Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)
1980-10-02 / 231. szám
Kamaratárlat az oktatás/ igazgatóságon Nem egészen húsz grafikai lap a szürke falakon inkább kevés, mint sok. Ahhoz mindenesetre kevés, hogy Szabó Gáspár művészi törekvéseiről biztonsággal nyerjünk képet. Még nehezebb a dolog, ha ritkán kiállító művészről van szó. Hiszen Szabó Gáspárnak évek óta nem volt kiállítása Nógrád megyében- (Másutt nyitottak neki egy-két tárlatot.) Az MMK Vándorgaléria keretében — ez a salgótarjáni megyei József Attila Művelődési Központ szervezésében történik — Salgótarjánban. az oktatási igazgatóságon nyitottak Szabó Gáspár grafikai lapjaiból szerény méretű kamarakiállítást. Október közepéig tekinthetik meg az érdeklődők. Mit látnak? Néhány rézkarcot és vegyes technikával készült színes lapot. A vegyes technika művelése újabb törekvés Szabó Gáspárnál, aki egyébként a salgótarjáni zeneiskola tanára. Foglalkozását nem véletlenül említem- A zenei ihletés nyomai ugyanis erősen érezhetők grafikai tevékenységében. Az 1935-ben Kazáron született hegedűtanárt, aki húsz éve a képzőművészeti alapnak is tagja, mélyen foglalkoztatja a zene, pontosabban a magyar népdal világa. Ezt nemcsak a lapok címei jelzik. Például egyik rézkarcának címéül egy erdélyi magyar népdal kezdő sorát válassza: „Mondta nekem édesanyám”, egy másiknak szintén: „Édesanyám sok szép szava”, és így tovább. A népzenével való kapcsolat mélyebb. így például a Madárhívogató is ezt a kapcsolatot jelzi, ez is lehetne a címe: „Egy gyenge kismadár”- Ügy látszik, az ember és a természet kapcsolata, amely a népdalokban is oly magától értetődően szoros. Szabó Gáspár lapjain szimbolikus értelmet is nyer. Ezért szállnak itt-ott a madarak, ezért meredeznek a sziklák mintegy a kitörés szándékát, illetve nehézségét is jelezve. Szénen „leírt” jelképek ezek, de úgy érzem, túlságosan is lrodalmiassá teszik a grafikát. Illusztrációnál talán többek, de önálló grafikai gondolatnak még kevesek. Vegyes technikát látunk többet. Ezek közül az Idegen bolygó és a Kompozíció tetszett- Előbbi önálló gondolatként is megáll a lábán, utóbbi szintén kifejező, mai gondolat. Megoldásuk is fedi a gondolati tartalmat. A Kiűzetés és a Találkozás szintén figyelmet érdemel, bár az „irodalmi” indíttatás itt fokozottan tetten érhető, akár előbbi lapnál egy székely népballadára, akár az utóbbinál a bibliai történetre gondolunk. Az Erőszak és a Veszélyes •zóna túlzott didaktíkusságá- val zavar elsősorban, ezért n.ig nem eléggé kiérlelt. Az elmondottak alapján is úgy gondolom, Szabó Gáspár a korábbi évekhez képest előbbre lépett, a vegyes technika művelése Számára további eredménnyel kecsegtet, szerencsés megoldásokat tartogat- A későbbiekben nagyobb méretű kiállítást kellene látni ahhoz, hogy tevékenységéről teljesebb képet alkothassunk. Ez a kamaratárlat is kínál azonban néhány szép percet a látogatónak. (te) Szüreti mulatság — szől nélkül Az elmúlt évtizedben sok életmű, jelentős festői szobrászati hagyaték került mú- zeális gondozásba adományozás útján. A sort Szőnyi István emlékmúzeuma nyitotta — azóta rendre nyíltak, nyílnak az állandó gyűjtemények szerte az országban. így Pát- zay emlékmúzeuma is Kapu- váirott. Jellemzője a teljesség. Itt született, itt temették el, itt állították fel „Lenin”-jét és a „Kenyérszegő”-t, itt avatták fel múzeumát. Dióhéjban ennyi a történet. S még valami \ — a csönd, mely övezi város és szobrász egymásra találását, a csönd, mely méltó keretet ad a műnek, mely országos kincs. Pátzay Pál 1896-ban született Kapuvárott, itt végezte középiskolai tanulmányait, s bár szobrászi felkészülését megzavarta a háború, első kiállítása 1917-ben nyílt. Ettől kezdve rendszeres művészi tevékenysége, melyet állandó siker jellemez. 1928 és 30 között római ösztöndíjas volt, 1935-ben állami aranyérmet kapott — a felszabadulás után kitüntették a Kiváló művész címmel és kétszer is Kossuth- díjjal. 1962-ben Kapuvár díszpolgára lett. így vall erről maga Pátzay Pál: „Kapuvárott születtem. Hozzákötődő gyermekkori emlékeim kapuvárivá tesznek. Ismerem Európa nagyvárosait és emlékezéseimben ezek közé sorolom Kapuváromat is... Minden hivalkodás nélkül mondom:életemben sok megbecsülésben, kitüntetésben volt részem. Legkedvesebb mégis az volt,1 amikor Kapuvár díszpolgára lettem”. Szalai Sándor akadémikus nyilatkozta legutóbb a tv-ben, hogy egy ország olyan nagy, amilyen naggyá fiai teszik. É nyilvánvaló igazsághoz bízvást hozzátehetjük: Pátzay szobrai révén Kapuvár is nagyváros a kontinens szellemi térképén. Az ő panteonja remekműveket termett, elsősorban a „Kenyérszegő”-re és a székesfehérvári Huszár- emlékműre gondolok, s arra a sok műre, melynek gipszeredetijeit a kapuvári Pátzay- múzeumban láthatjuk — portréit Gounod, Kodály, Kopernikusz, Munkácsy Mihály, Verdi, Virág Bendek, Bartók Béla, Janus Pannonius, Széchenyi István, Németh László, Kazinczy Ferenc, Illyés Gyula, Beraáth Aurél alakjáról. Tudása, ízlése, embersége életének és művészetének egysége. Alapító tagja volt a — Igen. És ezért úgy határoztam, hogy tudományos munkám örökösévé magát teszem meg..; — Nagyon megtisztelő, (je ... — Csak semmi akadékoskodás, semmi szerénykedés. Tessék, itt a páncélszekrényem kulcsa. Két kulcsot vesz elő, egyiket Máriának nyújtja. — Tessék. Tegye el. Ha velem történne valami.! — Professzor úr! Hiszen olyan fiatal még! — Nem erről van szó! Nézze, én nem tudok magának hazudni. Egyszerűen nem tudok és kész. Arról van szó, hogy a kísérleteimet már régén befejeztem. — És ... sikerült? — Igen. A páncélszekrényemben ott áll a Fekete Gén. — Fekete Gén? Nem értem. — Jöjjön föl ebéd után a szobámba. Mindent elmagyarázok. „Idefigyeljetek hát emberek, most, hogy társulatunk ide elérkezett, s a ludányi nova is forrásba ereszkedett, elmondanám nektek igaz beszédemet! Igéimet hát meghallgassátok, rajtuk igencsak elgondolkozzatokI Akinek nem inge, ne vegye magára, de akinek az, hederítsen rája /...” — E szavakkal kezdte mondókáját a szüreti felvonulás kisbírója, szeptember 28-án, Ludányha- lásziban, majd tréfás versikékben tette közhírré mindazt, ami az Ipoly menti község lakosait az utóbbi időben foglalkoztatta. Üde színfoltja az őszi hónapoknak a szüreti felvonulás, mely ősi hagyomány a bortermő vidékek községeiben. Nóg- rád megyében is sok helyütt rendeznek szüreti felvonulásokat, szüreti bálokat, jóllehet ezeknek a szürethez nem sok közük van, hiszen a múlt század végében pusztított fiio- xérajárvány óta vajmi kevés szőlőt termesztenek ^ környéken. A ludányhalásziak például Szécsényben vásároltak néhány kiló szőlőt, hogy legyen mit íelaggatni a kocsikra... No, de nem is ez a fontos, hisz’ végtére is a szüreti felvonuláson a lényeg valójában nem a szőlőn, hanem magán a „felvonuláson” van. Az egykori népszokás csupán apropó ahhoz, hogy... Mihez is? Ahhoz, hogy a község lakosai együtt töltsenek egy vasárnap délutánt, hogy a vidám mulatozás során összébb kovácso- lódjon a falu közössége. Ezt hivatott segíteni a kisbíró is, aki — úgy is mint a községi művelődési ház igazgatója — kiválóan töltötte be hivatalát. Az időjárás is kegyeibe fogadta a ludányhalásziakat. A kellemes őszi napsütés a kapuba csalogatta az érdeklődőket. Látnivaló akadt is bőven, mert a község KISZ-es fiataljai ügyesen előkészítették a felvonulást. A menet élén poroszkáló lovasok mögött népviseletbe (?) öltözött koszorúvivő lányok, táncosok haladtak — ez utóbbiak természetesen tánclépésben —, de a felcicomázott szekereken helyet kapott a bíró, a bíróné, a gazda, a gazdasszony és a boristen is, akiket további díszes társaság: a falurossza, a ledér nő és a kormosok serege követett. Együtt volt tehát minden és mindenki, egy valamirevaló szüreti felvonulás összes szereplője, — sőt talán több is a kelleténél. De, ha feltámadt is bennünk a gyanú, hogy egyik-másik szereplő valamely más népszokás alakjaként keveredett a szüreti sokadalomba, a több mint félszáz beöltözött fiatal látványa egészen mást juttatott eszünkbe... Egy dolog ugyanis biztos: ha a kevéske ludányi novabor íze nem is éri el hegyaljai rokonának zamatét, a ludányi fiatalok példás közösségi szellemről tettek tanúságot. , Számukra bizonyára természetes, de talán mégsem szükségtelen megemlítenünk, hogy a szüreti felvonulás szervezéséből a község cigányszármazású fiataljai is aktívan kivették részüket. Mindent egybevetve jól sikerült faluünnepet tartottak Ludányhalásziban. S, ahol egy szüreti felvonulás — céljához híven — sok embert meg tud mozgatni, ott az sem nagy baj, ha kevés a szőlő... — pintér — Pátzay múzeuma Kapuváron Történelmi Emlékbizottságnak, ő mintázta azt a Petőfi- jelvényt, melyet a fasizmus ellen tüntetők viseltek 1942-ben. Veszélyes időkben is helytállt, meggyőződésétől soha nem tántorult el. Ahogy Pogány ö. Gábor jellemezte: „Pátzay Pál a nagy elődök örökségének tanulmányozásai alapján érlelte ki magában hivatása teljesítésének az eszményeit, s ezekhez az eszményekhez mindig is híven ragaszkodott”. Pátzay mérték lett, mérték maradt. A szobrászi utókornak és Kapuvárnak is. Művészetének, emberségének minősége révén emelkedett azzá. Tanítványainak egész sora őrzi és növeli értékeit, bennük folytatódik Pátzay tökélyig érlelt munkássága. S az is utókorának méltó vonása, hogy Kapuvárott felavatták szülőháza falán emléktábláját, s hamarosan odakerül Domonkos Béla Pátzay portréját ábrázoló domborműve is. 80 éves volt Pátzay, amikor 1976-ban a városnak ajándékozta műveit, akkor nyílt meg állandó gyűjteménye, s itt nyugszik a kapuvári temetőben. Egy éve, szeptember 14- én hunyt el az a Pátzay Pál, aki a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Képzőművészeti Főiskola tanára és századunk egyik legnagyobb magyar szobrásza volt, s aki tiszta, maradandó üzenetet hagyott hátra művészetében — népünknek címzett nemzeti kincset. L. M. Pátzay: Szabadság fája pÉeiÉhlós RETS GÉB-FANTASZTIKUS REGi 14. Erzsébet kimegy, előbb azonban jól megnézi magának Máriát. Foxman és Mária szemben ülnek egymással. Két egészséges ember, az egyik öreg, a másik fiatal. — Mária, maga nagyon szép. — Tudom, professzor úr. Ezért hívatott? Rövid szünet, feszült csend. Mária az asztalról egy ideges mozdulattal véletlenül letaszít egy Petri-csészét. — Jesszusom ... bocsánat. — Semmi baj. Selejtezésre várt úgyis. — Jaj, de jó. Ne haragudjon. ' — Nem haragszom. És ha tudni akarja, azért hívattam, mert maga nemcsak értelmes, de szép is. Szeretem a 6zép embereket. — Miről volna szó? ' — Nézze, Mária, engem különböző hatalmak ügynökségei, ügynökei, fogalmazhatok így is: rendőrei üldöznek. — Miért? — Mert úgy tudják, hogy befejeztem egy nagyon fontos kísérletet. És megfenyegettek. — Megfenyegették a professzor urat? — Mária feláll, körbejár a laboratóriumban. NÓGRÁD — 1980. október 2.. csütörtök Dán szobája. Dán még 1 alszik. Búgó hangra ébred. Álmosan brummog a készülékbe: — Ki az? — Én. Erzsébet. — Szerelmem! Jól aludtál? — Igen, de most nem erről van szó. Okvetlenül beszélnem kell veled. — A Génbankban vagy? — Igen. — Rendben van, ebéd előtt érted megyek. — Jó, várlak. Lilian egy elsötétített, tompított fényű helyiségben fekszik. Az orvos föléhajol, megkérdezi: — Hogy érzi magát? — Köszönöm, ahogy ilyenkor érezheti magát az ember. — Nagyon derék kislány maga. Az egész műtét alatt remekül viselkedett. — Sikerült? — Lilian bátortalan mosolya mögött egy érzéki nő ajka ragyog. — Igen. A főnöke akar beszélni magával. — Valóban? Ez remek. Az orvos kilép a szobából az előtérbe, karonfogja az ott álldogáló, várakozó férfit, Suttogva mondja neki: — Bertram, Lilian még nincs abban az állapotban... — Tudom Dottore, tudom. Bertram félreállítja a doktort és belép Lilianhoz. — Hogy van Lilian? — Köszönöm, jobban. A doktor nagyon ügyes. (Folytatjuk) Tengeri teknősök megfigyelése műhold segítségével Hogy pontos adatokat kapjanak a kihalástól fenyegetett tengeri teknősök életmódjáról, amerikai kutatók 9 hónapon keresztül műhold segítségéve] figyeltek meg egy állá- tot. Ebből a célból a két mázsát nyomó állat páncéljára adót szereltek fel, amelynek jeleit műhold fogta fel és azokat a földi állomásra továbbította. A teknős útját az elmúlt eV októberétől ez év júniusáig követték; az állat a Mississippi torkolatától nyugat felé a texasi partokig vándorolt A1 műholdas megfigyelést mát| korábban is alkalmazták abból a célból, hogy adatokat nyer-J jenek az ugyancsak fenyegetett jegesmedvékről. MUNKÁSFILMNAPOK Nógrád megyében 1980 október
