Nógrád. 1980. december (36. évfolyam. 282-305. szám)

1980-12-16 / 294. szám

Valóságismeret A tegnapokról is kell szólni. Mert a népi ellenőrzés alig valamivel több, mint két év­tizedes történelme, társadalmi viszonyaink változásának a tükörképe is. A vizsgálatok nem csupán az életkörülményeinifeben, ha­nem a tudatunkban végbement változások­ról is számot adnak. Egy mai fiatal szinte el sem hiszi, hogy a népi ellenőrök az első években gyakran farra kerestek választ; mi­ből futotta a szomszédnak autóra és nyara­lóra? Aztán az ilyen jellegű ellenőrzéseket fokozatosan felváltották az ellátás — később a szolgáltatás — hiányosságaival kapcsolatos vizsgálódások. Míg napjaink elemző vizsgá­latai többnyire boldogulásunk forrásáról, a munkáról készülnek, és társadalompolitikai tennivalóinkra keresnek választ. Hosszú út vezetett idáig. Kár lenne tagad­ni: az első időszakban gyakran kemény csa­ták árán dőlt el, hogy milyen képet ismer­jen meg a közvélemény a valóságről. Voltak olyanok, akik —, ki tudja miért? — a való­ságosnál komorabb szavakkal ecsetelték meg­levő nehézségeinket, mások pedig arra töre­kedtek, hogy az összefoglaló jelentések egy rózsaszínűre festett képet nyújtsanak a va­lóságról. Végül azonban rá kellett jönnünk, hogy nehézségeink megoldásának egyik alapfelté­tele, társadalmi valóságunk reális ismerete. Ennek hiányában ugyanis aligha képzelhe­tő el, hogy a gondjaink megoldását célzó döntések valós alapokra épülnek. Másra van ma szükség. Napjaink elemző ismeretére és — ha kell — kömyörtelen szembenézésre. Vezetőnek és beosztottnak egyaránt. Mert a gyorsan változó világban, a gaz­dálkodás gyakran változó feltételei között szinte naponta össze kell vetnünk az elmé­letet a valósággal, hogy; megtudjuk; meddig jutottunk a magunk által kijelölt úton. En­nek az elemző munkának pedig nélkülöz­hetetlen láncszeme a társadalmi' ellenőrzés! Tudjuk ezt jól, sőt, ha másokról van szó, zokszó nélkül el is fogadjuk. Mégis gyakori a panasz, amely szerint az indokoltnál las­sabban valósulnak meg a társadalmi akti­visták által tett javaslatok. Jó lenne tudni miért van ez így? A miértre sokféle magyarázat kínálkozik. Vannak, akik azt mondják, hogy a kelleté­nél nehezebben viseljük el a bírálatot. Má­sok azzal magyarázzák a realizálás nehézsé­geit, hogy sokan még ma is laikus ellenőr­zésnek tartják a népi ellenőrzést. Pedig már régen nem így van, hiszen a napjainkban dolgozó társadalmi ellenőrök hetven száza­léka felsőfokú végzettség birtokában ellen­őrzi és javasolja a társadalmi viszonyaink tökéletesítését. Megint mások szerint félünk a személyes felelősségre vonóstól, s néha in­dokolatlanul nagyobb tisztelet övezi a hi­valkodás által felnagyított személyes érde­meket. De akadnak szép számmal olyanok is, akik — a gyakran nem létező — kapcso­lataikra hivatkozva gátolják a társadalmi el­lenőrök munkáját. Néhol pedig azért okoz nehézséget a javaslatok megvalósítása, mert egyes vezetők a tévedhetetlenség látszatát akarják megőrizni beosztottaik előtt. Pedig számos példa igazolja, hogy az intézkedések elhúzódása és elmaradása károsan befolyá­solja a közhangulatot és az érintett közös­ség közéleti aktivitását. Tusakodni kell hát a rossz beidegződéssel, hiszen az ellenőrzés nem csupán a vezetés elengedhetetlen eleme, hanem egyben a de­mokratizmus fóruma . is, amely lehetőséget ad az állampolgároknak arra, hogy bele­szóljanak társadalmunk formálásába. És az állampolgárok igényt tartanak erre. Ezt bizo­nyítja, hogy a népi ellenőrzési bizottságok­hoz évente 7—8000 közérdekű bejelentés ér­kezik. És a panaszosok nem (már régóta nem arra kíváncsiak, hogy miből vette a szom­széd az autóját! Gazdálkodásunk hiányos­ságait, a munkaszervezés fogyatékosságait teszik szóvá, hogy a gazdálkodás rendjét sértő vezetői magatartásokat! Azaz: valós gondjainkat! A jövőben erre az eddigieknél is nagyobb figyelmet kell fordítanunk, hi­szen bejelentésével, közérdekű észrevételével és javaslatával — még, ha névtelenül is — az állampolgár kifejezi bizalmát, jelzi, hogy társadalmi viszonyaink alakulása nem kö­zömbös számára. Ez pedig olyan tényező, amelyről céljaink ismeretében sem ma, sem pedig társadalmi fejlődésünk magasabb fo­kán nem lehet — és nem is szabad — le­mondanunk. Mire ügyelnek a jövőben • a kohászok ? Az 1980. január 1-én életbe lépett árintézkedésekről a köz­felfogásban csak az ismeretes, hogy egyes termékek árai emelkedtek. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek DEXION- reszlege azonban jól tudja, hogy a helyes árarányok ki­alakítása végett egyes termék- féleségek, közöttük a DEXI- ON—Salgó szerkezeti ele­mek ára csökkent. Mégpedig nem is akármilyen mértékben, hanem 17—18 százalékkal! Ez az intézkedés kétségtelenül feladta a leckét a DEXION- üzem dolgozóinak. Korábban a DEXION perfo­rált elemeket gyártó üzem a legnyereségesebb egysége volt a kohászati üzemeknek. A ki­váló minőségű termékei mind a hazai, mind a külföldi pia­cokon jól ismertek. Az V. ötéves tervben évi 8 ezer tonna termék előállítására progra­mozták az üzemet, de az ope­ratív terv dinamikus tételei ez évre végül 8500 tonnát írtak elő a várható igények és a gazdasági fejlődés követel­ményei szerint. Vonsik Ernő, az üzem ve­zetője elégedetten beszélt a DEXION-üzem munkájáról. Elmondotta, hogy némileg meghökkentette őket, hogy 1980-ban a DEXION-termékek árainak ilyen mértékű csökke- kenésével kell számolniok. A termelési értékterv és a nye­reségterv teljesítése ilyen kö­rülmények között fokozott fi­gyelmet követelt. A termékek árainak ilyen értékű csökke­nése valahol beleépül a nép- gazdasági szintű életszínvonal- be és életkörülményekbe, ezért viszont mindent meg kell ten­ni. A DEXION-részleg — mint az üzem vezetője mond­ja — dinamikusan fejlődő üzem, amely már a korábbi években is hozzászokott az igényekhez való rugalmas al­kalmazkodáshoz. Előfordult, hogy a megrendelők csak 1—2 hónapos határidőt adtak kí­vánságaik jó minőségű és pon­tos kielégítésére. A rugalmas alkalmazkodás révén azonban még a legkényesebb és leg­váratlanabb igényeket is sike­rült megnyugtatóan kielégíte­ni. Az operatív tervek min­dig jelentős többletet vártak az üzem dolgozóitól. Azokat évről évre megtetézték Az öt­éves terv első évében 8, a má­sodikban 402, a harmadikban 304, a negyedikben 257 és a te'rvciklus befejező esztendejé­ben várhatóan további 300 tonnával tetézik meg az ope­ratív tervet. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben a DEXION-üzem elsőnek jelezhette, hogy szep­temberben eleget tett az V. ötéves terv előírásainak. Köz­ben persze a gazdaságosság feladataira is fokozott figyel­met fordítanak, hiszen vala­melyest ellensúlyozni kell a DEXION-termékek árának ez évi csökkentését. Már valamit az is segít a helyes értékará­nyoknál és a nyereségi felada­tok megoldásánál, hogy az ez évi 146 millió forintos esedé­kes értéktervet eddig 161 mil­lióra teljesítették. A könnyű­polcokból mintegy 10 százalé­kos többletet állítottak elő, ami a gyártmányösszetétel szempontjából kedvezően ha­tott mind az érték-, mind a nyereségtervre. Igyekeztek, hogy a terme­lési költségek a korábbinál kedvezőbben alakuljanak. Az üzemvezető szerint némi ja­vulás tapasztalható a segéd­anyagok felhasználásában is. A figyelmesebb gazdálkodás folytán csökkenteni tudták a fajlagos festékfelhasználást, s a korábbinál kevesebb lett a hullámpapírköltség. Külön újí­tást dolgoztak ki a borítóie- mezek rendelésenként történő rakodólapozására, s ez nem­csak a munkát könnyítette meg, de a papírfelhasználásnál is kedvező eredményeket ho­zott. A gazdálkodás minden fő tényezőjére pontosan odafi­gyelnek. Az üzem gépi beren­dezéseinek terhelését éppen úgy figyelemmel kísérik, mint a termelés személyi tényezőit. Órával, sőt perccel mérik az állásidőket. S amikor az üzemvezető összegezi a tapasztalatokat, egy kicsit a jövő tennivalóira is utal. A jövőben, a gondosabb készletgazdálkodás és a terv­szerűbb hibaelhárítás lehet se­gítségükre az üzem gazdasági eredményeinek fokozásában. Az ollónál ugyanis táblalemez- hiányból mintegy 28 műszak­nak megfelelő idő ment ve­szendőbe. A 160 tonnás gép­nél a rendezetlen anyagellátás mintegy 24 műszakot tett ki eddig. A polcgyártó gépnél a váratlan meghibásodás okozott gondot, amely együttvéve egész évben közel 25 műszakon ke­resztül kényszerítette állásra a gépet. De a profilgépen is ha­sonló volt a kieső idő a vá­ratlan meghibásodások miatt. S hogy az emberi lelkiismere­tesség és a magasabb fokú szakmai felkészültség oldaláról is minden rendben legyen, Vonsik Ernő önkritikusan mondja, hogy az üzem dolgo­zóinak nem szabad halasztgat- niok a szerszámcseréket, mert ez csak szaporítaná a sorjás ■ termékek arányát. Márpedig a gyár DEXION-termékeire ed­dig még nem akadt kifogás, s szeretnék, ha a jövőben is úgy maradna. Orosz Béla Mint máskor, ma is haj­nalban keltem fel — mond­ja Tóth Szőllős István — be­idegződön mozdulatokkal ké­szülődtem. Négy óra után néhány perccel indultam a buszhoz. A feleségem megje­gyezte: Siess, nehogy pont ma elkéss, s baj legyen be­lőle! Pont ma?! Igen, ma. az utolsó munkanapon. Hiszen holnaptól nyugdíjas vagyok... — Elteltek az évek.,, — Hihetetlen gyorsasággal. Mintha ma lenne, amikor 1939-ben beléptem a tűzhely­gyár kapuján. A frontra ke­rülésemig betanított munkás voltam, azután az acéláru­gyárban lettem fémcsiszoló. Ötxienháromban visszahívtak Pálfalvára. Itt szereztem la­katosszakmát. És 1947. nyará­tól a FÜTÖBER-ben dolgo­zom gyalusként, egy magyar gyártmányú STRIGON gé­pen. Az órabérem hat év alatt Az utolsó munkanap 15.50-röl 23 forintra emelke­dett, — Milyen érzésekkel jött ma dolgozni? — Az asszony reggeli meg­jegyzése után elgondolkozva baktattam a karancsaljai ut­cán. A buszon szótlanul fi­gyeltem az üzemieket, s kicsit irigyeltem is őket: műszakba mennek. Bezzeg én , . . Egy­szóval: rossz érzés volt ma bejönni! Miért? A szerszám­fejlesztő műhely dolgozói a szó igazi értelmében befogad­tak, segítettek. Soha, senki­vel nem volt gondom, vitám. A területen dolgozó dr. Mün- nich Ferenc Szocialista Bri­gád felvett tagjai sorába. S azóta több alkalommal let­Mérleg utca 4-es épület t Vizsgamunka — kirakatban KEMÉNYEN CSIKOROG a h<j a csizma talpa alatt. Ko­rán jött a goromba, fagyot hozó tél. Hidege átbújik ru­hán, lábbelin, szele pirosra cserzi a bőrt. Nem örülnek ennek a sal­gótarjáni Mérleg utcai épít­kezésen dolgozók. Hiába pat­tog a hulladék fával etetett tűz a téglafal tövében, több an­nak a füstje, mint a melege. Fölé állnak azért kőműve­sek, ácsok, segédmunkások, elgémberedett kezük fejét dör- zsölgetni. Ha másért nem, leg­alább a meleg illúziójáért, amit a szélben táncoló láng­nyelvek keltenek, mert az is jólesik ezekben a fagyos na­pokban. Odébb a fűztől fűrészgép visít, kése, mint vajat szele­teli a deszkát, gerendát Kell az a 4-es jelű épület földszin­ti födémjének zsaluzásához. Valóságos deszkaerdő magaso­dik már a téglafal fölé, hogy befogadja az erős betont — Beépítettünk már három vagonra való fát, lehet vagy száz köbméter — méregeti szakértő szemmel a farenge­teget Gömbicz László ács bri­gádvezető. Arcát vörösre csíp­te a hideg, váltogatja a lábát a havon. Pedig két esztendőn át kóstolgatta a kemény telet a Szovjetunióban a gázveze­ték építésénél. Mégis, újra próbára teszi. — Odakinn 30—35 fokos fagyiban is dolgoztunk.. Vala­hogy' mégsem éreztük any- nyinak. Jó, száraz telek vol­tak, nem mint ez az itthoni, nedves, ködös — arcát a hasz­talan igyekvő nap útjába tart­ja, majd újra emberein a szeme. Hat ács, négy kőműves tar­tozik a keze alá. A kőműve­sek is az ácsok segítőjéül sze­gődtek. Köztük Zázrivecz Sán­dor, aki nem titkolt büszke­séggel tekint végig a már el­készült Mérleg utcai épülete­ken: — Jól sikerült házak ezek! Mutatósak, tartósak, odabenn szőnyegpadló, tapéta. Nem vallunk szégyent vele. A Salgótarjáni Tervező és Építőipari Szövetkezet első igazán nagy munkája e né­hány épülettömb, s ezzel mind­járt a város szívében teszi le névjegyét. Ez az alig húsz ember a 4-es jelű tömbnél, a fczolgáltátóháznál valóságos ki­rakatban dolgozik. Aszerint is válogatták őket össze: szem előtt vannak, hát annak meg­felelően képviseljék a szövet­kezetét ! — A legjobb szakemberek kerültek ide — mondja Sán­dor István építésvezető. — Amellett, hogy értik a dolgu­kat, fegyelmezettek is. Közel a Nemzeti, a Sörbár, de nem hagyják magukat kísértésbe vinni. Ittas munkás ide még nem tette be a lábát! Elégedett a munkásokkal Bárány Ferenc művezető is. Nem ok nélkül, hiszen éppen a szeles hirtelenséggel beállí­tott télre való tekintettel fel­ajánlották, hogy december vé­géig befejezik a földszint fe­letti födémet. — A deszka nem fagy meg, lehet vele dolgozni, az embe­rek is tűrik a hideget — mondja a művezető. — Sza­bad szombaton, vasárnap is dolgoznak, hogy tartani tud­juk az ütemezést Ezzel nye­rünk vagy három hónapot, s tavasszal, ha enged a hideg, folytathatjuk a falazást. — VÁLLALTUK, PERSZE, mert kérték erősen — az ács brigadéros távol tart magától mindenféle hősies pózt, pedig hát jobb volna hét végén ott­hon, a meleg szobában. — Ha egyszer így kívánja a szük­ség, tenni kell a dolgunkat. Odahaza meg úgy irányítja az ember a tennivalóját, hogy amit lehet, elhalaszt könnyebb időkre. . . A Mérleg utcai építkezés afféle vizsgamunkája a STÉSZ- nek. Most alkalmuk adódott igazolni: a szövetkezet mun- kásgárdája megérett a komoly erőpróbákra. Méghozzá nem is akármilyen körülmények közpette bizonyít — Éppen, mert a város központjában dolgozunk, igen szűkös területen kell elfér­nünk — mondja az építésve­zető. — Itt nem lehet csata­tér, nem engedhetjük meg magunknak a legkisebb szer­vezetlenséget, rendetlenséget sem. Csak annyi anyag lehet a terepen, amennyiből éppen dolgozunk. Amint fogy, úgy kell pótolni, naprakész szál­lításokkal. Nem mondom, ed­dig még mindig sikerült... Pedig volt részük meglepd tésekben is. A 2-es épület cö­löpözésénél csak úgy falta be a föld a sok betont. A mun­kások csodálkoztak: hová tű­nik az anyag? A rejtélyt egy elhagyott, üres pinceüreg fel­fedezése oldotta meg. A köz­ponti fűtés csatlakozóakná­jának mélyítésekor meg a ta­lajvíz tréfálta meg az építő­ket: az estére kiásott gödröt reggelre vízzel telve találták.' Aztán a vízvezetékek sem mindig ott bújnak meg a föld alatt, ahol a térkép sze­rint lenniük kellene. Volt már ebből csúnya csőtörés, még a banképület földmunkáinál. Szűz terepen könnyebb vol­na talán, ámbár itt meg a kiépített utak jelentik a se­gítséget. . A vasút felőli kerítésnél elhaladó járókelők gyakran megállnak szót váltani az oda­benn dolgozókkal. Kérdezős­ködnek: mit építenek, szaki? Mi lesz ebben a házban? A munkások türelmesen sorol­ják: kozmetika, szabóság, bi­zományi, könyvesbolt, fény­képész, órás. meg az Expressz irodája. Az 1-es jelűben, amit utoljára építenek, a Technika Háza. S hogy mikorra? A szolgál­tatóházra rámegy még a kü­szöbönálló esztendő, bár sok múlik az alvállalkozókkal kö­tött szerződésektől is. SALGÓTARJÁNIAK, akiíá naponta eljárnak a Mérleg ut­cai hófehér burkolatú tömbök előtt, már megszokták, hogy új vonással lesz markánsabb a város arca. Nem újdonság már az égbenyúló piros Cadi- lon daru sem, mely teher nél­kül, ha fúj a szél, kileng a főutca fölé. Szendi Márta Győznek Tél a tehenészetben a novákiak A Ganz-MÁVAG vezér- igazgatóságán a közelmúltban értékelték a gyárak, gyáregy­ségek, valamint az igazgató­ságok közötti harmadik ne­gyedévi munkaversenyt En­nek alapján a B kategóriás gyáregységek között a mátra- novákiak kerültek az első helyre, megelőzve sok, nagy hagyományokkal rendelkező termelőegységet A megyebe­liek egész éves egyenletes, tervet meghaladó teljesítésük alapján, s a negyedik ne­gyedév „kiugró” eredményei­vel remélik az újabb, sor­rendben harmadik Kiváló gyáregység cím elnyerését tünk aranykoszorúsok és a Vállalat kiváló brigádja ki­tüntetést is elértük. — Egy évet „ráhúzott”... — A művezetőm kérésére! És a legnagyszerűbb dolog, hogy ma sem bánnák, ha maradnék. — Mit fog odahaza csi­nálni? — A lányom, — aki egyéb­ként a megyei vendéglátóipa­ri vállalat osztályvezetője — családi házát építjük. Sok feladat vár rám az ÁFÉSZ kistermelői szakszövetkezeté­ben: fekete ribizlit terme­lünk. — Hallottam . . . elbúcsúz­tatták. — Igen. Sok szép ajándékot kaptam. — Mi volt a műszak utolsó történése? — Elbúcsúztam a gyalugép­től. Tisztán, olajozottan várja az új gazdáját . . . T. L A korán beköszöntött téli időjárás miatt hamarabb hajtot­ták be a tejhasznú üszőket a védett istállókba a legelőkről a szécsényi termelőszövetkezet nagylóci telepén. Tavaly erre csak december második felében került sor. Képünkön: Bor- bás István, a növendékállatok gondozója takarmányozza a* üszőket. NÓGRÁD — 1980. december 16., kedd 3 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom