „szélkakaskérel- mének tárgyában helyszíni szemlét tartunk” ekkor és ekkor, vagyis egy munkanapon. Kicsit távolinak tűnt a terminus, de gondoltam, ha ötven évig kibírtam szélkakas nélkül, ez a néhány hét már oda se neki. Májust írtunk, amikor elérkezett a helyszíni szemle napja. Szabadságot vettem ki, és ünneplőbe öltöztem. Elmúlt a délelőtt, a délidő. Délután már kissé Idegesen lestem az erkélyről az utcát. Végre három óra után néhány perccel egy fekete Volga állt' meg a kapunk előtt. Kiszállt belőle két férfiú és egy hölgy, a sofőr maradt. Hatódik érzékem azt súgta, hogy ők a Helyszíni szemle Igaza volt a hatodik érzékemnek. Illő vendégszeretettel fogadtam őket: konyakkal, feketével és Egy kicsit szabadkoztak, nem akartak megsérteni Leültünk és rágyújtottunk. Ittunk, ettünk és beszélgettünk. A fiatalabb férfiú elmondta, hogy másodállásban taxis. — Mert munkaerőhiány van — bólintott sóhajtva az idősebb férfiú. — És miért? — A szemközti házra mutatott, ahol három munkaruhás ember ült egy malterosládán és kártyázott. — Hol tarthatnánk, ha mindenki tisztességesen dolgoznál — bólogatott maga elé a harmadik pohárka konyakot szürcsölgetve a hölgy. — Ha nem lenne túlszervezve minden — helyeselt az ifjabb férfi, miközben koccintott vele. — Hiába 1 A bürokrácia bürokráciát szül — jelentette ki filozofikusan az idősebb kartárs és bánatosan fenékig ürítette a pohárkáját. így elmélkedtünk az életünk visszásságairól, sóhajtoztunk és kritizálgattunk, mígnem fóljajdult a hölgy: — Üristen! Mindjárt négy éra, nekem mennem kell a gyerekért! — Nekem pedig még be kell vásárolnom, mert estére vendégeink lesznek — szólta Helyszíni szemle korelnöke. Sietve klhörpintették újra töltött kupicáikat és Indultak. — Bocsánat, de... — álltam elébük — Izé... khm..' el tetszettek feledkezni megtekinteni az erkélyt, ahová... — Ugyan — legyintett a korelnök —, hogyjuk a formaságokat! Llcike majd megcsinálja a jegyzőkönyvet., — ... és önnek két héten belül kezében lesz az engedély — vette át a szót a taxizó és biztatóan kacsintott rám. Azóta eltelt három hét Ma telefonáltam Llcikének. Azt mondta, hogy legyek türelemmel. ök kedvezően véleményezték az ügyemet, de a főosztályvezető jelenleg szabadságon van, és nincs, aki aláírja. Sólyom László — No nézd, hogy eltelt az aprósüteménnyel, idő — pattant föl a taxizó de kartárs —, engem vár a váltásom.
