Nógrád. 1980. november (36. évfolyam. 257-281. szám)
1980-11-16 / 269. szám
Kellene a világosság I Rég en leérettségiztek, diplomát is szereztek azok, akiket hajdanában minden reggel ott lehetett látni a vicinálisokon, amint iskolába menet — vagy délután, onnan jövet — térdükre tették a tankönyveket, és amíg a vonat megtette a maga útját, már meg is tanulták valamelyik tárgyból az aznapi leckét Régen volt, mégis igaz volt, bár a mai, az iskolák székhelyén vagy a kollégiumokban lakó diákok csak hírét hallották ennek. Az egykori vasúti diákszakaszok emlékét inkább azért érdemes felidézni, mert manapság sokan vallják: ingázó munkások között nehéz terjeszteni a kultúrát. Kétségtelen tény: nehezen keresi a kenyerét az, aki napi 4—5, vagy még több órát utazik lakóhelyéről a munkát adó városba és onnan vissza. Reggel még álmos, esetleg szunyókál egy kicsit, az éjszakai rövid nyugodalom pótlására, estepedig fáradt, alig várja, hogy hazaérjen. Kimarad tehát — mondják a kulturálódásból, a művelődésből, s minden mentsége megvan hozzá. Mégsem lehet • egyszerűen belenyugodni ebbe. Meg kell és meg is lehet találni a módját, hogy az ingázó munkások bekapcsolódjanak a kultúra „fogyasztóinak” egyre népesebb gárdájába. Az első lépés ehhez az, hogy az üzemi és a lakóhelyi népművelők, könyvtárosok, pedagógusok segítsenek nekik a módokat megtalálni. Statisztikák bizonyítják, hogy az ingázók nagy többsége Nógrádban is szakképzetlen segédmunkás, iskolai végzettségük pedig igen alacsony. Sokan az általános iskola nyolc osztályát sem végezték el — s ami még nagyobb baj: nem is mutatnak hajlandóságot a továbbtanulásra. (Általánosságban van ez így, s nem sokat változtat a tényeken, hogy családi vagy egyéb kényszerokokból ingáznak magas képzettségű dolgozók is.) Induljunk ki a nagy többségből. Tagadhatatlan, hogy naponta 30—40 kilométert, vagy még többet utazni munkábamenet, s mégannyit hazafelé — nagy megterhelés. Ilyenkor az embernek természetszerűen szüksége van kikapcsolódásra. Sajnos, ezt a túlnyomó többség az italban keresi, könnyű zsákmányává lesz a vasúti „butykoscsárdák” tulajdonosainak. Nem egy hétvégi házat, kacsalábon forgó üdülőt,- luxusgépkocsit építet- tek-vásároltak már az ingázók nehezen keresett forintjaiból a vasúti italárusok. Pálinka helyett könyv? A csere kitűnőnek látszik, csábító, jelszónak is szépen hangzik —, de «nem könnyű megvalósítani. Már csak azért sem, mert jelenleg a vasút — rosszul felfogott takarékosságból — félhomályosán közlekedteti a vasúti kocsikat, ez pedig zug- ivászatra nagyon alkalmas, olvasásra annál kevésbé. Az ingázók pedig — különösen az év hidegebb felében — sötétben indulnak, sötétben mennek haza. Kellene a világosság — minden értelemben. Ritka kivétel egy-egy üzemben az az ingázó, aki az utazás óráit mégis tanulásra, művelődésre használja fel. Kétségtelen, hogy ehhez elsősorban belső indíttatás, nagy és szívós akarat szükséges. Aki elhatározza, hogy néhány év alatt pótolja a gyermekkorában elmulasztottakat, elvégzi a hiányzó iskolai osztályokat, a legtöbb munkahelyen kap hozzá segítséget. Ám ahhoz megint csak erős akarat kell, hogy az italozó-kártyázó környezetben elővegye a tankönyvet vagy akár a szépirodalmi, ismeretterjesztő művet, és olvasson, tanuljon, miközben körülötte egyre fokozódik az alkoholfogyasztók zajongása. Nincs jobb helyzetben az sem, aki valamelyik megszüntetett vasútvonal pótlására beállított autóbuszon ingázik. Ott nagy szerencse kell ahhoz, hogy egyáltalán ülve tehesse meg az utat. Fél lábon állva pedig az sem Szívesen olvas, akinek különben mindennapi szükséglete a könyv. A munkahelyeken többnyire egyszerűen tudomásul veszik, hogy a kulturális rendezvényeken az ingázók nem vesznek részt, hiszen alkalmazkodniuk kell a vonat, autóbusz indulásához. Ritkán, de előfordul, hogy az ingázó maga mondja: van későbbi közlekedési eszköz is, szívesen marad még egy előadás meghallgatására. Másutt viszont érdekesebb labdarúgó-mérkőzésen maradt ott először az ingázó, s kérdezősködésre derült ki, hogy „kulturális túlórázást” is tudna vállalni. Persze, csak akkor, ha úgy látja, hogy „megéri”. Ilyenkor aztán a közművelődés szervezőin a sor. Olyan műsorokat kell összeállítaniuk, amelyeket az alacsony műveltségi színvonalon álló emberek is szívesen fogadnak. Lehet kezdeni vegyes műsorral, amelyben népdalok, költemények is szerepelnek az operettrészletek, magyaraóták mellett Aztán legközelebb, vagy harmadik-negyedik alkalommal lehet emelni a mércét. Csak a „magas kultúra” álarcában mutatkozó unalmat ne engedjék becsempészni! Az eltaszítja azokat is, akiket már-már sikerül megnyerni a művelődés ügyének. Még az is elképzelhető, hogy ha egy-egy községből sokan járnak ugyanabba az üzembe — összefog a lakó- és a munkahely köz- művelődési felelőse. Például úgy, hogy a' lakóhelyen szerveznek előadásokat, amelyek kezdési időpontját az ingázók hazaérkezéséhez igazítják. Vagy: az üzemben szervezett öntevékeny együttes ad műsort a sok ingázót küldő Ságújfaiuban — a falubeliek pedig az üzemi művelődési házban. Ehhez már lehet egy-egy közérdekű előadást is hozzákapcsolni. S talán az ilyen műsorok kedvet csinálnak egyik-másik ingázónak is ahhoz, hogy részt vegyen a későbbiekben hasonlókban. Mindez nem megy egyik napról a másikra. Mint ahogyan az sem, hogy a kulturális tevékenységbe egyszer belekóstolt ingázó majd tanuljon is, az olvasásra is rászokjon. Rengeteg, valóban fennálló nehézséget kell addig legyűrni, köztük sok olyat is, amelynek megszüntetéséhez alig kell több, mint egy kis jóindulat és odafigyelés. KJorn néhány emberről, ezrekről van lsem sa5 Az ipari üzemek elhelyezésén, a munkaalkalmak és a lakóhelyek közti távolságokon aligha lehet hamarosan változtatni. Azon sem, hogy nem kaphat még mindenki lakást ott, ahol dolgozik. De a művelődési „fehér foltok” egyik legmakacsabbján, az ingázók „butykoscsárda-centrikusságán” lehet és mihamarabb kell is változtatni. ▼. e. Értékek — orientálás — demokratizmus Interjú Fukász Györggyé' Három év múltán újra összehívták azt a nemzetközi konferenciát, melynek témája az életmód — és a hét közepén zajló háromnapos program vendéglátója ismét, immár másodszor Salgótarján volt. A szocialista értékrend- i szer és a mindennapi kultúra kérdéseiről szóltak az előadások, erről folytak az élénk viták. Az MTA és a TIT közös szervezésű konferenciájának ezúttal is aktív résztvevője volt Fukász György tanszékvezető egyetemi tanár — ő vállalta az első nap vitájának vezetését. Beszélgetésünk során először arról kérdeztük: mi történt 1977 óta? — A mondat végén a pont az lett volna, ha megjelenik a tanácskozás anyaga, ez igény is, de nem valósult' meg. Köpeczi Béla előadásának angol nyelvű publikációján kívül csak információk jelentek meg — igaz, számos helyen, országhatárainkon túl is — a többiek referátumairól, a vitákról. A konferenciát „jegyzik” tudományos körökben. Munkájának nem maradt el a folytatása, a kutatók tevékenységében tovább gyűrűzött. Az életmód a társadalomtudományi kutatások egyik főiránya hazánkban, számos konkrét kutatás folyt le azóta is, amelyről tanulmányok, könyvek tanúskodnak. — A mostani szimpozion az értékekkel, a szocialista érték- rendszerrel foglalkozott. Az első nap a fogalmak, értelmezések tisztázása jegyében telt el. ön szerint milyen eredménynyel? — Nem arra törekedtünk, hogy eldöntsünk olyan dolgokat, amit eddig nem sikerült — ehhez több idő kell! A célunk az álláspontok közelítése, egymás problémáinak megértése, nagyobb affinitás kialakítása egymás gondolatai iránt, még ha azok kritikusak is. Az érték általános problémáit, az elméleti alapokat a gyakorlat érdekében kell tisztán látni, hogy ne csak jelszavakban beszéljünk a szocializmus értékeiről. Olyan értékfogalmakat kell felállítani, hogy operacionali- zálhatók legyenek— csak így használhatók fel az itteni eredmények. Ha az értékfogalomról nem is sikerült egységes álláspontot találni — más-más volt például Huszár Tibor, Vitányi Iván, Somogyi Zoltán koncepciója, hogy csak néhányat említsek — ám több metodológiai elvben értékstatikus szemléletével szemben; az értékkonfliktusokat nem tagadva, ellentmondásosságával, dialektikusán szemléljük; a „van” (sein) és a „legyen” (sollen) dialektikus egysége alkalmazásának szükségességéről is többen szóltak. Az értékkutatás zavarai éppen az egyik vagy másik oldal eltúlzásához kapcsolódnak leggyakrabban. Mert hasznos, fontos a jelenlegi viszonyok feltérképezése, a tapasztalati kutatás, ugyanígy a normatívák megfogalmazása is — de elszakítva egymástól zsákutcába vezethet: a ténymegállapítás kevés, a fellegekben járás, az üres teoretizálás sem visz előre. — Érték és értékelés, értékorientálás és értékválasztás — ezek a fogalmak is gyakran a vita tüzébe kerültek. — Az érték objektivitását el kell fogadni, az értékelés akkor lehet hasznos, ha minél kevesebb szubjektivizmussal tud érvényt szerezni az értéknek. Amikor a társadalom, osztály, csoport, egyén szintjén jelenik meg az érték, akkor dől el, „mit tudnak kezdeni” a társadalmi értékorientálással, iránytű tud-e lenni. A tömegkommunikációs eszközök nagy szerepet játszanak a minták, modellek nyújtásában a mindennapi élet során. A társadalomnak és az egyes embernek egyaránt fel kell készülni az értékválasztásra — mert ez minél tudatosabb, annál jobban beépíthető az' életbe. A konferencia egyik rendezője a TIT — az ismeretterjesztésnek is az eddiginél komolyabban be kellene kapcsolódni az értékkutatásba, közvetíteni az eredményeket. tatásban mennyire van jelen az értékek kérdésköre? — A válasz összefügg azzal, hogy a marxista értékkutatás, a polgári elméletek kritikája is még csak a kezdeti szakaszban tart. Egy ideig tabu volt a téma. A társadalom ma már nem csupán tolerálja, de megköveteli ennek kutatását, ki kell dolgozni a marxizmus alternatíváját, amit szembe lehet állítani a polgári elmélettel, annak politikai felhangjaival agyaránk A hallgatók sűrűn felvetnek ilyen kérdéseket (ez is mutatja, hogy politikai problémákhoz is kapcsolódik). Az oktatóknak, felkészültnek kell lenni arra, hogy ne csak általánosságokkal válaszoljanak, hanem konkrét összefüggésben az életmóddal, a kényes kérdésekre sem fátylat borítva. — Írásai közül legismertebbek a munkával kapcsolatos tanulmányok, könyvek. Vázolná néhány mondatban ennek az értékkel kapcsolatos vonatkozásait? — A munka értéktermészete szorosan összefügg azzal, ahogy a munka helyét, szerepét a marxi koncepció meghatározza: tehát totalitásában kell értelmeznünk. Gyakoriak persze a redukciók, tekintik pusztán közgazdasági jelenségnek, megközelítik a szociológia, a szociálpszichológia, a filozófia, etika oldaláról, sőt, említhetjük az esztétikát is. A munka emberteremtő funkciójából kell kiindulni, ami mára is vonatkozik, így komplex. Az értékhiányok helyett az értékzavarok kifejezést használnám. Az a gond, hogy vagy túl általános, vagy zavaros a modell, „ütik egymást” az értékek. — Hadd kérdezzem meg: mit mondott volna el szívesen, ha jut idő felszólalásra? — A szabad idő értékprob- lémáiről szóltam volna. Itt az értékelés és a tényleges érték gyakran elválik egymástól. A munkához való viszony és a szabadidő-tudat, az emberek belső értékelése saját szabad, idejükről, a munka és a szerzés kapcsolata tengernyi konfliktust hordoz — ez is értékzavarok forrása. — Köszönöm a beszélgetést! G. Kiss Magdolna — ön a leendő zeneművészek zenetanárok marxista- egyetértés volt. Az összefogta- tanszék-vezetője, a Villányi úti lómban szóltam erről: érték- oktatási igazgatóságon is te- dinamikával foglalkozunk az vékenykedik, A felsőfokú okFüssy József: Gondolatok a lenini hagyatékról N éhány napja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 63. évfordulóját ünnepelték világszerte. Mindazok köszöntötték, akik október példája nyomán tudatosan küzdenek a társadalmi haladásért, olyan világért, amelyet a cári Oroszország elnyomott, harcos proletariátusa olyan páratlan és tudatos szervezet vezetésével teremtett meg, mint a kommunista párt, amelynek élén a géniusz Lenin állt. Lenin alkalmazva és továbbfejlesztve a marxizmust, Oroszországot a világfejlődés élvonalába emelte- Az azóta eltelt több mint hat évtized alatt a szocializmus gondolata eleven valósággá lett. A marxizmus-leninizmus- nak ma sok millió az elkötelezett híve, köztük a tanításaival csak most ismerkedők, egyszerű rokonszenvezők, s megátalkodott ellenzők. A józanul gondolkodók tudatában vannak annak, hogy a marxizmus-leninizmus az egyetlen, amely a kor valamennyi, társadalmilag lényeges, új problémájára pontos választ ad, segítséget nyújt a cselekvéshez. Marx szavai szerint: „A forradalmak a történelem ünnepnapjai!” A forradalmak. amelyek megadják a lehetőséget hozzá. hogy a dolgozó nép, a rajta uralkodó viszonyok fölé kerekedjen. önmaga életének szervezője és rendezője legyen. Aki azonban a forradalmat romantizálja. hibába esik. mert elfeledkezik róla. a szocialista forradalom hatalmat teremtő győzelme után következik a nehezebb, bonyolultabb munka, az építés szakasza a fn-radalmi józanság, a forradalmi küzdelem korszaka. amelyre példa napjaink fejlett szocialista társadalmat építő gyakorlata. Számunkra fontos tanulság, hogyan kell a példa lényegét követve, az általánost ötvözve a sajátosságokkal, önmagunkat elhelyezni a viszonyokban. S ehhez a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nem is annyira eseménysorával, mind inkább magatartásformáival kevésbé a másolható módszereivel, mint a valósághoz igazodó döntési stílusával kínált mindig és nyújt ma is számos tanulságot. A szituációkkal szembesített lenini magatartásforma ezek közül is kiemelkedő, amelynek haszna mindannyiunké. Ünnepélyes ábrázolás lenne egy festményen, amint Lenin. azon a hajnalon a matrózok élén bevonul a Téli Palotába- A jellemzés e módját el kell vetni, hiszen Lenin zömmel az annyiszor felidézett kis, vaságyas szobában ült és írt, érvelt, vitázott. Ezekből az írásokból tárulkozik elénk magatartása. személyisége, amit tanulva, kutatva mai érvényességgel vizsgálhatunk Leninről is. mint a történelem számos kiemelkedő. jeles alakjáról legendák keletkeztek Tulajdonságai közül első helyre soroltuk a puritánságot, és azt a módszert, ahogyan például Gorkij meg-megújuló tudósmentő beadványaira nyomban élelmiszer-kiutalásokkal válaszolt. Vajon jó ember volt-e Lenin a szónak olvasókönyv színvonalú értelmezésében? A jónál helyénvalóbb a forradalmár jelző. S mint forradalmár osztályelémzésnek vetette alá a személyes jóságot, a javakhoz való viszonyt, a puritánságot. A párt kongresszusán — 1918 áprilisában — arról vitázott Trockijjal, hogy a forradalmárok között illő-e a burzsoá szakértőket, mérnököket, menedzsereket havi 1500—2000 rubellel megfizetni. Lenin éles szavakkal beszélt azokról az állítólagos forradalmárokról, akik a forradalom elárulásának minősítették ezt a fizetést, s ennek ellentéteként forradalmi színben tüntették fel a tudatlanságot, a civilizátlan üzemvezetést. Egy hónap múlva Lenin fegyelmit adott titkárának, aki megkérdezése nélkül 300 rubellel emeltette fel a fizetését. Az utóbbi összevetése a borzsoá szakértők bérével megvilágítja a magatartás marxista módon ' átgondolt forradalmi indítékát, amelyből aktualizált következtetések vonhatók le a civilizált üzemvezetés, az anyagi érdek. a javakhoz való személyes viszony történelmietlenül nem másolható, de a lényeget tekintve alkalmazható összefüggéseiről. Felidézhető a múltból a gazdaságszerkezet sűrűn emlegetett fogalma is. Lenin 1921-ben a következő feljegyzést küldte az állami tervbizottság elnökének. ..Kérem próbálják meg különválasztani és felsorolni: 1. Azokat az üzemeket, a munkások számainak megjelölésével, amelyekre az államnak szüksége van. 2. Azokat az üzemeket — a bennük dolgozó munkások megjelölésével — amelyek a tradíciónak, a megszo- kottságnak köszönhetik létüket, valamint annak, hogy a munkások idegenkednek foglalkozásuk és lakóhelyük megváltoztatásától, és amelyeket a racionális gazdálkodás szempontjából be kellene zárni”. A termelés meny- nyiségének 1921-ben borzongatóan más jelentése volt- Hiszen a naturális mutatók az éhség csillapításának mértékét jelezték. Ennek ellenére az érdekeltségről, az ösztönzésről, a racionális gazdálkodás üzembezárást is vállaló gondolatairól írt Lenin. Mai jelentésű tradícióról. megszokásról vetette a sorokat papírra, amelyeknek megannyi tevékenység napjainkig a létét köszönheti. E gondolatsor folytatható a kérdés felvetésekor: mit jelent a forradalom és a rugalmasság viszonya, miként volt Lenin rugalmas abban a világban, mely teréül adatott? Lenin főként azért volt forradalmár mert értette és alkalmazta a dialektikát. Doktrína és megújulás folyamatosság és változás, ha kell. gyökeres szakítás minden pragmatizmussal — ez a dialektika a szó lenini értelmében. Lenin az oroszországi kommunista-bolsevik párt XI- kongresszusán. 1922-ben megnyitóbeszédében a következő történetről szólt: egy francia cég a korábbi üzlet reményében hajlandó volt húskonzerveket szállítani a hiányoktól sebzett országba. A kereskedelmi gyakorlatnak megfelelően egy előkikö- tőbe küldte a szállítmányt, és türelemmel várta a behozatali engedélyt. Várta, dehát doktrína is van a világon. Az illetékes külkereskedelmi népbiztosság hosszú ülésezés után, döntés nélkül át- küldte az ügyet a központi bizottság irodájához, hogy ott döntsék el a kérdést. Lenin felindultan a következőket mondta a kongresszuson: „Hogyan is dönthette volna el 4700 felelős funkcionárius (ennyien dolgoztak a népbiztosságon) a Központi Bizottság politikai irodája nélkül azt a kérdést, hogy lehet-e külföldön élelmiszert vásárolni?” Lenin erre jegyzi meg, ez az elképzelés persze a természetfelettinek a birodalmába tartozik. Ekkor már halálos beteg, hevesek a fájdalmai, erejéből mégis jutott feljegyzés írására „Állapítsák meg. hogy ki a felelős ezért a botrányos huzavonáért?” A kérdésre adott választ történelmi felelősséggel, a puszta tényeken mesze túlmutató elemzéssel gondolta végig, s mondta a válaszról: ..Kiderült, hogy a bűnöst nem találták meg. és nem is lehetett megtalálni.” Ha ma, a lenini hagyaték őrzőiként azon tűnődünk, vajon miért maradhatott homályba a vétkes, akkor talán valóságos logikai híd ivei át a történelem fölött a teljességgel átalakult szituációkon, jelenségeken keresztül napjainkig. S a képzeletbeli híd innenső pillérénél a fejlett szocialista társadalmat építők tisztuló magatartásformával néznek szembe a valósággal, hordozzák és formálják a legújabb kori történelmet. Nem tévesztve szem elől, hogy a bonyolult nemzetközi helyzetben, az enyhülésért, a béke megtartásáért vívott küzdelemben, az országépítés nehezebbé vált feltételei között a Nagy Októberből legfontosabb, ami jelenidejű. A jelenidejűség vizsgálata során óhatalanul felmerül napjainkban a kérdés: milyen a kapcsolat, a magatartásforma, a személyiség és a forradalmi- ság között? A lenini hagyaték sugallata, hogy a fejlett szocialista társadalom építése során, az élet minden területén forradalmi tettekre van szükség. Nem egyszeri cselekvésről van szó, hanem a szüntelen forradalmi megújulásról, amely áthatja a hétköznapokat, feltételezi a társadalom tagjai előtt álló feladatok pontos és , alkotó végrehajtását, nem tűri a kényelmességet, a határozatlanságot, a korábbi sikerekből táplálkozó önelégültséget, a cinkos elnézést. Olyan forradalmi tettek szüségeítet- nek, amelyek tovább erősítik társadalmunk szocialista vonásait, lehetővé teszik a korszerű és hatékony gazdaságot, a szocialista kultúra és közösségi morál általánossá válását NÓGRÁD — 1980. novembei 16., vasárnap 7
