Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)
1980-12-17 / 295. szám
A ten ácsok legfontosabb kötelessége a lakosság szolgálata r (Folytatás az 1. oldalról.) ezért növekszik á felelősség a meglevő lehetőségek, adottságok jobb kihasználásában. Mindez érvényre jutott az ötödik ötéves terv végrehajtásában, melynek során a tanácsok jelentősen hozzájárultak a megye politikai, gazdasági, kulturális életének fejlődéséhez, a lakosság igényeinek sokoldalú kielégítéséhez. Kiemelten foglalkoztak a lakásépítéssel; öt év alatt hétezer- ötszáz család költözött új otthonban, ezernégyszáz új óvodai férőhely és százöt általános iskolai tanterem épült. Átadták a számviteli főiskolát, a szakmunkásképző intézetet, a sportcsarnokot, a Nógrádi Sándor Múzeumot, a közép- és főiskolai kollégiumot. Javult az egészségügyi ellátás, a megye jelentős hátrányokat küzdött le az élet számos területén. A megyei tanács elnöke arra is figyelmeztetett, hogy lehetőségeink több területen részben kihasználatlanul maradtak, másutt a jogos igények egy részét nem tudták kielégíteni. A lakásellátásban — főként a városokban — még jelentős a feszültség, helyenként szervezetlenség, és a kezdeményezés hiánya is megmutatkozott. A jövő feladatait ezekre az eredményekre építjük. A gazdálkodás érdekében a tanácsoknak az eddiginél jobban kell törődniük azzal, hogy a vállalatok, üzemek és szövetkezetek közösen alakítsanak ki és üzemeltessenek olyan létesítményeket — közművek, raktárak, munkásszállások, üzemi konyhák — amelyekre mindegyiküknek egyformán szükségük van. A tanácsok gazdaságszervező munkájában kiemelkedő jelentősége van az életkörülmények javításának, az ellátás színvonala növelésének. A következő öt esztendőben két- milliárd-hétszázhetvenhatmil- lió forintot fordíthatunk a megyében beruházásokra. Legfőbb célunk az életszínvonal megőrzése, és az életkörülmények javítása. Vitaindítójában Devcsics Miklós kiemelte. hogy továbbra is legfontosabb a lakásépítés, a közmű- ellátás javítása, az általános iskolai és óvodai program folytatása, az egészségügyi intézményhálózat fejlesztése, de előbbre kell lépnünk a kereskedelmi és ipari szolgáltatásban is. Gyors, érdemi ügvintézes Devcsics Miklós nyomatékosan kiemelte, hogy a helyi tanácsok munkájának jelentős részét a hatósági igazgatás és az állami felügyelet jelenti. Megállapítható a fejlődés, ugyanakkor találkozunk még a szocialista közigazgatástól idegen, sablonos, olykor lélektelen ügyintézéssel. A hatósági ügyintézés színvonalának fejlesztésével, a bürokratikus jelenségek megszüntetésével kapcsolatos tennivalókat minden tanácsnál konkrétan meg kell határozni. A legfontosabb a gyors, az érdemi munka, erre különösen érzékenyek az állampolgárok. A közelmúltban úgy döntött a végrehajtó bizottság, hogy az ügyek egy részében harminc napnál rövidebb elintézési időt állapított meg. Több figyelmet kíván az ügyintézés hangnemének, segítökészségé- nek javítása. Ugyanakkor nagyobb figyelmet szükséges fordítani az állampolgári fegyelem erősítésére, a lazaságok megszüntetésére. Minderre megvannak, az elképzelések, sokat segítenek az ügyfélszolgálati irodák, a korszerű nyilvántartási rendszerek, a kevesebb papírmunka. A vitaindító előadást hozzászólások követték. Fekete Nándor, a településfejlesztés összehangoltságáról, Szabó Nándor, a hatósági munka egyszerűsítéséről. Bartos József a gazdasági munka fontosságáról, az ésszerű, takarékos gazdálkodásról beszélt. Dr. Győri Sándor figyelmeztetett arra. hogy a tanácsi dolgozók sokoldalúan képezzék magukat, míg Csikó István Béla a tanácsi intézmények ésszerű irányítását, az alapellátás javítását szorgalmazta. Géczi János részletesen és sokoldalúan elemezte a tanácsok harmincéves munkájának tapasztalatait, külön utalt' az igazgatási munka korszerűsítésének szükségességére, a tervezés, a község- és városfejlesztés ésszerűségére, a lakosság igényei kielégítésének fontosságára. A társadalmi összefogás és a felelősség nagy erőt jelent, a közös érdekeket kell meglátni. Reálisan ítéljük meg helyzetünket, ebben a tanácsi vezetőknek fontos szerep jut, legyen bátorságuk kezdeményezni és a lehetőségeket figyelembe véve érdemben dön- téni. Dr. Budzsáklia Mátyás, a tanácsi munka gyakorlati tennivalóiról, Markolt Ger- gelyné a társközségek társadalompolitikai életéről .szólt. Dr. Papp hq,jos, a tanácsok felelősségéről, a gazdaságszervező tennivalókról, a lakásgazdálkodásról, környezetvédelemről, a társadalmi munka hasznosságáról és a szolgáltatásokról beszélt. Munkácsi Márton a nem tanácsi szervekkel együttműkö- •dés fontosságát hangsúlyozta. Végezetül Devcsics Miklós ösz- szegezte a tapasztalatokat, majd lezárta a vitát. j Ülést tartott a Magyar Nők Országos Tanácsa A Magyar Nők Országos Tanácsa kedden ülést tartott a Parlamentben. Erdei Lászlóné időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről tájékoztatta a tanács tagjait, majd az országos tanács személyi ügyekben döntött. Erdei Lászlónét, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnökét — nyugállományba vonulása miatt, érdemei elismerése mellett — felmentette elnöki funkciójából. A Magyar Nők Országos Tanácsa elnökévé Duschek La- josnét választotta meg. Az ülésen részt vett és felszólalt Baranyai Tibor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Erdei László- nénak a szocializmus építésében kifejtett eddigi eredményes tevékenysége elismeréseként. nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést a Parlamentben Lo- sonczi Pál. az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Magyar felszólalás Madridban A madridi találkozó résztvevői kedden munkabizottságokiban tanácskoztak. A gazdasági együttműködés kérdéseivel foglalkozó munkabizottságban a közlekedésről és a szállításról folyó vitában felszólalt Meisizter Dávid kiü- ügyminisztériumi főosztály- vezető, a magyar küldöttség helyettes vezetője. Hangsúlyozta a szállítás és a közlekedés kivételesen fontos szerepét az egyes országok gazdasági életében és a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban. Ismertette és pozitívan értékelte a Magyar Népiköztársaság szerződéses kapcsolatait a záróokmányt aláíró országokkal és beszámolt Magyarországnak a szakosított nemzetközi szervezetekben — elsősorban az európai gazdasági bizottságban — végzett hasznos tevékenységéről. Vizsgálat török politikusok ellen A török katonai hatóságok Vizsgálatot indítottak több polgári politikus bizonyos tetteinek tisztázására. Az igaz- ságügymiinisztéirium egy különleges bizottsága összefoglaló jelentést készítettt Bülent Ecevit és Süleymam Demirel volt kormányfőknek és tizenkét miniszternek a katonai hatalomátvétel előtt kifejtett tevékenységéről. Mint a Hürriyet című lap beszámol róla, a jelentést hétfőn átküldték a nemzetbiztonsági tanács vizsgáló bizottságának. Az ankarai katonai parancsnokság 340 személynek, köztük politikusoknak és szak- szervezeti tisztségviselőknek megtiltotta, hogy elhagyják az országot A tilalom a szélsőséges nemzeti mozgalom párt 78 aktivistájára is vonatkozik. A szélsőséges csoportok felszámolásában két nagyobb akcióra került sor. Mint a keddi lapok beszámoltak róla, a Fekete-tenger menti Ordu tartományban a biztonsági erők három szélsőséges személyt lelőttek, egyet megsebesítettek. A katonák egy erdőben ütöttek rajta a szélsőségesek csoportján, de akciójuk csak fél sikerrel járt, mert 6 személy elmenekült Az adanai katona! hatóságok egy fegyveres akció során letartóztatták két törvényen kívül helyezett szervezet tizenhat tagját. (MTI) Karácsony előtt szabadok a túszok ? Hivatalos amerikai források hétfőn „nevetségesnek” és „elhanyagolhatónak” minősítették Baniszadr iráni államfő kijelentéseit a túszügyben felmerült újabb nehézségekről. Baniszadr egy hétfői interjújában többek között azt mondta, hogy a fogva tartott amerikaiakat csak az Irán által követelt összegek átutalása után bocsátják szabadon. Washingtonban úgy tudták, hogy a Warren Christopher külügyminiszter-helyettes által Algériába vitt amerikai válaszüzenetet Teherán kedvezően fogadta. Az amerikai főváros a túszok karácsony előtti szabadon bocsátásában reménykedik. Az irániakkal tárgyaló amerikai külügyminisztériumi források hétfőn este az ABC televíziós hálózat munkatársának kijelentették: „nem érdekes, mit mond Baniszadr elnök a túszügyről”. Az iráni elnök az idézett források szerint „csúnyán megégette magát” tavasszal, amikor megpróbálta átvenni a túszok feletti ellenőrzést. A legutóbbi közvetett tárgyalásokba nem vonták be őt. Radzsai miniszterelnök talán még arról sem tájékoztatta, mit tartalmaznak az amerikai válaszüzenetek. Washingtonban úgy vélik, hogy a tárgyalások „új szakaszhoz érkezhetnek” néhány napon belül. Irán — mondják — teljes mértékben tájékozódhatott az amerikai álláspontról. A túszüggyel foglalkozó bizottság most már csak igennel vagy nemmel válaszolhat az amerikai ajánlatra, illetve megteheti, hogy ismét a parlament elé utalja a kérdést. Washington nem tette közzé saját javaslatait. Ezekről csupán annyi ismeretes, hogy „elvben” elfogadta az iráni követeléseket. Azok egy részének, főként az amerikai bankokban levő iráni betétek azonnali felszabadításának végrehajtását azonban nem tudja haladéktalanul biztosítani. (MTI) Visszatértek hazáiukba Az afganisztáni Islam Qala határátkelőhelyen keresztül több minit 2 ezer ember tért vissza a napokban Herat tartományban levő otthonába. A menekültek az előző kormány idején távoztak el az országból. A határon meleg szeretettel fogadott hazatérők mintegy fele ipari munkás. Afganisztán másik területéről — Kunar tartományból — szintén grról érkezett jelentés, hogy fokozatosan térnek vissza otthonaikba a korábban elmenekült lakosok. A hazatérők kifejezésre juttatták, hogy készek támogatni az afganisztáni forradalmat. 2 NÓGRÁD - 1980. december 17., szerda Ultimátum és visszhang „Példátlan” — ezt a jelzőt használja a világ egyik legnagyobb példányszámú napilapja, a tokiói Jomiuri Simbun az amerikai hadügyminiszter minősíthetetlen hangú köve- telelőzésével kapcsolatban. A jelző a japán közvélemény alaphangja. A búcsúzó Carter-kabinet képviselőjeként Harold Brown az elmúlt hét végén a japán fővárosban járt és körülbelül olyan ellentmondást nem tűrő stílusban adta elő nem is kívánság-, hanem parancslistáját, mintha még mindig Mac- Arthur tábornok csapatai tartanák megszállva a sziget- országot. Az amerikai megtorló lépéseket kilátásba helyező Brown- követelés tartalma összhangban volt az agresszív formával. Konkrét számokat szabott .meg a japán katonai kiadásokra, ezek 9,7 százalékos „rendkívüli emelését” követelte és olyan apróságokat sürgetett, mint a japán alkotmány azonnali módosítását, természetesen a gyors hadseregfejlesztés érdekében. Nem egy hírügynökség és japán lap úgy fogalmaz, hogy „Brown tokiói show-ja még a kormánypárt vezetőinek edzett idegeit is felborzolta”. Olyannyira, hogy a közmondásosan udvarias japánok kénytelenek voltak emlékeztetni magas vendégüket egy általa, a jelek szerint feledni méltóz- tatott szokásra. Mármint arra, hogy egy ország költségvetési kulcsszámait mégsem egy másik ország fővárosában illik megállapítani... Szuzuiki Zenko japán kormányfő a nemzeti felháborodás hatására kénytelen volt. nyilatkozatban letenni a garast a Brown-ultimátummal szemben. Kijelentette:, annak megvalósítása, gazdasági-politikai feszültséget” eredményezne a szigetországban. Az amerikai ultimátum viharos fogadtatásának ebben 5 közegében különös figyelmet érdemel az a másik hírcsokor, amely az Indiában elhangzott, jórészt ázsiai irányzatú Brezsnyev-javaslat pozitív japán fogadtatásáról szól. A szovjet államfő indítványait még a kormánypárt veze- téséhez közel álló Japan Times a „párbeszédre irányuló készség megnyilvánulásának” nevezi. Egy másik nagy japán lap, a Mainicsi Simbun — nyilvánvalóan a távozó Carter-kabinet ismert elutasító álláspontjára célozva — úgy fogalmaz, hogy a szovjet javaslatot „nern szabad kézlegyintéssel elintézni”. A Tokióból áradó, kétféle fogadtatásról szóló hírek a világnak és nem utolsósorban az új amerikai kormányzatnak szóló üzenetként foghatók fel. Lényege: a földkerekségen mindenütt jobban szeretik a párbeszédet, mint a diktátumok és ultimátumok politikáját. Harmat Endre Afganisztán gyújtópontban B Ez a könyv akkor is érdekfeszítő lenne, ha Afganisztán ma nem állna az érdeklődés homlokterében. Írója, Halász György ugyanis a gyakorló riporter szemével, de egyúttal mély történelmi-társadalmi érzékenységgel nyújt szellemes, könnyed, elemző helyszíni tudósítást A 228 oldalas kötetben, úgy mondhatnék, minden benne van, ami a napilapokból — és történelmi ismereteinkből — annyira hiányzik. Már az expozíció kemény. Annak a napnak, 1979. december 27-nek részletes története, amelyről annyi mendemonda kering világszerte, s amelyről ezt írja a szerző; „Hogyne lenne olykor nehezen követhető az állandóan változó hélyzet minden apró részlete? És hol kezdődik a múlt?” A válasszal a könyv nem marad adós. A történelmi fejezetek, ' bennük a híres Taki Zafar, a paghmani diadalív történetével, s természetesen az afgánok 250 éves szabadságküzdelmeinek részletes leírásával sok mindent érthetővé tesznek. Megismerkedünk a legendás Nadir sahhal és Ahmed Durranival, az államalapítással, az angolok és Hitler érdeklődésével a sziklásország iránt, s persze Zahir sahhal, Daud elvetélt köztársasági forradalmával, majd Tarakival, Aminnal és Eabrak Karmallal. Kitárul előttünk a háttér: a törzsek kaleidoszkópszerű fellépése, a pastu kérdés, az egykori brit—orosz katonai rivalizálás a térségben, a német— török próbálkozás, később a szovjet—afgán viszony, majd a ritkán emlegetett bi-tarafi korszak, azaz a pártatlanság külpolitikája, amelyet az USA elutasított. Ám mindez még mindig kevés az afgán helyzet megértéséhez, mert Afganisztán — európai szemmel — különös életének legalább felületes ismerete nélkül egyszerűen képtelenség felfogni a történteket, s a napi eseményeket. Megkapóan érdekes hát, amit Halász Györgytől az ókor és a jelenkor mezsgyéjén élő társadalomról, az eleven legendákról, a „vakhü”-ről (pótvőlegény), a „sírbaha”-ról (asszonypénz), a „csador”-ról (fátyol), a „dzsumagari”-ról (temetési ceremónia), egyszóval a „shariat”-ról, az iszlám törvényekről, valamint a 30 „dzseribes” földbirtokokról megtudunk. ‘Nem kevésbé érdekes, amit a szerző az angol, a német, és az orosz nyelv elterjedettségéről, a Farcsam és a Khalk történetéről és viszonyáról, vagy akár az afgán —pakisztáni összefüggésekről és Beludzsisztán elképzelhető jövőjéről ír. » A különös háttér nem csak érthetővé tesz sok mindent, hanem reményt is sugall: Afganisztán ugyan a sajátosságok földje, de történelme, sokrétű társadalmának megany- nyi hagyománya mégis biztatást jelent, hogy józan, haladó építőprogrammal, a szocializmus jegyében szilárd rendszer teremthető. Az Afganisztánból az idén hazaérkezett riportert és a nyomdát dicséri, hogy a leírás júliusi eseményekkel végződik. Ä kiadónak azonban elmarasztalás is jár, mert ezt a könyvet sokkal nagyobb példányszámban kellett volna kiadni. Napok alatt elkapkodták. A Magyar Nemzeti Bank hitelfelvételi megállapodása A Magyar Nemzeti Bank képviselői kedden Londonban hitelfelvételi megállapodást írtak alá az NSZK-beli Dresdner Bank International, az angol Llyod Bank International Ltd. és az amerikai Manufacturers Hanover Ltd. által szervezett nemzetközi bankkonzorciummal. A hitel összege 300 millió dollár, azonban dolláron. kívül más devizában is Igénybe vehető. Negyvenkét bank vesz részt a hitel folyósításában, a visszafizetés nyolc év alatt történik. A kamatterhek a nemzetközileg kedvező megítélésű adósok részére nyújtott hitelek feltételeivel egyeznek meg. A hitel exportfejlesztési beruházások finanszírozását szolgálja. (MTI). Ponomariov Pohemél Kedden Párizsban Alain Poher, a francia szenátus elnöke fogadta a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa külügyi bizottságának küldöttségét, amely Borisz Ponomarjovnak, az SZKP KB PB póttagjának, a KB titkárának, a Legfelsőbb Tanács nemzetiségi tanácsa külügyi bizottsága elnökének vezetésével tartózkodik Franciaországban. A barátság és kölcsönös megértés légkörében lezajlott találkozón a felek megvitatták a Szovjetunió Legfel- . sőbb Tanácsának és a francia szenátusnak a békéért, a biztonságért, az enyhülés továbbviteléért, és a fegyverkezési verseny megfékezéséért ví- < vott harcban való együttműködését. (MTI) t K
