Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-07 / 262. szám

Sinkó Ervin: Szemben a bíróval (Részlet) Szemben a bíróval, Íme azon veszem észre magam, hogy nem tudok magamról beszélni, anélkül, hogy ne a világról beszéljek. Nem lehet másképp, nyilvánvalóan. Mi a Világban; azt is jelenti, hogy a világ mibennünk. Mi a lö­vészárokban, azt is jelenti, hogy a lövészárok bennünk. Ez ellen lehet küzdeni. Talán le­het börtönben is ülni, és nem a börtönfalakat, hanem a meg­nyílt mennyeket látni. Ez azonban csak eksztázis, és minden eksztázis csak mint egy vasárnapi kirándulás, a városból a szabadba: a vasár­napi elragadtatásunkban is determinálóan benne lesz, hogy ott van mögöttünk a vá­ros. Senki se kivétel, s nem lehet másképp, nyilvánvalóan. Mindenki, aki magáról be­szél, a világról is beszél; ta­lán nincsen bűn, amely — egy másik aspektusból —nem vád is. A háborút a kapita­lizmus produkálta, a II. In- ternacionálé nemcsak félre­állt az útjából, hanem pártjai háborús pártokká lettek — de ezenkívül, mint minden kol­lektív bűnnel, a háborúval szemben is, mindenki, aki részt vett benne, nemcsak vádló, hanem személy szerint éppúgy vádlott is, mint én, aki némán vigyázzállásban néztem végig a két katona- szökevény kivégzését. Az úr­rá lett bestiáról elhittem, hogy mindenható. Lehetett nem an­nak hinni? Nem vallott min­den, de minden arra, hogy ez a legbiztosabbnak látszó ígé­reteket is elnyelő gyilkos ká­osz, ez maga az egyetlen reá­lis, mindig visszatérő „törté­nelem”? Nem egy elsüllyedt világból felhangzó fájdalmas harangszóként haltak el az olyan ritka, az örök emberi értékek mellett hitet valló hangok, mint a Romain Rol- landé? S nem éppoly tehetet­lenek voltak, mint mi ma­gunk? Mindez igaz, s mind­ezt akkor is tudtuk, s mégse lehetett „embernek, lenni az embertelenségben” anélkül, hogy az ember ne érezze magát személy szerint is két­ségbeesetten és szégyenletesen bűnösnek. Újsághíreken túl, melyekből alig lehetett tájékozódni, a bukovinai fronton tudtam meg, hogy mi a bolsevizmus. Alig pár száz lépésre voltak tőlünk az orosz lövészárkok, s a fegyverszünet idején mind gyakrabban jöttek át hoz­zánk s hozták át gépfegyve­reiket orosz katonák nekünk egy-egy falat kenyér vagy fél liter rum reményében. A mi tisztjeink csak mulattak a fur­csa látogatókon, akik rettene­tes rongyosak és oly pisz­kosak voltak, hogy a mosoly­gó arcukban megvillanó fe­hér foguk meglepetésként ha­tott. Egy ilyen óriás orosz magyarázta meg nekem éle­temben először Lenin jelentő­ségét. Se én, se akik körülöt­tem álltak, nem értettünk egy szót sem oroszul, de a másik, az orosz, kézzel-lábbal, irtó erőlködéssel meg akart vala­mit magyarázni nekünk. Vég­re megtalálta a módját Az óriás ember a hatalmas kar­jával rajtam kívül még ket­tőt egyszerre átölelt, magához szorított bennünket s úgy is­mételte: „Lenin, Lenin...” Má­ig énnekem se szóval, se írás­ban ennél Jobban nem ma­gyarázták meg Lenin prog­ramját Mielőtt még tudni lehetett, hogy objektíve mit tud majd megvalósítani a bolsevizmus, máris nagyot tett: a puszta megjelenésével, amal, hogy volt és lehetett, megtörte a gonosz varázst. A passzív, kontemplativ pacifizmusnak, mely tehetetlen vágy volt, cselekvésre mutatott lehetősé­get, a kilátástalan sötétbe vi­lágos rést hasított, mert az orosz proletariátusban megfog­ható és megvédhető testet ölt­ve itt állt sírjából feltámad­va a nemzetközi forradalom, a világot megváltó proletariá­tus holtnak hitt ideája. És olyan világosan, mint még so­ha, mert soha olyan eklatán­sán, mint a háború elleni har­cában, nem látszott meg, hogy az emberiség legszentebb ér­dekeiért való harc egybeesik a proletariátusnak a maga fel­szabadításáért vívott harcá­val. Mikor kiadták a paran­csot, hogy nem szabad az orosz katonákkal fratemlzálni, ak­kor már késő volt. Akkor már tudtam, hogy a szocializ­mus túlélte a szociáldemokrá­ciát — és egyszerre a világ megint érdekes lett, érdeke­sebb és ígéretesebb, mint va­laha. S mikor a monarchia részekre bomlott, éa Németor­szág köztársaság lett, az első pillanatban az orosz prófécia beteljesedésének első fázisa­ként jelent meg. Minden a há­ború alatt felgyűlt kétségbe­esés egeket verő optimizmus­ba csapott át, mikor a kato­natisztek maguk tépték le a csillagjaikat, s éljenezték meg a forradalmi Károlyi-kormány hadügyminiszterét, aki az örömmámoros éljenző töme­geknek az* kiáltotta oda: „Nem akarok többé katonát látni r S mikor kiderült, hogy amit 1918 októberében átél­tünk, az nem annyira forrada­lom, mint az ententeimperia- lizmusnak a középhatalmak imperializmusa felett való győ­zelmének, a frontok összeom­lásának a következménye volt, akkor kétségtelenné lett a fel­adat: ami látszat volt, azt va­lósággá tenni, elindulni az orosz prófécia, az emberisé­get a háborútól, erőszaktól, és kizsákmányolástól minden időkre felszabadító világfor­radalom megvalósítása felé. Tatyiána Bek: Újra s újra ( a papával Újra, s újra a papával Beszélgetek éjjelente. Olyan nagy posztókabátban, Mintha a KAPP korszakában. Rákiáltok: „Sapka fejhet” De már csak a Létbe habja Tükrözi kedves szemét. Krumpliorr és cigaretta. „Megváltozott már a lcép” —, Hajtogatom egyre még. Friss halmocska a hidegben... Csendes-furcsán mondom ezt el: — Volt <5 bárki, vándor-bajnok, lstend tudj, hány ügyben harcos, Megítélned — nem neked kell! Nyflaog Balázs fordítása Kényt Katalin rajra JanuszOseka: Az elbeszélés témája A könyvespultnál álló tö­megben láttam meg őt. Egy gyönyörű szőke hajú, kék szemű lány. — Bocsánat — szólítottam meg —, nem tudna egy kis időt szentelni nekem? Csodálkozva vonta fel sze­möldökét és gyanakodva né­zett rám. — Nem, nem — siettem megnyugtatni —, nem arról van szó, amire maga gondol. Tisztán irodalmi kérdésről van szó. Tudja, én író va­gyok ... — Maga könyveket ír? — Kíváncsian nézett rám. — Általában igen —mond­tam —, de sajnos, az író út­ja sincs mindig rózsákkal te­lehintve ... — Kijöttünk a könyvesboltból. — A legna­gyobb nehézség — folytattam — a papírhiány. És amíg üzembe nem helyezik az új cellulózkombinátot, aligha fog észrevehetően javulni a helyzet. Egyelőre az alkotó- művészeknek évekig kell vár­niuk műveik megjelenésére. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy lépéseket teszek annak érdekében, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljek az olva­sókkal. — Hogy érti ezt a közvet­len kapcsolatot? — csodálko­zott. — Ha megengedi... — mo­tyogtam —, most éppen a há­zam előtt vagyunk ... Talán, ha bemennénk egy percre, és ott bent nyugodtan ki tud­nám fejteni módszerem lé­nyegét. Ismétlem, a papírín­ség miatt van az egész. — És ez illő? — ijedt meg a lány. — Nem értem, ml zavar­hatná magát — siettem meg­nyugtatni. — Hiszen csak a kiadók papírellátási zavarai­ról van szó. Néhány perccel később már a kabátját segítettem le ró­la kis lakásom előszobájában. Szemmel látható megköny- nyebbüléssel engedte. — No és mit fogunk csi­nálni? — kérdezte gyanakod­va. — Hát tudja, valahogy sze­retnék a papírhiány ellen harc­ba szállni. És ezért elhatároz­tam, hogy szóbelileg mondom el az olvasóknak azt, amit a könyvemben kellett volna megírnom. — A, igen... — Hangjába némi csodálkozás vegyült. — Ez bizonyára nagyon ne­héz ... — Igen, kedves olvasó. De nem titkolom: a kiadókkal sem mennek valami túlságo­san könnyen a dolgok. Maga el sem tudja képzelni, hogy mennyit tudnak vacakolni a szerkesztők, belekötnek min­denbe, és kínozzák az em­bert... Remélem, nem utasít vissza egy kupica konyakot? — Inni fogunk? — ijedt meg a lány. — Ki beszél itt ivásról? — csodálkoztam, miközben ki­töltöttem a konyakot. — Csu­pán az irodalmi folyamat ked­vező körülményeinek a meg­teremtéséről van szó. Mint bizonyára sejti, egy olyan író anyagi helyzete — aki szóbe­li módszert kénytelen alkal­mazni — elég nehéz. No, de én nem spórolok az irodalmi folyamaton. Épp ezért — ne vegye hencegésnek — csak Napóleon-konyakot veszek... — És mondja — kérdezte váratlanul a lány —, férfiak­nak is el szokta mesélni a műveit? — Megpróbáltam — vallot­tam be. — De nem bírtam anyagilag. Egy női olvasó megiszik egy pohárkával. Mondjuk kettővel.' Ritkán há­rommal. Ám egy férfinembé- li olvasó úgy szívja magába a szeszt, mint a szivacs. Ezt egyetlen irodalmi költségve­tés sem bírja ki. Kiváltképp — mint már mondottam — a mai papírgondok közepette.,. És aztán, benyakalván egy fiaskával, a férfi elvesziti a cselekmény fonalát, és telje­sen közömbös számára, hogy miről mesélek... — Egyszerűen el vagyok ragadtatva magától! — Kiál­tott fel lelkendezve a nő. — Hát akkor engedelmével, kezdjük el az irodalmi folya­matot — mondtam és köze­lebb húzódtam hozzá. — Íme az elbeszélésem témája: a férfi író. A nő olvasó. Talál­koznak egy könyvesboltban egy papirínséges időszakban. A férfi lefizetvén a maga obulusát, azon buzgólkodik, hogy harcba szálljon a ... Amikor kikísértem a taxi­hoz, már késő éjszaka volt Felsóhajtottam és előre kifi­zettem a taxit. Másnap újra elmentem a könyvesboltba. S miközben a tömegben egy könyvbarát egy új női olvasó után kutat­tam, arra gondoltam, hogy minden író arról ábrándozik, hogy művét sok példány­számban adják ki. Sajnos, az én módszeremmel sokról sző sem lehet... Juhász László fordítása ★★**Ticá*-*^*á*^»***^m-**<ráán>r******árá-«r**-árAA»»**»áá<í***-Aa******ááááAa*áAAAá*AA*AA*»**á*á*áá-*>«*AáááááAitá*il»ááááA**A**áa*»*á:***ááá*Aá***á**­Pillanatfelvételek a barátságról H ideg, csípős nfl fodra»; za a Finn-öböl szürke víztükrét, a partra ve­tődő fáradt hullámok falán­kon nyaldossák a petrodvoreci hajókikötő mólóljának kövét. A parton Is finoman porzik, arcunkba permetez az október , eleji borongós vasárnapon. A riporterszerencsét emlegetik a szocialista országok újság­írói XVII. nemzetközi sze­mináriumának résztvevői. Reggel a rádióból tudtuk meg, hogy a szokatlan időpontban az arany színében pompázó szökőkutak az Idén talán utol­jára, újra duruzsolnak né­hány óráig. Ezrek csodálják a halk csobogást, kattognak a fényképezőgépek. Vladislav Füle, a bratislavai televízió tanácsadója — néhány évig a CTK hírügynökség budapesti tudósítója volt, kitűnően be­szél magyarul is, így aztán az első naptól kezdve számunk­ra csak Lajos maradt — forró kávék társaságában magya­rázza, mennyire megragadta a Szovjetunióban a történelem tárgyi emlékeinek gazdagsága, de még inkább, ahogy azokat a mának bemutatják. Friss él­ményeket elevenítünk fel, a Vlagyimir! Dmitri 1 székesegy­házat, a szuzdali műemlékfa- lut, amely hangulatában he­lyenként Hollókőt idézte, Jasz- naja Poljanát, ahová Lev Tolsztoj tisztelői zarándokol­nak, Tulát s nem utolsósor­ban az Andrej Rubljov ikon­jait őrző Zagonszkot, ahol vendéglátóink a XV—XVIII. •század építészeti remekeit felsorakoztató kolostoregyüt­tesben megízleltetták velünk, milyen a pravoszláv egyházi szertartás. A nemei és tün­döklő ikonokkal borított falak közötti teret fiatal papok kó­rusának messneaengő dallamai töltötték ki, a misztikus fél­homályban karcsú gyertyák imbolygó lángjai gyér fényt szitáltak... Lajost Idegenforgalmi, műemléki tűnődéseiből tüze* ritmusú fúvószene zökkentet­te vissza a petrodvoreci dél­ei óttbe. A gömbölyű, sárga ka­vicsokkal borított ösvényen, az őszbe csavarodó csupasz fák alatt komor arcú egyenru­hás tengerészek masíroztak. Tengerbe veszett matrózok emlékére emelt obeliszkhez vo­nultak koszorúzni. A bratisla­vai kolléga a hangokat te­nyérnyi magnetofonján rög­zítette. Később, amikor ma­gánakcióba kezdünk, s vissza Leningrádba a kényelmes Ika­rus autóbusz helyett, a nem kevésbé kényelmes, de gyor­sabb és izgalmasabb „Meteor” szárnyashajót választjuk, a fedélzeten a pattogó indulót lepörgette. A tenger nyugodt volt, az engedelmes hajó orra maga­san kiemelkedett, a horizon­tot hasogató sirálycsapatok, hintázó bólyák mellett suhant el, majd a vizen mély baráz­dát szántó teherszállító uszá­lyokat hagyott maga mögött. A Néva széles torkolatánál a dokkokban már télre készítet­ték a vízijárműveket. Tódor és Bóján, szófiai kollégák, le­gyintettek. Néhány napot a múlt héten északon, Mur- manszkban töltöttek egy ha­lászati szövetkezetben. „Azok a hajók! Azok a kikötők!” — esküdöztek. Arcukon a fá­radság, Kaemfaéjaik csikorog­tak az álmosságitól, mert rá­adásul hajnalban kicipeltek a felnyitott Néva-hidakhoz. Ha­zafelé fázva, pihegve egy au­tóbuszt „térítettünk” el útvo­nalától szállodánkig. A gépko­csivezető kíváncsiskodott: — Merre jártak? — Megnéztük, hogyan nyitják fel a hidakat! — Értetlenül motyogta: — Megnézték? Minden éjszak^ így van! — mintha azt kér­dezte volna csodálkozva, ml van ezen bámulnivaló? A Szmolnij előtt a lenin- grádi városi pártbizottság kép­viselői vártak bennünket. Hangtalanul haladtunk a le­gendás, hosszú folyosón, tisz­telegve a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom és Lenin emléke előtt Nguyen Dang Phattal Moszkvában egész délutánt bolyongtunk a for­radalom múzeumában. A Hanoiiban dolgozó újságíró az épület másik kiállítótermében az útikalauz szerepére vállal­kozott Természetes, hiszen a tablók, a képek a Vietnami Szocialista Köztársaság múlt­járól, jelenéről beszéltek. Kör­ben egy nép küzdelmének hi­teles krónikája. Házilag esz- kábált partizánfegyverek, amelyeket francia, amerikai zsoldosokkal szemben hasz­náltak dzsungelháborúban, arrébb harckocsi-, repülő­gépmakettek, a korszerű viet­nami néphadsereg felkészült­ségéről tanűskodók. Phat sokáig álldogál a ha­talmas felvétel előtt. Törékeny mlliclstalány nálánál két fej­jel magasabb, kifejezéstelen tekintetű kínai hadifoglyot ki­sér. Kezében automatafegyver. „Az erő!” — akarom mondani, de szavaival megelőz. — A feleségemre hasonlít Amikor otthonról eljöttem, már rosszul érezte magát — mondta csendesen. — Mi történt? — Nincs semmi baji Az el­ső gyereket várjuk. Vagy ta­lán meg is született... Nem tudom, majd ha hazaérek — nyugtatgatja saját magát Már két és fél hete, hogy együtt vagyunk. Most említette elő­ször. — Majd meg írom 1 — zárja le a tárnát. A múzeum kijá­ratánál szokatlanul cigaret­tát kér. Ritkán gyújt rá, a látottak felkavarták. S megle­het, a pici már otthon gőgi- csél. Amikor valamelyik este fel­tálalom történetét Viktor Tyelpugov író lakásán, fele­sége Nagyezsda Nyikolajev- na, a Szovetszkaja Lity era túra szépirodalmi rovatvezetője^ is­mét kéri, mutassam meg a srácok fényképét. Nézi a fo­tográfiát, amelyről füligszáj lurkók mosolyognak rá. Át­megy a dolgozószobába, hosz- szasan matat, míg végül egy könyvvel tér vissza. Mesekönyv. Bordó, kemény kötésben, csodálatos színes képekkel. Az elefánt kaland­jairól, a rakoncátlan kis zsi­ráfról. — Tizenkilenc évvel ezelőtt ebből meséltünk a lányunk­nak. Nincs már szükség rá, de megőriztük. Vidd el a fia­idnak! — rakta elém az asz­talra a gondosan megőrzött családi ereklyét Irina, a lá­nyuk, jövőre már színésznő, előbb tért haza holtfáradtan, látva habozásomat, szemé­vel biztat, fogadjam el. Meg­egyezünk, néhány évig magyar gyerekek hallgatják majd e meséket, s amikor Tyelpu- govék unokája megszületik, visszahozom. — Nem kell sietni I — mo­solyog Nagyezsda Nyikolajev- na kifejezve óhaját, egyelőre esze ágában sincs gyorsan nagymamaszerephez jutni. Sokáig beszélgetünk. Faggat­nak mi érdekes volt a Pravda, Izvesztyija, TASZSZ szer­kesztőségeiben, merre tart a magyar irodalom, miután ér­deklődnek a magyar fiatalok? A nyolcadik emeleti, három és fél szabás lakásban az elő­szobából terebélyes társalgó nyílik. Modem otthon, ké­nyelmes, mondják nemrég ad­ták át. Ez az „írók háza”, az irodalmárok költöztek egymás­hoz közel. Az asszony, arcán a szűnni nem akaró mosoly- lyal a függönyhöz hív. A szomszéd épület egyik kivilá­gított ablakát mutatja. — Ha jé a szemed, látha­tod Luis Corvalánt! Viktor a késői órákban el­kísér a Proszpekt Mira met­róállomásig. Elhárítanám, odatalálok egyedül, de nem engedi. Egyébként is sétálni I szokott, hogy klszellőztesse te jét, aztán kézirat várja. Reg­gelre ígérte. Hozom a mese-: könyvet i*. Másnap csörög a telelem. Régi ismerős, Vitalij Vaszil- jevlcs Bannyikov. A meglepe­téstől néhány másodpercig keresni kell a megfelelő szót. A kemerovól könyvkiadó igazgatója egy hétre érkezett Moszkvába. Közös ismerő­sünktől kapta a telefonszámot. Az Ukrajna Szállodában talál­kozunk. — Pakolsz azonnal és me­gyünk Szibériába! — ölel át tréfálkozva, aztán máris Ke­merovo és Nógrád megye kap­csolatára terelődik a szó, pon-' tosabban a barátság újabb ál­lomásait megörökító könyvre. Megbeszéljük, hogy a könyv­kiadás sem mentes a bürokrá­ciától, salgótarjáni ismerősök: hogylétéről érdeklődik. Ami­kor egy hét múlva kikísérem a repülőtérre, nevetve kérde­zi meg: — Télen Kemerovó- ban, most Moszkvában talál-- koztunk! Legközelebb Salgó-; tarjánban! E lkések az előadásról^ amelyet a Lomonoszov Egyetem újságíró fa­kultásán tartanak. El kell mondani a Kemerovóhoz fű­ződő barátságot, így aztán gyorsan megtudják lengyelek, bolgárok, csehek, németek, á két megyét a „druzsba" meny-j nyi szála fűzi össze. A búcsú napján félórát ál-’ lünk egymás mellett. Mind-’ annyian. Dolgoznak a fényképezőgép pék. M. Szabó Gyűl» NÓGRÁD - 1980. november 7., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom