Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)
1980-10-29 / 254. szám
Felelősség a iskoláért Mindenki háza Válogatás az Ifjúsági és Művelődési Ház Végi járjuk az iskolát. A régit, az újat és a legújabbat. A legutóbbi, ahol az egész napos iskola székel, a nyáron lett kész, két és fél hónap alatt, dicsérve az AGROFIL dolgozóit. Ez a megye második legnagyobb iskolája, csupán s> kisterenyei előzi meg. Ide, beszámítva a vizslási gyerekeket is, összesen ezer- huszonkét gyerek jár, elsőtől a nyolcadikig. Szabó Miklós, a salgótarjáni Budapesti úti Általános Iskola igazgatója szinte végeláthatatlan hosszúságban sorolja az intézményében előforduló oktatási formákat és módszereket. Csaknem minden megtalálható közöttük, ami új, izgalmas, ami oktatáspolitikánk időszerű kérdésköre. A testnevelés oktatása tagozatos formában folyik egészen a nyolcadik osztályig, jövőre azonban _ már ott is. Összevont osztályban tanulnak az elsősök és harmadikosok, a másodikosok és negyedikesek, öt osztály egész napos tanításban vesz részt, tantárgycsoportos oktatást végeznek a harmadik és negyedik osztályban. A korrekciós osztályba tizenöten járnak, s ide tartozik a vizslási iskola, úgynevezett tagiskolaként. A felső tagozatban teljesen kiépítették aka- binetrends zert. — Ezek országosan elfogadott és gyakorolt forrnák —, mondja Szabó Miklós. — Mellettük vannak kísérleti forrnák, amelyekre néhány intézmény van csupán kijelölve. Az új testnevelési tanterv szerint tanítunk például a nyolcadikban már öt éve, aztán hetedikeseink és nyolcadikosaink harmadik esztendeje kéthetes üzemi munkán vesznek részt. Szorgalmi időben, pedagógusok irányításával dolgoznak a síküveg- és bányagópgyárban. Négy órát dolgoznak naponta, hét forintos órabérért. Azt teszik, amit az üzem érdeke megkövetel. — Megéri ez? — De még mennyire! Nem a pénz a lényeg, ezt mindenki tudja. Sokkal fontosabb az, hogy a gyerekek aktív munkát végeznek, megismerik a termelőüzemet, az ott dolgozó embereket, s a találkozások, munkavégzések során sok pozitív hatást gyűjthetnek össze. Ezeket aztán hasznosíthatjuk az iskolai gyakorlatban is. A Budapesti úti iskolások kéthetes munkagyakorlatu- kat az Állami Ifjúsági Bizottság megyei szekciójának ösztönzésére és kérésére kezdték, s azóta is elismeréssel szólnak tapasztalatairól. A gyerekek mind a két gyárban megismerkedhetnek gyakorlatilag is a munkával, érezhetik, átélhetik alkotó, formáló folyamatát, személyiségüket gazdagíthatják a munkahelyen született kapcsolatokkal, találkozásokkal. — Persze ennek vannak negatív hatásai is —* figyelmeztet Szabó Miklós. — A gyerekek ugyanis nemcsak a jót lesik él, hanem a nem kívánatosat is. Természetesen ezzel meg kell „birkóznunk”, s kedvező irányba terelnünk a tapasztalatokat. Hiszen minden gyermek legszebb vágya, hogy együttdolgozhasson, hozzon létre értékeket a felnőttekkel. A két gyárban ennek lehetősége mindenki számára adva van. — Hogyan vélekednek erről a gyerekek és a pedagógusok? — Személyes észrevételek, hozzám eljutott információk alapján jelenthetem ki, mindenki kedvezően nyilatkozik. A gyerek számára öröm, új kaland az üzemi munka, a pedagógus pedig jobban megismerheti a gyerek személyiségét, ez által okosabban, hatékonyabban tud vele dolgozni. Ügy vélem, hogy ez a forrna előjátékának tekinthető az úgynevezett munkaiskolának, amely a közeljövő egyik pedagógiai eszménye. Itt a gyerekek megismerhetnek mindent, amire a felnőtt embernek szüksége van, a munka és a tanulás örömét egyaránt, ugyanígy a helytállásét. — A beavatatlamnak ez a kéthetes munka kissé furcsának tűnik, egyáltalán nem ezt várja az Iskolától. Szavaiból viszont azt olvashatja ki, hogy ez a jövő útja. Meglehetősen ismeretlen a munkaiskola-kifejezés is. Lesz ilyen egyáltalán? — A fakultatív oktatás rövidesen elfogadott lesz nálunk, s iskolánkban a hetedik és nyolcadik osztályban körülbelül két-három év múlva bevezetésre kerül. A megvalósuló munkaiskolában mi a síküveggyárral szeretnék együttműködni, s erre vonatkozóan a gyár vezetésével már vannak is konkrét, mindkettőnk számára értékes eszmecseréink. — Iskolájuk munkáskörzetben működik. Milyenek a társadalmi kapcsolataik? — Jónak ítéljük. A körzetünkben dolgozó gyárak, üzemek dolgozói rendszeresen segítenek nekünk abban, hogy minél jobb feltételeket teremtsünk a gyerekeknek. Ha kell kerítést építenek, fűtőtesteket javítanak, vagyis mindazt, tényleg, amire szükségünk van, ami többletkiadást jelentene számunkra. Szerencsére számíthatunk a szülőkre is, minden kérésünket szinte vita nélkül, elsőre teljesítik. Persze igyekszünk nem „butaságokat” kérni tőlük. Ügy érezzük, hogy a pálfalvaiakra mindig számíthatunk. Salgótarján nagy munkáskörzetében dolgozunk, s mindig érezzük a pálfal- vaiak figyelmét, szeretetét iskolánk iránt. Á társadalmi tisztesség és felelősség erős oldaluk, jól érzik a kor követelményeit az iskolával szemben. Ez az az erő, amelyre mindig támaszkodhatunk, amely nélkül problematikusabb, színtelenebb lenne mindennapi életünk. (ok) Népfrontválasztások Salgótarjánban Pompás városkörzet a hegyoldalban nyitott szemmel járjon a kör' A minap választás zajlott íe Salgótarjániban, mégpedig a belvárosi körzeti pártszékháziban. A Hazafias Népfront III. lakókörzetének képviselői megválasztották a 32 tagú bizottságot és a 10 fős elnökséget. A Pécskő út—Kavicsos—Rákóczi út—Munkás út által határolt — hegyoldalban elterülő — városrész állampolgárai a körzeti népfrontbizottság elnökének Nagy Árpédnét, titkáránál; Rákos Józsefet választották. Rákos József régi népfront- Bkitíva. Több mint egy évtizede serénykedik a leginkább még ma is Rokkant-telepként ismert városkörzet gyarapodásáért. A Nógrádi Szénbányák anyaggazdálkodási csoportvezetője ’ húsz esztendeje él a körzetben. Szinte mindenkit ismer. Kik élnek e városrészben ? — A felnőtt /korú választó- polgárok száma 3800—4500 között mozog. Zömmel munkáslakta városrész, de sok a nyugdíjasunk is — vélekedik Rákos József. Serény, szorgalmas emberek, akik hajlandók cselekedni lakókörnyezetük szépítéséért. Hiszen 1977-es eredményeink alapján 25 ezer forint jutalmat kaptak a városi tanácstól. A d-as buszmegállóiban padokat helyeztek el, hogy ezeken az idős emberek megpihenhessenek. Nem kis csalódással vették tudomásul, hogy hetek múlva már csak néhány pad maradt, mert a többit ellopták. De az effajta csalódás nem szegte kedvüket. Parkosítottak a házak környékén. Ügyeltek arra, hogy a kukásedények környezete ne tűnjön szemétdombnak. Az elismerés sem maradt el. Tavalyi tevékenységükkel a városban második helyen végeztek és 50 ezer forint jutalmat kaptak. — Tanultunk a korábbi példán — hangsúlyozza Rákos József — és inkább mechanikus fűnyíró gépeket, kapát, kaszát, ásót, gereblyét vásároltunk. Nem a házfelügyelőknek, hanem a tíz lakóbizottsági elnöknek adtuk át. Sokan használják a szerszámokat. A fűnyíráshoz sima terep szükséges. Jó kapcsolatot alakítottak ki a városi tanáccsal. A minap összehívták a lakókörzet tanácstagjait, a lakóbizottsági elnököket és tagokat, a nép- frontaktí véka t és a körzeti pártvezetőségi tagokat. Jelen volt a városi tanács általános elnökhelyettese, az ingatlankezelő vállalat főmérnöke és a városgazdálkodási üzem vezetője. A hosszúra nyúlt eszmecsere során számos ötlet, javaslat hangzott el és elhatározták, hogy még az idén helyszíni szemlét tartanak a lakókörzetben. — Pompás, szemre nagyon szép a lakókörzetünk — mondja Rákos József —, de gondjaink azért vannak. Ebből keveset vesznek észre a város panorámájában gyönyörködő turisták. A közvilágítás hibái, a nyilvános telefonok hiánya, a lépcsők állapota, a buszok kimaradása gyakori beszédtéma a lakók körében. Arra ösztönzünk mindenkit, hogy zetben. Tegye szóvá a fogyatékosságokat és cselekvőén vegyen részt a kijavításukban. Van mit megóvniuk, van mire vigyázniuk. Sok szép fa, zöldterület, négy játszótér, négy köztéri szobor teszi esztétikussá a hegyoldali lakótelepet. A jelen mellett a jövőt is tervezik. — Régi tervem fűződik az akácos völgyhöz, ahol már kivágták az értéktelen fákat —, hangsúlyozza Rákos József. — Szerpentines szán- kópályát kellene kialakítani, amit nyáron sétálóparkként használhatnánk. Az alján pihenő kapna helyet. Figyelem télen a gyermekeket. Az úttesten szánkóznak, ami nagyon balesetveszélyes. A terület sorsáról addig kellene dönteni, míg nincs betelepítve fákkal. Bizonyára az erdészet is segítene a városi tanácsnak, és mi, lakók sem lennénk restek. Kívánjuk, hogy a lakókörzeti népfronttitkár terve valósággá váljon! Este a lánykollégiumban S zó-mi-dó — tiszta lányhangok csengése fogadja a belépőt a salgótarjáni Furák Teréz lány- kollégiumban. Kora este van, próbál az énekkar. A kórus mellett papírosok fölé hajolva egy csöndes csoport, tanárnőjük irányításával korrepetáláson vesznek részt. Bé- kességes a csönd a kicsiny könyvtárszobában, tanulmányaikhoz böngésznek itt a lányok. Valóságos kis múzeum most a könyvtár — a kollégisták kézimunkáiból rendeztek kiállítást. A jó érzékkel párosított színek, a gondos munka, a népművészet otthoni kincseiből való bőséges merítésről árulkodik. A hímzések közt őszi levelekből, termésekből készült kompozíciók, a diákok keze munkáját dicsérik ezek is. Délutánonként és este zaj- Ek az élet a lánykollégiumban. Ismeretszerző és szórakoztató programok bőséges választékáról gondoskodtak a nevelőtanárok s, az igazgató, Gebhardt Józsefné. Ö harminc éve áll a kollégium élén, s teljes meggyőződéssel vallja: nem szabad unatkozni hagyni a gyerekeket! Ügy kell megszervezni a szabadidősprogramokat, hogy azok közt mindenki találja meg a neki tetszőt. Fotókör, pedagógia, szakma- fcsziehológiai érdeklődési kör, vizuális esztétikai önképzőkör, a sajtófoglalkozásokat vezetők tanfolyama, héttagú diáktanács, s emellett emeletenként öttagú szirltfelelős- csoport működik a város fölé magasodó kollégiumban. Rendkívüli népszerűségnek örvend a népitánc-csoport (ruhájukat maguk hímezték a lányok) és az énekkar. Nem a díjakért, a fontos szereplésekért járnak ide a diákok — bár ilyenekben is részük van —, hanem az örömteli időtöltésért. Van irodalmi színpad, s heti egyszer kondicionáló torna a főiskola termében. Már a témákból ítélve is igen érdekes a felsőbb éveseknek megrendezett agytorna. Filozófiai, logikai kérdéseket beszélnek meg. Lehet-e kétszer ugyanabba a folyóba lépni? Utoléri-e Akhilleusz a teknősbékát V A kollégiumi nevelőtanárok heti ajánlatából válogathatják ki a gyerekek, miben vesznek részt. Ebben nemcsak a rendszeresen ismétlődő programok, hanem a legkülönfélébb versenyek is szerepelnek. Több féle politikai vetélkedőbe nevezhetnek be: hagyományos például a névadó életét feldolgozó. Tavaly a kollégiumok közt ők bizonyultak a legjobban felvértezettnek a Ki tud többet a Szovjetunióról vetélkedőben. Jövő év elején pedig a XII. pártkongresszus anyagát dolgozzák feL Folytathatnánk a sort a tojásfestő brigáddal, mely húsvét előtt verbuválódik össze. Vagy a kézimunkásokkal és a bábkészítőkkel, akik munkájukat odaajándékozzák a sal- góbányai intézetben nevelkedő gyerekeknek. Hogy ki miben tehetséges, az hamar elválik. Már a Ka- talin-napi mulatságon, mely remek alkalom az elsősök bemutatkozására, a tehetségek felfedezésére. Ide vendéget nem hívnak, a bálozók olyan kacifántosán öltöznek fel, ahogy akarnak, s olyan szórakoztatást találnak ki maguknak és egymásnak, amilyen nekik tetszik. A délutáni-esti programok — amellett, hogy emelik a2 általános műveltségi szintet^ segítenek az önállóságra nevelésben is- Nagy szükségük van erre a tizenéves lányoknak, hiszen a mama segítsége nélkül nekik maguknak kell gazdálkodni idejükkel, zsebpénzükkel, azaz — szokni az önállóságot. Ez bizony nem könnyű, idő, türelem kell hozzá. És segítség, persze, a nevelőtanárok részéről, akik Itt afféle mamapótlók egyben. Eredményes munkájukat igazolja, hogy évek óta egyetlen elsősnek sem jutott eszébe, hogy a kollégiumi rendet, fegyelmet felcserélje a családi otthon elnéző gondoskodásával. Nem esett szó mindeddig jó néhány választékról még. Hiszen versenghetnek a lányok a terítési tudományban, járhatnak a versbarátok körébe, hallgathatnak élmény- beszámolókat, indulhatnak a Kazinczi szép kiejtési versenyben, gyarapíthatják képzőművészeti ismereteiket, és akkor még nem is beszéltünk az iskolai szakkörről, az előkészítőkről. H ogy végül is mikor tanulnak a kollégiumi lányok? Ebben a kérdésben nincs pardon, ez a legfontosabb! Nemcsak a nevelőtanárok, hanem a lányok szerint is. Csak tavaly is 15-en képviselték kollégiumukat az országos középiskolai tanulmányi versenyen — s ez nem is kevés. őszi-téli programjából Salgótarján déli kerületének közművelődési intézményét, a közelmúltban épült Ifjúsági és Művelődési Házat általában csak ifjúságinak nevezik. Érthető, hiszen ebben az embernek az a gyakori és jogos törekvése fejeződik ki, mely szerint igyekszünk hosszabb neveket rövidíteni. Az „ifjúsági” megnevezés azonban ne zavarjon meg senkit: az intézmény — ahogyan hivatalos megnevezéséből is kiolvasható — mindenkié, mindennapos tevékenységét nem lehet leszűkíteni. Kezdettől fogva hármas funkciót lát el: ifjúságit (s ez kiemelt feladata), lakó- területit és munkahelyit. Mindez azt jelenti; az intézmény úgy szervezi programjait, hogy azok kielégítsék a fiatalok igényeit éppen úgy, mint a vonzáskörzetben éiő idősebbekét, vagy a környező gyárak — például a síküveggyár, a bányagépgyár, a BRG, VEGYÉPSZER — dolgozóiét. — Mindent a jelentkező igények szerint igyekszünk csinálni — mondja Losonci Tamás, az intézmény nemrégiben kinevezett, fiatal igazgatója. — Ehhez jelenleg rendelkezünk mindenféle feltétellel, személyi és anyagi vonatkozásban egyaránt- Persze, hogy mindarra fussa pénzünkből, amire kell, ahhoz ügyeskednünk szükséges. Az Ifjúsági és Művelődési Házban összesen 14 művelődő kisközösség működik. Itt tartják foglalkozásaikat például a fotósok, a természet- barátok, a jazzmuzsika kedvelői, a barkácsolás és sakkozás szerelmesei. Helyet adnak a Fanyúl nevű rockzenekarnak. A Bolyai János Gimnáziumban karatetanfolyamot üzemeltetnek, s aki érdeklődik, a zagyvapálfalvai városrészben hozzájuthat a jógá- záshoz is. Néhány kiscsoport működéséről Molnár Ágnes népművelő külön is részletesen említést tesz. Többi között a fotószakkör és fotóklub munkájáról, melyek jól felszerelt laborral rendelkeznek. A labor „érdekessége”, hogy az amatőr fényképészek közül bárki látogathatja, igénybe veheti technikai eszközeit. Kitűnően felszerelt a szomszédos ház pincéjében dolgozó barkácskör műhelye, ahol az igénylők egy-egy munka kapcsán szakmai tanácsot, segítséget is kapnak. A zenei műveltség és ízlés fejlesztését szolgálja a jazzklub számos rendezvénye, a lemezhallgatástól kezdve a konzultációkig. Tagjai és természetesen mások remek együtteseket hallgathattak meg már eddig is, csupán ízelítőül, említve: Pege Aladárékat, Jákó Béla jazzquintettjét. Januárban tervezik a Benkó- dixieland bemutatkozását. A közeljövő tervezett programjai közül érdemes megemlítenünk a november 17— 29. között rendezendő Alkotó ifjúság pályázat kiállítását- Az intézmény először rendez ilyen eseményt, s pályamunkák számára rendelkezésre bocsátja az egész házat. A kiállítók között Heves, Borsod és Nógrád megye ipari szakmunkástanulói, szakközépiskolásai találhatók. A környék gyerekeit várják a Játék mindenkinek címet kapott rendezvényre, melyet október utolsó vasárnapján rendeztek meg első alkalommal. A következő játékos összejövetelt november végén tartják, s ha kedvet kapnak hozzá a gyerekek, akkor sűrítik a találkozók számát, s igény szerint vasárnaponként megszervezik. Egyébként ezeken a programokon — a közművelődés új törekvése —együtt játszhat a szülő a gyermekével. A decemberi téli iskolai szünetben Alkossunk együtt! címmel szerveznek, rendszeres találkozást. Folyamatosan vendégül látják az Állami Bábszínház művészeit, november 27-én Mókás Mikulás című műsorával Levente Péter szórakoztatja a gyerekeket. Népszerű az óvodások és alsó tagozatos általános iskolások mesemozi előadás-sorozata. Novemberben szándékoznak megrendezni a három északi megye amatőr beatzenekarainak találkozóját; decemberben az LGT együttest várják koncertre. — Nem szeretnénk bezárkózni falaink közé — mondja az igazgató. — A város négy diákotthonában kollégiumi esteket rendezünk majd, helyben szórakoztatva a diákokat. A őszi-téli programválogatás talán ellentmond a címnek, de legföljebb azért, mert a tervezetből elsősorban a fiataloknak szóló rendezvényeket emeltük ki. A törekvés és a feladat továbbra is változatlan: mindenki házának lenni! <su) Gyarapodó olimpiai pontok Lakótelepi sportkörök alakulnak Salgótarján versenysportjának alakulását néhány szám jól érzé- zelteti. Tavaly Nógrád megye 122 olimpiai pontot gyűjtött össze, ebből a Salgótarjáni TC — Nógrád legnagyobb sportköre — 81 ponttal részesedett. Az idén sem adták alább, sőt.. . Csupán az első 9 hónapban 100 olimpiai pontot gyűjtöttek össze az STC-s versenyzők. És még nincs vége az esztendőnek! A szakemberek véleménye szerint a különböző kor- osztályos versenyekről cselgáncsban, birkózásban, ökölvívásban, súlyemelésben és vívásban még legalább 20 olimpiai pontot gyűjtenek össze. A számok arra utalnak, hogy a városban az egyesületi, a szakosztályi vezetők, az edzők jól éltek a megnövekedett felelősséggel és eredményes szakmai nevelő munkát végeztek. Különösen az ökölvívók, az atléták, a síelők vágták ki a rezet, de időnként pompás eredményeket produkáltak a vívók, birkózók és a súlyemelők is. A tömegsportban a korábbinál aktívabb élet bontakozott ki a városban. Girtl László, a városijárási testnevelési és sportfelügye- lőség vezetője elmondotta, hogy eddig az idén 24 saját rendezvényt bonyolítottak le. Az első kilenc hónapban 14 ezer 767-en vettek részt tömegsportversenyen, míg az érdeklődők száma elérte a 26 ezret. Az emlékezetes rendezvények közé tartozott például a januári téli tömegsportnap, amely soha nem látott tömegeket vonzott Salgóvár környékére. Országosan párját ritkító népszerűségnek örvend a tavaszi-őszi rendszerű városi kispályás labdarúgó-bajnokság, amelynek több csoportjában 56 együttes küzd a bajnoki pontokért. A sportfelügyelőség saját akciói mellett 15 sportrendezvény számára szakmai segítséget nyújtott. Ezeken annyian vettek részt 9 hónap alatt, mint tavaly egéss esztendőben. Számuk az utolsó negyedévben még 8—9 ezerrel növekedhet is. Hiszen december 21- én ismét nagyszabásúnak ígérkező téli tömegsportnapot rendeznek, a teremlabdarúgók megtalálhatják számításukat és a különböző tornák is lebonyolításra kerülnek november 7. alkalmából. A jövő körvonalai bontakoznak. Salgótarjánban az STC-re vár az a feladat, hogy a VI. ötéves terv végére — a jelenleginél kevesebb szakosztállyal — a szellemi és anyagi erők további koncentrálásával az ország kiemelt nagyegyesületei közé küzdje fel magát. Ehhez elsősorban a pénzügyi és tárgyi feltételeket kell javítani f és minden szakosztályban olyan szakembereket foglalkoztatni, mint például az ökölvívóknál Szerémi Andor, vagy az atlétáknál Angyal János. A tömegsportban is új szelek fújdogálnak. A Kemerovo- és a Beszterce-lakótelepen a lakásépítő és -fenntartó szövetkezetek segítségével — a városi sportfelügyelőség szakmai felügyeletével — lakótelepi tömegsport-egyesület alakul, még az idén. A társadalmi munkával alátámasztott akció segítéséhez a sportfelügyelőség 10—10 ezer forintot biztosít. Az a cél, hogy a lakótelepi mozgásigény kielégítését a korábbinál hathatósabban segítsék, szélesítsék. Módot nyújtsanak kispályás labdarúgásra, tollasdabdázásra, asztaliteniszre, légpuskás lövészetre, különböző túrák vezetésére. Az újszerű kezdeményezés a lakók körében osztatlan elismerést váltott ki és a városi sport- felügyelőségen remélik, hogy jö* vőre újabb két lakóterületi sportkört tudnak kialakítani a Gór- kij-telepen, valamint egy később eldöntésre kerülő lakókörzetben. Nem elképzelhetetlen, hogy maholnap lakóterületi tömegsportegyesületek vetélkednek egymás* sál.
