Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)
1980-10-21 / 247. szám
I A szakadék széléről indultak Beszélgetés a nogylóo művelődési ház igazgatóival Az újjászervezett nagylóei folklórcsoport tagjai A népmesék kezdő sora jellemző Nógrád megye egyik községének öntevékeny művészeti csoportjára! „Hol Volt, ti oi nem veit, volt egyszer rég . , Veit egyszer rég Nagylócon egy művészeti csoport, amely a régi időkben nagy sikert ért el az ország különböző fesztiváljain. De a hetvenes évek elején egyszer* csak hitét vesztette az együttes. A palóc szőttes kulturális Papokon éveken keresztül gyengén — a mérce alatt — szerepeltek Hirtelen azonban fordult a kocka és idén augusztus 20- án a csoport ismét kivívta magénak az első helyezést. Mi is történt a csoporttal? Erről beszélgettem a nagylóei művelődési ház igazgatójával* ispán Dániellel. A régi csoporttagok a kiöregedésre hivatkoztak és nem akadt a faluban olyan ember, aki elvállalta volna a csoport újjászervezését. 1978- ban, amikor átvettem a művelődési ház vezetését, alakult meg ez az új együttes. A csoport vezetését a szécsényi Vár- konyi Balázsné ének szakos tanárnő vállalta. — Milyen nehézségek akadtak, amikor a csoportot verbuválni kezdték? — 1978-ban a szakadék, széléről indultunk. Mint már említettem, a régiek azt hajtogatták, hogy kiöregedtek. Azonkívül személyi ellentétek nehezítették az együttes ösz- szeszokását, Szükség volt ä Csapatban fiatalokra Is, de a KlSZ-es korosztályú lányolt óckudtak a szerepléstől. Nétti Voltak hajlandók együtt dolgozni a közösséggel, így kény- telének voltunk szükség esetén az általános Iskolás lányokat szerepeltetni. A nehéz kezdet ellenére csak sikerült egy ütőképes folklórcsoportot összehozni, — Milyen sikereket ért már él az új csoport? —- Egyelőre csak az elmúlt két palóc szőttesen szerepeltünk versenyszerűén, 1979- ben egy lakodalmi témát mutattunk be, helyi gyűjtések alapján. Ezzel a 2. helyet szereztük meg. Idén pedig első helyezést értünk el a hollókői és a rimóci csoporttal együtt. — Említette a palóc szőttest. Forgassuk vissza egy kicsit az időt. Mivel kerültek idén az első helyre? — Az Endre báró leánya című balladát dolgoztuk fel helyi gyűjtések alapján. A balladát még az elmúlt év őszén rögzítettük magnóra Mravcsik Sándor bácsi közreműködésével. Végül is februárban dőlt el, hogy eZzel a balladával fogunk színpadra lépni. A forgatókönyv elkészítésében nagyon sok segítséget kaptunk a Nógrádi táncegyüttes művészeti vezetőjétől, Mlinár Páltól, A Csoport már kora tavasztól próbálta a műsort. Meg is lett az eredménye. — Lesz-e utánpótlás a községben1! “» Az Utánpótlásról Bárány Jánosné óvónő és Ispán Gábor, a helybeli gyermektánC- esoport vezetője gondoskodik. — Ha tagja lenne a palóc szőttes szervező bizottságnak, min próbálna változtatni? — Háttérbe szorítanám a tömegességet ezzel talán előtérbe kerülne a színvonal. Az öt községen kívül más községek csoportjait is bevonnám a műsorba. Ezzel még színesebbé lehetne tenni a palócnapot — Milyen terveik vannak az elkövetkezendő Időszakokra? — Kölcsönös alapon más intézmények folklórcsoportjait Szeretnénk meghívni és méltóképpen készülni az elkövetkezendő fesztiválok műsoraiig Továbbra is bizonyítani szeretnénk, hogy az idei siker nem volt véletlen. R. T. A Danton-ügy 1794. A nagy francia forradalom micsoda — szenvedélyekkel, kíméletlen összecsapásokkal, leszámolással, vérrel, öntözött-festett — éve! S hogy dolgozott a guillotine! Százak feje hullott a kosárba, köztük a forradalom olyan vezéralakjaié, fflifst a megvesztegethetetlenségéről, asz- kétizmusáról híres Robespierre, az élvetegségéröl, erőszakosságáról hírhedt Danton, a kíméletlenül egyenes, fanatizmusra hajló Saint-Just. A csaknem fél évszázada halott lengyel írónő, Stanisla- wa Przybyszewska valameny- nyiüket megidézi A Dánton- ügy című drámájában, s írásában szinte krónikás konok- sággal ragaszkodik a történelmi tényékhez. A dráma számos jeleneté, sőt mondata olvasható a korabeli dokumentumokban, vagy későbbi szemtanúi memoárokban. Például: a Danton-per, Danton kivégzése. Danton valóban utasította a hóhért! „Mutasd meg fejem a népnek. Megérdemli”. Persze e doku- mentáris hűségért A Danton- ügy éppen úgy lehetné rossz, mint jó dráma, hiszen értékét sokkal inkább belső esztétikai törvényszerűségei sugározzák, mintsem történeti hitelessége. Przybyszewska drámája figyelemre méltó alkotás, igencsak sajnálhatjuk, hogy alkotója élete rövidre szahatott, alatta is jobbára figyelmetlenségben és elutasításban volt része, s nem a tehetségét kiteljesítő segítségben, ösztönzésben. Hogy a lengyel színházi világ felfedezte —, érdekes módon egy világhírű filmrendező, Andzej Wajda, aki ugyanakkor sohasem maradt hűtlen a teátrumhoz —, a hatvanas években országszerte diadalra vitte, teljességgel érthető. A lengyel társadalom számára kézenfekvő üzenete van. De vajon, akad-e a magyarénak? A televízió és az alkotói stáb — nevezetesein Horváth Z. Gergely rendező — szerint mindenféleképpen. A közvetítés után úgy gondolom, szerintünk, nézők szerint is. A Danton-ügy ugyanis túlmutat a cím után következtethető témán, nem pusztán egy politikai per története, nem kizárólag két történelmi személyiség egymás fényében való megmutatása, kétféle életmód, erkölcsi magatartás ütköztetése, A dráma a konkrétumok kapcsán, ürügyén általános elméleti kérdések taglalása, végletes vi« szunyok között a hatalom megtartásának tragédiája, a forradalom vezetésének „olvasókönyve”, Przybyszewska gondolatmeneté, rokónszénve Világos. Danton és Robespierre párharcában az utóbbit, az aszkétát részesíti előnyben, s a tiszta eszme, a tökéletesség példájaként ra- gyogtatja fel minden élethelyzetében, az asszonyhoz, a barátaihoz, az ellenfeleihez való viszonyéban. Veié szemben Danton -= elgondolkodta- tásként jegyezzük meg: Madách Imié nem ilyennek láttatja Az ember tragédiájában —, Valóságos sátáni figura, aki nem átallott zsenge szüzeket ie megtiporni, részegen fetrengeui a padlón, fenékig élvezni az öröm poharát, még érmánykodni Is, mindezeket egyéni és közösségi törekvések összehangolási szándékával megideologi- zálni. Kettejük ilyenforma éles szembeállítása, mégha a leg- igazabb emberek bizonyítják is hitelességét, berzenkedést vált ki a nézőből, A Dantonnak adott ütés övön aluli, s nem nagyobbítja Robespierre érdeméit. Sőt, egy kicsikét a kétségkívül sok undok vonással rendelkező Danton pártjára állít, miközben csodabogárként kezdjük szemlélni a borotvaeszű Robespierre-! S mintha a szerző—, vagy a tévére átdolgozó rendező — a darab végére meg is szimatolná ezt, s Robespierre szavaival úgy zárja le a történetet, hogy: „A jövő a ma kivégzett Danton jegyében áll”. A lengyel írónő kitűnően rajzolja meg a két főalak körüli figurákat, a két táboron belüli torzsalkodást. Történelmi szemlélete azonban némi kiigazításra szorul, Przybyszewska a történelem sodrásában nem tulajdonít különösebb figyelmet a néptömegeknek, azokat — szemléletes példája a per — a hatalom, a nagy személyiségek manipulációs eszközének tekinti, s a forradalmi diktatúrát —, egyébként az esemény erre az értelmezésére lehetőséget nyújt — némiképp pesszi- misztikusan szemléli. Horváth Z. Gergely következetesen fogalmazta meg a képernyőn a drámát. A történetet két fenyegető, megismétlődő képsor közé fogja, A pórnép tisztára csutakolja a nyaktilőt. Szimbolikus kép. Jelzi a kivégzések folyamatosságát, az állandó veszélyeztetettséget, előre vetíti Danton sorsát. A végén pedig a sötét képsorokban a nyaktiló surrogó zuhanása Robespierre azonos végzetét sejteti. A tévéjáték kellemes perceket szerzett, bér élvezete nett! volt könnyű, úgy tapasztaltam utólag, még a történelemben járatosabb néző számára sem, Éppen ezért talán nem ártott volna valamilyen módon a befogadást megkönnyíteni. Meggyőződésem, hogy egy kisfilm például hasznosan szolgálta volna A Dan- ton-ügyet, s a dráma többeknek szerzett volna örömet. A két főszereplő játéka lenyűgöző. Jordán Tamás, már-mér viszolyogtatóan okos, higgadt, következetesen gondolkodó Eobespierre-t formál. Hau- mann Pétert pedig, akik még szerették, azok most kivethették a szívükből. Olyan gyűlöletes volt, amilyennek az írónő gondolhatta Dantont. Ennél Viszont a színész számára nem lehet dicséretesebb. (sulyok)-FANTASZTIKUS REGE * I r — Professzor úr! És Józsel? — Ja, igen. Látja, máris elfelejtettem... A professzor feláll, lesétál a teraszról, benyit egy külön álló lakrészbe. — Mark! Alszik már? — Nem, professzor úf! — Akkor legyen szíves, tegyen még egy fordulót á Kék Pisztrángba.,, hozza el ide nekünk Józsefet... tudja, aki Máriával érkezett oda,,, Melyik szobában is lakik József? — kiélt föl Máriának a téraszra. — A tizenhetesben! — kiólt le a teraszról Mária, — Akkor ért mindent, ugye, Mark? — Igen. — Jól van, Mark, jól van, pilóta.,. Erzsébet és Dán táncolnak József ül egy asztalnál, Iszogat valamit. Erzsébet és Dán tánc közben is a vendégeket nézegetik. József —, ahogy meghagyta neki Mária — figyeli Erzsébetet és Dánt. Beszélgetésükből természetesen nem hall semmit, szól a zene, általános az emelt hangerejfl beszéd. — Hol lehet Márta? — kérdezi Dán, szinté önmagétól, — Talán zuhanyozik, ttt Ül ez a fiatalember. Ezzel érkezett. Most biztosan zuhanyozik, ez a becsületes udvarló meg itt várakozik rá. — Biztos ez? — Nem. De legalábbis vigasztaló.. — Ej. ez nem eljárás! Dan a parketten hagyja Erzsébetét, siet a hallba. A pult mögött most Csinos fiatal nő áll. Dán súg neki valamit, és mutat neki Valami igazölváttvfélét A nő mosolyog, besétál Dánnál a bárba, biccent a dobosnak, közben megnézi Józsefet. Üjra K1—- ‘ ’ — ..... • M-ból vissza a h allba. NÓGRAD - 1980. október 21., kedd miiimiimmmininiiiMiiiiiiiimHHHmHimniimmftmmMWHHiimutreHniiMHnmmmfimwiiinnt' — A tizenhetesben... — súgja a nő, immár a pult mögül — De & lány elment. — Biztos? — Biztos. — Nem valami vigasztaló — morogja Dán. Közben megérkezik Erzsébet is. — De legalább biztos — mondja Erzsébet. — Még egy teleifont megengedsz? — Igen, hogyne. Csak tessék. És ha közben beüt egy hölgyválasz? — Akkor kifohansz utánam, visszaakasztjuk a telefont, és fölkérsz táncolni. Világos? — Világos. Dán telefonál. — Hello, itt Dán. Elment a madárka. Nem, azt nem tudom. Nem mondta meg. Erzsébetnek sem. Tulajdonképpen nem is találkoztak, nem Is köszöntek egymásnak... Olyan gyorsan történt az egész... Hibáztam, főnök? Sajnálom. Borzasztóan sajnálom... Igazán nem tehetek róla... Nem, a fickó itt van. Itt üldögél és bámul a pofánkba. Mintha figyelne minket... Igen, értettem. Értettem, főnök. Most a fickó elmegy valakivel. Igen, elmennék. Értettem. Viszlát. Mark vezeti a gyorskocsit, József kicsit ijedten pillog benne. — Hová megyünk? — A kisasszony után. Egyenest a kisasszony után... — Formánhoz? — Igen. — Be, a Génbankba? — Nem, haza. — Hogy hívják magát? — Mark. — Jól van, Mark. — A főnök azt is szokta mondani: jól van, pilóta! — Jól van, Mark, mondom én is: jól van, pilóta! — Az, hegy „mondóm én is”, nem kell. — Nem? — Egyáltalán nem. — Csak annyi, hogy „Jól van, Mark, jól van, pilóta!”? — Igen. Ennyi. Meg Is érkeztünk. Tessék. — Jól van, Mark, jól van, pilóta. — Látja, így van ez mire összejönnénk, mér vége Is a fuvarnak. — Köszönöm, Mark! — Hello, főnök! Meghoztam a nagyfiút! — jól van, Mark! Jól van, pilóta! — szól le a teraszról Föxman. — Jöjjön föl, fiatalember! — Ügy van, gyere, József! Gyere, édesem. — Jövök már, jövök! — Amíg megy föl, alig hallhatóan morog magának:- „Mennyit rángatják az embert!” — József, drága József! Ügy féltettelek! Nincs semmi baj? — Mária lefut József elé. együtt jönnek föl. — Nincs hát... Mi bajom lenne? Viszont nem tudtam meg semmit Erzsébetről és arról a fickóról... — Nem baj, édes Józsefem... nem baj,., és mit csináltál? — Néztem Erzsébetet, meg azt a fickót. Ki lehet az? — Nem tudom. Fogalmam sincs. És mit csináltak? — Táncoltak. És engem bámultak. Aztán a fickó elment telefonálni, a nő tovább bámult engem, a parkett kellős közepéről. (Folytatjuk) Zsűrizés Több mint három tucat ember foglalt helyet a teremben. Néhányan közülük több száz kilométert utaztak, hogy részt vegyenek Salgótarjánban, a területi fotószemle — meghívó szerint — „nyilvános” zsűrizésén. Három megye fotósai ülték körül a közelmúltban a József Attila Megyei Művelődési Központ klubhelyigégének asztalait, izgatott figyelemmel. Micsoda nagyszerű lehetőség a fotósok közötti alkotó véleménycserére! Minden szempár egy Nógrád megyéi veterán fotósra meredt, aki az előtte fekvó nagy halom képből egymás után emelte fel néhány másodpercre, a különböző témákat megörökítő művészi alkotásokat. Pontosabban azt, hogy elég — „művésziek-”, azt az asztallal szemben — mélyen a fotelekbe süllyedő — három zsűritag döntötte el, fejük alig észrevehető intésével. Néha-néha valami zlim- mögésféle is hallatszott, melynek dallama olyasfélét jelzett, hogy az illető kép „nem kell” vagy azt, hogy „no ebben talán van valami”. Ennél részletesebb kritikai értékelés nem hangzott el. Mire a teremben a cigarettafüst mértéke elérte a ki- birhatatianság határát — alig egy óra leforgása alatt —, már a díjazott képek kijelölése is megtörtént, s a zsüri- einök Iakonikus értékelésével: „Ennél jobb anyagot Vártam” — véget is ért a „nyilvános” zsűrizés. Utazhatott vissza mindenki oda,' ahonnét jött. Tévedés ne essék — noha in agam is érdekelt voltam a dologban —, nem a személyes sértődöttség beszél belőlem, hiszen beadott képeim nagyobb része bekerült a válogatás legjobb 60 képe közé. Mégis maradéktalanul egyetértek azokkal a véleményekkel, melyek hazafelé utaz- tunkban fogalmazódtak meg fiatal és Idősebb fotóstársalm részéről. Hogyan szabad egy ilyen remek alkalmat elszalasztani?! Miért nem találtak a rendezők lehetőséget a képanyag kiterített bemutatására, akár témánként csoportosítva? így jobban lehetővé vált volna az üsszchasónlitás, és kiszűrhetők lettek volna a FOTO cimű szakfolyóirat lapjairól már régen ismert művek átfogalmazásai, Hol maradt a szöveges értékelés, a válogatás meglndoldása? Egyáltalán, hogyan lehet értékelni egy képet egy-két másodperces felmutatással? Miért nem tudtak kialakítani a részvevők bevonásával egy hasznos eszmecserét? Hümmögésért és fejbiccentésekért igazán kár volt elutazni Salgótarjánba, Jó lenne, ha az illetékeseit már észrevenné!« végre, hogy ezekkel a módszerekkel csak kedvét szegik az amatőröknek a hasonló rendezvényeken való részvételtől, s ez könnyen az egész mozgalom elsorvadáséhoz vezethet. így aztán a színvonalcsökkenés is érthető. Kovaicsik András Interpress-kiadványok Az idei újabb 112 kiadvánnyal együtt mér 1900-ra tehető az Interpress kiadó által kibocsátott, több nyelven megjelenő művek száma. A kultúrtörténeti munkák sorában nagy érdeklődésre tarthat számot a „Krakkói Wa- Wel-dóm”, a „-Varsót királyi vár” és a „Fryderyk Chopin” című gazdagon Illusztrált könyv. Néhány sikeres kiadványt, köztük a „Lengyel történelem képekben” címűt újra megjelentetik, a háromnyelvű — lengyel, angol, német — interpress-kladvSnyok igen népszerűek. Néhány e több nyelvű ismertetők közül megjelenik oroszul, franciául és spanyolul is.