Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-09 / 288. szám

Kiegyensúlyozott munka Szécsényben

Nem panaszkodtak, nem hivatkoztak

Összevont pártfaggyüiés az ELZETT-ben

AZ ALAPSZERVEZETI taggyűléseket megelőzően az EL- ZETT Művek Zár- és Lakatgyára szécsényi gyáregységének pártvezetősége is elvégezte a politikai irányító, szervező és ellenőrző munka eredményeinek és tartalmi tapasztalatainak összegezését. Az összevont taggyűlésen ismertetett beszámoló foglalkozott a gazdasági munkával, a választás és a kongresszusi irányelveket tárgyaló taggyűlések során elhangzott javaslatok és vélemények sorsával, a propaganda- és agitáci- ós munka tapasztalataival, a szervezeti élet kérdéseivel, valamint a tömegszervezetekben dolgozó párttagok tevékenységével.

— A munkaprogramunkat eredményesen valósítottuk meg. Munkánkat az üzemi szintű feladatok még sikeresebb végrehajtásához igazítottuk — hangsúlyozta az előterjesztés során Huszkó Sándor, a pártvezetőség titkára. A gyáregység gazdasági tevékenysége az értékelt időszakban tovább fejlődött, kiegyensúlyozottá vált a munka, tervfeladatait időarányosan és éves vonatkozásban is teljesíti. Tovább módosult a termékszerkezet, folyamatosan csökkent az egyszerű .termékek részaránya — ma 5,5 százalék — és nőtt a biztonsági lakatok és bútorzárak mennyisége. Mindez kifejezi a munkakultúra változását és a magasabb szintű műszaki előkészítést is.

Még ebben az évben és a jövő év elején újabb termékek gyártását kezdik meg a gyáregységben. Elégedett az

elért eredményekkel az EL- ZETT Művek vezetése is. Igazolja mindezt az a tény, hogy fontos tőkésexport-kötele- zettségek és belföldi megrendelések teljesítésével bízza meg a szécsényi kollektívát.

A feladatok az eddigiektől is önállóbb előkészítő, szervező, végrehajtó és értékelő munkát követelnek. Fontos az is, hogy olyan belső ösztönzési rendszert alakítsanak ki, amely jobban serkent az eredményesebb gazdálkodásra, a pontosabb és fegyelmezett munkára. Ezt hangsúlyozta Giessler Antalné, a budapesti zár- és lakatgyár főkönyvelője is. Mint mondotta, 1981-től a gyáregységben is a bértömeggazdálkodásra térnek át, amely változó szemléletet és gyakorlatot igényel.

A hozzászólások során elhangzott: a korábbi időszakban már kérték, hogy megbízható kereskedelmi információkkal lássák el a szécsényi gyáregységet és biztosítsanak lehetőséget arra. hogy a belföldi fogyasztókkal közvetlen kapcsolatba kerüljenek. Ennek előnyeit igazán a termelés helyi irányítói és a gyártás végrehajtói, a dolgozók éreznék elsősorban. A hozzászólók felhívták a figyelmet a további műszaki fejlesztésre is.

A GYÁREGYSÉGNEK sok

gondja adódott az év során a kooperáció keretében vállalt kötelezettségek hiányos teljesítéséből. Erre utalt hozzászólásában Róka Miklós, a gyáregység vezetője is. Elmondta, hogy a hasonló gondok megszűnése esetén a

A waftburgi vár restaurálása

A. Német Demokratikus Köztársaság délnyugati részén fekvő Eisenach mellett jelentős történelmi műemlék magasodik: Wartburg vára.

A vár mindig is sok érdeklődőt vonzott, ez évben azonban minden eddiginél többen keresték fel; volt olyan nap, hogy tízezerén is megtették a várhegyre vezető út.

Külön érdekességet kínál napjainkban a 900 éves várpalota restaurálásának megannyi részlete. A sok leleménnyel, új, eddig soha nem alkalmazott eljárásokkal próbálkozó szakemberek jó segítőtársai az idegenvezetőnek, ha egy-egy feladat elvégzését már a gyakorlatban is be lehet mutatni. Megtalálták például a módját annak, hogy a késő román kori főépületben a fal vizesedése miatt

pusztulóban levő pompás freskókat — Moritz von Schwind alkotásait — restaurálják. A mennyezetet díszítő százados tölgyfa gerendákat sem kell kicserélni, „fiatalító vízkúrával”, különleges műgyantás eljárással ezeket is megmentik az enyészettől.

Az építészeti érdekességek mellett történelmi vonzereje is van Wartburgnak: a nagy reformátor, Martin Luther 300 napot töltött falai között, és ekkor fordította németre az Üj testamentumot, ösztönzést

adva ezzel az új felnémet irodalmi nyelv kialakulásának és elterjedésének.

A várpalota teljes helyreállításával előreláthatólag

1983-ig, Martin Luther születésének 500. évfordulójára készülnek el.

gyáregység magasabb szintű feladatok végrehajtására . is képes. Erről beszélt többek között Miklósik Ignác, a balassagyarmati járási pártbizottság titkára Szavaiból kitűnt, hogy a gyáregység jövője biztató, ugyanakkor felhívta a figyelmet a hatékony politikai és mozgalmi eszközök alkalmazására a gazdasági és a mozgalmi együttműködési készség javítására.

A szervezeti élet elemzése során megállapítást. nyert, hogy a pártmunkához kapcsolódó megbízatások teljesítésére, a példamutató munkára nem minden párttag fordít kellő figyelmet. Sokszor hiányzik az egyéni szervező és felvilágosító munka.

— A taggyűléseinkről a jövőben pártmunkával és a szükséges mértékű tájékozottsággal kell távoznia minden párttagnak — állapította meg Huszkó Sándor. — A pártcsoportok az érzelmi, akarati és a cselekvési egységre fordítsák a nagyobb figyelmet, és személyre szólóan határozzák meg a feladatokat

Többen mondották el azt is, hogy az egyéni felelősség, a kapott feladatok teljesítése mellett a tagépítő munkára, és a munkahelyi légkör formálására is terjedjen ki. Ez a tömegkapcsolatok további erősítését eredményezi.

A gyáregység párttagjainak egy része több, négy-öt, folyamatos munkát jelentő megbízatást is teljesít, sokán viszont nem rendelkeznek megfelelő megbízatással. A sok, halmozott feladat időnként a gazdasági munkára, a fizikai és szellemi tevékenységre Is kedvezőtlenül hat. Cél az egyenlőtlen leterhelés megszüntetése, a képességeknek, felkészültségnek megfelelő pártmegbízatási rendszer kidolgozása és alkalmazása. így nagyobb figyelmet fordítanak a gazdasági, ideológiai, agitációs munkára, a művelődési tevékenységre, a tömegszervezetekben és -mozgalmakban vállalt megbízatások teljesítésére.

— Tudjuk, hogy a követelményeknek csak úgy tudunk megfelelni, ha a munkamódszerünket céltudatosan fejlesztjük, a politikai irányító, nevelő, szervező, ellenőrző tevékenységünket a kongresszusi határozatban megfogalmazott követelmények szintjére emeljük —ösz- szegezte a soron levő feladatokat Huszkó Sándor.

AZ ALAPSZERVEZETI taggyűlések a vezetőség és a tagság munkájának még teljesebb és aprólékosabb értékelését végzik el.

Rácz András

Gépjavítás pásztói módra

Á földeken még zajlik a munka, de az üzemekben már készülődnek a téli gépjavításokra. hiszen egyre több olyan munkaeszköz akad. amelyre már az idén nem lesz szükség a határban.

Hogyan készülnek1 fel a téli gépjavításra, mivel foglalkoznak ezekben a napokban a műhelyekben, ezért kerestük fel a pásztói Béke Termelőszövetkezetet. •

Tari István termelési elnökhelyettes éppen annyira csodálkozik a kérdésen, mint mi a válaszon.

— Nálunk nincs ilyen, hogy téli gépjavítás.

— De valamikor csak fel kell készíteni a géneket a nagyabb mezőgazdasági munkára”

— Ez így igaz — válaszolja. — Éppen ezért kétféle javítási formát vezettünk be. Az egyik — ez a fontosabb — az úgynevezett menő gépek azonnali javítása, ami annyit jelent, hogy a munkát végző gépek hibáinak elhárítása mindig elsőbbséget élvez.

— Ez eddig világos, de ezt a munkát nem lehet előre

tervezni, mert a hibák nyilvánvalóan alkalomszerűen jelentkeznek.

— Igen. de mivel meglehetősen nagy a gépparkunk, ez a munka szinte folyamatosnak mondható. A másik javítási forma, az előredolgo- zás a következő kampánymunkára. Ezt már tervszerűen, az előre elhatározott időpontban végezzük. de nemcsak télen, hanem például tavasszal is.

Közben megérkezik Bódi Ernő gépcsoportvezető is, aki helyeslőén bólogat Tari István szavaira, de mindjárt van Hozzáfűznivalója az utolsó mondathoz.

— Az esetleges alkatrész- hiány azonban minden tervszerűséget keresztülhúzhat Sajnos az idén is volt rá példa, főleg az NDK gyártmányú gépeknél, hogy le kellett állni.

— Hány erőgépnek, kombájnnak a karbantartásáról, javításáról kell gondoskodni?

— Harminc MTZ traktorunk van, három nagy teljesítményű Rába. illetve John Deere, hét kombájn, tizeinkét

tehergépkocsi, hat önjáró be- takarítógép, ezen kívül pótkocsik. ekék, tárcsák és egyéb munkagépek. Van bőven munkája a húsz mezőgazda- sági gépszerelőnek, ezért is kellett folyamatossá tenni a gépjavítást.

Útra kelünk Bódi Ernő gépészmérnökkel, hogy megtekintsük a nemrég átadott új gépműhelyben zajló munkát.

— Hárommilliós beruházás volt — mutat kísérőm a hatalmas épületre. amelyet bármelyik AFIT-szerviz is megirigyelhetne —, de megérte- Ezt azok tudnák a legjobban bizonyítani, akik régebben a sárban. fagyban csúszkálva, hidegtől gémbere- dett kezekkel dolgoztak, többnyire a szabad ég alatt, jobb esetben egy fűtetlen. sötét kis műhelyben.

Amikor belépünk a gépműhelybe — amely belülről még nagyobbnak tűnik — elképesztő porfelhő fogad minket, amelynek okát csak néhány tüsszentés után tudjuk kideríteni. Három szerelő szerszámait söprűre cserélve, egymással versengve igyekszik úrrá lenni a behordott, nem odavaló anyagon. Jöttünkre alábbhagy a fergeteges iram és ennek következtében kezdjük visszanyerni látásunkat. A műhelv egvik végében egv sárga Rába-Steiger traktor körül sürgölődnek, így arra indulunk.

Nem adta meg magát

a front

Azt mondja Balázs Ernő, az e pozícióban még meglehetősen friss szb-titkár:

— Én hosszú éveken át voltom elóvájásokon, láttam már csúnya dolgokat az NSZK- ban is, mert hosszú hónapokat töltöttem tapasztalatszerzés címén egy ottani bányában, de ilyen frontra, mint amelyiken most a Világosiék dolgoznak, nem emlékszem. Pedig, ismétlem: láttam már csúnya munkahelyeket, amelyek kiveszik az emberekből az utolsó csepp erőt is és tudok csapatokról, akik megadták magukat. Leültek. Eredménytelenek lettek ilyen helyzetben.

Hátra-hátrafordulva célozza felém az acéltámok között a mondatokat, hosszabb-rö- videbb szünetet tartva közöttük, ami kell, , hiszen meredek a kaptató, nehéz ez a sokszor elátkozott menekülőkészülék — mert többen vallják, nem lesz itt már Euró- pa-szerte hírhedt szénsavbetörés, de hát függhet az élet ettől. Ügy, hogy fújtatunk ne- kimelégedve, csillék, gépalkatrészek. beépítendő berendezések között görnyedve, mert némely vágat igen csak leszűkült, a nagy nyomás alatt.

Mondom is az szb-titkár- nak:

— Pedig azzal biztattak fent — fejünk fölött olyan háromszáz méternyire —, hogy rövid sétaút csak a hatos számú ereszke.

’Visszafordul, fejlámpája fényében látom, nevet:

— Hát nem az?

A tiribesi aknaüzem frontja, ahol a Világosi József vezette frontbrigád dolgozik, nem dübörög. De e viszonylagos csendben is már messziről meghallani az acélnak acéltól való csengését, az utasítások meg-megtörő hangját, amelyek néha belevesznek a szénfalról lelóduló omlások zörejébe, s bizonyos időközönként másik munkahelyekről idáig is eljut a robbantások tompa döreje. Fejlámpák fényei villódznak a sötétben.

Világosi József, az országos hírnévnek örvendő szocialista brigádvezető épp egy biztosításnak berakott ácsolat helyzetét nézi.

— Jó, jó lesz — mondja társainak, s figyelmeztet: nagyon ügyeljetek!

Nékünk sem kell kérdeni, miért. Hiszen hatalmas méretű, egybefüggő, sziklatömb támaszkodik neki a biztosító 'ácsolatnak, s az eddig viszonylag egyenes front itt hirtelen lefelé fut, meredeken. Egyetlen járható útján csak

— Nagy baj van vele? — kérdem.

— Szerencsére nem. Csak az adagolóját kell megjavítani és egyes apróbb alkatrészeit kicserélni. Mi egyébként nem ide tartozunk. A KITE termelési rendszer Heves megyei területi központjából jöttünk — mondja Ágoston Géza.

— A helybeli szakemberek nem tudják kijavítani a hibát?

— Szerződésünk van a KITE-vei — szól közbe a gépcsoport vezetője —, hogy a nagy gépeket ők javítják:

— Mennyiért?

— Évente 15 ezer forintot fizetünk egy-egy nagy gép átalánydíjas javításáért.

— Nem kis összeg. Megéri?

— Igen. Azonnal jönnek, ha hívjuk őket és ugyanazok a szerelők járnak ide. így jól ismerik az itteni szakembereket és a gépeket is.

— Az az apró alkatrész, amit a kezében tart, mennyibe kerül? — kérdem Dóczá Imrét, a másik KITÉ-s szerelőt.

— Ez? — pislant a kezében lévő kisújjnyi fémdarabra — Ügy ezer forint körüli ára van. Porlasztócsúcs a neve — teszi hozzá magyarázatként.

A Rába vezetője, ifj. Lukács Árpád, türelmetlenül toporog. Létszák rajta, már

Balázs Ernő és Világosi József

nadrágféken lehetséges a közlekedés, nyakbehúzva

— Iszonyú egy hely — mondja társam.

Megismétli ugyanezt a brigádvezetőnek, aki felnéz a bányásznyelven vetőnek nevezett meddő kolosszális tömegére, s csak ennyi a szava:

— Az. ,

Lejjebb húzódunk a hatvanöt méteres szénfal másik vége felé, ahol hideg csillogással tükröződik vissza a robbantás aprította rögökről a fény. Letelepszünk egy ott hányódó deszkadarabra és Világosi József bőbeszédűbb lesz.

— Ez a vető, amelyet láttak, nagyon sok napot vett el mindannyiunk életéből. Iszonyú sok munkát kellett az elhagyására, megtartására fordítani, hogy tovább tudjuk vinni ezt az igen jó minőségű, átlagosan 180—210 centiméter magasságú mezőt Pedig, ha nem lett volna, még több kerülhetne azóta is a felszínre. Mert nem csak sok energiánkat emésztette fel, hanem embereim javát is. A legjobb, legmegbízhatóbb munkaerőt oda kellett telepíteni. Hiszen elegendő lett volna csupán egyetlen, elhamarkodott, meggondolatlan mozdulat, és már nem ott tartanánk, ahol...

A tiribesi aknaüzem általa vezetett, Dózsa György nevét viselő szocialista brigádja november huszonnegyedikén, hajnali egy órakor küldte felszínre az üzem idei

szeretne kint lenni a földeken— Mikor jött be a géppel?

— Tégnap délután, de már délben szántani akarok.

Szép dolog a türelmetlenség, de ahogy elnézem a gépet, meg a belőle kiszerelt alkatrészeket, nehezen tudom elképzelni, hogy hamarosan szántam fog. Bár ki tudja.

A műhely másik végében egy IFA tehergépkocsi futójavítását végzik, odakint pedig egy betakarítógépet „fürdetnek” a korszerű mosón, hogy tisztán kerüljön be a javításra.

— Milyen műszerek segítik a javítási munkát? — kérdem Bódi Ernőt.

— Sajnos nincsenek modem berendezéseink, műszereink, mert erre már nem futotta a pénzünk. Talán majd jövőre..Odakint egy eke hegesztéséhez készülődnek..

— Miért nem állnak be vele a műhelybe?

— Nem sokáig tart — mondja Horváth Gyula. — Meg különben is, kár lenne bevinni a sarat.

Egy mozdulat, s a szikraesőben lassan felizzó vas sisteregve engedelmeskedik a hozzáértő kezeknek.

(zilahy)

tervének teljesítését jelentő 143 ezredik tonna szenet. Százkét ember megfeszített munkájának eredményét.

— Akkor maguknak ez jó év volt?

— Dehogy: nagyon rossz: Négyszer-ötször is' át kellett állnunk és tudvalevőleg. a szerelések roppant munka- igényesek. Aztán vágatokat kellett h arán tolni, voltak vetők, s ráadásként még három vágatot is „viszünk:” egy öreg, régit, meg azt a kettőt, ami nekünk a levegőt biztosítja. Elhiszi: ha jobb munkahelyünk van, már sokkal messzebb tartanánk.

Roppan valahol az ácsolat úgy, hogy még itt is kőzetdarabok kopognak védősisakjainkon, aztán megint esend lesz.

— Szóval fohászkodom neki újólag a kérdésnek —, rossz év is lehet ilyen eredményes?

— Nézze! Én állítom, hogy nagyon sok minden csak az embereken múlik. A hozzáállásukon, az összeszokottságukon, a munkához értésükön, az akaratunkon. Nálunk hál* istennek, mindez megvolt,' sőt, a jó szervezés, az üzem vezetőinek hathatós segítsége — ami egyébként mindenütt tapasztalható —, azt eredményezte, hogy nem adta meg magát a nehézségeknek a frontunk. Nem panaszkodni, nem mindig valamire hivatkozni kell. ha változnak, rosz- szabbodnak a körülmények. Persze, lehet ilyet is csinálni, de ebből nem élünk meg. Kifogások helyett inkább a megoldást kell keresni, s akkor átvágja magát az ember a legnehezebb keménységeken is.

Szinte indulatba jön, mikor ezeket ■ mondja az ötvenegy éves brigád vezető, aki harmincegyedik esztendejét tölti már az idén föld alatti munkahelyeken. Megveti a tehetetlenséget, és el sem tudja képzelni, mit csinálnak olyan, az övéknél sokkal jobb frontokon, ahol gyakoriak a hat- van-hetven százalékos teljesítések. Mondom néki: hagyta, ne mérgelődjön, az az ő dolguk. Pillanatig hallgat csak, s látom, szavaim csak olaj a tűzre.

— Nem! Az mindannyiunk dolga. Nem egy csapat vagy brigád teljesítménye alapján mondanak véleményt a vállalatról. A nehézségekből kell kivenni mindenkinek a részét Nem a pénzosztásból, a dicséretesekből.

Rövid időre beindul a kaparószalag, de Világosi József leállíttatja: sok a szén. között a meddő, ami nem a szónfal- ból, fentről a fÖtéből zúdul néha alá. Rámolnak.

— Ez is sok időt vesz el a termeléstől.

— Sokat. De mi szenet

adunk ki. Érti? Szenet, tisztát szépet Bányászok vagyunk, nem kőfejtők, s, hogy ezt elmondhassuk magunkról, annak ára van. Aranynál is drágább. Karácsony

NÓGRÁD - 1980. december 9- '—l't 3