Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)

1980-10-25 / 251. szám

ismét környezetünk védelméről Félúton ne álljunk meg Mérleget készített a Haza­fias Népfront Nógrád megyei ■bizottságának környezetvé­delmi munkabizottsága. 'Ta­nácsi osztályvezető, nagy­községi tanácselnök, községi tanács titkára igazolták, hogy a munkabizottság elképzelé­seit, vagy éppen akaratát, igenis éietre lehet kelteni Természetesen akikor, ha jó a közigazgatásilag hozzá csat­lakozó községek is igazolói annak, hogy lehet, sőt kell a környezet védelmében csele­kedni, mert ezzel a dolgozó ember érdekeit képviselik el­sősorban, Vajon nem az ember szép­érzéke, egészsége elleni vé­teknek tekinthető, hogy Sal­szívvel és szándékkal állnak gótarjánban a tóstrandból ki- hozzá az emberek. szedett szennyet minden meg­fontolás nélkül a Kercseg-la- Lehet. első hallásra másod- pos felé vezető út mentén rendű dolognak tűnik az em- szórták szét? A bűz, piszok béri környezet tisztaságáért elriasztja azon vidékről a ter- végzendő tevékenység — az mészet szépségét keresőket. utca takarítása, a lomok ösz- szegyűjtése, a szemét tárolá­sa és így tovább —, de ha mindezt nem végeznénk, ak­kor bizony rádöbbenhetnénk, hogy milyen mindennapi ér­dekekről van szó. Betegségek pihenni vágyókat. A város majdnem közepében, az üveg­gyár északi falának tövében a felhalmozott mindenféle szemét az ott lakók egészsé­gét veszélyezteti. A bánya- igazgatóság úgynevezett. „ba­megelőzéséről, a szép és tisz- rakkjának” kéményéből ere- ta környezet alakításával min- dő füst a fél várost szennye- denképpen az ember szolga- zi. A gyárak udvarának ren- latáról. detlensége, a téeszmajorok zugában a felhalmozódott A környezetvédelmi mun- géproncsok a munkát gátol- kabizottság minden tévé- ják. A bizottság joggal szó- kenységével kizárólag ezt Htja fel a MÁVrOt a vasút szolgálta, nem pedig mások mentének rendbetételére Sal- ok nélküli bosszantását; ami- gótarjánban. Ez a város tar­kor szóvá tette, ha a közsé- tozéka, rendben kell lennie, get körülfogta a szemet- Következésképpen az állo- dornb, ha bokáig tapostak az máson a sínpárok mentén emberek a koszban, piszok- szétszórt hulladékot, számé­ban, ha fuldokoltak a füsttől, ha a park nem dísze, hanem romja lett a lakótelepnek. A kormányzat anyagi ere­jéhez mérten mindén támo­tet, mindennemű piszkot el kell takarítani. El, hatósági felelősségre vonás árán is. Itt kezdődik a környezetvé­atást megadott és a jövőre delmi bizottság és a tanácsok vonatkozóan új rendelkezést alkotott, ezzel segítve az em­beri környezet tisztaságát. Elmondható tehát, hogy a környezet védelmében és an­nak alakításában nagy lépést tettünk előre, amelyhez mél­tó képviselettel a környezet- védelmi munkabizottság oko­san hozzájárult. Jól párosult kosárba gyűjtik a fölösleges ehhez a tanácsok tevékeny- holmikat, szemetet, kocsiba sege. Szécsény, Grhalom és pattannak vele és egy rejtet­szoros kapcsolata. Kormány- szinten döntés született arról, hogy a környezetvédelem ér­dekében arra alkalmas sze­mélyeket felruházhatnak ha­tósági, tehát büntetést kisza­bó jogkörrel. Egyetértés van a hogyan lehetne megfékezni például azokat, akik zsákba, tebb útszakaszon az árokba szórják. Endrefalvától a Ju- dányhalászi elágazónál volt erre példa. És amikor a jobb­érzésű ember kifogásolta, azt a választ kapta: „Semmi kö­ze hozzá, maga nem ható­ság. .. ’’ Most már majd hatósági Jogkört kap a környezet- és természetvédő ember. .. Az igazság: az emberek többsége akarja, kívánja, hogy szép, kellemes legyen közvet­len környezete. Ilyen legyen a lakóterülete, ilyen az utcá­ja, a környezete. Salgótar­jánban szép példáját nyújt­ják ennek a Rokkant-telep lakói, Rákos József vezeté­sével. Karbantartják a parko­kat, ügyelnek az utca tiszta­ságára, saját fűnyírójukkal gondozzák a gyepes terüle­teket és így tovább. A város­ban most arra készülnek a lelkes társadalmi munkások, hogy hat-hétezer facsemetét Ültetnek el. De a községek­ben is a szomszédok piríta­nak rá arra, aki nem takarít­ja a ház előtti utcarészét. Megindult tehát egy folya­mat, amelyet táplálni kell, erősíteni annak tudatát, hogy a környezet tisztasága első­sorban az embert szolgálja. A felvilágosító munkát vi­szont követnie kell a nélkü­lözhetetlen felszerelések be­szerzésének, különböző ha­tósági intézkedésnek. Az is ide tartozik, hogy kijelölt sze­méttároló legyen, fákkal, vagy bokrokkal jól elkülönít­ve, hogy még látványában se zavarja meg az emberi jó­érzést. Aztán tanácsi közremű­. __, ,__ködésnek kell lennie, amelyet r endelkezéssel. Másképp, köztisztasági szabályrendelet szentesít, s akik ezt nem tartják be, azokat felelősség­re is vonni. B. Gy. A megszelídített atom Örményország népgazdasá­gának fejlesztéséhez jelen­tős mértékben járul hozzá az atomerőmű-építés. A re­kordidő alatt elkészült máso­dik blokk már üzembe is lé­pett, írja a „Vecsernij Jere­ván”. Az örmény atomerőmű, amelynek építését az SZKP XXV. kongresszusának hatá­rozata alapján kezdték meg, jelentősen megnöveli a gaz­daság teljesítőképességét. Több száz helyi villanytelep szolgál kiegészítő energia- forrásul a köztársaság ipari és mezőgazdasági vállalatai izámára. Az új erőmű üzem­be helyezésév el Örményor­szág az energiával legjob­ban ellátott köztársaságok egyikévé vált és energiát szál­lít a Kaukázuson túlra is. A művelődés háza Az volt néhány nappal ezelőtt a diósjenői művelődési ház. Félreértés ne essék, nem csupán egyetlen napig —, de ezen az egyetlen napon a szó igazi értelmében az volt. A rendezőknek sikerült elérniük, hogy minden korosztály, fog­lalkozásra és nemre tekintet nélkül együtt örülhetett a vál­tozatos programnak. „Művelődési nap” — adták a titulust az eseménynek és igyekeztek ennek meg is felelni. Az előcsarnokban népélet- ihlette fotók, másutt hímzett párnák várták az érdeklődőket, ismét másutt a herencsényi mesemondó asszony, Bartus Jó- zsefné köré telepedtek a legifjabbak. A nagyteremben a Ci- róka együttes muzsikájára bizony táncraperdültek a nygdi- jasklub tagjai is! Délután a helybeli születésű, egykori kolozsvári színész Szentgyörgyi István emlékkiállítását nyitották meg és a nagyteremben egy tűt nem lehetett volna leejteni „A vén bakancsos és fia, a huszár” című film vetítése alatt. Szóval észrevették a faluban, hogy nyitva a művelődés háza —, s hogy értük van nyitva. Gyerekek és nyugdíjasok, fiatalok és idősek, pedagógus és növénytermesztő, traktoros és orvos együtt nézte, élvezte a nap eseményeit. Lehetősé­geihez mérten a művelődési ház mindenkinek kínált vala­mit. Többször és több helyütt is szívesen üdvözölnénk a ha­sonló kezdeményezéseket. — G — A gyógyítás „közkatonái* Ruhahegyek a mosodában Mángorlógépen a pelenkák. Nélkülük gyógyítani lehe-, tetlen. Pedig kevés szó esik róluk. Munkájuk eredményét a friss, tiszta hálóingben, pi­zsamában, lepedőkben, pelen­kákban és egyéb ruhanemű tisztaságában mérhetjük. A kórházban nemcsak or­vosra, ápolónőre, asszisztens­re, műtősre van szükség, ha­nem a mosoda dolgozóira is. ök a gyógyítás „közkatonái”. Titton Péter, a mosoda ve­zetője tizennegyedik esztende­je áll a posztján. Valamikor a Patyolatnál volt, onnan pártolt a kórházhoz. — Megbánta? — Nem. Bár a mi mun­kánkban sok szépség nincsen, de hasznos. És mint ilyen, el­kerülhetetlen. Vagyis, ezt is meg kell valakinek csinálnia. Óvatosan lépdelünk a szennyes-„hegyek” között. Ezeket délelőtt tíz óráig hoz­zák az osztályokról, majd tisz­tát visznek vissza. — Mit mosnak? — Hosszú lenne felsorolni. A pelenkáig mindent. Naponta húsz mázsa ruhát varázsolnak tisztává az ügyes kezű asszonyok. Túlsá­gosan nem fizetik meg őket, melegben dolgoznak, szeny- nyes ruhákat raknak csomóba, aztán a mosógépbe. Mégis a huszonkilenc dolgozó között vannak törzsgárdatagok. Mert azt mindegyikük jól tudja, hogy ha más minőségben is, de a munkájuk ugyanolyan fontos, mint az injekciót adó ápolónőé. A mosodából a kór­ház osztályaira már csak a tiszta, fertőtlenített, megjaví­tott, mángorolt vagy vasalt ruhák kerülnek. Pontos „menetrend” sze­rint. Külön folyosón érkezik a szennyes, és másikon hagy­ja el kocsikon a tiszta ruha a mosodát. Teljes a gépesítés. A ruhákat először fertőtlenítik, azután bekerülnek a négy — egyenként ötven kiló ruhát mosó gépbe. A mosoda két részét elválasztó üvegfalon mór tisztán jutnak át. A cent­rifugákba — három van be­lőlük — közel egy mázsa tisz­ta ruhát raknak. Ügyes kezek javítják a ruhákat. A csereruharaktárban Tóth Imre Jánosné számba veszi tiszta holmikat. (Bábel László felvételei) tás. Melyiket kell péppel, kéz­zel vasalni, melyik mehet a mángorlóba. A csecsemőin­Csernák József ma az OTP rétsági fiókjának vezetője. Harminc évvel ezelőtt az ő életében is jelentős változást hozott október utolsó harma­da. Így emlékszik azokra az időkre: — Apámék érsekvadkerti földje valahogy nem vonzott, hát Pestre mentem az építő­iparba. mint annyian a falu­ból. Na, sose voltam valami Az a régi október Jegyző úr... Titkár elvtársi szí, hol leveszi, aszerint, hogy az emlékek melengetik. — Siheder legényként a be­szolgáltatások ügyét kellett in­téznem. Kemény idők voltak. Egyszer csak kapok egy tele- hajde erős gyerek, — simít 'font a járástól, hogy szede­végig ősz fején az ötvenkét éves férfi — ott meg kellett a muszkli. Akkor, negyvenöt­ben a vadkerti elöljáróság kis- bírót keresett. Untam a vona tozást, meg a jelentkeztem. Merthogy a falumnak nem volt vasútállomása, busz is csak véletlenül tévedhetett arra. Fölvettek kisbírónak, így kezdődött. Néha kiloptam a főjegyző írógépét, hogy gya­koroljak. Ha netán megtud­ják. nyilván kiteszik a szű­röm. Az első „mezítlábas” Symphonia tövig égett. el­nyomja. Szemüvegét hol iölte­lőzködjek, induljak Szentére, mert ott lesz a hivatalom és — ez negyvenkilenc szeptem­berében volt —, mert egy hó­nap múlva engem a tanács lovaskocsizást, második emberévé tesznek. Atballagtam a hegyeken, be a községházára, amit a Mari né­ni házában bérelt két szoba jelentett. Kétbodonyból hur- kásra kötött zsákban cepeltük át az iratokat. Első hurka igazgatási ügyek, második hur­ka tudom is én mi . . . Per­sze, jegyző úr maradtam soká­ig a földműveseknek, az ipa­rosok jegyző szaktársnak hív­tak. Hetente tartottunk vb-ülé- seket, havonta tanácsülést Tanultuk az államhatalom új fajtáját gyakorolni. Este, éj­szaka tanácskoztunk, mit ho­gyan kellene tenni . . . A nikotinfoltos ujjak új ci­garetta után nyúlnak. — A jegyző? Szóba nem állt senkivel, ha igen, akkor fel­hőmagasból. Az emberek las­san megértették, hogy az új községvezetés értük és velük van. Nem beszélve arról, hogy a tanácsbelieket maguk vá­lasztották, tehát őket képvi­selték. Nem tudom leírni azt a hangulatot, ami azokban az időkben uralkodott Meg­változott a világ, változásai mind szebbé tették az életün­ket . . . Persze, mindez nem ment gond nélkül. Aztán úgy ötvenháromban a járáshoz ke­rültem vb-titkárnak. Huszonöt község tartozott hozzánk, jár­tuk a vidéket éjjel-nappal egy rossz Skodával, később egy öreg Wartburggal. Ekkor szer­veződtek az első tsz-ek, mit geket, orvosi ruhákat például reggel héttől délután fél há- forró vasalóval fertőtlenítik romig, vagy fél tizenegytől mégegyszer. Amit kell, a házi este hatig. Ez jó nekünk is, „varrodában” megjavítják. a kórháznak is. Mert amikor utána kezdődik a válnia- ~ Csak a kórháznak mos- a legtöbb érkezik a délelőtt utana Kezdoauc a vaioga nak? derekán, mindannyian bent — Nem. Mi látjuk el tisz- vagyunk. Két év múlva nyug­tával az iskolafogászatot, a díjba megyeli, megszoktam, vérellátót, a rendelőintézetet, megszerettem a mosodát. Át- a pásztói kórt,ázat, az üzem- lagosan a húromezerhatszáz orvosi rendelőket, sőt még a forintot megkeresem. Három KÖJÁL-t is. Bár nem mun- gyereket neveltem fel. Egyik kaköri kötelességük, társadal- fiam az üveggyárban, a másik mi munkában kimossák a a söriparban, a lányom pedig szembenlevő óvoda ágyhuza- itt, a mosodában dolgoak. Ha tait. olyan rossz hely lenne, nem Szó esett már róla, hogy a hoztam volna ide. dolgozók zöme törzsgárdatag. Közben tüneményes gyor- Közülük többen kaptak ki- sasággal fogynak a ruhahe- tüntetést. gyek, a másik oldalon gyara­Varga Józsefné, mindenki podnak a tiszták, csak Mariska néninek szólít- Ez így megy nap mint nap, ja, húsz esztendeje mossa a mert a gyógyító munka, a kórház ruháit. Betanított kórház — és a többi intéz- munkás. mény — nem lehet meg tisz­— Úgynevezett csúsztatott ta ruha nélkül.., műszakban dolgozunk, vagyis — cse le­mondjak, akadtak álmatlan éjszakáim. Akkor már négy éve nős voltam, megszülettek a gyerekeim, időm meg alig rájuk . . Kipillant az ablakon, az új lakótelep felé. — Tizenkét év óta vezetem a rétsági OTP-fiókot, de ta­nácstag vagyok azóta is. Min­dig is az emberek gondjainak megoldásán dolgoztam, ne­kem ez az igazi öröm. A har­minc év megöregített engem, de megújította RétságoL Aki azóta nem látta, rá nem is­merne. Ebben a fejlődésben a tanács érdemei elévülhetetle­nek. A fejlődés pedig nem állhat meg, erre a' sok fiatal tanácstag az igazi biztosíték. Tele vannak ambícióval, ötle­tekkel, tervekkel és szorga­lommal . . . szóval remek fic­kók. Mi, öregek egyre inkább csak szemlélődünk. Harminc év múlva majd újra számba vesszük, mit is végeztünk — neveti el magát. Elnyomja . a Symphoniát. Nem alszik el, vékony füst­csík jelzi, hogy ég tovább. — H. Z. — A tamgok megfejtése Edward Tryjarski, lengyel talált iratok eddig megma- történész professzor, aki a tő- gyarázatlan jeleit, az úgyne- rök kultúra hagyományait ku- vezett tamgokat is. Ez nagy­tatja, megfejtett egy kora- ban hozzájárul a Fekete-ten- középkori írásmódot. Az új gertől a Duna mentén vándo- abc segítségével sikerült rolt török eredetű protoboí* megfejteni a Románia, Bul- gár törzsek származásának gária és Jugoszlávia területén megállapitásához. ] NÓGRÁD - 1980. októbei 25., szombat 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom