Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-14 / 241. szám

Rejtvényfejtő vendégek Nógrádi tájakon a FÜLES nyertesei h palóc népdalok mellé pattogatott kukoricával Is kínálták a vendégeket —kulcsár-felv.— Hrabovszky Endrémé, Kovái Agnes, Kovács Kornélia, Sipos Zsuzsanna, Dömötör Tibor, Kisgyura Károly és Pass Já­nos. Ök heten a FÜLES és a NÖGRÁD közös pályázatának nyerteseiként vendégeskedtek az elmúlt hét végén Nógrád megyében. A népszerű rejtvényújság néhány év óta időről időre ar­ra is vállalkozik, hogy bemu­tassa hazáink egy-egy megyé­jét — elsősorban természete­sen rejtvényeken keresztül. Legutóbb szőkébb pátriánk képei kerültek a FÜLES bo­rítólapjára, pályázati rejtvé­nye pedig a palóc föld megis­mertetését tűzte célul. Hogy nem eredménytelenül, arra bi­zonyíték, hogy a „Nógrádi tá­jakon” című keresztrejtvény megfejtését több mint huszon­ötezren küldték be a lap szer­kesztőségébe. A helyes meg­fejtők közül tíznek kedvezett a szerencse, s tízből heten személyes élményeket szerez­hettek a nógrádi tájakról. (Fortuna három kegyeltje, egyéb elfoglaisága miatt nem élvezhette jutalmát.) Noha az esős időjárás nem szerepelt a három naoos prog­ramban, a „nyertes csapat” kitűnő hangulatban érkezett pénteken késő délután Holló­kőre, nógrádi kőrútjuk egyik legszebb állomására. Hazánk egyetlen élő skanzenjének mú­zeumában — a helyi pávaitör tagjainak jóvoltából — ked­ves meglepetésben is részük lehetett a vendégeknek. A népviseletbe öltözött asszo­nyok — ősi szokás szerint — nemzetiszín szalaggal átkötött kenyérrel és sóvaj fogadták a jövevényeket, akik olyan tá­voli városokat és községeket képviselték, mint Orosháza, Öcsöd, Kiskunhalas, Budapest, Mosonmagyaróvár, Marcali és Badacsonytomaj. A látogatók­nak azonban legalább ilyen nagy élmény volt ízes palóc beszédet, népdalokat hallani. Egy-két népies kifejezés meg­értése aztán újabb feladatot adott a rejtvényfejtóknek.... A túra házigazdái — a Nóg­rád megyei Idegenforgalmi Hivatal munkatársai — a pa­lóc ételkiilön legességek meg­ízleléséről is gondoskodtak. S, mert megyénkben a túróból készített édességeknek nagy ha­gyományai vannak, a hollókői túróslepény megkóstolása után már megszületett a jutalom­kirándulás gasztronómiai el­nevezése is: a „túrós túra”. A Vár étterem asztalainál szívesen számoltak be élmé­nyeikről, a Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Szécsény- ben látottakról. Koval Ág­nest különösen a* üvegfúvók munkája ragadta meg. Vala­mennyien becses emlékként hozták magukkal a salgótar­jáni öblösüveggyárban és a szécsényl háziipari szövetke­zetben kapott ajándéktárgya­kat. Szerencsés véletlen, hogy a nyertesek közül még senki sem tartózkodott hosszabb ide­ig a megyében. Elsősorban as Alföldről érkezetteket töltöt­te el őszinte csodálattal a dimbes-dombos cserháti táj szépsége — és ekkor hátra volt még a programból a rét­sági járás nevezetes községei­nek, Romhánynak, Bánknak a megtekintése. A háromnapos program fe­lénél már indokolt volt a kér­dés : személyes tapasztalataik találkoztak-e azzal a képpel, ami a rejtvényfejtés során ki­alakult bennük Nógrád me­gyéről? — Túlzás nélkül állíthatom, hogy a Nógrádban töltött idő minden várakozásomat felül­múlta. Itt moot nemcsak a látnivalók sokféleségére gon­dolok, hanem a programok gondos előkészítésére, és a valóban szívélyes fogadtatás­ra is — kezdte élménybeszá­molóját Sípos Zsuzsanna. — Feltétlenül említse meg a cikkben idegenvezetőnk — Táricányi Zsuzsa — nevét, aki nemcsak felkészült kalauzunk, hanem jó barátunk is lett — vág közbe Hrabovszky Endré- né. Ami azt illeti, a baráti lég­kör már az első este kiala­kult az „idegenek” között, hiszen, ha más nem, a közös hobbi, a rejtvényfejtés szere- tete hamar összehozta a tár­saságot. A jól sikerült hollókői prog­ram után, alighanem vala­mennyi ük véleményét fogal­mazta meg a csoport „szóvi­vője”, Sipos Zsuzsanna: — Azt mindnyájan tudtuk, hogyha már a szerencse ne­künk kedvezett, akkor ezt a lehetőséget nem szabad elsza­lasztani, de hogy Nógrád me­gyébe vissza kell még tér­nünk, arról az itt szerzett él­mények győztek meg minket. —tér Füst Milán újrafelfedezése Füst Milán, századunk első felének jelentékeny magyar költője, írója, s nem utolsó­sorban drámaszerzője, amit, azt hiszem, ha valamikor kel­let is, ma már fölösleges bi­zonygatni. Biográfiai ihletésű regénye, a Feleségem történe­te sokadik kiadást ért meg, elnyűhetetlen, a hetvenes évek elején új szerkesztésben meg­jelentek versei, még koráb­ban drámai, s az íróról mo­nográfiát jelentettek meg az Arcok és vallomások sorozat­ban. Füst Milán tehetségének nem kedvezett a kor, amely­ben élt. A harmincas, negyve­nes években a faji politika nyomja el hangját, a felszaba­dulást követően pedig a sze­mélyi kultusz sematikus dog­ma'.izmusa. S csodálatos mó­dom ezekben a megpróbálta­tásokban bővelkedő eszten­dőkben is képes a legkülönfé­lébb műfajokban remekmű­veket alkotni. Ilyennek tartjuk a televí­zió csütörtöki 1. műsorában sugárzott drámát, a IV. Hen­rik királyit. Az író drámáinak 1966-os kiadása előszavában részletesen beszámol a szüle­tés, a további sors körülmé­nyeiről. Megtudhatjuk többek között, hogy már ifjúkorában Shakespeare bűvöletében élt, s így határozta el, maga is ír a világirodalom legnagyobb drámaköltőjéhez hasonló, sőt „olyan” remeket. A Múáeum könyvtárában idegen nyelvű forrásokból kíséri végig ca- nossai Henrik fordulatos éle­tét, a császárság-pápaság hosz- szá harcainak első évtizedeit. Közben 26 év telik el, ■ 1931 őszén 43 évesen elkészül a dédelgetett, sokáig érlelt mű, a IV. Henrik király. ... Életem minden forró keserűsége beié- szakadt, benne kitombolták magukat összes démonaim” — írja a drámák előszavában. S egyetérthetünk azzal is: ha a Boldogtalanok — négy-öt esztendeje a szolnoki színház előadásában Scű jútar jé**ben láthattuk — fiatcikmánsk fé­nyessége, akkor a IV. Henrik férfikaráé. Játszi »jórsnyediMtg- gel fog át a cselfjkméniny« év­tizedeket, nemes eleganciával, választékos nyelvezettel éleszt alakokat, teremt helyzetet, ve­zeti el hősét a felelőtlen, já­tékos ifjúkortól az önnön sor­sába való békés beletörődé­sig. Persze, as út korántsem olyan egyszerű, eáyenea Ívű, mint e tömör összefoglalásból kimetszhetik. Füst Milán drámáját a kor- társak, a későbbi generációk különbözőképpen értékelték. Egyesek szerint ügyes mester­munka, különösebb szellemi izgalom nélkül, mások véle­ménye szerint viszont dráma­irodalmunk legkiválóbb al­kotásai között a helye. Magam az utóbbiak álláspontját val­lom. Füst Milán érti a dolgát: céltudatosan, kíváncsiságot ébresztőén indít, szerkeszt, fű­zi egymásba a jeleneteket, színváltozásokat. Az expozí­cióból — a valódi drámák sa­játja — logikusan következnek a továbbiak, megmásíthatat- ianul teljesedik be a Canossát járt király sorsa. Henrik kál­váriájának kulcsa — megíté­lésem szerint — abban a mondatban található, ame­lyikben elmondja magáról, képtelen büntetni. Vagyis minden képessége adva van az uralkodáshoz, az erélyt, a haragot kivéve. De talán ezért uralkodott kerek ötven eszten­deig, s ezért bocsátottak meg a főurak, az egyházi hatal­masságok két ízben is neki, s ezért taszíthatta le trónjáról őt saját fia. IV. Henrik túlzá­saival, féktelen élvhajhászásá- val, megalázkodásával együtt rokonszenves figura. Egyenes, nyílt jellem, a hatalmi harcok­ban sohasem manipulál. Re­neszánsz alaknak tűnik — a XI. század végén. Esztergályos Károly ren­dezőnek köszönhető Füst Mi­lán újrafelfedezése, a legszé­lesebb nyilvánosság elé állí­tása. A hatvanas évek közepi Madách színházi előadást nyilván jóval kevesebben lát­ták, mint a televíziós feldol­gozást. A vállalkozás közmű­velődési jelentősége elvitatha­tatlan. A királydrámát némi rövidítéssel láthattuk, de a húzások nem zavarták a da­rab érthetőségét, értelmezé­sét. Esztergályos rendezése a legapróbb részletekig hűséges a műhöz, hagyja érvényesülni gondolatai, a képi lelemények sokaságával erősíti fel hatását. A színészek legtöbbike ma­gas színvonalú alakítást nyújt.' A címszerepben Gálffy László tündököl, a Vígszínháznak fiaH tál kitűnősége, aki bizonyít jaj rászolgált a rendező bizalmá-j ra, s a hitelesség fényébenl tudja megmutatni nemcsak aj pajkos ifjú királyt, hanem azt érett férfit, a sokat tapasztalt öregembert is. A két tucatl színész közül külön is meg-J említjük Haumann PéterJ Bencze Ferenc, Piros Ildikó,1 Peremartoni Krisztina játé­kát. Nekik is komoly részük van abban, hogy a IV. Hen­rik király a televízió révén közidnccsé válhatott, sokak fi-t gyeimét újra, vagy frissen ráH irányította egy nagy művel t-J ségű irodalmárra: Füst Milán-] ra. | **> ) MlllllllllltlIIIIIIIIUIIIIIIlIflIllümimiimililtlIIUllimilllllltHftnillMIIMIHIIIIIIMMIIIIIIItMIMiMMttMMIIKCf FANTASZTIKUS REGL 24 — Dán, édes Dán... dehogyis... nem erről van szó. Csak olyan rósz ez a titkolózás... Azt hiszed, nem láttam rajtad, hogy mennyire figyeltél, s mennyire örültél minden mon­datomnak, amit Máriáról és Foxmanról mondtam? Láttam bizony Dán, ne titkolózzunk egymás előtt. Én nem bírom a titkolózást. Gyűlölöm, egyszerűen gyűlölöm. Jobban gyű­lölöm, mint a hazugságot. Dán én mindenben segítek ne­ked... Annyira szeretlek, Dán annyira! És lesz kisgyere­künk... Fiú lesz. ugye? Vagy kislány! Nagyon fog téged szeretni... — Attól félek fiú lesz. És köszönöm, hogy segíteni akarsz. Bort kérsz? Tölthetek? — Igen. Mária hazaérkezik József nyakába roskad Nem dolgoztál semmit? — Te még mindig itt vagy? Nem is voltál otthon? 4 NÓGRÁD - 1980. október 14., kedd — Nem. — Mi van veled? Beteg vagy? Főzzek teát? Tudok mindenféle gyógyteát csinálni! Bizony! Algernonnak adtál enni? — Adtam. Te Máriái Algernon érti a beszédet? — Nem. Hogy értené? Én se értem az egerek beszédét.- Miért? — Olyan furcsa volt.. Azt mondtam neki: „Gyere Al­gernon. feküdj le te is. Gondolkozzunk. Fekve a legkönnyebb gondolkozni.” —És akkor Algernon fogta magát és lefeküdt. — És? — Aztán semmi. Fölkelt bement a helyére, néha ad­tam neki sajtot aztán feküdtem tovább és gondolkoztam. És te? — Én dolgoztam. Nehéz napom volt. De megérte. Hol­nap szabadnapunk lesz... Illetve csak nekem lesz szabad­napom. Foxman elengedett... — Miért? — Csak. Majd elmondom holnap. És te min gondolkoz­tál? — Nem is tudom. Az egészen. Érted, Mária? Az egé­szen. — Nem egészen értem .. 1 — Tudod jól, hogy hivatalosan rákkutató vagyok..1 dehát az semmi. Hiszen nem egyetlen betegséget kell gyó­gyítani akkor, amikor az egész világ, az egész emberiség beteg. Ha a rákosságot, a rákbetegséget, mint túlburjánzást fogom fel, akkor eszembe jut, hogy az emberiség sem tesz egyebet, mint burjánzik. Egyre butább, egyre ostobább, egyre léhább embermilliók születnek. Egyre közönyöseb­bek, egyre képzetlenebbek. — Igaz. Ez igaz. De ott a Génbank. Ott lehet kapni egészséges, értelmes utódokat • - • ■ • (Folytatjuk) A kő fa ragás üzbég mestere Az üzbég képzőművészek központi kiállítási csarnokán dőlj gozik üszmanov. Évezredek óta állnak Bu­li arában, Hivában és más kö­zép-ázsiai városokban a cso­dás hófehér faragásokkal dí­szített paloták, mauzóleumok. Aprólékos munka és nagy mesterségbeli tudás kell ezek elkészítéséhez. Közép-Ázsiá- ban gáncsának nevezik a gipsz- és agyagkeverék ége­tésével nyert fehér kötőanya­got. Először ezt viszik fel a falra, a mennyezetre, s miu­tán kellően kiszáradt, akkor vésik ki benne először a min­ta nagyobb elemeit, majd egy­re finomabb vésővel a finom rajzolatokat. Az ősi művészet művelői között a legismertebb a 70 éves Mahmud üszmanov, 4 Szovjetunió Képzőművészeti Szövetségének tagja, állami díjas. Az ő munkái díszítik az üzbég állami operaházat és a taskenti Mikimi zenés színházat, az üzbég főváros középületeit és repülőterét, a szir-darjai hőerőmű munka­termeit, a taskenti metró ál­lomásait. Keze munkáját lát­hatjuk az Ivanovóban épült teázóban, a csajhanában — ahogyan üzbégül nevezik — jelképezve az üzbég gyapot­termesztők és az ivanovói tex­tilesek barátságát. Mahmud 50 tanítványával osztja meg tapasztalatait. A rövidlátók képességei Egy nyugatnémet egyetemi tanár hosszan tartó kutatások után arra a következtetésre jutott, hogy a rövidlátó em­berek általában okosabbak és gyorsabbak mint a normális látásúak. Egy angol szemész, Peckham alátámasztotta ezt a véleményt: az iskolákban 17 000 gyereket vizsgált meg és ő is megállapította, hogy a rövidlátó gyerekek gyorsab­bak, mint azok, akik normá­lisan látnak. Mesterséges ujjnület A clevelandi egyetemi klW nikán egy amerikai ortopéd- orvos mesterséges ujjízülete­ket fejlesztett ki, amelyek ép­pen olyan jól működnek, mint a természetesek. Az ízületek két titánacél rúdból állnak, amelyeket műgumiból készült csuklópánt köt össze. Eddig 22 betegnél alkalmaztak megbe­tegedés és a kéz megsérülése esetén 51 Ízületet. A mestersé­ges ujjízületek általános al­kalmazására azonban csak kö­rülbelül két év múlva kerül­het sor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom