Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-10 / 289. szám
Szovjet—magyar irodalmi kapcsolatok Regény a magyar alpinistákról ' Valerij Povoljajev, az Orosz- országi Föderáció írószövetségének 'elnökségi titkára, regény- és novellaíró. A magyar közönség A hét apa című művét olvashatta. Povoljajev az utóbbi években három alkalommal járt Magyarországon. — Gyakran találkozunk pályatársainkkal a Szovjetunióban vagy Magyarországon. Közös kiadványokat készítünk elő, író-olvasó találkozókat szervezünk, alkotói vitákat tartunk, s eközben tanulunk egymástól, kicseréljük tapasztalatainkat. Két évvel ezelőtt Szigligeten találkoztak a magyar és a szovjet írók, tavaly pedig nálunk, Vilniusban — mondta az APN munkatársának. — Nemrég jelent meg egy újabb közös kötetünk. A Szovjet Irodalom című folyóiratban Fiatalok a fiatalokról címmel adták közre azt a párbeszédet, amelyet a fiatal írók és költők téma- és műfajválasztásáról folytattunk. — Milyennek látja a mai magyar irodalmat? — Megítélésem szerint nagyon sokat ígérő benne például a munka ábrázolása. Ez a téma már csak azért sem könnyű, mert alapos szakmai tudást, a munkások élet- és munkakörülményeinek mélyreható ismeretét tételezi fel. Példaként csak László Bencsik Sándor munkásságára szeretnék utalni, aki maga is hosszú ideig a termelésben dolgozott és műveiben hitelesen számolt be a munkások életéről, tevékenységéről. A mai magyar prózában érdekesnek tartom a családok életét ábrázoló regényeket is. Felkeltette érdeklődésemet a fiatal írók Keleti Golf-áram című irodalmi útirajzkötete, amelynek szerzői láthatóan elmélyülten tanulmányozták a szomszédos országok irodalmát, életét. — Milyen tervek foglalkoztatják jelenleg? — Mindig izgat a rendkívüli helyzetekbe kerülő ember, amikor a legerőteljesebben megnyilatkozik karaktere. Ezért szeretem Szibériát járni, szívesen írok a zord éghajlatú vidékről, ahol a szokatlan helyzetekben az emberek tanúságot tesznek állhatatosságukról. Egyik kisregényem hőse egy pilóta, aki szerencsétlenül járt a tajgában, de nem hagyta ott a gépét, hanem addig ment vele, mint egy gépkocsival, míg a legközelebbi lakott településhez ért. Szinte hihetetlen a > történet, pedig valóban megtörtént. — Most egy 15 éves fiúról készülök írni, aki a háború rendkívül nehéz éveiben egy altáji kolhoz élére került, s a gazdaság nagyon jó termést gyűjtött be. Hősömet a ma Szibériában élő Alekszej Ro- manovról mintáztam. — Még egy témán dolgozom. Amikor Magyarországon jártam, megismerkedtem egy hegymászó és barlangász családdal. Magam is hegymászó vagyok, így azonnal megtaláltuk a közös nyelvet. Ismerőseim elmesélték egy hegyomlás történetét és azt, hogyan mentették az embereket. A hegyekben az ember nagy nehézségeket küzd le és jelleme ott is megmutatkozik. A beszélgetés hatására elhatároztam, hogy a tényekből kiindulva kisregényt írok a magyar alpinistákról. A. P. A felevízióból jelenfjük Készül a szilveszteri kabaréműsor Történelmi falak. Vártorony és, ami a leglényegesebb a tövében előkelő ruházatú, bár kissé görbe lábú trubadúr pengeti a lantját, éktelen kakofonikus hangzótokban, hangosan és hamisan, Ablak nyílik, s bájos ifjú hölgy jelenik meg, hogy negédesen élvezze a humoros, lírai vallomást. Ám a háttérből hálóinges, csörgősapkás férfiú (Agárdi Gábor) bukdácsol elő felháborodottan, 6 ráüvölt a szerenádot hallgató lányra: „Hölgyem, halkítsa le a trubadúrját!” — Milyen jelenet ez —» kérdezzük a monitor előtt ülő. Kalmár Andrást, a szilveszteri műsor egyik blokkjának rendezőjét. — Nem jelenet. Karikatúra! A televízió négyes stúdiójában napok óta forgatják a szilveszteri kabaré egyik mű- sorblokkját az „öt dudás visszatér” című produkciót. A közönség már a múlt szilveszterkor ismeretséget kötött az „öt dudás egy csárdában” című műsorunkkal, amelynek —, mivél kétszer is megismételtük — nagy sikere volt. Abból kiindulva, hogy tetszett, folytattuk a kezdeti lépést. Az öt dudás ismét megjelenik. — Ki lesz az öt dudás? — Mint az elmúlt évben, ugyanazok a kitűnő színészek: Agárdi Gábor, Bodrogi Gyula, Körmendy János, Ben- cze Ferenc, Sztankay István. Humoros jelenetek és villámtréfák váltogatják majd egymást, remekül komédiázó színészek tálalásában. A blokkhoz összegyűjtöttünk kellő mennyiségű kifejezetten mulatságos, s hagyományos kabarétréfákból álló anyagot Ügy véltük ezúttal is szerencsés lesz. ha az ismert elsőrangú színészekkel oldunk meg apróbb s nagyobb szerepet. Ezért talán, hol kisebb, hol pedig nagyobb alakításokban végig öt színészt láthatnak majd. Összekötő szöveg nincs, túl sok magyarázkodásra az idén már aligha lesz szükség. Az összekötő kapocs a történelem nagy korszaka és persze az öt színész, akik az alkalmaknak- megfelelően mindig más és más jelmezben jelennek meg a színen. — A villámtréfák úgy hallottuk karikatúrákból születtek. — Valóban így van. Jó néhány évfolyamra visszamenően átnéztem a Ludas Matyi megjelent számait és azokból összegyűjtöttem a legjobbnak ígérkező karikatúrákat. Több száz rajzról volt szó, amelyeknek egy részét felhasználtuk. Ezeket a karikatúrákat nem egyszerűen lefényképeztük. Megírt, rövid cselekménnyel készítjük elő a poént minden esetben. A végső szöveget azonban már itt bent a stúdióban fogalmazzuk meg, együtt a színészekkel, akik jobban ráéreznek a mondandóra. — Kik írták a jeleneteket? — Azokat a fiatal szerzőket igyekeztem a műsor köré gyűjteni, akik a rádió humorfesztiválján tűntek fel. Persze, az ismert, idősebb humoristák is jelen lesznek írásaikkal. — Az öt dudáson kívül milyen vidám műsorok lesznek még szilveszter estéjén? — Hat-nyolc műsorblokk készül szilveszterre több rendező közreműködésével. Hogy közülük melyik kerül majd képernyőre az elválik. Mi mindenesetre részesei szeretnénk lenni a szilveszteri szórakoztatásnak. sz. b. — Néha furcsa dolgokat olvas az ember az újságban — csóválta a fejét Cserfes néni, akit hozzám hasonlóan, szintén képviseltek az új ötéves tervről szóló társadalmi vitában. — Valóban — mondtam, de mint kiderült, ő másra gondolt. — Megkezdődött az Iskola, nem csak nálunk, hanem a miénknél fejlettebb gazdasággal és elmaradottabb termelési viszonyokkal rendelkező országokban is. Neveket nem említek. — Nagyon helyes — mondtam, mert világéletemben zavartak a konkrétumok. Még megtudok valamit, én nem leszek képes elfelejteni. . — A tetvekről olvastam — bökte ki végül Cserfes néni, és hallottam, amint egy nagy kő legördült a szívéről. — Milyen tetvekről? — kérdeztem, mert nem szeretem a rémhíreket. — Ha jól emlékszem, a magyar tetűszezon már vagy fél éve lezajlott. Nagy vita is volt róla. Cserfes néni körülnézett. Megszokta már, hogy mielőtt mond valamit, ha gondolkodásra már nincs ideje, de legalább úgy irttenigazában körülnéz. — Nem magyar tetvekről beszélek — mondta. Bátor volt, mint mindig, ha a saját érdekeiről volt szó. — Import? — kérdeztem, mert kicsit furcsállottam, hogy ezekben a dezivamentes időkben pont ilyenre van pénzünk. — Külföldi tetűkről van szó — mondta a tiszteletre méltó hölgy. — Valamennyi napilapunk hírül adta azt az esetet, ami egy brüsszeli iskolában történt. Kezdtem megnyugodni. Csak terjedjen a tetű a brüsz- szeli kisiskolások között, legalább nem lesz alapjuk, hogy csúfolják a lakótelepek és a Rózsadomb diákjait. — Ne haragudjon, de nem olvastam valamennyi napilapunkat. Kicsit szégyelltem magam ezért, bár lehet, hogy nem volt igazam. — Nem akarom sem csűrni, sem csavarni — vett nagy levegőt Cserfes néni — a lényeg az, hogy a brüsszeli kisiskolások húsz frankot adnak egy tetűért. — Elég drága — mondtam, mert gyors fejszámolás után erre az eredményre jutottam. — Az újságok úgy fogalmaztak, hogy „az ebadták húsz frankot is megadtak egy élősködőért” — fontoskodott Cserfes néni. Utánaszámoltam, már nem találtam annyira soknak. — Ennyit nálunk is megkeres egy élősködő — mondtam, mert figyelemmel kísértem a bérezésről szóló vitát. — Nem erről van szó — mondta Cserfes néni. — Brüsszelben a gyerekek maguk terjesztik a tetveket, mert akinek a hajában találnak egyet, annak legalább nyolc napig otthon kell maradnia, s így igazoltan lóghat az iskolából. — Szóval a belgák feltalálták a nyolc napon túl gyógyuló tetűt? — kérdeztem, csak hogy zavarba hozzam. Legyintett. — Hát nem érti? —mondtam olyan síri hangon, mint egy magyar feltaláló, aki már ismeri az újítások előtt álló akadályokat. — Készül a ten/, és a tetveket ki akarják hagyni belőle. 4 NŰGRÁD - 1980. december 10., szerda Bérletes gyerekek Bizonyára vagyunk egy. páran sorstársak, akik vissza tudunk emlékezni olyan szeptember-októberekre, amikor a családi költségvetés tetemes részét tették ki a kulturális kiadások, azaz a következő évadra vásrolt* bérletek ára- Hétfőnként hangverseny, kedden vagy szerdán színház, pénteken filmmúzeum — azaz havonta egy-egy mindegyikből. De aztán jöttek olyan őszök, amikor nem mertük már megkockáztatni a bérletvásárlást (bár a fizetésnek most- már kisebb százalékát vitte volna el), mert hova tesszük a gyereket, melyikünk menjen... eljárunk majd egy-egy jobb előadásra — így döntöttünk, de végül az egészből „fejenként” havi egy. külön- külön végighallgatott elődás lett, félévenként jutottunk csak el közösen (vagy még akkor sem...) És most bérletes a gyerek! Az óvodában ősszel befizettük neki a nyolc előadásból álló bérletet — moziba pedig egyedi jeggyel viszik el őket. Hamarosan odajutunk, hogy ő több kulturális program részese. mint a szülei... Azt mondja legutóbb: most már a szécsényi fúvóstalálkozó és a budapesti repülőtér mellett a színházról is álmodhatok... Salgótarjánban egy évtizede jndult meg szervezett formában a komplex gyermekprogramok sora- Arra törekedtek, hogy az óvodai, iskolai tanulmányokat kiegészítve, nem kényszer, hanem belső indíttatás hatására „jöjjenek ösz- sze” a műsorok. Nagy gondot okozott a jő programok ..megszerzése”, kevés volt az igazán színvonalas előadás. De aztán a 70-es években felvirágzott a műfaj — Sebőék, a Kaláka, Levente Péter, a gyermekszínház és még sorolhatnánk néhány kezdeményezést — Nógrádban is jobbak lettek a feltételek. Igaz, az öröm mellett a, rossz szájíz is gyakran jellemző volt — ez főleg az úgynevezett „korosztályi megfelelőség” hiánya miatt. (Amíg szűk volt a kínálat, nehéz volt olyat választani, ami a nevelés szempontjából is értékes, a mai gyerekek nevelésében aktuális: gyakran zsákbamacskát vettek a művelődési intézmények. Nem volt egyszerű az óvodákkal, iskolákkal való konzultálás, együttműködés sem — de azóta létrehoztak egy gyermek- nevelési szakbizottságot, az óvónők, tanítók, tanárok javaslatai alapján születnek meg a komplex gyermekprogramok. Hiba lenne ezt csak a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központra leszűkíteni —az ifjúsági-művelődési ház, a Somoskőújfalui, a Kohász Művelődési Ház egyaránt szervez gyermekprogramokat. az ovimozi, az ifjúsági előadások pedig a November 7. Filmszínházhoz kerültek át, a megyei központ így havonta egy művészeti nagy rendezvényt ad a gyerekeknek. Így már időnként az okoz problémát, hogy koordinálni kell, ne legyen egv- időben két lehetőség ugyanannak a gyermekközössé^nek. ne fedjék egymást a műsorokMegyeszerte másutt is egyre több a „bérletes ’gyerek”, rendszeressé váltak a gyermekműsorok; ezek képezik sok helyütt a művélődési házak munkájának gerincét! Most csak a megyeszékhelyről szólva: három korosztálynak, 1200—1200 óvodásnak, alsósnak és az iskolák felsőtagozatosainak nyújtanak évente 8 előadást, plusz a felsősöknek ifjúsági hangversenyeket, A gyermekszínház, iskola&zín- ház csak fedőnév: a különböző műfajok ötvöződnek az előadásokon, és egyre inkább jellemző a kreativitás biztosítása, hogy a gyerekek alko- tóan bekapcsolódhassanak. Mindez közönséget, tartós igényt, belülről fakadó kulturális szükségletet csak akkor teremthet, ha valóban nyomot hagy a gyerekben: a kicsik ezzel álmodnak, a nagyobbacskák olyan élményként őrzik meg, ami gondolatokat indított el, esetleg „be is szánhattak”, ügyességüket bizonyítva, a nagyobb iskolásoknak élővé tette a tananyagot, egy jó kalandnak érezték a kulturális kirándulást! Mindehhez visszacsatolás is szükséges, azaz, hogy ne maradjon el a feldolgozás,' „megemésztés” — a pedagógusok és a szülők alkalmat adjanak az élmények elmondásához, „kibeszéléséhez”. Á gyereknevelési szakbizottságban is többen jelezték, fontosnak látják ezt, keresik a formákat hozzá. A szülőknek pedig csak egyszerűen kérdezni kell: hogy tetszett a színház? A gyerek nemcsak álmodik a látottakról, hallottakról: felteteti azokat a verses és meselemezeket, amiben hasonló témával találkozott,’ ösztökél. menjünk gyakrabban együtt mozibaG. Kiss Magdolna | Fesztivál '81 Tánc- és popdalfesztivált rendez jövő augusztusban a Magyar Televízió. A fesztiválon a bemutatott dalok és előadóik egyaránt versenyeznek majd. A táncdalpá- lyázatra új, nyilvánosan még el nem hangzott szerzeményekkel nevezhetnek a szerzők. A beérkezett pályamű- vekből állítják össze a fesztivál műsorát 1981. február 7-ig a Magyar Televízió könnyűzenei rovatának címére (Budapest, V., Szabadság tér 17., 1810, Fesztivál ’81) várják a jeligével ellátott pályaműveket: a dalok zongorakivonatát, szövegpéldányát, esetleg mag- netofonkazetta-felvételét Kérik, hogy a művekhez zárt borítékot mellékeljenek, amelyben a szerzők névé és címe található. Egy zeneszerző legfeljebb három dallal nevezhet, a szövegírók részvételét nem korlátozták. Az elfogadott dalok hangszereléséről és előadójáról a televízió gondoskodik. Ránéztem, de látszott rajta, komolyan gondolja. — Miről lenne szó? — kérdeztem, hogy megtörjem a csendet. — Egyszerű az egész — vágta ki az adut Cserfes néni. — Nézze csak. Belgiumban húsz frankot adnak egy darab tetűért, nálunk pedig ingyen is megterem. Érti már? _ Nem nagyon — mondtam, mert ha csak lehet, kerülöm a kétes ügyleteket — Miben segíthetek? — Exportálni kell a tetveket — súgta Cserfes néni, egy tapasztalatokban is gazdag élet megállapításaként. — Üj beruházással ugye nem jár, hiszen lakótelepeket amúgy is építünk, meg gyerekek is születnek, függetlenül a tetűtől. Ha évente csak két-hárommillió tetvet tudnánk értékesíteni konvertibilis valutáért, akkor az... — Állj! — mondtam olyan határozottan, mint egy vasutas, aki már most tudja, hogy a vagonhiány miatt az idén sem lesz zökkenőmentes a mezőgazdasági termények szállítása. — S hol marad a szelektív iparpolitika? — Tessék? — kapta fel a fejét Cserfes néni. Sírásra görbült a szája. — Maguk mindig csak ezzel jönnek — tette hozzá, és köszönés nélkül távozott. Földi S. Péter M| g a bemutatók, n I I MM vetélkedők, III plakátkiállítások, ajándéksorsolások. A FILMNAPOK PROGRAMJAIHOZ KEDVEZMÉNYES XII. 18—31. A SALGÓTARJÁNI „NOVEMBER 7”, A BALASSAGYARMATI „MADÁCH”, A PÁSZTÓI „MÁTRA”, A RÉTSÁGI .ASZTALOS JÁNOS”, A SZÉCSÉNYI „RÁKÓCZI” ÉS A NAGYBÁTONYI „BÁNYÁSZ” FILMSZÍNHÁZAKBAN ifjúsági bérlet VÁLTHATÓ A MOZIPÉNZTÁRNÁL. MINDEN BÉRLETHEZ 5 DARAB 5-FÉLE SZTÁRFOTÓS ZSEBNAPTÁR' AJÁNDÉK
