Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-29 / 303. szám

E vek óta nem láttam F. Pálékat. Most is a véletlen sodort össze bennünket. Gyerekko­ri barátom volt a férj is, a feleség is. Régebben gyak­ran összejártunk, rengeteget beszélgettünk. Óvatosan kopogok a bérla­kás ajtaján. Pál szélesre tár­ja az ajtót, hátlapogatva kor­mányoz befelé. Felesége, Sára, megölel, ahogy gyerekkori cimborát illik. Sör,' bor, ko­nyak, éhes vagy és a többi, csakúgy, mint régen. Az udvarról beront a két gyerek, nyakig havasan. Ka­ta négy-, Gergő hatéves — két edzett kis ember. — Hát te ki vagy? — bök mellbe az apró leány. — Ö? — vág közbe a nyú­zott arcú asszony, egykori iskolatársam, annyiónk di­ákköri, nagy szerelme. — Együtt jártunk iskolába. Már olyan kicsi korunkban is is­mertük egymást, mint ami­lyen kicsi most te vagy. Miközben a pöttöm gye­rek mustrálgat engem, én az anyját veszem szemügyre. A régi nyúlánk, csinos lányt akarom fölfedezni, de vala­hogy nem találom. Szeme kö­rül szarkalábak jelzik az időt. Pál arca borostás, sze­me alatt vastag karikák —, nem sokat alhatott. A lakás­ban festői rendetlenség, mi tagadás némi kosz is, kopott bútorok a falak mentén. Ka­ta csak áll és merőn néz rám. — Most poajd Imre bácsi lesz az apukám! Pali kezében megáll a sö­rösüveg, Sára hirtelen a szá­jához kap. aztán csak áll­nak dermedten. Olyan az egész, mint a kimerevített filmkocka. Ez volt hát a le­vegőben. .. . pereg bennem visszafe­lé az idő. Tíz évvel ezelőtt úgy indultak, ahogy az a nagykönyvben megíratott Mindennapi történet Nászút Olaszországban, az egyetem után félmilliós la­kás • a tehetős szülőktől. Pál­ból jó nevű ügyvéd lett, Sá­rából pedagógus. Jöttek a gyerekek, Pál egyre többet dolgozott, néha késő estig. Anyagi jólétüknek kézzel­fogható bizonyítékai ott so­rakoztak a lakásban: jugo­szláv bútor, japán sztereó magnetofon, francia ko­nyak. Kívülről úgy tűnt, hogy minden rendben, csak épp a beszélgetéseink lettek egyre felszínesebbek. Ki tudja, mi van a család élete mélyén? Aztán egyszerre eltűntek a városból. Valamit , suttogtak Sára különútjairól és, hogy Pál is talált magának vala­kit. .. ... folytatódnak a félbe­maradt mozdulatok, zavar­tan nézünk másfelé. — Jól van, Kata — perge­ti halkan a szavakat Pál a pöttöm lánynak. — Imre bá­csi estére megjön. Eredj ját­szani. — Elváltunk —, mondja szárazon Sára. — Imre a..., hogy is mondjam, barátom. Hamarosan megtartjuk az esküvőnket. Pál egyetlen . mozdulattal bedönti magába a sört, lát­szik, komoly gyakorlata van. Kimegy a konyhába új üveg után. — Meglep? — villan rám az asszony szeme. — Szerel­mes lettem. Harmincegy éve­sen, két gyerekkel, tízévi há­zasság után döbbentem rá, hogy elrontottam az életemet. Tudom, ez borzasztóan hang­zik, de így van. Talán, ha nem rám szakadt volna a gyerekek, a lakás, a bevá­sárlás, a bölcsőde, óvoda minden gondja, ha esténként jut időnk beszélgetni... — Megpróbáltad? — Esküszöm, meg. Néha ébren maradtam éjszaka, hogy megvárjam, de akkor már fáradt volt, gyakran ré­szeg is. Emiatt aztán hama­rosan külön szobában ágyaz­tam neki, ne zavarjon föl bennünket a gyerekekkel. Ké­sőbb már a vasárnapokat sem töltöttük együtt. Akkor meg minek ez az egész? — si­mítja meg elkínzottan a hom­lokát agyonmosott kezével. — Azóta itt élünk össze­zártam mert még nem talált magának lakást. Ha Imre jön, akkor ő kivert kutyaként el­kullog és én szégyellem ma­gam az ostoba helyzet miatt. Őszintén szólva sajnálom, mert nagyon egyedül ma­radt, de nem tudok rajta se­gíteni.' Mostanában még töb­bet iszik, azt mondja bána­tában. Pál végszóra jön az új sö­rökkel. — öregem, ez pincehideg —, mutatja. — A lejobb. Sára tapintatosan kivonul, Pál abbahagyja az ivást és addig kíséri a szemével, amíg az asszony el nem tűnik az ajtó mögött, — Ez van — mondja re­kedten. — Dolgoztam, mint a barom, hogy mindenünk legyen és közben elveszítet­tem a családom. Pedig nél­külük nehezen állok meg a lábamon. Ha ugyan... — Nem vetted észre, hogy valami nincs rendben közte- tek? — Mikor vettem volna, amikor alig voltam itthon? Hajtottam a nyomorult pén­zért. Talán épp ez volt baj? — néz rám kérdőn. Bólintok: talán. — Lehet — hagyja rám. — Esküvő? Nevetséges, sehogy nem fér á fejembe, Rogy a gyerekkori álmok Ilyen köny- nyen széthulljanak. Márpe­dig az enyémből nem sok maradt. Ha tényleg össze­házasodnak, akkor persze nem maradhatok itt, hiszen ez már az új férj helye. So­se hittem volna, hogy eZ ve­lem megeshet. Már kezdem hinni. Szerencsétlenül érzem ma­gam, mondanom kéne vala­mi vigasztalót, de csak idét­lenül teszegetem egyik hely­ről a másikra a poharamat. Végül elköszönök. Pár nappal később az ut­cán futunk össze Pállal. — összeházasodtak, elköl­töztem — sorolja tömören. — Nem veszed meg a régi la­kást? Eladó! Látom felhők futnak a sze­mébe. Csöndben, érünk az ABC elé. Nagy csődület, la­za körben. Középen jól öl­tözött középkorú férfi, har­minc körüli csinos nő. — Büdös ringyó! — ordítja a férfi magából kikelve. — Én gürcölök, te meg palikat szedsz föl? Megvert veled az isten, te dög! z asszony nem szól, de ha szemmel ölni lehetne a 1 férjnek rég torkán akadt volna a szó. De nem akad és csak szórja a válogatott mocskolódásokat. — Ezek B.-ék, már nem először csinálják — jegyzi meg valaki mellettünk. — Lám, a tanult emberek — kontráz rá sokatmondón egy fejkendős asszony. — Egy orvostól mást várna az ember! Pálra nézek. A felhőket elfújta szeméből a hideg, té­li szél. Apró mosoly készü­lődik a szája sarkában. Hortobágyi Zoltán Kérdések újdonsült KISZ-tagokhoz Mit várnak a mozgalomtól ? „Minden fiatalnak helye van a KISZ-ben, aki kommu­nista akar lenni, elfogadja a KISZ szervezeti szabályzatát közben csak úgy egyszerűen bárki fölállhatott, s eljöhetett. Voltak, akik visszaéltek ezzel a lehetőséggel, ami önmagá­és kész tevékenyen reszt ven- ban nem nagy dolog, de ke ni célkitűzéseinek megvaló­sításában. Minden felvételét kérő fiatal számára világossá kell tenni, hogy kommunista ifjúsági szervezet tagja lesz, amely politikai jogokat ad, de követelményeket is tá­maszt tagjaival szemben”. — olvashatjuk a párt ifjú­ságpolitikai határozatában. S ennek szellemében évről év­re több száz fiatallal gyara­podik Nógrád megye tizen­nyolcezres ifjúságmozgalmi tábora. Nemrégiben Balassa­gyarmaton került sor avatási ünnepségre, nem sokkal utána néhány fiatallal arról beszél­gettünk, mit várnak a moz­galmi élettől, s milyen elkép­zeléseik vannak saját lehető­ségeikről? Stranszky Mónika és Zsar- nóczai Tünde a balassagyar­mati Balassi Bálint Gimnázi­um, Urban Ágnes és Markó Erzsébet pedig a Szántó Ko-_ vács János Szakközépiskola első éves tanulói, vala­mennyien a Geisler Eta Le­ánykollégiumban laknak. Az általános iskolában mindany- nyian számos úttörő-megbíza­tást kaptak, őrs- és rajvezetői tisztségét viseltek, s különfé­le elismerésekben részesültek —, egyszóval, a jelekből ítél­ve, megfelelő fölkészültség­gel érkeztek a középiskolába. Bevált gyakorlat szerint, mielőtt KISZ-tagok lennének, el kellett végezniük a Kilián­kor!, amely a mozgalmi mun­kát, a szervezeti élet tudni­valóit, az alapvető ismerete­ket hivatott elsaiátítani. Hogy milyen sikerrel? — Ezeket a foglalkozásokat tanítás után tartottuk — mondják, s annak ellenére, hogy a látogatottsága megle­hetősen változó volt, úgy érezzük, az alapvető tudniva­lókkal megismerkedtünk..., hi­szen, ahogyan tanultuk, nem kész KISZ-eseket vesznek föl a mozgalomba, igazából az ott töltött évek során vá­lunk azokká. Néhányan kö­zülünk kissé lezserül fogták föl azt, hogy a Kilián-köri foglalkozásokon nem volt erős, tanórai szigor, s előadás sőbb „megszokják” ezt a fe­gyelmezetlenséget, másutt is „élnek” vele. Milyen legyen a KISZ-fia- tal? — a továbbiakban ennek ismérveit próbálták megfo­galmazni a diákok, abból a szemszögből nézve, hogy ezen tulajdonságok megszerzésére kell törekednie az ifjúság­mozgalmi munkát vállalók­nak. — Esősorban becsülettel álljon helyt a tanulmányi munkában . . . legyen hatá­rozott, következetes vélemé­nye, s mindemellett, ha az érvek meggyőzik, ismerje be.. vállalkozzon események, ren­dezvények lebonyolítására, szervezésére — sorolják az ifjú KISZ-tagok —, szemé­lyesen Is mutasson példát..., közvetlen, barátságos legyen..., képviselje a többiek érdekét is . . . Abban egyetértünk, hogy nem könnyű feladat ezen tu­lajdonságokkal rendelkezni, viszont a mércét nem lehet — nem szabad! — alacsonyabb­ra tenni. Nem kevésbé izgal­mas kérdés az, mit várnak a mozgalmi élettől, vagyis, sze­rintük, mire vállalkozhat egy iskolai KISZ-szervezet? ■ — Nagyon sok múlik a tit­káron — jegyzi meg Zsarnó- czai Tünde —, hisz ő a mo­torja a szervezetnek. Vélemé­nyem szerint az ő feladata el­sősorban az irányítás, a töb­biek munkájának az összefo­gása . . . néha látom, a KISZ-titkárok sokszor piszli- csáré dolgokat is fölvállal­nak, így a fontosabbakra nem jut elég erő és idő. Markó Erzsébet a leglénye­gesebbnek a vonzó progra­mot tekinti. — Amit nem olyan köny- nyű összeállítani és főként végrehajtani! — fűzi hozzá. — Már e néhány hónap ta­pasztalatával is ki merem je­lenteni: azon áll, vagy bukik a jó mozgalmi élet, hogy a rendezvények hogyan varinak előkészítve, s a résztvevők miként érzik magukat? Alig várják, hogy vége legyen. vagy szinte észre sem veszik az idő múlását? Ezt, akkor és ott már nagyon nehéz helyre­igazítani, de alapos fölkészü­léssel, szervezéssel elérhető. Példának említhetem a poli­tikai vitákat. Az időszerű té­maválasztás, a tájékozott és közvetlen előadó egészen biz­tosan olyan foglalkozásokat tart, amelyeket szívesen ülünk-vitatkozunk végig..., de ellenkező esetben az em­ber percenként nézi az óráját: mikor lesz már vége? Régi KISZ-esek gyakorta mondogatják: kívülről könnyű bírálni! És azt is hangoztat­ják, nem elegendő a hi­bák fölsorolása a hogyan ?-ra Is választ kell adni. Nos, az írásban szereplő „vadonatúj” ifjúkommunisták szavaiból, azt hiszem ez utóbbi is kiér­ződik, s minden bizonnyal a szűkebb közösségük haszná­ra válnak. Csak legyen ere­jük, segítségük és elegendő ötletük elképzeléseik valóra váltásához! A vevő látja hasznát Pozícióváltás jelei A kisváros divatkövető Iá- látó korábbi erőpozíciója. Perr nyai-asszonyai igyekeztek jó- sze, nem általában, nem min- ban lenni az egyetlen áruház denütt. De a vendéglátók ko- konfekció-, cipő- és kötött- rábbi erőfölénye mégiscsak áruosztályának eladóival, halványodik. Ezt jelzik az ét­Akiknek aztán sikerült barát- termek idehaza korábban .nem nőkké verekedniük magukat, tapasztalt, önmagukat kellető, egyúttal jól értesültekké is vál- hirdető táblái, a vasárnapi hattak — már ami az üzlet kedvezmények és más üzleti ruhanemű-választékát illeti, fogások. Az is igaz, persze; Égy lépéssel a helyi divat előtt hogy a vendéglátóiparban nem járhattak, annak köszönhető- annyira a kereslet-kínálat vi- en, hogy „forró drót” (gyere szonyok, mint inkább a meg- gyorsan: az áruházba olasz emelt árak rendezték át a ko- pulóver, spanyol csizma, an- rábbi erőpozíciót, goi kosztüm l érkezett) értesítet­te őket a friss szállítmányok- ---­r ól. S miután mindebből csak néhány tucat érkezett, attól egyáltalán nem kellett tartani­uk, hogy hamarosan a fél vá- _________________ r os ugyanabban jár mint ők, -------------------------­é s úton-útfélen visszaköszön a pult alól kimentett ruhadarab. Nem így az építőiparban: Haí Következésképpen esztergá- országosan nem is (összességé- lyosJány és asszisztensnő, pe- ben még mindig több a ren- dagógus és tanítványa, mind delés, mint az ágazat kapaci- az eladó kegyeit kereste. tása), de némelyik megyében illetve egyik-másik szakmá-i-------------------------- ban — elsősorban a mély- és a z útépítésben — máris érző­dik, hogy az ország a szoká­sosnál kevesebbet áldozhat új beruházásokra, fejlesztésekre.' _________________ Következésképpen mind több ..... ............ építő és tervező cég hangoz­tatja, hogy ezentúl nem csak ai Nem szorul különösebb ma- forintra, hanem a fillérre is gyarázatra, hogy — legyen jobban néznek: elvállalják a szó divatos holmiról, cement- tatarozást, a korszerűsítést, a. ről, csavarról, építési, szolgál- kevesebb pénzt hozó kisebb tatási, javítási kapacitásról, munkákat is. vagy bármi másról — ahol , . ... v alamiből hiány van, ott az ^televízióban­AfénhSf * Vf1tétervkzA ^ benzindrágulás meUett a Az építőipari vagy a tervező „A,__ A JÁNLATOK A TV-BEN LESZÁLLTAK A MAGAS LÖRÖL vállalat rendre válogathat a ... ... ... ... , rendelésekből, ha bőven akad ^bevált a közúti fuvarozás, tennivalója. A rosszul fizető, ta^TeÄ = pTr'sze a zásokra1'nem'4 vSkoznak^á ^arják- h°gy kisebb létesítmények tervezé- C gV-,l f ^autok muri­sét későbbre halasztják, ha ka nélkül vesztegeljenek: rek- mée az úi naevberuházáso- lamJalkkal a lakosság kegyei­Ä ahg’győztf be próbálnak férközni.: ‘r/*­. ,, ... , es építőanyag, propan-butan A hianygazdalkodas tünete- gáz, fűtőanyag szállításárává-' it magan viselő gazdaságban torok költöztetésére, de még természetes, hogy mindig a méhek vándoroltatására is szállító (az eladó) vallalat az ajánlkoznak. „erősebb”. Hiába próbálkozik a konfekcionáló gyár, hogy Korábban szinte —, ahogy egy héten belül ilyen vagy mondani szokás — lábon eM amolyan színű, szélességű és keW minden. A bútort akán anyagú szövetet kérjen — ki sem kellett volna rakni aí mondjuk: kétezer métert — a Vagonból, a vevő vitte máris! textilüzemtől, ha az csak fél Nemrégiben viszont a tavalyi év múlva hajlandó szállítani, „nagybevásárlás” után visz­vállalatok számára költsége­it!) de akkor legalább tízezer mé­tert. Persze, az igazsághoz tar­tozik, hogy az efféle — egyál­talán nem légből kapott — ese­tek gyakran nem is hajlandó­ságon, hanem a képességen múltak, múlnak. Hiszen a szö­vetgyártó is hasonló gyorsa­sággal kap választ megrende­lésére a fonóüzemből. A kereslet-kínálat, a hi­ány és a bőség nagy hatalom­osztó. .. Ha a változás egye­lőre még nem is átütő erejű, de vendéglátóiparunk dolgo­zói egyik-másik étterernben már leszálltak a magas lóról. Mintha a korábbinál nagyobb becsben tartanák a vendéget, s most már nem kegygyakor­lók, amikor „csak” kisadagot, egytálételt, főzeléket kérnek tőlük. Mintha megváltozott volna a vendég és a vendég­szaesett forgalom fellendítésé-! re csökkentette árait a Bú- torért. Ügy tűnik hát, hogy a szál­lítók, az eladók hatalmi pozí­ciója imitt-amott megingott már. Szó sincs persze igazi hatalomváltásról. Egyrészt a változás csak részleges, csak egyik-másik területre igaz, másrészt még nem is igazi; inkább csak a változások je­lei érzékelhetők. ELŐNYBEN A VEVŐ Hasznos tevékenységet végez a nötincsi termelőszövetkezet gumiüzeme, ahol nyersgumiból különböző hiánycikkeket, tö­mítéseket, karmantyúkat, kenyérgyárak részére kenyérgömbölyítőket, kiflisodrókat készítenek. Szegner György, a Babka Mihály. I.cstyán Sámuel és munkatársaik ezekben a napokban kopott targoncakerekeket újítanak fel, új gumiköpenyt vulkanizálnak a futófelületre. A salgótarjáni síküveggyár részére végzett munkájukkal elégedettek a megrendelők.- — kulcsár — Ha ezek a jelek gazdasági kényszerből (vagyis a lassúbb gazdasági növekedésből, a visz- -.zafogott beruházásokból) fa­kadnak is, mi fogyasztók, mindenképpen szurkolhatunk a jelek markánsabbá válásá­ért. És végül is — jóllehet, át­menetileg kényelmetlenséget, fejtörtést okoz majd a mér­séklődő rendelés, a csökkenő igény — gazdasági életünk szereplői is jobban járnak, ha a vevő és a szállító hatalom- váltása mellett teszi le voksu- kat. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert gyorsabban, pon­tosabban és azt kaphaják, amit megrendelnek. Ily módon ők is előbb, és az igényekhez igazodva teljesíthetik vevőik kéréseit. Ilyenformán aztán minden­ki jobban bízhat a termelés előző láncszemében: nem kell rendelésekben „rátartani”, nem muszáj a termelés bizton­ságához alkatrészeket, anya­gokat „tartalékolni” (követke­zésképpen kevesebb készlet után kell járulékot fizetni.) És ha a termelő, a kereskedő, a vendéglátó és a szolgáltató kénytelen jobban dolgozni, végsősoron a fogyasztó — akiért végül is az egész törté­nik — lesz a legnagyobb ha­szonélvező. m. y.

Next

/
Oldalképek
Tartalom