Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-07 / 262. szám
\ I ^ v* fcAAA*-AAA**AA*rAAAAA*AA* ******+* *★*-»♦*★ ***i Forradalom • ( • ( • C - C ■ c • t • c • t ■ ( és béke A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, amelyről ma megemlékezünk, olyan esemény volt, amelyhez hasonlót nem ismer a világ. L min és a bolsevik párt vezetésével Oroszország munkásosztálya még kitaposatlan útra lépett. Hatvanhárom esztendő elmúltával a történelmi egyenleg önmagáért beszél. Az egykor elmaradott cári Oroszország helyén ma szocialista nagyhatalom; az egyetlen szocialista ország helyén, amely puszta létéért küzdött — ma ott a szocialista világrendszer; Európában, Ázsiában, az amerikai kontinensen, mélyek a szocializmus gyökerei. A „harmadik világban” pedig világosan kifejezésre jut annak a vonzásnak ereje, amelyet a szocializmus — az örökölt nehézségek, fogyatékosságok ellenére — világszerte gyakorol. Az októberi forradalom első dekrétuma — egy ezer sebből vérző országban, egy háborúban álló világban — a békéről szólt. Nem volt ez véletlen, nem is pillanatnyi intuíció, hanem annak felismerése, hogy ettől kezdve egy időben, egymás mellett, hosszú ideig létezik majd kapitalista és szocialista rendszer. A fiatal szovjet állam kezdettől fogva a békés egymás mellett élés politikájának érvényesítésére törekedett. Nem volt könnyű dolga. A nemzetközi imperializmus először csak az erő nyelvén akart és tudott beszélni a fiatal szovjethatalommal. Nehéz évek teltek el az első lélegzetvételnyi „szünetig”. Előbb szét kellett verni a külföldről támogatott ellenforradalom fegyveres erejét, s az idegen intervenciót A második világháború előestéjén a Szovjetunió órási diplomáciai-politikai erőfeszítést tett, hogy kialakulhasson a kollektív védelem rendszere, a nemzetek olyan összefogása, amely a hitleri fasizmusnak gátat tud vetni. Nem a Szovjetunión múlt, hogy ez az erőfeszítés sikertelen maradt; a Chamberlainek és Daladier-ek patologikus szovjetellenessége útját állta a józan észnek. Ezek a politikusok, akiknek neve hazájukban ma is a szégyen szinonimája, azt hitték, hogy az agres&zorral való egyezkedéssel, az agresz- szor békítgetésével, a nekik tetsző irányba terelhetik az agressziót; csak Keletre, kizárólag Szovjet- Oroszország felé. Tévedésükért az emberiség nagy árat fizetett. A demokratikus hatalmak — a Szovjetunió, Anglia, Amerika, Franciaország — koalíciója végül a második világháború. vérzivatarában alakult ki, s döntő szerepet játszott a győzelemben. A második világháború után a forradalom békemissziójának megvalósítására sok tekintetben megváltozott körülmények között került sor. Az, hogy feltalálták — és Hirosima, Nagaszaki lakói ellen hidegfejű kegyetlenséggel bevetették — az atomfegyvert, merőben új helyzetet teremtett. Olyat, amelyben —, egy új háború lángjában — elhamvadhat az emberiség. Hasonlíthatatlanul nagyobb lett a tét: a béke védelme, az új világháború elhárítása immár az egész emberiségért, a mai és a holnapi generációkért vívott harcot jelentette. Másrészt viszont az a tény, hogy megszületett a szocialista világrendszer, előrevetítette a lehetőséget, hogy a békeharcot sikerrel lehessen megvívni. Igaz, a második világháború utáni első években az imperializmus még a dullesi szakadék széléhez kényszeríthette az emberiséget. De azután a szocializmus erőinek növekedésével, a nemzetközi erőegyensúly kialakításával párhuzamosan a tőkésvilág felelős kormányférfijai fokozatosan rákényszerültek a békés egymás mellett élés elvének elfogadására. Nem ment ez simán. Olyan folyamat volt, amelyben sor került visszaélésekre, válságokra is. És nem von le semmit az enyhülés mellett felsorakozó nyugati politikusok, .partnereink érdeméből —, hisz partnerek nélkül nincs enyhülés —, ha megállapítjuk: a Szovjetunió, s a többi szocialista ország következetes lenini békepolitikája játszott döntő szerepet abban, hogy a háború erői nem törtek át, s hogy a hetvenes-nyolcvanas évekre az atomháború réme távolabb került az emberiségtől. Mint ahogy elsősorban a szocialista országok türelmes, következetes erőfeszítésének eredménye, hogy Európa viharos történelmének leghosz- szabb békés időszakát éli. A történelmi tanulságok figyelembevételével különösen nagy a jelentősége a Szovjetunió, s a külpolitikáját vele egyeztető többi szocialista ország jelenlegi békepolitikájámak. Országaink számot vetnek azzal, hogy az imperializmus vezető köreiben —, mindenekelőtt az Egyesült Államokban — a politika formálásában növekedett a militarista tényezők szerepe. A SALT befagyasztása, a Carter-doktrína meghirdetése, a NATO rakétahatározata egy-egy útjelzője e veszélyes folyamatnak. Az imperializmus, amelynek természete nem változott, ismét erőfölényre törekszik, kalandor terveket emleget a korlátozott „atomháborúról”. A szocialista országok e nehéz szakaszban —, amikor egyszerre van jelen a nemzetközi életben az enyhülés és a feszültség —, gondoskodtak arról, hogy az erőegyensúly sértetlen maradjon, de változatlanul a politika elsődlegességének lenini tételéből indulnak ki. A háborús hisztéria doktrínájával a békéért és a biztonságért vívott küzdelem megfontolt és felelősségtől áthatott irányvonalát állítják szembe. És azt a közös, eltökélt akaratot, hogy valamennyi békeszerető országgal és az összes békét kívánó társadalmi erővel együtt, mindent elkövetnek az enyhülés vívmányainak megvédéséért, a feszültség csökkentéséért, a fegyverkezési verseny megfékezéséért. Épp ezt az akaratot fejezik ki a szocialista országok javaslatai, amelyek egységes egészet alkotnak, az egyenlő biztonság elvén alapulnak, s olyan nemzetközi atmoszféra kialakítására irányulnak, amelyben a legbonyolultabb problémák politikai megoldását is eredményesen lehet keresni. Elmondhatjuk tehát, hogy ami a Nagy Októberből a legfontosabb, az jelenidejű is. A forradalom első dekrétumának szellemében folytatódik a harc — a nehéz, állhatatos és bonyolult politikai küzdelem — a jövőért, a békéért. h*A*AAAAAAAAAAA*AAAAAÁA AAA'AjrA'A~A"A-AArAAAAAAiAAAJ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Z MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANAupLmkj* XXXVI. ÉVF.. 262. SZÁM ÁRA: 1,60 FORINT 1980. NOVÉMÖtK 7., PÉNTEK Ünnepségek cs Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 63. évfordulója alkalmából Koszorúzás Salgótarjánban, Balassagyarmaton A Nagy Októbert Szocialista Forradalom 63. évfordulója tiszteletére csütörtökön reggel a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonták a Magyar Népköz- társaság állami zászlaját. A gellérthegyi felszabadulási emlékműnél ugyancsak katonai tiszteletadással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját. Az évforduló alkalmából megyeszerte folytatódtak a megemlékezések, ünnepségek, koszorúzások. Az ipari üzemekben, intézményekben rendezett ünnepségeken megjutalmazták a legjobb munkát végző dolgozókat, átadták a törzsgárdajelvényeket. A FÜTÖ- BER nagybátonyi gyárában. tegnap műszakkezdéskor röpgyűléseken méltatták az évfordulót, Kazáron a Lenin-emlékműnél koszorúztak, majd ünnepi gyűlésre került sor, amelyet kulturális bemutató követett. Balassagyarmaton a Lenin-szobornál került sor koszorúzásra, majd a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban ünnepi műsorral köszöntötték a Nagy Októbert. A balassagyarmati, rétsági, pásztói járásokban a hagyományoknak megfelelően az évfordoló előestéjén koszorúzták meg a szovjet hősi emlékműveket, tartottak nagygyűléseket. Pásztón és Palotáson a művelődési házakban politikai plakátkiállítás nyílt. Szécsényben, Dejtáron az ünnep alkalmából létesítmények műszaki átadására került sor. Csütörtökön a megyei pártbizottság székhazában is ünnepséget tartottak, ahol Füssy József, a KISZ Nógrád megyei bizottságának első titkára mondott beszédet. Egyebek között kiemelte, hogy mindazoknak közös ünnepe ez, akik október példáján, abból merítve munkálkodnak az emberiség javára. Méltatta Lenin munkásságát, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom máig érvényes és ható tanulságait. Az ünnepségen G'éczi János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei párt- bizottság első titkára kitüntetéseket és jutalmakat adott át a kiemelkedően végzett politikai munkáért, amelyet az elismerésben részesültek nevében Plachy Péter, a megyei pártbizottság munkatársa köszönt meg. Salgótarjánban, a felszabadulási emlékműnél koszorúzási ünnepségre került sor. Az érdeklődők százai előtt elsőként Géczi János a megyei, Szalai László a városi és Szabó István a salgótarjáni járási pártbizottság első titkárai helyezték el a hála virágait, majd az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet katonai alakulatok képviselőit követően a tanácsi szervek, az ifjúsági szervezetek, a megyeszékhely ipari üzemeinek, vállalatainak, intézményeinek dolgozói, a fegyveres testületek tagjai koszorúztak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 63. évfordulója alkalmából ünnepi beszédet mondott Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Korom Mihály beszéde Felszabadultak a teremtő erők November hetedike a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepe. Ezen a napon emlékezünk ama nagy történelmi esemény 63. évfordulójára, amely a szó igazi értelmében megrengette a világot. 1917. előtt az emberiség sok forradalmat élt át, amelyek so.án a korábbi osztály- uralmat egy másik kizsákmányoló osztály váltotta fel. A szocialista forradalom azonban a munkásosztály forradalmi elméletét valósította meg a gyakorlatban, a dolgozó osztályokat juttatta hatalomra, November 7-én az addig elnyomottak, arattak történelmi győzelmet, és hősies harcban megvalósították a forradalmárok előző nemzedékeinek álmát. Ezzel a világ- történelem korszakváltó fordulója kezdődött. A Nagy Október győzelme olyan társadalom előtt nyitotta meg az utat, amely megszüntet mindenfajta kizsákmányolást, elnyomást és a teremtő, alkotó embernek adja a munka minden gyümölcsét. Az emberiség előtt új távlatok nyíltak. S ma már sok évtizedes tapasztalatként szólhatunk róla: a megvalósult szocializmus szabadságot, egyenlőséget, lét- biztonságot nyújt a dolgozó millióknak, és közkinccsé teszi a kultúrát Azok a munkások, parasztok, katonák, akik a Téli Palotát megostromolták. hallgattak a lenini hívó szóra: megértették a forradalom lánglelkű vezetőjét, átérezték, bogy győzelmüktől a saját sorsuk és a világ munkásainak, dolgozóinak sorsa is függ, emberibb módon akartak élni. A bolsevik párt vezetésével az orosz munkások, parasztok, katonák vállvetve a nagy ország minden népének fiaival kivívták, megvédtek, megszilárdították a dolgozók hatalmát. / A forradalom eszméje és valósága hatalmas teremtő erőket szabadított fel, amelyek a dolgozók új társadalmának fejlődésében, történelmi vívmányokban öltenek testet. A világtörténelemben először a Nagy Október győzelme biztosította egy országban az ember legalapvetőbb társadalmi jogait. A különböző nemzetiségű emberek a teljes egyenlőség alapján hazára leltek Szovjet-Oroszor- szágban. A Szovjetunió az eltelt több mint hat évtized alatt nagy utat tett meg. Hatalmas tudományos és műszaki eredményei lehetővé tették, hogy a világűr békés kutatásában az egész emberiség által elismert nagy sikereket érjen el. Abban az országban, ahol hajdan a lakosság negyvenhárom százaléka nem tudott írni-olvasni, ma a népgazdaságban foglalkoztatott dolgozóknak több mint háromnegyede felső-, vagy középiskolai végzettséggel rendelkezik. {Folytatás a 2. oldalon4
