Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-31 / 305. szám

Ritkább a rendbontás Szolgálata: a rend őre A FALU központjától még távol volt, de már hallotta a hangzavart. Átfutott az agyán: a kiabálás a vendéglő felől- hallatszik. Megint tombolnak? Eszébe villant, hogy az egyik elítélt éppen ezen a napon töl­tötte le büntetését. Csak nem ő? Meggyorsította lépteit. A rendőrnek ott a helye, ahol felborítják a rendet, hogy meg­előzze a bajt. Az a ’ bizonyos belső megérzése is sie'tésre késztette. Ha arról van szó akire gondol, akkor ez az es­te sem lesz könnyű. Elítélte a bíróság, a kocsmában békésen idogáló egyik idős vendég le­ütéséért, mert nem kért ne­ki italt. Meggyorsította a lép­teit. A kiszolgálók meglátták, futottak feléje és kiabálták: — Megint a Vila. Amikor a mindennapi meg­szokott esti útjára felkészült, gondosak megvizsgálta a fel­szerelését. Ez már idegrendsze­rében van. A lakásától mesz- sze ellátni ki a Fehér-hegyig, ahol alkonyra fordul a nap, visszafelé pedig fel a Kőhegy­re. Minden olyan szépnek tűnt, még a Ménes-patak cso­bogását is hallani vélte. Jó­kedvvel indult a szolgálatra. Azt tervezte, hogy ellenőrzi, gondosan zárták-e be a köz­épületeket. Aztán kiugrik Fel­faluba Kuris Bélához, majd felmegy Pilinybe. Mire végez, éjfélre fordul az idő, de meg­éri a fáradtság, hiszen akkor tud nyugodtan lepihenni, ha mindent rendben tud a kör­zetében. Arra nem számított, hogy az estébe fordulás idejére már intézkednie is kell. De hát ez a rendőr sorsa. Bevallotta ma­gának, hogy kényelmetlen lett ez a békésnek induló estéje. De félretette az érzelgősséget, mert maga is meggyőződött, hogy a garázda borítgatja a székeket, asztalokat, ordít és követeli az italt, mint aki megveszekedett. Ilyen esetben csak a határo­zott fellépés vethet véget a kártevésnek. Megkeményedett a tartása. Tekintete határozott lett, a hangja erős, akár az ostor csattanása. — Felszólítom hagyja el a helyiséget! Az előbb még őrjöngő em­ber meghökkent. Mozdulatai lelassultak, tekintetét a földre szegezve kioldalgott a vendég­lőből. Csend lett. Az alkal­mazottak csak fokozatosan tértek magukhoz és munkához láttak, hogy mielőbb zárhassa­nak. Kiürült az utca is. A kör­zeti rendőrt is meglepte ez a hirtelen változás. Hallgatta a falu zaját, majd elindult a tervezett útjára. Hó borított mindent, friss volt a levegő, nagyot szippantott belőle, hogy az izgalmakat kifújja magából, öreg éjszakába hajlott az idő, amikor a tanácsháza ellenőrzé­sére került a sor. Benyitott a kapun. Inkább megérezte, mint látta, hogy valaki lapul a fal mellett. Rászóllt: — Ki az? — állt és várt. Csend maradt, csak a he­gyek felől jövő szél zörgött a tetőn. Figyelt. És akkor már tisztán meglátta, hogy valaki megmozdul a fal mellett. Új­ra rászólt. De most már hatá­rozottabban. — Lépjen elő, és igazolja magát! — AZ ISMERETLEN feléje ugrott, majd megtorpant. Tá­madásra görbülve megszólalt: „Most megöllek te..Egyik kezével havat dobált a rendőr arcába, a másikat az oldalához szorította. A rendőr agyában átvillant: kés van nála. Már azt is felismerte, hogy a tá­madója azonos Oláh Bélával, akit kiparancsolt a kocsmából. Újból felszólította, hogy men­jen a dolgára és tartózkodjék a meggdndolatlanságtól. A bű­nöző elindult feléje, támadás­ra készen és sziszegte: „Meg­öllek Lehoczki János!” A rendőrzászlós körzeti meg­bízott, sok mindent átélt már az évtizednél is hosszabb időt eltöltött szolgálati helyén. Min­denkit ismert. Tisztában volt azzal, hogy támadója meggon­dolatlan és veszedelmes em­ber. Állt és várt, aztán a fegy­verét készenlétbe helyezte. Ri­asztólövést adott le. Várta a hatást. Támadója feléje köze­ledett. Újból felszólította. — Állj vagy lövök! — Nem mersz, gyáva vagy! Ugrott, hogy a rendőrre ve­ti magát. Lehoczki János hát­rált, de megbotlott a magas hóban, féloldalra dőlt. Már felmérte, hogy nincs más vá­lasztása, támadóját harcképte­lenné kell tennie, hogy életét ne veszítse. A fegyvere eldör­dült. Akkor már hallani le­hetett az önkéntes rendőrök rohanását. A körzeti rendőr támadója a felső lábaszárán könnyebben megsérült, fcuris Béla, a felfalusi önkéntes rendőr vitte elsősegélynyúj­tásra. A bíróság elítélte. Le­hoczki János rendőrzászlós­nak komorrá válik az arca, amikor a történtekre emléke­zik. — Nem tehettem mást! Körzetének lakói nyugtatják, hogy valóban nem tehetett mást. A tekinteteikből olva­som, az igazságot mondjam. Nem tudja feledni azt a na­pot, amikor első alkalommal Endrefalvára érkezett. Régen volt, mégis frissen él az em­lékezetében. Kondorosi Pál, az akkori tanácselnök mondta neki: „Ha a nép szolgálatába áll, akkor az meg is hálálja a szolgálatot.” Azt szolgálta mindvégig. Kezdetben lelep­lezte a közös gazdaság burgo­nyatolvaját. Aztán a takar­mánytolvajt, majd a békés porták éjszakai rablóját. Azt mondta a tíz évvel ezelőtti dolgokra emlékezve a zász­lós: — A község lakosságát ma­gam mögött tudva, meg az önkéntes rendőrök segítségét élvezve, rendet teremtettünk. Nem volt könnyű a dolga. Ébresztették éjnek idején, hogy nyújtson segítséget a csa­ládját üldöző apával szemben. Lapult az éjszakában, hogy le­leplezze a tolvajt. A rend meg­erősödése nyomán a falu né­pe egyre jobban magáénak is­meri a körzeti rendőrjét. Mondta is Lehoczki János megkönnyebbült tekintettel: — Egyre ritkább a rend­bontás. A garázdálkodást meggátolni készen állnak a falvak lakói és az önkénte­sek. AZ ÉLETÉHEZ tartozik Le­hoczki Jánosnak, hogy időn­ként hívja az embereket Ok­tatja őket a jogaikra, a rend­bontók elleni fellépésre. Ott jár rendre az iskolákban, ne­velni a jövő állampolgárait. Talán kevesen tudják, hogy körzetében az elsők között let­tek az úttörők a közlekedési rend őrei. Amikor végigmegy a körzetében, mesziről köszön­tik. A napokban telt le a ren­des évi szabadsága, Ma az ün­nepekre készül. A rend meg­őrzésére. Mert amikor az em­berek ünnepelnek, a körzeti rendőr őrködik. Bobál Gyula Ez is — az is év végén J Körbejártuk a nógrádi LEG"-eket //' A riporter vett egy mély lélegzetet, nekiveselkedett, bő­ségesen koptatta a golyóstollat és a száját. Eljárta a csiz­mája sarkát, valamint tetemesen növelte a szerkesztőség te­lefonszámláját. Mindezt azért, hogy a tisztelt olvasónak át­nyújtsa eme kis dolgozatot. Fáradtságot nem kímélve, gyűj­tött össze egy csokrocskát Nógrád megye 1980-as „légijei­ből. Az év első házasságát ja­nuár 4-én délelőtt kötötték Salgótarjánban. A legtöbb személygépkocsit Nógrádban májusban, illetve novemberben nyerték a sze­rencsés betétkönyv-tulajdono­sok; egyaránt tizennyolc da­rabot. A legszerencsésebb újszü­lött — az OTP-s bébi — De- mény Erika volt, szülei Ság- újfaluban laknak. Már a pó­lya mellé kétezer forintos betétkönyvet kapott. A megye legsikeresebb sportolója Farkas Sándor, az STC harmatsúlyú ökölvívója, aki eljutott a moszkvai olim­piára. A két legsikeresebb ama­tőr sportoló — Mátyus Zol­tán és László Károly Nagy­orosziból — akik az Arany­jelvényesek az olimpiára mozgalom keretében ugyan­csak Moszkvába utaztak. Az esztendő legsikeresebb könyve: Moldova György Szent tehén című regénye, amely egy nap alatt elfogyott a könyvesboltokból. A legdivatosabb nevek: lá­nyoknál a Krisztina, fiúknál a Krisztián. Az Állami Biztosítótól a legnagyobb kártérítést 1980- ban a romhányi Rákóczi Me­zeje Termelőszövetkezet kap­ta, egymillió-ötszázháromezer forintot. A legszerencsétlenebb autós az a gépjármű-tulajdonos volt, aki az idei esztendőben öt­ször karambolozott, s mindig neki okoztak kárt. A kötele­ző biztosítás alapján negy­vennégyezer forintot kapott A leginkább póruljárt au­tós, aki ittasan vezette Sko­da gépkocsiját, az árokba bo­rult, bár CASCO-biztosítása volt, de egy fillért sem ka­pott totálkáros kocsijára Az IBUSZ legdrágább útja a megyében harmdnchárom- ezer-hatszáz forintért a Ka­nada—Egyesült Államok uta­zás volt Nógrádból két há­zaspár vette igénybe. A leg­olcsóbb: kétszáz forintért, sí­túra Szlovákiába. A legtöbb újszülött július­ban látta meg a napvilágot, a salgótarjáni kórházban száz- negyvenkilenc csecsemőt anyakönyveztek. A legna­gyobb súlyú újszülött „cí­mért” egy Péter nevű kisfiú és egy Andrea nevű kislány vetekedett, mindkettő 4700 grammal született, a kislány­nak annyi előnye volt, hogy két centivel hosszabb volt, mint a kisfiú. A legkisebb újszülött december 25-én szü­letett, mindössze 850 gram­mal. Az év leghosszabb belföldi telefonbeszélgetése 96 per­cig tartott. A leghosszabb külföldi telefonhívás az Egye­sült Államokba szólt, a sal­gótarjáni hívó 34 percen ke­resztül beszélgetett. A leghosszabb táviratot — 280 szavas — Budapestre küldte egyik Nógrád megyei nagyvállalat Farkas Bertalan űrrepülése alkalmából. Úgy látszik lelkesedésük az „ege­kig” nőtt. A legrövidebb táv­irat egyetlen szót tartalma-1 zott: „Szeretlek!” A legtöbb levelet a postá­sok december 19-én továbbí­tották, pontosan 16 125 dara­bot. Az év legdrágább könyve — legalábbis Nógrád megyé­ben — a Májmuni kódex, színes-képes összeállítás, ára 950 forint. Egyébként az idén költöttünk legtöbbet köny­vekre, húszmillió forintot. A legsikeresebb külföldi film Nógrád megyében az amerikai Konvoj volt, ame­lyet pontosan 24 633-an néz­tek végig. Legtöbben már­ciusban mentek moziba, a nézők száma 153 268. A leg­sikeresebb magyar film: a Kojak Budapesten, 11 013 né­ző volt kíváncsi a filmre. A legsikeresebb hanglemez a Boney M együttesé, amely­ből kilencszáz darab fogyott el egy nap alatt A legkere­settebb magyar együttes a Neoton famflda volt, Maraton című lemezük hiánycikké vált. Az év legkellemetlenebb sportbalsikere, hogy az STC labdarúgócsapata a tavaszi idény után búcsút mondot* az első osztálynak. Míg a leg­kellemesebb sportmeglepetés, hogy az NB II. Középcso­portjában harmadik helyen áll a Balassagyarmati SE, amely tavasszal még a ki­esési zónában tanyázott. Az év rémhíre a bicskei földrengés, japán tudósok „előrejelzése” alapján. Sze­rencsére elmaradt. A legszerencsésebb lottózó a 13. hét húzása után a rét­sági OTP-fióknál vette fel nyereményét: egymillió 573 ezer forintot. A legboldogabb anyuka 1980-ban Tőre Gyuláné, aki­nek a hármas ikrei június 15- én születtek. Pál, Zoltán és János azóta szépen fejlődnek. Legmagasabbra jutottak a salgótarjáni nyomda ifjúsági klubjának hegymászói, akik az idén megmászták az Al­pok Matterhorn csúcsát. A legpechesebb vendég az a lengyel orvos volt, aki egy küldöttség tagjaként látoga­tott Salgótarjánba, és meg­érkezése napján egy rossz lé­pés következtében elszakadt az Achilles ina. Az év legkitartóbb autóve­zető-jelöltje az a férfiú, aki már 1979 óta buzgólkodik jo­gosítványa megszerzésén. A KRESZ tudnivalóiból, tizen­ötször vizsgázott, míg a ve­zetés végül is az idén (ötöd- szöri vizsgán) sikerült. A jo­gosítványát mindenesetre megkapta... A legnagyobb totónyere­ményt a 36. héten Végh Jó- zsefné salgótarjáni lakos ér­te el, 12-es találatára 454 000 forintot fizettek. A legtöbben Leningrádba utaztak Nógrád megyéből az idén. Több mint nyolcszázan keltek útra. A legérdekesebb útvonal a Budapest—Mur- manszk—Északi-tenger, majd a Skandináv-félsziget megke­rülése után Leningrad—Bu-j dapest—Salgótarján. Az IBUSZ legnagyobb „de­ficitje” a Madách Színház ha-- sonló című előadása, amély-j re az utasok száznegyven fo­rintot fizettek, míg aa IBUSZ-nak duplájába került. A legtöbb totó-lottó szel­vényt, egymillió 164 ezer da­rabot februárban adták el a megyében. Végezetül, de nem utolsó sorban, az év első újszülött­je Percze Gergely, január 1- én 11 óra 10 perckor látott napvilágot 3150 gramm súly- lyal. Csatai Erzsébet A mióta ember él a föl­dön, mindig szeretett volna a jövőbe látni. Igaz, voltaik esztendők, ami­kor arra vágytunk, hogy leg­alább a múltat lássuk tisz­tán ... És azzal ugrattuk egymást, hogy milyen nehéz előre látni a múltat. Mosta­nában azonban —, mert a múlttal már nagyjában tisz­tába jöttünk — inkább a jö­vő érdekel bennünket. Min­den tájékoztató azzal végző­dik, hogy a hallgatóság elé­gedetlen. Jó, jó, az előadó el­mondta, hogy eddig mi volt, szerinte mi van, de mi lesz? Nos, hogy mi lesz jövőre? Ráth Végh István még ki­lencvenkilenc jóslási módot számolt össze, de közülük egy sem állta ki . az idők próbá­ját. A legelterjedtebb, alig­hanem mindmáig a tenyérjós­lás. Valamikor régen azt jó­solták, hogy akinek nem kér­ges a tenyere, annak nem lesz kenyere. Ma már tud­juk ,hogy a legtöbb nehéz fi­zikai munka gépesíthető. Csak éppen ma már nehéz a könnyű fizikai munkára is embert találni. Aztán lehet jósolni a csil­lagok állásából. Tagadhatat­lan, hogy nem csak az üzem- szervezés divatja szivárgott be hozzánk Nyugatról, ha­nem az asztrológiának is van­nak hívei. És úgy, ahogy ná­lunk szokás: vagyis nemzeti sajátosságainknak megfelelő­en. Szépen, csendben, hogy csak a csillagok lássák a csillagjósokat. És sóhajtozva: milyen kár, hogy nem sze­rencsésebb csillagzat alatt születtünk. Továbbá össze­egyeztetve a haladó világné­zettel, amelyből egy fikarc­nyit sem engedünk, legfel­jebb korszerűsítjük. Van egy barátom, aki szilárdan vall­ja: a világot az osztályok harcának -törvényei irányít­ják. Viszont nem mindegy, hogy az elnyomó, vagy az el­nyomott Oroszlán-e, vagy Hal, Skorpió-e, vagy Nyilas. S az is rendkívül fontos, hogy a proletár a Bika. vagy a Szűz jegyében fogant-e. Mert ugyan bár a világ az anyagelviség törvényeinek megfelelően állandóan előre halad, egyáltalán nem mind­egy, hogy hol, mikor, kinek, hogy állnak a csillagjai. Aztán közismert módszer a kártyavetés is. Évezredek óta csinálják, de a jelenté­sek változnak. Azelőtt, ha egy király ráfeküdt egy dámára, gyerekáldást jósoltak. Ma­napság viszont az Egészség- ügyi Minisztérium újabb köz­leményét kapjuk meg a fo­gamzásgátló szerek szakszerű kezeléséről. Egyre nagyobb jelentősége van a vörös ász­nak, bár az is igaz, hogy paklinként csak egy van be­lőle, úgy, hogy a többi har­mincegy lap is gyakran hasz­nálható ütőkártyaként Van­nak, akik nem is tartják a kártyát jóslásra alkalmasnak. Azt mondják, hogy mindig ugyanazt a paklit keverik, s aki nincs benne, annak úgy sincs jövője. Mások viszont azt szeretnék, ha nem folyton ők kerülnének talonba. A pénzügyminiszter azonban minderre legyint: S nem csak azért, mert minden kártya­csomag után ő szedi az adót hanem, mert úgyis az ő ke­zében van mindig a végső nagy adu. Meg aztán: 1981-ben is le­hetnek ugyan Bak-lövések, de továbbra sem lesznek Bak-ugrások. S bár vannak Oroszlánjaink, vigyázunk rá, hogy üvöltözések azért ne legyenek. Meg tudjuk mi Szűziesen is mondani a ma­gunkét. Vagyis: szemlesütve, ahogy az ősi erény kívánja. Mert erényeink azért van­nak, Megtanultuk: aki nem fekszik le minden szire-szóra, az felkelés után nem bánkó­dik. Tehát jobb korán éb­redni, mert a közmondás is azt mondja, hogy ki korán .kel, aranyat lel. A közmon­dás igaz, de csak jelképes ér­telemben. Mert az aranyat — sajnos — mégis inkább azok lelik, illetőleg gyűjtik, akik nem szoktak olyan nagyon korán kelni. Már csak azért is jó lenne következetesen ragaszkodni a lépcsőzetes munkakezdéshez. Mert van­nak, akik még most sem kezdték el. Mások túl korán hagyták abba. Optimista prognózis: aki ma még hará­csolhat, egyszer majd még kopácsolhat . . . Lám, lám, érdemes tanul­mányozni az égboltot. Azt a bizonyosat, amelyről valami­kor egy honfitársunk, aki asztrológusként és jósként is a legnagyobbnak számított, megígérte, hogy a határ csak ott húzódik. Az illetőről az­tán kiderült, hogy bár már­ciusban, mégis a Skorpió je­gyében született, s e jegy fiairól közismert, hogy vál­lalkozásaik, amelyeknél nem veszik figyelembe a légkört, balul ütnek ki. Tanulság, hogy óvakodjunk a Skorpiók­tól, de szeressük az Ikreket, mert azokért kétszer jár a gyermekgondozási segély. To­vábbá az Ikrek jók, megér­tők, nem zsarnok természetű­ek. S, akikhez hozzákötik a sorsukat, azokkal Ikerként együtt járnak. Például: a háztatarozás és a panaszle­vél, a belkereskedelem és a hiánycikkek, demokrácia és az ellenvélemény, a nyereség- részesedés elosztása és a fel­háborodás, a tél és a fűtési panaszok, a nyár és a bala­toni panaszok, a kapkodás és az adminisztratív eszkö­zök, a higgadtság, és a meg­győzés . . . Lám, ha egymáshoz illők az ellentétes tulajdonságú- ak, nem kell félni a válástól. És mégis, a horoszkóp 1981- re azt jósolja: nem csökken majd a válóperek száma. Mert úgy fogjuk egymást sze­retni, ahogy tavaly tettük. Következés képpen kevesebb sem lesz a válás. De hát mi­ért lenne, amikor oly sok a Bika és olyan kevés a Szűz? Meg aztán a Vízöntő csak egy hónapig van egy esztendőben, alkoholt viszont folyton öntenek. Minden égi jel és földi törvény arra vall, hogy 1981-ben is fogunk inni. Ez kedvezőtlen jel. Viszont örvendetes, hogy a csillagok állása kedvezőnek látszik a csontozat, elsősorban a ge­rinc erősítésére. Azért majd nyelni is kell 1981-ben. Maszek káposztás- lángost és állami krumplis­kenyeret, a főnökünk rigo­lyáit és a bérfejlesztés el­osztását, a szomszéd dicsek­véseit, házastársunk panasza­it, a gyerek iskolai előmene­telét és a tanárok intelme­it. Félő, hogy a lapok ismét lenyelnek egy-két kellemet­len eseményt. Viszont bízha­tunk benne, hogy ebben az évben sem nyelnek le ben­nünket azok, akiknek torká­ban már régen keresztben vagyunk. Természetesen le kell azonban nyelnünk má­sok nézeteit, viszont ők cse­rében lenyelik a mi vélemé­nyünket. Csak a Kos megy fejjel a falnak, s csak a Hal hallgat. És majd legfeljebb felnézünk a csillagokra: „Te jóságos ég!” És aztán nyugovóra hajt­juk a fejünket és álmodunk. Egy régi álmoskönyv szerint álomban „fejed, ha kezedben hordozod” igen jót jelent. Úgy látszik, ezért nem lát­szik némely emberről, hogy mit hord a nyakán. Ugyan­csak a régi bölcsesség szerint, ha az ember kancával álmo­dik, szerencse, gazdagság, la­kodalom várja. Karcsú nővel álmodni: kellemetes vendég. Kolbász: minél hosszabb, an­nál jobb — nagy életkort je­lent. Hála a mostani gyulai­aknak, alighanem valameny- nyien soká fogunk élni. Milyen kár, hogy ezek az álmoskönyvek több mint egy századdal ezelőtt készültek. Ki kell egészíteni az álmain­kat is, nem vitás. Például: „Televízióműsor: unalom. Te­levíziószerviz: izgalom. Fut­ballmeccs: kudarc. Nagygyű­lés: eredmény. Metró: új sza­kasz jön. Villamos: régi sza­kaszon nem jön. Rendőrségi idézés: rájöttek. Felmentő íté­let: mégsem jöttek rá. LGT: új aranylemez. Vezércikk: el­koptatott régi lemez. KÖJÁL: rossz álom. Hatékonyság: szép álom. P ersze, az lenne jó, ha a valóság hatna álomnak. Erről azonban egyelőre még mindig hiába álmodo­zunk. A horoszkóp 1931-re mindenesetre biztató. Min­denekelőtt hívek maradunk szokásainkhoz. Rendkívüli feladatainkat rendesen meg­oldjuk, rendes feladatainkat rendkívüli feladataink miatt, mint rendesen, szívesen el­odázzuk. És továbbra sem szeretjük a hulló csillagokat. Egyet biztosan meg lehet mondani: hagyunk mi még munkát 1982-re is. Pintér István NÓGRÁD — 1980. december 31., szerda 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom