Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-26 / 226. szám

VILÁG PROLETÁRJÁT, PGYESüOETEKT 1 AZ MSZMP NÓGRÁD M,.É'G Y?:i BIZOTTSÁGA ÉS Á MEGYEI TANÁCS LÁPJA XXXVI. ÉVF., 226. SZÁM ÁRA: 1,20 FORINT 1980. SZEPTEMBER 26., PÉNTEK Losonczi Pof £1 / ; ' 'mT ...v >­Livingstone-ban A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának hivata­los, baráti látogatáson Zambiában tartózkodó elnöke ma Living stone-ba repült. Megtekintette Zambia első számú látványosságát, a Viktória-vízesést: a Zambézi folyó hatal­mas víztömege Itt több mint másfél kilométer szélesség­ben, 122 méter magasról zúdul alá. Losonczi Pál a délutáni órákban tért vissza Lusakába, ahol sor került a tárgyalások eredményeit összegező egyez­mények aláírására. Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka Napirenden a kormány programja Csütörtökön a Parlamentben — júniusi újjáválasztása óta immár második alkalom­mal — összeült az országgyűlés. Államéle­tünk kimagasló jelentőségű eseményén, a legfelsőbb törvényhozó testület ülésén részt vett Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, to­vábbá a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizottságának más tagjai, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a Központi Bi­zottság titkárai, valamint az Elnöki Tanács és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti külképviseletek számos vezetője és tagja. Délelőtt 11 órakor Apró Antal, az ország- gyűlés elnöke nyitotta meg az ülésszakot. Megemlékezett a legutóbbi ülésszak óta el­hunyt Vass Istvánná, az országgyűlés nyu­galmazott elnökének tevékeny és munkában gazdag életútjáról. Törvényhozói testületünk az elhunyt kép­viselő érdemeit jegyzőkönyvben örökítette meg, s az ülés résztvevői néma felállással adóztak Vass Istvánná emlékének. Az országgyűlés ezt követően tudomásul vette az Elnöki Tanács jelentését, a nyári ülésszak óta alkotott törvényerejű rendele­tekről. A továbbiakban Apró Antal bejelentette, hogy a Minisztertanács megbízásából Heté- nyi István pénzügyminiszter benyújtotta az országgyűlésnek a Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. A képviselők ezután elfogadták az ülésszak tárgysorozatát. A na­pirend : 1. A Minisztertanács elnökének előterjesz­tése a kormány programjáról. 2. A Magyar Népköztársaság 1979. évi költ­ségvetésének végrehajtásáról szóló törvény- javaslat. 3. Interpellációk. A bejelentés és a napirend elfogadása után Lázár György, a Minisztertanács elnö­ke emelkedett szólásra, hogy a napirend sze­rint előterjessze a kormányprogramot. Lázár György beszéde Tisztelt országgyűlés! Kedves képviselőtársaim! Amint arra a júniusi alaku­ló ülésen ígéretet tettem, meg­vitatásra és jóváhagyást kér­ve most önök elé terjesztem a kormány szándékait és tö­rekvéseit tartalmazó munka- programot. E program ki­induló alapja és legfőbb ren­deltetése a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt XII. kongresz- szusának határozatában, a Hazafias Népfront választási felhívásában megfogalmazott célok szolgálata. Meggyőződé­sem, hogy e szándékunk egy­beesik népünk akaratával. Programunk kidolgozása­kor abból indulhattunk ki, hogy hazánkban biztosítottak a szocialista építőmunka lét- fontosságú feltételei. A bel­politikai légkör kiegyensú­lyozott, szilárd a munkásha­talom, törvényes rend garan­tálja az állampolgárok jogai­nak érvényre jutását. A párt és a nép egymás iránti bizal­ma kölcsönös, a szövetségi politika jegyében tovább erő­södik a közös célokért való nemzeti összefogás. Az elmúlt években a terve­zettnél kisebb mértékben, de tovább fejlődött népgazdasá­gunk. Növekedett a nemzeti vagyon, bővült és korszerűsö­dött a termelés, előreléptünk a lakosság életkörülményei­nek javításában. Tovább erő­sítettük nemzeti független­ségünk megőrzésének, békés, alkotó munkánk folytatásá­nak azokat a nemzetközi biz­tosítékait, amelyeket a Szov­jetunióval és a többi testvé­ri szocialista országgal fenn­álló szövetségi és baráti együttműködés jelent szá­munkra. Társadalmi viszonyaink ked­vező alakulásának, a hazai építőmunkában és a nemzet­közi kapcsolatok fejlesztésé­ben elért minden eredmé­nyünknek legfőbb forrása a Magyar Szocialista Munkás­párt immár közel negyedszá­zada folytatott marxista—le­ninista politikája, amely el­veiben következetes, érzéke­nyen reagál, a valóság válto- Básaira és képes a folytonos megújulásra- Hivalkodás nél­kül mondhatjuk, hogy e poli­tika, amely egyaránt élvezi a munkások, a parasztok, az ér­telmiségiek, az ateisták és a hívők, a magyar anyanyelvű­ek és a hazánkban élő nem­zetiségek — az egész társada­lom — támogatását, határa­inkon kívül is tekintélyre tett szert, tiszteletet ébreszt pár­tunk és a Magyar Népköz- társaság iránt. Politikánk hiteléről nem az önmegnyugtatás szándékával, hanem azért szólok, mert e politika megvalósításának ta­pasztalatai fontos tanulságok­kal szolgálnak. Többek között azzal, hogy nincs olyan ne­héz feladat, amit meg ne oldhatnánk, olyan nehéz hely­zet, amin úrrá ne lehetnénk, ha van bátorságunk szembe­nézni a valósággal, közte sa­ját gyengeségeinkkel is,- s ha gondjainkat őszintén meg­osztjuk a néppel. Most olyan viszonyok közepette élünk és dolgozunk, amikor nem csak a múlt tanulságai, ha­nem a ma és a holnap köve­telményei is arra figyelmez­tetnek, honfitársainknak az országgyűlési és a tanácstagi választásokon adott igenlő szavazatai pedig arra köte­leznek, hogy megőrizzük . és gyarapítsuk politikánk eré­nyeit, bátran szakítsunk min­dennel, ami fölött eljárt az idő, ami nem előrevivője, ha­nem féke a fejlődésnek. Se­gítsünk és támogassunk min­den jobbító törekvést. A kor­mány munkaprogramjában is erre vállalunk kötelezett­séget. Tisztelt országgyűlés! A kormány legfontosabb kö­telességei között tartjuk szá­mon, hogy a magunk eszkö­zeivel is elősegítsük a szocia­lista demokrácia — az alkotó munka e legfőbb éltető éle­mének — még teljesebb ér­vényre jutását, a közélet tisz­taságának, a közügyek inté­zésének társadalmi ellenőr­zését. Többek között ezért igényeljük és kérjük az or­szággyűléstől, az országgyűlés bizottságaitól és személy sze­rint önöktől, a nép választott képviselőitől, hogy folyama­tosan ellenőrizzék munkán­kat, javaslataikkal és bírála­taikkal segítsék a ránk váró feladatok megoldását. Még következetesebben foly­tatni kívánjuk azt a gyakor­latot, hogy a jogalkotásban és a fontos közérdekű ügyek­ben a döntéselőkészítés szer­ves részeként meghallgatjuk a társadalmi szervezetek és a szélesebb közvélemény ész­revételeit is. Legutóbb példá­ul a Hazafias Népfront el­nökségét, a Szakszervezetek Országos Tanácsát, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség in­téző bizottságát, a Tudomá­nyos Akadémia elnökségét, a MTESZ, és a Közgazdasági Társaság elnökségét, a szö­vetkezetek szövetségeinek országos tanácsait arra kér­tük föl, hogy vitassák meg a hatodik ötéves terv előzetes irányelveit, véleményükkel, javaslataikkal járuljanak hoz­zá tervünk jobb megalapo­zásához. A szocialista demokráciának sajátos, de nagyon fontos sze­repet betöltő eleme a kor­mány és a szakszervezetek fo­lyamatos munkakapcsolata. Az e téren kialakult, s a már eddig i§ eredményes gyakor­latot — közös elhatározással — úgy kívánjuk továbbfej­leszteni. hogy az még inkább betöltse hivatását. Együttműködve a szakszervezetekkel A szakszervezetekkel való társadalmi kontrolljának, hoz- együttműködés a kormány szá- zájárul döntéseink jobb mára nemcsak hasznos, ha- megalapozásához, s meg- nem nélkülözhetetlen is, mert könnyíti azok elfogadtatását egyfajta formája munkánk és végrehajtását. A szocialista demokrácia további fejlesztésével együtt elért, figyelmet érdemlő eredményeinkről, s az e té­ren meglevő lehetőségek jobb kihasználásának szándékáról szólva arról sem hallgatha­tunk, hogy állami és gazdasá­gi életünknek még vannak olyan egységei, amelyeknek vezetői nem igénylik munka­társaik véleményét. Olykor a bírálat elfojtására tett kísér­letekkel, a parancsolgató ve­zetési stílus jeleivel is talál­kozunk. Az ilyen gyakorlatot elítéljük, mert ellentétes po­litikai rendszerünkkel, s mert éppen a legfontosabbtól, az alkotó együttgondolkodás elő­nyeitől fosztja meg a veze­tést, gyengíti az intézkedé­sek értelmét belátó cselekvés készségét. Sokszor elmondot­tuk, most megismétlem: a kollektíva véleményének meghallgatása, javaslatainak mérlegelése nem szívesség, hanem minden vezető elemi kötelessége. A szocialista demokrácia to­vábbi kiszélesítésével együtt — nem annak ellentéteként, hanem szerves tartozékaként —, növelni szükséges az egyé­nek és a kollektívák felelős­ségét a feladatok végrehaj­tásában és következeteseb­ben számon kell kémünk a kötelességteljesítést is. Noha társadalmunk tagjainak nagy többsége ma is felelősen dol­gozik, betartja erkölcsi és jo­gi normáinkat, e téren is van még javítanivaló. Az elkerülhetőnél sajnos gyakrabban előfordul, hogy a kötelességmulasztás, a felüle­tes munka, az önzés kárt okoz a közösségnek, vagy az egyes állampolgároknak Szervezeti és döntési rendszerünk fonák­ságai, vagy éppenséggel jog­szabályaink hézagai miatt ese­tenként túlságosan enyhe, oly­kor el is marad a felelősség­re vonás. Ez általában is hi­ba, de megengedhetetlen, ha vezető posztok, felelős mun­kakörök betöltőiről van szó, A kormány munkaprogram­jába vette, hogy egyértel­műbb — a törvényesség kö­vetelményeit kielégítő, de a mainál jobban érvényesíthe­tő — felelősségi rendszert dolgoz ki, intézkedéseket tesz a jogtalan előnyszerzés, a protekcionizmus ma még fel­lelhető jelenségeivel szemben. A kormány nevében meg­ígérhetem, azon leszünk, hogy önmagunkkal szemben magas erkölcsi és szakmai követel­ményeket támasszunk, a dön­téseket demokratikusan és szakszerűen készítsük elő, nö­veljük az ügyekért viselt sze­mélyes felelősséget. \ Tisztelt országgyűlés! A szocialista társadalom építésének legfőbb célja és értelme, hogy minden meg­előzőnél humánusabb és mél­tóbb keretet biztosítson az emberi élet számára Ennek igen sok olyan feltétele van, amelyek megteremtéséhez az út közvetve, vagy közvetlenül az anyagi Javak termelésén keresztül vezet A szocialista társadalomban is csak a ma­gas termelékenységgel dolgo­zó, jól szervezett és jövedel­mező gazdaság képes biztosí­tani annak lehetőségét, hogy az ember ne csak anyagiak­ban, de szellemiekben is telje­sebbé és gazdagabbá tehesse életét. Ezért a kormány a jö­vőben is megkülönböztetett figyelmet fordít a gazdaságra. Pártunk időben felismerte, hogy a fejlődés természetes velejárójaként kimerülőben vannak az extenzív növekedés forrásai, s mind fontosabb szerephez jutnak a hatékony- sági követelmények. Többek között — az 1957 óta követett gazdaságpolitikát folytatva és továbbfejlesztve — ezért dön­tött úgy már több mint tíz éve, hogy irányítási rendsze­rünk átfogó korszerűsítésével is támogatni kell az intenzív feilődés útjára való átállást. Ezt az önmagában sem egy­szerű feladatot még nehezeb­Kedvező Mint más alkalommal már elmondottam, most is megis­métlem. A helyzet ilyen ala­kulásában komoly felelősség terheli a kormányt. Minde­nekelőtt azért, mert nem volt kellően következetes azoknak a változásoknak a keresztülvi­telében, amelyek a felismert új követelmények teljesítésé­hez szükségesek. Csak ennek a megállapításával együtt van erkölcsi alapunk arra, hogy bíráljuk a gazdálkodó szer­vezetek munkájában megta­lálható, ugyancsak nem kevés gyengeséget. A hatékonysági követelmé­nyek és a gazdaság tényleges teljesítménye között keletke­zett ellentmondás, különösen pedig a külkereskedelmi mér­leg egyensúlyának megbomlá­sa sürgetővé tette, hogy alapo­san elemezzük, újra értékel­jük és módosítsuk gazdaság- politikai gyakorlatunkat. Ezt a munkát a Központi Bizott­ság 1978. decemberi ülésén végezte el, majd az ott kiala­kított irányvonalat a XII. kongresszus határozata is meg­erősítette. bé, megoldását pedig még sür­getőbbé tették azok a fejle­mények, amelyek 1973-ban robbanásszerűen megváltoz­tatták a külpiaci feltételeket, s amelyeknek számunkra hát­rányos gazdasági következ­ményeit mindmáig nem sike­rült kielégítő mértékben el­lensúlyozni. Annak ellenére így van ez, hogy az V. ötéves terv ké­szítésekor helyesen ismertük fel — sőt a tervben meg is fogalmaztuk — a hatékonyság növelésének, a minőség és az egyensúly javításának felada­tait. E követelményeknek még rangosabb hangsúlyt és külön Is nagy nyomatékot adott a Központi Bizottság 1977. októ­beri határozata, amely hosszú távra érvényes irányt szabott a külgazdasági kapcsolatok fejlesztése és a termelési szer­kezet korszerűsítése számára.' Nem a felismerések és az iránymutatások hiányoztak te­hát. A végrehajtásban mutat­kozó elmaradás okai között jelentős szerepe van annak; hogy a tervben előirányzott célok teljesítéséhez megkésve dolgoztuk ki, ennél fogva nem is alkalmazhattuk kellő hatás­fokkal az új helyzethez va­ló gyorsabb alkalmazkodás közgazdasági eszközrendszerét, de annak is, hogy a feladatok nehezebbnek bizonyultak, a világgazdasági körülmények pedig kedvezőtlenebbül ala­kultak, mint hittük. Nem csodálkozhatunk te­hát, ha — miközben gazda­ságpolitikai elveink már az új követelményeket fejezték ki — a gyakorlat lassan vál­tozott, a gazdasági teljesítmé­nyek megítélésében pedig nagyrészt a régi, beidegzett — a maga idejében elfogadható,' de az új viszonyok között már túlhaladott — értékrend uralkodott. folyamatok A Központi Bizottság hatá­rozata alapján lényegesen —, de az alapvető társadalmi ér­dekek szempontjából átmene­tileg még elfogadható szintre — csökkentettük a növekedés ütemét, a felhalmozás és a fogyasztás előirányzatait, s a feladatok között első helyre tettük az egyensúly fokozatos helyreállítását. Egyidejűleg meggyorsítottuk azoknak a közgazdasági viszonyoknak a kialakítását, amelyek átgon­doltabb, jövedelmezőbb, illet­ve takarékosabb gazdálkodás­ra késztetik a vállalatokat és intézményeket. Az előbbiek jegyében ke­rült sor az árrendszer és a közgazdasági szabályozók más elemeinek ismert átalakításá­ra, a termelési szerkezet kor­szerűsítését, a gazdaságosság fokozását ösztönző olyan in­tézkedésekre, mint a hitel- rendszer szerepének növelése,' az állami támogatások meg­szigorítása, a költségveté* igazgatási kiadásainak csök­kentése. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom