Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-04 / 284. szám
Nevelünk, [Jön-e vendig A héten is sok levél érkezett szerkesztősé^ güngbe, melyekben olvasóink elmondták javaslataikat, észrevételeiket, jó avagy, rossz taVaiu»20i az ügyészség vezetőie pasztalataikat. A különféle témájú levelekből válogattunk egy csokorravalót. Senki sem tetszeleghet a döntőbíró szerepében Ä NŐGRÁD 1980. november 27-i számában, Az olvasók fórumában K. L. salgótarjáni lakos „A jó szándékú kárvallott” címmel közölt írásához szeretnék néhány megjegyzést fűzni. Erre az késztetett, hogy egyrészt az írásban közölt egyes megállapítások helytelen, és a valóságban nem úgy történt tényeken alapulnak, másrészt a cikk végső következtetése olyan, amelyet nem hagyhatok szó nélkül. Nos, hogy valóban jó szándékú közbeavatkozásról, vagy másról van-e szó, ismertetném a cikkíró által közölt bűnügy rövid történetét. 1979. június 22-én este A. L. és K. F. a salgótarjáni KIOSZ helyiségében szórakozott. Itt tartózkodott a néhai elítélt is, akinek nézeteltérése támadt a későbbi sértettel, K. F.-el. Eiste 22 óra tájban az együtt szórakozó A. L. és K. F. hazafelé indult. Rövid idő múlva követte őket a néhai elítélt, és annak egyik ismerőse. A KIOSZ előtt az utcán A. L. és K. F. között nézeteltérés támadt és kölcsönösen megütötték egymást. Ezt látva néhai elítélt hátulról két esetben K. F. lábszárába rúgott, ^melynek következtében a sértett szár- kapocscsont-töréses sérülést szenvedett A fent közölt tényállást a nyomozati eljárás adatai és a néhai elítélt beismerő vallomása teljes egészében alátámasztotta. . Sót, a nyomozási kísérlet során az elítélt bemutatta a hátulról történő rúgások hogyanját Is, amelyről fényképfelvételek készültek. Az igazságügyi orvosszakértő szintén megerősítette, hogy K. F. sérülése rúgások következménye. ÁFÉSZ az ellátásért Ügy hiszem, hogy ilyen tényadatok mellett a helyzet egészen más. Szó sem lehetett ugyanis jó szándékú köz- beavatkozásról, még inkább arról, hogy K. F. lába azért törött el, mert A. L.-lel való dulakodás közben „egy árokba többször beleestek”. Ahol az eset történt, ótt árok sincs. A közbeavatkozás jó szándékát ez esetben megállapítani nem lehetett, hiszen a néhai elítélt hátulról, a rajta korábban esett sérelem miatt vett elégtételt az A. L.- lel való nézeteltérés következtében éppen elfoglalt K. F.-en. Nem a verekedés abbahagyása és a verekedők szétválasztása érdekében lépett fel. A jogtalanság talajára került akkor, amikor döntőbíró módjára lépett fel és a két fél eléggé el nem ítélhető magatartását a saját — súlyos sérülést is eredményező — cselekményével toldotta meg. Éppen ezért büntetőjogi felelősségre vonása nem lehetett vitás. Jogalkalmazó szerveink mindenkor körültekintően vizsgáljak azoknak a cselekményét, akik jogos védelemben cselekszenek. A jogos védelem megállapításának azonban jogilag meghatározott feltételei vannak. így például saját, vagy mások személye, illetve javai, vagy a közérdek ellen irányuló, illetve ezeket közvetlenül fenyegető támadás, amelynek elhárításához szükséges cselekmény a jogos védelem. Megállapításának további feltétele az arányosság, azaz, hogy az a sérelem, amelyet az elhárító cselekmény okoz, ne legyen aránytalanul nagyobb, mint amit az elhárítani kíKereskedelemre harminchárommillió Az áruellátás javítását, a kiszolgálás kulturáltságát és egyben a gazdálkodás hatékonyságát tartják szem előtt a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ- nél. Mindezeket jól szolgálja a szocialista munkaverseny. A szövetkezet már több ízben elnyerte a Kiváló szövetkezet címet, amely kötelezi a kollektívát. Az elmúlt öt esztendőben mindezek szellemében dolgoztak, és fogadták el a szövetkezet versenyvállalását. Az összegezés kedvezőnek bizonyult, növekedett az árbevétel. A felvásárlás — amely sokakat érint — száztíz százalékkal magasabb a tervezettnél, ötvennyolc vagon hízott sertés helyett hetvennégy vagonnal továbbítottak a Karancshús Szövetkezeti Közös Vállalathoz. A szövetkezet jelentős anyagi támogatást nyújtott a huszonegy mezőgazdasági szakcsoport több mint ezer tagjá-i nak. Az élelmiszer-ellátás Salgótarjánban csakúgy, mint a szövetkezet vidéki boljaiban megfelelő volt. Igyekeztek udvariasan, gyorsan kiszolgálni a vásárlókat, ellátni a vendégeket Az elmúlt öt évben a kereskedelmi hálózat fejlesztésére harminchárommillió forintot költöttek. Legnagyobb beruházásnak számított Salgótarjánban hat kereskedelmi egység, emellett a Sugár úton, az Eperjes- és a Hámán Kató-telepen élelmiszerbolt építése, a Csokonai úton átalakítás, Karancslapujtőn zöldségbolt, Somoskőújfaluban büfé, Sóshartyánban bisztró építése. Az eredményekben jelentős részt vállaltak magukra a szocialista brigádók. Jelenleg tizenhét szocialista és négy munkabrigád vetélkedik a megtisztelő címért. Tizenkilenc kereskedelmi egység pedig a Kiváló bolt rangot kívánja elérni. (dudás) Megjegyzésünk nyomán Jó ruhának is kell cégér Megjelent Az olvasók fórumában a közelmúltban egy fénykép és egy rövidke megjegyzés, hogy a Salgótarjáni Ruhagyár — a megyeszékhelyen a régi vasútállomás épületében levő — boltjának nincsen cégtáblája. Bár nagyon szép, divatos és kényelmes holmikat árulnak a boltban, mérték után is szabnak, varrnak, mégis csak „szájhagyomány" útján tudnak a vásárlók az üzlet létezéséről. Nos, írásunk nyomán intézkedés született, s ízléses cégtábla került a bolt homlokzatára. Az esetből két tanulság is adódik. Az egyik elkoptatott, régi ugyan, de ezúttal Is találó: jó ruhának is kell cégér. A másik ugyancsak kézenfekvő: bár minden megjegyzés nyomán ilyen hamar intézkednének. — cs — vánt jogtalan támadás előidézett volna. Ebinek a jogszabályi rendelkezésnek a betartása, körültekintő vizsgálata elegendő biztosítékot nyújt mindenkinek ahhoz, hogy ne nézze tétlenül a garázdák, a jogtalan támadók magatartását, de senkit sem jogosít fel arra, hogy a döntőbíró szerepében tetszelegjen. A közbeavatkozó magatartásának a garázda, vagy jogtalan támadás megfékezésére kell irányulnia és nem a verekedésbe történő olyan beavatkozásra, amely a helyzetet csak tovább súlyosbítja. Míg az első esetben az elkövető büntetőjogi felelőssége kizárt, addig a verekedésbe jogtalan beavatkozással szemben büntetőjogi felelősségre vonásnak van helye. Mindebből tehát az következik, hogy a jog védi az olyan •közbeavatkozót, aki a törvény szerint cselekszik, de általános erkölcsi követelmény is a közömbösség feladása, a jogtalan támadók megfékezése. Érdemes tehát ennek megfelelően cselekedni. S végül még egy megjegyzés. A. L. é§ K. F. ellen éljárás nem Indult. Ez valóban igaz. Kettőjükről azonban tudni kell, hogy jóbarátok, a közöttük levő eseti nézeteltérést egy-egy pofonnal rendezték le. Magatartásuk ettől függetlenül megvalósítja a tetleges becsületsértés bűn- cselekményét, azonban egymás. elleni feljelentésük, magánindítványuk hiánya kizárja büntetőjogi felelősségre vonásukat. Ez a magyarázata ennek a „látszólagos igazságtalanságnak”. Dr. Czipó Ernő, a Salgótarjáni városi és járási Ügyészség vezetője A vendéglátónál történt A Nógrád megyei Vendéglátó Vállalat dolgozóinak gyermekeihez a Salgó' étterembe látogatott el a Télapó. A Főnix bábegyüttes műsorát 140 kisgyermek nézte meg, mielőtt megkapta ajándékát. A többi 660 vendéglátós apróságnak „postán” juttatta el csomagját a Télapó. * Idén második alkalommal rendeztek névadó ünnepséget a Salgótarjáni városi Tanácson a vendéglátós gyerekeknek. Hét kicsi: Ubrankovics Zsolt, Botos Zoltán, Isdinszki Tamás, Rozgonyi Nándor, Ka- kuk Adrien, Lórik László és Somoskői Viktor neve került az' emlékkönyvbe. A kisgyermekek betétkönyvet és ajándékot kaptak. Segített a brigád November 29-én — szabad szombaton — a salgótarjáni MÁV 5-ös számú építésvezetőség • Kossuth Szocialista Brigádjának mind a tizenhat tagja társadalmi munkát vállalt, Nagybátony vasútállomáson dolgoztak, ahol átalakítanak egy lakóházat, amelyben négy vasutascsalád kap korszerűbb, kényelmesebb otthont. Mivel az említett négy oéalád az építési munkák alatt szükséglakásban lakik — ennek kellemetlenségeit nem szükséges ecsetelni — azért határozott a brigád úgy, hogy hozzájárulnak két kezük munkájával is ahhoz, hogy a tervezett december 31-e helyett már néhány nappal előbb beköltözhessenek a tulajdonosok. Telek Lász\ó építésvezető és Po- zsár István brigédvezető arról is beszéltek, hogy igyekeznek minden időt kihasználni a határidő előtti átadásra. Egyébként az épület korszerűsítését a salgótarjáni 5-ös számú építésvezetőség dolgozói végzik. Munkájuk minőségét dicsérni lehet. (Szűcs) ] nevelgetünk?! Tömegsportnap a kisváros sporttelepén. Nemcsak versenyek zajlanak, hanem a nép- művészeti vásározók Is fel ütik sátrukat, sőt a legkiseb beket bábosok szórakoztatják. Mintegy előlegként a jövő komplex művelődésének egyik lehetséges változataként, ahol a sport és a művészetek békésen megférnek egymás mellett. Zajlik a bábosok előadása, és a hálás publikum, a gyereksereg együtt él a „rongyhősökkel”. Egyszer csak megjelenik a róka, keresi a bokor mögött rejtőzködő nyulat. Nyugtalanul mászkál, majd rekedtes hangon a nyúlért szurkoló gyerekektől kérdi: „Láttátok a nyulat?” Az el nyújtott felelet egységesen hangzik; „Nee.. .m”. Azaz megálljunk. Egyetlen pengevékony hangocska igent rezeg- tet. Tulajdonképpen neki van igaza, mert látták, persze hogy látták a gyerekek a nyulat ö a gyerekek természetes őszinteségével a valót válaszolta. Erre egy közelben ülő apu, ka újjával a hang gazdája felé mutat, s oktatólag mondja csemetéjének: „Nézd meg ezt a rossz gyereket! Látod, hogy kilóg a sorból?” Ilyen soha ne legyél...” A megbírált behúzza a nyakát. Az apuka pedig elégedett. Hogyne lenne az, hiszen — szerin te — sokat csiszolt gyermeke erkölcsi arculatán. K. L. Tisztelt Szerkesztőség! Italozás a kórháznál Azért ragadtam tollat, hogy felhívjam a figyelmüket egy olyan káros-kóros jejenségre, amely nagyon sok ember, egészségét, biztonságát veszélyezteti. Nevezetesen a balassagyarmati kórházzal szemközti bisztróról és annak közönségéről szeretnék szólni. Vegyük először magát a bisztrót! XÍidomásom szerint rendelet van arra, hogy kórház, gyár közelében, szomszédságában nem működhet italmérés. Márpedig a fent • említett bisztró fő profilja éppen az ivászatra serkentés. Aztán a közönség! Afölött, hogy mindenféle-fajta ember ott stam- pedllzik, még szemet hánynánk, ha valaki italozni akar, hát italozzon! De az már el- goridolkoztatól hogy a kórházból kibocsátott ideg- és alkoholgondozott betegek többségének első útja is a bisztróba vezet. Így fullad csődbe több hetes, esetleg hónapos gyógyító munka egy pillanat alatt, az ital hatására. Így válhatnak a gyógyult alkoholisták visszaesőkké. Mert a lehetőség a kórház kapujával szemben adva van. Szeretném kérni a T. Szerkesztőséget, hogy hívják fel az illetékesek figyelmét e jelenségre! Hogy mielőbb intézkedjenek! Varga Sándorné, Balassagyarmat Piripécsra ? i Néhány évvel ezelőtt lelkesen mutogatta faluját egy községi vezető: — Itt lesz a csónakázótó — intett a falu közepén éktelenkedő kacsaúsztató felé —, tőle jobbra a szabadtéri színpad, ezerszemélyes nézőtérrel. Korszerű szállodánk is lesz, csak a nagyvendéglőre kell húzni két emeletet Ugyanott lesz a lovasiskola, az oldalépületben az istállók, a mostani legelőn pedig a hozzátartozó pályák. Talán mondani sem kell: a községi vezetőt elragadta a fantáziája és mindebből, aminek megvalósítását két-há- rom éven belül várta, a mai napig sem lett semmi. Megjegyzendő, hogy a szóban forgó községnek az égvilágon semmi különleges nevezetessége nem volt s ma sincs. Vezetői nagyravágyó elképzeléseiket csupán arra alapozták, hogy — majd kapnak pénzt hozzá központi alapokból; Saját erőből még a község képét rontó pocsolya környékét sem hozatták rendbe. Nem volt egyedi eset az Ilyesmi néhány évvel ezelőtt. Amikor általánossá vált az a nézet, hogy könnyűszerrel lehetünk» „Idegenforgalmi nagyhatalommá”, sok helyen gondolkoztak hasonlóiképpen. Ügy vélték: az idegenforgalom olyan valami, amihez csak kisebb-nagyobb (de inkább kisebb, s lehetőleg nem saját) befektetések kellenek, s aztán busásan megtérül minden, hiszen a külföldiek csak úgy tódulnak hozzánk. Hogy miért — az már nem mindenkit gondolkoztatott el. Mostanában viszont —, hogy a központi keretek hováfor- dítását szigorúbb szabályok határozzák meg — ellenkező nézetek terjednek el. „Mit is tehetnénk az idegenforgalom előmozdításáért, hiszen kicsi a községfejlesztési keret” — mondják sokszor ugyanazok, akik néhány éve még emeletes szállodáról, szabadtéri színpadról és hasonlókról ábrándoztak. Mindenekelőtt le kellene tenni mindkét szemüveget, a rózsaszínűt és a feketét is. És reálisan felmérni a város, a község helyzetét, mai és várható szerepét az idegenforgalomban. Márcsak azért sem lehet általános receptet adni, mert vannak helységek, ahol jelenleg Is rendszeresen megfordulnak külföldiek, másutt a turizmusnak adottak a lehetőségei és jócskán akadnak olyan falvak is, amelyek semmilyen látnivalót nem tudnak felmutatni. Távol esnek a főbb útvonalaktól, s így aligha részesedhetnek az idegenforgalom örömeiből, gondjaiból. Dehát mit Is keres a turista (akár bel-, akár külföldi) ott, ahol leszáll a vonatról, vagy megáll gépkocsijával? Bizonyos értelemben ugyanazt, amit már a népvándorlás korában is kerestek az ismeretlen tájakra érkező emberek: mindenekelőtt ételt, italt, szállást. Köztudomású ma már, hogy a hazánkba érkező külföldiek számának csökkenéséHej autó, autó! Megcsúsztál a 21-es úton, és a fának ütközve majdnem elteme tettél! A sérülés nem lehetett súlyos, mert saját „lábon” elkocogtál, de miért e sok izgalom?- kj ben jelentős szerepet játszott a vendéglátóipari árak nagymértékű felemelése. Régi igazság, hogy a turista, a kiránduló, vagy akár a hivatalos úton járó külföldi azokat a helyeket keresi, ahol aránylag olcsón és jól tud lakni és kosztolni. Ne felejtsük el —, kár, hogy a vendéglátóipari árak emelésénél ezt nem mérlegelték kellően, hogy hozzánk általában nem a legvastagabb pénztárcájú külföldiek látogatnak el. Könnyű helyzetben vannak ilyen szempontból a kisebb városok, községek. Tanácsi vállalatainknál és szövetkezeti éttermekben, szálláshelyeken viszonylag olcsón tudnak jó ellátást adni. Csupán okos kalkuláció kell hozzá: sok vendég olcsóbb ellátásából kétségtelenül nagyobb a haszon, mint magas árak mellett kongó éttermekből, üres szállodákból. Szinte korlátlanok a lehe-i tőségek a „specialitások” tekintetében. A külföldi éppúgy, mint a hazai turista unja a mindenütt egyforma rántott szeletet, sertéssültet, a kon- zervlevest és hasonlókat. Jó néhány községben már felfedezték ezt és megnyitották a helyi különlegességeket kínáló — és valóban, országúti hirdetéseken, irány- és távolságjelző táblákkal is kínáló — kisvendéglőiket. Ez a választék még nagyon is bővíthető! Ugyancsak szép számmal vannak községek, ahol akad néznivaló, de oda útnak kell vezetnie, .környékén pihenőhelyeket kell létesíteni, sőt autóparkolót is. Néhány emlék- és ajándéktárgyat árusító pavilon ugyancsak nem hiányozhat. No, meg valami olyan hely is, ahol néhány falatot bekaphat, melegben egy, pohár üdítőt ihat az utas. Mindez — helyi idegenforJ galmi politika. Nem kell hozzá központi keret, sem utasítás. Csupán józan megfontolás: érkezhet-e a városba, községbe, a kies hegyorom, vagy a nevezetes műemlék megtekintésére annyi turista, hogy érdemes étkezőhelyeket nyitni, utat építeni. Sezt még meg is lehet toldani —- figyelemfelkeltő reklámmal. Az is régi igazság, hogy az emberek könnyebben elmennek olyan helyekre, amelyeknek már valahol hallották hírét. De nagyon is hozzátartozik, hogy a hírverés kötelez, s a megelégedett vendég újabbakat küld, míg az elégedetlen azt is lebeszéli, aki már oda készülődik. Illik, vagy nem illik említeni : szinte hazai „specialitássá” vált az is, hogy sok helyen kultúrálatlanok, piszkosak a mellékhelyiségek. A helyi idegenforgalmat előmozdító serénykedésbe bizony az is beletartozik, hogy ezek az állapotok megszűnjenek. Szakemberek tanácsát kikérve ugyan, de azt mindenképpen helyben kell eldönteni : van-e olyan nevezetesség, ami érdekelheti a külföldieket. Vagy lehet-e — például — a község határában fakadó meleg vízhez egy-kót ■év alatt helyi erőből akkora fürdőt építeni, amivel oda lehet csalogatni a divatos, de zsúfolt fürdőhelyekről a vendégeket. Reálisan kell felmérni a lehetőségeket és az igényeket —, s számításon kívül hagyni a nagyratörő terveket és jámbor óhajokat. S, ha érdemesnek látszik —.hiszen garantálni aligha tudja bárki is — a beruházás, minden helyileg megmozgatható összeget oda kell koncentrálni. Ha megtérül, több jut majd a községnek más célokra is. Még jobb, ha egy-egy kisebb tájegység községei és városai közösen fejlesztenek, s együttesen látják annak hasznát. Ehhez természetesen túl kell lépni a ma még gyakori, szűk lokálpatriotizmuson, s ez valóban nem könnyű. Mint ahogyan az idegenforgalom fogadása sem csupán elhatározás dolga. Nagyon átgondolt, korszerű, távlatokra tekintő község-város politika szükséges hozzá. y. e.
