Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-11 / 213. szám

Kérést továbbítunk Megállót Somlyón! A Somlyó-bányatelepi kistelkesek nevében kérjük, hogy a 2/A jelzésű autóbusz vonalán tervezett új megállóhely mielőbb megvalósuljon. Ugyanis ez év tavaszán kértük — mivel sokan vagyunk, akiknek a második hídnál, vagy an­nak közelében van telkünk — az új megállót. Április 15-én a Volán indokoltnak találta kérésünket, amelyre május 5-én a Salgótarjáni városi Tanács műszaki osztálya is válaszolt, és ígérte, hogy sürgetni fogja a kivitelezés megvalósítását. Sajnos már szeptember eleje van, és a megvalósítás egyre késik. Felajánlottuk, hogy társadalmi munkával is hozzá­járulunk, hiszen sürgős és nagyon fontos lenne ez sokunk­nak! Kérnénk, hogy legalább „feltételes” megállót jelző oszlopot tegyenek ki, ha csak lehet! Bízunk kérésünk tel­jesítésében. A Somlyói kistelkesek nevében: K. Puskás Márta Bemutatkozás Az illendőség, a közéleti magatartás és az egymás iránti tisztelet velejárója, hogy kisebb társadalmi, baráti, névadó stb. összejöveteleken az ismeretlenek bemutatkoz­zanak egymásnak, vagy vala­ki bemutassa őket. Egy elké-» sett lakodalmi asztalnál vi­szont elégséges ha az illető meghajtja magát és hango­san mondja a nevét. Tehát a sorbamenő kézfogást mellőz­heti. Az illemtan ezt elemi kötelességnek nevezi és ki­egészíti azzal, hogy bemutat­kozáskor nevünk mondása hangos és érthető legyen. (Ne motyogás). Ezzel az „aktus­sal”, formasággal létrejön mindkét fél részéről egy lel­ki feloldódás, egy feszültség megszűnése, és közelebb ke­rülve egymáshoz elkezdődhet a tárgyalás, a beszélgetés, a barátkozás. Vagyis kialakul egy közvetlen, úgyis mond­hatnám lelki és szellemi lég­kör, amely jellemzője kell hogy legyen az emberi, illet­ve társadalmi közösségnek, beszélgetésnek. Ez így van rendjén, ez a kultúrált visel­kedés. De a bemutatkozás — át­vitt értelemben — máskép­pen is történhet Egy udva­rias gesztus, pl. kabátíeladás, helyátadás a buszon, cíőre- engedés a bejáratnál, előre- köszönés, idősek, vakok átse­gítése a zebrán és egyéb fi­gyelmességekkel, kedvessé­gekkel, udvariasságokkal tu­lajdonképpen „némán” be­mutatkozhatunk. Jólnevel t­ségünkről, emberszeretetrői, tiszteletről tettünk tanúbi­zonyságot. Ezen magatartá­sunkkal, viselkedésünkkel feltűnünk azoknak (kilógunk a sorból az ő szemükben), akik ezt nem értik, - nem ér­zik. Példát mutattunk, pe­Yólaszol az illetékes Garázsba ment a busz A NÓGRÁD augusztus 3-i számában megjelent „Az ügyeletes riporter esete a földbéli utazókról” c. cikk­ben foglaltakra, az alábbiak­ról tájékoztatom az olvasó­kat: — írja a Volán 2. sz. Vállalat osztályvezetője, Ku- ris Sándor. — Az újságcikkben megfo­galmazottak szerint a 3-as jel­zésű járaton szolgálatot tel­jesítő autóbuszok vezetői 1980. augusztus 1-én nem áll­tak meg a baglyasaljai felül­járóban. A vizsgálat során megállapí­tottuk, hogy ebben az időben menetrend szerint egyetlen járat közlekedik ezen a vo­nalon. Az újságcikk megjele­nése előtt a szolgálatban le­vő forgalmi szolgálattevő ér­iül az ügyeletes riportert tá­jékoztatta és elmondta, hogy valószínű nem létező járatra vártak a- bejelentők. A jára­ton szolgálatot teljesítő gép­kocsivezető 10.15 órakor ért az említett megállóba, ahol egyetlen utas sem tartózko­dott. Véleményünk szerint a kedves utasok a szolgálatot befejező. garázsmenetben közlekedő autóbuszokat lát­ták üresen elhaladni. Mivel, ezeknek az autóbuszoknak előírva a megállási v -'■ízett'íég. felelősségre vo­nást nem alkalmazhattunk. A hasonló problémák elke­rülése érdekében a járaton kívül, garázsmenetben köz­lekedő gépjárművezetők fi­gyelmét felhívtuk az adott helyzetnek megfelelő, körül­tekintő eljárásra. Levelezőink jelentik Világjáró úttörők dagógiai munkásságot fejtet­tünk ki az életiskolában. (Szeretnénk hinni, sikeresen!) A „bemutatkozás” egy har­madik vállfája az Is, amikor azt tapasztaltuk, hogy a presz- szó teraszán két jólöltözött hölgy, miután elfogyasztotta poharából a fagylaltot, ki­tett a zsebből az asztal köze­pére egy marék szotyolát (napraforgó magot) és ropog­tatva csemegézték. Hirtelen arra gondoltam, hogy a ko­nyak mellé szódavíz, a fagy­lalt mellé talán szotyola a „kísérő”? Nos, hogy a magok hová kerültek, azt könnyű ki­találni. Bemutatkozott az a fiatal lányka is, akit rózsás jóked­vében két fiú este 10-kor csa­logatott hazafelé. Vagy az a fiatalember aki az ablak­ban bömbölteti — az egész utcának — magnóját. A szem­bemenő öreganyó megcsó­válja a fejét, a fiú kiköp az ablakon. Utcánk parkírozóutca. Nemegyszer a várakozó „so­főr” a piszkot és a csikkeket odasöprl ki autójából. Ha én volnék a helyében, ezt otthon csinálnám, az udvar­ban. Társaslakásokban a tv és a rádió „hangoskodása” nem vezet jószomszédi kapcsola­tokhoz. Labdarúgó-mérkő­zésen az előttem ülő hátá­nak a „betarkítása” szotyola- mag „elröpítésével” nem tar­tozik az illendőségek közé. Láthatjuk, embere válogat­ja, ki-kl, hogyan mutatkozik be? Viszont ne nehezteljen senki, ha kritika, mellőzés, megkülönböztetés éri. Gon­doljon Vitrai szavaira: „Nem illik bele a képbe!” Korsós Nándor Augusztus 15-én lázas » ké­szülődésben volt a Vanyarci Általános Iskola 41 kisdiákja, a kísérők, s velük együtt, a szülők. Háromnapos kirándu­láson vettünk részt a cseh­szlovák—lengyel Tátrában, kül önautóbusszal. Az első napi programban Krasznahorka várának és ma­uzóleumának megtekintése szerepelt. Az Andrássyak éle­tét bemutató berendezések, használati tárgyak visszave­zettek bennünket az akkori világba. A betléri kastélyban látottak Is felejthetetlenek. A kellemes, napos idő ellenére, kissé dideregve jöttünk ki a dobsinai jégbarlangból. Gyer­mekeink számára ez külön él­mény volt. A barlangtól lefe­lé jövet kristálytiszta hegyi­patakban pisztrángok után kutattak gyermekeink, de azok ügyesebbnek bizonyul­tak. Szállásunk Mengusovcén a Maiina Hotelban volt. A második napi program­ban a lengyel Tátra megtekin­tése szerepelt Sétát tettünk a csendes, zöldellő fákkal teli Zakopanéban, majd a fogas­kerekűvel mentünk fel a Tát­ra egyik csúcsára. Lenn, a völgyben sebes sodrású pata­kok mentén mesébe illő há­zak néztek felénk a fenyők sűrűjéből. Megnéztük a ten­gerszemet is, ahová lovasko­csin mentünk ki. A Tátra lá­bánál fel sem tűnik, hogy milyen csodás meglepetéseket tartogat az odalátogatóknak. A tó partján gyermekeink fel­szabadultan lepték el a cso­dálatos sziklákat és figyelték a kékes színű víztükörben fic- kándozó halakat. Kirándulásunk harmadik napján a csehszlovák Tátra volt az úticél. Ezt megelőző­en útba ejtettük Késmárkot, ahol megnéztük az új evan­gélikus templomot és Thököly mauzóleumát. Előttünk is már igen sok turista rótta le Részt vettem az olimpián Az olimpiák történetéről sokat olvashattunk, sőt amió­ta televízió van, négy éven­ként az olimpiai játékokat láthatjuk is. Ahogyan köze­ledett azonban a XXII. nyári olimpia, az érdeklődés kö­zéppontjába került a sport, az igazi nemes vetélkedés. Mindenki figyelme Moszkvá­ra irányult, valami szépet, nagyszerűt vártunk ettől az eseménytől. Amikor megtud­tuk, hogy személyesen is részt vehetünk az olimpián, valami nyughatatlan, de örömteli érzés fogott hatal­mába, számolgattuk a napo­kat. A Népsportban olvashat­tuk a visszaszámlálást, amely még jobban fokozta izgal­munkat. Elérkezett számunk­ra is az utazás időpontja. Vonattal utaztunk a 12 napos útra, Lvovon, Kljeven keresz­tül Moszkvába. Kijevben ért el bennünket az olimpia előszele, szfnesté- vén át láthattuk a megnyitó ünnepséget. Megható érzés vett erőt mindenkin. Moszk­vába érkeztünk az olimpiai játékok központjához. A 26 emeletes „Izmájlovo-park”- ban kaptunk szállást, ahon­nan busszal látogattuk a ver­senyeket. A főváros ezernyi figyelmességgel várta a kül­földi vendégeket. Az itt élő emberek anyagi áldozatot nem kímélve, éveken át tartó, összehangolt, kemény, szívós munkát vállaltak azért, hogy ez az ünnep gondtalan és tel­jes, valóban a béke és a ba­rátság szimbóluma legyen. Az emberek figyelmesek, kedve­sek, vendégszeretőek, segítő­készek voltak. Több alkalommal voltunk atlétikai versenyen, labdarú­gó-mérkőzésen, szurkolhat­tunk az ökölvívóknak, úszók­nak stb. Rengeteg élményben volt részünk. Legjobban azon­ban az ragadott meg, hogy mindenki békésen, de tiszta szívből szurkolt a verseny­zőknek, felállva tapsolhatott a kedvencének, vagy a győztes­nek. Mint minden versenyen itt is voltak nyertesek és vesztesek. Mindenkinek kijárt az elismerés, mert itt szere­pelni, ide eljutni sem volt kis dolog. Harminchat ország sportolói osztozhattak az ér­meken, 59 világcsúcsot javí­tottak meg, amely mindennél többet mond. Még nem ért véget S ver­senysorozat, amikor hazaér­tünk. Itthon tovább figyeltük a televízióban a nemes ve­télkedést, majd a záróünnep­séget. Az olimpiák történeté­ben a legszebb, legnemesebb vetélkedőnek számítják majd a mostanit. Moszkva a jövő számára is példát mutatott rendezésből, szervezésből. Az olimpiai játékok bojkottálól csúfos kudarcot vallottak, tel­jesen megbuktak. Igazán csakis azok az élsportolók sajnálhatják a legjobban, akik akaratuk ellenére sem vehet­tek részt a világ e legneme­sebb, békés versenyén, mert egész életre szóló élményt adott számunkra az a látvá­nyos, izgalmas, a sport min­den szépségét felvonultató versenysorozat. Az olimpián látottak alapján bennem még jobban megerősödött az, hogy a sport valóban életünk egyik legfontosabb hozzátar­tozója, velejárója. Tőzsér István az SZMT-sportbizottság vezetője, Salgótarján kegyeletét, a fejedelem sír­emléke előtt. Sétát tettünk a Csorba-tó környékén. Itt ebédeltünk és innen indultunk hazafelé. Még egyszer vissza­néztünk a Tátra hófedte csú­csaira és Breznón kis pihenőt tartva, este 8 órakor —, vi­dám énekszó kíséretében — értünk a határra. Gyermekeink hangulata egész idő alatt jó volt, ma­gatartásuk példás, nevelőik­re, kísérőikre odafigyeltek. Ahol megjelentek fegyelme­zettségről adtak tanúbizony­ságot. Mindezek azt bizonyít­ják, hogy a kísérő pedagó­gusok is mindent megtettek azért, hogy a gyermekek jól érezzék magukat. Felelősség­gel figyelték minden lépésü­ket. Meggyőződésem, hogy a há­rom nap az ott levő gyerme­kek emlékezetében, érzelmi világában olyan szép nyo­mot hagy, amit nem felejte­nek el. Nem szabad, hogy el­felejtsék; ebben a csodálatos három napban szüleik mun­kája és szeretete van. Ebben a tanévben lesz miről me­sélni az osztálytársaknak, s bizonyos, hogy a jövőben még több gyermek vesz részt ilyen kiránduláson. Hugyecz Andrásné Vanyarc Somosi siker Értékelték a határmenti versenyt ]ó bornak is... kell a cégér. Régi köz­hely, de — legalább is a mi esetünkben — igaz, Jó bort, Illetve ruhát mérnek a Salgótarjáni Ruhagyár bolt­jában. csak éppen kevesen tudják. Egy-két „beavatott”, vagy éppen arrajáró tudja, csak, hogy a régi vasútállomás épületében egy üzlet üzemel. Lehet benne pulóvert, kész­ruhát vásárolni, sőt , méret után csináltatni. Ám úgy lát­szik, az üzlet, vagy ráfizeté­ses —. ezért örülnek, ha mi­nél kevesebben keresik föl —, vagy annyi a vásárló, hogy a tömegek távolmaradása ér­dekében jobb nem reklámoz­ni. Az is előfordulhat, hogy túlzott szerénységből titkol­ják a bolt létezését, mert ar­ra aztán végképp gondolni sem merünk, hogy netán hanyagságból hiányzik a cégtábla. Mert, mint a cím­ben is említettük jó bornak is... (báb—) Somoskőújfalu és Fülek vas­útállomások 1952 óta meg­szakítás nélkül versenyeznek egymással. A határmenti ver­senyek értékelésére féléven­ként kerül sor. Az elmúlt na­pokban szeptember 5-én dél­után került sor 1980. I. félévi eredményeinek ismertetésé­re, melyen a két állomás ve­zetőin, dolgozóin kívül részt vettek, a Zólyom aligazgató- sag, határ-, vámőrség és a Budapesti MÁV Igazgatóság képviselői. Elsőként Mocsári Ferenc Somoskőújfalu állo­más és Jan Turciany Fülek állomások főnökei jelentették az első fél évben végzett mun­kát, amelyet mindkét állomás felsőbb szervei elfogadtak. Az értékelés alapján So­moskőújfalu állomás nyerte meg a versenyt, így a ván­dorzászló is ide került. Az ál­lomás dolgozóinak jó mun­káját bizonyítja az is, hogy ez év április 26-án másodíz­ben nyerte el az „Élenjáró szolgálati hely” kitüntető cí­met, valamint a KlSZ-alap- szervezet is „Kiváló KISZ- alapszervezet” oklevél kitün­tetésben részesült. A vándorzászló átadása, il­letve átvétele után Tóth Ist­ván, a MÁV Budapesti Igaz­gatóság üzemviteli osztályá­nak vezető helyettese pénzju­talmakat adott át a Somoskő­újfalui állomásfőnök és he­lyettes, párt-, szakszervezet és KISZ-szervezet vezetőinek. Ezt követően pedig Mocsári Ferenc állomásfőnök a ki­váló munkát végző dolgo­zóknak adott át jutalmakat. Az állomás kultúrotthoná- ban rendezett hivatalos ün­nepséget baráti beszélgetés követte, melyen részt vett az említetteken kívül Tótfalvi István, a területi bizottság képviselője, Cserháti Tibor, a salgótarjáni csomóponti pártbizottság, valamint Lu­kács István a szakszervezeti bizottság titkára is. Somos­kőújfalui vasutasaink elha­tározták: igyekeznek az év második felében is úgy dol­gozni, hogy a következő ér­tékelési időszak eredményei alapján egy éven át a vándor­zászló náluk maradjon, mely­hez csak gratulálhatunk, to­vábbi jó eredményeket kí­vánva. Szűcs Ferenc Kevés a kuka Érdeklődéssel olvasok min­den olyan írást lapjukban, amely Nagybátony életével, fejlődésével foglalkozik, örü­lök minden új létesítmény­nek, járdának, fának, bokor­nak. Szeretem a tisztaságot is. Tulajdonképpen emiatt fog­tam tollat, írok önöknek. A bányaváros területén ugyanis nem mindenütt helyeztek el keliő mennyiségű szeméttáro­lót, így a lakók, mivel más lehetőségük nem lévén, kény­telenek úgy kiüríteni vödre­iket, hogy annak nem cse­kély tartalma a kukás edé­nyek mellé esik. A látvány gusztustalan és „bűzös”. Kérem, intézkedjenek, le­gyen elegendő kuka. Sz. Lajos Xb.-bányaváros Hozzászólás Az alkoholizmusról Sajnos, ma betegnek tartják az alkoholistát, pedig a hoz­zátartozóik az igazi betegek. Az alkoholista felelőtlen em­ber, aki igyekszik olyan álla­potba kerülni, hogy a tettei­ért ne kelljen következmé­nyeket vállalnia. Mert már a gyerekek is felelősek sok mindenért; arra tanítjuk őket. Felnőtt korban viszont nem kellene emlékezni? Egyes egyének visszafelé fejlődnek? Ilyen jellemmel neveljük az­tán gyermekeinket? Tudni kell, hogy az alkoholista szin­tén neveli gyermekét, főleg részeg állapotban. El lehet képzelni, hogy a minden lo­gika nélkül, durvasággal ne­velt gyermek milyen sokat tanul az alkoholistától. Ilyen esetben az anyának „kuss” beleszólni a nevelésbe. Ha zeng a ház az alkoholista or- dítozásától, a szomszédok pár nap múlva azt mondják, „úgy szép az élet, ha zajlik”. Rend­őrt nem hívna senki, mert nem az ő dolga, nem avat­kozik bele, azonkívül fél a szomszéd is az alkoholistától. Olyan is van, hogy a falu­ban nincs rendőr. Semmit nem lehet tenni. Nem meg­oldás a rendőri felügyelet alá helyezés sem, mert az alko­holista büntetés ellenében is elmegy a kocsmába, sőt a büntetést az asszony bünte­tésének tartja, amiért őt eset­leg elárulta és mert „őrá” panaszkodni. A család húzza a rövidebbet, mert egyre ke­vesebb a pénz, a felelőtlen alkoholista ezzel nem törődik. Ittas vezetésért hány embert büntetnek meg? Azt viszont soha nem ellenőrzik, hogy utána Is részeges életmódot folytat az illető. Az alkoho­lista hozzátartozója fél a bosszútól, ezért nem mer szól­ni, de lenne megoldás, hogy tudomására jusson az illeté­keseknek, hol van nagy baj.1 Aki már volt büntetve, aki­nek zűrös az élete, újra a kocsma felé hajlik. Itt-ott el­lenőrizni kellene a kocsmá­ban a részegeket, begyűjteni és valami igazi büntetést ki­találni számukra. Az is nagy hiba, hogy a különböző ellen­őrző hatóságok emberei is félnek az alkoholistától. Van­nak családok, ahol nem jut­nak az „egyről a kettőre”, itt bizonyos, hogy az ital a gát. A gyerekek, akik nagyon félénkek és idegesek, vagy éppen nagyon dacosak, mind annak az árulkodói, hogy otthon az ital az úr. A gye­rekek álmai is arról árul­kodnak, hogy otthon milyen a légkör. Hallottam olyanról is, hogy a hozzátartozó névtele­nül kért segítséget egy csa­lód számára, de csend maradt utána. Egy névtelen levélíró panasza mehet a szemétko­sárba! Szerintem utána kel­lene nézni előbb, hogy igaz-e, ami a levélben áll! Remé­lem, soraim nem vetettem pa­pírra hiába, olvasása sokak­ban felkelti az érdeklődést, s hasonló módon mások is nyi­latkoznak az alkoholizmussal kaocsolatban kialakult véle­ményeikről. Tisztelettel: M. M.-né összeállította: Tóth Jolán NÖGRÁD - 1980. szeptember 11., csütörtök ó *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom