Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
Gömöry Albert1 A Zeneműkiadó könyvei Bartók Béla születésének közelgő 100 évfordulójára Nemzetközi jelentőségű eseményhez közéletiünk zenei életünkben. Bartók Béla születésének századik évfordulóját ünnepeljük i98Uben. A centenárium kapcsán a zeneszerző életműve fokozottan reflektorfénybe kerül. Többi között az Országos Filharmónia koncertprogramjában Bartók Béla remekműveinek kiemelt szerep jut- De máa intézmények, iskolák, művelődési otthonok, klubok is méltóképpen készülnek a nagy eseményre. S mint korábban hírül adtuk, a Magyar Rádió februárban Bartók Béla jegyében rendezi Dupla vagy semmi című kedvelt játéksorozatát. Természetesen, a Zeneműkiadó Vállalatnak is megtisztelő és fontos szerep jut a centenárium előkészítésében, Bartók Béla életműve további népszerűsítésében, terjesztésében. A mór említett rádiós vetélkedőre való felkészülést is segíti azzal, hogy újra megjelenteti azokat az „alapműveket”, amelyek adalékul szolgálnak Bartók élete és műve mélyebb megértéséhez. E művek egy része már meg is jelent újra a könyvesboltokban, másik részük a közeljövőben lát napvilágot. Néhányat említünk most azok közül, amelyek már kaphatók. A Bartók breviáriumot immár harmadik kiadásban jelentette meg a Zeneműkiadó. A kötet leveleket, írásokat, dokumentumokat tartalmaz Ujfalussy József ösz- szeállításá’ban. A dokumentumkötet első kiadása két és fél évtizede jelent meg 1956-ban, amikor a válogatott gyűjtemény iránt mind nagyobb közönségigény nyilvánult meg. Bartók Béla élete és zenéje iránt hatalmas volt az érdeklődés, dokumentumok egész sora látott napvilágot. Demény János ez idő tájt kezdte meg életrajzi dokumentációjának közlését a Zenetudományi Tanulmányok köteteiben. Az újabb kiadások azóta bővültek, amennyiben a nemzetközi és hazai Bartók-kutatós kiteljesedett Igaz, Bartókot legjobban zenéjén keresztül közelíthetjük meg, mégis van némi szerepe a gondosan összegyűjtött dokumentumokinak, levelezésnek stb. az életmű megismerésében. Űjraizlelgetve a kötet dokumentumait, különösen a leveleket, Illés Endre A sebezhetőiden című Bartók-esszéje soraira gondolok, amely szerint: „Leveleiben ritka az »ária«. A jelívelő érzelem, a dallam. Legfontosabb közölnivalóit is a legszikárabban fogalmazza. Mint egyegy téli, meztelen koronája fa: a Bartók-levél is csupa pontos, tiszta vonal”. A leveleken túl a zenetörténeti, a népzenei tanulmányok kínálnak gazrfag olvasnivalót, az életrajzi dokumentumok pedig különös közelségibe hozzák a nagy komponistát Szintén harmadik kiadásban jelent mag újra a Bar- tók-kalauz is, Kroó György műve (Qrfeusz-könyvek). Amint azt a saerző műve előszavában hangoztatja, a irai««irt elsősorban a hangverseny-látogatóknak szánja, Bartók zenekari, «nmpwtti és kaanaraműveihez egyaránt jő bevezetéssel szolgái. Egyik becsülendő erkjt adat- gazdagságában rejtik- A sseraő amerikai taonknányótja eredmények is feldolgozta művében. Bartók zanei Uxo- rUtfrme olyan tündöklő és tágas, uw^káUkánát, ék- iiriiWnnk annyi van. hogy az Jé»mintának mindenki heernAt veheti. Az is, aki már bejárta a hatalmas birodalom tájainak egy részét S az te, aki még <-oir most készül belépni valamelyik ajtón. A kalauz végén találjuk a Bartók Béla összes művei Hungaroton- hanglemezen összeállítást, amely hasznos kiegészítés. A legfiatalabbeknak adták ki Bartók Béla Képeskönyv gyermekeknek című kis füzetét. A népdaifeldől- ( gozás-gyűjteménynek maga Bartók a Gyermekeknek címet adta. Ebből állították össze a mostani csodálatos könyvecskét Reich Károly meseszerű Illusztrációi csak vonzóbbá teszik a zenés-képes-verses összeállítást A Gyermekeknek című zongorára írott sorozat darabjait zongorán Bartókné Pásztory Ditta adja elő azon a hanglemezmellékleten, amely a könyvhöz tartozik. T. E. Elöljáróban sietünk leszögezni, hogy ez nem az a kakukk. Tehát npm a kskukk- alukúnk (cuculiformes) rendjébe és a kakukkfélék (cucu- lidae) népes családjába tartozó cuculus qanorus, amelyik a tojásait előszeretettel helyezi idegen madarak fészkébe, s agresszív hajlamú fiókája közvetlenül a kikelés után már olyan erős, hogy minden tojást, vagy már kikelt fiókát kilök a fészekből. Értekezésünk tárgya ama békésebb természetű kakukk, amelyik nem fészekben,. hanem régi faliórákba épített kis házikóban lakik; nem rak tojásokat mások óráiba, és névrokonára csupán abban az egy dologban emlékeztet, hogy időnként ő is azt mondja: kakukk ! Manapság már meglehetősen nehéz igazi, megbízható kakukkhoz hozzájutni (igényes, önmagára valamit is adó embernek eszébe sem jut holmi csiricsáré, tarkára festett műanyag bóvlit vásárolni), ezért hát, ha az ember — már jelentős élet- tapasztalatokkal a háta mögött — eljut abba a korba, amikor szükségét érzi annak, hogy kakukkot vegyen, elkészülhet rá, hogy ez igen sok időbe és utánjárásba fog kerülni. A fiatalabb korosztályok tagjai többek között ezért is idegenkednek a kakukktól. De az igazi ok valószínűleg az, hogy a kakuk- kos óra elmés, de tulajdonképpen végtelenül egyszerű, mechanikus szerkezet, amely nem szolgál semmiféle technikai szenzációval; olyan műszaki csodák mellett, mint egy Philips magnetofon, vagy egy eáektro- nttcm szinte körűiéinek tűnik. De hát Misaj, nem ax ■ feladata, hogy csodálatot keltsen; a kakukknak az a dolga, hogy ésszerűen tagolja az ára monoton ketyegését, se többet se kevesebbet ne kakukkoljon, mint amennyit kell; tehát mindig annyit, amennyit a kismutató jelez, illetve az óra felénél egyet. Ezt némelyek talán unalmasnak, egyhangúnak vélik, vagy pedig szorongó érzéseÉk két kelt bennük, Részben érthető, mert a kakukk nem csak az időt jelzj, hanem óráról órára figyelmeztet arra, hogy életünk, ha tetszik, ha nem, halad a halál felé; úgy ahogy a homokóra felső kelyhéből megállíthatatlanul peregnek alá a finom kis szemcsék... Ezzel a gondolattá' bizony nem könnyű megbarátkozni, de ha idővel mégis sikerül, akkor az ember azt is belátja, hogy nem a kakukk könyörtelen, hanem az idő, a kakukk csak következetes. Következetes abban is, hogy soha semmi mást nem mond, csak annyit, hogy: kakukk! Gazdájának így nem okoz csalódást; biztosak lehetünk benne, hogy a legnagyobb frontátvonulás- kor, vagy az uralkodó szél- járás hirtelen változásakor — amiről köztudott, hogy nem csak az emberi szervezetet, hanem a műszereket, finomabb szerkezeteket is megviseli — sem lehet a kakukkot rábírni, hogy például rigómádra fütyüljön, vagy esalogánymódra énekeljen. Elképzelhető persze, hogy valamilyen leleményes ezermesternek sikerülne áthangolnia a kakukkot, és ezzel a sötét manipulációval elérné, hogy a továbbiakban ne kakukkoljon, hanem — mondjuk — nyávogjon; de a kísérlet akkor is hiábavaló lenne, mert a kakukk erkölcsileg tisztán kerülne ki az egyenlőtlen küzdelemből, s az egész művelet végül is nem eredményezne mást, mint a kik- kukk és a manipuládó csődjét Ssfe JbqQ aki rászánja magát, hogy kakukkot vásároljon. A kakukkal együtt élni csakis a kötelességek teljes tudatában ás a -jogok tiszteletben tartása mellett lehetséges. Aki ezt hajlandó tudomásul venni, azzal nem fordulhat elő, hogy idegességet, vagy nyugtalanságot érez, amikor időről időre kipattan a — lehetőleg ébenfából faragott — házikó ajtaja. Szlkssai Károly rajza Kevesen tudják, hogy magány ellen Is nagyon jő a kakukk. Az egyedüllét óráiban megszólaló madár mintha csak azt mondaná: nem vagyunk végérvényesen magunkra hagyatva, nem szabad elkeseredni, mert van még balzsam Gileádban a legromantikusabb fájdalmakra is. A magány csak múló, átmeneti állapot; ám ha mégis tartósnak és feloldhatatlannak bizonyulna, még akkoris van egy utolsó szalmaszál, amiben megkapaszkodhatunk; és ez nem más, mint 6 maga, a k»a kukk, aki kitart mellettünk mindhalálig. S ez a bizonyosság megnyugtatja az embert. Van akinek a kakukkal való huzamosabb együttélés során új szokásai alakulnak, ki, s a barátság egyre meghittebbé válik. Gyakran előfordul például, hogy a kakukktulajdonos, ha mondjuk háromnegyed tizenegyre ér haza, nem rohan azonnal a lifthez, hanem inkülföldi kitüntetések nyilatkozatba — pillogott za — Csak hát, tudjátok, én amit hivatalos szervek adnak tem. A római katolikus tanítóképezdé- ki. ben szereztem az oklevelemet — Ugye, hogy megvan? — annak idején, most meg már kapott a szón az öreg. — Én régesrég nincs többé hitem, is hallottam már ilyesmiről, de annyi utóéletet mégis sze- Igazán elhozná, öcsém? — Hát persze, hogy elhozom. Akár bele is lehet javítani, ha szükségesnek tartaná. retnék, én hiú, vén szamár, hogy megláthassam: hogyan búcsúztattok el. — No, de kedves Bontó bátyám. .. — Nekem itt ne kedvesbáPedig, látod itt vannak előt- hiányoznak róla. No de hall- vartan az újságíró. tem példaként a mandulák is. juk a szöveget! — Furcsa. Latinul úgy hívják a mandu— Nem tetszene inkább Ültek, szemben egymással, a lafát, hogy Prunus Communiszemélyesen? félhomályos szobában. Az öreg cus. Szemre is szép, és való— Neon, nem. Jobb más szólalt meg ismét: jában a rózsafélékhez tartószájából hallani. Olvasd csak — Biztoß, hogy nem maradt zik, de nem ez a lényege, fel szépen. ki valami kis feljegyzés abból Szilvaszerű termése van, de — Hát, ha úgy tetszik jobb- a dossziéból? — Hát.. nem is tudom. Mire tetszik gondolni? — Tudod, titokban valami kis szoborféléről álmodozabból sincs haszna senkinek- Csak csonthéjas magva érték, amelyik legbelül van, s így nem is látható. A magváért szeretjük a mandulafát. kertkapuban kezet nyújtott, és totyogva indult vissza a ház felé. — No, mi volt? — rágta, ki tudja hányaszerelj A — Le kellene dőlnöd egy nak látni.., „Harcos életének kicsit — hozta a tablettát a ebben és ebben az évében (ide ...... ..............................néni, és kérő pillantást vetett majd a halálozás dátumával t yámözzál!"fortyant fel az a vendégekre. Sietősen elbú- betöltött életkor kerül, remél- ___ ........................ _ ö reg. — Amikor haldokoltam, csuztak. Mikor már a kocsi jük, hogy még nagyon soká- tam. Esetleg az Iskola folyókák készültetek valamire? ajtaját is becsapták maguk ra), kidőlt a sorból a munkás- sóján... Vagy hát, hogy elVagy el akartatok kaparni mögött, Kemenes megköny- mozgalom régi harcosa. Falusi neveznek rólam egy utcát. Tacsak úgy ukmukfukk a föld nyebbülten felsóhajtott és tanítóként került kapcsolatba ián azt, amelyikben születalá? Nem? Hát éppen azt odafordult Révészhez: az agrárszocialista mozgalom- tem. Űgyis bontanak arrafelé szeretném én hallani, amit — Tényleg van valamilyen mai, majd...” nemsokára. De beértem volna akkor terveztetek. Annak meg nekrológotok az öregről? — Állj! — vágott közbe az egy szerény emléktáblával is. dik cigarettáját, a várakozó kell lennie! — Van a fészkes fenét — öreg. — Egyazon mondatban Aztán most sehol, semmi. Ez kocsiban Kemenes. Megszédült saját pattogás^ mondta kedvetlenül az újság- kétszer is szerepel a „harcos" lett a vége. — Szobrot szeretett volna, tói, arcára kiült a légszomj író, — Mit gondolsz, egy vi- szó, Rólam ne fogalmazzatok — Tovább él az emberek Vagy utcanevet. Emléktáblát, jellegzetes torzulása. Azainyó- déki szerkesztőségben kinek ilyen pongyolán. Majd írjál szívében, kedves Bontó bá- Valami ilyesfélét, ka gyógyszerért szaladt a volna ideje arra, hogy előre be helyette valami mást. No, tyám... — A puritán Vető József konyha tered enchez, Kemenes gyártson ilyesféléket? Majd menjünk csak tovább. — Az emberek szívében? epeömlést kap, ha megtudja, lesütött szemmel feszengett a kiszedem az adatait az archí- Többször már nem szólt Már ti is elfelejtettetek. A — Kár lenne elmondani nefotelban. vumból és összütök belőlük bele, két kis gombszeme pász. fiaitok meg majd azt sem tud- ki. — Bocsásson meg, kedves valamit. Szerzek fotót is, ne fázta csak vizsgálódva az új- ják, hogy voltam-e a világon. A kocsi meglódult. Révész- Bontó elvtárs — szólalt meg félj! ságíró arcát. A nekrológ után Dehát ki is vagyok én? Bontó nek az járt az eszében, hogy váratlanul Révész, — Én meg- hallani akarta a vezető szer- Lőrinc egykori néptanító. Por gyermekkorában mindig bamondom, amit Kemenes elv- vek nyilatkozatát is. Révész és hamu öcsém, ahogy az írás rackmagot használtak otthon társ tapintatból elhallgatott. A — Először talán a képet tes- felolvasta, türelmetlenségé- mondja. Feltámadás nélkül. mandula helyett. Két kődarab szerkesztőségben minden ki- sék megnézni — mondta más- ben talán kissé szürkébben a Búcsúzóul töltött még egy között törte nagyanyja az ud- váló, mozgalmi embernek meg- nap, ünnepélyesen kinyitva a kelleténél. van a kész nekrológja fény- vörös irattartót, melynek a — Ennyi az egész? — kórképpel, csak az utolsó dátum fedelén nagy betűkkel ott állt dezte aztán az öregember, hiányzik róluk. Ott van Bontó a név is: Bontó Lőrinc. ' — Ennyi, elvtársé is. Sajnos, megfordult — Nem rossz, nem rossz — — Saját halottjuknak sem a kezemben. Ha óhajtja, szí- vette szeműgyre az öreg. Ak- tekintenek? vesen elhozom. Meg tudom kor készülhetett, amikor a — Az utóbbi években ezt lettem öregségemre. Akár vaszerezni azt a jelentést is, Munka Érdemrendet átvet- már nem szokás belefoglalni a lami divatjamúlt vénasszony. pohárka pálinkát, aztán kikí- varon, vagy kalapáccsal, a sérte vendégét egészen a kert- küszöbön ülve. Hasonlított az kapuig, végig a hervadó man- íze a manduláéhoz, dulaágak közt. Aztán szégyen- Csak keserűbb volt. Sokkal lösen még ennyit mondott: keserűbb. — Szentimentális szamár kább még sétál egy kört a háztömb körül, méghozzá pontosan olyan ütemben, hogy fél perccel tizenegy előtt forgathassa meg a kulcsot a zárban. S lám: alig teszi föl a kalapját a fogasra, már köszönti Is a hűséges kakukk. Az ilyen szép, baráti gesztusok kétségkívül elmélyítik, tartalmasabbá teszik a kapcsolatot... Sajnos nem vállalkozhatunk arra, hogy itt és most egyetlen lélegzetvételre mindent elmondjunk amit tudunk, még a kakukkról, csak utalunk rá, hogy a téma számtalan lehetőséget kínál. S megváltjuk, személyes okok is közrejátszanak abban, hogy most már sietünk leírni az utolsó mondatokat. Még öt perc, és el- jő az éjfél; ilyenkor lehetünk a leghosszabb ideig, a legteljesebb módon együtt a kakukkal. Hamarosan nyílik az ajtó és a kakukk tizenkétszer egymás után azt mondja: kakukk! NÓGRÁD — 1980. november 16., vasárnap 9 \ i
