Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-06 / 261. szám

Varsányban . népművelőt keresnek Á szovjet kultúra napjai Balettparádé zsúfolt ház előtt Amikor a község közműve­lődési helyzetéről kezdtünk beszélgetni, Járja József fia­tal tanácselnök csendben megjegyezte — az elevenjére tapintott. Jelenleg még kul- túrházvezető sincs. A tanács egy éve függetlenített kultúr- házvezetői státust kapott. Ké­pesített népművelő a meghir­detett állásra nem jelentke­zeti így az akkori tanácsve­zetés fiatal, képesítés nélküli kislányra bízta a teendők el­látását. Ö viszont szeptem­berben itthagyott minket — Mi volt az oka. hogy megvált a beosztásától ? — Kölcsönös megegyezés alapján történt. Az igazság az hogy mi sem Voltunk elra­gadtatva munkájával. Ö pedig bejelentette, hogy férjhez megy, a munkáját a további­akban nem tudja ellátni. Így maradt a kultúrház vezető nélkül. Biztos, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki el­mondta, hogy ezek a képesí­tés nélküli fiatalok sokszor nem tudják, mire vállalkoz­nak. Tetszik nekik a vezetői beosztás, elvállalják a mun­kái aztán kiderül, hogy túl­becsülték saját képességüket; túlságosan nagy fába vágták a fejszét. Helyi ismeret ve­zetői rátermettség, szervezői készség, a vállalt munka Után érzett felelősség, elkötelezett­ség. hivatástudat nélkül csak vergődik egy fiatal ezen a pá­lyán. — Mi a tanács elképzelése, hogyan próbálják a jelenlegi helyzetet megoldani? — Meghirdettük az állást. Ahhoz, hogy képesített nép­művelőt kapjunk. kevés a reményünk. Újra marad a ké­pesítés nélküli. így sem nagy a tolongás. Megpróbáltunk előbb a községben szétnézni, hogy egy rátermett fiatalt keressünk. Nem sok ered­ménnyel. Az az igazság, hogy 1900 forintért, mert egy képe­sítés nélkülinek ennyit tu­dunk fizetni, nem tolonganak az érettségizett fiatalok. Ért­hető. Arra is gondoltunk, hogy átmenetileg másodállás­ban egy pedagógusra bízzuk a munkakör ellátását Hosszú évekig Gazdag Béla így töl­tötte be a munkakört. Az a véleményünk, hogy jobban és eredményesebben. mint a függetlenített vezetőnk az el­múlt egy év alatt. Mást nem mondhatok, csak azt. hogy gondban vagyunk, népműve­lőt keresünk. — Melyek azok a kiscso­portok. amelyek megalakítá­sára Varsányban reális lehe­tőség Van? — Andó István hosszú éve­kig eredményesen vezette az énekkart, Egy új kórus lét­rehozásához megvan a reális lehetőség. Egy citerazenekart sem lenne nehéz összehozni. Tánccsoportunk működött, ezekkel a fiatalokkal is csak foglalkozni kellene Többen szorgalmazzák az ifjúsági klub megalakítását. A faiu lakossága részéről megvan az igény, csak egv olyan sze­mély kellene. aki mindezt össze tudná fogni. — Augusztus 20-án a Pa­lóc szőttes kulturális napok hollókői bemutatóján nem re­mekeltek a varsányiak . . . — Ügy nem is lehet, hogy az utolsó pillanatban, több­szöri felső utasításra hozta össze a műsort a kultúrház vezetője. Folramatós. tervsze­rű. kulturális munkára van szükség. Annak oedig elen­gedhetetlen feltétele egy jó vezető. — Milyen a községben a közművelődés tárgyi feltéte­le? — Nem a legjobb. A kul­túrház épületét régen kinőt­ték ez igények. Egy öltöző és kétszáz személyes nagyterem van benne. Ezt az általános iskola részére testnevelési órák megtartására is alkal­massá tettük. Ez Viszont nem lehet akadálya a folyamatos kulturális munkának. A párt- házban egy helyiség a fiatalo­ké, de a rendezvényekre a nagytermet is megkapják. A posta melletti helyiséget ifjú­sági klubbá alakítottuk át. A következő ötéves tervben egv klubkönyvtárat szeretnénk építeni, hogy javítsuk a köz­ségben a művelődés tárgyi feltételeit. A személyi felté­teleket pedig mielőbb szeret­nénk megnyugtatóan rendez­ni. sz. r. Telt ház esetén egy bizo­nyos tűt szoktak emlegetni a nézők és szakemberek, egy bizonyos tűt, amelyet nem le­het leejteni, annyian foglal­nak helyet a nézőtéren. Hát ezt a tűt nem lehetett volna leejteni hétfőn este a salgó­tarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ nézőte­rén, annyi érdeklődőt vonzott a Szovjetunió szövetségi köz­társaságai balettszólistái­nak műsora. Ünneplőibe öltö­zött férfiak és nők, munká­sok, hivatalnokok, kereske­delmi dolgozók, értelmiségi­ek foglaltak helyet a székso­rokban. sőt két oldalt is, a bejárati ajtók mentén. A gálaműsor —, mely egy­ben a nógrádi megyeszék­helynek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 63. évfordulójáról való megem­lékezésének kulturális része volt — igazi csemegét Ígért. A televízió előző heti közve­títésének láttán pedig biz­tosra vehettük a fokozott ér­deklődést, a forró sikert. A tőzsgyökeres tarjám' is ne­hezen tudna válaszolni arra, mikor látott utoljára — élő­ben — szovjet balettmflvé- szeket, kik köztudottan a műfaj világhírességei, a me­gyeszékhelyen. Most. tehát sok-sok évi várakozás után eljöttek hozzánk, hogy be­mutassanak művészetükből valamit, ami morzsája lehet csak teljes tudásuknak. A nevek, igaz, Olvasásra nem sokat jelentettek nekünk. A produkciók után azonban egyszerre élni kezdtek. be­azonosultak, tartalommal, élménnyel telítődtek. E megállapításunk a táncosok­ra vonatkozik, akik hazájuk­ban — például Kirgíziában, Észtországban, Belorussziá­ban — élvonalbeli szólisták. Akik műveinek bemutatóját ígérte azonban a műsorfüzet, azok neve jól cseng a ml fü­lünkben is. íme: Csajkovsz­kij, Prokofjev, Rossini, Saint- Sagns... A koreográfusok kö­zött is találni ismerős nevet. Például a klasszikus orosz­szovjet balett egyik nagy­ságának, Petipának nevét. A gálaest műsorában két páros is az 6 koreográfiáját mutat­ta be: Ludmilla Rrzsozovsz- kaja, Jurij Trojan Csajkovsz­kij Csipkeró Zalkájából egy Filmen a Gani-MAVAG A Ganz-MÁVAG acélszer­kezeti gyár néhány évvel ez­előtt adott megbízást a MA­FILM Népszerű Tudományos Filmstúdiójának egy fekete- fehér oktatófilm elkészítésé­re. A film —, mely elsősor­ban a pályaválasztás előtt ál­ló fiataloknak nyújt segítsé­get — 12 szakmát mutat be, közelhozva az acélszerkezet­gyártás sokrétű műveletét. A gyár újabb megbízást adott a filmeseknek, ezúttal egy, a hídgyártásnál haszná­latos acélszerkezeti munkála­tokat bemutató filmre. A kö­zel félórás színes film a híd- gyártás 100 éves évfordulójá­ra készült, de egyebek között bemutatja a Ganz-MAVAG mátranováki gyáregységének fejlődését is. Megie/ent a Nemzetközi Szemle Hetek óta tart a fegyvere« hare Irak és Irán között. A Nemzetkö­zi Szemle minap megjelent leg­újabb számában cikkösszeállltás világítja meg a konfliktus okait, S a világ olajctlátására gyakorolt hatását. Értékes elemzés foglalko­zik a kínai politika új szakaszá­val, az országos népi gyűlés leg­utóbbi ülésszakán bejelentett sze­mélyi változásokkal, a gazdaság és az alkotmány módosítására hozott tervekkel. Teng Hszlao-plng al- elnök terjedelmes interjújában ér­tékeli a maoista korszak évelt, Illetve a mostani pragmatista ve­zetés elképzeléseit. Szófiában zajlott le a „Népek Világparlamentje a Békéért”. A világ békemozgalmának e jelentős eseményéről, a bolgár főváros­ban elfogadott határozatokról több szemelvényt is találunk a folyó­iratban. Egy másik összeállítás Indokína három országának, Vi­etnamnak, Kambodzsának és La- osznak helyzetét Ismerteti. Doku­mentumokat olvashatunk a Len­gyel Egyesült Munkáspárt nem­rég tartott plénumának munkájá­ról, az ország előtt álló Időszerű feladatokról folytatott széles körű vltáröl Is, «HHiiiHmiiiiimHwiiiiHinnmnmmtuttimmmmmnimuimmiuHUiiuMimiwiiiiiHiHHintiunim MiiiimiiiiimmnMiimrmmiimiimtmimiiiiMiM.omio'iHimmmimiinoiiiiiOHiimHiiimmiHmmi 44. — Mert a Fekete Gént csak én szülhetem meg! Senki más! A Fekete Gén az enyém! Más még a közelébe se juthat! — Hát persze, hogy nem. A professzorod megtiltotta. — De nekem adott egy kulcsot! Tessék, nézd meg! Éz a kulcs az! Ha a Fekete Gént én nem lopom el, Sohase lesz élő, eleven gyermek belőle! Értsd meg, édes Józsefem, most az egyszer érts meg! Enyém a Fekete Gén, csak az enyém! — Értem. De Foxman azt is mondta, hogy ez a gyerek... — Gyereket mondtál, édes Józsefem? A gyerekünk... mondd így, a gyerekünk... így sokkal szebben hangzik! — Na, szóval, mi legyen a kölyökkel ? — Édes Józsefem! Milyen jó vagy! És csak az enyém... — Meg a kölyöké... ismerem én az életet. Szóval, mi a teendő? De ne bőgj, mert azt nem bírom elviselni. És okod sincs rá... ^ — Azért bőgök, mert nagyon szeretlek. — Mária sírá­sa elcsitul, már csak kicsit hüppög. — Azonnal el kell lop­nunk a narancssárga kapszulát, még ma reggel. Délelőtt, ha Ügyes vagy, már repülőgépen ülhetünk. Szállhatunk fenn, a magasban. Ha segítesz nekem, édes Józsefem. Jegyet kell szerezned... — De hová? — Nem tudom. Minél messzebb.. annál nehezebben találnak ránk. — Foxman nagyon fél... Ránk uszítja a világ összes rendőreit. Mindenképpen megtalálnak. — Menjünk egy sivatagba... egy kis faluba... talán a Vörös-tenger környékére... az jó messze van. — És, ha ez a Fekete Gén valóban annyira Veszélyes0 — Olyan buta vagy, édes Józsefem. A Fekete Gén egy kapszulába van zárva. Soha, senki el nem döntheti, hogy egyáltalán sikerült-e a professzor kísérlete. Ezt csak az élet döntheti el. Ha a Fekete Gént világra segítjük és felnő. És te olyan jó vagy... ha te leszel az apja... és én pedig az anyja... nem lehet belőle sem rossz ember. Lehet, hogy Foxman kísérlete egyáltalán nem sikerült, és csak egy át­lagos egyszerű csemete pottyan majd ki belőlem... De az is lehet, hogy csodagyerek lesz... Nem tudunk, nem tud­hatunk előre semmit, — Igazad van, Mária. Semmit nem tudhatunk. De mi lesz a kísérleteimmel? — Amit tudunk, összecsomagolunk. Segítek én is, ha végeztem az intézetben. — És nem félsz már a friss kenyér szagától? — Nem félek. Sőt, szeretem is a friss kenyér szagát. Csak, ha hosszú ideig kell belélegezni, azt nem tudom el­viselni. Szóval, minden rendben? — Igen. Minden rendben. Tízkor találkozunk nálam. Addig én összecsomagolok, amit tudok. — És mi lesz szegény Algemonnal? — Nem tudom. Vidd el a mamához. Ott jó helyen lesz Algernon előbújik a rejtekhelyéről, izgatottan figyel. Mintha értené, hogy róla van szó. — A Vörös sivatagba mégse vihetjük magunkkal... — Az előbb Vörös-tengert mondtál... — Mindegy. Érted te így is, kedvesem. Algernon egészen közel megy Máriához, a cipője orrát szagolgatja. — Ettél már, édes Algemonom? Ugye nem. Mária odamegy Algernon etetőjéhez: üres. — Ettél, ettél szépen. Ma már nem kapsz többet. És különben is: megyünk a mamához. — Akkor tízkor várlak! — Várj, édes Józsefem! És a repülőjegyek! El ne fe­lejtsd! Lilian áz alvó Jonest ébresztgeti. Próbálja a haját, a homlokát, a mellét csókolgatni, Jones meg se moccan. Lilian kitakarja Jones pizsamás lábát és megcsavarint- ja a jobb lába nagyujját. Jones morog, próbál a fal feíé fordulni, de Lilian nem hagyja magát: újra megcsavarja Jones lábaujját. — Mi a baj? — Jones lassan eszmél, látszik, hogy iszo­nyúan fáradt. — Mi a baj ? Miért keltettél fel ? — Átvilágíttattam Bertram agyát. Itt vannak az ered­mények. — No és, ez még nem baj. Ez csak jó. — De baj. Jones, nagy baj! — Miért? Tudja, hogy nekem dolgozol? — Nem. Nem tudja. Azt hiszem, nem is tudhatja. De mindegy is, hogy mit tud rólam. Róla viszont mindent tudnak. — Hát persze. Például én is. — Te? Te csak annyit tudsz róla, amennyit én el­mondtam. Az meg nem sok. — Miért? Csak nem csaptál be? 4 NÓGRAD - 1980, novembet 6., csütörtök (Folytatjuk.) Tatjana Tajakina és Vaierij jében A rokonszenves észt kettős: Elita Erkina és Tijt Hjarm (Bábel László felv.) Pás de deux-t, a kirgiz Ajszi- lu Tokombajeva és Csolpon- bek Bazarbajev Csajkovszkij Hattyúk tava című balett­jének adagióját. Mint a ven­dégszereplő társulat megbí­zott művészeti vezetője, Álla Lagoda, az Ukrán SZSZK népművésze elmondotta, az volt a törekvésük, hogy a magyar közönségnek ízelítőt adjanak a Szovjetunió mai balettmflvészetéből, a jelenko­ri repertoár jellemzőiből vá­logatva, bemutassák a klasz- szlkus hagyományokra épü­lő táncművészetet és a mo­dern, újabb törekvéseket. Pe­tipa mellett így kapott he­lyet Álla Lagoda összeállítá­sában a fiatál, mai koreog­ráfusok közűi például Majo- rov elképzelése, melyet maga a művésznő táncolt Villa Lo- bos Prelüdiumjára; vágy Je­Kovtun Rossini Pas de deux­lizarjev fantáziadús és érJ zelmileg, hangulatilag rend­kívül kifejező koreográfiája Petrov A világ teremtése cí­mű művére. Á látott művek — kiegészít­ve az említetteket —, Adam Glselle-je, Moldobaszanov Anyai rétje, Prokofjev Rómeó és Júliája, Hacsaturján Spar- tacusa, Albinoni Adagiója, Saint-Saens A hattyú halá­la és Rossini Pas de deux-je kivétel nélkül kedvelt ba­lettművek a Szovjetunió szín­házaiban. A látottak alapján aligha csodálkozhatunk raj­ta. A szovjet balettművészek előadása rendelkezik mind­azokkal az erényekkel, ame­lyeket olvashattunk róla. Biztos technikai tudás, kife­jező előadásmód jellemzi faz egyes produkciókat. A tánco­sok teljességgel ural a test­nek. A kar és a láb munká­ja, a mi mika, a gesztusok so­ra lenyűgöző harmóniában ol­vad össze, csodálatos élmény­ben részesítve a nézőket. Ä színvonal meglehetősen egy-' séges a különböző köztársa­ságokban. A kazah Rausert Bajszejlovának éppen ezért nem okozott különösebb gon­dot, hogy nem megszokott partnerével táncolta a Giselle lírai kettősét, hanem Vlagyi­mir Petruhfnnal, a moszkvai balettiskola neveltjével. S nyilván ezért nem olyan szembetűnjek a stílus ámya- latbelí különbségei sem. A tizenhárom táncos be­mutatója maradandó élmény­ben részesített. A remek pro­dukciók közül négyet azon­ban külön is megemlítenénk. Első helyre kívánkozik Gali­na Mezenceva átélt, a nehéz mozgásokat rendkívül köny- nyedén, elegánsan bemuta­tott előadásmódja A hattyú halálában. Tatjana Tajakina és Vaierij Kovtun is igazol­ja klasszisát, hogy megérde­melten nyertek korábban ma­gas nemzetközi díjakat. Mind­három táncos méltó utódnak bizonyul, olyan hírességek művészetének tövábbfolyta- tója, mint Nizsinszkij, Anna Pavlova, Uljanova, vagy Ga­lina Vlsnyevszkaja. Öröm­mel láttuk a salgótarjáni színpadon az észt Elita Erki- nát és Tijt Hjarmot, akik két produkcióban is bizonyítot­ták kivételes képességeiket, drámai kifejező erejüket. Hasonlóan vélekedünk a no- voszibirszki — Ljubov Ger- sunova és Anatolij Berdisew — Spartacus-részletéről. A balettparádé —, régen láthattunk ilyet — igazi ün­nepet jelentett. (ok) Aforizmák A szerelem virágnevekkel kez­dődik és állatnevekkel végző­dik. (P Krecia) * A legnehezebb azt a nőt le* beszélni valamiről, aki egvál talán nem tudja, mit akar (Strsel) Orvosok és jósok Franciaországban érde­kes statisztikai adatokat tettek közzé, amelyek sze­rint Párizsban minden 5ÖÖ lakosra jut egy orvos, vi­szont minden 120 lakosra egy jós, vagy más hasonló foglalkozású „szakember”. Tehát Párizsban, jelenleg körülbelül négyszer több a jós, asztrológus, álomfei- tő és kártyavető, mini az orvos. s i

Next

/
Oldalképek
Tartalom