Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-25 / 302. szám
Jaj, de pompás fa! A karácsony fája a fe- sorait helyesen fejtitek nyőfa, finom illatával, meg, a vastagon bekerete- örökzöld tűlevelével még zett kockák betűi lefelé meghittebbé teszi a kedves összeolvasva adják a meg- ünnepet. fejtést: a karácsonyfa egyik Ha a rejtvény vízszintes „tartozékát”. 1. FamunSát végző szakember 2. Fémrúd 3. Kerek szám 4. ökör 5. Árut valahová eljuttat 6. Gyümölcsszárítás 7. Elveszti a reményét 8. Kas 9. Okos 10. Varjúféle madár 11. Gyorsan fut 12. Egyfajta vízi közlekedés Kisiskolásoknak áp 5—6 dkg Apolló fonalból, lehet több színből, soronként váltva 4-es kötőtűvel dolgozunk. Szempróba: 15 szem x 18 sor = 10 cm. A munkát az alsó szélen 50 szemre kezdjük, lustakötéssel (mindkét oldalon sima szemeket kötünk) 4 sort kötünk, majd mindkét oldalszélen (külön) fülvédőt készítünk: a jobb oldalszélen 4 sima és minden 2. sorban 3x2 szemmel többet kötünk le az alapmunkából. Mindkét oldalszélet azonos sorszámmal, azonosan 2—2 szemmel a munkaközép felé haladva dolgozunk. A középrészen számolva 10 sort (5 lustaborda) után a két oldalszél közé 36 szemet készítünk és a munkát körkötőtűre vesszük, körbehaladó sima sorokkal 10 cm= 20 sort kötünk. A következő sorban: 1 sima, 2 szem simán összekötve. 1 sima sort kötünk, majd a szemeket lefogyasztás nélkül merkelőtűvel összefűzzük, a fejtétőrészt összezárjuk és eldolgozzuk. A sapka szélrészét 3-as horgolótűvel, minden szemre, minden szélszemre 1 öltéssel, rövidDálcasorral körbehor- goljuk. Muff Régi divat, de sodrott zsinórral nyakba akasztva igen praktikus kézmelegítő (nemcsak gyerekeknek)! A sapkával azonos színű fonalakból (csíkozással) 10 dkg fonalból, 4-es kötőtűvel lustakötéssel dolgozunk. A munkát 66 szemre kezdjük, egyenesen haladó oldalszélekkel, szorosan. lustakötéssel kötjük. 20—25 cím elérése után a szemeket lefogyasztjuk. Az oldalszéleket egymásra hajtva, a szélszemeket összedolgozzuk. A kezdő és befejező oldalszélt rö- vidpálcasorral kör behorgoljuk. 2—3 szál összefogásával sodrott zsinórt készítünk és ezzel akasztjuk a nyakba. Kesztyű 5 dkg Apolló fonalból,- 4- es harisnyakötőtűvel kötjük. A munkát 24 szemre kezdjük. 1 sima, 1 fordított patentmintával, 5 cm magas csuklórészt kötünk. A munkát körbehaladó sorokkal, sima szemekkel fogyasztjuk, 3 cm elérése után külön tűre vesszük, 4, majd ismét másik tűre 4 szemet. 4 új szemet készítünk és az így kapott 3x4 szemmel, körbehaladó sorokkal hüvelykujjat kötünk. Próbánál 5 mim-re a befejezés előtt 2—2 szemet simán összekötünk. A következő sorban a megmaradó 6 szemet merkelőtűvel összefogjuk és eldolgozzuk. A munkát a tenyérrészen folytatjuk, az ujjtőnél rögzítjük a fonalat. az új szemekre felveszünk 6 szemet, ismét körbehaladó sorokkal, 26 szemmel folytatjuk a munkát. Próbánál, 2 cm-re a teljes befejezés előtt a munkadarab 4 tűre van elosztva, az oldalszéleken fogyasztunk, minden 2. sorban: 1. tű 2 szem símén összekötve, a 2 tű az utolsó 2 szemet simán összekötjük, 3. tű első 2 szemet simán összekötjük, 4. tű utolsó szemet simán összekötjük. Ha a kötőtűinken körben 6 szem van, a szemeket merkelőtűvel összefogjuk és eldolgozzuk, ösz- szevarrjuk. Karó cső ny f a -történet A karácsony a kereszténység legnagyobb ünnepei közé tartozik és egyik jellegzetes, kedves tartozéka a karácsonyfa, melynek díszes ágai, csillogó fényei a békét, szeretet jelképezik. A karácsonyi szokások szinte egészen az ősemberig nyúlnak vissza. A katolikus egyház átvett sok ilyen szokást és keresztény szellemmel töltötte meg. Az ókori népek a téli napfordulót a mítoszok szerint a Napisten születésnapjaként ünnepelték december 25-én. Az i. e. 4. században az egyház e napra helyezte Jézus születésének évfordulóját. A karácsonyhoz sok j5si népszokás kapcsolódik, mint pl. a feldíszített fenyőfa, a bethlehemes játék stb. Európában az újkor kezdetétől ismerték meg a karácsonyfát, először a németek által lakott területeken. Kezdetben a házak belsejét frissen vágott zöld ágakkal díszítették, később ezekre az ágakra, vagy az e célra kivágott fákra gyümölcsöt, süteményt, szentképeket stb. helyeztek. A fákon helyet kapott az alma is, mint a bibliai tudás fája és almája. Elszászban a 17. század elején alkalmazták először a karácsonyfát, melyre papírból kivágott díszeket, édességet, gyümölcsöt aggattak. Feljegyzések szerint 1605-ben Strassbourgban díszítettek először karácsonyfát. Ez akkor újdonság volt, szokatlan és pl. a münsteri tisztele- tes igen kemény hangon kelt ki a „szentségtörő” divat ellen. A karácsonyfa nyugatról kelet felé terjedt és Goethe 1773-ban még nem ismerte a karácsonyfát. Drezdában 1807-ben láttak a piacon fenyőfa árusokat, Berlinben pedig 1816-ban már ismerték. A velünk szomszédos Bécs- be 1821-ben vitte el Anschütz Henrik színész. A karácsonyfákra gyertyácskákat először 1685-ben helyeztek el. később ez általános szokássá vált. Az égő gyertyák azt jelzik, hogy karácsony éjjelén a fák kivirágoznak. Egy nürnbergi rézkarc az 1600-as évek végéről vizes edényben lombos ágat ábrázol, melyet alma, dió, cukorkadíszek borítanak. Ezen is vannak égő gyertyácskák. 1810-ben Coburgi Albert. Viktória királynő férje vitte az első karácsonyfát Londonba. Európa népei között a német kereskedők terjesztették el a karácsonyfa- állítás szokását, mely Amerikában is meghonosodott. Hazánkban a 19. században találunk először utalást a karácsonyfa-állításra. Podmaniczky Frigyes báró naplójában (1887) azt írja, hogy édesanyja állította az első karácsonyfát Magyarországon. 1828-ban, ami igen nagy szenzációt keltett ebben az időben. Az 1840-es években már széles körben vélt ismertté és elterjedtek nálunk is a karácsonnyal kapcsolatos szokások, misztériumok, játékok (bethlehemesek, háromkirályok stb.). A karácsonyfa valószínűleg kapcsolatban volt a Borbála- és Katalin-napi zöldággal, májusfával, ahhoz hasonló jelképe az örök természetnek, mely szerencsét hoz azoknak, akik állítják... Rudnay János Zalán Tibor; Céllövölde Lövésedre rózsa pereg rózsaszínű gyereksereg piros rózsa papírszirma hullik rá a karmazsinra Lőhetsz egyet, kettőt, hármat tiéd lesz a gumiállat Visszaszól a huncut gyerek: állatait kend egye meg illattalan a virága papírvilágát hiába kínálja Virágot a mezőn szedek állatot az erdőn lelek mókust, őzet, vadnyulat, mely ha meglát: elszalad v * Verbőczy Antal; A Jézuska kétszer csönget! A — ........... nálunk mlA pilUU, ért nem rántott hal az ünnepi vacsora? — kérdezte Dóra, és megigazította az alkalomhoz illően fülére akasztott csillagszórókat — Ilyenkor az a szokás, nem? — Szokás vagy nem szokás — dörmögte Szakállas Apu az alkalomhoz egyáltalán nem illő morcossággal, miközben megforgatta a forró olajban a csirkecombokat —, nálunk nincs hal! Nem is lesz! — Csak volt! — mosolygott Szeplős Anyu sejtelmesen, az ünnephez is csak a szokásos mennyiségű szeplőt viselve. Dóra csodálkozóra kerekítette szemét. — Ugyanis — folytatta Szeplős Anyu, s közben borzasztóan szép volt —, mikor apátok kisgyerek volt, Pontoska nagymama karácsony estére mindig rántott halat csinált. Ismered Pontoskát, hát el tudod képzelni, micsoda körültekintéssel szálkázta ki apátoknak a halat, s főleg hogy mennyi idő alatt! Akkoriban még nem állt a háziasszonyok rendelkezésére röntgengép a halak szálkátla- nitását könnyíteni, így azt Pontoska végezte el, apátok gyomrakorgásának kíséretében. Hát ezért nincs nálunk hal, mondván, apátok karácsonykor is szeretne jólakni! — Épp ezért — forgatta meg ismét a combokat Szakállas Apu —, amennyiben befejezted kedvenc történetedet kedvenc anyósodról,annak fiáról és a halról, légy szíves elkészíteni a salátát! Csengettek. A lázas készülődést megszakítva a kisszo- bából Fürtöske szaladt elő fél pár zokniban, csillogó szemekkel. — A Jézuska! Megjött! Megjött! — Dehogy — terelte vissza Dóra a szobába Fürtöskét. —, ez csak egy csengetés • volt! Nem hallassz!? Szakállas Apu egy táviratot lobogtatva jött vissza: — Ismertek valami Nagy- nét? — Nem... — töprengett Szeplős Anyu — ... táviratozott? — Azt írja — böngészte Szakállas Apu —, hogy KELL, KAR. ÜN. aláírás: NAGYNÉ. — A helyes megfejtő pedig bekaphat egy gerezd krumplit! — indult Dóra a sütő felé. — Állj! Előbb a megfejtést! — kiálltott Szakállas Apu. Dóra elvette a táviratot. — Nagyné egyenlő nagynéni, vagyis Kukucs Kata! Csak így rövidebb, meg olcsóbb. Már mint a távirat feladása! A KELL. KAR. ÜN. pedig, hogy kellemes karácsonyi ünnepeket. Szakállas Apu a mennyezetre emelte tekintetét. — Hogy az a spórolós nagy- nénétek. ..! Már rég vacsorázhatnánk, ha nem küldi ezt a diétás táviratot. No mindegy Asztalhoz! Asztalhoz! Fürtöske, gyere már! A Jézuska csak vacsora után jön! — Mert amíg éhes, addig morcos! — tette hozzá Szeplős Anyu halkan, hogy Fürtöske ne hallja. Dóra közben besomfordált a nagyszobába, hóna alatt a rajzláptartóval. — Most meg Dórára kell várni! — csettintett Szakállas Apu. — Hagyd! A rajzait teszi a fa alá! — súgta Szeplős Anyu, majd benyitott a kisszobába. Fürtöske már a másik zoknit is felhúzta. Igaz, más semmit. — Na gyere, segítek! — mondja Szeplős Anyu. és ün- neolőbe rázta Fürtöskét A fenyőgallyakkai díszített terítés Dóra ízlését dicsérte. — Jaj, még a nyakkendőd! — nézett Szeplős Anyu a férjére. — Mi van vele? — kérdezte Szakállas Apu. Szeplős Anyu észrevétlenül kacsintott. Szakállas Apu bólintott. Felállt. — Ja, még a nyakkendőm! — mondta, és bement a nagyszobába. Dóra alig hallhatóan csomagolópapírok zizegését hallotta kiszűrődni. — Ja, a nyak-ken-dő-je! — tagolta Dóra, és fülig ért a szája. — Karácsonyi jóétvágyat! — dörzsölte visszatérőben kezeit Szakállas Apu, amikor csengettek. — Jézuska! Megjött a Jézuska! — csillant fel Fürtöske szeme ismét. — Egy csengetés volt, Für-, tös! Nem haliassz?! — torkolta le Dóra. Mindent elsöprő táskákkal, csomagokkal, kabátjaikról az olvadó hó levét csöpögtetve Kukucs Kata érkezett Réká- val Már mondta is: — Mint már jeleztem, kellemes ünnepeket kívánok! Hát képzeljétek, hogy jártam! Most mit néztek? Táviratoztam, nem? Szóval folytatva, mondom a Rékámnak akkor estére halat rántok, hát ahogy mondom, látom... — Hogy rengetegen állnak sorba halért! — vágott közbe Dóra. — Honnan tudod? — hüle- dezett Kukucs Kata. — Így szokott ez lenni felétek — mondta bizonytalanul Dóra. — Na szóval, hogy folytassam. .. — Ne folytasd — mondta Szeplős Anyu —, vetkőzzetek már le és vacsorázzunk, mert éhenhal az ünnepi gyülekezet! Az asztalnál hatan is elfértek. Szakállas Apu megkapaszkodott egy csirkecombba, és már majdnem beleharapott amikor csöngettek. — Jézuska! Megjött a Jézuska! — pattant le a székről Fürtöske. — Vissza! — mondta Dóra. — Hány csengetés volt? — Egy — ült a helyére Fürtöske. Szakállas Apu egyik kezében a csirkecombot, a másikba egy táviratot szorongatva lökte be lábával az ajtót. — Újabb távirat NAGYNÉ- tól, miszerint a halért sokan állnak, tehát nálunk vacsoráznak! — mesélte a távirat tartalmát Szakállas Apu, és durcásan beleharapott a combba. — Most mit mérgelődsz? — nevetett Szeplős Anyu. — Legalább nem váratlanul jönnek! — Nem mérgelődöm — nevetett Szakállas Apu is, és harapott a combból —, csak . a2 bosszant, hogy ők halra jönnek, nálunk meg csirke van. — Á, sose bosszankodj — legyintett a nagynéni —, ízleni fog nekik ez is. Ismerem őket! A gyermekek már a narancslét kortyolgatták. — Másik nyakkendőt veszek ! — mondta Szakállas Apu és kiment. Kata, a nagynéni nővérének segített leszedni az asztalt. Az előszobából csengő hangja érkezett. Kétszer. — Távirat! — mondta Fürtöske. — A csudát! — nevetett Dóra. — Hány csengetés volt? — E... — töprengett Fürtöske — ... kettő! — Hát akkor. . .? — kérdezte Dóra. — Hát akkor...? — kérdezte Fürtöske is. NÓGRÁD — 1980. december 25., csütörtök 13 Kukucs i
