Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)
1980-10-08 / 236. szám
Hit hozott a Salgó I. beruházás ? Milyen irányú lesz a folytatás? Rövidesen lezárul a mostani tervciklus, s az eltelt idő többé-kevésbé módot ad arra, hogy áttekintsük, mit hozott a salgótarjáni öblösüveggyár dolgozóinak életében a Salgó I. beruházás, aminek tulajdonképpen a finisénél tartanak, • miként látják a fejlesztés további útját. Gépesítés a termelőszövetkezetekben Hiányzó láncszem a fejlődésben — A Salgó I. beruházást devizahitelből valósítottuk meg. A programot úgy állítottuk össze, hogy annak végrehajtásával következzék a Salgó II. beruházás. Vagyis a Salgó I.-el nemcsak a mostani tervciklus megnövekedett feladatait akartuk teljesíteni, hanem jó alapot teremtettünk további elképzeléseinkhez — mondja bevezetésképpen Varga Gyula, a gyár igazgatója. Beruházási stratégiájuk szerint a tervciklus első éveiben azokat a feladatokat oldották meg, amelyek az export és a belföldi termelés mennyiségének növelését, a termelékenység emelését, a választék bővítését, valamint a gazdaságosságot szolgálták. Ahol lehetett, automatizálták a termelést. Megvalósították az automata kehely- és pohárgyártást, annak feldolgozását. Ezzel egyidőben gépesítették a kézi gyártást. Finomüveg- gyártó kézi kemencét hoztak létre. — Az előbbi feladatokat szolgáló gépi beruházásokat 1978-ra befejeztük. Az ily módon létrejött többlettermelés nyolcvan százalékát exportra szállítjuk — summázza a technikai, technológiai változtatások lényegét az igazgató. Az előbb említett időszak alatt a gyári kolónián ötven lakást szanáltak, hogy helyére fel tudják építeni a segédüzemet. » — A kolóniái lakások nagy része padlásszobás volt. Helyettük többségükben kétszobás, összkomfortos lakást építettünk a gyár közelében. A lakások mellett sikerült egy igen régi és fájó gondunkat is megoldani. Tető alá hoztunk egy impozáns, négyszintes, korszerű épületet. Itt elhelyeztük az orvosi rendelőt, a büfét, mintatermet, s olyan tárgyalóheiyiséget alakítottunk ki, ahol kulturált körülmények között, a mai követelményeknek megfelelően fogadjuk nagyszámú külföldi, üzleti tárgyalásra érkező vendégeinket — sorolja a beruházás végrehajtása nyomán bekövetkezett más irányú változásokat, Varga Gyula. — Es mi a helyzet a »okát vitatott segédüzem építésénél? — Itt sajnos, elég lassan haladt a munka. Emiatt az 1979. december 31-i határidőből nem lett semmi. Ekkor a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat 1980. végére határidő-módosítást kért. Ugyanakkor a Magyar Nemzeti Bank pedig bejelentette; ha ez év végéig nem készül el a létesítmény, akkor megvonják tőlünk a hitelt. A tanácsi építők kérését úgy módosítottuk, hogy az új létesítménynek november 15-re kell elkészülni. Mivel lassúnak találtuk az ütemet, ezért segítséget kértünk a városi párt- bizottságtól, valamint a vállalat felettes vezetőitől. Eredményeként ma már első számú vezetői szinten tartjuk meg a koordinációs megbeszéléseket, ahol mindegyikünk számot ad az előzőleg kiadott feladat végrehajtásáról, majd ezt követően közösen szabjuk meg az újabb tennivalókat. Ez a gyakorlat jól bevált, azóta jelentős előrehaladást értünk el. Ahol az építők elakadtak az anyagbeszerzéssel, ott mi segítettünk nekik. Amikor szükségük van ácsra, kőművesre, villanyszerelőre, lakatosra, azt is adunk. Ügy látom, most már nincs semmi akadálya az épület módosított határidőre történő átadásának. — Ugyanez mondható el a vasúthálózat bővítésével és korszerűsítésével kapcsolatban? — Ügy tűnik, hogy a késedelmet itt is pótolni tudjuk, és a munkálatok november 15-re befejeződnek — mondja az igazgató. — Addigra valószínű, elfogy a beruházásra szánt 174 millió forint is. önként adódik a kérdés; milyen elképzeléseik vannak az új tervciklus küszöbén? — Tudjuk, hogy kevesebb lesz a pénz, de a fejlesztés nem állhat meg. A vezető munkatársaiktól kapott javaslatok alapján összeállítottuk a VI. Ötéves tervi fejlesztési elképzeléseinket. Ezeket egyeztettük vevőinkkel. Ügy látjuk, hogy fejlesztési elképzeléseink egy részét meg tudjuk valósítani az exportfejlesztési, gazdaságossági és im- portiúváltő hitelből. Mivel hiánypótló cikkek gyártását is tervbe vettük, így hát belker- hiteiben is részesülhetünk. Az energiaracionalizálási hitel felvételével pedig niegoldiuk a huiladékhő hasznosítását gyárunkban. Ennek révén nem tartunk majd igényt a városi távhőeilátásra. Elképzeléseik szerint a terv- ciklus második részében a jobb lehetőségek birtokában nagyobb lendületet diktálnak majd a fejlesztésben. Ezt indokolják a már most jelentkező igények. Legnagyobb vevőjük az AMFORA, például jövőre 358 millió forint értékű árut kíván tőlük. Ezt a jelenlegi kapacitással képtelenek kielégíteni. Várhatóan tovább nőnek az exportigények is, főleg a háztartási üvegáruknál. A fejlesztési célkitűzések éppen ezért elsősorban a termelés gépesítését, automatizálását szolgálják. Az egyik javaslat szerint, ha automatizálják a savballon- és demizsonüveg-gyártást, akkor évente 6—700 vagon importot tudnak kiváltani. Egy automata beállításával a préspoharakból nemcsak a jelenlegi hiányt tudnák csökkenteni, hanem vékonyfalúbb termékek előállításával a választékot is bővítenék. A belföldi ellátásban lesz majd nagyszerepe annak a félautomatának, aminek segítségével megoldják a különböző kelyhek préselt talpát és szárát. Licencvásárlással oldják meg, hogy a színezőanyag ne a kemencében kerüljön az üvegbe, hanem a kifolyócsatornában. A körfényíves világítótestek gyártásának bevezetésével pedig az energiatakarékosságot akarják elősegíteni. Az új segédüzem — ahol helyet kap a dobozüzem is — korszerűbb csomagolási eljárások bevezetését teszi lehetővé. Az ezzel kapcsolatos tanulmánytervet már elkészítette az Anyagmozgatási, Csomagolási Intézet. Az előbbiek mellett felülvizsgálják termékszerkezetüket, s ahol nem lehet előnyösen megváltoztatni a gazdaságtalan termelést, azoknak a termékeknek a gyártását megszüntetik. — Valóban, a megnövekedett és új feladatok magasabb képzettségű szakmunkásokat és szakembereket követelnek — veszi vissza a szót az igazgató, majd így folytatja: — Az előbbieket a szakmunkásképző segítségével próbáljuk biztosítani. Ami pedig az utóbbiakat illeti: 1978-tól a mai napig 23 felsőfokú végzettségű szakember került hozzánk. Ebből is látszik, hogy igyekeztünk megfelelő utánpótlásról gondoskodni. Rájuk vár az említett, vázlatosan felsorolt feladatok sikeres végrehajtása — állítja határozottan az igazgató. A saját és az általuk irányított kollektíva jól felfogott érdekében. (venesz) Az utóbbi években a mező- gazdaság mind több és több ipari eredetű anyagot használ fel, amelyek jelentős részét a mezőgazdasági gépek adják. Ezek ára az elmúlt időszakban a mezőgazdasági termékek értékét jóval meghaladó értékben nőtt. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy milyen gépeket, berendezéseket üzemeltetnek a gazdaságokban, hogyan tartják karban, menynyire használják ki azokat. Az erőgépek fejlesztésének irányát már hosszú évek óta a teljesítmény növelése, a műszaki színvonal emelése jellemzi. Ennek tudható be, hogy az erőgépek számának csökkenésével egyidőben növekszik a vonóerő és különösen a nagy teljesítményű traktorok száma. A megye termelőszövetkezeteiben mintegy 1100 erőgép üzemel, amelyek tíz százaléka 120 lóerőn felüli teljesítményű. A minden kétséget kizáró fejlődés ellenére, még mindig nagyon sok nullára leírt állapotú erőgép üzemel, tetézve az üzemek amúgy is szűkös kapacitású javítóműhelyeinek munkáját. Kedvező változás figyelhető meg a kombájnpark összetételének alakulásában. Egy év alatt tíz százalékkal nőtt a korszerű, nagy áteresztőképességű betakarítógépek részesedése, s az idei aratásban már 28 E—516-os kombájn dolgozott a tavalyi néggyel szemben. A takarmánynövények betakarítására több mint 340 gép áll a közös gazdaságok rendelkezésére és a tehergépkocsik száma is ötszáz fele közeledik. A megye termelőszövetkezeteinek gépi ellátottsága az elmúlt években ugrásszerűen fejlődött és értéke meghaladja az egy és negyed milliárd forintot. Ezzel szemben a nagy értékű technológiát kiszolgáló javító és karbantartó kapacitás fejlődése elmarad a követelményektől. Ez különösen a kampánymunkák idején mutatkozik meg, amikor a rendelkezésre álló anyagi, technikai bázis az idő rövidsége miatt nem képes zökkenőmentesen ellátni a feladatát Az illetékes szakemberek véleménye szerint a termelő- szövetkezetek tulajdonában A legújabb Rába—250 traktor. levő gépi kapacitás — bár nem éri el az állami gazdaságok szintjét — elegendő a mezőgazdasági munkák elvégzésére. Annak ellenére, hogy az üzemek között jelentős szóródás van a gépesítettség tekintetében. Ezen az együttműködés bővítésével lehetne segíteni. A silókukorica betakarítása a megyében a rendelkezésre álló gépekkel, szállítóeszközökkel például tíz nap alatt megoldható lenne. Ezzel szemben egyes üzemekben egy hét alatt végeznek a munkával, másutt egy hónapnál is tovább tart. így azon túlmenően, hogy a gazdaságok nagy részében nem képesek optimális időben történő betakarításra, a géppark kihasználása nem megfelelő. Pedig egy önjáró szálastakarmány- szecskázó értéke 280 ezer forint körüli és egyáltalán nem mellékes, mennyire használják ki. Még nagyobb együttműködésre lenne szükség a cukorrépa betakarításában, mert ennek az ágazatnak a legalacsonyabb a gépesítettsége a megyében. Kihasználatlanok a lehetőségek az alkatrészellátás és a szervizszolgáltatás kooperálá- sának a területén. Vajon miért nem lehet közös raktára* létrehozni, vagy egyes üzemekben bizonyos típusú gépéig javítására, karbantartására szakosodni? A megyében nincsenek olyan távolságok, amelyek ezt gátolnák. Legalábbis kilométerben. Sok még a megoldatlan kérdés. Pedig az. idő sürget A gazdálkodás hatékonyságéi, az állóeszközök célszerű kihasználása, nem utolsósorban a takarékosság kell, hogy ösztönözze a mezőgazdasági üzemeket: a jelenleginél jobban éljenek a gépesítés nyújtotta lehetőségekkel! Z. T. MASZEKOIUNK Három héttel később érnek... Az időjárás miatt késésben a betakarítás z ország egyik fele maszekok a másik fele irigyli. Aki tud, kitalál magának valamilyen különmunkát, hogy jövedelmét kiegészítse, lakásra, bútorra, autóra spóroljon. Közben felvetődik a kérdés: lehet-e a szocializmust maszekban építeni? Tulajdonképpen nem lehet. Ha azonban tárgyilagosak akarunk lenni, felelnünk kell arra a kérdésre is, hogy le- het-e napjainkban a szocializmust csupán szocialista nagyüzemi termeléssel építeni? Ezt sem lehet. Vannak olyan tevékenységek, amelyeket egyedül is lehet végezni, drága felszerelés sem kell hozzá. Ezek olyan igényeket elégítenek ki, amelyek központilag fel nem mérhetők, területileg elaprózottak. Sok közülük töredékkapacitásokat hasznosít, olyanokat, amelyeket másképp a termelésbe bevonni nehéz lenne. Gondoljunk csak a kiskertekre, gazdasági udvarokra, pinceműhelyekre. Lehet ezeket a kapacitásokat, az itt végzett munkákat „államosítani”, „szövetkeze- tesíteni”, csakhogy akkor egy- csapásra ráfizetésesekké válnak. Mint ahogyan a MÁV nem lehet magánkézben, éppen úgy a lángossütést, a ház körüli kistermelést sem lenne célszerű államosítani. A maszek lángossütő, ha ráhajt meggazdagszik — az „állami” lángossütés alig hoz nyereséget. A maszek zöldségesek egyike-másika villát épít — az állami zöldség- és gyümölcskereskedelem több oldalról támogatott tevékenység. Az öreg maszek suszter szerényen bár, de megél a kis javításokból — a cipőipari szövetkezeteknek a lábbeli nem sokat hoz a konyhára. Gyakran elgondolkodom azon, mi értelme van annak, hogy él és dolgozik a faluban egy asztalos, vagy egy lakatos, aki egy távoli szövetkezet tagja. Végzett munkájának egy részéről elszámol, másik részéről nem. És gyakran elgondolkodom azon is, mi lenne a lakossági ellátással a háztáji gazdaságok nélkül? Bizony: a szocializmust maszekban is kell építeni. Ott, ahol éppen csak így lehet. Mert megtanultuk, hogy a termelési viszonyok a termelőerők fejlettségéhez igazodnak. Ez igaz nemcsak történelmileg, hanem egy adott társadalmi-gazdasági rendszerben is. Ha fejletlenek a termelőerők, nem szabad rájuk ölteni egy fejlett termelési viszony — állami vállalat, szövetkezet — ruháját. Rosszul érzik magukat benne. Miközben elismerjük a maszek tevékenységek nélkülözhetetlen ellátási szerepét, nem árt törekedni ezek sajátos társadalmasítására szerződéses termeltetéssel, szervezett felvásárlással, adóközösségek és munkaközösségek létesítésével, szervezett anyag- és gépellátással. Ezek formái szépen kialakultak. Az MSZMP XII. kongreszszusának határozata szerint .. támogatni kell az egyéni és a családi munkaerő-tartalékok jobb kiaknázását. A dolgozók nagy hányada szabad idejében olyan munkát és kereső tevékenységet is végez, ami hasznos mind a népgazdaságnak, mind az egyénnek. Ez fejlődésünk olyan kiegészítő forrása, amely hozzájárul a bővülő és gyorsan változó szükségletek rugalmas kielégítéséhez, a nemzeti vagyon gyarapításához”. Nemcsak a kisipari és a lakossági szolgáltató tevékenységre vonatkozik ez, hanem a mezőgazdasági kistermelésre is, végezzék ezt tsz-tagok, állami gazdasági dolgozók, vagy akár bányászok, kistisztviselők. El kell ismerni a kistermelés szükségességét és az általa szerzett jövedelmek jogosságát. Különösen a sertés-, a baromfi- és a kisállattartás területén szükséges a kisüzemi termelést növelni. De az sem mellékes, hogy hazánkban az élelmezés egyik legsebezhetőbb pontja a nyers zöldség- és főzelékfélékkel, valamint a gyümölccsel való ellátás. Nálunk ez azért nem indokolt, mert a hazai sajátosságok kedveznek ezen termékek termelésének; hosszú a szezon; megszokott népélelmezési tömegtáplálékról van szó. De az egészséges táplálkozás szempontjából Is helyes minél több zöldség- és gyümölcsfogyasztás. Ezekben az években az államnak kevés pénze van termelésnövelő nagyberuházásokra. A vállalatok sem állnak valami jól. Az ipar termelésnövekedése megtorpant. Most van igazán szükség az olyan tevékenységek gyors felfuttatására, ahol a termelésnövelés az államnak pénzbe nem kerül és ahol olyan munkaerő-kapacitás hasznosul, amely egyébként kihasználatlan maradna. A nagyvállalatok — éppen nagyságuknál fogva — nehezen tudnak igazodni a lakossági igények változásáhoiz, a helyi és elaprózott szükségletekhez. Most van igazán szükség olyan maszekolásra, amely az igények kielégítésében mutatkozó hézagokat kitölti. Persze nem munkaidő alatti, vagy az üzemi munka rovására történő maszekolásra, fusizásra gondolok. S okan a szabad időt féltik a munkaidőn túli maszekolástól. De hát a fiatal lakást akar magának. Az idősebb pedig szeret valami olyat csinálni, amelyben van fantázia, ahol nincs fölötte főnök. Ki kifogásolhatná, ha egy vájár a délutánját a kis szőlőjében tölti, s a fiatal mérnök hét végi maszekbrigádban családi házat épít? Nemzeti jövedelmet termelnek ők, nemzeti vagyont gyarapítanak, akár képes ezt kimutatni a statisztika, akár. nem. Az idén ősszel két-három hetes késésben van az időjárás és ez az időszerű mező- gazdasági munkákon is meglátszik. A határ képéből jól lemérhető, hogy milyen nagy munka vár a mezőgazdasági üzemekre a következő hetekben. Mint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium legfrissebb összesítéséből egyértelműen kiderül, nem a mezőgazdasági üzemek tehetnek arról, hogy 1979-ben ilyen tájt a kukoricának már mintegy harmada a raktárakban volt, most viszont lényegében csak az első táblákat járták végig a nagy teljesítményű betakarítógépek s a termésnek mindössze 4—5 százalékát „hozták le” a földekről. A kukorica törését már csak azért sem lehet megkezdeni, mert a növény vítartalma még túlságosan magas és egyelőre csak a legkorábban érő fajtákat lehet raktározni. A cukorrépa termőterületének csaknem negyedén vonultak végig a szedőgépek. Ez a munka is mind jobb ütemben halad. A betakarítás tempóját a gyárakkal kötött megállapodások határozzák meg. Miután a növény cukortartalma várhatóan tovább növekszik, a gyárak egyelőre csak a napi ellátásukhoz szükséges meny- nyiséget és némi tartalékot kérnek a termelőktől. A répa szedése a következő napokban indul meg teljes lendülettel. A nem melegigényes burgonya viszonylag időben érett be, a termés 80 százaléka már biztos helyen van. A gazdaságok az őszi talajelőkészítés kétharmadával elkészültek, úgyhogy a vetést lényegében semmi nem akadályozza. Az országos adatok szerint az őszi búza és a rozs vetőmagjának 80 százaléka került eddig a talajba. A búza vetése az elmúlt napokban kezdődött meg nagyobb ütemben, a kijelölt termőterület 8—10 százalékán már a földben van a szaporítóanyag. Komoly késések mutatkoznak a szőlőskertekben. Eddig csak a legkorábban érő fajtákat lehetett szedni, a borszőlő nagyobb része még éretlen. Háromhetes késés mutatkozik, ez lemérhető abból is, hogy tavaly ilyenkor a szőlő felét már leszüretelték, az idén viszont csak alig 10 százalékát. Valamivel kisebb hátrányban van az alma érése. NÓGRÁD — 1980. október 8., szerda
