Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-30 / 281. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NOGRÁD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXVI FVF 281 SZÁM ARA: 1.60 FORINT 1980. NOVEMBER 30., VASÄRNAP Elutazott Heng Samrin elnök vezetésével a Kambodzsa Meg­mentésének Nemzeti Egységfrontja és a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács küldöttsége Szombaton elutazott Budapestről Heng Samrin elnök vezetésével a Kambodzsa Meg­mentésének Nemzeti Egységfrontja és a Kam­bodzsai Népi Forradalmi Tanács küldöttsége, amely Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására hivatalos, baráti lá­togatást tett hazánkban. Heng Samrin elnök­kel együtt elutazott a kíséretében levő Hun Sen külügyminiszter, Cban Ven közoktatási miniszter, Chea Sotb tervezési és külgazda­sági miniszter. Men Chhan mezőgazdasági miniszter, Thong Chan kül- és belkereskedel­mi miniszterhelyettes, Chhpng Phon tájékoz­tatási, kulturális és sajtóügyi miniszterhelyet­tes és Nuth Savoeun, egészségügyi miniszter- helyettes. A Ferihegyi repülőtéren csapatzászlóval. A búcsúztatá- kambodzsai, magyar és vörös son megjelent Lázár György, zászlók lengtek Az ünnepé- a Minisztertanács elnöke, Tra- lyes búcsúztatásra katonai utmann Rezső, az Elnöki Ta- díszzászlóaij sorakozott fel r.ács helyettes elnöke. Bor­Előrelép a szakszervezeti mozgalom Eredményekben, változásokban gazdag és nagy horderejű elhatározások időszakában került sor az ágazati-iparági szak- szervezetek kongresszusaira. Felfokozta a közfigyelmet az a vá­rakozás, hogy a szakszervezetek az ország gazdasági fejlődésé­nek gondjai, gazdasági munkánk gyengeségei, a nemzetköz1 élet alakulásának hatásai ismeretében miként foglaltak állást az el- műit öt év politikájáról, gazdaságpolitikájáról és a gazdasági­társadalmi tevékenység teljesítményeiről. S hogyan látják a követ­kező éveket, mit kívánnak tenni a szocialista társadalom fejlesztése, a gazdasági feladatok teljesítése érdekében. A bérből és fizetésből élők többségét tömörítő ágazati- iparági szakszervezetek kongresszusainak beszámolói, határo­zatai - s a megelőző vitában az egész tagság - abból a reali­tásból indult ki, amely az ország, az egész társadalom helyze­tére jellemző, meghatározó. A nyilvánvaló eredmények mellett a kongresszusi fölszólalók konstruktív kritikával elsősorban a gon­dokról, a megoldandó feladatokról szóltak. Ez természetes. Hi­szen a kongresszusokra olyan időszakban került sor, amikor a magyar gazdaság válaszút elé került: hogyan reagál a világgaz­daság változásaiból adódó kihívásra, hogyan lát hozzá a sokol­dalú modernizáláshoz, amelynek kemény és szigorú feltételei­vel már szembe találtuk magunkat, hiszen a forrásokat elsősor­ban magunknak kell föltárni. Szakszervezeti tagságunk érettsé­gét, a szocializmus iránti elkötelezettséget bizonyította, hogy nem kívülállóként bírálta a gazdálkodás hibáit, a szakszervezeti moz­galom gyengeségeit, hanem belülről, a munkáshatalom pozíciójá­ból. A szocializmus előbbre haladásáért tenni akaró felelősséggel kritizálta a nyilvánvaló hibákat, s tett javaslatokat az előrehala­dás, a hatékonyabb gazdálkodás érdekében. A kongresszusokon szóba került minden olyan kérdés, amely a gazdaságot, a gazdálkodást, társadalmunk fejlődésének ki- sebb-nagyobb kérdéseit érintik. Annak a megállapítása, hogy a kongresszusok tanújelét adták: mennyit fejlődött a szakszervezeti mozgalom, milyen jelentőségű volt társadalmunk gazdaságot erő­sítő, építő munkája, egyértelmű. De éppen ennyire egyértelmű, hogy a tagság türelmetlen a hibákkal és néha a hibázókkal izemben, hogy nem tudja elviselni a határozatlanságot, a gyámoltalanságot, s ezekben a hibákban a demokratizmus lebe­csülését, a bürokratizmust, a formalizmust látják. A szakszerve­zeti tagságnak, s a kongresszusoknak nem a politikával, a szak- szervezeti jogok mértékével, hanem inkább azok érvényesítésével és végrehajtásával voltak gondjai. A kongresszusok a feltett kérdésekre maguk is igyekeztek választ keresni. Ez nem volt könnyű feladat. Nem volt könnyű gyakorlati módon beépíteni programokba a tagság általános tö­rekvéseit arra, hogy a mainál még élőbb, igényesebb és közvet­lenebb legyen a szakszervezeti munka és kapcsolatrendszer, ha­tározottabb a képviseleti és érdekvédelmi munka. Megfogalma­zódott, hogy a szakszervezeti munkában való előrelépés - az ál­talában megfogalmazott társadalmi és gazdasági feltételekhez ' való alkalmazkodáson túl — az alapszervezeti munkán áll vagy bukik, ezen múlik a szakszervezeti mozgalom eredményessége. Gazdaságirányítási rendszerünk korszerűsítésének egyik legfontosabb tényezője a vállalati önáüó'ág, s ezzel együtt a felelősségé, az anyagi érdekeltség növeléséé. Ebből egyértelmű­en adódik, hogy a szakszervezeti tagság élet- és munkakörülmé­nyeit tekintve, az előrelépés, az üzem munkaeredményeiben rea­lizálódhat. A szakmai kongresszusok egyértelműen megfogalmazták, hogy a rendszeres, szoros kapcsolat a tagsággal, azok képviselői­vel — a bizalmiakkal —, a problémákra való azonnali reagálás a feltétele a demokratizmus teljesebb körű érvényesülésének. En­nek érdekében tovább kell építeni az üzemi szakszervezeti de­mokrácia intézményrendszerét, fejlesztve annak gyakorlatát és kibontakoztatva érvényesülését. A következő időszak feladatait csak a dolgozóknak az irányításba, a vezetésbe való fokozottabb bevonásával és ezen keresztül a tudatos és cselekvő közremű­ködésével lehet megvalósítani. De ehhez arra is szükség van, hogy felkeltsük a dolgozók ilyen igényeit és hogy a vállalati ve­zetés is változtasson, pontosabban: váljék alkalmassá mindezek gyakorlati megvalósítására, a partnerviszonyra. bándi János, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Púja Frigyes külügyminiszter, Schultheisz Emil egészségügyi miniszter, Váncsa Jenő mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter, Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezetője, Szépvöl­gyi Zoltán, a Fővárosi Ta­nács elnöke, továbbá politikai életünk több más vezető sze­mélyisége. Ott volt Almási Alfréd hazánk Phnom- Penh-i és Khuon Ran, a Kambodzsai Népköztársaság magyaror­szági nagykövete, továbbá Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagy­követe. A díszzászlóalj ' parancsno­ka jelentést tett Her<§ Sam- rinnak, majd elhangzott a magyar és a kambodzsai him­nusz. Heng Samrin Lázár György társaságában ellépett a dísz­zászlóalj előtt. Heng Samrin és a népi Kambodzsa kül­döttségének tagjai szívélyes búcsút vettek a magyar köz­életi vezetőktől. Az ünnepé­lyes aktus a díszzászlóalj díszmenetével fejeződött be, majd a kambodzsai vendégek repülőgépe a magasba emel­kedett. (A közös nyilatkozatot a 2. oldalon ismertetjük.) .,Gyertekf mesélünk!” Bábjátékok, diafilmek bemutatói Salgótarjánban Sikeres produkciót mutatott be a szemlén a megyei művelődési központ Főnix Báb-, együttese. i — kép: kulcsár — Bábegyüttesek előadásaival folytatódott szombaton a IV. bábjátékos bemutató színpad, animációs filmszemle és szak­mai tanácskozás programja a salgótarjáni József Attila Me­gyei Művelődési Központban, Elsőként a vendéglátó in­tézmény csoportja, a Főnix Bábegyüttes mutatta be „A kis szabó históriája” című műsorát Tóthné Horányi Ilus rendezésében. Bodnár Júlia és Harsányi Zoltánná rendez­te a nyíregyházi 4. számú napközi otthonos óvoda báb­csoportjának „Gyermekjá­tékok:” és „A kis sárkány meséi” című előadását. A csé- nyei Katica Bábcsoport „Zsákbamacska” című pro­dukcióját Kisné Pólyák Er­zsébet rendezte. Délután a sümegi Inci-finci Búbcsoport Lázár e rvin és Petrolay Margit egy-egy me­séjét mutatta be Sarkadi Nagy 'László rendezésében, míg a Kecze Istvánná vezet­te makói Rongybaba Báb­csoport egy érdekes diaporá- ma árnyjátékkal hozta lázba a megyeszékhely mindvégig hálás gyermekközönségét és a szakembereket. A salgótarjáni Petőfi Sán­dor Általános Iskola bábo­sai Marek Veronika „A ten­ger" című versére komponál­tak egy jelenetet Szabó Ist­vánná rendezésében. A be­mutatók sorát egy csehszlo­vákiai vendégegyüttes, a mar­tini Sztrojarik Bábegyüttes „Tököeskék” című előadása zárta. \ Érdekes színfoltja volt a szemle tegnapi programjá­nak a művelődési központ klubjában tartott videobe- mutató és a gyermekek já­tékdélutánja a Karancs Szál­ló halijában. Ma délelőtt kilenc órától ugyancsak a művelődési köz­pont klubjában tekinthetik meg a Magyar Diafilmgyártá Vállalat néhány új filmjét ez érdeklődők, de bizonyára so­kan lesznek kiváncsiak az ün­nepélyes rendez vényzárást megelőző szakmai vitára is. Kivitelezhető és hasznosítható legyen Alkotó ifjúság pályázat az építő- és az építőanyag-iparban A fiatalok tettrekészsége, teremtő ereje hatalmas ener­gia. Megfelelő szakismeretek­kel párosulva nagymértékben segítheti társadalmunk fejlő­dését, gazdaságpolitikai cél­kitűzéseink megvalósítását. Az alkotó erő kibontakozta­tására, a fiatal szakemberek felkészültségének érvényesíté­sére nyújt teret az Alkotó if­júság című országos pályáza­ti rendszer, amelynek ered­ményességét minden, évben iparáganként értékelik. A mi­nap erre került sor a tavalyi nevezések alapján az építés­ügyi szektorban. Az építőipar és az építő­anyag-ipar területéről 169 pá­lyaművet bíráltak el és közü­lük 63-at részesítettek külön­böző elismerésekben. Három kategóriában kétezertől tíz­ezer forintig terjedő, egyéni és kollektív díjakat 12 pálya­munka nyert el. Az ezer­ötszáztól ötezer forintig ter­jedő különdíjazásban 18 pá­lyázat, dicséretben pedig 33 pályamű részesült,. Ezek kö­zül „Az üvegfeldolgozás gé­pesítése és automatizálása a miskolci üveggyárban” című kollektív pályamunka" nyerte el az Üvegipari Művek négy­ezer forintos különdíját Szerzőjük: Adorján László, Béres Gábor és Eördögh László. A legjobb egyéni munkákra adott .ezerötszáz forintos különdíjakat három ajkai és egy salgótarjáni öb- íösüveggyári alkotó csoport, illetve tag érdemelte ki; a salgótarjáni pohársorozatért Horváth Ferenc. Az előző évekhez hason­lóan idén is lehetőség nyílik az Alkotó ifjúság építésügyi pályázaton való részvételre. A tapasztalatok bizonyítják, hogy az üzemek örömmel tá­mogatják ezeket a törekvé­seket. Ennek elősegítése ér­dekében például a salgótarjá­ni. síküveggyár nagyüzemi KISZ-bizottsága, a gyári fi­atal műszakiak és közgazdá­szok tanácsával közösen, mintegy hatvan témából aján­lást állított össze. A javasolt témák közvetlenül a gyár műszaki-technikai, technoló­giai, gazdasági és művelődés- politikai feladatainak megol­dására irányulnak. Sikeres megvalósításukkal jelentősen hozzájárulhatnak a gyár fej­lődéséhez, eredményesebb működéséhez. Az előzetes fel­mérések szerint eddig a fel­vetett témák egyharmadára futottak be nevezések. A pá­lyamunkákkal szemben *az el­bírálás legfontosabb szem­pontja: azonnal kivitelezhető és eredményesen használható, hasznosítható legyen. Az 1981. január 15-ig leadott pályáza­tokat ez alapján díjazzák a salgótarjáni síküveggyárban, illetve továbbítják az Üveg­ipari Műveken keresztül az építésügyi szektor versenyé­re. Import helyett hazait A VEGYÉPSZER salgótar­jáni gyára — hasonlóan a többi, ifagy anyagigénnyel dolgozó gazdálkodóhoz — je­lentős erőfeszítéseket tesz a tőkésimportból származó anyagok és alkatrészek haza­ival való helyettesítésére. A gyár mindenkpri tőkés­importigényét a vállalkozási szerződésekben meghatáro­zott gyártmányok anyagszük­séglete határozza me;. Ha olyan termék előállítására vállalkozik, amely alkatrésze­it és anyagait minőség vagy méret miatt belföldi és szoci­alista piacról nem lehet be­szerezni, akkor tőkéspiacon kell vásárolnia. A gyárt­mányszerkezet alakulása az oka, hogy idén már az első fél évben csaknem ugyanany- nyi értékű importanyagot használt fel a gyár, mint ta­valy egész évben. A gyár azonban profiljából eredően olyan terméket is gyárt, ame­lyekkel a megrendelőnél pó­tol tőkésimportból származót, ilyenek többek között a pak­si atomerőmű csővezetékei­nek csőívei, vagy a kompen­zátorok. Az idei proover gyártáshoz a gyár importcsőívek helyett saját maga készítette csőíve­ket tervezett felhasználni, Ehhez a szerszámok elkészül­tek, megkezdődött a gyártás' Mivel azonban az atomerő­műhöz is hasonló méretű cső­íveket rendeltek, a gyár en­nek adott elsőbbséget. Hegesztőanyagoknál az év első felében negyedmillió fo­rintos a tőkésimportból ere­dő anyagmegtakarítás — különféle elektródákat he­lyettesített a gyár hazaival. A csepeli elektródák alkalma­zása például 150 ezer forint értékű tőkésimportot tett fö­löslegessé, s a gyárnak 40 ezer forint anyagköltség-ta* karék osságot jelentett

Next

/
Oldalképek
Tartalom