Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-18 / 296. szám

Áx iffo^é hektárok Bányász 'fiúsági brigádok hajráid December a határban Ki nyeri a versenyt ? Vakítóan tűz a kora dél­előtti nap a pásztói határ­ban. Egy világoszöld Claas- Domlná-tor és egy sötétzöld John-Deer kombájn sárga villogói próbálnak verseny­re kelni a nappal. Igyekezetük azonban meddő marad, tar­tályuk teli, szállítójármű meg sehol. Egészen kifulladok mire az országút szélétől felcaplatok a meredek domboldalon vára­kozó kombájnig. Pilinyi Ta­más a kombájn vezetője ki­tárja a vezetőfülke ajtaját. — A NÓGRÁD-tól, ugye? Bólintásomra folytatja: — A búza aratásánál már ta­lálkoztunk. Akkor valamivel melegebb volt. — Valóban, de akkor olyan Iram volt a földeken, hogy adós maradt egy beszélgetés­sel. — Most ‘ bepótolhatjuk —, rágcsálja a napraforgómago­kat. — Látja, állunk, szállí­tójármű meg nincs. — Hol akadtak el? — Valahol az átadásnál. Nem győzik a szárítást, pe­dig csak ketten dolgozunk —, int fejével a lentebb várako­zó kombájn felé. — Mikor volt utoljára ek­kora hó a kukoricabetakarí­táskor? — Nem is emlékszem, bár húsz éve ülök kombájnon. Szép idő, gondolom magam­ban, miközben a John-Deer halkan duruzsol alattunk, s a vezetője által beépített pót- fűtés kellemes meleget áraszt a csupaüveg fülkében. — Az előbb, vagy három métert csúsztam keresztben a lejtőn —, pillant ki az alatto­mosan ferde domboldalra. — De ezek a lejtők semmiségek a Csehszlovákiáikhoz képest. Mikor odakint voltunk aratni, csak lestünk, pedig megszok­tuk az ilyen terepet. — Mi volt nehezebb: a búza aratása, vagy a kukori­cabetakarítás? — Fogas kérdés — vála­szolja elgondolkozva. — Nyá­ron a port nyeltük, most meg a mérget, hogy lassan halad a betakarítás. Nyáron a me­legtől fulladoztunk —,. már, amikor meleg volt —, most minden reggel kész vesszőfu­tás mire beindítjuk a gépeket. Mihalovics Gábor kék színű ÍFA tehergépkocsija kínló­dik . felfelé a havas dombol­dalon, majd elakad. — Most kapcsolja be az el- sőkerék-meghajtást — mond­ja Pilinyi Tamás összeráncolt homlokkal nézve a felfelé igyekvő járművet. S valóban, a nagy' test újult erőre kap és már vígan kocog Szálkái Jó­zsef kombájnjához, amelyből pillanatokon belül vastag su­gárban ömlik az aranysárga kukorica a platóra. — Nem győzik szárítani a kukoricát —, hallom a gép­kocsivezető mentegetőzését. — A következő fordulót már a Mátraaljai Állami Gazda­ság sertéstelepére kell szál­lítani. A fiatal kombájnos —Szál­kái József — az égre emel­geti a tekintetét, azután mér­gesen kapcsolgatja a vezető­fülkében lévő karokat és a Dominátor a hatsoros adap­terrel dühödt támadásba len­dül az egyre véknyodó ku­koricatábla ellen. Az ülés fölötti autórádió túlharsogja a kombájn zúgá­sát: Hétfőn, New York-i la­kása előtt agyonlőtték John Lennont, a világhírű Beatles együttes egykori vezetőjét... — Jó fej volt — sommázza a magyar kombájnos a né­hai angol popsztárról alko­tott véleményét. — Kár érte... Tőlünk nem messze,, az egyelőre még nagyon is élő másik „John”, a kombájn vágja a kukoricát. Azután hozzánk hasonlóan megáll, is­mét tele a tartály. — Ez a legidegesítőbb a munkában — mondja a fia­tal kombájnos, aki „civilben” gépszerelő és mellesleg Rába- Steiger erőgépet szokott ve­zetni. — Az a jobb a trak­tornál, hogy az ember nyu­godtan végezheti a dolgát, nincs kiszolgáltatva az át­adásnak, átvételnek, szállítás­nak. Váratlan szerencse moso­lyog a komibájnosotora. Egy­szerre két teherkocsi is meg­jelenik, s mintegy bocsánat- kérőén simul a kombájnok oldalához, a kihordócsigák alá. Amíg a vezetők a papír­munkát végzik — könyvelni a kukoricaföldön is kell — né­hány kiló kukorica túlcsorog a magasítón. Alapi Gábor Jövőre már tizedik esztendeje lesz, hogy Oláh János, az EL- ZETT szécsényi gyáregységében dolgozik. Lakatos alapkép­zése után tanulta ki. a galvanizálás fortélyait, s most a kró­mozás. nikkeiezés elismert mestere. Jutalomban is részesítet­ték a speciális feladatok példás végzéséért, valamint az Áp­rilis 4, ezüstkoszorús szocialista brigádban végzett vezetői munkájáért. már hajítja is le a lapátot, hogy összeszedje a havon sárgálló szemeket. — Nem mehet kárba, ha mér megtermett — dünnyögi. Nem is megy. Annál inkább megy viszont a kocsi, hogy mihamarább forduljon az újabb szállítmányért. A de­cemberi időjárás kiszámítha­tatlan. az idő ugyancsak sür­get és a kukoricából alig húsz hektár van hátra. Még egy nap és véget ér az utób­bi évek legnehezebb őszi —, azaz inkább téli — munkája. Az, hogy befejeződik, vi­szonylagos dolog. Szálkái Jó­zsef visszaül a traktorra és szánt, Pilinyi Tamás pedig javítja a gépeket, azaz min­den megy tovább a maga út­ján. A nap már megindult lefe­lé és, feltámadt a csípős szél. A kombájnok kerekei alatt a fagyos hó ropog. Az utolsó fordulókat róják a decembe­ri határban. zilahy Nincsenek könnyű helyzet­ben a bányászok! — hallani nap mint nap, ha a szakma mívelőivel, vagy az irányítói munkát végzőkkel beszélge­tünk. Az okok, a körülmé­nyek közismertek, mondják, sokunknak már a könyökén jön ki a magyarázkodás. An­nál előremutatóbb viszont az a kérdés, ki, mit tesz a helyzet jobbításáért? Ezúttal a Nógrádi Szénbányák KISZ- szervezetének és az ifjúsági brigádoknak a kapcsolatát vizsgáljuk, arra keresve a választ, az ifjúsági mozgalom eszközei és lehetőségei ho­gyan serkentik a brigádokat, különösen a meghatározó munkát végző elővájókat az eredményesebb termelésre? HANGSÜLY AZ ELÖVÁJÓRON A brigádtagok hetven szá­zaléka tagja az ifjúsági szö­vetségnek, így ez is feltéte­lezi az alapszervezetek és a kollektívák közötti kapcsola­tot. Mindez önmagában még kevés lenne, de valamennyi akcióprogram külön fejezetet is szentel az ifjúsági brigá­dok munkájának. Milyen vál­lalások szerepelnek a progra­mokban? — ezt kérdeztük Szalai Pál termelési felelős­től, a ménkesi aknaüzem föld alatti lakatosától. — Egyebek között a nagy értékű gépek jobb kihaszná­lására, a karbantartás terv­szerűbbé tételére, a szénmi­nőség , javítására, újításokra, s társadalmi munkaakciókra tesznek vállalásokat a brigá­dok — válaszolta. — Jelenleg huszonhárom ifjúsági brigá­dot tartunk számon. Külön öröm, hogy egy fehér folt el­tűnt, az elővájóknál Is négy kollektívát jegyezhetünk. Azért mondom ezt, mert tud­valevő, hogy minden akna­üzem jövője lényegében at­tól függ, milyen munkát vé­geznek a vágat haj tők. Szalai Pál előkeresi a sta­tisztikai kimutatást, amely­ben az olvasható, hogy az említett brigádok teljesítették háromnegyed éves tervüket. — Ez most a mi legfonto­sabb munkánk — fűzi hozzá a termelési felelős. — Min­den igyekezetünk azon van, hogy az elővájók bizonyítsa­nak! PÉNZÉRT TÖBBET, JOBBAN Ismerkedjünk hát meg ki­csit részletesebben is a négy közösséggel, akiknek a kö­zelmúltban a KISZ Nógrád megyei bizottsága tízezer fo­rint jutalmat ajánlott fel. Az nyeri el ezt a pénzösszeget, aki a legeredményesebb mun­kát végzi. Milyenek az esé­lyek? — erről még korai vol­na beszélni. Legrégibb múlttal közülük a tiribesi aknaüzem Ságvári Endre nevét viselő brigádja rendelkezik: négy esztendeje dolgoznak együtt. Az elmúlt évben a KISZ központi bi­zottságának dicsérő okleve­lét érdemelték ki. Három­negyed éves tervüket 111 szá­zalékra teljesítették, egyen­letes munkatempóval. Közel kétszáz társadalmi munkaórát ért el a 12 fős kollektíva, s ott voltak a kongresszusi és a kommunista műszakokon is. Politikai képzésre járnak, gyakran mennek közösen ki­rándulásokra, s ez év au­gusztusában a MALÉV egyik ifjúsági brigádjával vették fel a kapcsolatot. Tíz hónappal ezelőtt a ká- nyási aknaüzem 16 fiatal dol­gozója úgy döntött, megala­kítja a Március 21 nevű bri­gádot. ök is „hozták” a ter­vet: 105’ százalékosra sikere­dett, míg társadalmi munka­óráik száma a hat és fél szá­zat is meghaladta! A versenyben részt vevő másik két kollektíva hivata­losan augusztus elsején alakult meg, az egyik a mén­kesi, a másik pedig a szoros­pataki aknaüzemben. Mivel a „múlt” nem kritériuma a versenynek, ' így nincs kizár­va, hogy ne nyerjék meg a jutalmat, így a küzdelem a .végsőkig nyílt lehet. CÉL * A HELYTÁLLÁS — Mindenki a termelésre összpontosít, éjjel-nappal azon vagyunk, hogy zökkenő- mentesen dolgozhassanak az emberek — mondja Török Tibor, az NSZV KlSZ-bizott- ságának titkára. — Néha a laikusok megkérdezik tőlünk, nem megy-e a mozgalmi munka rovására a „nagy gazdasági igyekezet”? Azt hiszem, a KISZ-szervezetünk jelenlegi feladata az, hogy ebben a hajrában a fiatalok-; hoz méltóan álljon helyt. Ily módon, természetszerűen ke­vesebb idő jut a ‘szabadidős- rendezvényekre, a sportra, a kultúrára... ez tagadhatat­lan, de most a termelésben nagy szükség van ránk! Hol segíthet a KISZ? Tö­rök Tibor két nagyobb terü­letet említ, az egyik «z anya­gi ösztönzés a jobb teljesít­ményre, a feltételek biztosí­tása, míg a másik a politikai agitáció, a meggyőzés. Neve­zetesen az, hogy a tervtelje­sítés mindenki számára meg­határozó, elengedhetetlen a továbblépéshez. * Ha csak a csupasz számo-í kát nézzük, a huszonhárom • ifjúsági brigád háromszáz tagja akkor is jelentősnek mondható, ám bizonyára töb­bet ér az a szándék, amely munkájukat vezérli. Ezért is másodrangú a kérdés, hogy az elővájóknál ki nyeri el a tízezer forintot? Mert a kez­deményezés, a verseny mind-j nyájuk számára hoz gyümöl-’ csőt. Kinek a föld mélyéig kinek a föld felett... Á trolibusz reneszánsza A trolibuszok a városi és különösen az üdülőhelyi köz­lekedésre jóval alkalmasab­bak, mint más tömegközleke­dési eszközök. Tisztán műkö­dő, zajtalan járművek. Üjra elterjesztésüket azonban nem­csak a környezetvédelem in­dokolja, hanem gazdaságossá­gi tényezők is: a felsővezeté­kek elkészítése ugyan költ­séges, de az üzemeltetés már egészen olcsó. A trolik szer­kezete egyszerű, így a javítá­suk sem bonyolult művelet Az üzemeltetés kifizetődő ab­ból a szempontból is, hogy egy autóbusz élettartama 6 évre tehető, egy trolibuszé viszon 11—15 évre. Csehszlovákiában a hat­vanas években elterjedt az a hiedelem, hogy a gyorsan növekvő városi közlekedés so­kasodó gondjait csak az autó- buszjáratok kiépítése oldhatja meg. Akkoriban nem volt még üzemanyag-probléma sem. Ezért Prágában, Észak- és Dél-Csehország több váro­sában be is szüntették a tro­libusz-közlekedést és helyük­re autóbuszokat állítottak. Jelenleg az országnak mind­össze 12 városában, közleke­dik trolibusz. Az üzemanyaggondok e né­zetek felülvizsgálására kész­tették az érdekelteket. így éli napjainkban „reneszán­szát” a trolibusz nem utolsó­sorban a prágai közlekedés- tudományi intézet számításai­nak, elemzéseinek az alapján. A trolibuszgyártás újra felvételére a világhírű SKO- DA-PLZEN gépgyár vállal­kozott. Specializált üzemcsar­nokaiban e járművek új pro­totípusai készülnek. A tirisz­torszabályozású, korszerű járművek kevés energiát fo­gyasztanak rövid ideig felső­vezeték nélkül, saját akku­mulátoruk segítségével is fut­hatnak A csehszlovák gyártmányú trolibuszoknak jó a hírük a világban: jelenleg a Szovjet­unió 30 városában közleked­nek. Nemrég szállította a Skoda Művek a Szovjetunióba az ötezredik kocsit. Vevőik között ezenkívül sok más or­szág is szerepel, többek között Afganisztán, Bulgária, India, Kína, Lengyelország, az NDK, Norvégia. A z arcon a derű és a meghatottság vonásai keverednek. Vaszilij Mitrofanovics Ljubimov fia­talosan mozog, hévvel beszél, pedig jóval túl van a hetve­nen. Egyszerű, sötét ruháján tucatnyi kitüntetés. A balassagyarmati Balassa étterem asztalánál ülünk. — Nem először járok itt, de elmondhatom, minden alkalommal meggyőződhet­tem arról, hogy az itt élők milyen szorgalmasak. Bizo­nyítja ezt a fejlődés, amint Balassagyarmat terjeszkedik — mondja. Vaszilij Mitrofanovics Lju- bimovnak van összehasonlítási alapja. Részese volt a város felszabadításának, 1944. de­cember 9-én az ő parancs­noksága alatt érkezett első­nek a Vörös Hadsereg egyik osztaga. Nem, dehogy akarja ő a hasonlat alapjául a har­minchat esztendővel ezelőtti városképet. — Leningrádiban élek. Ott is nagyméretű az építés. Évente másfél-kétmillió négy­zetméter alapterületű lakás készül el, de amit itt lát­tam, a maga méreteiben szin­te lenyűgöző — jegyzi meg, amikor mostani látogatásá­nak friss emlékei hatásai alá kerül. Hirtelenjében nem is tudja eldönteni, mi okoz na­gyobb örömet: a település pompás látványa, avagy a ré­gi barátok, akikkel újra ta­lálkozott. Sorolja a neveket: Andó Gyula, Lombos Márton, Rith Lajosné. Nagy Béla, Guth József, Géczi Imre, Vincze Zoltán és a megszám­lálhatatlan többi. A városi pártbizottság és a városi tanács hívta meg ven­dégül a felszabadítók egykori parancsnokát. Éppenhogy a városba ért, első útja hajda­ni harcostársai emlékművé­A parancsnok visszatért hez vezetett Hideg , volt. A téren félezer fiatal t4tt KISZ- fogadaknat, $ helyezték el a hála koszorúit A "leningrádi szemében könny csillant meg, mintha egy darabot érzett volna ott, maga körül a las­san hömpölygő Névéből, a Nyevszkij prószpekt csípős le­vegőjéből. — A barátság, a szeretet, a legszebb érzés. Hát még a né­peké — mondja halkan. A minap ellátogatott Te- rénybe. Annak idején ott pi­hent a Fajszán családnál két hetet. — Örültem az újbóli talál­kozásnak Fajszán Pállal és Jánossal, Koplányl Pállal és családjukkal. Nem felejtet­tek el... — idézi fel a bará­tokat, s az újságíró lelkére köti, okvetlenül szóljon róla, mennyire sajnálja, hogy ide­je nem engedte minden meg­hívásnak eleget tenni, s meny­nyire hálás a városi testüle­teknek, amiért Balassagyar­matra invitálták, s megkap­ta a „Pro űrbe” . kitüntetést. Nem szívesen beszél 'magá­ról Vaszilij Mitrofanovics Ljubimov. A Don mellett született, doni kozák volt, lo­vas kátonaként vett részt a Nagy Honvédő Háborúban is. Magyarország határát 1944. október 6-án lépte át. Tökéle­tes magyar kiejtéssel sorolja a városokat, amelyek felsza­badításánál jelen volt: —Gyu­la, Békéscsaba, Szeged, Deb­recen, Nyíregyháza, Cegléd, Szolnok, Gyöngyös... Aztán Szirák, Buják, Szanda, Te- rény, Balassagyarmat... Bár­merre haladtunk, a felszaba­dított területek lakossága azonnal felajánlotta segítsé­gét. Ha jól emlékszem, eb­ben az időben állt a szovjet csapatok oldalára Veres Já­nos tábornok és alakulatai — emlékszik vissza Balassa­gyarmat díszpolgára. — Leningrádban miként telnek napjai? — Nyugdíjas vagyok, de nem unatkozom. Tíz éven keresz­tül vezettem az 56. sz. had­sereg veteránjait. Nem min­denki leningrádi közülük, a parancsnok pedig Grecsko marsall volt... Mostanában a Szuvorov nevét viselő múze­umban dolgozom. ■ Rengeteg előadást tartok gyerekeknek, felnőtteknek. Nemrég emlé­keztünk meg a kulikovói csa­ta hatszázadik, Szuvorov születésének 250. évforduló­járól — sorolja- egy nyugdí­jas elfoglaltságát. A lista azonban nem teljes. Ott van három kisunokája, köztük a lányikrek. Mondja, az egyik táncol, a másik éne­kel — kész színház. S persze, mindig örömmel fogad Le­ningrádban magyar baráto­kat. —t Mit üzen Vaszilij Mitro­fanovics Ljubimov á nógrádi fiataloknak? — Sok sikert kívánok ne­kik napi munkájukhoz. Nagy dolgok függnek helytállá­suktól, mire használják fel erejüket, energiájukat. Sze­retnék hallani róla, hogy újabb eredményeket érnek el a hazafias nevelésben. Kelle­mes emlékem a KISZ városi «bizottságának térképe, amely a megye felszabadításának eseményeit örökíti meg. Sze­retem, ha a fiataljai érdek­li a sok hősi tett. Fontosnak tartom, hogy erősítsék kap­csolataikat más népek ifjú­ságával. S engedje meg, hogy lapjuk hasábjain i keresztül sok' sikert kívánjak a Nóg­rád megyeieknek, a fejlett szocializmus építésében, egyé­ni életükben! Ä napok gyorsan repül­nek. A felszabadító parancsnok készül visz- sza Leningrádba. S már tud­ja, újra mennyi dolga lesz, hiszen mindenkinek szeret­né elmondani odahaza a Ba­lassagyarmaton, a Nógrád megyében látottakat, tapasz­taltakat. M. Szabó Gyula NÖGRÁD — 1980. december 18., csütörtök 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom