Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-22 / 274. szám
Vadászati és természetvédelmi kiállítás Bemutatják amit még kevesen ismernek Olyan kiállításra készül a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum, amely iránt már most nagy érdeklődés nyilvánul meg. A kiállítást a MA- VOSZ, Nógrád megyei intéző bizottsága és a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya rendezi „Vadászati és természetvédelmi kiállítás” címen. Neves megyei és országos szakemberek tevékenykednek annak érdekében. hogy a rendezvény az érdeklődésnek megfelelő színvonalon nyithassa meg kapuit a nagyközönség előtt, november 28-án délután két orakor ünnepélyes keretek között. Ez a kiállítás azért különbözik az egyébként más — nem lebecsült — kiállítástól, mert eddig még kevésbé ismert vadászati dolgokba enged majd betekintést, valamint feltárja megyénk országra, világra szóló természetvédelmi értékeit. Kevesen ismerik Nógrád megye vadállományának összetételét, az azzal járó vadászati tevékenységet, a vadgazdálkodást. Nem ismerhetik még nagyon sokan, hogy milyen a mi vidékünk vadeltartó képessége. Valamint azt sem hogy a vadászat milyen mértékben kapcsolódik a népgazdasági tervhez. A kiállítást rendező vadászati szakemberek ezekre a kérdésekre választ adnak. Sokat ígérő a kiállítás természetvédelmi oldala is. A vadászat és természetvédelem nem választható el egymástól. Ma már az embernek a természet védelmében kifejtett tevékenysége nélkül nem volna eredményes a vadgazdálkodás. Ennek összefüggésére jó példát nyújt majd a szécsényi vadászati és természetvédelmi kiállítás. A kiállítás rendezői nagyon ügyeltek arra, hogy a bemutatásra kerülő dolgok kizárólag megyei jellegűek legyenek. Az aktív vadászok ezért a legértékesebb trófeákat valamint vadászati , tárgyakat bocsátottak a rendező bizottság redelkezésére. Megyénk növényvilágának bemutatására például az Ipoly vidéki Erdőgazdaság vállalkozott. A munkába a legkiválóbb erdészeti szakemberek kapcsolódtak be. Természeti értékeink szakszerű felsorolását a megyei természetvédelmi felügyelő irányítja. A kiállítás színvonalassá tételébe bekapcsolódtak egyes ipari üzemeink is. Az üveggyárak például már a vadászati világkiállításon is nagy sikert elért vadászati motívumokkal díszített termékeiket mutatják be. Felajánlotta szakmai segítségét a gyöngyösi múzeum is. Most tehát folyik a kiállítás rendezése, ehhez a munkához kitűnően értő muzeológusok közreműködésével. A rendezvény környezete igen szép, hiszen az úgynevezett Forgács-kastélyban kap' helyet. A kastélyt a közelmúlt években több millió forint értékben restaurálták. Megtervezték már a tartalmi munkát is. A megnyitó napjától a zárásig, amely 1980. december 30-án lesz, igen sűrűn szakmai napokat tartanak. Itt szó lesz vadászatról, természetvédelemről, amit a vadászok, természetvédelemmel foglalkozók és nem utolsósorban iskolások használhatnak ki kellően. Az előadásokat érdekes színesfilm- és diavetítésekkel teszik szemléletessé. B. Gy. Módosítható a rendelet Okos törekvés divatját éljük. a takarékosságét. Kapjuk a jó tanácsokat is hozzá, de magunk is megtaláljuk a módját. Különösen ott, ahol a saját zsebünk érzi a hatását, már egészen jól csináljuk. Egyre ritkábban fordul elő, hogy ott is ég a lámpa, ahol éppen senki nincs, az ajtók, ablakok szigetelését sem vagyunk restek ellenőrizni, nehogy megszökjön a meleg. A gépkocsik üzemanyag-takarékosságára néha már túlzásba is estek a tanácsadók. Valaki ugyanis nem volt rest és utánaszámolt: ha minden garantált megtakarítás igaz, akkor az ő autója nemhogy fogyasztja, de majdnem termeli a benzint. Nos, ez nyilván a takarékosságra ösztönzés első Időszakának vadhajtása volt, azóta ez is a helyén van. Egyre inkább természetes lesz a takarékosság a munkahelyen is kis és nagy dolgokban egyaránt Mert tény, hogy apró ügyekben is lehet jelentősen takarékoskodni, meg — természetesen — üzemi méretű, nagyobb dolgokban, anyaggal, energiával, erővel, idővel. Persze, ez nem azt jelenti, hogy már mindenki mindenhol okosan él, cselekszik. Vannak még., értelmetlen kérdések, túlcifrázott házak és kerítések, tanyának nevezett, de valójában kacsalábon forgó borpincék, státusszimbólummá csicsásított hétvégi házak stb. De végül is, ha tisztességes munka gyümölcse az így úgy csavarhatott vaskerítés, meg a helyi építészeti előírásokba sem ütközik az elszabadult fantáziáról árulkodó bán- ki hétvégi ház és a többi — ám legyen. Más azonban a közügyek dolga. Mert bizony itt is van — még mindig — ellentmondás. Vegyünk egy mezőgazda- sági üzemet. Az árak azt szorgalmazzák, hogy minél kevesebb energiát használjanak. Meg is tennék, ha ugyanakkor más, érvényes rendeletek nem kényszerítenének az ellenkezőjére. Némelyik telepen például éjjel annyi, és olyan teljesítményű villanyégő világít, hogy az ember hovatovább díszkivilágításnak hiszi. Az ok egyszerű: az energiatakarékosságnak még csak előszele sem volt, amikor megszülettek az előírások a telepek éjjeli kivilágítására. Akkor nem is volt ezzel baj. Olcsó volt az energia! Ám azóta igencsak megdrágult az elektromos áram, és — tegyük hozzá — kifinomultabbá vált a telepek indokolt őrzési rendje is. Senki nem akarja, hogy egyiptomi sötétségbe boruljanak e telepek. Csupán arról van szó, hogy aligha kell újságolvasáshoz is elegendő fényt biztosítani a telep teljes területén. Ehhez viszont sok helyen a korábbi előírásokat — talán szabványt is — felül kellene vizsgálni és szükség szerint, az élet valós követelményéhez igazítani. Ehhez kevesebb energia kell, mint amennyi Nógrádban most veszendőbe megy. És még valami : a takarékosságra serkentő és azt lehetővé tevő rendelet újabb, egyéni kezdeményezésű megtakarításokat eredményezhet — a közösség számára is. f. 1. Gép és a mesekönyvek Végigjárjuk a Madzsar József megyei kórház gyógyszertárát. A termekben precíz rend, tisztaság és néhol elviselhetetlenül nagy meleg. Sokféle feladatot látnak el az itt dolgozók. A gyógyszerek adagolása, rendezése, készítése mellett gyógyszerpalackokat mosnak, töltenek. Mutatják, van már mosogatógépük is, amely nagyban megkönnyíti a munkát. Ám a „kedvenc”, a legújabb szerzemény, a kupakológép. Ez a furcsa nevű szerkezet a súlyos betegségeknél szinte nélkülözhetetlen, olykor életet mentő infúziós palackok zárását. illetve nyitását végzi el. A kupakokat eddig kézi erővel, megerőltető fizikai munkával tekerték. — Reggel nyolctól egy óráig 300—350 darab palackot tudtunk lezárni ketten, hárman. Most, hogy a gép is segít, egy ember ezt fele energiával és fele idő alatt képes elvégezni. No, meg dupla biztonsággal — mondja Csernák Mária vezető asszisztens. A gépnek története van. Szép története. Jól példázza, hogy az emberi összefogás, segítőkészség határtalan. Sokszor a távolságokat is legyőzi. Az idős ember, dr Szabó Lajos nyugalmazott főmérnök Kecskeméten él, dolgozik. Szinte megszállottja az újító munkának, az emberi tevékenységet könnyítő és segítő, okos szerkezetek létrehozásának. Kecskeméten patronálja, támogatja az egészségügyi intézeteket. Sok-sok újítással, jó tanáccsal. Nógrád megyéhez, Salgótarjánhoz való kapcsolata személyes barátságon alapul. Egy fehérasztal melletti beszélgetésen- született meg a gondolat; a Kecskeméten már jól bevált kupakológép mintájára a megyei kórház is kaphatna ilyen segédeszközt S ami ezután történt.;. Ä kórház megvásárolta a szükséges anyagot, a kecskeméti üzemek szocialista brigádjai pedig társadalmi munkában elkészítették a két darab — záró és nyitó kupakológépet. Melyek értéke darabonként 120 ezer forint. Dr. Szabó Lajos főmérnök személyesen utazott Salgótarjánba a gépek beavatására, üzembeállítására. Tette mindezt baráti alapon. A kórház az előállítási költségeknek csupán egy részét kellett kifizesse, S a kórház e csekély összegen túl, szakértői díj címén honoráriumot küldött az idős mérnökembernek. Fele energiával és fele idő alatt. Nézegetik, forgatják a mesekönyveket. — bábei-felv. — — A közelmúltban egy tekintélyes csomagot hozott a postás. Gyermekes kíváncsisággal bontogattuk, el sem tudtuk képzelni, mi lehet benne. Meséskönyvek, gyermekkönyvek voltak. A feladó dr. Szabó Lajos főmérnök, Kecskemét Az általunk küldött honoráriumot visszakaptuk tőle könyvalakban — mondja dr. Magyari Ildikó, a kórház főigazgató-helyettese. Az ajándék azóta a gyermekosztály könyvállományát gyarapítja, az elesett kis betegek szórakoztatására. Nézegetik, forgatják, derülnek a három nyuszi történetén; örülnek a gonosz farkas kudarcának. ök még nem tudhatják; nem érthetik, hogy a színes mesekönyvek egy ember önzetlen segítőkészsége, elhivatottsága nyomán kerültek hozzájuk. Kiss Mária A bosszúságokra már csak legyintünk. A legyintés akár a szellő. Sok száz, sok ezer legyintés vihart kavar? SENKIHAZA Panaszosok jöttek a szerkesztőségbe, a salgótarjáni Arany János út 11-ből. Első pillanatra sablonos gondokkal: Rossz a lift, nem műkődnek a lépcsőházi csengők, a házmester „nem ér rá” intézkedni. .. A panaszok zöme nyilvánvalóan és cáfolha- tatlanul jogos. De nézzük meg, mi van mögöttük. Az említett soklépcsőházas, sokemeletes épület OTP-be- ruházásban épült, s lakásonként értékesíttetett. Mint az afféle társasházaknál, az otthonok mellé a tulajdonosok megvették a közös használatú helyiségek illető hányadát is. Azt azonban csak akkor tudják magukénak, ha valami elromlik, különben csak a küszöbig érzi gazdának magát a legtöbb lakó. A ház ügyeinek intézésére a közös képviselő hivatott, akit a lakógyűlés választott meg. Rá is sok a panasz, de még ha jogos volna is minden felszólamlás, nem tudom egyértelműen elítélni. Neki egyedül kellene „megrend- szabálvozni” a házmestereket, gondoskodni az elromlott dőlFaira szánt borsó gok javításáról, alkatrészek beszerzéséről, munkaerő biztosításáról, s mindezt munkaidőn túl, tiszteletdíjért, s ami legkevésbé sem mellőzhető: magánszemélyként! Köztudott, hogy a közületek egy egyszerű megrendelést sem szívesen fogadtak el, ha legalább egy cégbélyegző nincs rajta. Ahol „sorba kell állni”, a magánosok akár bérletet válthatnak az utolsó helyre... Ilyen formán az említett „gazdátlan” épület hűen példázza a közmondásbéli közös lovat, melynek túrós a háta. Egy néhánytíz lakásos társasházat még fenn lehet tartani ilyen módon, de egy akkorát, min-t amiről szó van, semmiképpen neim lett volna szabad egy személyre bízniuk a lakóknak. A legkézenfekvőbb megoldás a lakásfenntartó szövetkezet lenne, de minden alapítási kísérlet megbukott, néhány lakó makacs ellenkezése miatt. A dolgok megvitatására még lakógyűlést is alig lehetséges sikeresen összehívni, legalábbis, ha minden lakásból szükség van egy képviselőre. Lehetne mondjuk társadalmi intéző bizottságot létrehozni, melyben lépcsőházanként egy, esetleg két választott tag tevékenykedne, s így megosztanák az utánjárást, több szem többet lát alapon csírájukban észrevehetnék a hibákat, mikor még könnyű az elhárítás, lakógyűléseket lehetne lépcsőházanként tartam, és a lakókban talán könnyebben tudatosulna, hogy küszöbön túl is övék a ház... JATÉKTEMETÖ Szomszédasszonyom nagy fóliazsákkal ballag a kukához. „Selejteztek?” „A gyerek mindjárt elrontja a játékokat, én meg nem őrizgetem a sok vacakot..És már potyognak is a szemétgyűjtőbe a kisautók —, van amelyiknek csak egy kereke hiányzik —, lendkerekes és elektromos játékok, de nem kerüli el sorsát a társasjáték táblája sem, amelyből a figurák fele hiányzik. Jól mehet a szomszédoknak, gondolják egyesek, pedig nincs igazuk. Nem jobb módúak az átlagnál, csak nem tudnak semmit megtagadni egyszem csemetéjüktől, a játékok javítgatására, helyrepofozásá- ra viszont nincs idejük, idegük, készségük, vagy egyszerűen szerszámuk. Ráadásul az eset egyáltalán nem egyedi, és nem családi jelenség. Óvodák szemétgyűjtőiben is számtalanszor lehet látni játékok maradványait. Ha valaki ismeri a játékárakat, tudja, hogy nem is olyan kis összeg kell a pótlásra. Ugyanakkor kifogástalan elektromotorok, ép fogaskerekek, ha másnak nem, alkatrésznek felhasználható holmik kerülnek az emésztőkocsiba. .. Mi ez, ha nem pazarlás? Ha csak a gyermekintézményekből gyűjtenék össze az elromlott játékokat, s amit lehet azt kijavítanák, a menthetetlenből pedig kimentenék a használható darabokat, máris tetemes megtakarítást érhetnénk el. S egy megyében elég lenne egyetlen ezzel, vagy ezzel is foglalkozó műhely. De nagyon sok szülő is szívesen találkozna ilyen jellegű szolgáltatással, s bizonyos vagyok benne, hogy akadna, aki munka után, iparengedéllyel /feljogosítva szívesen bütykölgetné a játékokat. Megérné még a játékboltoknak is, hisz’ ők a megmondhatói, mennyi hibásan Száz négyzetméternyi ‘gyalogosoknak való aszfaltburkolat körülbelül húszezer forint. Társadalmi munkával még olcsóbb. S ebből már futná egy enyhe lejtővel kez- érkező játékot kell már a dődő szabálytalan alakú kibontáskor selejtezni... pos területre, melyen a lendület kedvelői kedvük szerint szlalomozhatnának, vagy körözhetnének anélkül, hogy saját, vagy mások testi épségét veszélyeztetnék. Két- Télen a ródlizók, nyáron a három tanácstagi körzet ösz- görizők —, nyolc és négy ke- szefogásával megépíthető. És réken —, a golyóscsapágyak- csak kivitelezés kérdése, hogy ból és ládafedelekből, barka- az aszfaltot télen le lehessen csőit „zseb gokartok” bor- locsolni, s az olvadásig, mint zolják a közlekedők idegeit, jégpályát használhatnák a Nem egyszer csak az úttes- gyerekek, vagy akár a felnőtten áll meg a fürge ifjonc, s tek. csak a jó szerencse menti S, ha már a télnél tartunk, meg a balesettől, például a Debrecenben, ahol még a járda mentén parkoló autó domb is ritka, játékra, szánformájában, melynek gazdá- kózásra tíz méter magas halja később nem érti, a járda mókát építenek a gyerekek- felől mi „húzhatta meg” ko- nek. Nálunk szerencsésebb a csiját. helyzet, csak egy-egy alkalKisgyermekes szülők szid- matos lejtőt kellene kissé éljék, átkozzák a „nagy lova- egyengetni földgyaluval, kát”, akik ott cikáznak a minden nagyabb lakótelep kö- járdán totyogó, kis biciklivel zelóben — hiszen a szülő azt „közlekedő” gyermekeik kö- szereti, ha nem a város túlsó zött, s ha túl nagy a lendü- végén játszik a gyermeke —, let. nemcsak gyermeket, fel- s akkor nem a parkosított te- nőttet is fellöknek. Csatlako- rületeken, vagy az utakon zik hozzájuk a nyugdíjasok szánkóznának a lurkók. Gon- kara, kivéve, ha van a közel- dolam a mieink nekünk is ben érintett hozzátartozó, vannak olyan kedvesek, mint egy nagyobb írnoka, aid ma- a maguké a debreceni szü- ga is „aszfaltlovaglásra” ad- löknek... ta a fejét. — g. — NÓGRÁD — 1980. november 22,, szómból 5 MÁSFAJTA JÁTÉKOK
