Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-08 / 236. szám

Kartográfusok

„Szép munka ez!

r;

Ki ne nézegette volna gyermekkorában — sokan még ma is — vágyakozva a tarkábbnál tarkább térképeket, rajtuk távoli egzotikus világokat böngészve. Persze csak úgy, a fantázia segítségével. Nos, ezeket a térképeket a kartográfusok készítették és készítik ma is. Hanem, ha valaki becsöppen Balassagyarmaton egy elhanyagolt udvarba, ott is a Kartográfiai Vállalat egri központú, 4-es felmérési osztályának itteni ki- dendeltségéhez — egy szuszra ki sem lehet a cég nevét mondani —, akkor érdekes dolgokat hallhat. Megtudhatja például, hogy számtalan fajta térkép létezik azokon kívül, amiket egykoron megcsodált Van például közműtérkép, aztán van vízrajzi, tervezési alaptérkép, meg tetőkataszter- térkép is — ha ugyan jól jegyezte föl a krónikás. Lehoae- ky Ernő kirendeltségvezető segített eligazodni az itt folyó munkában.

— Mi polgári térképek készítésével foglalkozunk — kezdte. — A területünkhöz tartozó utak, vasutak, telkek, szántók, erdők és egyebek tulajdonjogának nyilvántartásához szükséges műszaki alaptérképeket mérjük föl és rajzoljuk meg. Régi-régi kollégáink a kiegyezés évében, 1867- ben adták ki az első olyan összefoglaló térképet, amin az ország minden területe és tulajdonjoga szerepelt. Részt vettünk abban a hatalmas munkában, ami ezt az elavult térképet a mai viszonyokhoz igazította. Az ebből ránkeső feladatokkal tavaly végeztünk.

— Hogyan készül az alaptérkép?

— Légifényképek alapján. 'A fényképeket átvilágítják, egy speciális műszer kiértékeli azt, s mi papírra vetett ponthalmazt kapunk vissza. Ennek alapján a terepen mérni kezdünk, a pontok értelmet nyernek.

— Azok a jókora papírkeresztek szerte az országban ezek szerint a tájékozódási pontok.

— A szakma felmérési alappontnak hívja. Jókora háromszögekre bontják az országot, a föld tengelyéhez viszonyítva határozzák meg helyüket. Munkánk feltétele a precizitás, a lehető legnagyobb pontosság. Számtalan műszer segít bennünket. Már említettem a légi fényképezés, eszközeit, de mondhatnám az elekromos távmérőt vagy a közműtérké- pek készítéséhez nélkülözhetetlen keresőt, amivel megtaláljuk a földben búvó vezetéket is. Szép munka ez, de kevesen választják. A kirendeltségen csupán tizenketten vagyunk, három mérnök, hat technikus a szakmabeli, a többiek kisegítők.

Kenyeres Lászlóné filigrán asszonyka, el sem hinném róla, hogy kilométereket gyalogol kint a terepen

— Hogy készül egy alaptérkép? Veszem a fotókiértékelést és kint a terepen lemérem a pontok közötti távolságokat, korrigálom és kiegészítem azt, amit a fényképezőgép nem látott. Ezek után mérési vázlatot készítek, de ezt már tussal, majd a térképezés következik Vagyis alu- lemezre kasírozott, nagyon jó minőségű papírra viszem a rajzot, amin minden méretarányosan szerepel, de itt már nincsenek számok, azaz mérési adatok, hanem utcanevek, épületek alaprajzai, szóval a vidék hű mása. Most jön a műanyag lap, erre a rajzoló másolatot készít, utána az ösz- szes parcella, út, kert miegyéb területét kiszámítom...

— És kész? — kérdem naivan.

— Mór csak összehasonlítom á legutolsó e területről készült alaptérképpel az újat, regisztrálom a változásokat, elkészítem a mérési számítások-jegyzőkönyvét a koordináta jegyzéket a pontleírásokat, a meghatározási tervet... ...na, körülbelül most kész. Közben eltelt egy esztendő.

Ledeczki Jónosné eddig csendben ült, kihúzza a fiókját és rakodni kezd.

— Nekünk kell a legpontosabban rajzolnunk, mert itt a vonalvastagságnak óriási jelentősége van. Ez a térkép ugyanis tulajdonjogot törvényesít. Minden rajzhoz meghatározott eszközt kell használnunk.

— Tíz év után nem unja a sok vékony kis vonalkát?

— Szeretem. Egy szépen megrajzolt térkép kellemes látvány a szemnek. Meg a társaság is jó.

Kenyeresné rábólint ,

Amikor lépnék ki a mesterséges fényű szobából a sárga, őszi napfénybe, Lehoczky Ernő még megállít

— Egy évben úgy harminc megrendelésünk van. Az idei tervünk két és fél milliónyi bevétel. Meglesz. Lassú, precíz, de szép munka ez. Bekapcsolódunk ez országos közmű- térkép-készítésbe. Elkelne a segítség.

Tolmácsolom

Hortobágyi Zoltán í

Hasznos

hobbi Kutyások más megközelítésben

Néhány lelkes kutyaszerető ember hozta létre még 1973-ban a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének salgótarjáni szervezetét. Az alapítók legfontosabb céljuknak tekintették a fajtiszta kutyák tenyésztésének védelmét, szervezését, irányítását, a szervezett kutyaképzést. A programban szerepelt még a törzskönyvezés megvalósítása, a kutya- és nem kutyatulajdonosok békés egymás mellett élésének biztosítása a honvédségi szolgálatra való előkészítés, valamint fajta- kutyák átadása a rendőrségnek.

\

Az eltelt rövid időszakban eseményekben gazdag utat vallhat magáénak a helyi szervezet. Ma már 120—130 főt számlál a tagság. Működési területük Salgótarján, Kisterenye, Nagybátany,

Pásztó, Ságűjfalu. Eddig három országos kiállítást rendeztek Salgótarjánban, a Zó- ja-ligetben, amelyen igen szép számú külföldi kiállító is részt vett. Egy-egy ilyen rendezvényen 300—340 fajtiszta kutyát állítottak ki. Az előbbieken kívül volt két helyi jellegű kiállításuk is. Mind az országos, mind pedig a helyi kiállításokon értékes helyezést értek el. A harmadik helyi kiállításra október 12- én kerül sor, amelyen német juhászkutyákból rendezik meg a tenyésztési szemléjüket Károlv-aknán, az általuk fenntartott kiképzőpályán.

A Károly-aknai klubház előtt

A fajtiszta tenyésztés mellett a szakemberek foglalkoznak a kutyák kiképzésével és munkára nevelésével. A három-hat hónapos tanfolyam után vizsgát kell tenniök. Eny- nyi idő elég ahhoz, hogy minden munkára használható legyen és megfelelően viselkedjen az emberi közösségben. De ennyi idő alatt alkalmassá válnak különböző versenyeken való részvételre is. Hetenként, vasárnap

délelőttönként 30—35 kutya- tulajdonos jár ki a pályára gyakorolni.

A helyi szervezet tagjai nem különös emberek. Döntő többségük munkás. Elsődlegesen a magyar fajták védelmével és a német juhászkutyák tenyésztésével foglalkoznak, mert ez anyagilag is előnyös számukra. A MEOE (központ) segítségével sikerült elérni, hogy az előbb említett két fajtára telje* adókedvezA helyI és országos versenyen dijat nyert ............... ■...i'JJUJ.BI.11.1!. 1 , „in ,,«■

m

ényt kapnak. Nagyobb szárny ban a német juhászkutyát te-! nyésztlk, de megtalálhatók aí vadászkutyák és a kedvtelésH bői tartott kutyák is, minN egy 25—30 fajtiszta változat-! ban.

A helyi szervezetnek vart egy hattagú, fiatalokból állő iskolai versenycsapata, amely, ebben az esztendőben az 5J helyen végzett az országos versenyben.

Az öttagú vezetőség a tag-í ság által elfogadott programnak megfelelően a tagok ré-J. szere szakmai előadásokat szervez, amelyre szívesen látja az érdeklődőket is a Károlyi-telepi klubházában, va«j sárnap délelőttönként.

A tagok többsége, hasznos hobbija mellett közéleti tiszta séget is visel. Van köztük egy bíró, aki nemcsak ideha-! za, hanem Romániában is ellátta ezt a tisztséget, a ku«| tyák minősítésekor. Nemrég á Német Szövetségi Köztársa-J Ságban megrendezett háromnapos brémai kutyakiállításoní vett részt.

Ami pedig a nem kutyáiul lajdonosokkal való kapcsolatot jelenti, a következőkeli mondhatjuk. Amennyiben a szervézet tagjainak tudomá-! sára jut, hogy bármelyik tagjuk nem' az előírásoknak meg-! felelően viselkedik, azt fe-j lelősségre vonják.

A pályakezdés gyötrelmei

Mi lett velük?

B6 két esztendővel ezelőtt kilencen kezdték az iskolát, vizsgára heten maradtak, s nem sokkal később mindany- nyian a „kitaníttató” gyárnál léptek munkába, mint kötőhurkoló szakmunkások. Az első hónap kínosan zárult: teljesítményük alig érte el a harminc százalékot! Augusztusban „már” 40—50 százalékot mutatott a normalap — és természetesen ennek megfelelően vastagodott a boríték is.

— Ilyen kevés pénzre álmunkban sem gondoltunk — mondjak az ifjú varrónők.

— Amióta az üzem dolgozik, nem voltak ilyen gyenge fölkészültségű pályakezdők — vélekednek vezetőik.

És még néhány adalék:' többségük közepes, vagy annál jobb eredménnyel végzett; az iskolában igen, mostani munkahelyükön, a Váci Kötöttárugyár pásztói telepén nem KISZ-tagok; egyikük már napokon belül otthagyja szakmáját, s másokat is foglalkoztat a távozás gondolata.

A „mi lesz velük?” kérdés .helyett, most inkább a „ml •íett velük?” válaszát próbáljuk keresni.

Mint Gulliver Óriásországban, úgy érzem magam, valahányszor belépek a végeláthatatlan, vakító fényben

úszó gépterembe) kattogózakatoló varrógépek mellett, hosszú sorokban villámiigyes- ségű nők bánnak a szüntelenül cérnát „pumpáló” tűkkel, minden mozdulat kiszámítva, minden pillanat beosztva, még az idegen „végigmérése”

is időre szabott. Varrónők azt mondják, aki egyszer „megízleli” a teljesítményt, a 120— 140 százalékokat, vagy még többet is, az már nem adja alább. Persze, végső soron a Jobb kereseti lehetőség ösztönzi őket. >

De azt hiszem, a fordítottja is igaz; aki nem bírja a tempót, az előbb-utóbb nekikeseredik, lemond arról, hogy fölzárkózzék. Nem is szólva a kezdőkről.

— Az üzem indulásától itt vagyok, nagyon sok tanulóval

volt már dolgom, tudom, mennyi türelmet, törődést igényelnek, de ennyi bajunk még nem volt egyetlen „szériával” sem — mondja Szalui Lászlóné műszakvezető —, pedig a most végzők is ugyanolyan betanítást kaptak, mint a korábbiak. Tisztelet a kivételnek,. .. de. Nem szeretik ők eléggé ezt a munkát. Egyébként pályakezdőink általában 50—60 százalékot „hoznak” az első hónapban. Egyikük, „be is dobta a törölközőt”, itthagyta a vállalatot.

— Tehát, sok velük a gond, mindemellett a selejtek is rontják az összátlagot. Mit vár tőlük?

— Nézze, sok variáció nem lehetséges, én bízom benne, hogy néhány hónapon belül fölzárkóznak a többiekhez, s akik maradtak, megtalálják

itt a számításukat Mi segítünk ebben.

Ennél kevésbé voltam derűlátó, mielőtt a tanácskozó- teremben leültünk beszélgetni a hat pályakezdővel, név szerint: Kozák Tünde, Berta Éva, Céczi Borbála, Záhorsz- ki Katalin, Mlzser Judit és Menczel Katalin kötő-hurkoló szakmunkásokkal. Kiderült, egyikük sem tudott arról, mennyit is teljesítettek az első hónapban, noha a fizetésből könnyen lehetett volna következtetni: 1000—1200—

808—1400—1000—1450 Ft, így alakult az előbbi fölsorolás rendjében az első boríték vastagsága.

Egy kivétellel valamennyien más pályát szerettek volna választani, úgymond’ kényszerként — bár saját elhatározásból — kerültek a nagybótonyi szakmunkásképző Intézetbe. Mint szó volt róla, hármas-négyes-jeles eredménnyel végeztek, s szeretnének továbbtanulni szakközép- iskolában.

— Ide lehetett a legköny- nyebben bejutni — Jegyzi meg egyikük — ezért is jöttünk...

Aztán a gyenge premier okait firtatjuk: igen keveset találunk.

— Mi dolgozunk, ahogy tudunk — mondják —, ha egyszer nem megy jobban!?

— Nekem mióta itt 'vagyok, nincs saját gépem — szól közbe Mizser Judit —, ha valaki beteg, akkor „beugrók” a helyére, gondolom ez is rontja a teljesítményt..

— De munka mindig van, ezt ti is tudjátok! — egészíti ki Káposzta Elvira KlSZ-tit- kár. — Csak egy kicsit gyakran keresltek föl a dohányzó- helyet, nem?

Számolunk. Naponta ötször^ hatszor tíz perc, ami a do*ú hányzással telik el, ez közel egy óra, plusz némi terefere, újabb fél óra, aztán reggeli szünet, egyebek, szintén féli óra; végül megegyezünk, hogy ha bő öt óra „tiszta” munkát ki lehet mutatni, akkor az már „jó nap volt”. Ezt igazolni látszik, hogy az egyetleaa nem dohányzó, Kozák Tünde mér csaknem dupláját keresi a többiek fizetésének. Az 6 kivételével mindennap megfordul a fejükben, hogy otthagyják a gyárat.

— Nekem konkrét ígéretem is van a Cserhát presszótól

— mondja Menczel Katalin.

— Ott 2800 forintot ígérnek, délután fölhívom őket, ha minden oké, elsejétől már ott dolgozom... Persze, nem varrónőként!

Ez azonban csak a dolog egyik oldala. Mert, ha azt vesszük, a gyár érdeke az, hogy jó munkásokká váljak nak, akik sokat és minőségileg elfogadhatót adnak ki a kezük alól. De ugyanez az érdeke a kezdőknek is, hiszen ettől függ munkahelyi előmenetelük és fizetésük. A kettő mégis — jelen esetben — eltérő utakon jár. Mintha nem is akarna egymásról tudomást venni. Pedig oly gyakran esik szó a „módszerekről”, a munkafegyelemről, az ifjúsági törvényről, a pályakezdőkkel való foglalkozásról, a munkahelyi légkörről — szinte vég nélkül sorolhatnánk.

Persze, a brosúrákat nem elég csak lapozni, alkalmazni is „illik”. Pro és kontra egyaránt.

Tanka László

Egy kivétellel, valamennyien más pályára vágyna!c...