Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-07 / 262. szám
ÚTONJÁRÓ Csak emberi kapcsolatok vannak... Életünk mindenoldalúan meghatározó munkában, a kulturálódás ezernyi ágában, a nevelésben, a szabad idő eltöltésében napjainkban erős hangsúlyt kapott az úgynevezett emberi tényező szerepe. Más szóval azt is mondhatnánk: életünk legnagyobb tartalékai magában az emberben vannak. A hangsúly figyelemre méltó éppen akkor, amikor világviszonylatban is a valóságos energiatartalékok feltárása, az energia takarékos felhasználása az egyik legfőbb cél, és az energiapocsékolás az egyik legszorítóbb gond mindenütt. És akkor hangsúlyt kap, az élet úgyszólván valamennyi területén, az emberi tényező — maga az ember, rendkívüli sokoldalúságával. Az emberi tényezőt akár egy bankhoz is hasonlíthatnánk, amelyben minden ügylet, kapcsolatban áll egymással (a pénz mozgása) és ahonnan nem lehet kivenni többet, mint amennyit betétként elhelyeztünk, legfeljebb az előbbi mozgás eredményeként létrejövő kamat az, amit már maga a „tényező” produkált a sajátos törvények alapján. tés tudományáról, az empátiáról!). Az együttrezgés, ahogy az író kifejezi, az értelmi és érzelmi összhang, amely az emberi kapcsolatokat, azok tartalmát és minőségét meghatározza, valóban nem mindenütt érvényesül egyformán. A rohanás, a túlzott leterhelés, amelynek nagyon nagy részét maga az ember veszi magára, azután az ebből is következő nagyon is egysíkú, alkalmi, tartalmatlan és türelmetlen emberi kapcsolatok nem kedveznek az emberi tényező szérepnöve- kedésének. A sekélyes kapcsolatokban nincs helye a másik megértésének, vagy például az egyediség, a sajátosság kellő figyelembevételének. Pedig talán éppen ezekre kellenne jobban odafigyelnünk, mert éppen ezekben az „egyediségekben” található meg maga az ember, mint tényező... Különféle hivatalos és fél- hivatalos, meg nem hivatalos találkozások győzik meg az embert arról, hogy például az emberi kapcsolatokban fellelhető gátakat egyre többen ostromolják. Hogy nem csupán az emberi közösségek, a közös akarat szervezetei — hanem, szaknyelven szólva: o személyiségek is keresik megváltozott életünkben azokat a kapcsolatokat, amelyek embert emberhez köthetnek, túl az érdekeltségen és a munkahelyi, úgynevezett formális kapcsolatokon. Ma, amikor valóban tapasztalható bizonyos mértékű önzés és közömbösség — különösen értékesek lehetnek az ellentétes erőfeszítések, a kedvező tendenciák. A költő, Gyurkovics Tibor egyik versében ezt így fejezi ki: csak emberi kapcsolatok vannakEzt kellett volna idéznem, (ha akkor és ott eszembe jutottak volna a felelősséget is hangsúlyozó gondolat,) amikor az egyik , nógrádi termelőszövetkezet elnökének véleményét hallgatva azonnal nem találtam magyarázatot: a fiatal szakemberekben, azokban akik nemrég végezték el a főiskolát, egyetemet, mintha több lenne az „antiszociális elem”. Ugyan mi lehet ennek a magyarázata? Mármint annak, hogy ez az ugyancsak nem öreg munkahelyi vezető ilyen tapasztalatokat gyűjtött össze?! A szakember véleménye is figyelmeztet a tennivalókra (Buda Béla nem csupán szakembereknek készült új könyve az egymást megéri Míg egyfelől a szakemberek figyelmeztetését hallgatjuk például arról, hogy gyakrabban kellene megkérdezni egymástól „miért"? azaz, hogy valamit miért teszünk meg, vagy miért nem teszünk meg, (s ebben bizony kellően magvas igazság rejtőzik!) másfelől viszont a cselekvés eredményei hatnak ránk, ha nem is megnyugtatóan, de mindenesetre reményt- keltően, már ami a közeli és távolabbi jövőt illeti. Igaza lehet mégis a költőnek: csak emberi kapcsolatok vannak, még a negatívumok sem tekinthetők másnak. A beleérzés, a másik ember iránti érdeklődés ma újabb és újabb formákkal gazdagítja a gyakorlatot. Szinte hihetetlen (máshoz szokott külhoniak szemében hihetetlen kizárólag) eredményeket ér el az a fajta emberi kapcsolat. amely képes arra, hogy úgyszólván tisztán közösségi erőből sokmilliós értéket hozzon létre! És ebben az úgynevezett „antiszociális lények” is részt vesznek, nem kis arányban! A magyarázat alighanem a közös érdekeltségben rejlik legelső sorban is, azután a „bevett szokásban”, amelytől eltérni igazán nem ildomos. A fiatalok értelmi nevelése lehet a szövetkezeti elnök által tapasztalt jelenség igazi „okozója” (ha ez a helyes meghatározás egyáltalán). Az ugyanis, hogy az esetenként és helyenként túlszervezett keretekbe nehezen illeszkednek be, ez azonban nem a fiatalok hibájaAz emberi tényező a munkahelyi kapcsolatokban elsősorban az a tartalék, amely a jobb. az ésszerűbb munkát képes megvalósítani, ha ennek a tartaléknak a feltárására megfelelő „mechanizmust” (helyenként nyilván eltérő módszert, vagy mit) sikerül kialakítani. Érdekes viszont az a törekvés, amelyet egyre szélesebb körben tapasztalhat az ember a közművelődés területein. Nemrégiben az egyik dunántúli város munkás-művelődési házának vezetőjét kalauzolva eljutottunk a salgótarjáni megyei művelődési központba is, ahol az alkalmi beszélgetőpartnerek egymást szinte túllicitálva sorolták a mai közművelődési gyakorlat vélt és valós hibáit, sürgetve annak a szemléletnek a gyakorlati megvalósítását, amely elsősorban a valóban meglevő közösségi érdeklődésekből, igényekből indul ki, amikor a művelődés céljait meghatározza, bármilyen „alacsony” legyen is az az igény. Ezen a „mértéken” persze elsősorban, mégis a talán a néha szokatlan tartalmat kell érteni. Vagyis az embereik sajátos érdeklődési köreire érdemes gondolni, akárcsak az uborkatermesztést illetően is! Az emberi kapcsolatok sokfélesége megmutatkozik például abban, ahogy városi körülményeik között két-három család, éppen az empátiás kölcsönösség alapján, szoros kapcsolatot tart (általában ez a kapcsolatszám az érvényes a gyakorlati kutatások szerint), de megmutatkozik olyan újmódi területen is, mint az üdülőkertek, ahol úgyszólván a régi faluközösség hangulata és tartalma tért vissza — egyre nagyobb méretekben. Ezek a kapcsolatok figyelhetők meg az idősek körében, a már működő, máshol meg a kedvező tapasztalatok nyomán tervezés alatt levő — napközi otthonokban, amely az együk legszerencsétlenebb elnevezése ennek a nagyon humánus tartalmú intézménynek. „Miért?” — ezt azonban igazán érdemes lenne gyakrabban megkérdezni egymástól. Akkor is, amikor a salgótarjáni garzonház tövében együtt üldögélő öregekről van szó: akkor is, amikor az osztály legrosz- szabbnak ítélt (vagy elítélt?) gyermekeinek feltűnést keltő viselkedéséről; a házasságok felbomlásának egyre nagyobb gyakoriságáról, de akkor is, amikor az embert és másokat is gazdagító úgynevezett szenvedélyről, a közösséget kereső, a közös magatartás erősítését szolgáló munka valóságos indítékairól van szó. De akkor igazán nem félfüllel, félszívvel, „félteké- nyi” értelemmel kell meghallgatni a választ. T. Pataki László Évzáró taggyűlések előtt a párta la pszervezetek Interjú Sándor Lászlóval, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályvezetö-helyettesével A pártalapszervezetek évzáró taggyűlésre készülnek. A pártszervezeteknek ez a megmozdulása közvetlen huszonegyezer párttagot érint a megyében. De a sok ezer párton kívüli dolgozó érdeklődését is jogosan váltotta ki. Az évzáró taggyűlések ugyanis nem elvont, úgynevezett belső kérdésekkel foglalkoznak, hanem életünk minden kérdésével, a dolgozók legszélesebb rétegeit érintő hétköznapi tetr tekkeL Az előkészületek már megkezdődtek. A tapasztalatok azt igazolják, hogy az alapszervezetek vezetői gondosan készültek e munkára. A fő tennivalók azonban még hátravannak. Ezeknek a feladatoknak a jobb megismertetése érdekében, a munka maradéktalan végrehajtásának elősegítésére, tehát az évzáró taggyűlések lefolytatásának megkönnyítése érdekében beszélgetett munkatársunk Sándor Lászlóval, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának helyettes vezetőjével. Kérdés: — A pártalapszervezetek életében hagyományos az évzáró beszámoló taggyűlés. Ebben az évben miben különbözik ez a munka a korábbi évek hasonló tartalmú párttaggyűléseitől? Válasz: — Az év végi beszámoló taggyűlések fő tartalmi és szervezeti követelményei közel egy évtizede alakultak ki. Évenként új elemekkel gazdagodott, az alapszervezetek életének szerves részévé vált. Pártszervezeteink, az irányító pártszervek gazdag tapasztalatok,' jelentős eredmények birtokában kezdhették meg az idei beszámoló taggyűlések előkészítését, az alapszervezeti tisztségviselők — közel 200 új titkár — felkészítését. Az idei beszámoló taggyűlések politikai tartalmát alapvetően meghatározza, hogy az alapszervezetek egy évvel ezelőtt átfogóan értékelték működési területük fejlődését, a pártéletet, feltárták az eredményesebb munkát gátló tényezőket, valamint azt, hogy az idei év nagy része a XII. kongresszus határozatának megismertetése, megértetése és végrehajtásának megkezdése jegyében telt el. A mostani beszámoló taggyűléseken nem szükséges minden részkérdésre kiterjedően mély elemzést végezni. Inkább azt kell értékelni, hogyan sikerült a kongresszusi határosat szellemében kiala- itííani a helyi tennivalókat Erre hogyan tudták mozgósítani a párttagságot és a pár- tonkívülieket. Ennek eredményeként milyen pozitív irányú elmozdulások történték az életben és melyek azok a gátló tényezők, amelyek megszüntetésére több figyelmet kell fordítani. E követelményeket szem előtt tartva a felkészítés folyamatában ösztönöztük az alapszervezeteket, hogy a vezetőség beszámolójában működési területük sajátosságának megfelelően bátrabban súlyozzanak, kapjanak nagyobb teret a párt- és társai dalmi élet helyi kérdései közül azok is, amelyek nagyobb tömegeket foglalkoztatnak. Minden alapszervezet vezetőségének fokozott felelőssége, hogy a kongresszusi irányelvek vitája során elhangzott javaslatok gyakorlati hasznosításáról most számot adjon. Természetesen a beszámoló taggyűléseken — a korábbi évekhez hasonlóan — kiemelt figyelmet kell fordítani a gazdaságpolitikai feladatok végrehajtására, elsősorban a gazdálkodás minőségi paramétereinek alakulására, a pártszervezet, a kommunisták ez irányú tevékenységére, a szocialista munka- verseny-mozgalom lehetőségeinek kihasználására, a végrehajtás személyi feltételeinek javítására. Az idén is szükséges értékelni a párttagság ideológiai, politikai fejlődését, a pártegységet, a pártmegbízatások teljesítését. Különös figyelmet fordítsanak a párt szövetségi politikája erősítését szolgáló, tömegszervezetekben teljesített pártmegbízatásokra. Azt szeretnénk elemi, hogy az idei beszámoló taggyűléseken a vezetőségek előterjesztései széles körű előkészítésen, a párttagsággal folytatott személyes elbeszélgetések tapasztalatain alapuló reális, tényszerű értékelések legyenek. Kérdés: — Az előbbiekben szólt arról, hogy egyéni elbeszélgetésekre is sor kerül a párttagokkal. Ezektől a beszélgetésektől mit várnak a pártvezetöségék? Válasz: — A párttagsági könyvek cseréjének egyik fontos tapasztalata — ezt a kongresszusra történő felkészülés tanulságai is megerősítették —, hogy a párttágság igényli az eszmecseréket politikánk, társadalmi életünk, a helyi pártélet kérdéseiről. Pártszervezeteink a rendelkezésükre álló, viszonylag rö- videbb időn belül is felelősséggel készítették elő a személyes beszélgetéseket, jelentős részüket már le is bonyolították. Elsőrendű célunk, hogy a beszélgetések tovább erősítsék a párt egységét, a vitás kérdések megválaszolását. Segítsék a párton belüli őszinte, nyílt légkör általánossá válását. Az év folyamán lezajlott választások tapasztalatai alapján is bízunk abban, hogy a konzultációk jól szolgálják a közérdekű problémák megoldását, a párt előtt álló feladatok végrehajtását. A vezetőségeknek ugyanakkor alapvető kötelessége, hogy segítse tagjai problémáinak — személyes jellegű gondjaiknak is — rendezését. Ez a kölcsönösség A szovjet kultúra napjai rendezvény- sorozat keretében nyílt meg a Műcsarnokban — és tart nyitva november 23-ig — a mai szovjet iparművészetet bemutató kiállítás. Reprezentatív tárlat ez az iparművészetnek abból az ágából, amely a lakás- és épületdíszítést tűzte célul. Arról tanúskodik, hogy a szovjet iparművészet mélyen emberközpontú céljában, és ábrázolásainak témájául is gyakorta választja az embert. Egyetlen példával illusztrálva e gondolatot: Borisz Migal Főútvonal című textilje kétszer három méteren valóságos ódát zeng a hazaszeretetről. A többféle technikát felvonultató textil középen elválasztott, jobb és bal felső oldalán mély távlatot nyitó fenyőerdőt mutat be. A két erdő formailag azonos, ám egyik a másik negatívja. .A kép előterében két sínpár fut, amelyek között állunk. Azáltal, hogy a horizont nem a kép közepén, hanem felső negyedében van, s a sínek végtelenben való találkozása a textil mértani középpontjában, még inkább tággá, monumentálissá teszi a látványt. biztosíthatja a párttag és az egész párt érdekeinek egyidejű figyelembevételét Kérdés: — Kérem vázolja, hogy a pártvezetőségeknek milyen előkészületeket kell tenni azért, hogy az egyéni beszélgetések és a pártcso- portülések gazdag tartalommal teljenek meg? Válasz: — Az a véleményem, hogy az előkészületeket a pártszervezetek többsége nem most végzi el, hanem sokkal korábban elkezdte és folyamatosan végzi. Már tapasztaltuk, hogy ott alakul ki tartalmas konzultáció, ott lehet aktivizálni a progresszív erőket legeredményesebben, ahol nyílt, őszinte légkörrel párosul a javaslatok felelősségteljes hasznosítása. A párttagság, de a pártonkívüliek is közvetlenül, a tényeken keresztül érzékelhetik, hogy ők a politika alakítói, mert véleményük beleépül a döntésekbe. A kongresszusi felkészülés idején elhangzott, a párttagság, a megye lakossága nagy részének ésszerű javaslatai a különböző szintű pártértekez- leti határozatokban, a XII. kongresszus határozataiban is hasznosultak. A helyi határozatokban és intézkedésekben szintén testet öltöttek. Mindezek kedvező hatást váltottak ki a dolgozókban, fokozták a párt iránti bizalmat. Ennek a gyakorlatnak megerősítése ma is rendkívül fontos. Fokozni kell ugyanakkor a figyelmet, a megválaszolatlan maradt felvetésekre, minden kezdeményezés hasznosítására. De az irreális igények visszautasítására is. Ehhez az szükséges, hogy a beszélgetéseket, a pártcsoport-értekezleteket levezető • párttisztségviselők megfelelően ismerjék a párttagságot, a dolgozókat foglalkoztató kérdéseket. Az egyéni beszélgetések tapasztalatait felhasználva, a pártcsoportvezetők kezdeményezzék a kollektíva munkájának értékelését, sajátosságainak, problémáinak megvitatását. Ennek keretében vizsgálják meg egyes párttagok tevékenységét, pártmegbízatásaik teljesítését, a pártonkívüliek körében kifejtett munkájukat, a munkahelyi kollektívákra gyakorolt hatását A megítélésben kapjon nagy szerepet a munkaköri kötelesség betartása, a magán- és közéletben megnyilvánuló magatartás is. Kérdés: — Végül szeretnék választ kapni arra, hogy mit vár a beszámoló taggyűlésektől a pártmunka további javítására, a XII. kongresszus határozatainak végrehajtása érdekében? Válasz: A XII. kongresszus határozata is megerősítette, hogy a párt vezető szerepének további erősítése elsősorban a határozatok eredményesebb végrehajtásán múlik. Ebben egyre nagyobb szerepet töltenek be a végrehajtás fő színterein a pártalapszervezetek. önállóságuk, felelősségük fokozása érdekében az elmúlt években is több kedvezményezés történt az irányító pártbizottságok részéről. A jelenlegi körülmények fokozottabban előtérbe állítják az alapszervezeteket, a helyi politikai munka jelentőségét. A beszámoló taggyűlésektől azt várjuk, hogy a párttagság széles körében elmélyítsék a kongresszus határozatának tartalmát, összefüggéseit. A pártegység erősítésével, újrateremtésével tu- datosabbá váljon a helyi tennivalók kijelölésének készsége, a politikai feladatok végrehajtására történő mozgósítás, a párttagság áldozatvállalása. A beszámolók, a taggyűlési viták érintsék, a működisi terület minden lényeges kérdését, foglalkozzanak a dolgozók problémáival, dolgozzanak ki a kollektíva érdekeinek megfelelő programot. B. Gy. Mieal; Főútvonal
