Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-24 / 224. szám

A tgyúrt álé a tervet Piaci patthelyzet? 0 A mélypont 100,5 volt Felfelé a lejtőn ? Nem könnyű manapság el­igazodni a világpiac dzsun­gelében. Könnyen megeshet, hogy ami ma érvényes a pi­aci viszonyokra annak né­hány hét elteltével éppen az ellenkezője hat. Aki tehát gazdasági sikerekre tart igényt, legyen jó érzékkel megáldott, mozgékony üzlet­ember, aki képes az összes szálat egyszerre a kezében tartani, s a változásoknak megfelelően gyorsan dönteni Külön fűszerezi a receptet, a nagyvállalatoknál az, hogy a szerződéseket a jelenleg ér­vényes helyzet szerint a való­színűsíthető tendenciákat hozzászámítva kötik meg. Ezeket utólag visszamondani már bajos, hiszen a partner joggal érvényesíti az anyagi konzekvenciákat, s előfordul­hat, hogy a „bánatpénz” na­gyobb érvágás, mint a kedve­zőtlenné vált feltételek közti teljesítés. Az acélpiacon világszerte dekonjunktúra figyelhető meg. Hatalmasak a minőség­gel szemben támasztott igé­nyek, a felkínált árak ugyan­akkor egyre szerényebbek. Ez, valamint az energiaárak emelése kényszerítette a Sal­gótarjáni Kohászati Üzeme­ket arra, hogy újra elővegye és alaposan átgyúrja az egy­szer már elkészített export­tervet — Mennyiben tudtak még menet közben módosítani? — kérdeztem Mészáros Ottót, a vállalat gazdasági igazgató- * ját. — Elsősorban azokhoz a termékekhez nyúltunk hozzá, melyeket a megváltozott kö­rülmények mellett csak jelen­tős ráfizetéssel tudtunk volna kivinni. A huzalmű összes exportját egyötödével csök­kentettük, a hegesztőhuzal kivitelét 33 százalékkal fog­tuk vissza. Az ötvözött acél­ból készült és a kovácsolt, sajtolt gyártmányok határon túli értékesítését egyharma- dával. Csökkentettük a vé­kony falú, hosszúvarratú he­gesztett cső kivitelét is. Az ezek miatti dollárbevétel ki­esésének ellensúlyozása­képp emeltük a hidegen hen­gerelt termékek és a szög ex­portját. Mindez együtt annyit tesz, hogy az eredetileg ter­vezett vállalati export meny- nyisége 15 százalékkal csök­kent, a piaci munkával vi­szont sikerült elérni, hogy a dollárbevétel nem változott. A SKÜ termékeinek érté­kesítési feltételei azonban to­vább romlottak. Előadódnak egészen furcsa helyzetek is: a melegen hengerelt huzal például drágább, mint a belő- la készült szeghuzal. Emelke­dett azoknak a termékeknek a száma, melyeket a gyár rá­Változik a tv-nézők magatartása A nyugatnémet tv-állomá- soknak felül kell vizsgálniuk programjaikat és adásidejü­ket. Ugyanis — ezt mutatja, egy tömegkommunikációs kutatók által folytatott vizs­gálat — a tv-nézők szokásai az elmúlt négy évben megle­pő módon megváltoztak: az átlagpolgár a korábbinál ke­vesebb időt tölt a képernyő előtt, és már nem lehet olyan könnyen kielégíteni igényte­len műsorral. A „Tendenci­ák a tv-nézők magatartásá­ban” című tanulmány szerint havi átlagban a felnőttek 1979-ben 4 órával, a gyerme­kek 2 és fél órával keveseb­bet nézték a televíziót, mint még 1976-ban. A korábbinál kevésbé érdeklődnek minde­nekelőtt az amerikai krimik, a westernfilmek és a tudo­mányos-fantasztikus filmek iránt. Biztos, hogy bekapcsol­ják a tv-t, viszont a hírek­nél és a magazinműsoroknál. Azt, hogy a tv-nézők infor­matív és igényesebb progra­mokat részesítenek előnyben, mutatja, hogy egyre többen nézik a politikai és Kuuurá- lis adásokat, a klasszikus ze­nei közvetítéseket, vagy a tör­ténelmi filmeket és az irodal­mi alkotások megfilmesítését. A nézők „józanabbak”, a ko­rábbihoz képest kevésbé pasz- szívak, és a tv-programok „egyre kevésbé lelkesítik őket”. fizetéssel ad el külhonban. S bár mellettük jó néhány más árú tisztességes hasznot hoz, az összkép mégis az. hogy a vállalat exportja veszteséges. — Ez viszont sürgős lépés- kényszer. Mit kívánnak és tudnak tenni ebben a hely­zetben? — A kiindulópont az, hogy rosszul exportálni nem szabad — válaszol a vállalat gazda­sági igazgatója. — Nemcsak azért, mert nincs nyereség rajta, hanem azért is, mert a belföldi árak szoros kapcso­latban vannak a külföldön érvényesítettekkel. Másfelől, viszont az is tény. hogy a népgazdaságnak szüksége van a dollárbevételre. Nekünk tehát még alapképzési érde­keinket részben feladva is kö­telességünk odáig elmenni, hogy nullszaldóval exportál­junk, azaz olyan feltételek mellett, hogy ha nyereségünk nincs is rajta, legalább nem fizetünk rá. — Csakhogy most ]6 né­hány termékükre kifejezetten ráfizetnek. — A veszteségeket más in­tézkedésekkel ellensúlyozzuk, mert szociálpolitikai és bér- politikai elképzeléseinkről nem mondhatunk le. Ellensú­lyozni is addig lehet csupán, amíg a belföldi értékesítés nyereséges, amíg a szép hasz­not hozó gyártmányokat kül- ' földön a terveknek megfelelő­en tudjuk eladni, s amíg ez nem megy a belföldi ellátás rovására. — Kézenfekvőnek tűnik a következtetés: miért nem szüntetik meg a veszteséges termékek exportját? — Mert ez ellenkezik a népgazdaság dollárérdekelt­ségével, s éppen ezért nem egyezik bele a minisztériu­munk. Ügy tűnik: ez patthelyzet Legalábbis, ami a piaci vi­szonyokat illeti. Csakhogy az értékesítést sohasem csupán a piac dönti el. Hiszen az elfo­gadtatni kívánt ár tükre a gyáron belüli termelékeny­ségnek, az alkalmazott tech­nológiáknak, a munkaerő-gaz­dálkodásnak, a költségek ala­kulásának. S ezek már olyan kategóriák, melyek jócskán kívül esnek a patthelyzetem Szendi Márta Rossz napok jártak tavaly a Nógrádi Szénbányák tiribe- si aknaüzemére, ami a negye­dik Élüzem cím elnyerése után szinte arculcsapásként hatott. Végeszakadt a hosszú sikersorozatnak, és ha a no­vember—decemberi hónap nem sikeredik úgy, mint ahogy, hát negyedszázezer ton­nát könyvelhettek volna el a tartozik rovatban. Így azon­ban csak tizennyolcezer tonná­val kevesebb szenet írhattak be adósságnak, a tervezettnél. A szóbeszéd már-már el is temette a tiribesi bányát, nem adva neki két-három évnél többet a működésre, s a jól­értesültek már a bezárás pon­tos időpontját is tudni vélték. Tény: megindult lefelé a lej­tőn az üzem. Kudarc kudar­cot követett, amit sokan az új vezetésnek tudtak be, má­sok a szénvagyon végességé­nek, s meglehetős gyakoriság­gal hivatkoztak olyan objek­tív okokra, mint a geológiai viszonyok roppant kedvezőt­lenné válása. — Még vezetők is. — Szabad-e minden sikerte­lenséget a geológiai rendelle­nességekre „ráfogni?” Mihalik Sándor főmérnök mondja: — Nem! Az viszont igaz és megtámadhatatlan tény, hogy a bányászat nagy kockázatot és sok bizonytalanságot rejt magában, s éppen ezért van kedvezőtlenebb helyzetben más iparágaknál. A lehető leggondosabb tervezés és vi­szonylag jó megkutatottság ellenére is, gyakorta nem tud­juk, mit hoz a holnap, mit rejt előttünk akárcsak két- három méternyire is a föld mélye. Ezek, a néha rendkí­vül gyorsan változó, objektív viszonyok bizony erőteljesen befolyásolják az eredmények alakulását. S ha nem tudunk rövid időn belül túllenni rajtuk, dolgozhatunk megfe- szülésig anélkül, hogy ez több­lettonnában, jobb minőségben, önköltségben megmutatkózna. Más kérdés azonban, hogy ne az események „vigyék” a ve­zetőt, a munkáskollektívát, hanem az ember próbálja meg befolyásolni azokat. — Tavaly ez, bármily szé­pen hangzik Is, nem sikerült. — Nézze! Jó egynéhány kedvező év után, amikor szin­te alig kellett új frontot nyit­Az 1980-as év változásait Jelzi, hogy új szint kap az akna­torony is: a Pásztói Építő-, Szerelő- és Szolgáltatóipari Szövetkezet dolgozói narancssárgára festik. (Bábel László felvétele) , huzamosan erkölcsileg megnőnek, és társadalmunk legjobb értékeinek tiszteletet és megbecsülést kiváltó élenjáró hor­dozóivá lesznek. Így mondhatjuk el, hogy a kommunista mivolt nem kiváltság, de kiválóság, nem előny, de felelős­ség és énék is egyúttal. Miután a párttag nem „általában” tartozik a párthoz, nem elegendő, hogy valamely szervezetnél pusztán nyil­vántartsák, hanem aktív szervezeti életet kell élnie, cselek­vőén részt kell vállalni alapszervezete mindennapi mun­kájában. Csak így valósulhat meg a rendszeres eszmei, po- likai, szervezeti kapcsolat a párt és tagjai között. A párttagság alapfeltételei közé tartozik a tagsági díj rendszeres fizetése. Ennek nagysága a méltányosság figye­lembevételével a párttag jövedelmével arányosan progresz- szíven megállapított. A tagdíjfizetés — bár a párt műkö­dése szempontjából nem lebecsülhető jelentőségű —, első­sorban nem anyagi kérdés, hanem mindenekelőtt a párthoz, s tagsággal vállalt ügyhöz való politikai és erkölcsi vi­szonyulás. A párttagság lényegi vonásaira utalóan, a párt szerve­zeti szabályzata határozza meg a kommunisták jogait és kötelességeit. Ezek elválaszthatatlan egységben léteznek, ér­vényesülnek. A jogok gyakorlásának és a kötelességek tel­jesítésének módja és kerete a párt szervezeti életében, mindennapi munkájában való rendszeres részvétel. A párttag alapvető kötelessége: szolgálni a szocializmus ügyét, kiállni a társadalom érdekeiért, terjeszteni a párt eszméit, cselekvőén képviselni a párt politikáját, aktív köz­életi tevékenységet folytatni és erősíteni a pártnak a tö­megekhez fűződő kapcsolatát. A párttag felelős a párt előtt szűkebb környezetének politikai, eszmei fejlődéséért is. Kötelessége tenni minde­nütt a politikai hangulat formálásáért, az emberi, munka­helyi, magatartásbeli viszonyok ^alakításáért. Törekedjék naponta megnyerni a párt politikai céljainak munkatársait, ismerőseit, válaszolva kérdéseikre, eloszlatva kételyeiket, meggyőzve őket eszméink, céljaink helyességéről. Ne fe­ledjük az igazságot, amire Kádár János a XII. pártkong­resszuson is figyelmeztetett: „ma is érvényes tapasztalat, amire az egykori illegális munkában tettünk szert, hogy igazán, szívből, teljes erejével csak az van velünk, akit meggyőztünk”. A kommunistának ez a kötelessége nem ha­tárolható el időben, térben, nem ér véget a munkaidő be­fejeztével, a munkahely kapujánál, a lakóhely határán! Az általános követelmények mellett — azokkal össz­hangban — a kommunistáknak konkrétan — időről időre — meghatározott kötelességeik is vannak, ezeket a párt­megbízatások tartalmazzák. Ugyanis a párttag közéleti, tár­sadalmi aktivitása nem korlátozódik a határozatok magya­rázatára, képviseletére és végrehajtására, hanem magába foglalja a napi cselekvő részvételt a határozatok előkészí­tésében és gyakorlati végrehajtásában is. A párt politikájának megvalósításában azonban csak az a párttag tud érdemben részt venni, aki kellő elméleti és politikai felkészültséggel rendelkezik. Ezért a párttag­nak elsőrendű kötelessége, hogy elsajátítsa a marxizmus— leninizmus alapjait, gyarapítsa elméleti, politikai ismerete­it, általános műveltségét. A kommunista párt tagjának lenni eszmei alapokon él­lő, harcos világnézeti és politikai elkötelezettséget jelent. A párttag kötelessége, hogy minden szocializmusellenes jelen­séggel szemben tanúsítson forradalmi éberséget. Fel kell lépjen minden olyan jelenséggel szemben, amely veszé­lyezteti a párt egységét, akcióképességét. Eszmei küzdelem­ben leplezze le a burzsoá ideológia és erkölcs megnyilvá­nulásait és személyre való tekintet nélkül tárja fel az ész­lelt hibákat. Társadalmunk szocialista vonásainak erősítése megköveteli, hogy leküzdjük mindazt, ami elveinktől ide­gen, előrehaladásunkat fékezi, ami túlélte magát, elavult. A jogok-kötelességek kölcsönös feltételezettségéból fa­kad: ahogyan a párttagnak joga, hogy kötelességei legye­nek, ugyanúgy kötelessége, hogy jogaival éljen. Alapvető joga, hogy pártfórumokon bármely kérdésben véleményt mondjon, bíráljon, javaslattal, beadvánnyal forduljon a kü­lönböző pártszervekhez és észrevételeire — megfelelő párt­fórumon — érdemi választ kapjon. Szervezeti szabályzat­ban rögzített jog védi a párt tagjait a kritikai észrevétel miatti esetleges megtorlástól. S joga — az illetékes párt­szervnek pedig kötelessége —, hogy a párttag, személyét érintő döntés előtt megismerje —, illetve megismertesse — a vele kapcsolatos véleményt. Alapvető elvi kérdéseket kivéve — a párttagnak lehet külön véleménye, s azt meg­felelő pártfórumon elmondhatja. Külön véleményét azon­ban — a döntés után — nem hirdetheti, s a vonatkozó határozat végrehajtását köteles minden erejével szolgálni. A jogok és kötelességek ebben a tekintetben is elválasztha­tatlan kapcsolatban állnak egymással. | ár ma és a következő években legfőbb feladatunk a párt XII. kongresszusa határozatának eredményes végrehajtása. Feladatainkat — közismerten — meg­nehezült, a korábbiaknál is bonyolultabb külső és belső feltételek között kell megoldanunk. Más tényezőkkel együtt ez is a pártmunka színvonalának további emelésére ösztö­nöz. A párt vezető szerepének hatékony érvényesítése pe­dig csak úgy képzelhető el, ha következetesen érvényt szer­zünk a párttagokkal szemben támasztott megnövekedett kö­vetelményeknek. S a párttag a növekvő követelményeknek akkor tehet eleget, ha fokozza erőfeszítéseit a párt iránti kötelességeinek teljesítésére és jogainak gyakorlására. Dr. Bandur Károly ni, dőlt a szén, várható éolt a készletek megcsappanása, s minden, ami ezzel együttjár. De voltak más okok is. — Mint....? — Néhányan közülünk még mindig nem értették meg, hogy a reánk háruló felada­tok végrehajtása négyszáz­nyolcvanhármunkra van ki­szabva. És ebből mindenkinek ereje és képességeinek teljes latbavetésével kell kivenni a részét.. Azóta már egyre ke­vesebben vannak fent az iro­dákban, s tudásukat produk­tív munkahelyeken kamatoz­tatják. — De azért — gondolom — nem néhány ember „lecsopor- tosítása” eredményezte, hogy a múlt évhez képest a helyzet gyökeresen megváltozzék. — Nem! — mondja Fodor Gyula bányamester. — Ren­geteg előkészítő, szervezési munka érezteti jótékony ha­tását, s némiképp javultak a fronti körülmények is. Hang­súlyozom, csak némiképp, hi­szen pillérfrontokat fejtünk, ami azzal jár, hogy kettő he­lyett négy vágatot kell folya­matosan átépíteni és nagyon sok, korábban már kihajtott vágatot kell harántolnunk. Ezek, mondanom sem kell, sok többletmunkát igényelnek és csökkentik a teljesítményt. — És mégis... — Mégis — folytatja a mon­datot a főmérnök — eddig több mint tizenegyezer tonnával több szenet küldtek felszínre brigádjaink a tervezettnél és emellett háromszáz méterrel hosszabb vágatot hajtottunk ki.’ — Mindezt csak úgy? — Tudja, a sikertelenség lehangolja az embert, a sike­rek, még ha kezdetiek is, szinte doppingszerként hat­nak. No, meg ismerve a vál­lalat más aknáinak, s magá­nak a vállalatnak a nehézsé­geit, és tudva, hogy Tiribes helyzete újra felértékelődött, még jobban érezzük a reánk háruló felelősséget. A január­ban megkezdett lendület to­vább tart és szeretnénk még többet termelni. Persze úgy, hogy az előkészítési egyensúly megmaradjon és folyamatos átmenetet tudjunk biztosítani 1981-re. Mondjam, hogy idén júliusban, amikor a mély­ponton voltunk, a teljesítmé­nyünk akkor is 100,5 százalék­ra sikeredett. — Mégis — nem kerülgetve a forró kását, mondják már meg: mi okozta a pálfordulót Tiribesen? Fodor Gyula bányamester: — A fentebb már említet­tek, s az Is igaz: a dolgozók munkakedve sokkal masabb a jelenlegi vezetésnél. — És a sértődött emberek? — Nincsenek sértődött em­berek ! Mert, ha * egy vezető megértéssel, őszinte nyíltság­gal „nyúl hozzá” akárkihez, s tudatosodik benne: másutt na­gyobb szükség van rá, az át­helyezés sosem vált ki ellen- reakciót. Sőt, nagymértékben befolyásolja a lent dolgozók hangulatát. Felfelé jön hát a lejtőn a tiribesi aknaüzem, s Biztosak abban, felérnek a csúcsra is. Egy tavalyi kínos-keserves há­romszázhatvanöt nap után... Karácsony György r£>GRÁD - 1980. szeptember 24., szerda 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom