Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-16 / 294. szám

Falusi hétköznapok

Négy község Jelene

Magyarnándorban a bolt előtt. (—kj— felvétele)

Mohorán Jeli Ferenc tanár — Változott a telkek értéke, ta brigádja a mai napig leg— nyugdíjas iskolaigazgató — így, vízzel, többet érnek, és főbb patrónusa az óvodának,

lelkes és értő kutatója nem- természetesen sokkal kényeicsak az elmúlt évtizedeknek, mesebb lesz, ha csak egy csa- Az országban is kevés he- hanem évszázadoknak is. Nép- pót kell megnyitni a konyha- iyen valósították meg a műve- fronttitkár a községben, mond- ban. Ügy tervezzük, minderre lődési otthon úgynevezett hatnánk úgy is, mohorai pat- tavasszal kerül sor. „nyitott ház” programját,

rióta. De ugyanilyen jól is- — A tanács számláját meny- _ a gyakorlatban mit je- meri Magyarnándor, Cserhát- nyi pénz „terheli”? lent ez?

haláp és Debercsény múltját — Pontosan megmondom, _ Egy évvel ezelőtt kezdis

. A tanár úr „felkutatta”, tizenhárommillió-ötszázkilenc- tűk, ha valaki bemegy a ma- hogy az írásos oklevelek 1270- venhétezer forint. gyarnándori művelődési ottben említik először Magyar- — Szép pénz... honba, az érdeklődésének

nándort, akkor még csak mint — Bankhitelt vettünk fel, megfelelően tulajdonképpen

Nándor szerepelt... A szá- tíz esztendőn keresztül tör- mindent megtalál. Ha varrni zadelőn kapta a falu a „ma- lesztjük. Hozzáteszem, hogy az szeretne, van varrógép és sza- gyar” jelzőt. állami gazdaság évente két- básminta, ha netán utazni kí^ százezer forintot vállalt ma- ván, akkor a menetrendet taA tanácsházán Novák Ti- gíira' nulmányozhatja, rendelkezésékor, a végrehajtó bizottság tit- ^ , re áll a Házi Jogtanácsadó, és

kára kimutatásokban lapozgat. Ennyit a vízről. Mert nem- egyéb más dolog. Most azt A hivatalos adatok szerint a csak ezt tervezték, hanem la- tervezzük, hogy a társközsé- négy településen háromezer- kásszövetkezetet is alakítót- gekben is hasonlóan alakítsuk hatszáz ember él. A gyarapo- tak. A falu legszebb részén a művelődés házát, dást, az előrelépést ml sem tizenhat ház épül meg, két- *

mutatja jobban, mint az, hogy szintes, hetven négyzetméte- Korántsem teljes a felsoroöt év alatt hatvan családi ház rés lakások. A tanács pilla- lás, mi minden történt az elépítésére adta „áldását” a ta- natnyilag a tervezőkkel tár- múlt öt évben Magyarnándor- nács. gyal. A telekhiány elsősorban ban, Mohorán, Cserháthalápon

— Olyannyira, hogy Ma- Magyarnándorban szorító, mert és Debercsényben. Rendbehoz- gyarnándorban már elfogytak a társközségekben van lehe- ták utakat, építettek járdát, a telkek — számolgatja a ta- tőség az építkezésekre. tornaszobát, ravatalozót és játnácstitkár — ha jól megszá- Bővítették az óvodát. Ily szóparkot. Novák Tibor így mólóm, csak Magyarnándor- módon száz gyereket tudnak vélekedik:

ban az elmúlt nyolc év négy- fogadni, tánítani, nevelni. . — Sok mindent terveztünk,

ven házhelyet „emésztett fel”. Tomisné mondja: építettünk, az elképzelésekből

Az is érdekes adat, hogy az — Mindezt sok-sok társa- valóság lett. Következő nagy egy évtized alatt kétszázzal dalmi munkával, még olyanok célunk a nyolc tantermes isko- növekedett a lakosság száma, is segítettek anyagilag, akiknek la megépítése. Tágas, szép, torsok család költözött Magyar- nincs óvodáskorú gyermekük, nateremmel... nándorba. Az állami gazdaság szociális- — cse —

* ___„„„_________________ _____

A

z elmúlt héten kedves meghívásnak tettünk eleget: lóját, s ez alkalomból fel- Kovács Tibor megyei úttörőelnök és a NÓGRÁD szerkesz- kutatjuk csapatunk történetőség képviselője a Homokterenyei Általános Iskolában ren- tét. Az összegyűjtött anyag- dezett ankéton vett részt. Kérdések özönét kaptuk, kezdve ból kiállítást rendezünk a mú- ott, hogy mikor jelent meg az első újság, egészen odáig, zeumban. mi a célunk, tervünk az Úttörősarokkal. Számunkra na- ,

gyón hasznos volt ez a találkozás, s hogy a homokterenye- , Nszükséges kommen- iek számára is, azt alkalmasint bizonyítja, hogy elhatá- tar Szenogradl Peter soraihoz, rozták: megalakítják a sajtófigyelő szolgálatot. csak gratulálhatunk a lelkes

Ezek után, nézzünk a legutóbbi levelek közül néhányat, f® eredményes munkajuk- elsőnek a szátoki kisegítő iskola és nevelőotthon 7—8. “OZ, s minél több hasonlo- osztályos tanulóinak írását. ro' szeretnénk hírt kapni.

Seregszemle

„Tisztelt Szerkesztőség! A lap rendszeres olvasói vagyunk, különös figyelemmel kísérjük az Űttörősarok rovatot. A mi iskolánkban is történnek olyan események, amit úgy gondoltunk, hogy nyilvánosság elé lehet tárni. Nemrégiben kulturális seregszemlét rendeztünk: verset, mesét, dramatizálást, tréfás jeleneteket, néptáncokat és cigány dalokat adtunk elő, a 80 tanulóból 51-en szerepeltünk” — olvashatjuk a szátoki pajtások levelében, majd így folytatják: — Vendégeket is hívtunk: a tolmácsa Gránit és a romhányi

ajándékokkal

csempegyárból a patronálóin- kat, de ott voltak a falusi iskola patronétól Is. Műsor után a romhányi patronálok ajándékcsomagokat adtak át a kicsiknek, ami külön öröm volt számunkra. Ezúton is köszönetét mondunk az ajándékokért, s azért, hogy ittlétükkel kellemesebbé tették ezt a délutánt.

Eddig a levél, amely a szátoki gyerekek „úttörősarki” bemutatkozását is jelentette. Arra kérjük őket, hogy a későbbiekben rendszeresen is tájékoztassanak bennünket az iskola, az otthon eseményeiről.

Még két levé'ből

.. .idézünk. Az egyiket Cirok káék „hírharangja” Rin- geisen Tamás írta a IV. országos báb- és animációs szemlén való részvételről, amelyre kissé későn kapták a meghívást...

„Így aztán minden este próbáltunk. Végre elérkezett a szombati nap, színpadra kerültünk. A játék után megtapsoltak bennünket és kaptunk egy szép, pecsétes oklevelet. Nagyon boldogok voltunk, de azt is éreztük, hogy voltak hibáink, kevés volt az idő a felkészülésre... ”

Balázs Kati Nógrádimegyer- ből egy talányos játékot ír le, amelyet neki sikerült megoldania. Egyelőre most az Üttörősarokban nincs hely rejtvények közlésére, de elképzelhető, hogy a későbbiekben sor kerül rá.

Meghívó a megyei fenyőfaünnepélyre

Az Űttörősarok tudósításáért tíz pajtást ezúton is meghívunk Salgótarjánba, a december 20-án délután két árakor tartandó központi fenyőfa ünnepélyre (a meghívókat postázzuk):

1. Kotroczó Róbert

2. Mihalik Judit

3. Csonka Piroska

4. Sándor Judit

5. Balázs Katalin

6. Kádárkuti Enikő

7. Kukucska Erika

8. Vajda Szilárd.

Egy-egy meghívót pedig a Cirokka bábcsoport és a szátoki nevelőotthon gyerekeinek küldünk el, döntsenek ők, kit küldenek el a fenyő- f aünnepélyre!

Egyébként a meghívottakkal egy órával korábban, a szerkesztőségben találkozunk, ahol rövid beszélgetésre, tájékozódásra is sor kerül. Addig is: Előre!

T. L.

Program az úttörőházban

A balassagyarmati úttörő- és ifjúsági házból a téli szünet programjáról kaptunk ismertetést. Eszerint, a ház délelőtt 9-től este hat óráig lesz nyitva. Néhány érdekesebb program: december 22-én

délelőtt miniolimpiára kerül sor; asztali, gombfoci, lengő teke, tv-tenisz, és rex- biliárd „sportágakban”, melyekre a helyszínen . lehet majd benevezni.

December 23-án sakk- és asztalitenisz-bajnokságon vehetnek részt az unatkozó kisdiákok, délután pedig lemeMúzeumbaráti raj

így hívjók a szécsényi általános iskolában azt a kis baráti közösséget, amely a helyi múzeum megismerését tűzte célul. Erről számolt be legutóbbi levelében Szenog- rádi Péter 6. osztályos kisdiák:

— Havonta kétszer jövünk össze, ismerkedünk a múzeum életével, segítünk a kiállítások rendezésében. Voltunk a restaurátorműhelyben és a múzeumi könyvtárban is. Jártunk Hollókőn, megnéztük a

zeket hallgathatnak, valamint a könnyűzenei rejtvényműsorban próbálhatják ki fölkészültségüket. December 24-ón mesemozi, 27-én pedig őrsi rendezvények lesznek. Másnap Szügy mellett rendeznek sí- és szánkótúrát, amelyre december 20-ig lehet jelentkezni.

És még egy program: az esztendő utolsó napján színes, s bizonyára izgalmas já- tékdélelőttel vehetnek búcsút az óévtől a balassagyarmati pajtások az ifjúsági és úttőrőházban.

balassagyarmati Palóc Múzeumot, s gyalog kimentünk Benczúrfalvára, Szabó Pista bácsi szohrászművészhez. Tavaly Szécsény utcáinak régi és mai neveit gyűjtöttük ösz- sze, azt is leírtuk, hogy miről és kiről kapták nevüket, s ezt leadtuk egy múzeumi pályázatra, a jutalmunk egy- egy könyv lett.

Az idén Szécsény külterületeinek neveit gyűjtöttük ösz- sze. 1981-ben ünnepeljük az úttörőmozgalom 35. évforduEz a december...

Mit vásároljunk ?

Évekig gondot jelentett Magyarnándorban a víz. 1974-ben határozták el, hogy törpe vízmüvet építenek.- Aztán napvilágot látott a beruházási program, és megkezdődött a vízműtársulat szervezése.

Tomis Istvánná népfronttitkár hozzáfűzi,

— Ezután következett maga a szervezés, vagyis meggyőzni a családokat, hogy mégiscsak jobb lesz a vízműtársulat, mint egyénileg megoldani a házak vízellátását. Jártuk a falut, tanácstagok, népfrontaktívák, de a község vezetői is. Túlságosan nehéz dolgunk nem volt. Ha a számokat nézem, közel nyolcvan százalékban csatlakoztak a falu lakói.

— Pénzben mindez mit jelentett?

A tanácstitkár válaszol:

— Családonként tizenkétezer forintot. Természetesen nem egyszerre kellett kifizetni, hanem tíz évre arányosan elosztva törleszt jük. Az idős embereknek, meg akik rászorulnak, szociális helyzetük miatt mérsékeltük még ezt is.

A tulajdonképpeni építkezés két- évvel ezelőtt kezdődött. A rétsági Ipoly-menti Vízgazdá- kodási és Talajvédelmi Társulat szakemberei vállalkoztak a munkára. Tizenegy kilométer csővezetéket fektettek le a községben

— Mit jelent mindez a gyakorlatban?

Hát ez a december egy olyan hónap. Az ember egyszerűen úgy érzi, hogy vásárolnia kell. El kell költenie azt a pénzét, ami van. És ha nincs, akkor is költenie kell. Ajándékokkal kell meglepnie szeretteit. Minél nagyobb az ajándék, illetőleg drágább, annál nagyobb a szeretet. Persze, abszolút mérce nincs — anyagi helyzettől, körülményektől függ. Mert lehet egy ötezer forintos karkötő is semmiség. És egy ötszáz forintos pulóver is erőn felüli erőfeszítés eredménye.

Nem, nem azt akarom mondani, hogy az ajándékban a szándék, a szeretet kifejezése a fontos, nem az ára. Ezt már sokszor elmondták, s ilyenkor karácsony táján a lapokban rendszerint megjelennek házilag készíthető ajándéktárgyak készítésének módjai is. Meg a karácsony előtt hasznosnak ítélt jótanácsok is: mit vásároljunk azoknak, akiknek mindenük megvan? Tőlünk ugyan minden tekintetben messze van New York, de ott egy külön áruház is létesült erre. Ott lehet kapni aranykarkötőt az imádott, hölgy vagy (remélhetőleg nemcsak a pénzért) szeretett férj kiskutyája számára. Platina íogpiszkálót. Drágakövekkel kirakott úszómedence-hőmérőt

De én itt néztem alaposan körül. És mit látok?

Hát először is hirdetéseket Hála istennek, mert, ez mutatja, hogy van bőségesen áru. Mert, ha nem lenne, akkor nem hívna a Sugár, a Centrum Áruház, a debreceni, meg a szombathelyi áruház, megnyitóra a szegedi Skála. Az áruházak, vállalatok vezetői egy vagyont költenek rá, hpgy én, a tisztelt vásárló éppen náluk adjam ki a pénzemet, amely számomra sokszor egy kis vagyont jelent.

Karácsony ugyanis a szeretet ünnepe, bensőséges, családi estét és napokat jelent, a kereskedők számára azonban a forgalom növelésének páratlan alkalma. A kapitalista országokban esztendőről esztendőre nyilatkoznak a kereskedők: a karácsonyi vásár beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket. A forgalomból általános következtetéseket lehet levonni a gazdasági helyzetre, no meg a kereskedők hasznára mérve. Ezenkívül pedig elemezni lehet, hogy a karácsony előtti hisztéria mennyire nyitotta ki az emberek pénztárcáját.

Nálunk más a helyzet. Mi nagy örömmel regisztráljuk, ha a karácsony előtti forgalom felülmúlja az előző évit, mert ebből egyértelműen növekvő életszínvonalra és szélesebb áruválasztékra következtetünk. És bizony nagyon szomorúak szoktunk lenni, ha az összehasonlítás stagnálást, esetleg csökkenést mutat Mert mi lesz ebből az országból, ha a lakosságnak mar karácsony előtt sem futja arra, hogy mindent megvegyen, amit lát?

Hát ez az. Azt hiszem, van már annyi árunk és pénzünk, hogy végre rájöjjünk: vásárolni tudni kell. Illetőleg: meg kell tanulnunk. Mert annyi

pénzünk nincs és nem is lehet, hogy mindent meg tudjunk venni, amit kínálnak nekünk. És bár ebben a lapban is talál kereskedelmi hirdetést az olvasó, ami nélkül nincs gazdasági élet és minél több van belőle, annál vidámabb pezsgést tükröz, azért én megkockáztatom a figyelmeztetést: mi, a többség nem eladók vagyunk, hanem vásárlók. És akkor lehetünk elégedettek, ha a boltokban minél kevesebb pénzből sikerül megvennünk azt, amire szükségünk van. És itt mindjárt megjegyzem: szükségleten nem egyszerűen azt értem, ami múlhatatlanul kell, hanem azt is ami — ha telik rá — valóban örömet szerez.

De lehet-e ma már ajándékokkal igazi örömet szerezni? Őszintén remélem, igen és nem válik még általánosabbá, hogy az általános vásárlási lázban bizonyos emberek gondolkozását nem a megszerzett, hanem az általuk meg nem vásárolható tárgyak határozzák meg. Például: nem annak örülnek, hogy van négy öltöny ruhájuk, hanem amiatt keseregnek, hogy bár nekik van négy, de másoknak van hat is. Vagy az ékszer példájánál: míg a ház szeretett asszonyának a férj- uram csak egy kis gyűrűt ajándékozott karácsonyra, a szomszédasszony vastag nyakláncot kapott.

Nem az aszkézist, a lemondást hirdetem. Azt is tudom, hogy nagyon sok ember él még nálunk, komoly gondokkal. Most azokról beszélek, akik csinálják maguknak a gondokat, amelyek tulajdonképpen nem gondok. Akik erejükön felül költekeznek, mert mindenképpen meg akarják venni maguknak, amire — szükségük van. Vagyis: azt, ami másnak van. Továbbá azt, ami másnak nincs.

Ebből aztán olyan verseny- futás kerekedik bizonyos körökben, amitől csupán kifullad, lesántul az ember.

De miért? És meddig? Vajon így kell ennek lennie? Nem győzhet itt is a takarékos szemlélet, a józan ész? Hiszen ennek a pénznek bizonyosan máskor és másutt ezer helye lenne.

Gondolkozom, s rájövök; hogy bizony decemberben is ésszel kellene vásárolnunk. És talán — egész esztendőben.«.

P. I.

NÓGRÁD — 1980. december 16., kedd 5

4