Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-27 / 227. szám

lféget ért az országgyűlés

(Folytatás a 3. oldalról)

íében, hogy közös és nagy nemzeti programunk, a fejlett szocialista társadalom építésé sikeresen folytatódjék, abban a szellemben és annak a politikának a jegyében, amelyet a XII. kongresszus határozott meg.

A Minisztertanács elnöke a vitában visszatérő —, mint mondotta: valójában nem új, mégis fontos — gondolatként emelte ki az egyetértés megerősítését politikánkkal, az elkötelezettséget a szocializmus, a béke és a haladás ügye mellett, s a vélemények őszinte és nyílt megfogalmazását. Rámutatott arra a kritikus igényességre, ami a felszólalók többségét jellemezte, majd arról szólt, hogy elsősorban az ország, a nagyobb közösség ügye kapott hangot. Az is kifejezésre jutott, hogy nemcsak kívülről várják a megoldást hanem azt keresik, mit tehetnek a közvetlen érdekeltek, legven szó akár termelési, városfejlesztési, vagy bármely más feladatról. A gondok kapcsán, a megoldás keresésében is a saiát erőnk és lehetőségeink tudatára alapozott és a szocialista közösség erejéből is táplálkozó optimizmus volt érezhető.

szeres eredményt ígér. Anyagi tartalékokat szabadíthatunk fel akkor is, ha kevésbé drágán építkezünk, ha szériában gyártunk olyan típusterveket, amelyek — iskolák, lakások, közintézmények építésénél — a mai megoldásoknál olcsóbbak, gyorsabban kivitelezhe- tők, ám ugyanakkor ésszerűek, esztétikusak, megfelelnek alapvető funkciójuknak.

A kormányprogram végrehajtásának legfőbb feltételei között a Minisztertanács elnöke először annak a politikai egységnek a fenntartását és erősítését említette, amely a legfontosabb támogatója a szocialista társadalom ügyének. Szólt a szocialista demokráciáról, arról, hogy még nyitottabbra tárjuk a kapukat a tehetséges, dolgozni és alkotni akaró és tudó emberek, a fiatalok előtt. További feltétel: az igényesség, a társadalmi önkontroll és az, hogy kevésbé legyünk szemérmesek a rosszul dolgozókkal szemben. Nagyon fontos a tudás, a műveltség gyarapítása, s számos, a világban is tekintélyt szerzett tudományos eredményünk hasznosítása a gyakorlatban. Az, hogy minden gazdálkodóegység, sőt minden család rendelkezzék reális, s a közös célok megvalósítására irányuló tervekkel.

tanulunk a gyakorlat kritikájából.

— A feladat, amely előttünk áll — hangsúlyozta — bonyolult, de vonzó és szép, mert megoldása népünk javát szolgálja, nem a megszokottat, hanem az újat jelenti, újat teremteni pedig igazi alkotó munka.

Befejezésül kérte, hogy a munkaprogram vitájában elhangzott azon javaslatokra, amelyek közvetlenül a VI. ötéves tervet érintik az év végén, az új ötéves terv előterjesztésekor térhessen vissza a kormányzat. A többi fontos témát, javaslatot és észrevételt a kormány — a kialakult gyakorlatnak megfelelően — feldolgozza és erről a képviselőket tájékoztatni fogja. Végül ismételten kérte a Miniszter- tanács elnöke az országgyűlést, hogy a kormány munka- programját és a vitaösszefoglaló választ fogadja el.

Határozathozatal

Az országgyűlés a Minisztertanács elnökének előterjesztését a kormány munka- programjáról és a felszólalásokra adott válaszát jóváhagyólag, egyhangúlag tudomásul vette.

A vita alapján Lázár (György minden lényegbevágó kérdésben egyetértését fejezte ki a felszólalókkal, majd a vitában érintett főbb témaköröket taglalta. Helyzetünk értékelésével kapcsolatban •— nevezetesen, hogy az eredmények, vagy a gondok vannak- e túlsúlyban — azokkal a képviselőkkel egyező véleményét fejtette ki, akik úgy fogalmaztak : történelmi távlatban nézve vitathatatlanul az eredmények túlsúlya a jellemző. Ez — tette hozzá — még az utóbbi, egyébként joggal nehéznek minősített évekre is igaz. Ebben az időszakban is volt fejlődés, s az adott helyzetben is sikerült megőrizni elért vívmányainkat. Ezt sok. nálunk fejlettebb ország sem volt képes így biztosítani. Országunkban kétségtelenül lét- biztonság van. Nem szabad erről megfeledkeznünk, még akkor sem, ha most elsősorban a gondok, a feladatok foglalkoztatnak bennünket.

Rámutatott: a mi viszonyaink között az elmúlt évtizedekben megszoktuk a gyors növekedési ütemet. Ebből a nézőpontból valóban szerény növekedés a 3 százalék évi átlag, de ez a növekedési ütem nem szégyellni való, hiszen a világ sok országában lehetne komoly rangja. Ugyanakkor ezt a lassúbb növekedést nem valamiféle „kivárás” hanem a cselekvés olyan Időszakára tervezzük, amikor az eddigieknél nem kevesebb, hanem több tudást és erőfeszítést igénylő, minőségi változtatásokat kell végrehajtanunk.

Nyomatékkai szólt Lázár György aról, hogy a mennyiség helyett a minőség került az első helyre. Statisztikai adatokkal támasztotta alá ennek fontosságát, s mint mondotta: a világpiacon kemény és objektív eszközökkel méretik meg az áru.

— A program reális — húzta alá Lázár György —, mert az, hogy gazdaságunk alapjai szilárdak, nem jelszó, hanem ellenőrizhető valóság. Ami pedig a tartalékainkat illeti: a legnagyobb tartalékunk az emberi képességekben van. Igazi kincsünk — amivel hiányzó természeti adottságainkat is pótolni tudjuk — a tudás, népünk tehetsége és emberi képességeink. Meggyőződésem: megvan a kellő akarat ahhoz, hogy ezt a kiapadhatatlan erőforrást jobban használjuk ki. Ugyanakkor vannak anyagi tartalékaink is. Például a munkaidőalap-veszteségek nagyiából most is olyan százalékos arányúak, mint tíz évvel ezelőtt, de a mai munkaóra kétszer annyit ér, mint a korábbi, a veszteségek csökkentése tehát kétA kormány részéről nem ígérhetem — mondta Lázár György —, hogy mindig és minden kérdésben azonnal és tévedhetetlenül megtaláljuk a legjobb megoldást, de azt ígérem, hogy figyelmet fordítunk minden észrevételre és

A napirendeknek megfelelően azután a Magyar Nép- köztársaság 1979. évi költség- vetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása következett.

Hetényi István pénzügyminiszter emelkedett szólásra.

A pénzügyminiszter expozéja

— Mint ismeretes, az 1979. évi terv és költségvetés olyan több évre szóló cselekvési irányvonalnak a kezdetét jelentette, amelynek a szocialista fejlődést szolgáló, a gazdaság versenyképességének javításán alapuló, tartós és szilárd egyensúlyi viszonyok megteremtése a célja. Ennek érdekében egy sor intézkedést tettünk és alárendeltük e célnak még ameny- nyiségi növekedésre irányuló törekvéseket is — hangsúlyozta elöljáróban Hetényi István. — Az elmúlt másfél év azt mutatja: társadalmunk támogatja a változtatásra irányuló intézkedéseket. így a gazdasági eredmények sem maradtak el; külkereskedelmi mérlegünk hiánya tetemesen csökken az előző évekéhez képest. A kivitel gyorsabban növekszik, a behozatal pedig jobban csökken, mint ahogy előirányoztuk. Emellett biztosítottuk a gazdaság növekedését. Az össztermelés 1979-ben 2,5 százalékkal, az ipar nettó termelése 4 százalékkal, a nemzeti jövedelem 1,8 százalékkal nőtt.

— A nemzeti jövedelem belső felhasználásának tervezett fő

tételei: a lakosság fogyasztása és a beruházások tervszerűen alakultak. A fogyasztás mintegy 3 százalékkal, a beruházás kereken 1 százalékkal nőtt. A lakosság keresletét ez év java részében a korábbi színvonalnak megfelelően tudtuk kielégíteni. Egy árnyalatnyit javult a beruházási kereslet és kínálat viszonya. Kedvező, hogy a készletek csak kevéssé nőttek. A munkaerőhelyzet is kiegyensúlyozottabbá vált. A gazdaságirányító szervek célratörőbb fegyelmezettebb munkastílust alakítottak ki. A társadalmi szervek fokozódó igényessége nagyban segítette e folyamatok megindulását.

— Az eredmények így megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyeket az 1979. évi munka iránt támasztottunk. A mai és holnapi követelmények tükrében azonban még többre és másra is szükség van. A hatékonyság és a versenykéDesség fokozásában, az ésszerű gazNÓGRÁD — 1980. szeptember 27., szombat

Dr. Hetényi István pénzügyminiszter expozéját mondja

d álkodás ban és takarékosságban még csak az első , és még korántsem általánossá. váló lépéseket tettük meg! E körülmény súlyát rögtön világosabban érzékeljük, ha az 1979. évi költségvetés végrehajtására tekintünk.

— Az 1979. évi költségvetés 411,6 milliárd forint bevétellel és 415,2 milliárd forint kiadással, következésképpen 3,6 milliárd forint hiánnyal zárult. A hiány —, sajnos —, sem az előirányzathoz, sem az 1978. évihez képest nem mérséklődött.

— A vállalatok az előirányzottnál kevesebb nyereségadót fizettek be, mivel a nyereség összege 1979-ben csupán 1,7 százalékkal nőtt. Bár az eredmény, hogy a nyereség a gazdálkodás szigorúbb feltételei mellett is nőtt, a növekedés mértéke nem elegendő ahhoz, hogy tartósan fedezze a folyamatosan növekvő állami kötelezettségeket.

— 1979-ben egy sor, a hatékonyabb gazdálkodást segítő intézkedést készítettünk elő. Ezek között kiemelkedően fontos az árrendszer fejlesztése. 1980-tól az ipari ágazatok többségében a világpiaci árarányokhoz igazodó termelői árakat, az ezekhez folyamatosan alkalmazkodó ármechanizmust vezettünk be.

— Az új árrendszer és ármechanizmus néhány kedvező hatását — a külkereskedelmi ármunka javulását, az energiatakarékosság fokozódását —, már az eddig eltelt rövid időszakban is érzékelhetjük. A vállalatok túljutottak az átállással kapcsolatos kezdeti bizonytalanságokon. Fokozatosan egyre tudatosabban és célszerűbben használják ki az árrendszer kínálta lehetőségeket. Továbbra is segíteni kívánjuk a vállalatokat az árképzési előírások helyes alkalmazásában, de nem engedhetünk szabad utat olyan törekvéseknek, amelyek a hatékonyabb gazdálkodás helyett az erre szorító árképzési szabályok módosításával szeretnék növelni vállalatuk jövedelmezőségét.

— Az év elején áttekintettük a folyamatban levő nagyobb. beruházásokat, s ott, ahol az egyensúly szempontjai miatt indokoltnak látszott, némelyeknek a meggyorsítását, másoknak a halasztását határoztuk el. Az idei év első nyolc hónapjának gazdasági eredményei arra engednek következtetni, hogy a külkereskedelmi áruforgalomban a behozatali többlet a múlt évinél és a tervezettnél is kisebb lesz. A vállalatok első félévi nyeresége eléri a költségvetés összeállításakor számítottat. Ez az ár- és szabályozórendszer működőké-, pességére utal, s nem igazolja azt a borúlátást, amely a vállalatok nem kis 'körében a múlt év végén eluralkodott,

— Az 1979. s 1980. évi intézkedések, a gazdasági folyamatok és a költségvetés eredményei számos tanulsággal szolgáinak munkánk számára. Megerősítenek abban, hogy a világos célok és a hozzáértő, s következetes irányítás forradalmi mozgósító erőt jelentenek nehéznek látszó terveink megvalósításában. Erősítik a bizalmat a párt és a kormány politikája iránt, s hatalmas anyagi erőt szabadítanak fel feladataink megoldására. A javuló irányítás alkotó és alkotni kívánó dolgozók millióinak cselekedeteit képes az ország és általa minden állampolgár, az egész közösség javára fordítani — hangsúlyozta a pénzügyminiszter.

Varga Gyula (Zala m., 2.

vk.), a Zala megyei pártbizottság első titkára, a terv- és

költségvetési bizottság előadója elmondta, hogy a képviselők szóvá tették néhány területen a tervszerűség hiányát. A tanácsok — és más intézmények — például nem gondoskodtak arról, hogy az életszínvonal- és szociálpolitikánkat szolgáló költségvetési eszközöket maradéktalanul felhasználják. Tavaly nem merítették ki a pedagógus béremelési lehetőségeket, nem költötték el az egészségügyi rehabilitációra szánt összegeket, s a hatékonyabb termelést szolgáló műszaki fejlesztési alapokat. A bizottságok vitájában jelentőségének megfelelő hangsúlyt kapott az az igény, hogy a kormányzati szervek — lehetőségeink jobb kiasználásával — tervszerűbben foglalkozzanak az állami lakóházak, középületek és intézmények folyamatos karbantartásával, általában a felújításokkal. Meg kell találni annak módját, hogy — az új és korszerű létesítmények megépítése mellett — jobban óvjuk a meglevőket. Meggyőződésünk — hangsúlyozta Varga Gyula —, hogy ha mindenütt „fe- szesebbep”, minőségileg jobban dolgozunk, akkor — a szigorúbb követelmények

mellett is — végrehajtjuk pártunk XII. kongresszusának határozataiban megfogalmazottakat.

Határozathozatal

Ezután határozathozatal következett. Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben a benyújtott eredeti szöveg szerint egyhangúlag elfogadta.

Interpellációk

Sándor Dezső (Borsod m., 15. vk.), az Edelényi nagyközségi közös Tanács elnöke az 1975. évi II. törvény hatályba lépése előtt alacsony összeggel nyugdíjba vonult régi bányászok, valamint az alapító termelőszövetkezeti tagok nyugdíjrendezése tárgyában intézett kérdést a munkaügyi miniszterhez. Arra kért választ: tervezi-e a kormány e két fontos társadalmi réteg nyugdíjának rendezését, felemelését a VI. ötéves terv időszakában?

Rácz Albert, munkaügyi államtitkár válaszolt:

— A VI. ötéves terv életszínvonal-politikai előirányzatai részleteiben még nincsenek kidolgozva, ezért a feltett kérdésre tételesen még nerti lehet választ adni. Arra kérte az interpelláló képviselőt és az országgyűlést, hogy — a testület ügyrendi szabályainak értelmében — járuljon hozzá: a választ a kormány nevében a munkaügyi miniszter 30 napon belül írásban adja meg, s arról az országgyűlés elnökét egyidejűleg tájékoztassa.

Az államtitkár válaszát, javaslatát az interpelláló képviselő és az országgyűlés ttH

domásul vette.

Dajka Ferenc (Veszprém m- 6. vk.), a vegyipari dolgozói« szakszervezetének főtitkára á munka- és védőruhák mérettartósságának tárgyában interpellált a könnyűipari miniszterhez. A minisztériumi mit tesz azért, hogy a mun- karuhák mosás után na menjenek össze, illetve azola ne váljanak használhatatlan^ ná? — hangzott a kérdés.

Bakos Zsigmond könnyű^ ipari államtitkár válaszábaal elmondta, hogy a magas hő- fokon is ellenálló, mérettar-) tó textíliák előállítása nagy- arányú műszaki fejlesztési igényel, az ehhez szükséges gépek munkába állítása hosz-j szabb ideig tart. A' közeljö-) vőben a minisztérium az OrJ szágos Munkavédelmi BizotW Ságnak is beszámol a munkai és védőruha gyártásának kö-) rülményeiről, hogy pontosít) hassák a további feladatokat)

Bakos Zsigmond válaszát az interpelláló mielőbbi in- tézkedést sürgetve, az ország) gyűlés pedig nyolc ellensza) vazattal és tizenkettő tartóz-) kodással tudomásul vette.

Az országgyűlés őszi ülés« szaka ezzel véget ért (MTIJI

Visszatért a

Pénteken a déli órákba® lekapcsolták a Szojuz—38 űrhajót a Szaljut—6 űrállomásról. Jurij Romanyenko és Armando Tamayo Mendez, az első kubai űrhajós, akik egy héten át éltek és dolgoztak az űrállomáson, melegen búcsúztak „házigazdáiktól”, Nyiko- laj Popovtól és Valerij Rju- mintől — a két utóbbi folytatja immár az új rekordhoz közeledő szolgálatát a Szal- juton.

A szovjet—kubai űrpároa tagjai még csütörtökön befejezték a kísérleti programot, összecsomagolták a Földre visszahozandó mintákat, a postát és előkészítették űrhajójukat a visszatérésre.

Az összekötő ajtó lezárása után az űrhajósok ellenőrizték a berendezéseket és a központ engedélye után végrehajtották a szétkapcsolást.

Pénteken este moszkvai idő szerint 18 óra 54 perckor a

Szoiuz—38

megadott körzetben, a ka-) zahsztáni Dzsezkazgantól 17!< kilométerre visszatért a Föld-) re a szovjet—kubai űrexpedH ció. Az első jelentések szerint a két űrhajós: Jurij Roma-- nyenko és Armando Tamayd Mendez egészséges, jól viseltei el a leszállás megpróbáltatá- sait és az orvosi vizsgálati után helikopterrel, majd re-) pülőgéppel folytatta útját Baj-) konurba.

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége magad kitüntetésben részesítette 4 szovjet—kubai űrexpedíció tagjait: Jurij Romanyenkol

másodízben kapta meg a) Szovjetunió Hősének aranycsillagát és a Lenin-rendet áJ Szovjetunió Hősének címével,1 a Lenin-renddel és az aranyé csillaggal ismerték el a kubai űrhajós, Armando Tama- yo Mendez bátorságát és helyt-j állását is. (MTI)

Vasárnaptól téli időszámitásr életbe lép a vasút új menetrendje

Vasárnap visszanyerjük a tavasz óta elveszettnek hitt egy órát. A nehézipari, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszter januári rendeleté szerint ugyanis a nyári időszámítás megszűnésekor, szeptember 28-án 1 órakor az óramutatókat 0.00 órára kell visszaigazítani. A korábbi időszámításra való visszaállás elsősorban az éjszakai műszakban dolgozókat érinti, a módosítás azonban kihat a közlekedésre is.

Az óraigazítások például — akárcsak tavasszal — szükségessé tették a nemzetközi, elsősorban hazánk és a Szovjetunió, illetva Jugoszlávia közötti személyvonatok menetrendjének módosítását, s ez eltéréseket okoz több száz belföldi távolsági vonat közlekedésében is. Emiatt adott ki a MÁV külön téli menetrendet, amely az átállással egy- időben, szeptember 28-án 0.00 órától érvényes 1981. május 30-ig. A menetrendkönyvben, természetesen a visszaállított időszámításnak megfelelően minden változás szerepel — külön megjelölve már azok is, amelyek a jövő évi nyári időszámítás kezdetétől lépnek életbe — így az adatok pontos, érthető eligazítást adnak a vasúti közlekedésről.

A Volán tavasszal kiadott hivatalos autóbuszmenetrendje eleve 1981. május 30-ig ért vényes, ezért ehhez csak téli időszámítási pótlást adtak kij amely kiegészíti a menetrendet. A pótlás tartalmazza an-) nak a mintegy 3080 autóbuszjáratnak a menetrendi változását, amely ugyancsak vasárnak 0.00 órakor lép életbe.'

A MALÉV nyári menetrend-) je — mint minden légitársa-)

ságé — október 30-ig érvényes, így az óraigazítás a légi közlekedésre is kihat, annál is inkább, mert a helyi idők változásai nem mindenütt egyformák; Svájcban és Jugoszláviában például tavasz- szal nem igazították előre az órákat. Miután a légi menetrend a gépek érkezését és indulását mindenütt a helyi időben adja meg, ezért szeptember 28. és október 31. között az órákat visszaigazító orszá-) goknál a menetrendben 1 órával korábban értendők a helyi idők. Erre a menetrend jelzései is figyelmeztetik az utasokat. A menetrend „olvasásához”, használatához egyébként készséggel adnak felvilágosítást a MALÉV városi és repülőtéri irodáiban. (MTI)

A szokásos regényt anyagtorlódás miatt a vasarnmjjJ számunkban folytatjuk.

t