Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-11 / 264. szám
Városkörzet! bizottságok Hasznos beszélgetések a közösség érdekében Város* küldöttgyűlés november 14-én Versenyben az idővel Szárnyak földközelben Nem sokáig vesztegel a földön a műtrágyát tankoló repülőgép. A Hazafias Népfront VII. ke • ?ssTUsára készülünk, ennek jegyében az elmúlt hetekben tartották meg Nógrád megyében — Salgótarjánban és Balassagyarmaton — a városkörzeti népfrontbizottságok kibővített ülését, amelyen megválasztották a bizottságok tagjait, az elnökségeket, az elnököket, titkárokat. Nógrád- ban összesen huszonkilenc városkörzeti bizottságot választottak újjá. A választásokkal kapcsolatos tapasztalatokról beszélgettünk Szabó Ferenccel, a salgótarjáni városi népfrontbizottság titkárával. — Milyen érdeklődés kísérte n megyeszékhelyen a városkörzetekben megtartott tanácskozásokat? — Az eddigi gyakorlattól eltérően nem kifüggesztett plakátokkal, hanem a körzetekben név szerint hívták meg azokat a népfrontaktívákat, lakóbizottságok tagjait, elnökeit, tanácstagokat, társadalmi munkásokat, akikre az elkövetkező években is számítunk. A meghívottak közül mintegy ezemégyszázan jelentek meg a kibővített bizottsági üléseken. — Miről volt szó a tanácskozásokon? — A beszámolók mindenütt rövid áttekintést adtak a körzeti népfnontbizottságok 1976 óta végzett munkájáról, a városrész fejlődéséről. A nép- frontmiumka került főként szóba. A hozzászólók elismeréssel beszéltek a népfront kezdeményezéseiről, a társadalmi mimika szervezéséről. Egyben felhívták arra is a figyelmet, hogy az új lakótelepen a népfront fordítson nagyobb figyelmet a közösségi életre, mert az is előfordult, hogy az egy házban élők sem ismerték egymást. Felelősséggel szóltak arról is hogy a népfront nagyon sokat tehet a Lakóterület fejlesztése érdekében. Természetesen a lakossággal közösen. — Közelebbről miként alakíthatják a népfrontbizottságok a városkörzetekben a jó lakossági „közérzetet”? — Sokféleképpen. Zagyva- pálfalván a síküveggyári népfrontbizottság tervezi, hogy a fiatalasszonyoknak sütés-főzési tanfolyamot, kézimunka- délutánokat szervez. Hasonló korú, otthon levő kismamák jönnének össze, bizonyára megtalálják a közös hangot. Jó ötletnek tűnik, hogy az ifjúsági-művelődési házzal közösen — kihasználva a gyér-' mekmegőrző előnyeit — olyan összejöveteleket tartanak, amelynek keretében együtt lehetnek a családtagok, mondjuk szombaton vagy vasárnap. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek 2-es körzeti népfront- bizottsága úgy döntött, hogy társadalmi munkában járdát építenek a Béke és az Izsó Miklós utcáiban. A Művész-telepen nagyon hiányzik egy játszótér, megvalósítják. A belváros 3-as körzetében többen is felvetették, hogy a Rokkant-telepen is szükség lenne egy olyan nyugdíjasklubra, ahová szombaton, vasárnap is eljárhatnának beszélgetni, szórakozni az idős emberek. Társadalmi munkát vállaltak Rónafaluban. A Farkasbükk úton vízelvezető árkot köveznek ki, a volt iskola helyén pedig a fiataloknak játszóparkot építenek. Károlyak- nán új utcasor alakult Virágos út néven. Az ottlakók fölajánlották, hogy megtervezik az út, a járda és a vízvezeték építését. Bár még be sem költöztek, társadalmi munkában máris lerakták a járdalapokat. A példákat még tovább sorolhatnám, mert szinte mind a húsz városkörzetben akad példa hasonló megmozdulásokra. — Mi lesz a további sorsa a javaslatoknak, felvetéseknek, észrevételeknek? — Mindent jegyzőkönyvbe foglaltunk, a népfrontbizottság a kéréseket, észrevételeket továbbítja a vállalatokhoz, intézményekhez, a tanácshoz, kérve a mielőbbi intézkedést. Az anyagi lehetőségek alapján a hasznos javaslatokat a tanács figyelembe veszi a hatodik ötéves terv készítésénél. Külön számon tartjuk a1 társadalmi munkafelajánlásokat. — Kik kerültek az újonnan választott népfrontbizottságokba? — Az összejöveteleken mindenütt nagy felelősséggel vitatták meg a résztvevők a népfrontbizottságo'k tagjaira tett javaslatokat. Salgótarjánban négyszáznyolcvankét jelöltet választottak a városkörzeti bizottságokba. Előfordult, hogy a jelölt nem kapott bizalmat. Helyette mást választottak. örvendetesen sok a fiatal. Salgótarján lakóinak minden rétegét képviselik a megválasztott nópfrontbizott- sági tagok. Legnagyobb arányban a munkások, de az értelmiség — közte a műszaki értelmiség — aránya is növekedett. A bizottságokiban megtalálhatók a kisiparosok, egyházi személyek, az intézmények dolgozói, pedagógusok. Vannak, akik már hosszú évek óta hasznos tagjai a városkörzeti népfrontbizottsá- goknak és szép számmal akadnak, akik most kezdik a közéleti munkát. A körzeti tanácskozásokon mindenütt megválasztották a küldötteket a salgótarjáni városi küldöttgyűlésre, amelyet november 14-én tartanak a szak- szervezetek megyei tanácsának székházában — mondotta befejezésül Szabó Ferenc. 1815-ben a párizsi könyvpiacon különös könyv látott napvilágot. A szerző az ismeretlenség homályában maradt, de a cím sokat ígért: A szélkakasok lexikona. A furcsa könyv betűrendben sorakoztatja fel azokat a férfiakat, akiknek közéleti pályafutása a szélkakas forgására emlékeztet. Mindegyik név mellett annyi zászlócska van, ahányszor a változó idők szelleméhez idomulva, mindenkor a szél irányába fordultak, köpönyeget váltottak. Nagy kár, hogy a történelmi sorsfordulókban oly gazdag XX. században nem készült magyar szélkakaslexikon. Egy-két ismerősére csak-csak rátalálni az ember! * Világhírű tudós utazónk, Körösi Csorna Sándor tibeti kísérője, Puncog láma írja a betegek megvizsgálásának tennivalóiról : huszonkilenc (!) kérdést kell a pácienshez intézni, majd .megvizsgálni a nyelvét, pulzusát és a vizeletét. Az orvosetikai szabályok előírják: „Ne legyetek önhittek, ne sandítsatok a beteg erszényére, ne törődjetek azzal, gazdag vagy szegény, megkülönböztetés nélkül legyetek mindenki orvosa.” Ezek szerint Tibetben nagyon elkényeztették a betegeket. Huszonkilenc kérdést feltenni? Az SZTK-rendelőkben szerzett tapasztalataink alapján számunkra az ilyen gyógymód teljesen elképzelhetet. Dübörögve lódul a mezőnek a hatalmas kék-sárga gépóriás, hogy azután tömzsi alakját meghazudtoló játszi könnyedséggel lendüljön a kék ég felé. A felszállás kavarta kisebbfajta szélvihar hamarosan elül, leereszkednek a fejfedőket tartó kezek, a riadtan lengő fűszálak megnyugszanak. az AN—2-es repülőgép már messze száll. Barna István repülőgép-szerelő figyelmesen néz az egyre kisebbnek látszó fémmadár után, mintha azt kémlelné minden rendben van-e az égi vándor körül. Napjaink — mondhatni, hétköznapi — jelensége, szórják a műtrágyát. Nem kötényből, nem röpítőtárcsás műtrágyá- szórőból, repülőgépről. Az őrhalmi Hazafias Népfront Termelőszövetkezet tábláit műtrágyazza a Nógrád megyei Agrokémiai Közös Vállalat repülőgépe. Balassagyarmat határában vagyunk, a kórház melletti repülőtérén, ahová időnként a légi mentőszolgálat gépei is le- szállnak. A kifutópálya mellett pótkocsis vpntatők állnak,. színültig megrakva fehér karbamid műtrágyával és egy — a repülőgép töltésére kész — konténeres rakodógéppel. — A búza alapműtrágyázása zajlik — mondja Almás- sy István, a szövetkezet növényvédő agronómusa, — A len. A beteg erszényére sandí- tásról pedig egy szót se, hiszen nálunk ingyenes a betegellátás ! * Szent István törvénykönyve megszabja, „hogyha valaki az előkelőek közül feleségének meggyilkolásával szennyezi be lelkét, ötven tinót fizessen az asszony szüleinek, és az egyházi szabályok szerint böjtöljön”. Szent László már kimondja, hogy „ha valaki mással paráználkodó feleségét megöli, Istennek adjon számot róla, és ha kedve van, vegyen mást feleségül”. Kálmán király törvénye így módosul: „ha valaki az ő felesége paráznaságát törvény előtt bizonyítja, tartson az asszony bűnbánatot, és annak utána béküljenek meg, ha kedvük tartja”. Számunkra, a régi törvények közt járatlan laikusok számára, a szigor enyhülésének csak egy oka lehetett: a kikapós menyecskék száma gyarapodott, a tinók meg elfogytak. * Hankiss Elemér írja Társadalmi csapdák című kötetében a sápot, a borravalót, a csúszópénzt, a hálapénzt és egyéb pumpolási manővereket magába foglalj korrupcióról : „A korrupció nagyon makacs betegség; a szakirodalom egybehangzóan állítja például azt, hogy Angliának egy teljes évszázad erőfeszítéseire volt múlt héten kezdtük meg a munkát, de hamarosan be is fejezzük. — Kifizetődőbb a repülőgépes munka? — Ha a gyorsaságot is figyelembe vesszük, feltétlenül. Az elmúlt napokban rá sem tudtunk volna menni gépekkel a talajra, de a repülőgép ez alatt több száz hektárnyi területet műtrágyázott. S az idő nagy pénz a mezőgazdaságban. Az AN—2-es most fordul rá a leszállópályára, leheletfinom a talaj raérkezés és a gépmadár elegáns kört leírva fordul a rakodó elé, amelynek konténerében több mázsa műtrágya várja, hogy útra kelhessen. A légcsavarok egyre lassabban forognak, s a motor leállása után szintesüket csend üli meg az őszi tájat A kezeslábasba öltözött pi- ,lóta — György László — igenlően bólint fejével, mikor jelzem, hogy szeretnék betekinteni a gépbe. A meredek lépcsőn felkapaszkodva, a törzsön át jutok el a pilótafülkéig, ahol a műszerfalat töméntelen jelzőóra, lámpa, mutató borítja el. — Mióta repül? — kérdem a repülőgép-vezetőtől. — Huszonnyolc éve, 15 éves koromtól. — Szereti ezt a gépet? — ennél ostobábbat nem is kérdezhettem volna. Vajon, hogy szüksége ahhoz, hogy a XVI'II. és a XIX. század első harmadában még hírhedten korrupt közélete fokozatosan világviszonylatban is példamutató közéletté tisztuljon.” Az angol példánál maradva, reménykedhetünk: unokáinkat, dédunokáinkat már nem bosszantják úton-útfélen benzinkutasok, taxisok, autószerelők, bolti eladók, ügyintézők körmönfont praktikái... Istenem, ez is valami! * A XVI. és XVII. század nagy tekintélyű professzorai megállapították: Ádám ősapánk 12 könyvet írt. Volt köztük ábécéskönyv, végrendelet, verseskötet, értekezés az arany- csinálásról, sőt az Ádám-csa- lád családfáját is megörökítette. Hogy milyen nyelven íródtak a könyvek, arra is több feltételezés született. Egy A. Kempe nevű szerző még azt is „felkutatta”, hogy a Paradicsomban az Űr svédül beszélt, Ádám dánul válaszolt, a kígyó pedig francia nyelven csábította el Évát. Mivel az említett „tudományos értekezésből” nem derült ki, a szereplők hogyan értették meg egymást, vonjunk le ebből mi is egy újabb „tudományos következtetést”: a közismert bábeli nyelvzavar gyökerei a Paradicsomba vezetnek! lehet úgy repülni, hogy va* laki nem szereti repülőjét? — Enélkül nem csinálnám — simogatja meg szeretettel György László a botkormányt. — Hányadik felszállása ma? — A második — válaszolja, a biztonsági övét bekapcsolva, a gép tartályába surranva érkezik a második adag műtrágya. Itt az idő a felszállásra és hiába nézegetem vágyakozva a pilóta melletti ülést — idegeneknek nincs helye a gépen repülés közben. — Ehhez engedély kell — mondja bocsánatkérő mosoly- lyal a pilóta. így azután a földről szemlélem a többiekkel együtt, hogy bődül fel az ezer lóerős motor, hogy várja a csaknem másfél tonna műtrágyával teli test. hogy a magasba lendülhessen, 30—40 méter magasból 150 kilométeres sebességgel szórva a jövő évi bő termést biztosító tápanyagot. Kék színű Polski Fiat kanyarodik le az útról. Kiss István, az agrokémiai vállalat igazgatója érkezik ellenőrzésre. Barna István repülőgépszerelővel vált pár szót, azután, az úgynevezett földi * lépcső munkálatait veszi szemügyre. — Jó lenne, ha két konténeres rakodó lenne, meggyorsítaná a munkát, bár az utób■i időben nagyot léptek előre a mezőgazdasági üzemek ebben a tekintetben. Hogy szavainak nagyobb nyomatéka legyen, ebben a pillanatban gördül be az őrhalmiak tehergépkocsija az újabb rakomány műtrágyával, amelyet szorgos kezek csakhamar a konténerbe töltenek. — Talán soha eddig nem volt ilyen nagy szükség a gyors légi munkára, mint ezekben a hetekben, amikor szinte egymást érik a tennivalók a földeken. Kihasználják a gazdaságok a vállalat nyújtotta lehetőségeket? — kérdem az igazgatót. — Nem mindig. Ez a mostani munka az utolsó, pedig amíg le nem esik a hó dolgozhatna a gép. A helikopterünket már „eltett ük télire”, s a merev szárnyú repülőgép is követi a héten. Igaz, a tervezett 78 ezer hektár, helyett -0 ezren végeztünk az idén különböző munkát, de ebből 12 ezer hektár megyén kívüli terület volt. Nógrádban is kialakultak több gazdaságban az ideális méretű nagy táblák, amelyeken valóban hatékony légi munkát lehetne végezni, de az igény — bár évről évre növekszik szolgáltatásaink iránt — mégis elmarad a kívánatostól. Most fordul harmadszor az AN—2-es. Az órámra pillantok, ha jól számolom fél óra alatt harminc hektáron szórta el a műtrágyát és még előtte szinte az egész nap. A gép szemlátomást jó erőben van. szinte élvezi a gyönyörű őszi időt. Nem kár még téli álomba küldeni ? Bölényvadászat — fényképezőgéppel r — A mi erdeinkben szabadon él a medve, a farkas, a hiúz, a jávorszarvas, hegyeinkben a zerge, a mor- mota, vizeinkben szép számmal van hód — mondta egyszer a kocsiban Jerzy Tar- novski mérnök barátom, amint Hajnówkát elhagyva a szovjet határhoz közeledtünk. — Még fekete pisztráng is létezik — folytatta —, azt hiszem, ez világszenzáció. De azért ne higgye, hogy a természet megvédésével minden rendben van. Távolról sem. A folyókat már fenyegeti az ipar szennyvize. Némely városunk fekete a füsttől, koromtól. Persze, igyekszünk megmenteni a természetet, magunknak és a gyermekeinknek. És nemcsak víztisztító és füstszűrő berendezésekről van szó. A régi bányák környékén a meddőhányók dombjaira humuszt és bokrokat telepítünk. Idővel megnő ott majd a fa is. Száz és száz, ha nem ezer ilyen salakhegy létezik. Az őstermészetet pedig nem hagyjuk bántani. Ezért jelöltünk ki 13 nemzeti parkot, a 626 természetvédelmi rezervátumon kívül. Az egész együtt 1786 négyzetkilométer, nem kis terület. Közben befutottunk B'ia- lowiezára, magyarul Fehértoronyba. Kis falu. de híres Van benne vadászkastély, szálloda, menedékház, múzeum. Miről híres? Itt él a világ legnagyobb bölénycsor- dája. Igen, a közeli 1250 négyzetkilométeres ősvadon, amelyből 507 négyzetkilométer esik Lengyelország területére a becslés szerint másfél száz bölény él. Az az állat, amelyet nemrég még a kihalás fenyegetett. És mi mégis bölényvadászatra jöttünk. Igaz, csak fényképezőgéppel. Bár, ahogy körülnéztem, a vendégek között igazán voltak olyanok, akik szívesen vittek volna haza bölénytrófeát. Például némely nagypénzű külföldiek. — Csak ezt próbálnák meg! — mondta Jerzy barátom. — Aki itt, vagy másutt egyetlen bölényre fegyvert emelne, annak az egész lengyel nemzettel gyűlne meg a baja! A mi közös kincsünk az a félezer bölény, amelyet már az egész országban sikerült felnevelni. Másnap kora hajnalban indultunk az ősvadonba. A főutcán parasztszekerek vártak ránk. Áthaladtunk a masszív gerendákból ácsolt kapu alatt. Tetején felirat: Park Narodowy — Nemzeti Park. A szekerek szinte roskadoztak a turistáktól. Bekanyarodtunk az őserdőbe, a vakító napfényből a félhomályba. Égbeszökő fenyők, mammut tölgyek között döcögtünk. Leszálltunk a szekerekről, s gyalog, be az erdőbe! Az ősbozótban nem tanácsos lelépni az ösvényről. Folyondárok között, ügyelve minden lépésre jutottunk el Jagelló Ulászló hatszáz éves tölgyéhez. Alatta megpihentünk. Akkora, hogy vagy százan aláfértünk. — És most, kérem — szólt a túravezető —, most a bölényekkel randevúzunk. A gyenge idegzetűek jöjjenek a szekerekhez. Igen, asszonyom, a kisgyerekekkel is, jöjjenek. Önök majd a karámban levő bölényeket nézik meg. Akik pedig bátrak, jöjjenek velem. Ha szerencsénk lesz, becserkészünk egy csordát. Torkomban dobogó szívvel álltam a bátrak közé. Elindultunk. Libasorban, csendben haladtunk. Beszélni itt nem szabad. Ilyen csend talán csak az ősköd idején létezett... És akkor, egyszerre, a sűrűből recsegő-rooogó csörtetés hallatszott. Nem túl messze, egy tisztáson megjelentek a bölények. Kisebb csorda, alig hat-hét állat. A bika vezetésével egész család, köztük a kisbölény. Kattognak a gépek, a vadászat sikeres volt. Igaz, van aki a bölények között szeretné lefényképezni magát, hogy elhiggyék neki a találkozást. Ezt azonban a bölények nem várják meg. Nekilódulnak, vissza a sűrűbe. — De mi sem várjuk meg a sötétedést, mert akkor — mondja Jerzy — a bölény már nem ily barátságos. (firon) k. gy. m. (zilahy) NÓGRÁD — 1980. november 11.. kedd — esc — Hallotta már? Furcsaságok — és ami mögöttük van I
