Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-04 / 207. szám

Óvoda és iskola között Szokatlanul csöndes az óvo­da udvara Lucfalván, pedig bármelyik városi játszóteret megszégyenítő játékparkja van, mászókák, vaskorlátok, színes gumiabroncsok kínálják ma­gukat. Az időpont sem magya­rázza, miért vannak ilyen ke­vesen : délután három óra múlt, mostanában jöhettek ki alvás után. De megkapjuk a magyarázatot: néhány gyerkőc rubeolás, az iskolába készülők közül meg csak azok vannak itt, akiknél mindkét szülő dol­gozik, nincs otthon nagymama vagy nagytestvér. Egyébként éppen róluk sze­retnénk érdeklődni: írásunk idején pár nappal a tanév­kezdés előtt vagyunk — mit visznek magukkal az iskolába ebből a szép, kulturált óvo­dából? (Csak „szívfájdításul” más óvodák pedagógusainak: itt még külön ebédlő is van...) Bacsa Zoltánné, a fiatal ve­zető óvónő most másodmagá­val foglalkozik a gyerekekkel — egyébként négy óvónő, két dajka dolgozik a 60 kicsivel, közülük 26-an Iskolás korúak. — Ilyenkor kötött foglalko­zás nincs, de azt hiszem, így is értékesek ezek a napok — sok kirándulás, séta, gyümöl­csökkel. növényekkel való is­merkedés fér bele a kötetlen környezetismereti órákba. — Mire ez az írás megje­lenik, már iskolapadban ülnek a hatévesek. Hogyan készültek erre a változásra? — Nem jelent ez megráz­kódtatást számukra: a nagy- csoportos élettel elkezdődött az iskola-előkészítő. Lelkesen vár­ják az új környezetet, délutá­nonként mesélik, kinek vették meg már a táskát, felszerelést. Nincs bennük „félsz”, a fo­lyamatos iskola-előkészítő fog­lalkozások során inkább a vá­rakozás, kíváncsiság alakult ki, nem lesz idegen számukra az iskola. — Minden nagycsoportos el­sős lesz? — Két gyerek nem iskola­érett — egyiknél a beszéd- készségével vannak problé­mák, valószínűleg felzárkózta­tó iskolába kerül, a másik itt marad még egy évig. — Nemzetiségi községben, nemzetiségi óvodában va­gyunk — mit jelent ez a gye­rekeknek? — Lesz folytatása a szlovák nyelvi oktatásnak! Itt a nagy­bárkányi óvoda vezetője, Kraj- csi Jánosné foglalkozott a gye­rekekkel hetente egy napon — az iskolában szép és jó tan­könyv várja őket. Figyeltem a kicsiket, ki ho­gyan fogadta a fényképezés hí­rét — az egyik félrehúzódott, a másik legelsőként nevetett a lencsébe, volt, aki produkálni akart, társai csendesen leültek. Minden csemete egy külön vi­lág — vajon mennyire ismerik a szülők ezt a „belső birodal­mat”, tudják-e, milyen szoká­sok alakultak ki, milyen is­meretek gyűltek össze? ...És a leendő elsősök tanító nénije? — Szeretnénk, ha többet kér­deznének az anyukák a szülő­értekezleteken arról, mit hoz majd az iskola — azt tapasz­taljuk, inkább csak személyek­re lebontva érdekli őket, mit tud a gyerek — jól rajzol-e, ügyeskezű vagy sem, verset, éneket könnyen tanul-e... Ez is fontos, igaz. — A személyi lapot, jellem­zést ismerik-e a szülők és a pedagógusok? — Az a véleményünk, hogy nem szabad egy gyerekről sem „papírt kiállítani” — mi ve­zettük a feljegyzéseket, de nem szeretnénk, hogy beskatulyázás legyen a következménye. A ta­nítónők megismerkedtek az óvodásokkal, hiszen mi Is vol­tunk az iskolában, ők is ná­lunk többször. Mindenki tisz­ta lappal indul ősszel. Máshol is érdeklődtem már erről: általában a tanítónők­nek átadják az óvodás évek értékelését, a kibocsátott gye­rekek jellemzését. A .szülők többségét — ha iskolaérettnek tudja a gyermekét — nem iz­gatja ez a jellemzés, inkább csak praktikus dolgokra kér­dez ró. De az elgondolkodtat, indokolt-e ez a „tabula rasa”, nem kellene mégis eljuttatni a pedagógusokhoz a személyi­séglapokat?... Igaz, kisebb te­lepülésen könnyebben megis­merik a tanítványokat, fel­mérhetik a családi problémá­kat, már óvodás korukban többször találkoznak a gyere­kekkel. Itt Lucfalván sok szü­lő élt a nyílt napok lehetősé­gével is. — Ami a legnagyobb gon­dunk az iskolaérettség, felké­szítés terén: több cigánygyer­meket csak ötéves korában ad­nak be az óvodába. Egy év nem mindig elég a készségek, képességek kibontakozásához, különösen a beszédkészség fej­lesztéséhez. Azt szeretnénk, hogy hamarabb óvodába hoz nák őket. Az iskola-előkészítés tulajdonképpen az óvodába lé­péssel kezdődik!... G. Kiss Magdolna A zene és az építészet harmóniája Az építészetet már az ókor­ban a zenéhez hasonlították. Már akkor észrevették: a néma és a „hangos” művé­szetek alkalmasint kiegészí­tik egymást. A legutóbbi évek­ben a két múzsa szövetsége láthatóbbá, szilárdabbá vált. Ez azzal függ, össze, hogy számos moszkvai építészeti műemléket hangversenyek céljára is felhasznainak. „Hárfanégyest hallottam az osztankinói kastélyban”, „Kó­rusének volt a kuszkovói mú­zeumban" — ez efféle kijelen­téseken manapság nem cso­dálkozunk. A régi zene elő­ször a XV. századból való Megváltó-székesegyházban (az Andrej Rubljov Múzeumban) és az Arhangelszkoje-kúria oszlopcsarnokában csendült fel. A Razin utcai, volt Zna- menszkij-székesegyház bolt­ívei alatt négy esztendővel ez­előtt volt az első hangverseny. E restaurált, XVII. századi műemléképület hangverseny- terme azóta általánosan is­mertté vált a moszkvaiak kö­rében. Napjaink két felfede­zése találkozott benne: a ké­sőbb rárakódott rétegektől és a torzításoktól megszabadí­tott építészeté, meg a régi zenéé, amely sokáig hallgatott a neumák segítségével írott ódon hangjegyek közepette, „hétpecsétes titokként” — mégcsak nemrég meg nem fejtették. A tapasztalat tanúsága sze­rint, az építészeti emlékek restaurálása és hangverseny- termekként történő felhasz­nálása segítséget nyújt ah­hoz, hogy a múltbeli, tehet­séges zeneszerzők nevét és al­kotásait kiragadják a feledés homályából. V. Tyitov, M. Berjozovszkij, M. Vijelgorszkij nevét manapság nemcsak a szakemberek ismerik. És mi­lyen népszerű lett D. Bort- nyanszkij nagyszerű muzsi­kája! Néhány pompás múzeu­munk élete még tartalmasab­bá vált, mióta a kiállítások megnyitása alkalmával zene­estéket rendeznek, muzsiku­sok lépnek fel. A múzeum csendjét olykor meg lehet és meg kell bontani a han­gok nemes harmóniájával. A zene természetesen csendül fel ezekben a termekben, ame­lyeket kezdettől fogva hang­versenyek céljára szántak. Mondjuk, a kuszkovói kas­tély pálmaházának központi termében, vagy az osztankinói kastélymúzeum egyiptomi pavilonjában. A közeljövőben a zene még más, ódon moszkvai termek­be is bevonul, amelyek kitű­nő akusztikájukkal tűnnek ki. De nemcsak az akusztikán múlik a dolog. Míg a fülkék, a boltívek, az oszlopok külön­leges kifejezőerővel és térbe­liséggel ruházzák fel a han­gok és a hangszerek csen- i gését — a zene mintegy át- szellemíti az építészetet, je­lentősebbé, tökéletesebbé te­szi. Az ilyen kölcsönös gaz­dagítás ereje fokozódik, ami­kor olyan zeneműveket ad­nak elő, amelyek ugyanab­ban a korban születtek, amelyből az építészeti alkotás származik. A szovjet főváros most iga­zi zeneünnep színhelye lett. Modern, klasszikus és antik művek csendülnek fel az Olimpia 80. kulturális prog­ramjához tartozó sok-sok hangversenyen. S az ódon ter­mek mindennap a világ min­den tájáról érkezett zene­kedvelőket látják vendégül. Osztankinóban több mint 30 hangversenyt rendeznek. A Moszkvai konzervatórium kamarakórusa és kamarazene- kara, a „Barokk” és a „Mad­rigál” együttes szerepel itt. A volt Znamenszkii-székesegy­házban is változatos műsor lesz e napokban — itt az A. Jurlov nevét viselő énekkar, a Borogyin • és a Sosztakovics kvartett, a moszkvai kamara­kórus és több más együttes adott hangversenyt. A szovjet főváros zenei éle­tének „térképe” egyre bővül. A közelmúltban fejeződött be egy páratlan XVII. száza­di építészeti emléknek, a Fi- liben levő „Mária Oltalma” templomnak a restaurálása — ez az Andrej Rubljov Múze­um egyik részlege lett. És itt már orosz zeneszerzők kó­rusműveit játsszák és rég! népdalokat adnak elő. Rodostó 1980 „Egyedül hallgatom tenger mór- molását, Tenger habja felett futó azé) zúgását, Egyedül, egyedül a bujdosók közül nagy Törökországban”. Nagy szám ez, vetekszik a hazai múzeumok látogatottsá­gával ! Diákok, munkások, értelmi­ségiek, felnőttek, ifjak és gye- (Lévay József: Mikes) rekek vegyesen, szinte min­den foglalkozás és életkor Bizonyára sokam ismerik képviselve van itt. Megható Petőfi kortársa gyönyörűszép dolog olvasni a bejegyzéseket: versének fenti sorait. Én is „A magyar történelem fény­ezeket morzsolgattam, amikor korára emlékeztünk” — írják az elmúlt napok egyikén csa- a testvérváros, Sárospatak ládommal Tekirdag (Rodostó) küldöttei, felé közeledtem. Két fiam nagy izgalommal készítette, Az egri, a szegedi, a szom- őrizgette, gondozta a koszorút, bathelyi és a nyíregyházi ta- amelyet a Nagyságos Fejede- nárképző főiskolák történe­lem száműzetésének helyén, 'em szakos hallgatóba JATE egykori lakóházában készül- küldöttsége „megható szívvel tünk elhelyezni. tiszteleg a hagyományokat idé­ző emléktárgyak előtt’. Tób- Odaérkezve örömmel kons- ben mondanak köszönetét a, tatálhattuk, hogy „szerencsés török földnek, amiért mene- helyet” választott II. Rákóczi déket adott hazánk kiváló fi- Ferenc, illetve jelölt ki a ma- ának 1720—1735. között. Egyi- ga és kísérete számára a kőjük Cholnoky Viktort idézi, szultán, hiszen jelenleg a fő- a fejedelem küldetésére és egy útvonal mellett, a tengerhez kissé a látogatók hangulatára 100 méterre található a ház, is célozva: „Azért indulok el falán emléktáblával. Könnyen a nagy útra, hogy bennem is odataláltunk. Ezután ért a elinduljon valami.” még kellemesebb meglepetés, , ,, ,. . s valójában ennek apropóján , Ott-tartózkodasunkkor ta- ragadtam nyakon a tollat. lakoztunk két házaspárral, akik elmondtak, hogy már ott. Gondolná-e bárki, hogy meny- hon megtervezték a látogatást, nyien látogatják naponta át- „semmi pénzért kj nem hagy- lagosan a Rákóczi-Emlékmú- ták volna a programból Ro- zeumot, hazánktól körülbelül dostót”. Az Egyesült Izzó mun- 1000 kilométer távolságban? kásái — Kiss Gergely és Bor- Átlagosan 40—50 fő, de ha dás Béla Gyöngyösről — nagy csoport érkezik (s gyakran ér- figyelemmel járták végig csa- kezik!) még ennél is többen, ládtagjaikkal a múzeum ter- A kíváncsiság számláltatta meit, nézték végig a gondo- meg velem a többségében ma- san rendben tartott emlékház gyár látogatók számát: egy kiállító termeit. hónap alatt — július 10-e és augusztus 9-e között — közel kétezren tisztelegtek a magyar szabadságharc legendás vezé­re emlékének, helyezték el az emlékezés virágait, írták be Hivatalosan 1968. július 27-e óta „Rákóczi-Emlékmúzeum” a neve a tengerpart közelében álló háromszintes épületnek. A két állam közötti megálla­soraikat az emlékkönyvbe! podás értelmében ekkor avat­A Révai—Franklin per A kapitalizmusban a közön­ség meghódításáért vívott konkurrenciaharc sokszor csúnya mellékhajtásokat ered­ményez. Az egyes vállalatok érdekeik helytelenül felfo­gott védelmében még kultu­rális téren is tisztességtelen eszközöket vettek Igénybe. Példa erre két fővárosi kiadói társaságnak, a Révainak és a Franklinnak 1911-ben egymás ellen folytatott pere. A Franklin és a Révai Tár­saság hosszú ideig jó viszony­ban volt egymással, több meg­állapodást is kötöttek annak megakadályozására, hogy egy- időben hasonló profilú kiad­ványokat dobjanak piacra, s így csökkentsék értékesítési lehetőségeiket. A szerződése­ket azonban többször meg­szegték, s esetenkint egymás­sal élesen szembefordultak. Ez történt 1911-ben is. Révaiék előfizetést hirdet­tek arra a 18 kötetes nagy lexikonra, amely sok család könyvespolcán ma is helyet foglal. A Franklin Társaság viszont 3 kötetes kézilexikont szándékozott megjelentetni. Ennek kelendőségét akarta nö­velni, amikor előfizetési fel­hívásában a nagy lexikonok felesleges voltát hirdette. Túl terjedelmesek s ezért haszná­latukat „sok olyan tudnivaló nehezíti meg, amelyek (elvé­telét csakis a teljességre való törekvés indokolja, holott szükség rájuk a lexikonban tulajdonképp nincs. mert vagy tudja őket úgyis min­denki, még a csekélyebb mű­veltségű ember is, vagy csak a szakembernek lehet rájuk szüksége, aki pedig szakisme­retét úgysem a lexikonból fog­ja meríteni”. A válasszal a másik válla­lat sem maradt adós. A NÓGRAD — 1980. szeptember 4., csütörtök A legősibb tó A Hubszugul — Mongólia belül egymillió évvel ezelőtt legnagyobb tava, egész Közép- alakult ki, és többször vál- Ázsia legősibb édesvizű víz- toztatta partvonalát. A Hub- tárolója. Erre a következtetés- szugulon kívül a Mongol Nép­í, j • ___ köztársaság területén még több re jutottak az ott dolgozómon- . . .. .. , J ... mint háromezer to van, de goi—szovjet közös geológiai ex- egyjk: sem idősebb 10—15 ezer pedíció részvevői. A tó körül- évnél. Franklin-féle kézilexikont Ré­vaiék „minden komoly terv és etikai törekvés nélkül meg­indított és kizárólag tisztesség­telen üzleti versengést célzó” próbálkozásnak minősítették. A Révai-cégnek a reklám- hadjárat során sikerült meg­szereznie az államvasutak ve­zetőségének támogatását. Az Igazgatóság a MÁV hivatalos lapjának 1911. évi 2. számá­ban a vasutas tisztviselői karnak melegen ajánlotta Ré­vai Nagy Lexikonét, „amely­nek megszerzése kívánatos minden oly vasutasra nézve, aki az általános művelődés szempontjain kívül a maga szakmájában is tájékozást keres.” Ez az ajánlás megjelent, és utána a Franklin lexikon- ügynökei kezükben a MÁV hivatalos lapjával állítottak be a vasutas családokhoz és a Révai lexikon helyett az 54 koronába kerülő Kézi Lexi­konra szóló előfizetést íratták alá. Csalásukat azzal is te­tézték, hogy a következőt ál­lították: a lexikon bolti ára 116 korona lesz és csak vas­utasok kaphatják meg ilyen olcsón, mert a kereskedelmi minisztérium tetemes szub­vencióval támogatja kiadását csakis azért, hogy a MÁV-al- kalmazottak könnyebben ve­hessék meg. A két cég közt más ellen­tétek is felmerültek, egymást nem egeszen ok nélkül tisz­tességtelen versennyel, szer­ződésszegéssel vádolták. A Révai Társaság az üsvet a bu­dapesti áru- és értéktőzsde vá­lasztott bírósága elé vitte. Az ügy elintézése sokáig elhúzó­dott, 1911. október 28-ától 1912. június 12-ig 13 tárgyalást tar­tottak. A bíróság végül megállapí­totta. hogy Franklinék követ­tek el ugyan különféle mu­lasztásokat. de a másik fél sem hibátlan. Az ítélet egyik vállalat javára sem állaoított meg kártérítést, ellenben köte­lezte mindkettőt, hogy 4000— 4000 korona tőzsdei illetéket fizessen ki és egyenlítse ki salát ügyvédjének tisztelet­díját. Vcrtcsy Miklós ta fel Péter János külügymi­niszter a múzeumot, amely­nek földszintjén hadizászlókat, címereket és a fejedelmet áb­rázoló reliefet láthatunk. A tisztelgők legtöbbje a fejede­lem mellszobra alatt helyezi el a kegyelet virágaik Az első szinten könyveket, fakszimile kiadványokat talá­lunk, Jókai, Mikszáth, Gárdo­nyi és mások török tárgyú írásaiból. (Kevesen ismerik például az 1961-ben magyar nyelven megjelent Szenvedé­lyek tengere c. antológiát a török irodalomból). Több tár­ló mutatja be a magyarság történetének hun, avar „előz­ményeit”, bizánci és török kapcsolatokat, és nagy teret kapott a jelenleg fellelhető magyarországi török tárgyú muzeális értékek bemutatása (Buda, Pécs, Eger, Érd stb.). Egy következő teremben lát­hatjuk Kossuth száműzetésé­nek emlékeit, helyeit, ezek fotóit (a bulgáriai Sument, a törökországi Kütahyát) és az 1869-ben, illetve 1877-ben visz- szaadott 35 Corvina egy-egy példányának fotómásolatát. A harmadik szint jórészt a Rákóczi-szabadságharc törté­netét idézi: fegyverek, pénzek, ruházat, a Rugendas művei alapján készült metszetek az 1703—’11 között folyó nemzeti felkelés, függetlenségi harc heroikus küzdelmét festik. Jól­esik megpihenni a fejedelem picinyke dolgozószobájában, amelynek tengerre nyíló kis ablakán látni a Márvány­tenger zajló, morajló hullá­mait, a horganyzó hajókat. Kézbe lehet venni Mikes Mu­latságos napok c. kötetét, ösz- szes műveit és a múzeumnak dedikált Köpeczi Béla—Vár- konyi Ágnes könyvet a sza­badságharc történetéről. Az utolsó, nagy terem nyújtja a legtöbb látnivalót, többek között Thököly Imre végrendeletét (ő és felesége, Zrínyi Ilona Nikomédiában — ma Izmit — töltötte száműze­tésének éveit, hamvaikat in­nen szállították Késmárkra); amelyben nevelt fiát, II. Rá­kóczi Ferencet teszi meg örö­kösévé. Itt látható Mányoki Ádám híres festményének re­produkciója, a fejedelem által esztergályozott gyertyatartó; erdélyi diákok tisztelgő kopja­fája, és sok-sok tárgyi emlék; koszorúk, százlók, amelyeket a látogatók helyeztek el kör­ben a falon. A látogatás be­fejezésekor — egyórás prog­ram — bárki örömmel rögzít­heti, hogy nagy távolságban a hazától talált egy helyet, ahol büszkén gondolhat magyarsá­gára, ahol azokkal találkoz­hat, akik azért keltek útra — nemcsak bundavásárlás ürü­gyén tehát —, hogy „megin­duljon bennük is valami”, ahol nemzeti történelmünk egyik fényes fejezetének tör­ténetét. és a példaképkeresés­ben példaképet is találtak a nagy fejedelem személyében. K. S. éshez, bér\® A xőgrári megyei Moziüzemi Vállalat ez év őszétől új rend­szerű BÉRLETAKCIÓKAT hirdet a filmszerető közönség körében. A kibocsátásra kerülő bérlet­kartonok rendkívül előnyös áron, igen magas (40—70 %-on) kedvezménnyel biztosítják a rendszeres mozllátogaiást, ked­vező anyagi feltételekkel segí­tik elő a fiatalok és a felnőt- | tek művelődését és szórakozá­sát. A bérletek a mozipénztáraknál és a filmszer velőknél váltha­tók.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom