Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)
1980-09-14 / 216. szám
Rékassy Csaba: Három grácia. Simonyi Imre hatvanéves Szabálytalan köszöntő Hosszú évekkel «előtt egy jeles barátom inspirativ hatására kezdtem el először igazán Krúdyt olvasni és rész. ben neki köszönhető az is, hogy könyvespolcomon sorakozni kezdtek Németh László, Mára! Sándor és mások kötetei, hogy Sinka István verseire vadásztam az antikváriumokban. De az idők folyamán kiderült, hogy t jeles barátom iránt érzett hálám, bár meg. alapozott, eltúlzott is egyben, mert nem titkolhatta el, hegy 6 viszont egy másik jelentős barátunk sugallatára kezdte el ugyanezt. S ahogy az már lenni szokott, világossá vált, hogy ez a barátunk sem az anyatejjel szívta magába a fent említettek iránti rajongását. S, ahogy közös szenvedélyünk eredetét kutattuk nemcsak időben, térben is eltávolodtunk fővárosi mikrokozmoszunktól: a nyomok Gyulára vezettek. Gyulára, ahol Simonyi Imié él. Persze, számomra sem volt már ismeretlen, hiszen verseit sűrűn idéztük egymás között, de amikor tudatosult bennem, hogy tulajdonképpen az ő szelleme sugárzott több közvetítő jóvoltából rám is a távolból, a viszony, ami a költő és olvasója között általában létrejön, sokkal kézzelfoghatóbbá, egyértelműbbé vált. Rájöttem: Simonyi Imre egyik legközelebbi hozzátartozóm. Itt meg kell állni egy pillanatra, mert « magyarázatra szorul. Simonyi Imre írja az Év. szám-axonettek bevezetőjében, hogy a kórház Intenzív szobájában feküdt, amikor ezt a nagyon is gyakorlatias kérdést intézte hozzá a nővér: „Legközelebbi hozzátartozója?” Nem kíváncsiságból persze; kötelességtudatból, szakmai rutinból — el is lehetett Káldi János: ÁLLAPOT Hol van a nyár-bájű, kék idő? Ami égetett, az a láz? Lassabban csönget o vad folyó Partján óriás hallgatás. Elszállnak a nádak, a nyárfák, a tünde, őszi füst-jelek. Csak a Hold — a sárga Irgalom villog az elmúlt táj felett. Simonyi Imre: NOSZTALGIA intézni egy névvel, s egy lakcímmel. De a kérdés tovább motoszkált benne, s rájött: hat legközelebbi hozzátartozója van. „Hat ember, igen « a hat ember, aki belém oltotta as édes és pusztító mákonyt: irodalom. Magyar irodalom.” Szóval ezért mertem azt leírni, hogy nekem, vagy pontosabban nekünk, jó néhá- nyunknak Simonyi Imre egyik legközelebbi hozzátartozónk. És a barátunk. Akkor is, ha egy asztalnál ülünk és szikrázóén okos beesődét hallgat, juk, akkor la, ha egy évig, vagy kettőig nem találkozunk, ha csak, valamiért vigasztalódni vágyva, belelapozunk egyik-másik könyvébe. Barátságunkat férfias mértéktartás jellemzi, amitől Idegen a tegeződés, a kevésbé bizalmas megszólítása formát tartjuk helyesnek, kapcsolatunkban nincs helye a komá- zásnak ez nem Is illene kemény tartásához, szenvedélyes, de sohasem szertelen lényéhez. Mégis, úgy gondolom: barátság ez, a nemcsak azért, mert a fővárosba jövet sohasem mulasztja el, hogy betérjen oda, ahol minket megtalálni vél, s legelső utunk nekünk is Gyulán abba az utcába vezet, ahol ő lakik. Inkább azért, mert anélkül, hogy akarta volna, belépett az életünkbe, hatott i ízlésünkre, magatartásunkra, stílusunkra; jelen van mindennapjainkban. Nemcsak művei által — ez minden versolvasónak megadatott. Számunkra a költő és a mű együtt van jelen. S ezt nagyon jó érzés leírni Simonyi Imre hatvanadik születésnapja előtt, ennek az alighanem kissé szabálytalanra sikeredett köszöntőnek a végén. Gömöry Albert a pap süt még tegnap éjféla menny kék utánba már elmennék onnét meg átugorva egy emlék lét előtti tűnő uszályán koromba lengve aztán megint valami végteelőre lenbe a még nem valami könnyű létezőbe másba és még tovább a pontból a utazva vonásba anyagból a jókora kerüfudatba lőre tűnő emlékké a térből az múlva időbe az innétből a a holnapból a mába túlba. A szécsényi országgyűlés 275. évfordulója „Azon háború folytában, mellyet a magyarok az őket 1685. olta kegyetlenül nyomó ausztriai ház ellen 1703 májusban kezdetek volt, a haza dolgainak eligazítások végett Rákóczi Ferenc fejedelem az összeszövetkezett rendeket 1705. szeptember elsőjére, Széchény, Nógrád vármegyei helységnek mezejére idézte fel." — írja Csécsi János naplójában, aki mint szemtanú az egyik leghitelesebb leírást hagyta ránk az 1705. szeptember 12. és október 3. között megtartott szécsényi országgyűlésről. Ez az országgyűlés azóta is a rejtélyek sorával tartotta izgalomban a történetírókat. E talányoknak nagy része mára tisztázódott, másokat azonban a források hiányos volta miatt még mindig homály borít. Mindezekkel együtt ez az országgyűlés nemzeti történelmünknek egyik legszebb eseménye és Szécsény történetének soha el nem halványuló büszkesége. (Ez a kis összefoglaló is a közelmúlt történeti feldolgozásain alapszik.) azaz alsóház és felsőház rendszerben kívánt gyűlésezni. Ez mindenképpen azt jelenthette volna, hogy a többségben levő közrendiek fölénybe kerülnek és akaratukat győzelemre. vihetik. S nem is lényegtelen kérdésekben kellett dönteni: a harc folytatása, a független magyar királyság kimondása, a szabad királyválasztás elve, az államhatalom megszilárdítása a jobbágykérdés rendezése, vallási sérelmek orvoslása, a katonai rend és fegyelem megszilárdítása. A főrendiek azonban Bercsényivel az élen ellentámadásba mentek és vallási alapon támadták meg a kétkamarás országgyűlés szükségességét és közös tanácskozást kívántak. Vita támadt akörül is, hogy a szécsényi összejövetel nevezhető-e országgyűlésnek a legfőbb országtisztviselők (nádor, országbíró, érsek stb.) távolléte miatt. Végül is megegyeztek abban, hogy országgyűlés jellegű tanácskozásnak tartják magukat, a köznemesség külön is értekezhet, de határozatokat csak az együttes gyűlésen hozhatnak. Határozatot pedig sokat kellett alkotniuk. Egységes álláspontra kellett jutniuk a királyválasztás ügyében. Szerte az országban már királynak nevezték Rákóczit, de közjogi szempontból nem volt egyszerű ennek az eldöntése. Az akkori nemzetközi helyzetben sem látszott hasznosnak ez, emellett a főrendek is ellenezték a cím megadását. Nem választottak tehát királyt és királyság helyett is csak konföderációt alkottak, azaz az 1704-ben létrejött rendi szövetséget erősítették meg. Ez a konföderáció egységbe fogta a nemességet, a vármegyéket, a királyi városokat, a hajdú- és mezővárosokat és a katonaságot. Az ebbe a szövetségbe tömörültek alávetették magukat a központi hatalomnak, amelynek élén Rákóczi állt, akit szeptember 20- án kikiáltottak a Szövetkezett Magyarok Fejedelmének. Ezt az egyezséget díszes szövetséglevélben is megörökítették. A rendi sérelmek tárgyalása során először a vármegyei panaszok kerültek sorra. A földesurak sirámai egyértelműen vagyoni jellegűek voltak, sérelmeiket képtelenek voltak alárendelni a nemzet érdekeinek. Panaszolták, hogy birtokaikat elveszik, terményeiket rekvirálják, nincs otthon elég munkáskéz a harcok miatt stb. Követelték, hogy a jobbágykatonákat parancsolják vissza, csökkentsék a terheket. Mindezek teljesítése egyértelműen a hadsereg meggyengüléséhez vezetett volna, s így a szabadságharc bukásához is. Rákóczi és hívei nem engedtek. Egyrészt elhatározták, hogy minden megyében újra felülvizsgálják a kiadott por- taszámokat, azaz a. hadiadó alapját. Másrészt törvényt hoztak arról is, hogy a rendeleteket nem végrehajtó megyéket, illetve tisztviselőket szigorúan megbüntetik. Katonai Törvénykönyv Ugyancsak fontos döntésekre került sor a hadsereget illetően is. A hadsereg, mint a központi hatalom támasza is létfontosságú feladathoz jutott. Ezt a jelentőségét kellett most megerősíteni. Erre szolgált egy Katonai TörvényAz előzmények Az országgyűlés története önmagában nem érthető meg az 1705. évi nyári helyzet ismerete nélkül. A május 5-én meghalt I. Lipót után trónra- lépő I. József igyekezett megosztani a felkelők táborát a rendi alkotmányosság visszaállításának ígéretével. Emellett azonban új erőkkel támadást indított a kuruc csapatok ellen. Rákóczi több kitűnő haditervet dolgozott ki az ellenség legyőzésére, de a tehetetlen, sok esetben érthetetlen magatartású főtisztjei rendre elhibázták a legjobb alkalmakat is. Ugyanakkor kútbaesett a dunántúli hadjárat terve is. Mindezek ellenére Rákóczi kitartott a korábban meghirdetett ország- gyűlés megtartása mellett. Csak éppen a változó hadi helyzet miatt nem Rákos mezejére, nem Hatvanba és nem Lévára, hanem Szécsénybe hívta össze a rendeket. Nem véletlenül lett Szécsény • színhely. Oka volt egyrészt közelsége Rákoshoz, ahová Rákóczi eredeti terve SMrlnt esetleg átvihető az országgyűlés. Másrészt számos nógrádi nemes tartozott Rákóczi megbízható híveihez és ilyen támaszra igencsak szüksége volt. (Hogy csak a legnevesebbeket említsük meg: Ráday Pál, Gyürky Pál, Kajált Pál stb.). Mindezek mellett Rákóczi, ha korábban nem is járt Szécsény ben, jószívvel gondolhatott a mezővárosra. A török pusztítás után itt volt farenoes rendfőnök Bárkányi János, néki gyermekkori tanítómestere. Az országgyűlés szeptember 12-én vette kezdetét. R. Vár- konyi Agnes, e korszak legjobb ismerője megállapítása szerint óriási, sőt megoldhatatlan ellentmondás volt az országgyűlés jellege és feladata között. Vagyis erős központi hatalmat kellett volna létrehozniuk a rendeknek, akik viszont az országgyűléseken általában rendi kiváltságaikat védik éppen a központi hatalommal szemben! Az országgyűlés programja A tényleges tárgyalások szeptember 14-én kezdődtek. Addigra a Borjú-páston felállították már a fejedelem árbocos sátrát, felsorakoztak körülötte a megyék, a főméltóságok sátrai. A tábor felett magasodott a török pusztította romos vár, az éppen űj- jáépülőben levő ferences templom és kolostor, ahol Rákóczi és a gyűlésen jelenlevők többszőr is hallgattak misét. Az országgyűlés a köznemesek javaslatára kétkamarás, könyv tervezete is, amely fegyelmet, rendet kívánt teremteni s ezáltal a hadsereg tekintélyét és így befolyását is növelni. Másik sarkalatos téma volt itt a jobbágyszármazású katonaság teljes felszabadítása, felmentése a földesúri kötöttségek alól, amelyet Rákóczi már korábban megígért a felkelésben részt vevőknek. Ezen a ponton ellentmondásosak a források. A törvényhozatalra sor került ugyan — „A vitézkedő nemtelenek szabadhassanak fel a jobbágyság alól, s személyeik szabadnak tekintessenek.” — de ez a törvénycikk hiányzik a kiadott törvénytárból. Az országgyűlésen létrehozták a senatust, amely átvette a korábbi Udvari Tanács, a Consilium Aulicum helyét. Ennek a sanatusnak már több főnemes, főpap és főtiszt is tagja volt, így ezzel a korábbinál jobban megkötötték a fejedelem önálló intézkedési jogkörét. A vallásügyi kérdés tárgyalása során ugyancsak sokat vitáztak. Drámai téma volt ez, tragikus évszázados előzményekkel. Háromnapos tanácskozás után törvénybe vették a teljes vallásszabadságot, azt, hogy a templom, az iskola a többségi létszámban levő felekezeteké legyen. A kisebbségnek telket kell adni, hogy azon ilyen jellegű épületeket' emelhessen magának. A sok más kérdést is tisztázó vallási törvényt nem tudták ugyan maradéktalanul végrehajtani a későbbiekben, de megalkotásával bebizonyította Rákóczi, hogy lehetséges a különböző felekezetűek össze- békítése n ezzel is a nemzeti egység erősítése. (E megegyezés emlékére egy szép díszes emlékérmet is kiadtak.) Új fejezet Az országgyűlés október 3- án ért véget. Törvényeivel, szándékaival új fejezetet nyitott a szabadságharcban és általában a magyar államiságban. A szécsényi országgyűlésről a kortársak is és az utókor is sokat írtak. Így maradt meg a már említett Csécsi János- féle napló vagy a Memóriáié, amely a hozott törvények gyűjteménye stb. 1905- ben pedig Szécsényben az országgyűlés 200. évfordulójára díszes ünnepséget rendeztek. Szeptember 12-én a vármegyék, a városok, a főrendiház és a képviselőház küldöttei jelenlétében tartották meg az ünnepélyt. A nagyszabású, zászlós-lobogós, ünnepélyes istentiszteletes megemlékezés során egy szó nem hangzott el az országgyűlés igazi tartalmáról és jelentőségéről. A felszabadulás után sikerült csak a mai történésznemzedéknek fényt deríteni az országgyűlés hiteles történetére és elhelyezni ezt az eseményt a magyar történelem megfelelő helyére. így például megemlíthető Esze Tamás, Kópéd Béla és R. Várkonyi Ágnes tevékenysége e területen. (R. Várkonyi Ágnes a legteljesebb összefoglalást is adta az országgyűlésről a Tanulmányok Szécsény múltjábólc. kötetben megjelent elemezésével.) De ugyanitt megemlítendő az 1975-ben megrendezett szécsényi történésztanácskozás is, ahol a felszólalók az országgyűlés sok részletében jutottak egységes álláspontra. A 275. -évfordulót is méltón igyekeztek megünnepelni a szécsényiek. Előadások hangzottak el a művelődési intézményekben, koszorúkat helyeztek el a település Rákóczi-em- lékműveinél a nagy fejedelem nevét viselő kollektívák és múzeumbaráti kör képviselői, az éremgyűjtők külön emlékérmet adtak ki erre az alkalomra és kis numizmatikai kiállítást is rendeztek a Kubinyi Ferenc Múzeumban Praznovszky Mihály NÓGRÁD - 1980, szeptember 14., vasárnap 9
