Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-09 / 237. szám

Gondoskodás az idős korú emberekről Milyen a család, a társadalom tevékenysége? További fejlesztésekre van szükség Napközi otthon kellene Homokterenye, Mátranovák, íí n.-bányatelep, Nádújfalu, Jánosakna közigazgatási te­rületünkön körülbelül 550 az idős korú emberek szá­ma. akik részlegesen, vagy teljesen munkaképtelenek, ennélfogva a „gondozás” va­lamilyen formájára szüksé­gük van. A gondozás két alap­vető formája: a családi és társadalmi gondozás gyakor­latilag szét nem választható, de azt szocialista erkölcsi alapelveink nem is engedik meg. A társadalmi segítséget megkapják azok az arra rá­szoruló családok is, melyek egyébként becsülettel eleget tesznek az idős korú család­tagjaikkal szembeni kötele­zettségüknek, de szocialista társadalmunk nem zárkózik be azokkal a családokkal szemben sem, amelyeknél az erkölcsi kötelesség érzése, tu­data részben, vagy teljesen hiányzik. A pótolhatatlan családi gon­dozást a társadalmi gondozás ugyan feledtetni nem tudja (esetenként azt is), de a vég­ső kétségbeesettség nyomasztó gondolatától megszabadítja a család által kivetett idős ko- rúakat is. Közigazgatási területünkön 8 Vöröskereszt-szervezet irá­nyításával — a Vk- és HNF- aktivisták — 1979-ben írásos környezettanulmányt készí­tettek valamennyi 60 éven felüli lakosról. Ez a felmé­rés megfelelő segítséget adott a tanács vezetésének ahhoz, hogy a lehetőségek megszab­ta keretek között a leginkább arra rászorulóknak adja a se­gítséget, támogatást. A kör­nyezettanulmányból megál­lapítható volt, hogy kirívóan elhagyatott körülmények kö­zött közigazgatási területün­kön idős korú nem él, de nem kevés azok száma, akik a társadalom segítségére rá­szorulnak. Ezen a körön belül is szükséges a segítés diffe­renciálása. Ez területünkön a következőképpen történik: A leginkább rászorulók min­dennapi életét a főfoglalkozá­sú szociális gondozó kíséri figyelemmel 1980. január el­sejétől. Feladata: az egész­ségügyi gondozás kivételével ellátja a mindennapi házi gondozást. Jelenleg öt idős korú gondozását végzi, igény esetén még további 2 sze­mély gondozását bírná el mun­kaideje. A gondozási kör be­indítása elején két egymás­sal ellentétes gond jelentke­zett: tapasztalható volt a nagyfokú bizalmatlanság, de ennek ellenkezője is, házi „cselédként” képzelték el a szociális gondozónőt; emiatt egy helyen meg is kellett szüntetni a „gondozást”f Mai vélemény: a gondozás nagyon eredményes és hasznos for­ma. Ingyenes szociális ét­keztetésben részesül Korr.ok- terenyén 21 személy, Máiru- novák-bányatelepen 26 idős korú. Rendszeres (havi) szo­ciális segélyt kap 26 idős ko:ú, ennek összege 200—1360 forítd között van. Esetenként rend­kívüli segélyt kapott 1979-ben 172 idős korú, összesen 208 000 forint összegben. Rendszeres területünkön az egészségügyi gondozás. A há­rom orvosi körzet szakdolgo­zói — orvosok és betegápolók — figyelemmel kísérik első­sorban az idős korú cukorbe­tegek, érrendszeri betegek, mozgásszervi betegek és fe­kélybetegek egészségügyi ál­lapotát. Az iskolai ifjúsági Vöröskereszt-szervezet kezde­ményezésére az idős korúak­nái végzett kisebb házimun­kák, bevásárlások stb. ez ide­ig kellő fogadtatásra nem ta­láltak, de további szorgalma­zásra érdemes kezdeménye­zésnek kell tekinteni, ezért jó lenne szervezettebbé tenni. E nemes és szép munka so­rán további előbbre lépést je­lentene az idős emberek gon­dozásában, ha a szociális ét­keztetés kiterjesztésére lehe­tőség nyílna Mátranovák, Nád­újfalu és Jánosakna területe­ken is, valamint, ha az öre­gek napközi otthona létreho­zásának anyagi és személyi feltételei megteremtődnének. Puszta István Szerkesztette: Tóth Jolán Kedves Olvasó! E címsza­vak olvasásakor úgy gondol­juk, nincs akinek meg ne dobbanna szíve, s ne saját szüleire, hozzátartozóira gon­dolna. Ez oldalban a mi szü­léinkről, a társadalom szülei­ről lesz szó, akiknek egy ál­dozatos életút vége felé ha­ladva segítségre, gyámolítóra, „mankóra” van és lesz szük­ségük. A megértő, türelmes szóra, a segítőkészségre, hogy egy kicsit is valahogyan visz- szaadhassunk a sok-sok ve­lünk átvirrasztott éjszakáért csereképpen. Nem mindenki A Szanda községi közös Ta­nács Végrehajtó Bizottsága 1980. szeptember 11-i ülésén foglalkozott a felnőttvédelem szociális feladataival. Koráb­ban a gyámügyi feladatok keretén belül, mint részfel­adattal. Ekkor a végrehajtó bi­zottság felkérése alapján — az együttműködési megállapo­dásból eredően — a helyi Vöröskereszt aktivistáival fel­mérést végeztünk és javasla­tot tettünk a szakigazgatási szervnek a különböző gondo­zási formákra. Munkáinkhoz nagy segítsé­get kaptunk a Kiskér-pusz- tán működő Gép- és Mű­anyag- Kisipari Szövetkezet szocialista brigádjától és az általános iskolától. A legége­tőbb probléma Gách Adámné egyedülálló, magatehetetlen, gondozást igénylő néninél volt. A szocialista brigád vál­lalta, hogy a rendszeres taka­rítást és a napi gondozást el­végzi, az iskola pedig vállal­ta — mint jelenleg is, a szo­ciális étkeztetésben részesülők ételének házhoz szállítását. Gách néni tiltakozása ellené­re mind a szocialista brigád, Szocialista társadalmunk nagy gondot és figyelmet for­dít az elöregedett, magányo­san maradt, egyedül elő be­teg emberek egészségügyi helyzetére. Két község idős embereinek életébe nyertein betekintést. Az idevonatkozó tennivalót az MSZMP XII. kongresszusán eképpen fogal­mazták meg. „A társadalmi juttatások jobban igazodja­nak a szociális körülmények­hez, elsősorban az idősek” ... E központi döntés szolgálásá- ra az idős, egyedül élő, beteg emberek szükségletét kielégí­tő szociálpolitika gyakorlati megvalósítása Litke és Ipo’y- tamóc lakóhelyeken így ala­kultak. Mátraverebélyben 1980. február else­jétől valósította meg a tanács a szociális étkeztetést. Huszon­hét egyedül élő idős ember részesül eb­ben, kiknek a hozzá­járulás mértéke mi­nimális, 1,20 forinttól 7,20 forintig terjed. Az érintettek nagyon örülnek ennek a megoldásnak. Van­nak azonban olyan idős nyugdíjasok is, akik valósággal moz­gásképtelenek, a kis otthonukat már nem­igen hagyják el még rövid időre sem. Ök nem tudnak eljárnia képes erre. Elfoglaltsága, munkája, saját családjának gondjai alig-alig engednek időt az idős szülőkkel való törődésre. Itt lép be a társa­dalom maximális segítő sze­repe, anyagiakon túl, hivatá­sos és társadalmi gondozókai szervez a szociális otthonok, az öregek napközi otthonai mellett, hogy senki ne ma­radjon teljesen magára. Meg­kapja azt a megbecsülést, amit az emberi méltóság nem nél­külözhet. E gondolatok jegyében is­mét levelezőink közreműkö»i mind az iskola, becsülettel el­végezte vállalt feladatát. Az ilyen társadalmi össze­fogásra azért volt szükség, mert a házi szociális gondo­zás végzésére nem tudtunk arra alkalmas személyt ta­lálni, és ő sem fogadta el ezt az ajánlatot. Bizonyos idő után, mivel nem bírta eltűrni a nyugalmát zavaró idegen személyeket, kénytelenek vol­tunk állami szociális gondo­zásba helyezni. A felmérés eredménye azt mutatta, hogy az igazgatási területen 123 fő rendszeres egészségügyi ellátásra szorul, mozgásban korlátozott 184, és mozgásban nem korlátozott 146 fő van. Ezek közül egy segélyezésre, kettő házi szo­ciális gondozásra és egy szo­ciális otthoni elhelyezésre szorul, A javaslat alapján egy fő részére rendszeres szociális segélyt folyósítunk, egynek pedig megoldottuk a szociális otthoni elhelyezést. Községünkben jelenleg 47 tsz-járadékos van, akiknek ki­egészítő segélyt folyósítunk, hatot részesítünk teljes ösz­Tanácsi döntés alapján 15 fő részesült szociális segély­ben. A két községben három idős, beteg ember házi gondo­zását látják el. Így Litkén a gondozók, özv. Szeles Sándor- né és Kovács Istvánná vették gondozásba az arra rászorul­takat. Ipolytamócon egy idős asszonyt gondoz Telek Imréné. A gondozó és a gon­dozott között jó a kapcsolat Így vall a gondozott: — Mag- dus főz, én eszek S így telik a gondozott élete, és kívánom, hogy sokáig így legyen. A községek öregjeinek túlnyomó többsége nyugdíjas és családi kötelékben kiegyensúlyozot­tan élnek. Akik magányosan ugyan, de járóképesek és Rozika néni és a „külvilág" dését kértük. Megírták, hogy közigazgatási területükön mi­lyen a házi beteggondozás helyzete, kik veszik védőszár­nyaik alá a gondoskodást igénylő idős embert. Az ered­ményekről és a további ten­nivalókról szólnak most le­velezőink jelentései, amelye­ket ezúttal vitára bocsátunk, kérve olvasóinkat, írják meg véleményüket, ötleteiket, ja­vaslataikat e szép és nemes munka továbbfejlesztésével kapcsolatosan, melyek közlé­sére e helyen szívesen vissza­térünk. szegű segélyben. Egyszeri rendkívüli segélyként 58 000 forintot fizet ki a tanács évente, 19 fő részesül szociá­lis étkeztetésben. A fenti intézkedésekkel és összegek kifizetésével igyek­szünk a szociálpolitika alap­vető célkitűzésének eleget ten­ni, hogy társadalmunk min­den tagja elfogadható módon éljen. Gondunk, hogy min­den ilyen jogos igényt nem tudunk kielégíteni, mert az óvodáinkban étkezők magas száma nem teszi lehetővé. Például, egyik óvodánkban 28 óvodás, 45 iskolai napközás gyermek, 6 vendég és 6 al­kalmazott étkezik. Ebben az ötéves tervben a házi szo­ciális gondozást nem tudtuk megszervezni. Felméréseink alapján a VI. ötéves tervidő­szakában 9 főnél válik indo­kolttá a házi szociális gondo­zás megszervezése, melyhez a Vöröskereszt is támogatását biztosította. Szeretnénk elér­ni, hogy községeinkben a há­zi szociális gondozási forma az arra rászorulóknál megfe­lelően elterjedjen. Pclsöczi András esetleg, ha megbetegszenek, azoknak segítségükre készek az iskoláinkban működő út­tör ószövetség tagjai. Orvos- hívást, bolti bevásárlást, re- ceptiratást, gyógyszerbeszer­zést stb. végeznek, néhány vödör vizet is visznek és sú­lyosabb esetben étellel is el­látják a szomszédban élő be­teges öreget. Felkarolja őket a községekben működő Vö­röskereszt-szervezet. Beteg- látogatást szerveznek fekvő betegnél. Az arra rászorul­taknál takarítást, meszelést végeznek a Vöröskereszt ak­tivistái. Így és ilyen körülmé­nyek között élnek öregjeink. Kocsis Ferenc világ" és a falu hét­köznapi híreit, hi­szen televíziója nin­csen, így a világgal összekötő kapcsot a gondozója jelenti. Elbeszélgetnek meg­hitten. A tanácsnak és a társadalmi szervek­nek, mindazoknak, akik még nem az idősek korosztályá­hoz tartoznak, er­kölcsi kötelességük, hogy az öregekről gondoskodjanak. Ez vezérli a tanácsunkat egy sor intézkedés­ben, melyért köszö­net illeti őket. Bakonyi Józsefné bisztróba sem ebé­delni, részükre biz­tosítani kell, hogy el­vigyék nekik az ételt. Jelenleg hat ilyen idős ember gondo­zásáról intézkedett a tanács azáltal, hogy házi szociális gon­dozóval kötött szer­ződést, akik tiszte­letdíjat kapnak, hogy ellássák az idős em­bert. Legidősebb gondozott Mikuska Kornélné, Rozika né­ni, 6 már 88. éves Gondozója Bagyinsz- ki Andrásné, Erzsi né­ni. Rozika néninek sem gyermeke, sem testvére, nincs kö­zeli hozzátartozója. Éppen ezért, ha Erzsi néni megy hozzá, na­gyon tud örülni, mert a világot jelenti szá­mára. Nem csak az étkeztetésben és a kis lakás rendbetéte­lében segít neki, ha­nem viszi a „nagy­A házi gondozás megszervezésén fáradoznak Családi kötelékben, kiegyensúlyozottan Segítenek a társadalmi és gazdasági egységek A Kazár községi közös Ta­nács a közigazgatási területén élő idős és magatehetetlen lakóiról példamutatóan gon­doskodik. Nem volt ez min­dig így. Simon Istvánné vb- titkár 1976-ban került a ta­nácshoz, s lekiismeretességé- nek, kezdeményezőszerepének tulajdonítható, hogy a szoci­ális gondoskodás különböző formáival a kazári tanács azó­ta többször és ésszerűbben él. Jelenleg házi szociális gon­dozásban 9 fő részesül, Kazá­ron 4, Mátraszelén 5 fő. Va­lamennyien nyugdíjas, beteg emberek, akikre lelkiismeretes, jól kiválasztott házi gondozók ügyelnek. A házi szociális ét­keztetést 11 fő igényli. A rá­szorulók a mindennapi ebédet a mizserfai szociális otthon­ban kapják meg: van aki busszal utazik érte a társköz­ségek valamelyikéből, de akad olyan is, akinek a szociális otthon dolgozója házhoz szál­lítja a meleg ételt. A nyugdíj­ból élők nem panaszkodhatnak —, és nem is panaszkodnak —, mert az ebéd jó minősé­gű és olcsó, napi 2—6 forint, kinek-kinek nyugdíja szerint A rendszeres szociális se­gély mindkét formáját alkal­mazzák. Teljes összegű szoci­ális segélyt négy olyan em­ber kap, aki munkaképtelen és semmilyen jövedelme nincs. A kis jövedelműek közül 10 főnek utalják a részösszegű segélyt. Ha a fenti néhány számot összehasonlítjuk mondjuk a négy évvel korábbival, mikor csupán 4—5 személy része­sült a szociális gondoskodás valamely formájában (noha ettől többre volt igény és le­hetőség) akkor egyértelmű a tanácsi munka e területének fejlődése. Az idős emberek iránt ta­núsított tisztelet megnyilvá­nulása a minden évben ren­dezett „öregek napja”, ami­kor ünnepélyes keretek között kulturális műsorral kedves­kednek a falu társadalmi szer­vei a község nyugdíjasainak. A közigazgatási területen működő társadalmi szervek és gazdasági egységek is köte­lességüknek érzik az öregek­ről való gondoskodást. Szép példája ennek a kazári „Zöld Mező” Mg. Termelőszövetke­zet gesztusa: a következő év­től vállalja az úgynevezett tsz- járadékosok teljes összegű rendszeres szociális segélyezé­sét — azaz fejenként 1360 fo­rintot. De megemlíthetem a helyi Vöröskereszt aktivitását az öregek napja szervezésében, jelzéseiket, észrevételeiket a gondozásra szorulókkal kap­csolatban és nem utolsósor­ban a mizserfai szociális ott­hont, amely szoros, jó kap­csolatot épített ki a községi tanáccsal; Megállapítható: a kazári ta-’ nács a gondjaira bízott öregek­ről és betegekről a rendelkezé­seknek megfelelően gondosko­dik, sorsukat figyelemmel kí­séri. Nem kell aggódniuk a vé­konypénzű, beteg embereknek a jövőben sem: a kazári tanács akár még egyszer ennyi gondo­zottat is el tud látni. Megvan hozzá a pénze és az erkölcsi ereje is. Reméljük azonban,1 hogy egyre kevesebb lesz as erre szorulók száma. Sándor Zoltán , Segélyek félmillió felett Az idős és beteg emberek prob­lémáival kapcsolatos beszámoló­mat azzal szeretném kezdeni, hogy társadalmunk messzemenő gondoskodása ellenére sem gond­talan Sámsonházán — ebben a Nagybárkányi községi közös Ta­nácshoz tartozó kis községben — az idős, beteg emberek élete. Beszámolóm nem lenne teljes, ha megfeledkeznék a felszabadu­lás előtti időkről, mert akkor nem lenne összehasonlítási alap. Ma már más a helyzet, mert az Idős embereket társadalmunk nem hagyja magukra. A rászorulók­nak szociális segélyt folyósít, ös a legtöbb nyugdijat kap. Az idős, magatehetetlen emberek esetében azonban ez sem elég. Az anya­giakon túlmenően ápolásra s ét­keztetésre lenne szükségük. Saj­nos, községünkben nincs étkezé­si lehetőség, így a magányos, beteg emberek a szomszédok se­gítségére szorulnak. Hosszabb be- tegeslcedés esetén csak a szociá­lis otthoni beutalás segít. Eddig csupán öt személyt kellett bete­gek szociális otthonában elhe­lyezni lakossági bejelentések alap­ján. Ezenkívül még két személy nyert szociális otthoni elhelye­zést. A beutalt személyek közül egy él jelenleg is szociális ott­honban. Többször Is meglátogat tarn, es mindig hangsúlyozzál hogy milyen Jó ott élni, semmi sem hiányzik neki, csak a ké* gyereke, akik eddig egyszer sem látogatták meg. Megkerestem Mucsina János ta-t nácselnököt, aki elmondta, hogy az utóbbi négy év alatt megkét­szereződött a szociális segélyezés­re fordítható összeg. Jelenleg meghaladja a félmillió forintot. A Nagybárkányhoz tartozó I;oz-i Bégekben 30 személynek folyósíta­nak rendszeres szociális segélyt, a 14-en kapnak járadékkiegészv-j tést. A rászorultak rendkívüli se­gélyekben részesülnek. A nyáB folyamán kirándulásra vitték aa idős embereket, melynek köttsof geit a termelőszövetkezet íedezts. A VI. ötéves tervben SámsorthaÚ zán, Lucfalván és Nagybárkányi ban 25—25 férőhelyes öregek nap­közi otthonát alakítanak klj melyhez a szükséges épületek éa a főzési kapacitás rendelkezésre áll. A tanácselnök szavaihoz c-sle azt tehetem hozzá, hogy az öre­gek napközi otthona nagy váltod zást Jelent majd az \idős embe- rek életében, a megvalósításál nehezen várják. Szikéra László Levelezőink jelentik Becsülettel végzik munkájukat Szocialista államunk a le­hetőségekhez képest messze­menően gondoskodik a mun­kában megfáradt idős embe­rekről. Ennek több jelét is láthatjuk, hiszen a nyugdíjon, a járadékon és egyéb juttatá­sokon kívül évente jelentős pénzösszeget biztosít a rimóci tanács költségvetésében az idős emberek megsegélyezésé- re. S ez az összeg évente emelkedik. Felsőbb intézkedés alapján a községi tanácstagok választókerületükben környe­zettanulmányt végeztek a múlt évben a hatvan évet be- töltötteknél. Ezek szerint százkilencvenkét személynél végeztek ilyen felmérést. Eze­ket a községi tanács hasznosí­tani tudja a szociális segélye­zések során. A segélyösszeget a tanács minden évben fel­használja, a leginkább rászo­rultak részére juttatja. A községben négy teljes se­gélyezett van ezerháromszáz­hatvan forint összeggel ha­vonta, ezenkívül van egy részsegélyes is. Két téeszjá- radékos kiegészítő segélyezett száznyolcvankét forint havi összeget kap. Házi szociális gondozott öt olyan idős ember van, akiknek tartásra képes és köteles hozzátartozója nincs. A segítő személyek) vagy házi szociális gondozók havi hétszáz forint tisztelet­díjban részesülnek. Az a tapasztalat, hogy ezek a gondozók eddig becsülettel ellátták feladatukat, amit egyébként a tanács rendszere­sen ellenőriz. Olyan nincs a községben és nem is volt, aki teljesen magára marad n aj hogy nem törődne vele senkij Ha előfordulna ilyen, a taJ nácsnak azonnal intézkedni kell a szociális otthonban va-4 ló elhelyezésére, vagy a háJ zi szociális gondozásra. Saj­nos, öregek napközi otthona még nincs, épület hiányában.' Volt már olyan kezdeménye­zés, hogy nyélbeütik a klub­könyvtárban az öregek nap­közi otthonát, össze is jöt­tek az igénylő idős emberek, sajnos, az étkeztetési lehető­ség hiányában ebből nem lett semmi. Tárgyalás folyik arról, hogy valami módon megoldják az ebédeltetést, de ez még nem valósult meg.1 Reméljük, hogy ez is meg­oldódik azon elv alapján; hogy legfőbb érték az ember; s mindent az emberért, aa ember javára. Kiss Béla NÓGRAD - 1980. október 9., csütörtök 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom