Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-02 / 258. szám

Iráni—raid háború Ma szabadon bocsátják a túszokat? A Biztonsági Tanács pénte­ken este nem hivatalos meg­beszélést tartott az iraki-f—irá­ni konfliktusról és úgy döntött, hogy a harcoló felek elé ter­jeszti tanulmányozásra az el nem kötelezett országok ha­tározattervezetét a békés ren­dezésről. A BT soros elnöke, Oleg Trojanovszkij szovjet ENSZ-nagykövet az egyórás tanácskozás után közölte, hogy hétfőre várják Bagdad és Teherán válaszát és még aznap folytatják a vitát a dokumentumról. A hétvégén a BT-tagállamok küldöttei szintén konzultálnak saját kormányukkal arról, hogy az iraki és iráni jóváhagyás ese­tén megszavazzák-e a hatá­rozattervezetet. A „munkairatnak” minő­sített — vágyis „nem hivata­los” — határozattervezet fel­kéri Waldheim ENSZ-főtit- kárt, hogy vegye fel a kap­csolatot a két közép-keleti országgal és teremtse meg a béketárgyalások kereteit. A dokumentum egyúttal felszó­lítja Irakot és Iránt a konf­liktus békés rendezésére és megerősíti az ENSZ alapok­mányában lefektetett elveket az erő alkalmazásával törté­nő területi hódítások tilalmá­ról és a belügyekbe való be nem avatkozásról. A világ- szervezet székhelyén úgy vé­lik, hogy az indítvány elfo­gadása esetén Waldheim kü­lönleges megbízottat küldene Bagdadba és Teheránba. Diplomáciai források sze­rint az iraki küldöttség jelez­te: Bagdad elfogadná a hatá­rozattervezetet, Irak ENSZ- képviselete viszont elutasítot­ta a dokumentumot, mert nem tartalmaz közvetlen fel­hívást az ország területén harcoló iraki csapatok kivo­nására. A Biztonsági Tanács tagállamai szerint nem lenne értelme olyan határozatot hozni, amelyet nem fogadna el mindkét háborúzó fél. A testület a háború kezdete óta hét nyilvános ülést tartott és már szeptember 28-án felszó­lította Bagdadot és Teheránt az erő alkalmazásáról való lemondásra­Pénteken éjjel az iraki—irá­ni front teljes hosszában foly­tatódtak a heves összecsapások A harcok súlypontja ismét Abadan, az iráni olajipar központja volt. Bagdadi hadijelentések sze­rint az iraki csapatok bezár­ták az ostromgyűrűt Abadan körül és a 32 kilométerrel dé­lebbre fekvő Khosrowabad- nál megközelítették a Per­zsa-öblöt. Az irakiak jelenté­seikben most először említet­ték Khosrowabadot, amelyen keresztül az iráni haditenge­részet az utánpótlást szállí­totta Abadanba. Teherán viszont azt közöl­te, hogy a védők visszaverték az Abadanba behatolni ké­szülő támadókat és 187 iraki katonát megöltek. A teheráni rádió elismerte, hogy súlyos harcok folynak Abadan észa­ki szegélyén, de hozzátette, hogy az iráni csapatok — a heves tüzérségi támadások ellenére — „a hit fegyveré­vel” sikeresen védik a vá­rost. A PARS iráni hírügy­nökség szerint az iráni csapa­tok még tartják a Karun fo­lyó kulcsfontosságú hídját, amely Abadant és a már ira­ki kézen lévő, 16 kilométer­rel északra fekvő Khorram- shahrt köti össze. Irak bejelentette, hogy a péntek esti harcokban gáz­vezetékeket és olajtartályokat rombolt le Abadanban és Khosrowabadban. Az iraki tüzérség lőtte Khuzisztán tar­tomány székhelyét, Ahvaztis. A legújabb iráni fejlemé­nyek megerősíteni látszanak azt a feltételezést hogy a parlament ma az amerikai túszok szabadon bocsátása mellett dönthet. Montazeri ajatollah az egyik legbefolyá­sosabb vallási vezető távira­tot küldött a medzslisz vala­mennyi tagjának, felszólítva őket, hogy vegyenek részt a vasárnapi ülésen. Emlékeze­tes, hogy csütörtökön mintegy húsz képviselő bojkottja mi­att kellett elhalasztani a vi­tát. A teheráni rádió ugyan­akkor külföldre szóló arab nyelvű adásában közölte, hogy már eléggé megbüntették az amerikai túszokat és nem lenne „igazságtalan” szaba­don bocsátani őket. Az iráni parlament egyik képviselője azt mondta, hogy csak a sza­badon bocsátás idejéről van vita: egyesek várni akarnak az amerikai elnökválasztásig, mások pedig az iraki-iráni tűzszünetig. Közben Stock­holmban a Scanair nevű svéd Charter légitársaság be­jelentette, hogy az Iránban fogva tartott túszok elszállítá­sára egy gépet rendeltek tőle, de nem közölte, hogy ki és mikorra A Fehér Ház cáfolta, hogy az Egyesült Államok rendelte volna a repülőgépet a svéd légitársaságtól. Mondáié alel- nök pedig kijelentette: az irá­ni kormány nem jelezte, hogy a közeljövőben szabadon bo- csátaná a túszokat. A Chicago Sun-Times cí­mű amerikai lap szombaton azt írta, hogy az Egyesült Ál­lamok és Irán már két hét­tel ezelőtt megállapodott a túszok szabadon bocsátásáról, amerikai fegyverszállítások ellenében. A lap szerint Lloyd Cutler, elnöki tanács­adó Genfben találkozott irá­ni küldöttekkel. Carter elnök sajtótitkára azonban „teljesen pontatlannak és felelőtlen­nek” minősítette a jelentést. Az amerikai külügyminisz­térium pénteken - biztosította Iránt arról, hogy elismeri az uralkodó család trónfosztását kimondó forradalmat, és nem támogatja a volt sah fiának trónkövetelését. Er^esifssl Ezúton értesítjük SALGÓTARJÁN LAKOSSÁGÁT, hogy vállalatunk 1980. IV. negyedévi esedékes kéményseprést 1980. november hónapban végzi a város területén az alábbiak sze­rint: November 1—11-ig: Rákóczi út (BRG—acélgyári sorompóig) Damjanics út, Vöröshadsereg út, Felszabadulás út, Május 1. út, Dimitrov út, József Attila út, Néphadsereg út, Zója krt. November 12—15-ig: Csizmadia út, Forgács-t. Mikóvölgye, Somlyó-t. Üjakna, Ybl Miklós út, Ifjú Gárda út, Micsurin út, Schönhercz út, Móricz Zsigmond út, Gizella út. November 17—22-ig: Karancs út, Idegér, Kővár út, Ságvári út, Hunyadi út, Ilona-telep, Hegyi út, Akácos út, Pécskő- köz, Malinovszkij út, Erdész út, Kemerovo krt, Vásártér. November 24—26-ig: Beszterce-lakót. Bereczki Máté út, Kor­vin Ottó, Marx—Engels út, Kun , Béla út, Bartók Béla út, Bajcsy-Zs. út Bem út, Határ út, Izsó út, Fürdő út November 27—29-ig: Alpári út, Bercsényi út, Kazinczi út: Arany J. út, Táncsics út, Zalka Máté út, Béke út, Rózsa F. út, Somogyi Béla út, Tározó út, Művészköz, Derkovics út, Salgó út, Baglyasalja, Salgóbánya. Kérjük ügyfeleinket a fenti időpontokban biztosítsák, hogy a szolgáltatást végző szakembereink a kéményekhez bejuthas­sanak. Nógrád megyei Kéményseprő Vállalat K'é a Nahimov tengernagy? A Szovjetunió kormánya hi­vatalosan elutasította a tokiói kabinetnek azt az igényét, amely szerint az 1905-ós csa­limat tengeri csatában elsüly- lyedt Nahimov tengernagy cá­ri cirkáló és értékes rakomá­nya „hadizsákmánynak" mi­nősül, s birtokjoga a jelenlegi Japán államot illeti. A szov­jet álláspontról Dmitrij Ppl- janszkij nagykövet szóbeli jegyzékben tájékoztatta Muto Tosiakit, a tokiói külügyi hi­vatal európai főosztályának vezérigazgatóját. A hajó bel­sejében talált állítólag 4 mil­liárd dollár értékű arany- és platinarudak kiemelését Sza- szakava Rjoicsi szélsőjobbol­dali iparmágnás megbízásából két hónappal ezelőtt kezdte meg „a japán tengerhasznosí­tási társaság”. Poljanszkij emlékeztetett: a japán fél a Szovjetunió ismé­telt kérése ellenére elmulasz­totta az értékek megmentésé­vel kapcsolatos előzetes egyez­tetést, a hajó sorsára vonat­kozó, egymásnak ellentmondó korabeli orosz es japán ok­mányok összehasonlítását, s egyoldalúan a császári hadi- tengerészet naplóját fogadta el hitelesnek. Ennek állításaival szemben azonban — mint ez az orosz feljegyzésekből kide­rül — a Nahimov tengerna­gyot a császári haditengeré­szet soha nem foglalhatta le „hadizsákmányként” mivel a cirkálót a kapitány parancsá­ra a legénység nemzetközi vi­zeken elsüllyesztette, még mi­előtt a japán flottaegységek megközelíthették volna. (A császári flottanapló feltűnő módon nem említi, hogy a hajót a japánok süllyesztették eL Csak arra hivatkozik, hogy végleges elmerülése előtt még kitűzték rá a japán zászlót, de az erős vízbetörés miatt le is vették.) Az általánosan elfogadott normák értelmében — muta­tott rá a szovjet diplomata — az elsüllyedt hajó birtokjoga mindaddig az eredeti tulajdo­nost illeti, ameddig e jogot fel nem adják. A császári megbí­zottak az orosz—japán hábo­rú befejező portsmouthi bé­kekötés alkalmával nem tá­masztottak igényt az elsüllyedt hajók „hadizsákmányként" való birtokba vételére, s erre vonatkozóan semmiféle kité­telt nem foglaltak írásba. A szovjet kormány ezért barát­ságtalan és jogilag is teljesen megalapozatlan lépésnek te­kinti a hajón talált értékek önhatalmú, a szovjet fél meg­kérdezése nélkül történő ki­sajátítását. Muto Tosiaki közölte, hogy kormánya jegyzékben válaszol majd a szovjet megkeresésre. Jelezte azonban, hogy a tokiói kabinet változatlanul kitart a „hadizsákmány-elmélet” mel­lett. A hivatalos Tokió eköz­ben hasonló ügy miatt diplo­máciai bonyodalomba kevere­dett Lisszabonnal is. A por­tugál kormány ugyanis nagy­követe útján levélben hívta fel a japán illetékesek figyel­mét: fenntartja magának a jogot egy 17. századi portu­gál sorhajó tenger alatti ma­radványaiban talált kincsek hovatartozásának tanulmá­nyozására. A szóban forgó ha­jót, a Madre de Deust — arannyal és ezüsttel megra- kottan — Arima Harunobu japán főár süllyesztette el 1609-ben piagaszaki partjai előtt. A kincseket szintén „a japán tengerhasznosítási tár­saság” búvárjai akarják meg­dézsmálni Szaszakava Rjot- csi nagyiparos megbízásból. Heves tüntetések robbantak ki az amerikai Manhattanban Ian Smith látogatása miatt. Képünkön: a tansasi egyetem felvonulói a volt fajvédő rhodesiai miniszterelnök elle­ni jelszavakat kiabáltak. Á hét három kérdése Mi a helyzet az amerikai elnökválasztási verseny hajrájában? Az elnökválasztás előtt az amerikaiak félszemmel Te­heránra tekintenek: a túsz­ügy kimenetele nagyban be­folyásolhatja a november 4-i szavazás ered mén vét. Az utolsó közvélemény-kutatási adatok egyébk , .t Carter el­nök hajszálnyi bölényét mu­tatják. 100 megkérdezettből 40-nél valamivel többen az elnökre fognak szavazni, 39- en pedig Reaganra; azaz még mindig jelentős az utolsó pil­lanatig ingadozók aránya. A szakértők véleménye szerint a harmadik elnökjelölt, An­derson teljesen esélytelen. Carter és Reagan keddi té­vévitája a jelek szgrint ke­véssé volt hatással a nézőkre, akiknek a számát egy forrás 60 millióra, a másik már 80 millióra, a harmadik pedig nem kevesebb, mint 100 mil­lióra becsülte. A két jelölt nyilatkozatai korántsem vol­tak olyan szenvedélyesek, mint amilyen személyeskedő fordulatokat a kampány ko­rábbi szakaszai hoztak. E té­ren az utolsó események: Car­ter ellenségei újra fölmelegí­tették a „Billygate” históriá­ját, az elnök becsének líbiai kapcsolatait, új adatokat kö­zölve ezek anyagi hátteréről.' Reagan számára pedig az lett kínos, hogy meg kellett válnia külpolitikai , tanácsadójától. Richard Allenről kiderült, hogy szolgálatokat tett a ja­pán autóiparnak, amikor még Nixon közeli környezetéhez tartozott. S természetesen nem ingyen. Allen állítólag a lisz- szaboni fasiszta rendszer urai­tól is pénzt fogadott el, azért, hogy kieszközölje a Nixon- koormányzat jóindulatát a portugálok afrikai gyarmati háborúinak folytatásához. A Magyar—’amerikai tárgyalások Houstonban Kétnapos ülést tartott Houstonban a magyar—ame­rikai gazdasági tanács a két ország közötti gazdasági és kereskedelmi együttműködés időszerű problémáiról. Az amerikai delegációt az ülésen Merszey Zoltán, az Occiden­tal Petroleum aleln öke, a magyar küldöttséget Molnár József, a Tannimpex Külke­reskedelmi Vállalat vezér- igazgatója vezette. Részt vett az ülésen Esztergályos Fe­renc washingtoni magyar nagykövet is. Veress Péter külkereskedel­mi miniszter, illetve Philip M. Klutznick, az Egyesült Álla­mok kereskedelmi minisztere üdvözletét küldött a tanácsko­zás részvevőinek. jóindulat fegyverszállításban és diplomáciai támogatásban egyaránt megnyilvánult. Kérdés, hogy az ilyen övön aluli ütések mennyiben ren­díthetik meg a jelöltek hely­zetét az elnökválasztás előtt 48 órával. Miért hozott drákói intéz­kedéseket a Közös Piac az acéltermelés csökkentésé­re? , A tőkésvilágban az acélipar élvek óta súlyos válsággal küszködik. Különösen nehéz a helyzet Nyugat-Európában: a Közös Piacon viszonylag elég sok a kisebb acélüzem, amely nem tudja felvenni a versenyt sem korszerűség dol­gában, sem az árakban — mondjuk — a japán termékek­kel. Az acélipar gondjai on­nan erednek, hogy a nyugat­európai országokban általá­ban visszaesett a beruházási tevékenység. Súlyos helyzetbe került a hajógyártás és az autóipar is, ez a pangás pe­dig visszahat a kohászatra. Az a nyugat-európai acélipar, amely a hatvanas . években szinte 100 százalékig ki tud­ta használni kapacitását, most már legjobb esetben is csak háromnegyed gőzzel termel. Jellegzetesen »tőkés megol­dással a Közös Piac azt a döntést hozta, hogy a jövő év közepéig 13—20 százalékkal csökkenteni kell a - termelést. Az intézkedés több mint 300 kohót érint a kilenc ország­ban. Különösen a kisebb vál­lalatokat éri igen érzékeny veszteség: a szakértők azt jó­solják, hogy ha néhol korsze­rűbbé válik' is a gyártás, a legtöbb helyen csak munkás- elbocsátásokhoz fog vezetni az európai gazdasági közösség döntése. A Közös Piac miniszteri ta­nácsában hozott határozatot heves vita előzte meg. A nyu­gatnémetek kézzel-Lábbal ha­dakoztak a termelés csökken­tése ellen. A végén kénytele­nek voltak visszakozni, bár elértek némi eredményt: bi­zonyos különleges acélfajták­ra nem vonatkozik a csökken­tés. Például az olajvezetékek­nél használatos acélcsövekre sem; ezeket a nyugatnémet cégek változatlan mennyiség­ben állíthatják elő. Igaz, van is rá vevőjük: a Szovjetunió. Hogyan alakul a két német állam viszonya? A két német állam viszo­nyában most kétségtelenül feszültség tapasztalható,' amely hivatalos nyilatko- zatekban éppúgy megmutat­kozik, mint a lapok hasáb­jain, vagy a tv, rádió kom­mentárjaiban. A problémák régi keletűek: az is, hogy az NDK márkájának vásárlóere­jét odaát, Nyugaton nem ismerik el és árfolyamát tu­datosan leszorítva az NSZK és Nyugat-Berlin bankjai tu­lajdonképp spekulációra ad­nak lehetőséget. Az is, hogy a német állampolgárság nyu­gatnémet elmélete és gyakor­lata sérti az NDK-t, mint szu­verén államot, hiszen az NSZK nem isméri el' az NDK ál­lampolgárságot. Az is, hogy a két német állam között fenn­áll ugyan diplomáciai kapcso­lat, de nem nagykövetségi szin­ten. Az NDK azt sürgeti, hogy. Berlinben, illetve Bonnban á megbízotti hivatalok helyett ál­lítsanak fel nagykövetségeket. A Berlinben megfogalma­zott igényekre Bonn hevesen válaszolt, de ahogyan telnek a napok, a vita hőfoka alább- szállni látszik. Persze ez nem jelentheti sem azt, hogy a nyugatnémet kormány — amely különben most van megalakulóban a szociálde­mokrata—szabaddemokrata koalíciós tárgyalások során — engedékenyebbé válnék, sem pedig azt, hogy Bonn lemon­dana sérelmeinek sorozatos fölemlegetésétől különböző nemzetközi fórumokon. Máris jelezték, hogy az NDK leg­utóbbi pénzátváltási intézke­désének visszavonását fogják követelni a Madridban no­vember 11-én kezdődő euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezleten, s arra is számítani lehet, hogy a NATO decemberi miniszteri tanács­ülésén atlanti szövetségeseik segítségét kérik majd azNDK- ra kifejtendő nyomáshoz. Persze nem szabad elfeled­kezni a pozitív tényekről sem. A párizsi Le Monde írta a napokban a két német állam viszonyát elemző cikkében, hogy körülbelül félmillió nyu­gatnémet munkás él az NDK- ba irányuló szállításokból. Csak az utóbbi 3 évben 3,2 milliárd márkáért vásárolt az NDK gépeket az NSZK-tól, s az NDK kivitele szintén ál­landó emelkedést mutat. A bonni kormányszóvivő is azt mondta — igaz, vádak és ki­fogások sora után —, hogy „nem szabad elvesznie az eny­hülési politikának”. Tally Jócstt t

Next

/
Oldalképek
Tartalom