Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)

1980-11-25 / 276. szám

Vak televíziók, süket rádiók Gyorsiavitás a balassagyarmati GELKA-nál Úi szolgáltatás lanuár elsejétől Ha vibrál a kép a televízió ernyőjén, ha recseg és fütyül a rádió, vagy ha felmondja a szolgálatot a mosógép — a Ba­amelyek komolyabb műszere­ket, több időt igényelnek, be­szállítják a szervizbe. A beérkező eszközöket négy lassagyarmat környéki ember műszerész javítja folyamato­rögtön tudja ki segít: a GEL- KA. A két szűkös apró szobács­kábái három éve költöztek át a Rákóczi fejedelem útján saru A két háztartási gép­szerelő a családoknál fellelhe­tő „beteg” elektromos kisgé­peket „gyógyítja”. Szinte évente bővül a szol­megépített tágas, jól felsze- gáltatások köre. Ma már egyre relt szervizbe. Néhány eszten­deje m.ég csak három-négy műszerész orvosolta a meghi­básodott készülékeket és bi­zony sok család „varázsdobo­za” hetekig megjavítatlan ma­radt. Emiatt sok jogos és jog­talan vád is érte a szakem­bereket. Eleinte csak a fekete­fehér adás vételére alkalmas televíziókat, rádiókat, lemez­játszókat tették újra üzemké' több a területen a színeste- íevízió, amikhez speciális szak. tudás szükséges. Ugyanez vo­natkozik a hőtárolós kandal­lókra, kályhákra, vagy a Bosch-technológiával készült hűtőszekrényekre is. A szakemberek a GELKA vál­lalati tanfolyamain sajátítják el az új tudnivalókat. így az­tán nem küldik el azt az ügy­felet sem, aki antennája fel­pessé, de ahogy nőttek az tételéhez keres vállalkozót, hi­igények, úgy egyre több fel­adat hárult az jtt dolgozókra. Mind több szakember ke­ze munkájára volt szükség, hogy a megye nyugati felében élők gondjain . segíthessenek. szén a Rákóczi fejedelem út­ján ennek a munkának is van specialistája, akárcsak az au­tórádió beszerelésének. Az új esztendő új szolgál­tatást is hoz: január 1-től A balassagyarmati és a rét- vállalják a propán-bután gáz­sági járást tizenkét műszerész tűzhelyek bekötését, javítását járja heti két alkalommal, akár esik, akár fúj. Amit le­het, helyben elvégeznek, azo­kat a készülékeket pedig, és karbantartását. Fiókszervizek működnek Rétságon és Szécsényben. Mindhárom helyütt büszkék arra, hogy az aznap — időben — bejelentett készüléket még aznap megjavítják. A beho­zott elektromos berendezések sem töltenek a szerelőasztalo­kon és a raktárban átlagosan két és fél napnál többet. Ha van alkatrész .— legtöbbször van —, akkor ez az idő még csökken is. Egyre többen kötik meg az átalánydíjas javításokra a szerződést. Havonta egyéb­ként 1500—2000 kisgépet, rá­diót, tévét és egyéb elektro­mos felszerelést tesznek újra használhatóvá. Az elmúlt évben négymillió forintos forgalmat bonyolítot­tak le, ami több mint kétsze­rese az 1977-es bevételnek. Törődnek az utánpótlással: hét tanuló lesi a szakma for­télyait a szervizben. A szak­emberek szocialista brigádjai — mindkettő zöldkoszorús — iskolákat patronálnak. Hamarosan vasárnap is be­nyithatnak az ügyfelek a ba­lassagyarmati GELKA ajtaján. Úgy tervezik, hogy a pihenő­napok délelőttjén nyitva tarta­nak. Ha a lakosság igényli ezt a szolgáltatást, akkor a kísér­leti egy hónapot véglegesítik. Villanások SZÓTLANUL — Itt van kérem ötszáz forint, külön magának. Meg­érdemli, jó munkát végzett — mondom a ktsz emberé­nek. A férfi odatartja lapátmar- kat, szótlanul. — Hogy nem köszöni meg a pénzt, nem sértődöm meg. Csupán arra gondolok... — Ó, ne tessék semmire se gondolni. Kevés beszédű, szótlan ember vagyok én, kérem — válaszol. — De ennyire? — hőkö­lök. A szobafestő kocsijába ül lés elhajt — szótlanul. Az ablakból bámulom. Szótlanul. TALÁLKOZÁS Kovács János már két éve dolgozott a cégnél, de a fő­nökével még egyszer sem ta­lálkozott Azért ismerte, hi­szen mindenki őróla beszélt ijesztő, vagy kedves történe­teket. Felesége is jól ismer­te az igazgatót, erényeit, hi­báit. félelmetes szótlanságát, mert Kovács odahaza is őróla beszélt. Kovács várta a találkozást, kíváncsi volt, és félt is tőle. Elképzelt számtalan szituáci­ót. gondolatban mindig oko­san és szellemesen válaszolt a főnök kérdéseire. Hiszen az első impresszió nagyon fon­tos. sorsdöntő lehet. Váratlanul megoldódott minden. Alit az iktatóban, csörgött róla a verejték, ke­reste az elveszített aktát, amikor e. főnök észrevétlenül megszólalt a háta mögött: — Nagyon meleg van. — Az — rebegte meghatot- tan Kovács, és később is elé­gedett volt önmagával, hogy ilyen egyszerűen és korrek­tül válaszolt. A felesége is elégedett volt. Semmi szervi- lizmus, semmi hajbókolás, csak úgy egyszerűen, szimp­lán: az van, meleg. Hiszen ez a főnök egészen egyszerű ember. Nagyszerű ember. ÖREGÚR Külvárosa hentesbolt, zárás előtt. Hárman vagyunk: a hentes, én és egy bácsi a job­bomon. A kolbászokat gusz- tálom, a bácsi is, a hentes- az órát. Balról jobbra visz a szemem. A bácsi jobbról bal­ra tottyan, összeütközünk. — Hogy létezik ez? — kér­dem felhorkantva. — Ketten vagyunk a boltban, és maga fogja magát, nekem jön? — Fiatal barátom, ugyan­ezt kérdezhetném én is. — Valóban — margóm. A villamoson az ajtóban állok, és magamban eldön­tőm : főzni kéül ezt a kol­bászt, nem sütni. — Leszáll, öregúr. vagy csak nézelődik? — kérdi nye­rítve egy ifjú hang a hátam mögött. — Csak nézelődöm! — vá­laszolok halkan, nehogy azt higgye a fiú, hogy még kö- tözködöm. S. A. Rákellenes központ Félidejéhez érkezett a var­sói onkológiai központ építé­se. Készen áll a távoli ország­részekből vizsgálatra vagy konzultációra érkező betegek elhelyezésére szolgáló szállo­da, már most magasra emel­kedik a 12 emeletesre terve­zett diagnosztikai és kutató- központ , épülete. Jó ütemben halad a munka a teleradio- terápiai intézet és a rehabi­litációs objektum építésén. A tervek szerint a munkála­tokat 1982-ben, a Maria Sklo- dowska-Curie nevét Viselő varsói onkológiai intézet ala­pításának 50. évfordulójára fe­jezik be. A ma is működő in­tézményben 1932 óta használ­ják a radioaktív sugárzást a rák gyógyítására. A gyorsan fejlődő technika, az újabb gé­pek, berendezések miatt az in­tézet kinőtte falait, 210 ágya is kevésnek bizonyul. Az onkológiai kutatások új korszaka kezdődött a 70-es években Lengyelországban. Egy kormányprogram a rák­ellenes harc feltételeinek és eszközeinek megteremtését tűzte ki célul. A tervek sze­rint az ország valamennyi or­vostudományi egyetemén fej­lesztik az onkológusképzést és kiépítik a területi onkológiai központok teljes hálózatát. Az új varsói központ né­gyes feladatot lát majd el. A kutatás, a gyógyítás, a szer­vezés és a képzés céljait egy­aránt szolgálja majd. Ml, feddhetetlen állampolgárok A viccTn nem válthat^ üvegek be­M T IssíU gyűjtésére itt-ott fémket­recek kerültek nemrég az utcára — kísér­letként. Külföldi palackok, befőttes üvegek, mindenféle, látszólag értéktelen üveg ke­rülhetett volna beléjük, a népgazdaság hasz­nára. Akadtak is szép számmal, akik nem úgy szabadultak meg fölösleges palackjaik­tól, hogy bedobták a szemétbe, hanená gon­dosan elhelyezték ezekbe a gyűjtőketrecek­be. Az országnak mégse származhatott sok haszna belőle, mert majdnem minden eset­ben akadt valaki, aki a megtelt alkotmány­ba belevágott egy fél téglát vagy követ. Győrött azzal próbálkoztak az illetéke­sek, hogy a más-más állagú háztartási hul­ladékot különböző zsákokba rakja a kedves lakó, s így az újra hasznosítható legyen (el­sősorban nagyon drága rongyról, papírról volt szó). Kiraktak kétezer darab zsákot — nem valami drága tétel, darabja négy fo­rint — egy hét múlva azonban már csak négyszáz maradt belőle. A többit ellopták. Más. Ismerős panaszkodik, hogy tönkre­ment a szemétledobójuk. A földszintre kell cipelni a vödröt, s a közös költség tetemes részét az üvegcseréppel, hatalmas papírdo­bozokkal el tömött ledobó javítására kell for­dítaniuk. Átkozódik, szidja a sok ostobát, aki mindenfélét beledobál... Mit is? Na .mit is? Szóval, hát megkapta ő is annak ide­jén a papírt, hogy mit szabad, mint nem szabad bedobni, de hát még nem volt ide­je elolvasni, meg ki veszi azt komolyan?!... Elcsépeltnek tűnő példa, de ezredszerre is elszomorító: lakótelepünkön csodálatos gyorsasággal gyönyörű játszópark épült a szeméthegyek helyén. Mind boldogok vol­tunk, Eltelt egy év, a park ismét csata­tér, szétdúltuk, széttapostuk, sokan még a hamutartójukat is az ablakon át ürítették ki, a bokrokra. Mi, ugyanazok, akik tavaly any- nvira örültünk, most boldogok lehetünk, ha az illetékes vállalatok még egyszer rendbe hozzák az egészet. Vigasztalhatnánk magunkat, hogy néhá- nyak, kisszámú nemtörődömök bűne az egész. De azt hiszem, nem csak úgynevezett anti­szociális elemek művelik mindezt. Félő, hogy sokszor ugyanazok viszik el a nylonzsákokat, ugyanazok teszik tönkre a parkot, a szemét- ledobót, akik újságot járatnak, érdeklődnek a politika, a közösség ügyei iránt, s általá­ban feddhetetlen állampolgárok. Csakhogy a nagy egész iránti érdeklődésük csökevé- nyesen fejlődött ki. Magatartásukkal kér­deznek, ilyenformán: miért segítsek én a MÉH-en? Mi közöm nekem a közterület­fenntartó vagy a parképítő vállalat munkád jához? Az ingatlankezelőéhez, vagy a la-- kásszövetkezetéhez? Pedig sokkal több az összefüggés, mint gondolnánk. Maradjunk csak a győri pél­dánál, ahol a rongyot akarták az illeték»* sek a nylonzsákokból kiválogatni. Magyar- ország a géptisztítórongy-szükségletét im-- poltálja, s ezért évi kétmillió dollárt fizet' Ugyanakkor pedig idehaza évről évre két­szer annyi rongyot dobnak a kukába, mint amennyit elvisznek a MÉH-hez, s mostaná-í ban még romlik is ez az arány. Semmiképp sem erőszakolt következtetés,' hogy esetleg azért nem lehet jó minőségű Wilkinson borotvapengét, vagy Pond’s arc* krémet kapni, mert az erre fordítható dolJ lárokon nyomorúságos rongyot kellett ven-j nünk! Szállóige immár, hogy szegénységünkben is milyen gazdagok tudunk lenni, ha pazar­lásról van szó. Ráadásul, az efféle ház köJ rüli, ésszerű takarékosság egyáltalán nem' garasoskodás, ahogy már az előbb említett példa is mutatta. A nálunk gazdagabb or­szágokban rég rájöttek erre. Egyidőben or­szágszerte divatban voltak az úgynevezett Túri-butikok, ahol a MÉH a nyugaton vá­sárolt rongyból a használható ruhadarabo­kat fillérekért kiárusította. Az olasz, osztrák,' nyugátnémet fogyasztók, akik igazán eléggé olcsón tudták annak idején megvásárolni a konfekcióholmit, nem röstellték használt ruháikat elvinni az ottani hulladékgyűjtő vállalatnak. A szintén gazdag skandináv or­szágokban már réges-rég megoldották a másféle anyagú hulladékok külön-külön tá­rolását és így. újrahosznosításának lehetősé-1 gét. Mindezzel pedig bizonyos mértékig, a környezet védelmét is. Nálunk viszont növekszik a szemét, az il­legális kupacok fokozzák a környezet szeny- nyeződését. A kihajított konzervdoboz anyagában, levő értékes export-színesfémek, a flakonokban található vegyi anyagok mind­mind visszanyerhetnek lennének, ha hajlan­dóak lennénk elfogadni, hogy a ház előtt négy konténer áll: egyikbe dobjuk a mű­anyagot, másikba a papírt, harmadikba a fémeket, negyedikbe a szerves hulladékot. A szakemberek szerint milli- árdokat taka­ríthatnánk meg így. De ki meri odatenni azokat a konténereket, amig széttapossuk a parkot, ellopjuk a zsákokat, fél téglával tör­jük össze az üvegpalackokat...? Sz. P. Szocialista módon... Törekvés és emberség „A cukorbeteg gyermekek mekek számára rendezett nyá­nevében ezúton mondunk kö­szönetét jószándékú, ember­séges segítségükért. Támo­gatásukkal nemcsak a gyer­mekek jövő évi nyaralása, szórakozása látszik biztosí­tottnak, hanem a közösségben a teljes értékű emberréválás lehetősége is. Önfeláldozó, példamutató segítségüket mételten megköszönjük’ ri táborról készült filmtudó­sítást. Ez — azon túl, hogy bemutatta milyen fontos ezek­nek a beteg gyermekeknek, idei, teljesített vállalásaik’ közül ? — A munkaeredmények ja­vítása mellett brigádkeretek­ben megvitattuk az MSZMP hogy az orvosi felügyelettel, kongresszusi irányelveit, majd szigorú diétával, korlátok kö­zé terelt kis életükből se hiá­nyozzon a nyár, a tábor, a szabadban való játék, anagy- is- közösség élménye — utalt arra, hogy a táborok szervezését A rövid levelet a budapes- anyagi akadályok nehezítik, a ti Semmelweis Orvostudo- lehetőségeket csökkentve. A mányi Egyetem I-es számú tízfős brigád elhatározta, gyermekklinikájának profesz- hogy minden tagja 150 forin- szora és adjunktusa írták tot ajánl fel a jövő évi tá­borokra. Az elhatározást alá. Címzett az Állami Biz­tosító salgótarjáni városi fi­ókjának üzletpolitikai dol­gozóiból álló „Törekvés” Szo­cialista Brigád, mely a tele­vízió „a HÉT” című műsorá­ban látta a cukorbeteg gyer­tett az utalványra vá- érkeztek a fenti so­Inkubátor — kígyóknak A levantei vipera keltetésé­nek szokatlan módját javasol­ják azerbajdzsáni szakembe­rek, amely segít fenntartani és gyarapítani az értékes orvos­ságok nyersanyagát adó mér­ges kígyók állományát A szakemberek inkubátort ké- ' dzítettek: így a kígyótojások­ból legalább 80 százalékban kikel az utód. Ez lényegesen több, mint a szokásos termé­szeti viszonyok között. 1967*-ben szervezték meg Nagylócon is a takarékszövetkezetet, akkor 115 taggal indul­tak, a betétállomány 900 ezer forint volt. Azóta a Ludányhalászi és Vidéke Takarék- szövetkezet kirendeltségeként már 880 tagjuk van, s az idén már 13 millió forint betét- állománnyal büszkélkednek. A tagok szívesen fordulnak különböző kölcsönökért a szö­vetkezethez jelenleg mintegy két és fél millió forintot hitelez nekik a község „bankja”. Különösen a mezőgazdasági szakcsoportok támaszkodnak a pénzintézményre. A nagylóci- ak emellett száztíz darab gépkocsinyeremény-betétkönyvben helyezték el pénzüket. Ké­pünkön Túrái Barnabásné kirendeltségvezető és Istók Istvánné pénztáros ad felvilágosí­tást a takarékszövetkezetet felkereső tagoknak. — kj — követte, laszként rok. Akkor, amikor már az eme­letszomszédok sem nagyon is­merik egymást, amikor egyre inkább bezárkózunk a négy fal közé egymás örömei és gondjai elől is, kétszeresen örömet jelent hírt kapni ilyen cselekedetről. Amikor utánaérdeklődtünk a brigádnak, kiderült, hogy nem ez az egyetlen olyan ér­demük, melyben az emberség határozatát. A Tanácsköztársa­ság évfordulójának ünnepe alkalmából a munkásmozga­lom egy veteránját hívtuk meg, hogy meséljen élmé­nyeiről. Ismereteink bővíté­sére részt veszünk a Tájak, korok, múzeumok mozgalom­ban, de rendszeresen láto­gatjuk a Képcsarnok Válla­latnál megnyíló tárlatokat is. Országos és helyi szinten részt vettünk vállalati sport- eseményekben, szerveztünk is versenyeket. Együtt megyünk kirándulni, csakúgy, mint vért adni. — Honnan az ötlet a két néni patronálására? — A brigád nagyrészt fia­talokból áll, idős, magatehe­tetlen hozzátartozóik nincse­nek, így gondoltuk, hogy ke­resünk valakit, aki segítség­re szorul. — Nagyon aranyos a két néni — emlékszik vissza az vezérli őket. Az esztendő ele- első találkozóra a brigád egyik jen például felkeresték a vá­rosi tanácsot, s az egészség- ügyi osztályon érdeklődtek, akadna-e olyan idős, egyedül­álló helybeli, akire ráférne egy kis támogatás. Miután az osztály ajánlott két asszonyt, szocialista szerződést kötött a brigád, és vállalta a rendsze­tagja, Szerémi Nándor. Mikor jelentkeztünk náluk, el sem akarták hinni, hogy a „mai világban” ilyesmi még van. — És a gyerekek megsegí­tése? — Szerencsére a mi gyere­keink egészségesek. Annál in­res patronálást. Azóta rend- kább átélhetjük azonban azok­szeresen látogatják patronált­jaikat, rendben tartják a ker­tet, felaprítják a tüzelőt, igye­keznek megoldani kisebb-na- gyobb gondjaikat. — Nincsen abban semmi különös, amit csinálunk — szerénykedik Mihályi Miklós, a brigád vezetője, mikor azt kérdezzük tőle, hogyan tá­madt az ötlet. A brigád tör­ténetéről a következőket so­rolja: — 1976-ban alakultunk, 1977-ben már elértük a szo­cialista címet. Azóta kétszer érdemeltük ki a brigádzász­lót. — Elmondana néhányat nak a szülőknek a helyzetét, akiknek gyermekei csak ily módon jutnak azokhoz az él­ményekhez, melyek más gye­rekek számára szinte hétköz­napiak. Teljes egyetértésben határoztunk, sőt felhívást in­téztünk igazgatóságunk többi szocialista brigádjához, mely­nek eredményeképpen a Má­jus 1., a Zrínyi Ilona, a Tes- sedik Sámuel és a Március 21.' brigádok saját kereteiken be­lül ugyancsak megrendezték a gyűjtést. A Törekvés brigád nemes törekvése követendő példa. — g. — NÓGRÁD — 1980. november 25., kedd 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom