Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-05 / 234. szám

Könyvterjesztés,-terjesztgetés Hamarosan öt esztendeje Népművelő kerestetik Kálién Csécse kis község, ki tudja, Van-e mennyivel több lakosa ezerötszáznál. Ám itt töltötte élete egy időszakát Fráter Er­zsiké,^ a halhatatlan dráma­költő, Madách Imre állhatat­lan vagy tragikus sorsú — ez is tisztázásra vár — felesége. Csécsén könyveket az 59. számú ÁFÉSZ-boit árul, nyil­ván, mint mindenütt, vegye­sen mással, kolbásszal, ke­nyérrel, papírral, konzervvel. A bolt vezetője Tolmácsi Já- nosné. — Könyvekből mennyit for­galmaz ez a vegyesbolt? — Havonta 4—5 ezer forint között Van úgy, hogy két-há- romszor is küldök be pénzt a pásztói központba. Megtalál­ható sok minden nálunk. Az állomány körülbelül hatezer forint, főleg regények, gyerek­könyvek. Jó a forgalom, gyak­ran hoznak frissítést. Lexiko­nokat is. Még a legfurcsáb­bakból is szoktunk kapni hár­mat, s eladjuk. — Hogyan? — Ajánljuk. Különösképp születés-, meg névnapokon. Persze, mindenki úgy válogat a könyvek között ahogyan akar, szabadon turkálhat kö­zöttük. 1 A csécsei boltban Tolmácsi­né a bizományos, de minden­ki foglalkozik a terjesztéssel. Aztán a jutalékot négyük között osztják szét A község­ben egyébként — nem jellem­ző széles körben — tíz olvasó rendelte meg a Világirodalom Remekei sorozat köteteit Egy ugrásra esik Ecseg. Ezer­nyolcszáz körüli lakos, szép ABC-áruház. A könyvek egyet­len polcot töltenek meg, mennyiségüket könnyű volna összeszámolni. — Több szokott lenni — mondja Imre Józsefné, a Nincs még egy területe a kultúrának, ahol annyi fej­törést — és törést.. — okoz­na a megfelelő szakember hiánya, mint a népművelés­ben, különösen a községi mű­velődési házakban- Szokáso­kat, életmódot kell (kellene) formálni, igényeket felkelte­ni, ehhez vonzó 'lehetősége­ket teremteni. Mindez egész embert kíván — legyen bár­milyen lelkes a tiszteletdíjas, egy nagyobb faluban — kü­lönösen, ha körzeti központ­ról van szó. ahol sok a ki­tély átalakításával jött létre klubkönyvtár. Ezek csak a tárgyi feltéte­lek — milyen kultúrális éle­tet tudott vinni a falak kö­zé? Tudom, nem könnyű több évre visszanyúlva „mér­leget készíteni” — Braun Miklós is rendezi gondolatait. — Hagytak dőlgozni, nem mondhatom, hogy keresztez­ték volna az elképzeléseimet- Sokszor talán túlságosan is „hagytak”... Láttam, csak ak­kor jutok valamire, ha sike­rül társadalmilag nyitottnak járó dolgozó, nagy az iskola, lenni, megkeresni az együtt­sük hátrányos helyzetű tanú- működés szálait. Mivel a gyermekrendezvények szak­körök terén volt legtöbb si­S zérón yen sorjáznak a könyvek az eesegi ABC-áruházbaa A pásztóiak általában hoz­zájuthatnak minden könyvhöz, mostanság már alig-alig elkés­ve más városokhoz. De a járá­si székhely és a terület közöt­ti különbség óriási, ezt érzé­keltethette az eesegi, csécsei, bujáki beszélgetés is. Ehhez pénztári székben ülő boltveze- azonban még egy szemléltető tő-helyettes —. de most eny- adalék. Tavasszal történt, a nyi van. Pásztón szervezett pártisknlai . ... , __, előadáson. Késett egy szom­A polcon itt is főleg regé- g2^j falubeli férfi, aki A múlt évi könyvforgalom a járásban kétmillió 343 ezer forint volt, a lakosság létszá­ma január elsején 38 ezer ki- lencszáz. Ha kiszámítjuk az egy főre eső könyvforgalom értékét, 60 forint valahány fil­lért kapunk. Ha egyéb kurrens fogyasztá­sunkhoz mérem, megvan a végkövetkeztetés. Véleményem szerint vidéki könyvkereskedelmünk helyze­hyek, gyerekkönyvek, továbbá hivatkozott, hogy, ha itt jár, te — most ezt csak pásztói egy-két Ismeretterjesztő — például régészeti, haltenyész­tési, pszichológiai — mű. zseb­atlasz. — Szívesen vásárolnak az emberek? — Azt hiszem — feleli az asszony. — Jeles ünnepekkor, egyébként alig. — Szeptemberben mennyit forgalmaztak? A külön kasszában megszá­molja, ezerhúsz' forint lapul benne. Néhány könyvet leve­szünk a polcról. A legtöbb idei, bár akad köztük három­éves is. — Ha jól emlékszem, ne­gyedévenként cserélik a köny­veket. Az olvasnivalót Bujákon is az ABC-áruházban árusítják. .Egyébként az egész járásban egyetlen könyvesbolt működik. Pásztón, s a könyvterjesztést egyedül a pásatói ÁFÉSZ vég zi, első útja a könyvesboltba ve­zet, s ott kedvére bogarász, mert az 6 falujukban nagyon szegényes a választék. (Talán ezért sem vonzza az értelmi­ségieket a falu?) Magyarázko­dásából egyórás vita kereke­dett, amelynek az lett a vég­következtetése, hogy az elké­sett kollégának igaza van. A pásztói könyvesboltban nem tagadják ezeket a meg­nyilatkozásokat, de elmondják, hogy a szállítás körülbelül egy évvel ezelőtti átszervezé­se után lényeges javulás kö­vetkezett be. A salgótarjáni és más környékbeli városok for­galmazása már csupán két- három napra előzi meg őket, s rendszerint minden kiad­ványból kapnak, legföljebb nem annyit, mint amennyit igényeltek, s elkelne itt, vagy a területen. Egy-másfél esztendő óta so­kat fejlődött a pásztói bolt Belülről szebb lett, kulturál- bár* -."mint' látni fogjuk ^b,^ még mindig szegényes példán mutattuk be — nem megnyugtató. A falvakban cse­kély a választék, a kínálat sem a legfrissebb. Az ÁFÉSZ- tól dicséretes, hogy vegyes­boltokban árul, de talán meg­gondolandó lenne: kultúrhá- zakban, könyvtárakban árul­ni. Ezekre a helyekre szóra­kozási, művelődési célból jár rendszerint az ember. Javaslat. Jó, vagy rossz. Lényeg: keressük együtt a kiutat. Mert egyelőre a vidé­ki könyvterjesztés csak — ter- jesztgetésnek tűnik. Sulyok László lóval — nem sokat tud tenni. A pásztói járási hivatal művelődési osztályán a „neu­ralgikus pontokról" beszél­getünk Zeke Istvánná köz- művelődési felügyelővel. „Csúcsteljesítmények”, negatív rekordok is szóba kerülnek — van olyan hely, ahol átlagosan egy év sem jut a függetlenített népmű­velőkre. olyan sűrű a cseré­lődés. Máshol az alkalmazás körüli bonyodalmak miatt (felbontható szerződés helyett állandó munkaviszonyt léte­sítettek képzetlen emberrel), amikor lenne megfelelő je­lentkező, őt csak helyettes­ként tudják felvenni a gyer­mekgondozási szabadságon levő előd helyébe. Kálló is „kiemelkedik a mezőnyből” — lassan ötödik esztendeje (egy rövid idő­szakot leszámítva, ami nem hozott igazi megoldást) nincs a körzeti művelődési háznak vezetője. Ide tartozik Erdő­kürt és Erdőtarcsa la­Utoljára Braun Miklós töl­tötte be tartósan ezt a stá­tust — ő most a József At­tila Megyei Művelődési Köz­pont néptáncos-szakelőadója. — 1976. márciusában jöt­tem el, négy esztendő után. Hogy nem könnyű terep ez a körzet, az biztos — de nem hagytam volna ott egy má­sik, simább pályáért; az itt felajánlott terület vonzott el. A lakás? Erdőkürtön egy megüresedett pedagógus szol­gálati lakásban éltem, ami előnyös volt az ottani tánc- csoport vezetése miatt- A fi­zetés? A csoportvezetői díj­jal együtt is csak háromezer körül volt — ha nincs az. em­berben lelkesedés, ha nem kötődik ahhoz, amit csinál, nemigen marad hosszabb ideig. — Mit sikerült tiérni a négy év alatt? — Abban az időben ala­kultak ki a központi és társ­községekben az intézményi ellátás1 feltételei, több, mint egymillió forintot invesztált be a tanács erre a célra. Kálién a felújítás kultúráí- tabbá tette az épületet, Er- dőtarcsán az egyik volt kas­ke rém. azzal kezdhettem: a pedagógusokkal mindhárom községben jó kapcsolatban voltam- Az Állami Bábszín­ház, a gyermekszínház elő­adásai telt ház előtt mentek — ebben sokat segített a termelőszövetkezet is. utaz­tatta a gyerekeket a köz­pontba. Jó úton haladt az ifjúsági koncertek szervezése — de a Filharmónia kevesel- te a 350 gyereket, ezért nem tudtunk lekötni bérleti elő­adásokat. A felnőttek? Kól- u_n lul mu retieK a lón a magyarnota-esteket le- érdekében. h , , számítva szinte mindegyik mondom, nem tudom — .ta­lán a nehézségek elriasztót-: ták a jelentkezőket ★ A Kállói községi közös Ta­nács elnöke, Nyemcsok Mihály több okot is felsorol, ami szerinte a státus betöltését akadályozta eddig. — Mi minden évben meg­hirdettük a művelődési köz- lönyben az állást. Igaz, nem tudunk csábító ajánlatot ad­ni: nem sok a fizetés, nincs szolgálati lakás- A körzetben 350 cigány lakik — sokuk életvitele igen alacsony szín­vonalú. Erdőkürtöt nem szá­mítva — ótt egészen más a helyzet — nagyfokú passzivi­tás jellemzi a lakosságot. rá-' fizetésesek a szórakoztató rendezvények is (a gyermek- műsorokat kivéve). Legyen az cirkusz, foci-élménybeszá­moló, színház (a téesz által megvett ingyeniegyekkel) nem érdeklődnek iránta. le- köti az embereket a bejárás; utána a háztáji uborka és a többi elfoglaltság. — A passzivitás megtörés séhez azonban népművelő is kellene — az állás meghir­detésén túl mit tettek annak rendezvényre nagyon nehéz volt megmozgatni a lakossá­got. Amikor lekötöttünk egy- egy igényesebb műsort, el­vittük a társközségekbe is. Például a Básti—Zolnai iro­dalmi előadóest — Kállón megbukott. Erdőkürtön nagy sikerrel, telt házzal ment- Ott is sok a kijáró, de abban a községben más a lakosok hozzáállása, nagyobb a kö­zösségi összetartás. Nem vé­letlen a focicsapatuk jó sze­replése sem — Budapestre elköltözött fiatalemberek is megteszik, hogy vasárnapon­ként hazajönnek a meccsre.-. A kijáró munkásokkal kap­csolatban volt olyan törekvé­sünk. hogy megkerestük a legtöbb idevalósit foglalkoz­tató munkahelyeket — folya­matos együttműködés esetén ez hozhat' valamit a közmű­velődésnek. Kállón a gyere- keken kívül az idősebbek kö­zött ismertem meg több igé­nyes, közösség után vágyó embert A KISZ-szd az a legnagyobb baj, hogy sokad cserélődik a vezetés, de nem reménytelen dolog együtt csinálni valamit velük- Hogy miért nincs azóta se népmű­velő Káüón? őszintén meg­— A státust „megőriztük”} próbáltunk úgy megnyerni népművelőt, hogy esetleg az iskolában is taníthatott vol­na, érdeklődtünk érettségizett! fiatalok iránt, de alig van a környéken gimnáziumot vég­zett és a népművelés iránt érdeklődő. Nem sikerült ed­dig — most van egy kilá­tásunk: a termel ős z,ö vetk e- zethez érkezik egy energeti­kus, az ő felesége Aszódon foglalkozott népműveléssel} alapfokú könyvtáros és nérr táncoktató végzettsége van! Ha a művelődési osztály egyetért az alkalmazásával,’ szívesen felvennénk. A la­kás számára nem gond, sí férjnek biztosítanak. * Nyitott tehát még az ügy — és nem is zárható le. Ha sikerül is betölteni a stá­tust, ez kevés a kállói köz-} művelődési problémák meg-’ oldásához. A négy és fél év pauza — amiben a felsorolt: érvek mellett a kényelmesség is szerepet játszott, bizonyá­ra-.. — a nagyobb odafigye-' lés, a szélesebb társadalmi háttér szükségességére is fi­gyelmezteti G- Kiss Magdolna Babilon romjai veszélyben A Bagdadtól 90 kilométer­re délre levő egykori Babi* Ion romjai eltűnhetnek a föld színéről, ha a legrövi­debb időn belül nem találnak hatékony módszert a föld alatti vizek megfékezésére. Erre a következtetésre jutott az ókori város restaurálását végző tudósok csoportja. inmiHmiimm inn iimn minin nun mniimiiiiii — ez némi kiegészítésre szo­rul. — Sovány a választék — mondja Patkós István, a bu­jáki tanácselnök. — Aki tény­leg könyvet akar vásárolni, az nem itt veszi meg, bár ilyen kicsi, eldugott helyen olykor ráakadni elfogyott rit­kaságra. összességében, úgy tudom, elfogadható a bolt könyvárusító forgalma. Hogyan juthat könyvhöz Pásztó és járásának lakosa? Több csatornán. Az állami terjesztők ügynökei révén, a járási székhely könyvesbolt­jának bizományosai által, va­lamint a Kossuth Könyvkiadó terjesztőin keresztül. Az utób­bi kialakult szisztéma szerint, pártfeladatként kezelendő, en­nek megfelelően eredményei is a legtöbb helyen jobbak az állami terjesztésnél. lehetőséget kínáló kirakatuk­ból eltűntek a dezinformáló feliratok. S úgy érzem, mint­ha most többen is járnának ide, mint korábbi itt-tartózko- dásomkor. — Körülbelül 45 bizomá­nyosunk van a járásban — mondja Pohl Gáspárné bolt­vezető. — Több éves statiszti­ka alapján jelenthetem ki, ők forgalmazzák forgalmunk­nak több mint a felét. Tavaly 43 ezer forinttal haladtuk meg a tervet. Idei tervünket már két és fél millió forintban szabták meg. Ebből áz első fél évben — hozzá kell tennem, a második ' mindig erősebb — egymillió-százezer forintot for­galmaztunk. Az üzletvezető több bizo­mányost dicsér, elmarasztalni nem marasztal el senkit. Ta­pasztalatom szerint lehetne. 8 NÓGRÁD — 1980. október 5., vasárnap Veszély és barátság Belga irodalom, belga szer­ző- Nálunk, bár már évtize­dek óta hozzá-hozzájutni egy- egy kötethez, versgyűjte­ményhez, meglehetősen isme­retlen. Mint megannyi kis nép „vigyázó szemüket” job­bára a nagy nemzetek, a vi­lágnyelvek irodalmára, mű­vészetére fordítjuk, csupán a tisztesség, a nemes kíváncsi­ság nyitogat réseket másfé­lé, kultúrpolitikánk dicsére­tére.' a hasadó mag titkával keve­sebb ország rendelkezett. Né­hány szerencsétlenség is mé­lyítette A veszély időszerű­ségét, legutóbb például az egyik egyesült államokbeli atomsilóban történt robbanás. Jós Vandeloo érzékletes, tömör Stílusban megírt kisregénye há­rom sugárártalmat szenvedett férfi utolsó napjainak törté­nete, a reménykedéstől a re­mény teljes elvesztéséig. Van­deloo anélkül, hogy szándé­A Magvető Könyvkiadó élen kosán törekedne kedélyeink jár ebben a kitekintésben, felborzolására, irritál és el- Nemrégiben jelentette meg Jós gondolkodtat a ma emberé­Vandeloo húsz évvel ezelőtt Antwerpenben írott kisregé­nyét, A veszélyt. Az eltelt két évtized semmit sem ron­tott a mű aktualitásán, sőt, elmélyítette azt- 1960-ban a nukleáris energia még nem volt annyira elterjedt, mint napjainkban, eléggé friss volt hadászati és gazdasági célú felhasználásának gyakorlata, nek, tudósainak kivételes fe­lelősségéről- Azért kivételes, mert soha korábban nem rendelkezett olyan ismerettel, anyagi, technikai eszközmeny- nylséggel, mely önmaga, a világ elpusztítására képessé teszi. Igaza van Vandeloo- nak: a veszély itt van, jár- kel közöttünk, nem árt ébe­rebnek lennünk. Regényének egyik fertőzöttje, Benting zsúfolt utakon, pályaudvaro­kon ténfereg, miután meg­szökött a kórházból, magá­ban hordozva a mindenkire veszélyes kórt, melyről sen­ki sem tud, de nem is tudhat, mert ez a kór eltér minden eddigitől. „Senkinek sincs szeme rá, hogy meglássa a veszélyt” — írja Vandeloo felrázó türelemmel, bízva az ember, az emberiség lelkiis­meretében. Az angol James Aldridge Még egy utolsó pillantás című regénye ínyenc csemege. Két világhírű író tiszavirág-életű, egymáson úrrá lenni akaró barátságának lélektanilag, tár­sadalmilag hitelesen motivált krónikája. Az egyik fró Scott Fitzgerald, a másik Ernest He­mingway. Középosztálybeliek mind a ketten, környezetük mégis jelentősen eltérő; az el­sőé kényelmesebb, puhább, a másodiké zaklatottabb, kemé­nyebb. Írásaikon érződik mindez, nemcsak életük epi­zódjain. De amennyi az eltérés a két férfi között, legalább olyan tengernyi a hasonlóság Is Ptidáui a makacsságban, fájdataa^án ^kérésíéíetfTVze^eH életét. Közönsége már tite4 mette, gyászbeszéd és méltatá­sok nélkül: erkölcsi hullaként kezelték” — írja róla mun­kásságának egyik magyar mél- tatója. Az Idegbaj, az alkohol tette tönkre, mint a regényben is feltűnő gyönyörű feleségét, Zeldát, meg a század első fe­lének annyi amerikai íróját. Ä pusztulás a világháborút megélt nemzedék sorsmeghatá- rozó élménye volt, s talán ép­pen ez sodorta, hajtotta any- nyiukat az önpusztításba, ön- rombolásba. Hemingwayt is, aki 1961-ben fordította magá­val szembe kedvenc vadász­fegyverét. Aldridge regénye 1929 őszért játszódik Franciaországban. A dokumentumok hitelességével hat minden leírása, amely Fitzgerald és Hemingway ku­tya-macska barátságát megvi­lágítja Pedig csak elképzeli a történetet. Am kivételesen erős, lebilincselő, igaz fantá­ziával. Ki győz le,,kit? Ez á két irodalmi vita ürügyén. S miközben a legszebb férfikor, ban levő írónagyságok saját igazukat hajkurásszák, kibon­takozik előttünk egy ígéretes,1 saját elképzeléseik kitartó vé delmében — ami barátságuk eredője, egyben szakítója is. Fitzgerald 1940-ben, amikor meghalt szívrohamban, 44 éves volt- „Meg kellett halnia, hogy újra kezdhesse elrontott lem a fiatal újságíró és egy if­jú angol lány között. A Még egy utolsó pillantás tanulságos, élvezetes könyv, a szerző mellett dicséri a fordí­tót, Nemes Lászlót is. r- so — í 4 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom