Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-07 / 210. szám

Háta mögött 157 évad

A Miskolci Nemzeti Színház — az ország első állandó

kőszmháza

A legfőbb vizsga még előttük áll

Lunacsarszkij . Színházművészeti Főiskola... Itt sajátítják el a különféle „szakmákat” a jövő színházi dolgozói: a drámai színészek és a zenés színházak művészei, a rendezők, a balettmesterek, a koreográfus-pedagógusok, a színháztörténészek, sőt még a jövendő színházi gazdasági vezetők és a műkorcsolyázók

is.

Ma azokról számolunk be, akik az idén kapnak diplomát. Olyan diplomát, amelynek „szakma” rovatában ez áll: „Drámai és filmszínész”. Ezek a színész kar IV/A. évfolyamának növendékei.

A Veciernyaja Moszkva tudósítója találkozott az évfolyam művés ae ti vezető jövel, V. Andrejev professzorral, as OSZSZSZK népművészével, a színjátszás! tanszék vezetőjével, és interjút készített vele.

— Hallgatóink a hagyományos utat járták végig, amely a vázlatok készítésétől, részfeladatoktól a diploma-előadásokban való részvételig vezet. A diplomamunkául szolgáló szerepeket nemcsak főiskolánk, a GITISZ házi színházában játszották, ha- néfn a Jermolova Színházban is. Ezt fontosnak tartom: a fiatalok komoly vizsgát álltak ki a fővárosi nézők előtt

Növendékeink szakmai skáláját is ki akartuk szélesíteni. A drámai színésznek nemcsak színházban, hanem filmben, televízióban is kell dolgoznia. Ezért további diplomamunkájuk volt az, hogy részt vettek a „Hét szél csapata” című többrészes televíziós filmben, amely a mai felső osztályos diákokról szól. Az „Iskolai keringő” című filmből ismerik a nézők végzett nö- vendé.keinket — ebben az egyik vezető szerepet Sz. Naszibov, a GITISZ végzett növendéke alakította.

— Mi pedagógusok szükségesnek tartottuk, hogy diákjainkat ' megismertessük a modern próza és költészet alkotásaival. az olyan szerzők műveivel, mint például, Suk- sin, Raszputyin, Asztafjev, Vampilov drámáival. Diákjaink irodai mi-költői ' estet rendeztek, amelyben a moszkvai konzervatórium neveltjei is részt vettek. Több ízben szerepeltek azokban a színdarabjelenetekben is, amelyeket a GITISZ rendezői karán tanuló társaik vittek színre.

A jelenleg diplomamunkájukat készítő növendékek sokat utaznak, gyárakban, iskolákban, tudományos kutatóintézetekben és főiskolákon mutatták be munkáikat, vendégségbe utaztak NDK- beli kollégáikhoz, a lipcsei színművészeti főiskola növendékeihez, és fogadták őket Moszkvában.

— Milyen diplomamunka- előadásokat mutattak be a most végzett növendékek?

— I. Szudakovával, a művészettörténet kandidátusával, az OSZSZSZK érdemes művészével, a nagyszerű pedagógussal együtt színre vitték Arbuzov „Kegyetlen játékját. Sokáig megmarad emlékezetemben találkozásom

a szerzővel, aki eljött a bemutatóra. G. Koszjukov, a Jermolova Színház rendezője (ő, akárcsak jómagam, a GITISZ volt növendéke és pedagógusa) Brecht „Kol- dusoperá”-ját vitte színre az évfolyam növendékeivel. Jelentős segítséget nyújtott a hallgatóknak két volt tanítványom, L. Zaszlavszkaja és V. Taraszenko is. Taraszenko a rendezést a színpad olyan mesterétől tanulta, mint A. Goncsarenko, a Szovjetunió népművésze, és ő vitte színre az idei diplomamunkául választott darabot: M. Gorkijtól „A, «Vássza Zseloznova»- első változatá”-t.

— Hogyan alakni ■a végzett növendékek müvétei pályája?

— V. Jakunyina már debütált a Majakovszkij Színházban, az „Elmenni és visz- sza nem térni” című darabban. Ugyanehhez a társulathoz került két évfolyamtársa, V. Boriszov és V. Szalnyikov is. T. Rugyinát a Lenini Komszomol Színházához hívták.

— V. Zajcev már főiskolás korában szerepelt a Jeiv molova Színházban, a „Pénzt Marijának"-ban és a „Kreut- zer-szonátá”-ban, jelenleg pedig új bemutatónk, a „Kaza- nyl egyetem” próbáin vesz részt. N. Kraszllnyikov a Taganka drámai és vígjátékszínházhoz került

— Főiskolánk sok neveltje a szovjetország városait járja — a különböző városok színházaiban lép fel.

A színház jellegzetes, árkádos homlokzata és tűztornya

Június derekán három estén át a budapesti Nemzeti Színházban adott ízelítőt most zárult évadának munkájából a Miskolci Nemzeti Színház: a Tartuffe, a Ház a város mellett és A szecsuáni jólélek bemutatásával öregbítette az országos közvélemény előtt jóhírét, az immár 157 évadot a hála mögött tudó teátrum, az ország első állandó kőszínháza. A színház az elmúlt évadban életének új, felívelő szakaszához érkezett: új vezetéssel, sok új taggal kezdte — meg 1979—1980-ban munkáját, s mint a budapesti vendégszereplés is bizonyítja, biztató a kezdet. (A színház utoljára 1982-ben szerepelt« fővárosban többnapos programmal, 1973-ban pedig egyetlen előadással.)

Érdemes néhány gondolatra visszatérni a színház gazdag múltjára.

Források már a XVIII. század elejéről hírt adnak miskolci színlelőadásokról, ezek azonban nem hivatásos teat- risták, hanem a minorita kollégium diákjainak előadásai voltak. Ettől kezdve fel-íel- bukkan a krónikában a miskolci színjátszás sőt már a század végén Philipp Berndt német társulata is vendégszerepeit. Mikolcon, de a magyar anyanyelvű lakosság nem tanúsított különösebb érdeklődést iránta. Nem sokkal ezt követően megkezdődtek Miskolc városának színházalapító törekvései, s mintegy negyed évszázad telt el az első színház megnyitásáig. De a miskolci színészet kezdetei korábbról származnak: 1815-től, amikor a pesti Rondella lebontása után a második magyar színjátszó társaság vándorútra kényszerült és hosszabb időre Miskolcon talált otthont. Ekkor jött ide Déryné is, aki örökre eljegyezte magát a várossal, itt is nyugszik az egyik régi temetőben.

Az első igazi színház, az állandó kőszínház 1823. augusztus 24-én nyílt meg Kisfaludy Károly A tatárok Maa teátrumot, mai napig vál- lalhatóan történelmének

egyik legszebb korszakát jelenti. —

Miskolc 1944. december 3- án szabadult fel, s az országban először itt nyitotta meg kapuit a színház. December

10-én már kézzel írott plakátok hívták színházba a közönséget és 18-án már bemutat- ták^ a János vitézt. Az államosítást követően. 1949 őszétől számítható a színház legújabb történeti korszaka. Szendrő Ferenc Jett a színház első művészeti igazgatója, és a mai napig kilenc vezető állt az intézmény élén. Napjainkban a színház igazgatója Gyarmat! Béla. művészeti vezetője Csiszár Imre.

A Miskolci Nemzeti Színház már a felszabadulást megelőző években is színésznevelő intézménynek számított: színházi életünknek

csaknem minden kiemelkedő személyisége hosszabb-rövi- debb időt töltött ezen a színpadon. Nehéz lenne felsorolni és a felszabadulás, illetve az államosítás utáni időkből is csak néhány, ma országos hírnevű művészt említünk meg. Itt játszott a fel- szabadulás után Komlós Juci, Pécsi Sándor, Bessenyei Ferenc, Homm Pál, /-Inke László, és sokan mások, majd az államosítást követő időkben Agárdi Gábor, Bozóky István, Dobos Ildikó, Ditrói Ilona, Galambos Erzsi, Gyön- gyössy Katalin. Győrffy György, Horváth Sándor,' Koncz Gábor, Kovács Mária.’ Latlnovits Zoltán, Darvas Ivén, Görbe János, Tímár József, Mádi Szabó Gábor,’ Margittay Ági, Molnár Tibor;

uiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiitiMiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiHiniiiiiitiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiimiiMioi

A névadó ünnepségen a gödör még nem létezett. Akkor még csak virágtartók voltak orchideákkal és

kiöltözött városatyák, akik leleplezték az emléktáblát, amelyen ott díszelgett a lakótelep neve: Kikelet. Az avatás után szürke hétköznapok köszöntöttek a környékre. Eltűntek az ünneplősök, épp úgy a virágok és az avatást megelőzően három napon át serénykedett köztisztaságiak — locsolóautóikkal együtt. Soha senki nem látta őket többé a lakótelepen. Aztán ahogy múltak a napok, a teherautók gödröt szántottak a főút aszfaltjába. Eleinte csak egy-két autósnak okozott a gödör bosszúságot, hiszen megszaporodtak a tengelytörések. Az illetékesek csupán akkor figyeltek oda, amikor eltűnt egy lovas kocsi, majd a városka kedvenc rögbicsapata edzőstül. Sokan azonnali vizsgálatot követeltek, néhány rosszmájú szurkoló pedig azt, hogy az együttes vezetőit is küldjék a játékosok után. A klub elnöke —, bár sajnálta az autóbuszt —, lassan beletörődött a történtekbe. Amikor aztán egy utcabizalmi is a gödör foglya lett, nem lehetett tovább halogatni az intézkedést; Sürgősen Gödörvizsgáló Bizottságot (GB) alakítottak 712 rendes és 24 levelező taggal, a Piros-Fekete Kereszt pedig gyógyszereket és takarókat dobált helikopterről a bajbajutottak után. A segély- csomag agyon is nyomott, két játékost, valamint egy élelmes hurkasütőt, aki már a gödörben sütögette pecsenyéjét. A GB azonnal munkához látott, egymást érték a gödör

jövőjével foglalkozó amkétok, szimpozionok. Az ülések megviselték a városka amúgy is szerény költségvetését, de —,

tekintettel a rendkívüli helyzetre — sikerült állami segélyt kieszközölni. A legelső rendelkezés már egy hét múlva napvilágot látott: elrendelték, hogy a tűzoltók népszerű fúvószenekara szórakoztassa a gödör szélén összecsődült kíváncsiskodókat. A jól értesültek azt is tudni vélték, hogy a jajgató hozzátartozók sirámait akarták a rezesbanda csinnadrattájával túllicitálni. Aztán falragaszok jelentek meg, amelyben a GB kérte a lakosság javaslatait a gödör hasznosításáról. Özönlöttek a jobbnál jobb elképzelések, ám akadt egy-két szűk látókörű lokálpatrióta, aki olyasmit szeretett volna, ami eddig hiányzott a lakótelepről. Így érkezett javaslat uszodára, ABC-áruházra, meleg vizű strandra, nyilvános telefonra, szolgáltatóházra és- nyugdíjasok napközi otthonára is. A legvadabb ötlet egy elvakult szülő agyából pattant ki, aki játszóteret követelt, mondván, az úgy sincs a telepen, s különben is az úttesten játszottak a gyerekek, így a gödör az ő mozgásterületket szűkíti. Nem beszélve arról, milyen nagyszerűen szórakoznának az autóbusszal, meg a lovakkal is.

A sporthivatal fiatal, agilis vezetője először tekecsarnokot szeretett volna, majd horgászparadicsomot álmodott a görödbe. Szóval anynyi levél érkezett, hogy számítógépet kellett vásárolni a javaslatok feldolgozására. ■ A „7 PRÉS” (Hétpróbások és Semmittevők) bámulatos

gyorsasággal építette fel a számítóközpontot és beszerelte az,új gépet. Így aztán nem csoda, hogy a GB-elnök már három hónappal az első gödörbe esések után felolvashatta a kellően sorszámozott és csoportosított javaslatokat. A legtöbben — egytől egyig fér-, fiák — nyilvánosházat szerettek volna, mert — főleg az idősebbek — még emlékeztek egyre, amely valaha jól működött a városban. Páran a közművelődési törvény alapján követelték, hogy nyissanak művelődési házat és klubkönyvtárt, a kefekötők szak- szervezete pedig vendéglátó- egység létesítését szerette volna kivívni. Aztán volt egy beteges, képtelen ötlet. Egy primitív autós javasolta; temessék be a gödröt, csinálják meg ismét az utat A javaslat olyan felháborodást váltott ki, hogy a GB elnöke követelte, vizsgáltassák meg a javaslattevő elmeállapotát. Az ülés egyhangúlag elfogadta az elnök követelését. Később több kérdésben is megoszlottak a vélemények, akadtak olyan csoportok a GB-n belül, amelyek azt szerették volna, ha idegenforgalmi okokból Gödörújtelepre változtatják a városrész nevét. Éjjel-nappal folytak a tanácskozások, a különböző szekcióüléseken

újabbnál-újabb javaslatok láttak napvilágot.

A tévé a harmadik programot is megindította, hogy friss hírekkel árassza el _ az információra éhes nagyvilágot. Közben soha nem látott virágzásnak Indult a városka szálloda- és vendéglátó- ipara. Fellendült az amatőr színjátszó mozgalom, az együttesek egymást váltották a lakótelepen. A sportélet is megélénkült, kiírták a Gödör Kupát, a nyugdíjas sportolók pedig — vattacukor mellett — miniatűr gödröket Is kezdtek árulni a környéken.

E

gyedül a lakók nem örültek a gödörnek. Szűk, önös érdekeikkel hozakodtak elő: a gödör akadályozza á közlekedést, balesetveszélyes és ehhez hasonló mondvacsinált kifogásokkal éltek. A legforrófejűb- bek azt is felhánytorgatták, hogy az avatás előtt három nap alatt tudtak bekötő utat építeni, most meg évek óta képtelenek intézkedni. Ekkor egy bizottság szállt ki a helyszínre, amelynek elnöke —, nagyon helyesen —, kemény hangon kezdte ostorozni az elégedetlenkedőket. Felhívta a figyelmet az építkezések tetemes költségeire, s türelemre intette a notórius panasz- kodókat. A beszéd lehűtötte a kedélyeket, s a lakótelep bizakodva tért nyugovóra. Hittek abban, hogy rövidesen újabb avatóbizottság érkezik — műemlékké nyilvánít néhány (új) házat —, s megint megjelennek a virágok, a locsolókocsik — és az útépítők.

Kiss László

Az elmúlt évad nagy sikerű gyermekdarabja, a Ludas Matyi előadását az évad utolsó napjaiban rögzítette a Magyar Televízió.

gyarországon című darabjával, Éder György igazgatása alatt. Két évvel később Pergő Celesztin vette át az igazgatást, majd Kilényi Dániel Újfalussy Sándor, Bállá Károly, Komlóssy Ferenc és Pály Elek következtek az igazgatásban. A színházépület 1843. július 19-én tűzvész áldozata lett és csaknem negyedszázad telt el Miskolc színházi életében ismét szükség-játszóhellyekkel, átmeneti megoldásokkal, míg 1857. szeptember 3-án megnyithatták a ma is használt színházi épületet, Latabár Endre igazgatásával, Vörösmarty Mihály Márót bán című szomorújátékának bemutatásával. Laborfalvi Róza, Egressy Gábor, ifj. Lend- vay Márton és a kor nlás színésznagyságai jöttek el Miskolcra, hogy az új színház munkájában részt vegyenek.

Igen hosszú lenne nyomon követni a színház évtizedeit. Fellépett e színpadon többek között Blaháné, Jászai Mari,

és sok más társuk. Az első világháború alatt Palág/i Lajos igazgatásával mindvégig játszott a színház, a forradalmak alatt pedig olyan mű- sorpolitlkát valósított meg, hogy a fehérterror uralomra jutása után Palágyi ellen hajszát indítottak, menesztették igazgatói állásából. A színház új élete a Sebestyén család igazgatása alatt következett be, s a tizennyolc esztendő, amely alatt Sebestyén Géza, majd Mihály igazgatta

Némethy Ferenc, őze Lajos,’ Pagonyi János és Nándor, Pákozdy János, Pethes Ferenc, Rózsa Sándor, Soós Edit; Spányik Éva, Szabó Rózsa, Szabó Sándor, Szirtes Ádám, Sztankay István. E hevenyészett névsorban nincsenek benne a társulat mai tagjai, akik között egyr? több az ország- gosan ismert és elismert filmekben és tévédrámákban is gyakran látható művész. A most zárult évad néhány produkciója, megérdemelten keltett országos visszhangot.

A színház történetéhez tartozik még, hogy 1857-ben átadott épületet 1950. és 1959. között átépítették, ez idő- alatt a diósgyőr-vasgyári művelődési házban és a Déryné utcai kamaraszínházban és tájon voltak előadások. 1957- ben átmenetileg megszüntették az operatársulatot. Sajnos, ez az átmenetiség mindmáig tart. 1965-ben egy elhibázott intézkedés Eger és Heves megye ellátását a miskolci színház feladatává tette,' azóta évi 190 előadást tart a színház, a szomszéd megye székvárosában. Ugyanakkor megszüntették a kamaraszínházét, most folyik az új kamaraszínház kialakítása.

Nehéz időszak után, új,’ ígéretes korszak kezdetén áll a nagymúltú miskolci teát; rum, az ország első kőszin~ háza. Következő, 158. évada hihetőleg újabb előrelépést jelent majd eseményekben gazdag krónikájában.

Benedek Miklós