Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-28 / 253. szám

% Minden csapot gyoiött Hagyomány született Esős reggelre virradt a Mát­ra alja október ll-én. Hasz­noson, túl, a Kövicses völgyé­ben kanyargó út mentén egy­re érkeztek a kisebb-nagyobb gépkocsik, buszok. A polgári védelmi bázis bejáratához ve­zető utat napok óta áztatta az eső, csúszott mint a szappan. A járművek nem is nagyon próbálkoztak vple. az útnad- kán, az út menti mezőn álltak meg. Utasai: a területi polgá­ri védelem verseny résztvevői a zsűri tagjai, illetve a meghí­vottak gyalogosan igyekeztek a gyülekezési helyre. Az évfor­duló alkalmából Heves, Pest és Nógrád megye legjobbb egészségügyi szakszolgálati szakaszai mérték össze tudá­sukat. felkészültségüket. „SÉRÜLTEK” A KÖDBEN I Pont tíz órakor a három ver­senyző szakasz tagai felsora­kozva feszes vigyázzban vár­ták a megnyitót, melyre a szokásos jelentéstétel után ke­rült sor. A versenyzőket Rad- nal Ervin alezredes, a Nóg­rád megyei polgári védelem törzsparancsnoka köszöntötte. 'A megnyitó alatt a leendő verseny területén nagy volt a sürgés-forgás. A „sérültek”, a Dózsa György Általános Isko­la polgári védelmi úttörő- szakaszának tagjai foglalták el helyüket. A terület maga, va­lóban mintegy csatatér. Imi­tált romok, téglarakások nehe­zítik a mozgást, s a gyerekek „sérülései” is olykor egészen, életszerűek, hála a kitűnő se­gédanyagoknak. Tíz személy, tizenkétféle sérülés ellátása a feladat, szennyezett területen. Mire az első versenyző sza­kasz — a hevesieké — kitöl­ti a tesztlapokat és a „fertő­zött” terület pereméhez érke­zik, már ködgyertyák lobban­nak, fehér fátylakat vonva a területre. Előbb a felderítők indulnak, Imajd jelzésükre rajokra bomol- va a szakasz. Hamarosan már hozzák is az első „megmen- tetteket” a gyűjtőhelyre, ahol a sérülés szerinti oztályozás, az elszállításhoz való felké­szülés zajlik. Munkájukat az első mozzanattól az utolsóig árgus szemekkel figyelik a zsűritagok. Mire a Pest me­gyeiek felkészülnek, a sérül­tek újra elfoglalják a helyü­ket. Ismétlődik minden, s vé­gül harmadszor is, mikor a nógrádiak kerülnek sorra DÖNTENI NEHÉZ Olajozottan mozog a gépe­zet, látszik, hogy a mozdula­tok sorát számtalanszor gya­korolták a versenyzők. Leg­feljebb némi tétovázás, túl- szervezés miatt alakul ki a verseny végére némi pont- különbség. A feltételek azono­sak voltak, eltekintve attól a kis szépséghibától, hogy az utolsó két ködgvertya, mely a helybeli csapat feladatát ne­hezítette volna, a nyirkos idő­járás miatt felmondta a szol­gálatot. Óvtak is az egriek, s a pásztói csapattól levontak 20 pontot azonban még így is őket találta a zsűri a jók között a legjobbnak. — Csak arra számítottunk — mondta Juhász Pál. a győz­tes szakasz parancsnoka, „ci­vilben” a szikvízüzem dolgo­zója a díjkiosztás után —, hogy az első három között le­szünk. Persze azért titokban bíztam ebben a vegyes csa­patban, reméltük, hogy nem lesz hiábavaló a felkészülés. — Nem gondoltam, hogy el­sők leszünk — teszi hozzá Magyart Ilona, a csapat leg­fiatalabb tagja, aki egy év óta vesz részt a szakasz munkájá­ban — Legjobban a tesztlapok­tól tartottunk, legkönnyebb a betegszállítás volt. A nehéz­ségeket már megszokták a szakaszbeliek „bírjuk a, gyű­rődést” — summázott Gortva István üvegcsiszoló. — Nagyon bíztam a csa­patban, igazán lelkiismerete­sen készültek, reméljük, jövő­re sem hoznak ránk szégyent, — örvendezett Tresó Ferenc járási törzsparancsnok. JÖVÖRE EGERBEN — A Nógrád megyei rende­zők maximálisan előkészítet- tp'- n terenet. olyan feltétele­ket teremtettek, melyek teljes mértékben megfelelnek az or­Felkészülnek a felderítők. szágos parancsnokság kikép­zési uasításának, lehetővé te­szik az összes elsajátított is­meret felhasználását. Éppen ezért elismerés illeti a rende­zőket — értékelt Takács Fe­renc ezredes, a Pest megyei törzsparancsnok. — Fő célkitűzésünk az em­beri élet megmentése, nem­csak háborús, hanem bármi­lyen rendkívüli körülmények közepette. Felbecsülhetetlen jelentőségű az ilyen jellegű felkészültség egy üzemi, vagy Lelkiismeretessége, buzgalma sokat segített a pásztói . sza­kasznak. A Nógrád megyei- törzspa­rancsnok véleménye szerint a részt vevő csapatok mindent megtettek, teljes tudásukat latba vetették, és ha vannak is apró eltérések, tulajdonkép­pen mindhárman győztesen kerültek ki a versenyből, Mindnyájukat köszönet illeti munkájukért. A rendezők a nehéz körülményekkel is meg­birkózva biztosították a lehe­Ütban a gyűjtőhely felé. akár egy közlekedési baleset alkalrhával is! Az egészség- ügyi tevékenységet mindig „élesben” keli teljesíteni, hisz szükség esetén közvetlenül emberéletről van szó. A ren­dezés erénye, hogy a verseny­ben részt vevő közel száz szakszolgálatos, a legvalósze- rűbb körülményekkel találko­zott, s így meggyőződhetett arról, hogy ismereteit hatáso­san alkalmazhatja — mondta Hajdú József alezredes a He­ves megyei törzsparancsnok. — Megnyugtató éfzés, hogy a rendkívüli helyzetekben egyre magasabb színvonalon vehetnek részt a szakszolgá­latosok az életmentésben — egészítette ki az elhangzotta­kat Szoó Béláné. a Vöröske-_ reszt megyei titkára. — Kü-' lön kiemelendőnek tartom, hogy a nógrádiak sikerében az egészségügyi felkészítésnek, személy szerint dr. Jávor Pé­ternek, a pásztói kórház orvo­sának jelentős szerepe volt. tőséget a versenyre. Köszönet illeti a sikerért a pásztói já­rás államigazgatási és polgá­ri védelmi szerveit, valamint minden csapat valamennyi tagját. Nemcsak három csapatver­senye, hanem a felmenő ágon sok ezer résztvevő felkészülé­se adja meg az efajta erőpró­bák igazi jelentőségét. A to­vábbiakban ugyancsak arra kell törekedni, hogy a kikép­zések ne csak egy alkalomra szólóak legyenek hasonló ren­dezvényekkel az ismereteket folyamatosan kell „szinten tar­tani”. Ez volt a fő tanulsága a rendezvénynek, melyet a három megye — a törzspa­rancsnokok egyezsége alap­ján — ezentúl évente megis­métel. A következőre Egerben kerül sor — jó «felkészülés lesz a jövő évi országos verseny­re — majd Pest megye veszi át a rendezés szerepét, s a területi versenyek hagyo­mánnyá válnak. Eredményhirdetés előtt gondterhelten a nógrádi szakasz. Előtérben Juhász Pál «éj Harmincéves a polgári védelem Egy ember életében a 30. születésnap manap­ság az igazi felnőttkor kezdete, mikor ereje teljében munkálkodhat. Egy testület életében Is sok mindent magába foglalhat a három évtizedes múlt. A polgári védelem 30. „szüle­tésnapját” látványos területi döntővel, az egészségügyi szakszolgálatosok legjobbjainak versenyével közösen ünnepelte Pest, Heves és Nógrád megye. A versenyről képes riportban számolunk be. A továbbiakban felvillantunk három arcot. Hármat azok közül, akik több mint tíz, több mint húsz évet, vagy akár a kezdetektől fog­va tevékenykednek a testületben. Találomra választottuk őket. Bár helytállásuk, hűségük követésre méltó, de nem kivételes. A polgári védelemben részt vevők legtöbbje rendelkezik e tulajdonságokkal. Megtiszteltetésnek vettem — Diákkoromban Rákos­palotán köteleztek minket lé- gószolgálatra. Emlékszem, kaptunk egy sisakot, egy táv­csövet és felküldték a torony­ba magasfigyelőnek. 1946-ban önként jelentkeztem és a harmadik határvadász zász­lóalj 8. századában Salgótar­ján környékén teljesítettem szolgálatot. Negyvenhét au­gusztusában leszereltem, itt maradtam, hamarosan meg is nősültem. Egy évvel ké­sőbb kerültem az ötvözet- gyárba fizikai munkásnak. 1949- áprilisában időelemző lettem, vagyis normás. 1950- ben az igazgató szólt: meg­alakult a légoltalmi szervezet, mint fiatal, agilis emberre rám bízná. Megtiszteltetés­nek, bizalmi feladatnak vet­tem, nagyon jól esett, hogy rám gondoltak. Beiskoláztak a központi műszaki iskolába, aztán a tartalékos tiszti isko­lába is. Alhadnagyként vé­geztem. A megyed polgári vé­delemnél is bíztak rám fela­datokat, gyakorlatokon is részt vettem. Mindemellett 1950-től irányítom az öt­vözetgyár polgári védelmi éle­tét. Ezen belül négy évig ki­képzési helyettes voltam, de az akkori parancsnok elfog­laltsága miatt újra engem bíztak meg a parancsnoki te­endőkkel. Amire a legbüsz­kébb vagyok; 1975-ben az or­szágos polgárvédelmi ver­senyre beneveztünk egy sza­kaszt. Nem válogatottat, I8­60 étig minden korosztály előfordult benne, megnyerték a megyei versenyt, és orszá­gos Szinten a 4. helyen vé­geztek. Igaz, a felkészülésben a minisztérium és a vállalat egyaránt segített. Visszatekint­ve a három évtizedre, szinte minden megváltozott a mun­kánkban. A kezdeti szűk lo­kális érdekeket szolgáló szem­lélet helyét nemzetközi kon­cepció vette át. Egy-két ok­tatótábla helyett nagy értékű műszerek, speciális felszere­lési tárgyak állnak rendelke­zésünkre. Javult a kapcsolat felsőbb hatóságainkkal is, melyek rendszeresen és kész­ségesen segítik a munkát é» alkalomadtán bizalommal tá­maszkodnak a mi véleménye­inkre is. Aki mindezt elmondta,' Szőcs Pál. munkaügyi osz­tályvezető. tartalékos száza­dos, munkahelyén a salgótar­jáni ötvözetgyárban polgári védelmi törzsparancsnok. Megkapta a Honvédelmi ér­demérem 15 éves szolgálatért járó fokozatát, a Haza szol­gálatáért érdemérem bronz és ezüst fokozatát — ez utób­bit személyesen adta át a honvédelmi miniszter —. a 80 éves évforduló tiszteletére a Honvédelmi érdemérem 30 év után járó kitüntetését is. i Óriási fejlődés Adóim Róbert, az SKÜ üzem­vezetője, vegyész, 48 éves. A megyeszékhelyen végezte az általános iskolát, Sopronban szakérettségizett és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett diplomát. — Már a főiskolán is taní­tottak honvédelmi ismerete­ket, így nem volt tőlem idegen a polgári védelem. Az SKÜ- be 1961-től dolgozom, de a következő évben már század­parancsnoki posztot bíztak rám. Persze, akkor még egész más volt a polgári védelem. A természetesen szükséges ki­képzés mellett, melyet fogya­tékos eszközökkel olykor „tá­bori” körülményekkel dacol­va, elvégeztünk, a legfonto­sabb a közösségi érzés kialakí­tása az összetartás, a szer­vezés munkája volt. Társadal­mi munkában igyekeztünk magunknak elfogadható álla­potokat teremteni, és a szer­vezettség javítása érdekében a beosztottakkal közhasznú munkaakciókban is gyakran vettünk részt. Lassan-lassan azonban felnőttünk a felada­tainkhoz; változtak a lehető­ségeink és az állomány is. Ma már nem nagyon akad, aki szívvel, elkötelezettséggel, de képzetlenül kerül posztra. Tíz­tizenöt éve szervezettebb és egyre komolyabb oktatás és képzés folyik nálunk. Én ma­gam is bővítettem politikai ismereteimet, elvégeztem a marxista—leninista esti egye­temet és mind a három szako­sítóból államvizsgáztam. Két év óta az üzem önálló RBV- századának parancsnoka va­gyok. A sokrétű munka egyik legkedvesebb elfoglaltságom. Erre mindig kell, hogy időm legyen, pedig van még rajta kívül is elég sok munkám. Hat éve veszek részt a mun­kásőrség munkájában, szintén írta és összeállította: Gáspár Imre. Fotó: Fodor Tamás vegyvédelmi feladattal. T1J zennégy éve tanítok marxista —leninista középiskolában. Egyelőre nem fárasztanak, de ha érezni fogom, hogy már nehéz, feladom egyik-másik területet. Ahogy közel húsz év után abbahagytam a sportot is, mert már sok volt... De a polgári védelmet csak legutol­jára! Ezt csinálom a legszí­vesebben. Tíz év utón Honvé­delmi érdemérmet kaptam, de a Kiváló dolgozó jelvény és a KISZ-érdemórem nekem ítélésekor is figyelembe vették polgári védelmi munkámat. Kisebb tárgyjutalmakat szinte évről évre kapok, de nem aa értéküknek örülök, hanem an­nak, hogy úgy ítélik meg. jól teszfem a dolgom. Emberek életéről van szó Füleken tanult szakmát Ka­tona Károly, ott is helyezke­dett el a zománcgyárba, mint vasesztergályos. A háború vé­gén a legnagyobb golyózápor­ban indult haza, s felszabadu­lás után az acélgyárban dol­gozott mint ács. 1946 és 49 kö­zött az igyekvő fiatalember elvégezte a dolgozók műszaki középiskoláját, innen került a városi tanács építési, köz­lekedési osztályához, s ott ke­reste meg a tanácselnök, mondván: javasolta a polgár- védelmi beosztásra. — Gondolkodási időt kér­tem, eleinte tartottam a fel­adatoktól, nehéznek gondol­tam. Végül elvállaltam és nem jártam vele rosszul. A kör­nyezet, amibe kerültem, a vá­rosnál és a megyénél is min­denben segített, iól együtt tudtunk működni. 1952 és 59 között hivatásos polgári vé­delmi tisztként dolgoztam. 1959-ben kérésemre leszerel­tek és az akkori tűzhelygyár­ba, a ZIM-be jöttem dolgoz­ni. Kiképzési munkával bíz­tak meg, 1969-ben pedig törzs­parancsnok lettem. Legfonto­sabb feladatom azóta is a ki­képzés, a szervezés. A kezde­tekben leadott anyagok bi­zony már nem állnak meg a helyüket. A tömegpusztító fegyverek elterjedése a pol­gári védelmet is merőben új, a korábbiaknál jóval nagyobb feladatok elé állította. Éppen ezért ezt a munkát a lehető leglelkiismeretesebben kell végezni. Hiszen bármely rend­kívüli esemény, akár termé­szeti csapás alkalmával, nagy szükség lehet a nálunk szer­zett ismeretekre. Emberek életéről lehet szó, a kis hiba is végzetessé válhat Katona Károly nemcsak be­osztásánál fogva kötődik . a Lampart ZIM salgótarjáni gyárához. A közelben lakik, fia is itt dolgozik, hivatásos gépkocsivezetőként. A polgá­ri védelem terén végzett buz­gó munkája elismeréseként megkapta a 20 és 25 éves Honvédelmi érdemérmet, ko­rábban a Haza szolgálatáért érdemérem bronz fokozatát, az idén pedig az ezüst foko­zatot is. NÓGRÁD - 1980. október 28., kedd 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom