Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-25 / 225. szám

Export ürügyén Hol a tehetség határa? Feladták a leckét az idén a zott nehézséget a többletex- balassagyarmati kábelgyár- port? nak. Nem . . e^g, hogy teljes — Ami az értékesítést illeti, gőzzel folyik a rekonstrukció, valóban nem. Csakhogy gyár- s 15 cég dolgozik rajta agyar területén, hogy a belföldi ren­idei évre vonatkozó kötések nél a tavalyiaktól magasabb arakat sikerült érvényesíteni mosollyal van rá. Aztán csendes még hozzáteszi: — Látja, gyári viszonylat­ban is érvényes, hogy arra a kocsira raknak legtöbbet, ami előtt legjobban húz a ló. S — Képesek ilyen igényes­ségre? — Muszáj — válaszol lako­______ __... _ nikusan Géczi Imre. — Efelé s l5.,cf,g dolgozlk rai“a agyár tani kej] eiőbb, amit el aka- hat ösztönzésünk is, s az sem területen, hogy a belföldi ren- runk adnji s efelől nézve már csekély, hogy brigádjaink vál- deleseket illetően egyszer egyáltalán nem fáklyásmenet tolták az önmeózást: csak ki­kopp, másszor hopp — min- az idej évünk. fogástalan kábel hagyhatja el dennek tetejébe idén a tava- Különösen úgy nem. hogy a a kaput, lyinal otven százalékkal több pangó első fél év után mint- Mégpedig jó árakon! Mert export lebonyolítását várják ba Csipkerózsika-álmukból az sem lényegtelen, hogy az el tolo ébredtek volna a hazai vevők: ... redetlleg csak egyoto- valósággal megrohamozták a dós felfutást terveztünk. s ,yárat. Az év második felé­*z 1S “4 millió dollar er- ben az eredeti tervnél 30 S az is a jó minőség igazolá- teku lett volna mondja a miui5 forinttal több árut kel) sa, hogy a tőkéspartnerek el­gya^K-fZiglt0Jal-GeC^í. In?,re; a hazai piacra adni. Ezért ve- fogadták a megemelt árakat. Ebből lett aztan a 29 millió zették be a folyamatos mű- Kivéve a svédeket, ott azon- dollar. Illetve lesz, mert most sza^0t jS az erősáramúkábel- ban ilyesmi szóba sem jöhe- mar minden reményünk meg- gyártásnál. s ezért fájdult tett. lévén, hogy öt évre szól meg a fejük a hirtelen meg- a szerződés. Sír-nevet alapon, ugró pvc-mennyiség beszerző- A svéd viszont biztos piac, s se miatt. az árak is elfogadhatóak — És akkor még nem is be- mindkét fél számára. Hasonló széltünk a váratlanul csörgő szisztémájú kötés ügyében ta- telefonokról, a sürgős kéré- pogatózik most Dánia is . . . sekről, amik még csak meg- Három-négy év leforgása nem tagadom, mar előre felek borsozzák a gondoktól amúgy alatt a mostani egymilljárd az elkövetkező esztendőtől. js terhes napokat —; Géczi 447 millió forintos éves terv Mert hiszen tehetségünk ha- jmre arcán bosszús mosoly helyett hárommilliárdosat, s tara sem vegtelen . . . suhan át, s kis ingerültséggel az idei 29 millió dolláros ex­Három világrészben, Európá- folytatja: — Hol vannak port helyett ötvenmillió­ban, Afrikában és Ázsiá- ilyenkor a készletező vállala- sat kell a balassa­ban lel jó piacokat a tok?! Mi nem erre, hanem a gyarmati kábelgyárnak gyarmati kábel. Ebben gyártásra rendezkedtünk be. minden bizonnyal szerepet Arra gondol, amikor az ár­játszik a piaci felvevőképes- vízsújtotta vidékre kértek öt- ség, de legalább ennyire az is, ezer meter földkábelt. Adtak, ken át lelkiismeretesen ké- hogy a gyarmati gyár gépei- persze, hogy adtak. Ám való szülni kell. És ezt is teszi a vei most már valóban kiváló jgaz a készletezőknek kellene gyár — nemcsak a technika minőséget lehet adni, ilyenkor jobban jeleskedni. korszerűsítésével, hanem ma­— A^ hozzánk látogató tő- Ennyit a belföldről. Az már gas szellemi kvalitású szak- késvevők szerint technikai fel- az exportot érinti, hogy bár emberek nevelésével is. 560 szereltségünk világszínvonalú az acélt, alumíniumot, ha emberéből 400 tanult tavaly — szól az igazgató. — Én ezt nem is könnyen, azért időben különféle helyeken és for­innen megítélni nehezen tu- sikerült megszerezni _ egész mákban. Idén harmadszor d óm. Ügy gondolom mégis, évben akadozik a dobellátás, szervezték meg a munka mel- hogy nem csupán az udvari- g nehézséget okoz a doozsa- Ietti, kábelgyártószakmunkás- asság mondatta partnereink- iuz£Si amit ugyan a Fősped tanfolyamot, hiszen nem kel e minősítést. Hiszen a fél végez, de, mert nem győzte, a elég a sokat tudó gép, keze- évszázados matuzsálemek he- gyáriak is segítenek lőjének még többet kell tud­ott valóban a legkorszerűbb gs azért a minőség oldalá- nia. masinákat szereztük be, erre röi setri könnyű ez a felével S e sorok írójának szemé- nyolc és fél millió dollárt ál- megerrieit kiviteli terv. Jó, lyes tapasztalata szerint van doztunk. Kell, hogy meglát- hangoztatjuk, nincs különbség még a gyárnak a fentieken szódjék ez a gépekről lejövő belföldi és külföldi minőség túl is egy igen értékes tőkéje, terméken is! közt, s ez az ideális állapot, Az, hogy a gyáriak szeretnek Korábban húsz húzógép állt valóban. De azért a gyáriak a Itt dolgozni. Tisztességnek csatasorban. Most mindössze megmondhatói, hogy a tőkés- tartják a kábelgyári jelzőt, öt. de ezek már az új gyár vevő akkor örül, ha bármi ap- S mert ez így van, akár meg huzalszükségletét is kielégí- rócskát is, de talál hibát a is kérdőjelezhetjük az igaz­tik. Tehetik, mert róluk 35 szállítmányban, hiszen ezen a gr tó fenntartását: „tehetsé­méter jön le másodpercen- cfmen újabb adagot kérhet günk határa sem végtelen”, ként, míg a régiek csak 6 mé- partnerétól. A határon túlra Hogy hol ez a határ, s van-e tért tudtak. igyekvő árunak szupertöké- egyáltalán, az mi_ndig__az_em­— Ezek szerint nem is oko- Ietesnek kell lennie. Szurdokpüspöki, Palotás produkálnia. Ekkora aka­dályt lehetetlen egyetlen ne­kifutásra legyőzni: erre éve­beren múlik. Szendl Márta Ősz a cukorrépaföldeken Különös formájú, hosszúra nyúlt gép halad a szurdok- püspöki termelőszövetkezet cu­korrépatábláján. A masina komótosan lenyisszantja a zöldellő répafejeket, majd a répát kifordítja a földből és vastag csíkban, takarosán el­rendezi maga mögött. A fran­cia gyártmányú HERRIAU cukorrépa-fejező és -kiszedő gép a hatvani Lenin Terme­lőszövetkezetből érkezett és csütörtökig segíti a szurdok- püspökiek munkáját. Juhász István, a „pilóta”, szintén hatvani, és szaporán törölgeti izzadtságtól gyön­gyöző homlokát. — Nagyon meleg van oda­bent — pillant a vezetőfülke felé, ahonnan miattunk kászá­lódott le. — Nem sok van már hátra — mondom, de a látszat né­ha csal. — Ez csak a kisebbik da­rab, a nagyja még hátravan. Szombaton kezdtük, de jó, ha egy hét alatt végzünk az öt­ven hektárral. Nagyon száraz a föld, sok répa beletörik. Máskor ilyentájt térdig álltunk a sárban. Persze, nem mintha az jobb lett volna — nyúl is­mét homlokához. •— Milyen lesz a termés? Szurdokpüspökiben dolgozik a hatvaniak HERRIAU-je — Láttam már jobbat is. Az idő nem kedvezett túlsá­gosan a cukorrépának. Válóczi Tibor, a főagronó- mus érkezik meg kismotorjá­val. Megbeszélik, hol folytat­ják a munkát, meg azt is, hogy jó lenne, ha nyújtott műszakban üzemelne a gép. Mivel ebbe a vezetője is be­leegyezik, az egyezség hamar megvan és a HERRIAU már­is támadásba lendül a még megmaradt répafejek ellen. Pár száz méterrel odébb a felszedőgép munkálkodik, s a mellette haladó IFA teher­gépkocsi platóján nagyokat csattanva landolnak a jókora gumók. A művelet gyorsan zajlik, a terhet csak a tábla széléig kell szállítani, s máris újabb kupaccal gyarapodik a prizma. Szerződésszegők N em fájna a fejünk, ha a szerződésben vállaltaknak megfelelően időre és jó minőségben megkapnánk azokat az anyagokat, amikre nekünk múlhatatlanul szükségünk van a folyamatos termelés biztosítása érdeké­ben — mondta a napokban Mohai László, a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárának munkaügyi osztályvezetője, amikor a hatékonyság és minőség követelményeinek teljesítése ke­rült szóba. Leszámítva saját munkájuk fogyatékosságait, az első nyolc hónapban bekövetkezett 30 millió forint értékű export­elmaradásban jelentős részük van azoknak a partnereiknek, akik csak ígérték, de nem szállították határidőre, a kért alkatrészeket. Ezért nem tudták program szerint átadni a dolgozók által 90—95 százalékban elkészült nagy értékű provereket. Ehhez a termékhez a Dunántúli Kőolajipari Gépgyár rossz minőségben szállította a tolózárakat. Másik két exportterméküknél pedig a tőkés külföldi szállítók fe­ledkeztek el, ígéretük pontos teljesítéséről. Az ilyenkor elveszett, hasznos munkára fordítható órák, a félig kész termékek mozgatásával járó pluszköltségek, a késedelmekkel párosuló fölösleges üresjáratok, megdrágí­tották a termékek előállítását, rontották versenyképességét, fogyasztották az elérhető nyereség nagyságát. Ez nemcsak a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárára, ha­nem megyénk jó néhány termelő-, gazdálkodóegységére vonatkozik. Pedig másutt, az első fél évben közel sem ér­tek el olyan eredményeket, mint ez a kollektíva. Nyílt titok, hogy jó néhány külföldi megrendelő már közölte a gyárak vezetőivel, mely szerint nem hajlandó tu­domásul venni, a nálunk erőteljesen meghonosodott, szer­ződésszegésekből fakadó, táplálkozó költségnövekedést, mell­nek nagysága üzemenként és gyártmányonként igen változó. Erről a népgazdaság erősödését visszafogó, a vállalatok eredményes gazdálkodását károsan befolyásoló jelenség, fo­lyamat megszüntetéséről az ország minden rendű és rangú fórumán az elmúlt években sokszor és sok szó esett. Igazságtalan volna elhallgatni, hogy megyénkben, egyik­másik iparág kisebb, vagy nagyobb üzemében nem történt, némi előbbrelépés. Ez azonban igen csekély ahhoz képest, amit a mai eredményes gazdálkodási, hatékonysági köve­telmények előírnak. \ Olyanokról nem álmodozunk, mint egyes nyugati or­szágokban, ahol a folyamatos termelés biztosításához elég­séges két-három napra való készlet. S az a szállító, aki netán nem tartja be a szerződésben vállalt kötelezettségeit, az megnézheti magát: megrendelés nélkül marad. Nálunk viszont 3—6 hónappal előbb kell megrendelni a szükséges anyagokat, alkatrészeket, amikor sok üzemünk­ben csak nagyvonalakban ismerik a programot, a gyárt­mányösszetétel alakulását. De még ez a hosszú átfutási idő sem jelent olyan garanciát, hogy pontosan és kifogástalan minőségben kapják meg a termelő-, gazdálkodóegységek a kért alapanyagokat, alkatrészeket stb. Pedig nem örökér­vényű igazságról van szó. Lehet másként csinálni, nem ördöngösség az előnyös változtatás. Ezt a televízióban kö­zölt példa bizonyítja. Megtudtuk, hogy a Csepeli Autógyár naprakészen szállítja az alvázakat az IKARUS gyár részére. Hogy miért nincs ennek jó országos és megyei visszhang­ja, miért övezi hallgatás ezt a nagyszerű, a jelen követel­ményrendszerét jól megtestesítő és a biztosabb jövőt szol­gáló kezdeményezést, annak a többi között valószínű az is oka, hogy megyénk termelő-gazdálkodó egységei még gon­dolatban sem barátkoztak meg ezzel a vezetés színvonalát igen magasan érzékeltető követendő módszerrel. Pedig gyárainknak, üzemeinknek a szerződésekben vállaltak be­tartása csak előnyös lehet. A tartózkodás azért lehetséges, mert jó néhány gazda­sági vezető még mindig nehezményezi a gazdálkodás kö­vetelményeiben jelentkező magasabb feladatokat, elfeled­kezik arról, hogy a sokat emlegetett világpiacon nem si­ránkozással, nosztalgikus vágyakozással lehet talpon marad­ni, hanem a Csepeli Autógyárhoz hasonló kezdeményezé­sekkel. Megyénk üzemei közül a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek az Ózdi Kohászati Üzemekkel kötött szocialista szer­ződés keretében kívánja határidőre és jó minőségben biz­tosítani a feldolgozásra váró alapanyagot. A Magyar Ká­bel Művek balassagyarmati gyára hajlandó közúton, drá­ga pénzen elfuvarozni az alapanyagot, csak azért, hogy ne legyen nagyobb zökkenő a termelésben. A salgótarjáni sík­üveggyár a kívánt méretű, minőségű és vastagságú üveg határidőre történő szállítása érdekében egy dolgozót állí­tott be helyszíni átvételre Orosházán. Hasonló megoldások­kal megyénk más üzemei és vállalatai is kénytelenek pró­bálkozni. Hogy mennyire húsbavágó gond. régóta vajúdó problé­ma megoldásáról, annak igényéről van szó, azt az egy köz­ponthoz tartozó testvérgyárak példái is bizonyítják, ók is időnként jól betartanak egymásnak: később, vagy rossz mi­nőségben küldik a közös tervben kötelezően előírt alkat­részeket. Megtehetik, mert az effajta szerződésszegést nem tart­ják halálos bűnnek, büntetendő cselekménynek, senkinél sem jelent egzisztenciális törést, sőt a vállalati jogászok sa­ját berkeiken belül és kívül tanúsítják, hogy mindig a má­sik a vétlen. Amikor megyénk üzemei, vállalatai, a velük üzleti, vagy partneri kapcsolatban állókra panaszkodnak, a szerződések megszegése miatt, akkor nekik is önkritikusan meg kel) vizsgálniuk, miként tettek eleget kötelezettségeiknek. Mert csak ebben az esetben van joguk és lehet kötelességük az ő munkájukat hátráltatókra mutogatni. V alaki azt mondhatná: a szerződésszegésekről szóló írások örökzöld témák. Akármilyen formában is kö­zelítsük meg, képtelenek vagyunk áttörni az eddig kialakult gyakorlatot Az előnyös megváltoztatás szüksé­gességéről lemondani annyit jelentene, mint tudatosan meg­akadályozni a gazdálkodás mindenoldalú fejlődését. Egyéb­ként is az eddigi rossz gyakorlatot jó néhány sokat ígérő kezdeményezés már jól kikezdte. A gazdálkodás követel­ményeinek szigorodása pedig még jobban rádöbbenti me­gyénk üzemeinek, gyárainak vezetőit és dolgozóit arra, hogy a legjobb‘befektetés, a legjobb hírnévszerző módszer, a má­sik fél javát szolgáló, szerződésekben vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítése. (veneszj Munkában a palotásiak KC— 6-os felszedő-rakodó gépe — Képek: Szegőfi — Varga József csak pillanat­ra ugrik le, hogy .visszaigazít­sa az IFA magasítóit. — Azért ilyen időben sok­kal jobb dolgozni. Három év­vel ezelőtt, hol a répát ástuk, hol a tehergépkocsit, akkora volt a sár. Ha jól emlékszem, még januárban is akadt be- takarítatlan terület. Hamarosan csak a kavargó por mutatja, merre jár. Hiába. A jó idő minden percét ki kell használni. A palotási termelőszövetke­zet 150 hektáros cukorrépa­tábláján is két gép dolgozik. Akad munkájuk bőven. Az öntözéstől akkorára híztak a répák, mint egy-egy kisebb­fajta görögdinnye. A táblaszéleken asszonyok sürgölődnek — mint Vájná Tamás, a termelőszövetkezet elnöke mondta — így jóval kevesebb termés vész kárba, a gép ugyanis nem képes a for­góban tökéletes munkát végez­ni. S ami megtermett, azt nem lehet nem betakarítani. A nagy munka szombaton kezdődött a földeken, de mindjárt megindult á szállí­tás is a selypi cukorgyárba.- Mennyi lesz a termés? — kérdezem az elnököt.- A tervezett biztosan — válaszolja, s ez elég is. A pa­lotás! termelőszövetkezetben nem szokás az „alátervezés”. — Nagyobb baj — folytatja Vájná Tamás —, hogy a két gépsorból az egyik az alkat­részt „termeli’. — Nincs alkatrész? — Csak így van. Az egyik gépből kiszereljük, hogy a másik mehessen. A műhelyben meg kihordócsigákat gyárta­nak az emberek a fejezőgép­hez. — Akkor alaposan elhúzó­dik a betakarítás. — Október közepére vár­juk a cibakházi termelőszö­vetkezet HERRIAU-jét. Már második éve segítenek ne­künk. A munka azért halad a ré­patáblán, legfeljebb a beava­tottaknak tűnik lassúnak. A felszedőgép a vastag répacsík­kal birkózik, amelynek ered­ményeként a vontató pótko­csija hamar megtelik. Itt sem kell messzire vinni a terhet, a rakodógép a tábla szélén ügyel, ne nőjjön túl nagyra a prizma. Nincs kapkodás, ide­geskedés, van viszont munka- szervezés, ami a nehézségek ellenére is zökkenőmentessé te­szi a betakarítást. Á cukorra szükség van, s ezt jól tudják a palotási termelőszövetkezet­ben. Z. * NÓGRÁD - 1980. szeptember 25., csütörtók 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom