Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-04 / 259. szám

Rómeó és Júlia művei - kezd­hette volna vonzóbb művel a televíziónk. A Rómeó és Jú­liának fényes múltja van színpadjainkon, az eltelt év­tizedekben többféle filmes feldolgozását láthattuk a kutatóköz- mozikban, többek között szovjet balettváltozatát, vagy az olasz Zeffirelli látványos, megrázó adaptációját. Az an­gol BBC televízió vállalko­zása, hogy valamennyi Shakespeare-művet feldol­gozzon, kézenfekvő, nehéz elképzelni ennél sikeresebb­nek ígérkező művészetet, egy­ben üzletet. Hiszen az Erzsé- bet-kori színház- és dráma- művészet vezéralakja maga is ilyen kettős meghatározott­ságú, természetű: egyszerre, Az elmúlt hét műsorában Shakespeare összes bizonyára szemet szúrt so- nek sorozatát aligha kaknak az angol BBC televí­zió Shakespeare-filmje, a Ró­meó és Júlia, amely a 37 dá- rabos teljes Shakespeare- életműsorozat nyitó darabja. Nem tudom, hogy a tömeg­kommunikációs pont milyen nézettségi és tetszésl indexet mutat majd ki, azt azonban gyanítom: széles körű érdeklődés kí­sérte a bemutatót. Mielőtt azonban a lenyű­göző vállalkozásról ejtenénk bővebben szót, meg kell em­lítenünk egy másik kiemel­kedő televíziós programot, az Erkel színházi díszhang­versenyt, mely a szovjet kul­túra napjainak magyaror­szági sorozatát nyitotta meg. , ... ., , A ,kell” hangsúlyozása nem egymástól elvó aszthatatlanul udvariasság, nem érdek sze­rinti tisztelgés egy hagyo­mányos programsorozat előtt, hanem a művészi érték és élmény diktálta, jóleső, bel­ső kötelesség. A díszhangver­seny „készítői” — Vlagyimir Monahov rendező, Vlagyimir Pagogyin díszlettervező, Nyi- kolaj Laktionov filmtechni­kus — kitettek magukért: a Szovjetunió élvonalába tar­tozó művészeket léptettek fel a gálaesten, hivalkodástól, pazarló fényűzéstől mentes, rokonszenves egyszerűség­ben. Nincs módunkban egy­től egyig értékelni a teljesít­ményeket, még csak a közre­működők nevének puszta fel­sorolását sem vállalhatjuk, de a nagyok között is talán leg­nagyobbakat név szerint is megemlítjük: Jelena Obraz- covát és Jevgenyij Nyesztye- renkót. Mindkét énekes igen gyakori vendég téli és nyári operaszínpadjainkon, jó is­merősei a magyar operaláto­gatóknak. Nekik nyilván nem volt meglepetés a szereplé­sük, de a tévénézők milliói­nak biztosan; mint ahogyan a fiatal balettművészek tech­nikailag magabiztos, erős érzelmi, hangulati hatású tánckettősei. Kétségtelen: a szovjet táncművészet, ének­művész és üzletember. Mű­vész, mert a legképtelenebb helyzeteket, figurákat is ké­pes élővé, hitelessé formál­ni, képes általuk érvényes, maradandó gondolatokat megfogalmazni, átélhetővé tenni; üzletember, mert kis­ujjában van a dráma- és színiházesinálás csínja-bínja. mindenkinél jobban ismeri a törvényszerűségeket, a ha­táselemek mechanizmusát, ko­ra közönségének ízlését, igé­nyét, szokásait. Tehát min­denki szolgálatára képes: a nemes úréra éppen úgy, mint a mesteremberére, vagy a lehetőséget. Természetesen Alvin Rakoff eljárását a kép­ernyő magyarázza. A tévében, mely ernyője méreténél fog­va rengeteg premier plánnal, félközelivel dolgozik, a való­ságosság, a hitelesség érzeté­nek felkeltése és megőrzése mindennél fontosabb. A té­vében nehéz eltüntetni há­rom-négy évtized ráncait, s könnyen lelepleződik a belső átéléssel híján .'evő színé­szi játék. Ahogyan a szemre mondják, hogy a lélek tükre, úgy mondható a képernyőre, hogy a színészi játéké. S hi­tem szerint, ez a tükör nem hazudott. Jó színészi teljesít­mények egész sorát láthattuk. Rebecca Saire és Patrick Ryecant kedves szerelmespór. Anthony Andrews (Mercutio), Alan Rickman (Tybalt), Chris­topher Strauli (Benvolio), Christopher Northey (Paris) hiteles alakok, s illúziót kel­tenek az idősebbek is: Lau­rence Naismith (Herceg), Mi­chael Hordern és Jacqueline Hill Capulet házaspárként, John Paul és Zulema Dene Montague párként. A narratív szerepet betöltő „kórust” ré­gi nagy Shakespeare-színé6z, John Gielgud személyesíti meg; joggal tételezzük fel, vele még találkozunk majd a sorozat későbbi darabjai­ban, Celia Johnson dajkája érett alakítás, kár, hogy a rendező nem fiatalabb szí­színészére. Élete és életműve nésznővel játszatta el ezt a a művész és az „iparos” káp­rázatos szimbiózisa, olyan együttese, amely írók tucat- viszonya, jainak követendő eszmény­képe volt, 8 mondhatjuk bíz­vást, minta és mérték ma is. fontos szerepet. Meggyőzőbb lett volna Júlia és a dajka Alvin Rakoff avatott kéz­zel nyúlt a tinédzserek tragé­diájához. A lehető legtelje­sebben ragaszkodott a Shakes­peare-! szöveghűséghez, sze­reposztása is a darab ténybe­liségét követi. Júliája a va­lóságban is annyi idős, ameny- nyi a darabbéli, Rómeó és ba­rátai ifjú színészek, akik vá­sott kölykökként acsarog- nak egymásra, nem érezve a halálos veszélyt, csak azutol­kultúra és muzsika a világ- só sóhajtások erősödő kínjai­ranglista legelején áll. Most pedig térjünk rá és vissza a Rómeó és Júliára. ban villan fel férfiúi értel­mük, megcsillantva egy más­fajta életmód utáni vágyat, Alvin Rakoff feldolgozásá­hoz befejezésül még egy meg­jegyzés : hagyományos tra­gédia-előadást rendezett. Me­részsége és színvonala nem éri el Zeffirelli-filmjéét, de műve értékes, mindvégig le­köti az érdeklődést, esztétikai élvezetet jelent Kár, hogy a darab humorát nép» vette észre. Ruszt József két évvel ezelőtti népszínházi előadá­sa többek között ebben, a humor lehetőségeinek a ki­aknázásában jeleskedett. Ne­kem azóta a veronai tragédiá­ban az életnek ezek az ízei is benne vannak... (sulyok) A Csárdáskirálynőt tanította be Zeneszerző, karmester, „színházi ember" Három út előttem, melyiken induljak? Ezt a kérdést már évekkel ezelőtt feltahette ma­gának Rónai Pál, a Fővárosi Operettszinház karmestere, aki karigazgató és zeneszerző is egyszemélyben. Eddigi életútja bármennyire egységesnek mu­tatkozik, több irányba szétível, mely végül is a „mindent a színházért” célban halmozódik föl benne. — Hogyan is kezdődött ez az összetett zenei pálya? — Igazság szerint semmi csoda nem történt életemben. Zenésznek, karmesternek ké­szültem, és lám, a kitűzött célt elértem. Túlzás' lenne azt állítanom, hogy ez egyszerű volt. Tanulmányaim befejezté­vel, tele ambícióval a kecske­méti Katona József Színház­hoz szerződtem karnagyként. Az ott eltöltött évek tapaszta­latát magammal vittem a veszprémi Petőfi Színházhoz, ahol zenei vezetőként működ­tem. Ez a színház egyike azok­nak a vidéki színtársulatok­nak, amely a fiataloknak —, s nem éppen a kezdőknek egy­aránt — minden lehetőséget megad önmaguk bizonyítására. megtöltő kritikák az ellenke­zőjéről győztek meg. — öt bemutatóval a háta mögött, sok-sok színházi ta­pasztalattal végül is Budapest­re szerződött! Miért választot­Alkalom pedig bőven adódott ta éppen az Operettszínházat? az önigazolásra. Fethes György _ 1974-ben Lendvay Kamil- rendező kollégámmal, és Pé- 15 karnagy meghívott a szín- terváry István igazgatóval kö- házhoz azzal, hogy „karmes- zösen újszerű vállalkozásba térré van szükségünk, de az kezdtünk. Az együttes vezető- énekkar is a tiéd”, sége a mai magyar prózai _ Az ország egyetlen igazi szerzők műveinek bemutató- zenés színházához kerülni sóval követendő példát állított mindig is szerettem volna. Ei­fel a színházi életben. Teret kapott a zenés műfaj is. — Ügy tudom, mint zene­szerző. itt mutatkozott be elő­ször. — Korábban már írtam kí­sérőzenét, sőt 1971-ben egy irodalmi mű komponistájaként jelentkeztem: Petőfi Sándor— Simon István ■ A helység ka­lapácsa című eposzának zené­jével. Ez a számomra izgalmas feladat nagyon sok hasznos ta­pasztalatot hozott nemcsak ze­neszerzői, de az új darab szín- revi telével kapcsolatos rende­zői, dramaturgiai munkában is. Igazi „csapatmunka” volt, és ez az együttes később sem hagyott fel a közös alkotással. 1972-ben: Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Mari­val című darabjához írtam ze­nét, majd azt követően Nagy Ignác—Simon István’ Tisztújí­tás, Illyés Gyula—Simon Ist­ván ;. Tűvétevők és Fredro— Mészöly Dezső Hölgyek és hu­szárok című darabjának vol­tam a társszerzője. A zenés vígjáték kevésre értékelt műfaj, amelyben bizonyítani nagyon nehéz. A fiókomat vállaltam a rendkívül csábító ajánlatot. Azóta hetedik sze­zonomat töltöm a társulatnál. Feladatom kettős. Elsősorban karmester vagyok, így a zene­kar munkájáért felelős, emel­lett karigazgató is. Ilyen te­kintetben az énekesek és az énekkar betanítását mondha­tom magaménak. — Az idei évadban milyen feladatok várnak önre? — Már egyet teljesítettem is, mert Kálmán Imre Csárdáski­rálynőjének premierjén dol­goztam kollégáimmal. (Har­mincnyolc ember betanítása jelentett számomra feladatot. Ennyi ugyanis az Operettszín­ház énekkarának létszám-'. Állandó feladatom lesz a Já­nos vitéz és a Csókolj meg Katám' dirigálása. Hamarosan bemutatjuk John Kander-Joe Mansteroff (a Kabaré ismert szerzőpárosa) eddig számunkra ismeretlen musicaljét, a Chi­cagót. Dolgozom majd a Ci­gányszerelem felújításában, s Vámos László rendezésében Lehár Ferenc Éva című ope­rettjének bemutatásában. Nem kis dolog a már meglevő da­rabok frissentartása sem. — A zene, a színház kitölti egész életét. Mi az, ami kikap­csolódást jelent önnek? — Nevetni fog, a színház. Ha tehetném, minden egyes előadást megnéznék a prózai színházainkban. Imádok kon­certekre járni. Mindebben csalc kevés időm gátol. Családom­mal, lányaimmal sokat járunk sportolni, kirándulni is. Szigorú és eltökélt ember, amellett kellemes, közvetlen, szellemes. Személyiség, aki odafigyelést parancsol mint karmester és mint karigazgató egyaránt. Zeneszerzőként is szívesen ünnepelnénk újból akár Pesten, akár vidéken. Bodor Éva FANTASZTIKUS REGENY­42. r — Jól van, Márk. Jól van, pilóta. De honnan tudta, hogy hová kell jönni? Hiszen még sosem járt nálunk! — Megérkeztünk. — Ez egy jó pilótát egy csöppet sem zavarja. Foxman tud mindent, én tudok mindent, ennyi az egész. — Mindenesetre köszönjük, de olyan furcsa nekem ez az egész... mint egy ostoba detektívregényben... — Ugyan, József, még sosem olvastál detektívregényt, azt se tudod, hogy milyen az... — Látod, épp ezért nem olvasok. Mert úgyse értenék belőle semmit. Gyere, mindjárt hajnalodik. Mark tiszteleg, beül a gyorskocsiba és elhajt. József és Mária hosszan néznek utána. Majd egymásba karolnak és belépnek a házba. Lilian és a Dottore beszélgetnek. Odakint már hajna­lodik. — Nos, kedves Lilian, itt az eredmény. — Köszönöm, Dottore. Majd átnézem reggel. Most na­gyon fáradt vagyok. — Lilian, kötelességemnek tartom fölhívni a figyelmét egy apróságra. Bertram agyának van egy pontja, amely nem válaszol. Semmilyen impulzus hatására nem változik a frekvenciagörbe. — És? Miért baj ez? NÓGRÁD - 1980. november 4., kedd — Azért, kedves Lilian, mert ez azt jelenti, hogy az agynak ez a része csak nekünk nem válaszol, — Hát akkor kinek? — Ezt én nem tudom. Csak azt tudom, hogy ez azt je­lenti, hogy Bertram agyának ez a része másnak válaszol, méghozzá folyamatosan. — És hogyan? — Bioáramokat sugároz, adóként működik. Aki ezeket a bioáramokat fölfogja, az mindent tud, ami a főnökünk agyán átfut. — Ezek szerint... arra gondol, hogy..: — Igen. Arra gondolok, hogy az MGB elvesztette a csatát. — És most mi lesz, Dottore? — Semmi. Bertram fölébred és végzi tovább a dolgát. De valaki, vagy valakik, vagy valami minden gondolatá­ról tudni fog. — De ki? — Ezt nem tudom, Lilian.. 1 — És mi a teendő? — Nem tudom. Én mindenesetre fölmondok. Az MGB elvesztette a csatát. Mit ér az olyan hírszerző, akinek min­den híréről más is azonnal tud? — Dottore, eszembejutott valami! — Tessék, hallgatom. — Ha mondjuk maga átvenné a hatalmat... ha Bert- ramot kiiktatnánk... akkor az MGB talán valami előnyhöz juthatna... Hiszen csak Bertram agyában van leadó... — Legalábbis így tudjuk. — Az én agyamat Bertram átvilágíttatta. Az én agyam­ban is van leadó, Dottore? — Nem tudom. Bertram csak néhány hülyeségre volt kíváncsi, mert Bertram szerelmes. De a maga kérdései sok­kal komplexebbek voltak. Lilian, a maga kérdései nem egyszerű«» egy szerelmes nő kérdései voltak... Maga más­ra volt kíváncsi. — Ugyan... — Nekem mindegy, Lilian... én úgyis fölmondok. A maga kérdései felölelték Bertram egész eddigi és mostani működését. Maga túlságosan Is kíváncsi volt, Lilian! Ma­gát nem is Bertram agya érdekelte, hanem az MGB egész működése, felépítése, szervezete, sejtjei, eszközei, katonái! — Dottore! ön túlságosan messzire merészkedik. De én megbízón» magában... Vegye át a hatalmat! — Nem lehet, Lilian, sajnos nem lehet. Én egy egysze­rű orvos vagyok, még akkor is, ha egy ügynökségben dol­gozom csak. Itt is emberek, vannak és itt is vannak orvosi problémák. És ezek a pompás műszerek! Engem a hír­szerzés nem érdekel. — Nos, akkor, ébressze föl a főnököt, Dottore. (Folytatjuk.) Szovjetunió Kriogén kísérletek Az odesszai hűtőipari tech­nológiai intézetben kriogén (mélyhűtéses) életvédelmi rendszerek vizsgálatát végez­ték el. A tenger mélye, tűz egy ma­gas épületben, gázkitörés egy A Diesel-moz'dony vezetőfül­kéjében meleg van. Egy gomb­nyomásra hűvös levegő árad szét. A kapcsolótábla melletti hűtőszekrényben biztonsággal lehet élelmiszert tárolni. Ezen a szerelvényeb egy alapvetően bányában, a világűr végtelen új hűtőberendezést, az örvény­térségei — a közös bennük az, hogy ilyen körülmények között az ember életét csak különle­ges berendezések biztosíthat­ják. Minden ilyen berendezés­rendszerű hűtőgépet alkalmaz­zák, amelynek működése azon alapszik, hogy a forgó moz­gást végző gáztömeg két rész- re, hideg és meleg áramra re azonban azok korlátozott oszlik. Ebben a berendezés­levegőtartaléka a jellemző. A szokványos búvárfelszerelések sűrítettlevegő-tartaléka csak 30—40 percre elegendő. Rá­adásul a jelenlegi berendezé­sek legalább 35 kg súlyúak. Van-e más megoldás? Van. Miért ne lehetne folyékony le­vegőt alkalmazni? Hiszen a cseppfolyós levegő térfogata 750-szer kisebb, mint a gázne­műé. . — Az intézetben kialakított új típusú készülék, mely cseppfolyós levegővel műkő­ben nincs kompresszor, bo­nyolult hőcserélő, sem pedig mozgó — következésképp kopó — alkatrész. Egy szokványos hűtőgép a fenti körülmények között — a mozdony rezgései és a magas hőmérséklet miatt — nem is működne. Az örvényrendszerű hűtőgé­pek elsősorban olyan helyen alkalmazhatók, ahol állandóan rendelkezésre áll sűrített leve­gő. — A korszerűsített örvény­dik, csak 10 kg súlyú, és lehe- rendszerű hűtőgenerátorok tővé teszi a normális munkát másfél-két óráig — mondja V. Najet professzor. — Elvileg le­hetséges olyan zárt típusú kri­ogén készülék létrehozása, amely egy teljes napig, vagy még tovább is működőképes. A tudósok jelenleg a segéd- berendezéseken — a cseppfo­lyósító készülék. a speciális tárolótartály, a feltöltő- és sza­bályozórendszer kialakításán — dolgoznak. Alkalmassá te­szik a berendezést a tengeren, illetve a terepen végzendő munkákra. Az intézetben örvényrend­szerű hűtőgépeket is létrehoz­tak — tehergépkocsik vezető­fülkéjének, repülőgépek és metrókocsik utasterének hűté­alapján, melyeket 20 szabada­lom véd a Szovjetunióban, különböző méretű és teljesít­ményű hűtőgépeket hoztunk létre — mondja az intézet rek­tora, V. Alekszejev professzor. — Most indulnak a kutatások és folynak a gyógyászati ren­deltetésű örvényrendszerű hű­tőgépek tervezési munkálatai. Most kezdjük felhasználni eze­ket a hűtőberendezéseket a különböző hővédő öltözeteknél és légkondicionáló berendezé­seknél. A mintapéldányt a népgazdaság eredményeinek kiállítása éremmel és díszok­levéllel tüntette ki. A. Clltalo, a műszaki tudományok kandidátusa Sokgyerekes anyák Lengyelország történetében egy Margareta V/ierzboslaws- ka nevű asszonynak volt a legtöbb gyereke, aki a XIII. században élt. összesen 36 gyereket szült. Korunkban a legtöbb gyerekes lengyel anyá­nak Zofia Tarnowska bizo­nyult. 1976-ban IS gyereke volt. Holt tenger Csehszlovákia „holt tenge­re” a Chomutov melletti tim- sós tó, amelynek vizében kö­rülbelül 1 százalékos a timsó- tertalom és ezért semmilyen élőlény nem tud megteleped­ni benne. Ezenkívül az egész világon még esttpán egy he­lyen van olyan tó, amelynek vizében tirnsó található: Kali­forniában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom