Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-10 / 263. szám

Három elnök — egy község Hind a hárman egy célért... ALIG AKAD A MEGYÉ­BEN olyan dinamikusan fej­lődő község, mint Karancs- lapujtő. A fejlődését azóta számolják és tartják nyil­ván, amióta harminc évvel ezelőtt megalakult a tanács. Megváltozott a község, meg­változtak a benne lakó em­berek. Az egykori Bocsár- lapujtő új arcú Karancslapujtő lett. — Az 1950-ben megvá­lasztott tanács első elnöke a már elhúnyt Tóth Gáspár volt. Az egykori bányászt Tő- zsér Dezső, Majer Györgyné rövidebb-hosszabb ideig kö­vette, majd én kerültem a tanács végrehajtó bizottsága elnöki tisztébe — emlékezik vissza a most 66 éves Hor­váth Gyula, aki 1954-től 1962-ig töltötte be a tanács- elnöki teendőket. Jól emlék­szem a tanács megalakulásá­ra — folytatja a beszélge­tést. — Abban az időben a tiribesi aknaüzemnél mint üb.- titkár dolgoztam, de 1951- ben hazakerültem Lapujtőre és a falu függetlenített párt­titkára lettem. Tehát ott vol­tam a közigazgatás újjáte- remtésében. Sok dolguk volt Tóth Gáspáréknak. Nekik egy teljesen új államigazgatási rendet kellett megvalósítani. Emlékszem a harcokra. A kulákkérdés megoldása, a be­szolgáltatás teljesítése, a bé­kekölcsönjegyzés, a pártla­pok szervezése és még egy csomó feladat. De érvényt kellett szerezni a törvénynek még akkor is, ha gép alól vittük el a búzát. Nehéz volt a tanácstagokat is összehív­ni. Sok parasztember volt közöttünk, a beadás, a ma­gas adó, a közös gazdaság, a termelőszövetkezeti csoport szervezése miatt is sokszor távol maradtak a parasztem­berek, a kétlakiak a testületi üléstől... Mindezt és még sok mindent túléltünk a község­ben. S amikor 1954-ben mint tanácselnök kerültem a köz­ség élére, már javult a ta­nács munkája. Különböző bi­zottságok alakultak a taná­cson és azok tagjai sokat se­gítettek. Aztán többen jöttek a nyilvános tanácsülésre is, megértettek bennünket. Ami­kor pedig mozgásba jött az egész falu, az emberek egyre jobban érezték, hogy minden értük történik. Emlékszem, 1958-ig csak egy ócska mozi volt a községben. 1955-ben pedig éppen a falu összefogá­sával megkezdtük a község első új létesítményének épí­tését, a kultúrház létrehozá­sát. Ott volt a falu apraja- nagyja a kckitermelésnél, a -szállításnál, az alapozásnál. S mindezt társadalmi munká­ban végezték. A rendezvé­nyek bevételét is a kultúrház építésére fordítottuk. Segített a bánya is és 1958-ban Ká­dár János elvtárs jelenlété­ben átadtuk, illetve átvettük a művelődés házát. Utána már tovább folytattuk a meg­kezdett munkát. Az 1960-as évek elején az útépítés kez­dődött. Fogászati rendelőt is berendeztünk. Üj vendéglá­tóipari egységgel a kultúrált szórakozást biztosítottuk. Hiá­ba voltak az eredmények, be­lefáradtam. .. Horváth Gyulát Beviz Ti­bor követte a tanácselnöki székben 1962-től egészen 1978-ig. Beviz Tibornak nem volt új ez a munka. Jártas volt az államigazgatásban, hi­szen már 1942-ben a bocsár- lapujtői körjegyzőségen dol­gozott, mint helyettes írnok. A felszabadulás után egészen a tanácsok megalakulásáig segédjegyzőként tevékenyke­dett. — Amikor Ludányhalászi- ból — ahol a végrehajtó bi­zottság titkára voltam, ide­kerültem egy fejlődésnek in­dult községet találtam rend­kívül nagy energiával ren­delkező lakosokkal. Az új kultúrház mellett még sáros utakat, kisparaszti gazdálko­dást, szorgalmas gyári mun­kásokkal és bányászokkal. A tanács akkori legfontosabb feladata a község útjainak ja­vítása volt. Megpróbáltunk óvodát létrehozni, töreked­tünk az orvosi ellátás, az egészségügyi szolgáltatás ja­vítására. A kereskedelem fejlesztésére, peremboltok létesítésére törekedtünk. Erre az időszakra esett a terme­lőszövetkezet újjászervezése, illetve megerősítése. A köz­ség lakói nagyon-nagyon sok segítséget adtak. — És mit sikerült végre­hajtanom? — kérdezi ön­magától. — Nem szeretnék leltárt készítni, de a legjelen­tősebbeket megemlítem. Ezek közé tartozik az új párt- és tanácsház, a korszerű gyógy­szertár, az új három tanter­mes iskola, a 25 személyes óvoda, ABC-áruház és két perembolt. Karancslapujtőn összesen húsz utcában vé­geztük el a korszerűsítést és mintegy 32 kilométer út ka­pott új burkolatot a meglevő 36 kilométerből. Három új település jött létre, mintegy 200 lakóházzal. Itt jegyzem meg azt is, hogy a falu la­kóházainak kétharmada át­épült. Örömmel mondom, hogy a lakosság támogatásá­ra számíthattam. A legked­vesebb élményem mindig az volt, ha egy-egy elképzelés megvalósult. Ilyenben pedig sokszor volt részem. — Meggyőződéssel vallom, hogy jó segítőtársaim vol­tak az apparátusban, a tanács testületében. összekovácso- lódtunk. Azt is vallom, hogy Ozsgyáni Pál személyében jó kezekbe került a stafétabot. Fiatal, agilis ember, aki akar is tenni. Jő szót hallottunk Ozsgyá­ni Pálról, a közös községi ta­nács új elnökéről. A 41 éves fiatalember géplakatosként kezdte az SKÜ-ben a mun­káját és gépésztechnikus lett. Mint művezető hagyta ott a gyárat, s öthónapos elnök­képző tanfolyam után a mar­xista—leninista esti egyetem elvégzésével vállalta az új tisztségviselést, ö már három község gazdája. Karancslapuj­tő, Karancsajja és Karancs- berény tartozik a tanácshoz. A máról és a holnapról beszél­tünk az elnökkel, aki el­mondta, hogy az V. ötéves tervben fejlesztési alapra 15,2 millió, fenntartásra 39,3 mil­lió forintot költenek. — A fejlesztési alap leg­nagyobb részét a három köz­ségben megépülő vezetékes ivóvíz biztosítása viszi el. Ez a munka 55 millió forintos beruházással készül, lakossá­gi hozzájárulással, állami tá­mogatással, összesen 62 kilo­méter hosszban. Megnöveke­dett a családiház-, telekkiala­kítási igény, eddig 141 telket biztosítottunk a lakosságnak. További elképzelésünk, hogy a VI. ötéves tervben 200 te­lekről gondoskodunk, hiszen nagy a községben az építési kedv. Örömmel újságoljuk, hogy megszűnt Gusztáv-bá- nyatelep, 47 család jutott jobb körülmények közé. Ebben a tervidőszakban számos fela­datot hajtottunk végre. A több mint 5500 lakos teljes megelégedésére. Utak korsze­rűsítése, villanyhálózat bő­vítése, gyermekintézmények fejlesztése szerepelt progra­munkban. Ami pedig a jövőt illeti? Továbbra is ezen az úton haladunk, hogy biztosít­suk a három község dinami­kus fejlődését. HÁROM TANÁCSELNÖK — aki belefáradt a munkába, aki nyugállományba vonult és aki folytatja megkezdett munkájukat — vallott egy községről. Mind a hárman egy célért dolgoztak. Munkájuk már eddig is eredményes volt. Somogyvári László IMIMMMaMMIWMIttlIfHimi Will III Ilii llllll lllllllllllllll III Ilii llllllllllllilHIilliltlIMI Tartalékosok Az MHSZ keretében műkő- relői és néhány adminisztra- lódjanak, bejárták már orszá- dő tartalékosklubok felada- tív beosztású dolgozó jelen- gunk legszebb tájait, ta komoly és felelősségteljes: tette az együttes magját. Ké- Emellett részt vesznek a a tartalékban levő tisztek és sőbb egyre többen léptek be városi MHSZ-rendezvénye- tiszthelyettesek szakmai fel- az ingatlankezelő vállalattól, ken, legutóbb például a lö- készültségének szinten tartá- így mostanában már az a vészversenyen 5—6. helyezést sa, az, hogy szükség esetén „gazdánk”, ott kapunk helyi- értek el. A klub jó munká- bármikor képesek legyenek a séget a foglalkozásainkhoz... ját a felettesek korábban már legkorszerűbb eszközökkel és Évről évre ősztől- tavaszig kitüntetésre méltónak talál- módszerekkel eleget tenni tart a továbbképzés. Ennek ták, s az idén is két klubta- tiszti, altiszti hivatásuknak. keretében a központilag biz- got léptettek elő, míg aklub- A salgótarjáni tartalékos- tosított tananyagok alapján vezető. akitől a fentieket klubok sorában a jobbak kö- tartják a foglalkozásokat, ahol megtudtunk, a Kiváló MHSZ- zött tartják számon a Baj- elméleti és gyakorlati okta- munkáért kitüntetés ezüst csy-Zsilinszky Endre nevét tásban is részesül minden fokozatában részesült viselőt. A klub 1967-ben ala- résztvevő. A tereptant pél- — Huszonnégy tartalékos kult, hosszú éveken keresztül dául „élesben”, azaz valósá- tartozik hozzánk, azonban Liptay Jenő vezette, aki tisz- gos terepen térképpel és tá- szeretnénk, ha a fiatalok kő­iéről nyugdíjba vonulása után jolóval gyakorolják. Észten- zül is többen járnának kö- mondott csak le. Jelenleg Or- dónként egyszer hadifegyve- zénk. Ezért az MHSZ-szel és mós Endre, az ingatlankezelő rekkel tartott lövészetet is a vállalattal egyetértve szeret- vállalat csoportvezetője irá- tartanak. Szervezetten hall- nénk sportlövész-szakosztályt nyitja a kollektíva munká- gatnak a témákkal Kapcsol a- létrehozni. A lehetőség meg- ját tos TIT-előadásokat, s éven- teremtésén fáradozunk, de to­— A Nógrádi Szénbányák te olykor többször is részt dolgozóiból alakult meg a vesznek laktanyalátogatáso- klub — mondja Ormós End- kon. re. — Az üzem gazdálkodási Hogy a közösség tagjai részleg gépkocsivezetői, -sze- mindinkább összekovácso­Hazafias nevelés borozzuk már a tagokat is. Ügy hiszem, 35—40 fiatal biz­tosan eljön közénk — fejez­te be Ormós Endre klubveze­tő. Híreink Einléktúra Karancsberényben — Rádióssiker. A közelmúltban hirdették ki az idei URH-s orszá­gos bajnokság eredményeit, a nógrádi amatőrök nagy ölömére. A salgótarjáni rádiósklub ugyan­is a dobogó legfelsőbb fokára ke­rült. A távirókategóriában Vá- lóczi György és Vilcsek Sándor 3 óra alatt 82 összeköttetést terem­tett. — Eredményesen szerepeltek versenyzőink a Honvédelmi Kupa országos döntőjén. A Dunaújvár- rosban megrendezett lövészverse­nyen megyénket hatan képvisel­ték. Az ifjúsági fiú légpisztoly- versenyszámban Agócs Tamás a 211. sz. ISZI versenyzője 173 körrel első lett. Csapatban a 7. helyezést értük el. Ugyanez a he­lyezés vár a sportpisztolyosok kö­zött Andre csák Istvánra. Kispus­kában Radics Béla a 6. lett. A bajnokságot Komárom csapata nyerte. — Madáremberek. Ezekben a napokban zajlik Baranya megyé­ben az MHSZ slklórepülőinek or­szágos felkészítő tábora. Nógrád megyét a sport négy művelője képviseli, reméljük, gazdag tapasz­talatokkal térnek haza és azt to­vábbadják az itthon maradottak­nak. Vasárnap rendezte meg a KISZ salgótarjáni bizottsága és a városi MHSZ vezetősége, a már hagyományosnak szá­mító Nógrádi Sándor-emlék- túrát. A rossz idő ellenére kö­zel 300 üzemi és tanintézeti fiatal találkozott Karancsbe­rényben, ahol a múzeum előt­ti béren sorakoztak fel. Már­ton József, a KISZ salgótar­jáni városi bizottságának tit­kára tartott ünnepi megem­lékezést, ezt követően pedig a Bolyai Gimnázium irodal­mi színpada adott műsort a résztvevőknek. Látnivaló azonban akadt más is. A rendőrség techni­kai szemléjénél is nagyobb érdeklődést váltott ki a mun­kakutyák bemutatója. Az ér­deklődők láthatták, milyen pontosan és fegyelmezetten hajtják végre ezek az okos állatok az utasításokat, mi­lyen sikeresen alkalmazhatók igazoltatásnál csakúgy, mint szökevények elfogásánál, ve­rekedők megfékezésénél. A látványos bemutató után a felújított, megszépült em­lékmúzeumot nézték meg a túra résztvevői, majd sáros, csúszós terepen került sor az MHSZ összetett honvédelmi versenyére. A 400 m-es pá­lyán először elméleti — álta­lános politikai, KlSZ-mozgal- mi és MHSZ — ismereteket kértek számon tesztláp formá­jában, majd az ötfős csapa­tok kézigránátdobásban, kö­télmászásban, légpuskás lö­vészetben és bújóakadály le­küzdésében mérték össze ké­pességeiket. Egy másik helyen az órával és egymással kel­lett megküzdeni a helyezése­kért a párbajlövészetben. A két feladatot együttesen érté­kelték. Az iskolák csapatai közül legjobb a gépipari szak­középiskola együttese lett, második a 211. sz. ISZI, har­madik a Bolyai Gimnázium. Az üzemi fiatalok vetélkedé­séből az SKÜ vegyes csapata került ki győztesen, megelőz­ve a gyár üzemfenntartásá­nak és a BRG képviselőit. A győzteseknek a városi KISZ- bizoítság nevében Sándor Hedvig adta át az okleveleket és tárgyjutalmakat. A hazafias nevelés legsikere­sebb tényezői közé tartoznak a tömegsportversenyek, me­lyeket az MHSZ szervez. Ezek közül egyre többen vesznek részt a salgótarjáni ipari szö­vetkezetek fiataljai is. Ered­ményeik is mind jobbak. Leg­utóbb a Salgótarjánban meg­tartott Expressz sportnapon az összetett honvédelmi verseny­ben a szövetkezeti fiatalok a harmadik helyezést érték cl, dobogóra jutottak. Képünkön a csapat egyik tagja, Telek Márta, az említett verseny légfegyveres lövészetén. frta és összeállította: Gáspár Imre iiiiiiiiiiiMiifiiniiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiuiiiitiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiNiiniiifiiiiNiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimuiiiiiiuMiiiiitiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiii) ül adóztatási rendszer Kisiparosok, kiskereskedők — a lakosság szolgálatában Kérdem a kisközség „arany­kezű ezermesterét” — foglal­kozása szerint a szakszövet­kezet tagja —, hogy miért nem váltja ki az iparenge­délyt? Ha már egyszer — la­katos létére — mindent ja­vít, bütyköl, fuserál, amivel a falul lakosai hozzáfordulnak, persze csak „feketén”, amo­lyan kontár módra; s ha már egyszer a községben nincs egyetlen kisiparos sem, le­számítva a női fodrászt. „Miért, miért?” — szól a viszontkérdés. „Azért, mert kisiparos létemre akkora for­galmat úgysem csinálhatnék, amit az adóhatóság elhinne, vagyis az adó miatt nem éri meg, hogy kiváltsam az ipart”. Ez a kis beszélgetés jutott eszembe a kormány legutóbbi döntésének olvastán, misze­rint módosították a jövede- lemadó-rendeletet. S jut eszembe annak kapcsán is, hogy az utóbbi években sor- ra-rendre jöttek a hírek: a szó valódi értelmében „kis ipart” űző emberek, s főleg a szolgáltató kisiparosok nem tartották érdemesnek a mű­helyük fenntartását, nem utolsósorban az adóterhek mi­att. A szolgáltatás szempont­jából amúgy is fehér foltok­nak minősülő kis települé­sek még inkább kifehéredtek. S ez nem kis gond. Azért sem, mert faluhelyen épp oly természetes a televí­zió, a mosógép, a sztereóbe­rendezés, és sok minden más, afféle civilizációs kellék, mint a városokban. Arról nem be­szélve. ott még inkább lét- szükséglet egy sor olyan mű­szaki berendezés — a víz­motor, a vízmelegítő, a kerti kisgép, a praktikus szállító- jármű, a kis- és nagy motor­kerékpár (az autóról nem is beszélve) — aminek javítása, karbantartása. gyakorlatilag megoldatlan: Ha elromlik egy tévékészülék, azt a legköze­lebbi városba kell szállítani, s a javításra várni vagy két • hetet. Ha „lerobban” a kerti traktor, olyannyira, hogy moz­díthatatlan, akkor vontatót kell szerezni, mert többnyire csak a városba behúzatva re­mélhető a javítás. Vagy el­képzelhető ama bizonyos fa­lusi ezermester jóvoltából is, aki miért ne csinálná meg — diktálja ezt saját érdeke és a megrendelő érdeke is; ám e kettős érdekre mindeddig nem volt különösebb tekin­tettel a hatóság. Érthető. A kontármunka, az iparengedély nélkül végzett munka —, ha egyszer nincs meg az az en­gedély — a hatóság által nem szívesen látott tevékeny­ség. A tanács csak a számá­ra mérvadó jogszabályok sze­rint Ítélkezhet és értékelhet... A kormány mostani dönté­se — amely szerint az alacso­nyabb jövedelmű kisiparosok a jövőben kedvezőbb adófel­tételek mellett működhetnek — nagy lépés a szolgáltatás­fejlesztéssel kapcsolatos ko­rábbi határozat megvalósítása irányában. E döntés értelmé­ben az alacsonyabb jövedel­mű kisiparosok, több évre szólóan változatlan adó fize­tésével tehetnek eleget adó­zási kötelezettségeiknek. Ma­gyarul: érdemes vállalkozni, s ha valaki elszánja magát a vállalkozásra, akkor lehetősé­ge nyílik „bevezetni” az üz­letet. Az adóhatóság lojális. Beszámítja a kezdeti nehézsé­geket, megértőén kezeli az el­ső esztendők hullámzó üzlet­menetét, közvetve lehetőséget ad a műhely jobb felszerelé­sére, a vevő-, illetve a meg­rendelőkor kiépítésére. A kormány döntése alapján a pénzügyminiszter részletes végrehajtási rendeletet ad ki, amely az adómegállapítás el­járási szabályait is egyszerű­síti. S ez nemcsak a kisiparo­sokat érinti majd, hanem például a magánkereskedőket is, akiknek léte, működése megint csak a kistelepülések ellátása szempontjából a leg­fontosabb. Mert nem biztos, hogy a kisfalvakban, kis­városokban csakis a nagyke­reskedelmi vállalatok „bolt­egységeinek” kell működniük (mely egységek áruellátása olyan, amilyen, adminisztrá­ciója viszont kíméletlen kö­vetkezetességgel igazodik a „központ” előírásaihoz; mű­ködésük már csak ezért is ne­hézkes.) Egy magánzöldség­bolt, egy magán-vegyeskeres- kedés, uram bocsá’ egy ma­gánpékség adott esetben cél­szerűbb, rugalmasabb, min­denki számára hasznosabb, kifizetődőbb vállalkozás le­het. Egy feltétellel: ha e kis­kereskedők árubeszerzési le­hetőségeit nem nehezítik kü­lönböző megkülönbözteté­sekkel. Ha az áruellátásért — s egyáltalán a magánkis­ipar és kiskereskedelem mű­ködéséért — felelős intézmé­nyek és szakemberek is fel­ismernék azt, ami a kormány határozatából egyértelműen kiderül: ösztönözni, segiteni kell a lakossági szükséglete­ket kielégítő kisiparosi és ma­gánkereskedői tevékenységet. V. Cs. | NÓGRÁD — 1980. november 10., hétfő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom