Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-18 / 296. szám
Áx iffo^é hektárok Bányász 'fiúsági brigádok hajráid December a határban Ki nyeri a versenyt ? Vakítóan tűz a kora délelőtti nap a pásztói határban. Egy világoszöld Claas- Domlná-tor és egy sötétzöld John-Deer kombájn sárga villogói próbálnak versenyre kelni a nappal. Igyekezetük azonban meddő marad, tartályuk teli, szállítójármű meg sehol. Egészen kifulladok mire az országút szélétől felcaplatok a meredek domboldalon várakozó kombájnig. Pilinyi Tamás a kombájn vezetője kitárja a vezetőfülke ajtaját. — A NÓGRÁD-tól, ugye? Bólintásomra folytatja: — A búza aratásánál már találkoztunk. Akkor valamivel melegebb volt. — Valóban, de akkor olyan Iram volt a földeken, hogy adós maradt egy beszélgetéssel. — Most ‘ bepótolhatjuk —, rágcsálja a napraforgómagokat. — Látja, állunk, szállítójármű meg nincs. — Hol akadtak el? — Valahol az átadásnál. Nem győzik a szárítást, pedig csak ketten dolgozunk —, int fejével a lentebb várakozó kombájn felé. — Mikor volt utoljára ekkora hó a kukoricabetakarításkor? — Nem is emlékszem, bár húsz éve ülök kombájnon. Szép idő, gondolom magamban, miközben a John-Deer halkan duruzsol alattunk, s a vezetője által beépített pót- fűtés kellemes meleget áraszt a csupaüveg fülkében. — Az előbb, vagy három métert csúsztam keresztben a lejtőn —, pillant ki az alattomosan ferde domboldalra. — De ezek a lejtők semmiségek a Csehszlovákiáikhoz képest. Mikor odakint voltunk aratni, csak lestünk, pedig megszoktuk az ilyen terepet. — Mi volt nehezebb: a búza aratása, vagy a kukoricabetakarítás? — Fogas kérdés — válaszolja elgondolkozva. — Nyáron a port nyeltük, most meg a mérget, hogy lassan halad a betakarítás. Nyáron a melegtől fulladoztunk —,. már, amikor meleg volt —, most minden reggel kész vesszőfutás mire beindítjuk a gépeket. Mihalovics Gábor kék színű ÍFA tehergépkocsija kínlódik . felfelé a havas domboldalon, majd elakad. — Most kapcsolja be az el- sőkerék-meghajtást — mondja Pilinyi Tamás összeráncolt homlokkal nézve a felfelé igyekvő járművet. S valóban, a nagy' test újult erőre kap és már vígan kocog Szálkái József kombájnjához, amelyből pillanatokon belül vastag sugárban ömlik az aranysárga kukorica a platóra. — Nem győzik szárítani a kukoricát —, hallom a gépkocsivezető mentegetőzését. — A következő fordulót már a Mátraaljai Állami Gazdaság sertéstelepére kell szállítani. A fiatal kombájnos —Szálkái József — az égre emelgeti a tekintetét, azután mérgesen kapcsolgatja a vezetőfülkében lévő karokat és a Dominátor a hatsoros adapterrel dühödt támadásba lendül az egyre véknyodó kukoricatábla ellen. Az ülés fölötti autórádió túlharsogja a kombájn zúgását: Hétfőn, New York-i lakása előtt agyonlőtték John Lennont, a világhírű Beatles együttes egykori vezetőjét... — Jó fej volt — sommázza a magyar kombájnos a néhai angol popsztárról alkotott véleményét. — Kár érte... Tőlünk nem messze,, az egyelőre még nagyon is élő másik „John”, a kombájn vágja a kukoricát. Azután hozzánk hasonlóan megáll, ismét tele a tartály. — Ez a legidegesítőbb a munkában — mondja a fiatal kombájnos, aki „civilben” gépszerelő és mellesleg Rába- Steiger erőgépet szokott vezetni. — Az a jobb a traktornál, hogy az ember nyugodtan végezheti a dolgát, nincs kiszolgáltatva az átadásnak, átvételnek, szállításnak. Váratlan szerencse mosolyog a komibájnosotora. Egyszerre két teherkocsi is megjelenik, s mintegy bocsánat- kérőén simul a kombájnok oldalához, a kihordócsigák alá. Amíg a vezetők a papírmunkát végzik — könyvelni a kukoricaföldön is kell — néhány kiló kukorica túlcsorog a magasítón. Alapi Gábor Jövőre már tizedik esztendeje lesz, hogy Oláh János, az EL- ZETT szécsényi gyáregységében dolgozik. Lakatos alapképzése után tanulta ki. a galvanizálás fortélyait, s most a krómozás. nikkeiezés elismert mestere. Jutalomban is részesítették a speciális feladatok példás végzéséért, valamint az Április 4, ezüstkoszorús szocialista brigádban végzett vezetői munkájáért. már hajítja is le a lapátot, hogy összeszedje a havon sárgálló szemeket. — Nem mehet kárba, ha mér megtermett — dünnyögi. Nem is megy. Annál inkább megy viszont a kocsi, hogy mihamarább forduljon az újabb szállítmányért. A decemberi időjárás kiszámíthatatlan. az idő ugyancsak sürget és a kukoricából alig húsz hektár van hátra. Még egy nap és véget ér az utóbbi évek legnehezebb őszi —, azaz inkább téli — munkája. Az, hogy befejeződik, viszonylagos dolog. Szálkái József visszaül a traktorra és szánt, Pilinyi Tamás pedig javítja a gépeket, azaz minden megy tovább a maga útján. A nap már megindult lefelé és, feltámadt a csípős szél. A kombájnok kerekei alatt a fagyos hó ropog. Az utolsó fordulókat róják a decemberi határban. zilahy Nincsenek könnyű helyzetben a bányászok! — hallani nap mint nap, ha a szakma mívelőivel, vagy az irányítói munkát végzőkkel beszélgetünk. Az okok, a körülmények közismertek, mondják, sokunknak már a könyökén jön ki a magyarázkodás. Annál előremutatóbb viszont az a kérdés, ki, mit tesz a helyzet jobbításáért? Ezúttal a Nógrádi Szénbányák KISZ- szervezetének és az ifjúsági brigádoknak a kapcsolatát vizsgáljuk, arra keresve a választ, az ifjúsági mozgalom eszközei és lehetőségei hogyan serkentik a brigádokat, különösen a meghatározó munkát végző elővájókat az eredményesebb termelésre? HANGSÜLY AZ ELÖVÁJÓRON A brigádtagok hetven százaléka tagja az ifjúsági szövetségnek, így ez is feltételezi az alapszervezetek és a kollektívák közötti kapcsolatot. Mindez önmagában még kevés lenne, de valamennyi akcióprogram külön fejezetet is szentel az ifjúsági brigádok munkájának. Milyen vállalások szerepelnek a programokban? — ezt kérdeztük Szalai Pál termelési felelőstől, a ménkesi aknaüzem föld alatti lakatosától. — Egyebek között a nagy értékű gépek jobb kihasználására, a karbantartás tervszerűbbé tételére, a szénminőség , javítására, újításokra, s társadalmi munkaakciókra tesznek vállalásokat a brigádok — válaszolta. — Jelenleg huszonhárom ifjúsági brigádot tartunk számon. Külön öröm, hogy egy fehér folt eltűnt, az elővájóknál Is négy kollektívát jegyezhetünk. Azért mondom ezt, mert tudvalevő, hogy minden aknaüzem jövője lényegében attól függ, milyen munkát végeznek a vágat haj tők. Szalai Pál előkeresi a statisztikai kimutatást, amelyben az olvasható, hogy az említett brigádok teljesítették háromnegyed éves tervüket. — Ez most a mi legfontosabb munkánk — fűzi hozzá a termelési felelős. — Minden igyekezetünk azon van, hogy az elővájók bizonyítsanak! PÉNZÉRT TÖBBET, JOBBAN Ismerkedjünk hát meg kicsit részletesebben is a négy közösséggel, akiknek a közelmúltban a KISZ Nógrád megyei bizottsága tízezer forint jutalmat ajánlott fel. Az nyeri el ezt a pénzösszeget, aki a legeredményesebb munkát végzi. Milyenek az esélyek? — erről még korai volna beszélni. Legrégibb múlttal közülük a tiribesi aknaüzem Ságvári Endre nevét viselő brigádja rendelkezik: négy esztendeje dolgoznak együtt. Az elmúlt évben a KISZ központi bizottságának dicsérő oklevelét érdemelték ki. Háromnegyed éves tervüket 111 százalékra teljesítették, egyenletes munkatempóval. Közel kétszáz társadalmi munkaórát ért el a 12 fős kollektíva, s ott voltak a kongresszusi és a kommunista műszakokon is. Politikai képzésre járnak, gyakran mennek közösen kirándulásokra, s ez év augusztusában a MALÉV egyik ifjúsági brigádjával vették fel a kapcsolatot. Tíz hónappal ezelőtt a ká- nyási aknaüzem 16 fiatal dolgozója úgy döntött, megalakítja a Március 21 nevű brigádot. ök is „hozták” a tervet: 105’ százalékosra sikeredett, míg társadalmi munkaóráik száma a hat és fél százat is meghaladta! A versenyben részt vevő másik két kollektíva hivatalosan augusztus elsején alakult meg, az egyik a ménkesi, a másik pedig a szorospataki aknaüzemben. Mivel a „múlt” nem kritériuma a versenynek, ' így nincs kizárva, hogy ne nyerjék meg a jutalmat, így a küzdelem a .végsőkig nyílt lehet. CÉL * A HELYTÁLLÁS — Mindenki a termelésre összpontosít, éjjel-nappal azon vagyunk, hogy zökkenő- mentesen dolgozhassanak az emberek — mondja Török Tibor, az NSZV KlSZ-bizott- ságának titkára. — Néha a laikusok megkérdezik tőlünk, nem megy-e a mozgalmi munka rovására a „nagy gazdasági igyekezet”? Azt hiszem, a KISZ-szervezetünk jelenlegi feladata az, hogy ebben a hajrában a fiatalok-; hoz méltóan álljon helyt. Ily módon, természetszerűen kevesebb idő jut a ‘szabadidős- rendezvényekre, a sportra, a kultúrára... ez tagadhatatlan, de most a termelésben nagy szükség van ránk! Hol segíthet a KISZ? Török Tibor két nagyobb területet említ, az egyik «z anyagi ösztönzés a jobb teljesítményre, a feltételek biztosítása, míg a másik a politikai agitáció, a meggyőzés. Nevezetesen az, hogy a tervteljesítés mindenki számára meghatározó, elengedhetetlen a továbblépéshez. * Ha csak a csupasz számo-í kát nézzük, a huszonhárom • ifjúsági brigád háromszáz tagja akkor is jelentősnek mondható, ám bizonyára többet ér az a szándék, amely munkájukat vezérli. Ezért is másodrangú a kérdés, hogy az elővájóknál ki nyeri el a tízezer forintot? Mert a kezdeményezés, a verseny mind-j nyájuk számára hoz gyümöl-’ csőt. Kinek a föld mélyéig kinek a föld felett... Á trolibusz reneszánsza A trolibuszok a városi és különösen az üdülőhelyi közlekedésre jóval alkalmasabbak, mint más tömegközlekedési eszközök. Tisztán működő, zajtalan járművek. Üjra elterjesztésüket azonban nemcsak a környezetvédelem indokolja, hanem gazdaságossági tényezők is: a felsővezetékek elkészítése ugyan költséges, de az üzemeltetés már egészen olcsó. A trolik szerkezete egyszerű, így a javításuk sem bonyolult művelet Az üzemeltetés kifizetődő abból a szempontból is, hogy egy autóbusz élettartama 6 évre tehető, egy trolibuszé viszon 11—15 évre. Csehszlovákiában a hatvanas években elterjedt az a hiedelem, hogy a gyorsan növekvő városi közlekedés sokasodó gondjait csak az autó- buszjáratok kiépítése oldhatja meg. Akkoriban nem volt még üzemanyag-probléma sem. Ezért Prágában, Észak- és Dél-Csehország több városában be is szüntették a trolibusz-közlekedést és helyükre autóbuszokat állítottak. Jelenleg az országnak mindössze 12 városában, közlekedik trolibusz. Az üzemanyaggondok e nézetek felülvizsgálására késztették az érdekelteket. így éli napjainkban „reneszánszát” a trolibusz nem utolsósorban a prágai közlekedés- tudományi intézet számításainak, elemzéseinek az alapján. A trolibuszgyártás újra felvételére a világhírű SKO- DA-PLZEN gépgyár vállalkozott. Specializált üzemcsarnokaiban e járművek új prototípusai készülnek. A tirisztorszabályozású, korszerű járművek kevés energiát fogyasztanak rövid ideig felsővezeték nélkül, saját akkumulátoruk segítségével is futhatnak A csehszlovák gyártmányú trolibuszoknak jó a hírük a világban: jelenleg a Szovjetunió 30 városában közlekednek. Nemrég szállította a Skoda Művek a Szovjetunióba az ötezredik kocsit. Vevőik között ezenkívül sok más ország is szerepel, többek között Afganisztán, Bulgária, India, Kína, Lengyelország, az NDK, Norvégia. A z arcon a derű és a meghatottság vonásai keverednek. Vaszilij Mitrofanovics Ljubimov fiatalosan mozog, hévvel beszél, pedig jóval túl van a hetvenen. Egyszerű, sötét ruháján tucatnyi kitüntetés. A balassagyarmati Balassa étterem asztalánál ülünk. — Nem először járok itt, de elmondhatom, minden alkalommal meggyőződhettem arról, hogy az itt élők milyen szorgalmasak. Bizonyítja ezt a fejlődés, amint Balassagyarmat terjeszkedik — mondja. Vaszilij Mitrofanovics Lju- bimovnak van összehasonlítási alapja. Részese volt a város felszabadításának, 1944. december 9-én az ő parancsnoksága alatt érkezett elsőnek a Vörös Hadsereg egyik osztaga. Nem, dehogy akarja ő a hasonlat alapjául a harminchat esztendővel ezelőtti városképet. — Leningrádiban élek. Ott is nagyméretű az építés. Évente másfél-kétmillió négyzetméter alapterületű lakás készül el, de amit itt láttam, a maga méreteiben szinte lenyűgöző — jegyzi meg, amikor mostani látogatásának friss emlékei hatásai alá kerül. Hirtelenjében nem is tudja eldönteni, mi okoz nagyobb örömet: a település pompás látványa, avagy a régi barátok, akikkel újra találkozott. Sorolja a neveket: Andó Gyula, Lombos Márton, Rith Lajosné. Nagy Béla, Guth József, Géczi Imre, Vincze Zoltán és a megszámlálhatatlan többi. A városi pártbizottság és a városi tanács hívta meg vendégül a felszabadítók egykori parancsnokát. Éppenhogy a városba ért, első útja hajdani harcostársai emlékművéA parancsnok visszatért hez vezetett Hideg , volt. A téren félezer fiatal t4tt KISZ- fogadaknat, $ helyezték el a hála koszorúit A "leningrádi szemében könny csillant meg, mintha egy darabot érzett volna ott, maga körül a lassan hömpölygő Névéből, a Nyevszkij prószpekt csípős levegőjéből. — A barátság, a szeretet, a legszebb érzés. Hát még a népeké — mondja halkan. A minap ellátogatott Te- rénybe. Annak idején ott pihent a Fajszán családnál két hetet. — Örültem az újbóli találkozásnak Fajszán Pállal és Jánossal, Koplányl Pállal és családjukkal. Nem felejtettek el... — idézi fel a barátokat, s az újságíró lelkére köti, okvetlenül szóljon róla, mennyire sajnálja, hogy ideje nem engedte minden meghívásnak eleget tenni, s menynyire hálás a városi testületeknek, amiért Balassagyarmatra invitálták, s megkapta a „Pro űrbe” . kitüntetést. Nem szívesen beszél 'magáról Vaszilij Mitrofanovics Ljubimov. A Don mellett született, doni kozák volt, lovas kátonaként vett részt a Nagy Honvédő Háborúban is. Magyarország határát 1944. október 6-án lépte át. Tökéletes magyar kiejtéssel sorolja a városokat, amelyek felszabadításánál jelen volt: —Gyula, Békéscsaba, Szeged, Debrecen, Nyíregyháza, Cegléd, Szolnok, Gyöngyös... Aztán Szirák, Buják, Szanda, Te- rény, Balassagyarmat... Bármerre haladtunk, a felszabadított területek lakossága azonnal felajánlotta segítségét. Ha jól emlékszem, ebben az időben állt a szovjet csapatok oldalára Veres János tábornok és alakulatai — emlékszik vissza Balassagyarmat díszpolgára. — Leningrádban miként telnek napjai? — Nyugdíjas vagyok, de nem unatkozom. Tíz éven keresztül vezettem az 56. sz. hadsereg veteránjait. Nem mindenki leningrádi közülük, a parancsnok pedig Grecsko marsall volt... Mostanában a Szuvorov nevét viselő múzeumban dolgozom. ■ Rengeteg előadást tartok gyerekeknek, felnőtteknek. Nemrég emlékeztünk meg a kulikovói csata hatszázadik, Szuvorov születésének 250. évfordulójáról — sorolja- egy nyugdíjas elfoglaltságát. A lista azonban nem teljes. Ott van három kisunokája, köztük a lányikrek. Mondja, az egyik táncol, a másik énekel — kész színház. S persze, mindig örömmel fogad Leningrádban magyar barátokat. —t Mit üzen Vaszilij Mitrofanovics Ljubimov á nógrádi fiataloknak? — Sok sikert kívánok nekik napi munkájukhoz. Nagy dolgok függnek helytállásuktól, mire használják fel erejüket, energiájukat. Szeretnék hallani róla, hogy újabb eredményeket érnek el a hazafias nevelésben. Kellemes emlékem a KISZ városi «bizottságának térképe, amely a megye felszabadításának eseményeit örökíti meg. Szeretem, ha a fiataljai érdekli a sok hősi tett. Fontosnak tartom, hogy erősítsék kapcsolataikat más népek ifjúságával. S engedje meg, hogy lapjuk hasábjain i keresztül sok' sikert kívánjak a Nógrád megyeieknek, a fejlett szocializmus építésében, egyéni életükben! Ä napok gyorsan repülnek. A felszabadító parancsnok készül visz- sza Leningrádba. S már tudja, újra mennyi dolga lesz, hiszen mindenkinek szeretné elmondani odahaza a Balassagyarmaton, a Nógrád megyében látottakat, tapasztaltakat. M. Szabó Gyula NÖGRÁD — 1980. december 18., csütörtök 3
