Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-11 / 239. szám

Kiváló egészségi állapotban Az űrexpedíció ma ér főidet Befejezéséhez közeledik az űrkutatás történetének leg­hosszabb expedíciója: Leo- nyid Popov és Valerij Rju- min szombaton, űrutazásának 186. napján visszatér a Föld­re Pénteken az űrhajósok be­fejezték az űrállomás „kon­zerválását”, a fedélzeti rend­szereket és berendezéseket előkészítették az automatikus rezsimben folytatódó repülés­re. A nap második felében elvégezték a leszállást elő­készítő fizikai gyakorlatokat az űrállomás komplex edző­berendezésén és a Bibié el­nevezésű vákuumöltözék se­gítségével: Ezután felkészítet­ték űrhajójukat a leszállásra: a leszállóegységben elhelyez­ték a legutóbbi kísérletek anyagait tartalmazó konténe­reket, a Szojuz—37 leszállás közben megsemmisülő kabin­jába hordták át a legutóbbi napokban az űrállomáson ki­cserélt berendezéseket. , Ezt követően ellenőrizték az űr­hajó fedélzeti rendszereinek működését, majd néhány másodperces bekapcsolással a hajtóművek működését is. Popov és Rjumin már tel­jes egészében végrehajtotta az előírt tudományos és kísérle­ti programot. Repülésük utol­só napjaiban elvégeztek egy műszaki kísérletet a különbö­ző berendezések működtetése­kor és a dinamikus művele­tek során keletkező mikro- gyorsulás mérésére, s befejez­ték az utolsó biológiai kísér­letsorozatot, amellyel azt vizsgálták, hogyan hatnak az űrrepülés körülményei a fel­sőbbrendű növények magval- ban végbemenő természetes mutációs folyamatokra. A repülésirányító központ jelentése szerint Leonyid Po­pov és Valerij Rjumin köz­érzete és egészségi állapota továbbra is kiváló. Az űr­komplexum repülése a ter­veknek megfelelően folytató­dik, s mind az űrállomás, mind a két űrhajó fedélzeti rendszerei és berendezései ki­fogástalanul működnek. Helmut Schmidt a látogatás gondjaiban A kancellár meghosszabbít­ja őszre tervezett washingtoni látogatását, hogy több napos megbeszélést folytathasson az elnökválasztás után a győztes­sel — jelentették csütörtökön bonni kormányforrásból. Schmidt eredetileg novem­ber 19-én utazott volna egy napra az Egysült Államokba, egy magántársaság kitünteté­sének átvételére. Most a ter­vek szerint két nappal koráb­ban utazna, hogy találkoz- hassék a megválasztott elnök­kel, akár Carter lesz az, akár Reagen. Bonni kormányforrás szerint a kancellár nemzetkö­zi kérdéseket, a fegyverzet­korlátozást és a nyugatnémet —amerikai kapcsolatokat akarja megvitatni vendéglátó­Schmidt puhatolódzó, vagy éppen „oktató” jellegű látoga­tásának terve az NSZK kor­mányköreinek aggodalmát tükrözi az idei amerikai el­nökválasztás alternatíváit il­letően. Az igen tevékeny és általában az enyhülés meg­őrzését szolgáló nyugatnémet külpolitika előtt álló kérdés: az amerikai választások egyik jelöltje (Carter) határozatlan, moralizáló, a másik (Reagan) viszont üj fegyverkezési ver­seny indítására hajlik, mutat rá bonni kormánytisztviselő­ket idézve a Reuter brit hír­ügynökség. Ha Reagan győz, Bonnban a bizonytalanság hosszabb szakaszától tartanak, amíg az új kormányzat ismerkedik feladataival. Á TASZSZ jelenti A szorjet állásfoglalás elvi alapon nyugszik 1 X TASZSZ szovjet hír- ügynökség pénteken szemé­re vetette a francia és más nyugati hírügynökségek­nek, hogy — alig néhány nappal az Iránnak tett állító­lagos szovjet fegyverszállítá­si ajánlatról Washingtonban fabrikált sajtókoholmányt kö­vetően — most azt állítják: Jordánián keresztül szovjet fegyverek érkeznek a másik harcoló félhez, Irakhoz. A „hitelesség” kedvéért még a kikötőt is megnevezik: állító­lag Akabában rakják ki az Iraknak szánt fegyvereket. — A koholmányok célja — minden ellentmondásosságuk mellett — kétségbevonni az iraki—iráni konfliktussal kap­csolatos valódi szovjet állás- foglalást. Moszkva álláspontja azonban világos és elvi: az iraki—iráni háborúnak véget kell vetni és a vitás kérdé­seket békés, politikai eszkö- szökkel kell rendezni — han­goztatja a szovjet hírügynök­ség. Két lap az USA manővereiről Szovjet külpolitikai hetila­pok — a Novoje Vremja és a Za Rubezsom — legfrissebb számukban felhívják a figyel­met arra, hogyan használja ki az Egyesült Államok az ener­giaválság „fenyegető veszélyét” katonai készülődése igazolásá­ra a PerzSa-öböl térségében. Az Irán és Irak között dúló fegyveres konfliktus közvet­len közelében megerősített amerikai haditengerészeti egységek jelenlétét azzal indo­kolják, hogy e fontos olaj- utakat biztosítani kell, megelő­zendő egy újabb olajválságot. A Za Rubezsom részletesen beszámol arról is, milyen mé­retű az amerikai támaszpont­rendszer terjeszkedése az In­diai-óceán térségében, hogyan nyer az afrikai kontinens fo­kozott jelentőséget ezen cárok miatt az Egyesült Államok számára. A Novoje Vremja ax Mn és Irak közti háború „cáajvonat- kozásait” elemezve megálla­pítja: éppen az Egyesült Ál­lamok számára nem létfon­tosságú e két Perzsa-öböl menü ország olaja. Az ame- jjrikaiak — írja a lap — múlt évben beszüntették az iráni olaj behozatalát, Irakból pe­dig olajszükségletük mindösz- sze 1 százalékát importálják. Ha valakit hátrányosan érint az iráni és az iraki olaj kiesése, az a fejlődő országok csoportja: ezek az államok a nyugatiaknál jóval nagyobb arányban kapták Irántól illet­ve Iraktól az olajat, és gaz­dasági helyzetünk nem tett le­hetővé nagyobb készletfelhal­mozást sem. Szovjet— indiai kapcsolatok Hagyományos barátság A Szovjetunióban járt Red- di indiai köztársasági elnök joggal fogalmazott úgy, hogy megbeszéléseinek légkörét „a hagyományos indiai—szovjet barátság határozta meg”. A magas szintű tárgyalások, amelyek során az indiai ál­lamfő Brezsnyevvel és a Szovjetunió más vezető poli­tikusaival tárgyalt, bebizo­nyították, hogy a szovjet—in­diai baráti kapcsolatok a nemzetközi helyzet változó és sokszor válságos körülményei között is stabilizációs tényezőt jelentenek. Ami a történelmi előzmé­nyeket illeti, e kapcsolatok 1955-re Nehru — a független­né vált India első miniszter- elnöke — moszkvai látogatá­sáig nyúlnak vissza. Üj, ma­gasabb szintet jelentett a szov­jet-indiai barátsági szerző­dés, amelyet 1071-ben Indira Gandhi irt alá, s amelynek alapelveit a kormányát né­hány évre felváltó kabinetek 6em hagyhatták figyelmen kí­vül. Természetesen új lendü­letet kapott a kapcsolatok fej­lődése, amikor Indira* Gandhi 1980 januárjában az országos választásokon győzelmet arat­va ismét az indiai politika legfőbb irányítója lett. A köz­játék azonban önmagában is jelezte, hogy a barátsági szer­ződés olyan érdekazonosságon nyugszik, amelyet alapvető indiai nemzeti érdekek dik­tálnak, s amelyet így az el­lenzék sem tud megkérdője­lezni. Indira Gandhi új kor­mányának megalakulása óta pedig már két külügyminisz­teri látogatás, új együttműkö­dési programok és most ál­lamfői szintű tárgyalások je­lezték Moszkva és Űj-Delhi politikai magatartásának fo­kozódó összehangolását. Ilyen történelmi, stratégiai és politikai háttér előtt ér­demes felvázolni: melyek 3 két ország közös érdekei, amelyek érvényesítése a Szov­jetunió és India számára egyaránt jelentős. A legfon­tosabb, hogy Űj-Delhi számára a szovjet—indiai kapcsolatok összehango­lása nyújtja a legerő­teljesebb biztosítékot a kínai külpolitika hegemén törekvé­seivel szemben. Emlékezetes, hogy Kína ma is kézben tart olyan területeket, amelyeket 1962-ben ragadott el Indiától, s ezekre továbbra is igényt tart. A kínai diplomácia év­tizedek óta rendkívül aktí­van építi kapcsolatait Pakisz­tánnal is, mellyel Indiát már számos fegyveres konfliktus állította szembe. Peking te­vékenysége felerősödött a Szovjetunió afganisztáni ka­tonai jelenléte óta, ennek ürügyén ugyanis Kína — a washingtoni politikával mind nyíltabb összhangban — részt vesz Pakisztán felfegyverzé­sében. Veszélyesek azok a kí­nai diplomáciai erőfeszítések is, amelyek India szomszédai közül megpróbálják Burmát és Bangladeshi bevonni a kínai politika hatósugarába, Bhutánt és Nepált pedig el­távolítani Indiától. Tjj-Delhiben azt is megér­tették, hogy a közös szovjet— indiai érdekek egyben a sta­bilitás és a béke érdekei is az egész ázsiai térségben. Ez magyarázza például India po­zitív magatartását Délkelet- Ázsiával kapcsolatban: a nyá­ron elismerték Kambodzsa törvényes kormányát. Ez a lépés nem tévesztette el ha­tását az el nem kötelezett ál­lamok körében és minden jel 2 NóGRÁD - 1980. október 11., szombat A SALT nwgtcőféM melleit Választás előtti gondban Carter elnök csütörtökön az 1980-as választási kampány­ban első Ízben jelentette ki világosan: újraválasztása ese­tén ismét a szenátus elé ter­jeszti ratifikálásra a SALT— II. szerződést. Washingtoni politikai megfigyelők szerint e nyilatkozat is a demokrata kormányzatnak azt a felis­merését tükrözi, hogy, hanem sikerül a választási hadjárat homlokterébe állítani a nem­zetközi biztonság életbevágó­an fontos problémáit, Carter elveszítheti a választásokat. Muskie külügyminiszter több beszédében sürgette ugyan, állítsák a fegyverzet­korlátozás kérdését a közép­pontba, a Fehér Ház azon­ban mostanáig kitartott a gazdasági és szociális kérdé­sekben folytatott személyeske­dő viták mellett. Az ABC televízió szerdán és csütörtökön közvetített in­terjút az elnökkel. Az inter­jú első részében Carter elis­merte, hogy választási kam­pánya mindeddig a Reagan elleni személyes támadásokra épült és elhanyagolta azokat a bel- és külpolitikai kérdése­ket, amelyek alapján az ame­rikaiak eldönthetik, melyik jelölt szolgálja inkább az or­szág érdekeit. Olaszország sztrájkol Több mint 30 ezren vonul­tak a pénteki sztrájk alkal­mával a római Colosseumhoz táblákkal tüntetve. „Nem en­gedünk a szakszervezet elleni támadásnak! Nem hagyjuk el­venni a munkánkat! Függesz- szék, fel a munkáltatókat! — ilyen és hasonló jelszavakkal és feliratokkal tiltakoztak a Fiat tervezett intézkedései el­len. A szakszervezeti megmoz­dulást támogatta, képviseltet­ve magát, a kommunista és a szocialista párt. valamint több haladó népi katolikus mozga­lom is. A milánói Dóm téren száz­ezren gyűltek egybe. hogy meghallgassák Luciano Lámá­nak, a CG1L főtitkárának be­szédét Lama az olasz gazda­ság fokozódó bajairól beszélt; ilyen körülmények között a nagytőke fokozottan törek­szik arra, hogy piaci nehézsé­geinek terhét a dolgozó töme­gekre hárítsa. Torinóban Giorgió Benvenu­to, az UIL főtitkára biztosí­totta a szakszervezet szolida­ritásáról és támogatásáról a Fiat harcban álló dolgozóit. szerint hozzájárul majd ah­hoz, hogy a harmadik világ jelenleg ingadozó országai is megértsék: ez az egyetlen út­ja a délkelet-ázsiai stabilitás megteremtésének. Annyiban az indiai reálpolitika hatása máris érvényesül, hogy egyre többen belátják: a Kína ál­tal támogatott és vérrel szeny- nyezett Pol Pot-rendszer nem juthat újra hatalomra Kam­bodzsában. Az indiai államfő moszkvai tárgyalásainak az említett té­nyezőkön kívül külön Idő­szerűséget adott, hogy a Kö­zép-Keleten Irán és Irak fegyveres konfliktusa éppen a látogatás időpontjában rob­bant ki. Ez alkalmat nyújtott mindkét ország vezetőinek arra, hogy ebben a kérdésben is kifejtsék álláspontjuk és érdekeik azonosságát. Mind­két fél azt kívánja, hogy Irán és Irak a tárgyalóasztal mel­lett rendezze vitás kérdéseit. Reddi köztársasági elnök látogatása, Brezsnyevvel és más vezető szovjet politiku­sokkal folytatott tárgyalásai a nemzetközi helyzet mostani, kiélezett és Válságos szaka­szában rendkívül hatékony hozzájárulást jelentettek a béke és stabilitás ügyéhez. Álláspontjuk összehangolása az Indokínától a Perzsa­öbölig húzódó óriási és nyug­talan térségben a szilárdság, a békés megoldások eredmé­nyes kereséséinek egyik biz­tosítéka. H-«) Carter Csütörtökön, az interjú má­sodik részében az elnök hatá­rozott „igennel” válaszolt ar­ra a kérdésre,. hogy a Szov­jetunió afganisztáni jelenléte ellenére napirendre tűzetné-e a szenátusban a SALT—II. szerződést, ha újra elnökké választanák. Kijelentette, hogy a szerződésre az Egyesült Ál­lamoknak „minden körülmé­nyek között szüksége van". Ez az állásfoglalás a kor­mányzat korábbi politikájának részleges felülvizsgálatát je­lenti. Amennyiben Carter fújjá- választása után) megszegné ígéretét, nem csupán az ame­rikai közvélemény előtt veszí­tené el végleg szavahihetősé­gét, de súlyos válságba so­dorná az egész fegyverzetkor­látozási folyamatot, amely mellett, mint a tv-interjúban ugyancsak elismerte, vala­mennyi elődje kitartott. Isme­Az első lépcsőben csatát nyert a két, jogaikért küzdő ciszjordániai polgármester, a Begin-kormány májusi de­port ál ási döntésének felül­vizsgálatára indított harcá­ban. Az izraeli megszálló ha­tóságok katonai fellebbviteli bizottsága csütörtökön helyt adott a védelem követelésé­nek, s engedélyezte, hogy a május elején Ciszjordániából karhatalommal kitoloncolt Fand Kavaszma Hebroni és Mohamed Milhem Halhuli polgármester a jövő héten visszatérhessen szülőföldjére, s jelen legyen a tárgyaláson. Csak a helyszín volt azo­nos. .. a kedvelt dél-angliai üdülőhelyen, Brightonban, ahol nemrég a brit szakszer­vezeti főtanács tartotta kong­resszusát, most a kormányon levő konzervatívok küldöttei gyűltek össze. De amíg a szervezett dolgozók képvise­lői határozottan bírálták a kormány másfél éves tevé­kenységét, addig a toryk teg­nap befejeződött kongresz- szusukon messzemenően he­lyeselték a Thatcher-kabinet ténykedését. Pedig nyilván­való, hogy a miniszterelnök­asszony politikája az elmúlt hónapokban gyorsan növek­vő gazdasági problémákhoz, s a társadalmi ellentétek ki­éleződéséhez vezetett. A merev konzervatív irány­vonalat tükrözték a kong­resszuson elhangzott fel­szólalások és az elfogadott határozatok is. A rekordma­gasságba kúszó munkanél­küliség, a vállalati csődök sza­porodása kezd ugyan bizony­talanságot ébreszteni soraik­ban; a toryk többsége mégis egyetért a kormányfővel, aki az inflációt a dolgozó töme­gek számára káros bér- és adóintézkedésekkel akarja visszaszorítani, a szakszerve­zetek elkerülhetetlen ellenál­lását pedig kész „kemény in­tézkedésekkel” letörni. A konzervatív miniszterek ki­álltak Nagy-Britannia közös piaci tagsága mellett és vé­delmezték a fokozott fegy­verkezési kiadásokat is. Pedig figyelmeztető jel akad bőven. A szabadpiaci verseny eszközeit makacsul retes egyébként, hogy a Szóvá jetunió a közép-hatótávolságú rakétákról néhány nap múlva kezdődő genfi tárgyalások végső eredményét is a SALT ratifikálásától tette függővé. Egyúttal jelezve, hogy Washingtonban még mindig az erőpolitikai szemlélet ural­kodik, Carter az interjúban azzal hivalkodott, hogy aa Egyesült Államok „nagy hadi-- tengerészeti erőkkel” van je-i len a közép-keleti térségben^ „s ezek bevetése csak elhatá­rozás kérdése.” Újból elővette azt az amerikai tételt, amely szerint erre akkor kerülhet' sor, ha .megpróbálják elzárni a Hormuzi-szorost”. Carter „veszélyesnek” miá nősítette Jordánia Iraknak nyújtott segítségét, bár meg­jegyezte, hogy Jordánia, amely* hagyományos baráti kapcsolat tokát tart fenn Irakkal, néni küldött csapatokat a hadszín-j térre. A döntés értelmében a kéfl ciszjordániai politikai vezető kedden, a Jordán folyón át­ívelő Allenby-hídon léphet be Ciszjordániába, ahol az izra­eli katonai hatóságok ugyan azonnal letartóztathatják: őket, de ügyük tárgyalásáig Cisz j oíto áni ában maradhat-j nak. A ciszjordániai polgármes­terek ügyének tárgyalásáé szerdán kezdd meg egy iz­raeli katonai bíróság az Al- lenby-híd közelében levő ha­tárátkelőhelynél. A tárgyalás két napja alatt az izraeli ha­tóságok lezárják a hidat. alkalmazó miniszterelnök inJ tézkedéseit néha már az üz­leti körök is sérelmesnek ér­zik, a kormányfő mégis hajt­hatatlan. „Nem lesz semmi­féle gazdasági visszakozás !’* — ismétli sűrűn, ha az álla­mi beavatkozás, vagy a köz­kiadások emelésének szüksé­gességéről esik szó. Thatcher asszonyt, a jelek szerint, hi­degen hagyja, hogy a lakos­ság körében mélypontra zu­hant a kormány népszerű­sége. A felmérések szerint a konzervatívok 10—11 száza­lékkal maradnának le a mun­káspárt mögött, ha most ren­deznének választásokat. Tha­tcher asszonyt viszont a par­lamenti erőviszonyok való­színűleg nem kényszerítik 1984 előtt az urnákhoz, ad­digra pedig — állítja ő —, javulni fog az ország helyze­te. A miniszterelnöknő saját! kormánya tagjaival is kö­zölte: „Akinek nem tetszik a közös vonal, mondjon le!” —, jóllehet az esetleg ellenkező politikusok csupán Thatcher élesen antiszociális politiká­jának bizonyos mérséklését szeretnék. Nem az alapelvek- ről, hanem a módszerekről vitáznának; a mostani kong­resszuson azonban még ezek a véleményeltérések sem ke­rültek elő. A hrightoni őszí verőfényben úgy tűnhetett te­hát: minden rendben megy a tory párt háza táján. Aa egyre inkább felforrósodó brit közhangulat hamarosan me#» cáfolhatja ezt a Játszatot. Szegő Gábor Kivégezték a túszokat A népi felszabadítási erők pretoriai kormánynak ki kelJ nevű salvadori szélsőbaloldali lett volna fizetnie a szerve- gerillaszervezet csütörtökön zet részére húszmillió dollárt közleményben jelentette be: és a salvadori kormányzatot „kivégezte” Archibald Gard- elítélő közleményeket kellett ner Dunn volt dél-afrikai nagy- volna megjelentetnie a világ­követet, akit a szervezet ge- sajtóban. rillái tavaly november 28-án A diplomata kiszabadításai: ejtettek túszul. A „kivégzés” az is akadályozta, hogy a sal- oka — hangzik a közlemény vadori kormányzat két nap- — az volt, hogy a dél-pfrikai pal a nagykövet elrablása kormány nem volt hajlandó előtt politikai okokra hivat- teljesíteni a gerillák követeié- kozva megszakította a diplo- seit. máciai kapcsolatokat a Dél-; E követelések értelmében a Afrikai Köztársasággal. , Visszatérnek a kitoloncoltak Hajthatatlan toryk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom