Nógrád. 1980. október (36. évfolyam. 230-256. szám)
1980-10-15 / 242. szám
A műemlékvédelem helyzete Szülői munkaközösségek ma és holnap és jelentősége O któber évről évre, immár hagyományosan a múzeumi és műemléki hónap. Ez évben is — ahol erre lehetőség nyílik, — fokozottabb figyelmet szentelünk a műemlékvédelem közelebbi megismertetésére. Igyekszünk felhívni az érdeklődést megyénk műtörténeti értékeinek gazdagságára. Nagyon reméljük, hogy ezzel mind többen megismerik és megszeretik történelmi értékeinket, hiszen ezekkel együtt sokkal érthetőbbé válik mai valóságunk is. Há megyénk műemléki helyzetéről beszélünk, szem előtt kell tartani, hogy hazánk műemléki térképén Nógrád megye még a fel- szabadulás utáni években is majdnem fehér foltnak tűnt. Jelenleg megyénk műemlékeinek száma körülbelül 300. Ebből közel 50 kiemelt, úgynevezett első osztályú műemlék, a többi műem- lékjellegű város, illetve faluképi anyag. Mintegy 9U tétel három, kiemelt műemléki együttesbein Hollókőn, Szécsényben és Pásztón található, a többi más helységben, szerte a megyében. Megyénkben tíz műemlékileg védett várrom van. Miután azok majdnem mind hegycsúcsokon fekszenek, egyúttal szép kilátópontok. A hagyományos turizmusnak ma is közkedvelt célpontjai a nógrádi, hollókői, szandai várak és a Sámson.háza melletti Fehérkő-vár. A leglátogatottabb várrom kétségtelenül a Salgó — Salgótarján mellett. Sajnálatos, hogy állag- megóvása ennyire késik, mivel mai állapota a látogatók számára sem veszélytelen. Kívánatos lenne, hogy egy újabb helyreállítás belátható időn belül megvalósuljon, annál is inkább mivel a tervek már elkészültek rá. Műemléki kastélyok, kúriák és középületek dolgában megyénk gazdagabb, semhogy megfelelő felhasználásukkal, helyreállításukkal, illetve karbantartásukkal Nógrád megye saját erejéből meg tudna birkózni. A kastély-helyreállításokra nagyszerű példa a közelmúltban helyreállított, országos viszonylatban is kiemelkedő műtőrténeti értéket képviselő szé- csényi kastély. A műemléki épületek sorsa többnyire a megfelelő felhasználáson múlik. Megyénk másik legigényesebb kastélya, a sziráki — a hazai barokk XVII—XVIII. századi kiváló alkotása, — melynek helyreállítási munkái folyamatban vannak. A kastélyban az Országos Földgáz- és Kőolajipari Vállalat továbbképző bázisát alakítja ki. Itit szerencsésen találkozott az igény és a kastély által felkínált nagyon szép környezeti lehetőség. Külön is említésre méltó, hogy megyénk jelenlegi múzeumaiból a legtöbb műemlékileg védett vagy érdekes épületben van. Szécsényben a Forgách-kastélyban, Pásztón a volt kolostorban múzeum; Csesztvén, a volt Ma- dách-kúriában, Horpácson, a volt Mikszáth- kúriában emlékmúzeum; Karancsberényben felszabadulási és pai'tizánmúz’um. Hollókőn falumúzeum, Bánkon nemzetiségi emlékház működik. Nógrád megye múzeumai között külön említést érdemel a salgótarjáni föld alatti bányamúzeum, mely a maga nemében európai Vonatkozásban is ritkaság, az a szénbányászat múltját és jelenét mutatja be olyan föld alatti környezetben, mely korábban termelő bányaüzem volt. Ennek megemlítése azért is aktuális, mivel ez évben a múzeumi és műemléki hónap alkalmából ipartörténeti műemlékké nyilvánítják. Az úgynevezett „műemlék nélküli Salgótarjánban” úgy látszik, hogy az idő mégiscsak életre kelti azokat az emberi alkotásokat, melyek a település múltját, társadalmának rendkívül küzdelmes életét emlékeztetőként és egyben történelmi dokumentumként megőrzi az utókor számára. Építészettörténetünk gazdag példatára megyénk egyházi műemléki állománya. Szerepel benne román kori eredetű építmény némi átalakítással (mint például a csesztvei, egyhá- zasdengelegi, pásztói, tarl, maconkai, homok- terenyei és zabari templom), továbbá korai és késői gótikus eredetű, szintén részben későbben megtoldott, Illetve átépített egyházi objektum), mint például az országos jelentőségű, háromhajós mátraverebélyi templom, majd a teljesen épségben maradt nógrádsápl, a tereskei, a szécsényi és a cserhátsurányi templom. ☆ Az építészet különböző koraiban az ünnepi és a mindennapi építményeknek hatalmas tömege jött létre. Ebből az építmény-rengetegből sokat a természet, sokat maga az ember pusztított el az idők folyamán — jórészt nyomtalanul. Szerencsére mégis sok fennmaradt belőlük (romban, egészben) az utókor számára. Történelmi múltunk építményeinek, az egész építészeti örökségnek e máris óriásivá nőtt anyagi és szellemi vagyonához a Jelen folyton gyarapodó vagyona csatlakozik. Ez a magva építészeti múltunknak és jelenünknek. Múltunk emlékeiből céltudatosan kiváloga- tód'tak azok a jellemzőbb épületek, melyek számunkra és az utókor számára a régebbi társadalmak gazdaságát és kultúráját leginkább képesek tükrözni. Ezek a műemlékek anyagi értékükön túlmenően pótolhatatlan eszmei értéket is képviselnek, mivel kultúrtörténetünknek szerves részei. A műemlékek helyreállítása során egy régi történelmi stílusformának modern részekkel való közös megjelenítése ma már elvileg elfogadott hazai és nemzetközi gyakorlatban is. Nem ilyen egyszerű azonban ennek konkrét megoldása. A régi és az új építményrészek annak ellenére, hogy kontrasztszerűen különbözőek, mégis harmonikus egységet kell, hogy alkossanak. Ez azonban nemcsak egy épület viszonylatában szükséges, hanem a műemlék és környezete között is. avagy egy történelmi külsejű épület az annak belsőépítészeti megjelenése között. Mindezek azonban nagyon alapos és lelkiismeretes munkát kívánnak a tervezőtől és kivitelezőtől egyaránt. A városrendezési és építészeti szempontoknál jóval nehezebb a gazdasági tervezés helyzete. A különböző szintű közép- és rövidtávú tervek készítésekor nagy gondot jelent még a lakosság legelemibb igényeinek kielégítése is (pl. lakáskérdés, óvodai ellátás stb.). Mindenki egyetért abban, hogy elsősorban a legalapvetőbb igényeket kell kielégíteni, de ezek mellett el kell fogadnunk a kultúrpolitikai téren jelentkező igényeket is. Bár egy kulturális létesítmény hasznossága („visz- szatérülése”) gazdasági paraméterekkel nem mutatható ki, társadalmilag azért ugyanolyan szükséges, mint a közgazdaságilag indokolható beruházásoké. T öbb példa igazolja, hogy egy-egy cél kitűzése és megvalósítása nemcsak pénzkérdés. TársadaLmuriik mai szintjén jelentkező gazdasági problémáinkat sok esetben mérsékelni, csökkenteni tudjuk a „szellemi többletráfordítás” eszközével, amiből egyébként rendkívül nagy tartalékokkal rendelkezünk. Az építészetet, így a műemlékvédelmet sem lehet csupán egy bizonyos szempontból, például csak gazdasági szempontból — értékelni. Építészetünk műemlékvédelmünk társadalmi tennék. Az e téren történő előrehaladáshoz társadalmunk gondos együttműködésére van szükség, hiszen munkánk eredményének haszonélvezője is maga a társadalom. Vadas Andor Ezekben a hetekben zajlanak az iskolákban a tanév első szülői értekezletei. Egyszerű számvetés jelzi: több mint négyezer tantestület körül formálódik újjá, dolgozza ki társadalmi programját több tízezer szülő. A Hazafias Népfront — immár sok éves jó gyakorlatot folytatva — segítő irányelvekkel, tanácsokkal, témaajánlásokkal is szolgál a szülői munkaközösségeknek. Az utóbbi évek tapasztalatai, az oktatási reform to- vábbgyűrűzése az iskolákban, a szülői közösségek munkájában is elindítottak bizonyos változásokat. Aki dolgozott valaha ilyen közösségben, emlékszik arra az időszakra — jobbára a korábbi évtized jellemzője volt —, amikor a szülő—iskola kapcsolat leginkább „élő” formája a gyakorlati, fizikai segítségnyújtás volt. (Sok-sok szmk-elnök kerítésfestésre. iskolaudvar-betonozásra, illetve -salakozásra, folyosó olajfestésére vállalkozva szervezett apuka—anyuka brigádokat, amikor mire volt szükség.) Kétségtelen, hogy a szükségszülte iskolai igények ilyen kielégítése egyszerűbb volt — általánosabb is volt, esetenként-helyenként így van ma is —, mint valamilyen fajta részvétel az iskolai nevelőmunkában. Csakhát a korszerűbb oktatáshoz jobban igazodó korszerű, „felnőttebb” szmk-mun- ka kell. Legalábbis: elvileg... Arról van szó ugyanis, hogy túl a manuális segítő akciókon mennyire igényli — és igényelheti — az iskola a nevelés együttes folyamatában a szülői részvételt és együttműködést? Mennyire tud segíteni abban, hogy a szülői munkaközösségek kicsit a nevelés műhelyei, elő- iskolái is legyenek; sajátos önképzéssel kerüljenek közelebb a korszerű nevelési elvekhez és gyakorlatukhoz, illetve az iskolai nevelés folyamatához. Egészségügyi felvilágosítás, a családi és iskolai nevelés közelítése, higiéniai kérdések, a veszélyeztetett gyerekek sorsának figyelemmel kísérése, az oktatás folyamatába való bekapcsolódás oly módon, hogy világnézeti és más kérdésekben tájékozottabbak legyenek a szülők — ilyen és hasonló „témákkal” gyarapszik folyamatosan a szülői munkaközösségek tevékenységi köre. Többféle hasznos irodalom, helyenként jegyzet, másutt előadók felkérése ad mindehhez segítséget. Attól azonban még eléggé távol vagyunk — célszerű ezekről is kendőzés nélkül Folyamatnak kell tekinteni szólni —, hogy minden álta- — ez természetes — a szülő— lános iskolában, valamennyi Iskola tevékenység modernebb középiskolában ezeknek a „fel- formálását. Felkészült, szerve- nőtt” módszereknek a térnye- zésre képes és kedvet érző rése lenne döntő a tanár—szü- szülők, sokhelyütt jó előadók, lő munkakapcsolatokban, s legalább ennyire értő és (Megadva természetesen he- aktív tantestületek is szüksé- iyenként azt a gyakorlati szü- gesek ahhoz, hogy a szmk-k lői segítséget is, amit itt-ott munkája a szükséges mérték- méltán kér az iskola: apróbb' ben átalakuljon. A folyamat- szervezések, tanulócsoportok nak csak az elején tartunk, kísérésénél segítség stb.) Sok- Sok tapasztalatcsere, szülői helyütt csak elkészülnek, az- aktivitás és pedagóguspart- tán kirakatba tehető irattá nerség szükséges ahhoz, hogy tesznek a szülői munkaközös- a kor követelményeihez kép- ségi tervek, vagy „kipipálnak” zési cél és módszerek tekin- egy-két pontot a teendősor- telében jobban alkalmazkodó ból, de a kapcsolatok szülő és iskolákban — hasonló szeile- iskola között változatlanul a mű szülői munkaközösségek fizikai segítségre korlátozód- működjenek nak. Várkonyi Margit ihletője o népművészet' A litván balti szovjet köztársaság határainál egy kis faluban él és dolgozik a 75 éves fafaragómester, Godja- laj Sztaszisz Rjauba. Nincs egyetlen olyan népművészeti kiállítás sem. melyen eredeti fafaragásai ne szerepelnének. Minden, a keze alól kikerülő darab a litván népművészetet idézi. Sztaszisz Rjauba tanítványa és követője Jusztyinasz Jo- nusasz. Egy faluból valók. tere tudását, de munkáiban már egyéni megoldásokat is alkalmaz. Jusztyinasz Jonusasz élar- ■okat is készít, a fa mellett prémet.- nyersbőrt és textíliát is használ- A különböző anyagok művészi megformálása sajátos kifejezőerőt ad munkáinak. Nemrég nyílt meg a mester és tanítványa közös kiállítása- Képünkön: Sztaszisz Rjauba és Jusztyinasz JonuJonusasz elsajátította mes- sasz alkotásaikkal. r L, — Igen, de most nem erről van szó. Hiszen a Génbank sem tudja megakadályozni, hogy teljesen szervezetlenül burjánozzon az emberiség... valami felé, vagy valami elől... én nem tudom. Nem tudja megakadályozni, hogy egyre újabb és újabb állomására érjünk a civilizációnak... hiszen a Génbank is csak egy állomás... ki tudja, mi vár ránk a jövőben? Milyen módját találjuk kii a szabályozásnak? Hogy ezzel aztán újabb, bonyolultabb utakon-módo- ko-n lehet majd ugyanazt szabályozni? Nem baj! Majd rájövünk a bonyolultabb módszerekre is. És azok se lesznek tökéletesek, és közben fogy a humusz, a televény, mert gyűlik a műanyag, fogy a levegő, mert egyre mérgesebb gázokat bocsátanak ki a műanyagégetők, és folyamatosan fogy az energia, mert a műanyagok előállítása kerül a legtöbb energiába, és fogy a Nap, mert a műanyagot nem érdekli a Nap, a fény, az asszimiláció és a disszimiláció, a műanyag sötétben éppúgy él, mint a világosban, a fényben: él, mert pusztít minket, ez az egyetlen funkciója, mert látszólag mindenre jó, mert látszólag mindent pótol, mert ép4 NÓGRÁD - 1980. októbei 15., szerda pen olyan, mint az igazi anyag, csak az a különbség, hogy nem tudjuk megsemmisíteni. Az igazi, a valódi anyag, a Föld belseje kiürül, az óceánok elszennyeződnek, a levegő súlyosodik, és fogy belőle az oxigén... Igen, Mária. Ezt gondoltam végig, s azt találtam, hogy a Föld valódi anyagai harcban állnak a műanyaggal, és ez a harc eldőlt: vesztettünk. Az egész Föld lassan elrákosodik ... — József! Ez gyönyörű teória! írd meg, édes Józsefem, Írd meg, add ki, és meglásd, híres, nagy tudós leszel. Híresebb és nagyobb, mint Foxman! — Hagy azt a szenilis, vén bolondot... és hagyj ezzel az egész tudóskodással. Mire megyek a teóriámmal, hanem tudom bebizonyítani? És hiába tudom esetleg bebizonyítani, az egész fejlődési elvet nem tudom megváltoztatni. Nem lehet az emberiséget meggyőzni arról, hogy felejtse el a kereket. Ugyanúgy nem lehet még szóba se hozni előtte, hogy felejtse el a műanyagokat. Hiába írnék én akárhány könyvet a műanyagok ellen, azok tovább hódítanának. A fejlődést nem lehet megállítani, mondják, és közben a romlást, a pusztulást, az elrákosodást nem lehet megállítani ! — De József! Valamit akkor is tenni kell! — Ahhoz sok szerencse kellene! Nagyon sok! Ha a műanyagot, mondjuk, át lehetne alakítani fává! El tudod képzelni? A műanyaghulladék helyére persze most ne erdőt képzelj. Életet, sajnos, nem tug az ember semmibe se lehelni. De képzeld el, hogy a hulladékokat nem kellene elkeríteni, nem kellene elégetni — ha a hulladék magétól elrohadna! Ha a műanyagot olyan hatás érné, hogy képes legyen az elrothadásra! Az lenne a csúcs! A tudomány új hajnala! — Ma, úgylátszik, mindenki a csúcson járkál... — Mi? Tessék? Nem értem. — Hát Foxman is ilyesmit magyarázott... — A műanyagokról, meg a rákról? — Nem, dehogy. Csak úgy érzi, hogy ő is eljutott a csúcsra. Ezek szerint, úgy látszik, két csúcs van. Legalább. — Hiába csúfolódsz... ha ezt megoldom, vagy ha csak egy használható teóriát dolgozok ki a mérnökök számára, már nem éltem hiába... Az egész emberiség sorsa megoldódik ... Élhetünk tovább a földön... Nem kell új bolygót keresnünk. Nem kell félnünk, hogy elpusztul a Föld. — Pedig van rá ok, elég ... (Folytatjuk) Gyermekakadémikusok Alma-Atában, a Kazah köztársaság fővárosában egy érdekes intézményt hoztak létre, a gyermekek tudományos akadémiáját. Több mint ezer kisdiák vesz részt a szervezet munkájában. — Mi nem játszunk „tudományt” a gyerekekkel, hanem a tudomány művelőinek utódjait látjuk bennük — mondja a Kazah Tudományos Akadémia alelnöke, a kicsik akadémiájának tiszteletbeli elnöke. Bajdabek Tyuperbájev. Az olyan területeken, mint a hegyi kőzetek mechanikája, a geológia, a kémia, az asztrofizika, a szerves katalízis és az elektrokémia, a nagy energiák fizikája, valamint a magfizika — a Kazah Tudományos Akadémia vezető helyet foglal el a Szovjetunióban. Közös tematikák alapján több országgal dolgozunk együtt, s külföldön is elismerik az említett területeken elért eredményeinket. Egyre nő a szakemberek iránti igény a tudomány sokat ígérő ágaiban. Ezért határozatot hoztak, hogy a jövő szakembereit már a felsőbb éves diákok között keresni kell. A fiatal fiúk és lányok elsajátítják a tudományos alapismereteket, kialakítják saját szakmai érdeklődésüket, szert tesznek a kutatói jártasságokban. A tudományos kutatóintézetek témáihoz kapcsolódó munkákon dolgoznak, s így azoknak a népgazdaság szempontjából is gyakorlati hasznuk van. A „kis akadémia” biológiai szekciójának tagjai a kazah pusztaságokon található növények fajainak és formáinak pontos meghatározásával foglalkoznak. A geológusok, botanikusok, zoológusok, biológusok és csillagászok szakkörvezetőikkel expedíciókat szerveznek a közeli vidékekre. Az ifjú kutatók a vizsgálatok és kísérletek eredményeiről beszámolókat, referátumokat írnak, amelyeket minden évben a téli szünetben megtartott táborozásokon ismertetnek. Ugyanitt előadásokat tartanak a tudomány vezető ágainak problémáiról, perspektíváiról, és az elért eredményekről is vitákat szerveznek. A tizedik osztály elvégzésével a diákok kikerülnek a „kis akadémiáról” is. A tagok többsége felvételt nyer valamelyik felsőoktatási intézménybe, ahol a tudományos diákkörökben ugyanazzal a témával foglalkoznak, amellyel kisiskolás korukban.
