Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-17 / 218. szám

Rimócon jártunk

„ Biztos te is

Rimócon az utóbbi években a népművelők gyakran váltották egymást. Nem sokáig melegítették a klubkönyvtárban levő vezetői széket.

— Nekünk is gondot és problémát jelent a gyakori személycsere. Mire valaki megismeri a falut, az embereket, a helyi lehetőségeket és szokásokat, itthagy minket — kesergett Bakóné, Valkó Zzuzsanna tanácstitkár.

— Az ifjú népművelő ún rá a munkájára és veszi a kalapját, vagy a tanács adja a kezébe a kalapot?

— Mind a két eset előfordult. A képesítés nélküli népművelőkkel szerződést kötünk, amelynek meghoszabbítása a két félen múlik. Egyrészt a fiatalon hogy megtalálta-e a helyét a faluban, s tovább akar-e ténykedni, másrészt a tanácson és a felsőbb szakmai irányításon, hogy elégedett-e a végzett munkájával.

— Mi az oka annak, hogy Itt Rimócon ilyen nagy a fluktuáció?

— Három éve függetlenített klubkönyvtárvezetői státusz kaptunk. Addig tisztelet- díjas látta el ezt a feladatot. A meghirdetett állásra eddig képesített népművelő nem jelentkezett. így kénytelenek voltunk képesítéssel nem rendelkező, érettségizett fiatalokra bízni a klubkönyvtár vezetését. Nem akarok senkit sem megsérteni, de el kell ismerni, hogy kevés szakmai ismerettel rendelkező fiataloknak nem könnyű ezt a munkakört ellátni. Többen nem is tudják, hogy mire vállalkoznak. A mindennapi munka során döbbennek rá, milyen nehéz, szerteágazó, bonyolult az, amit csinálniuk kell. Természetesen ezzel nem azt mondom, hogy képesítésnélküli egyáltalán nem tudja ezt a munkakört betölteni. Annak, akinek megvan a rátermettsége, szorgalma, kitartása, akaratereje, az sok mindent pótolhat- A nagy fluktuációhoz hozzájárult olyan tényező is, mint férjhez menés.

Ocsovai Magdolna az idén érettségizett Szécsényben, három hónapja a rimóci klubkönyvtár vezetője.

— A szécsényi tánccsoportban táncolok és Salgótarjánba néptáncoktatói tanfolyamra járok. Balogh Ferenc, a szécsényi művelődési központ vezetője ajánlotta ezt a munkahelyet. Örömmel elfogadtam, mert népművelési szakon akarok továbbtanulni és dolgozni.

— Egy most érettségizett 18 éves fiatal kevés szakmai ismeretekkel hogyan tud egy ilyen felelősségteljes munkakört ellátni?

— Valóban kevés szakismerettel, tapasztalattal rendelkezem. Ezt megpróbálom úgy áthidalni, hogy több és gyakori segítséget, tanácsot kérek a szécsényi művelődési központ dolgozóitól és a járási szakvezetőktől. Ha lehetőségem adódik, akkor a népművelő szakot is szeretném elvégezni levelező úton.

— Ebben a munkakörben nagyon fontos a helyi ismeret. ..

— Igen. Számítok a helyi vezetők támogatására, együttműködésére, különösen a társadalmi vezetőség munkájára. Szeretnék jól és eredményesen együttdolgozni az iskolával, a KISZ-szervezettel. Igaz, a fiatalok úgy fogadtak, hogy: nem sokáig maradsz, biztos te is elmész.

Szeretném — legalábbis ami rajtam múlik — az ellenkezőjét bebizonyítani.

— Munkája során mit szeretne megvalósítani?

— Jelenleg van egy pávakörünk, amelyet Kobela And- rásné vezet. Néptánccsoportot, színjátszókört akarok létrehozni. A fiatalok érdeklődési körétől függően a helyi lehetőségeket figyelembe véve egy-két szakkört beindítani. A KISZ ifjúsági klub munkáját segíteni. Azt elérni, hogy az emberek jól érezzék magukat a kultúrházban, gyakran eljöjjenek közénk.

Sikerül-e a fiatal, képesítés nélküli népművelőnek gyökeret eresztenie Rimócon, vagy növeli azoknak a számát, akik rövid idő után ott hagyták a klubkönyvtárat? A kérdésre csak a jövő adja meg a választ. A feleletet a fiatal népművelő, a rimóci fiatalok, a község vezetői, a tömegszervezetek, társzervek vezetői, a klubkönyvtár társadalmi vezetősége, a mindennapi tevékenységével elkezdte „írni.” Sz. F.

A televízióból jelentjük

Szegvári, riporter

Otthonosan mozog a legkülönbözőbb témákban. Minden érdekli ami emberi, ami mai életünkkel kapcsolatos Kiportjai vitára késztetők, közélet: töltésflek. Ügy szenvedélyesek, hogy a riporter kimondva, kimondatlanul provokálja s nézőt.

Szegvári Katalin az i«kola padjaiból került a televízióba.

— Még egyetemista voltam, amikor 1368-ban a «portrovat riportereket kereseti, nem nyilvános pályázaton. háromezer Jelentkező kő ül választottak ki tizünket. Noha nem akartam sportriporter lenni, e lovaiban kezdtem kQlsOz- ni. Az egyetemet u" -ben végeztem el — magyar—német szakon —, s isis ben iűdu : a llét című műsor, azóta ott dolgozom.

— Szerencsésen indult a pályám. Igen sok szakmai segítséget kaptam Vivray Tamástól, aki akkoriban rlporterstúdlót is vezetett. Másfél évig működött ez a stiidió, aztán abbamaradt. A fiatal riporterek szakmai képzése azóta sem megoldott.

— Pályakezdésem felbeestilhetet- len segítsége Balogh Mária névé- hez kapcsolódik. Másfél évig min- den riportjához. munkájához elkísértem, figyeltem, mit hogyan csinál. A szó legszorosabb értelmében ellestem tőle a szakma titkait.

Aztán Szegvári Katalin megjelent a képernyőn. Sikeres és Izgalmas filmek riportereként. Az utóbbi időben egyre többet látjuk,

— Elégedett?

— Nem vagyok elégedetlen. Harminckét éves koromra olyan lehetőségeket kaptam, amilyet kevés kortúrsam. Kipróbálhattam a magtrr. képességeit, bukhattam kőkrditozméti.yelr nélkül. Most az Utóbbi időbet- túl sokat is va- gyt'-s hzperayő'i. Azért, mert kévés-in vagyunk riporterek. De ennek megvan az a veszélye is, hot:'- nem lehet eléggé felkészül ni egy-egy műsorra.

— Miben áll a riporter felkészülése?

— Sokszor igen hosszú előzetes ismerkedés, utánjárás, a téma tanulmányozása előzi meg a film elkészítését. De ugyanakkor hagy ni ketl. hogy az élet befolyásoljon, különösen a dokumentumfilmeknél, A Jó filmet az élet produkálja a maga furcsaságaival, olykor meghökkentő módján.

— Filmjei mindig izgalmasak, közéleti ihletésűek. A nézőben indulatokat, gondolatokat ébresztenek. IV portjai után órákig vitatkoznak a nézők.

— Nem ismerek ilyen kategóriákat, hogy kritikai, vagy pozitív film. A pozitív példával is lehet

kritizálni és viszont. Meggyőződésem, hogy a kritikai hangvételű filmmel is lehet jó hangulatot teremteni. Ha másért nem, azért, mert meggyőzi az embereket, hogy nálunk nagy nyilvánosság előtt is lehet a hibákról, nehézségekről őszintén beszélni. Soha nem készítettem filmet olyan célzattal, hogy valakinek, vagy valakiknek jól „odavágjak”. A va!6ságfe!tárő filmek értelmét abban látam, hogy a részleteken túl a nagyobb^ összefüggések láncolatát mutassa meg. Az emberek részismereteit a magam eszközeivel kiteijesítsem.

— Emberi sorsok, drámák bontakoznak ki filmjein. De mindig többet kapunk, mint egyszeri, egyedi esetek bemutatását. Szeg. várit a társadalmi háttér érdekli, ezért is olyan konstruktivok, alakító szándékűak riportjai.

— Ezek az esetek csak alkalmak, szimbólumok, amelyeken keresztül kibonthatom mondanivalómat a társadalom problémáiról. A társadalmi haladás olyan akadályairól, negatív szemléletről, téves nézetekről akarok szólni, amelyeket meg akarunk és meg is lehet változtatni — Az ilyen fii- mek aztán a nézőket is állásfoglalásra késztetik. v

(Kádár)

Gazdagító találkozás

A „Lyra Eltingen” fúvószenekar nagy sikerrel szerepelt a nagybátonyl bányásznapon 11 Josef Polster vezényletével.

Játszottak a salgótarjáni főtéren, játszottak a nagybáto- nyi bányásznapon és játszottak a szécsényi fúvószenekari találkozón a múzeumkert1 ben. Ahol hallották őket, mindenütt összeverődtek az emberek, s pár perces hallgatás után elismerő szavakkal illették játékukat. Ugyanígy szólt egy bányászzenész is, aki júliusban kint járt Leon- bergben. Sőt, ő még — de bizonyára sokan mások is — a dicsérethez azt is hozzátette: profiszinten játszanak ezek az amatőrök.

Akikről szó van, körülbelül 1300 kilométerről érkeztek, a Német Szövetségi Köztársaság egyik ércbányavidékéről. Leonbergből. A fúvószenekar miért viseli mégis a Lyra Eltingen nevet? Mert amikor a múlt század végén, 1879-ben megalakult, akkor Eltengen önálló település volt, ma pedig Leonberg egyik jelentős városrésze.

Franz Wallen ta, az együttes ügyvezető elnöke a salgótarjáni, Nógrád megyei vendégszereplés ideje alatt mindvégig nagy figyelemmel kísérte a fellépéseket, s igyekezett a legkedvezőbb feltételeket megteremteni csoportjának. Az együttes összetételéről, életéről, ő, valamint Josef Polster karnagy nyilatkozik.

— Milyen céllal alakult a fúvószenekar, milyen feladatot tűzött most maga elé?

— Kezdettől fogva a legteljesebb szórakoztatás volt a célunk. Először szűk körű, kicsi közösségeket érintő ünnepségeken, aztán szélesebb körben, munkahelyi, egyéb társadalmi ünnepségeken játszottunk. Magunkat és másokat szórakoztattuk, csekély ellátásért. A szórakoztatás célja ma is megvan, ez látszik egyébként műsorpoli- tikánkon, bemutatott darabjainkat ugyanakkor fontos

feladatunknak tartjuk a népzene ápolását. Körülbelül 300 zenemű akad a repertoárunkon.

— Hány fellépésük van

évente?

— Harminc körüli. Városi

ünnepeken, évfordulókon játszunk, esetenként jótékony- sági céllal — feleli Franz

Wallenta, aki zömök, szőkésbarna hajú, magas homlokú, fekete fényvédős szemüveget viselő férfi.

— Kik alkotják a jelenlegi együttest?

— Tagjainak fele különböző üzemek munkása: esztergályos, villanyszerelő, pékmester, vagy tisztviselő. Másik fele Iskolás. Érdekesség talán még az, hogy a zenekarban rengeteg a családtag. Apa játszik együtt a fiával, vejével, vagy éppen testvérek muzsikálnak együtt. Megemlíthetem például Schien papát és két ikerfiát, a Leyrer nővéreket, Pfitzenmai- ert és két fiát, valamint Wiedmaier urat, a fiát és veiét.

— Ezek szerint, no és a látványból ítélve is, nincsenek utánpótlás gondjaik. Hogyan érik ezt el?

— Évenként reklámozzuk zenekarunkat az iskolákban. 10 éves kortól bárki tag lehet, taníttatjuk is.

Josef Polster, aki 1972 óta vezeti az együttest, még hozzáfűzi: — Rendszeresen megcsináljuk, hogy a levélszekrényekbe dobunk be felhívó cédulákat, s akik jönnek — nem kell kész zenésznek lenniük —, azokat tanítják az idősebbek, miután elláttuk hangszerrel őket. Ha aztán annyira tehetségesek, hogy nagyobb út állhat előttük, az egyesület zeneiskolában taníttatja a fiatalokat.

A zenekar legfiatalabb tagja 15, legidősebb 73 éves. A tagok száma 40, az utánpótlásé 34, utóbbiak 10—14 év közöttiek. Az egyesületnek, mely fenntartja a zenekart, 150 tagja van. Egy évben 25 márka a tagdíj.

— A zenészegyesület ebből fenn tudja tartani magát?

— A tagdíjakból nem. A városi tanács évente 3000 márka támogatást nyújt, de még így is kevés a pénzünk. Ezért építettünk és bérbe adtunk egy vendéglőt, egyszer egy évben jó bevételű utcabált rendezünk. E forrásokból létezünk, valamint társadalmi munkában építettünk egy klubházat öt éve, ahol próbatermünk van, közösségi helyiségünk és a már említett vendéglőnk, — mondja az ügyvezető elnök, aki menedzseri feladatokat lát el.

— Milyen benyomásokat szereztek magyarországi vendégjátékukon?

Franz Wallenta elmosolyint- ja magát: — Legszívesebben jövőre is visszajönnénk. A salgótarjáni bányászzenekar, a lakosság nagyon szívélyesen fogadott bennünket és gondoskodik legjobb kényelmünkről. A zenészeket kísérő családtagok is kitűnően érzik magukat.

Hasonlóakat mond a karnagy. aki az előbb még ooe- ranyitányt, bányászdal-fel- dolgozást, My Fair Lady ze- neszémot vezényelt többek: között:

— Nem tudok mást mondani: viszontlátásra.

A leonberg-eltingeni Lyra zenekar szeptember elején töltött megyénkben hat napot, viszonozva a salgótarjáni bá- nvászfúvósok júliusi vendégjátékát. Tanultunk tőlük, például zenei kultúráltságot,' figyelmet. De ők is gazdagodtak: zenei stílus- és ember- ismeretben. Emlékezetes találkozás volt Ittlétük mindkét fél számára.

(ok)

<•■■■■>

..........•nem............. .............................................................................................................................................................................................................................................iiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiuiiiiiiiiiimiiiiiniiiiitiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiii.............................................................................................................

2.

— Lehet, hogy csak úgy tettek. Lehet, hogy csak játszanak. Tudja, fiatalember, a felderítés játék is. Szellemi, logikai játék. Pókerarccal kell játszani, és tudni kell blöffölni is. Nézze, milyen szép ez a virág... hogy is hívják?

— Magnólia.

— Remek. Magnólia-akciónk első lépéseként maga ellenőrzi a saját híreit. Ha a hirek igazak, akkor következhet a

Magnólia-akció második szakasza.

— Lesz tennivalóm abban is?

— Nézze, Dan. Ha a maga hírei igazak, akkor maga nagyon fontos dolgot fedezett fel. Ilyenkor két út közül választhatunk: vagy menesztjük magát, mint az ellenséges ügynökség hozzánk beépített emberét, vagy bizalmat kap továbbra is. Még nem tudom, mi lesz a döntésem... ne haragudjon meg ezért.

4 NÓGRÁD - 1980. szeptember 17., szerda

— Értem, főnök. Én nem akarok bizonygatni semmit, de egyrészt: a híreimért felelősséget vállalok, másrészt szeretem

ezt az ügynökséget, harmadrészt: tisztelem a maga bölcsességét. Egyébként ön dönt, belátása szerint.

— Helyes, örülök, hogy megegyeztünk. Kérem, holnap ugyanilyenkor hívjon fel, hogy megbeszéljük a Magnóliaakció részleteit.

— Köszönöm, főnök. A viszontlátásra.

Jones kezet nyújt a fiatalembernek, aki jól szabott, pompás ruhájában elsiet. Jones jegyzetel, még egyszer szemügyre veszi az Einstein-szobrot, föláll. Odalép a szoborhoz, s a szobor szeme sarkából kiemel egy apró szerkezetet Nagyítót vesz elő, s a minikazetta szélén, fölnagyitva olvasható: MGB. „Legalább ennyi előnyünk legyen” — mondja félhangosan, sóhajtva. Zsebrevágja az apró szerkezetet, a nagyítót, s elindul kifelé a parkból. Míg távolodik, hirtelen tavaszi zápor indul, ernyők bomlanak, a park hirtelen kiüresedik, a szél fenyegetően fúj: mintha a természet is tudná, hogy most a világban valami fontos dolog történik. A pad előtt már egész kis tócsa áll, látszik benne a magnóliabokor virága. A szól összefodrozza a vizet, de a magnólia — törékenyen ugyan —, de mégis jól látható. Egy szirom hullik a tócsába.

Jones prüszköl, mint egy ázott kutya. Charlie nevet rajta, a többiek dermedten nézik főnökük szárítkozását, esetleg forgolódását.

— Talán fedjük be a Feltalálók Kertjét..; — mondja Charlie, és vörös haját olyanra borzolja, mint amilyen most a Főnök megázott üstöké.

— Idesüss, Charlie... Azért ez mégiscsak valami... — És felmutatja az apró készüléket

— Öcska poloska, Jones. Téged még érdekelnek az ilyesmik? Vannak sokkal korszerűbb módszerek is.

— Tudom, Charlie, de most nem a módszer a lényeg.

— Hát mi, aranyfőnököm?

— Az, hogy az MGB beindult. Megmozdult. Lépett. Ez a

bizonyíték.

— ö... Dán hozta a hírt? — Charlie is megkomolyodik, hiszen a hivatásáról, s mellesleg az életéről van szó.

— Igen, a hírt Dán hozta. De ez a kis poloska bizonyíték, hogy az MGB tényleg beindult. Frissek, üdék, dolgoznak, mint az első napos tengerészjelöltek. Azt hiszik, bírják a tempót. De szerencsénk van. Légy szíves, küldess egy üres poloskát a Feltalálók Kertjébe, s tétesd Einstein szeme sarkába. Van nekünk is MGB jelű poloskánk?

— Van hát, Főnők. Mink nincs nekünk?

A Feltalálók Kertjében még esik az eső, de Jones egyik munkatársát ez nem zavarja: esernyője alól pillogtatva gyorsan megtalálja Einstein szobrát. A szobor szeme sarkába illeszti a kazettát, s eltávozik.

Fiatal nő érkezik a kertbe. Fóliakabátjában mulatságosan fest, zörög, zizeg, emberi alakja alig felismerhető. Az Elnstein-szoborhoz érve, a szobor bal szeméhez nyúl, de ott nincs, amit keres. A jobb szem sarkában azonban megleli. Kicsit megáll a mozdulatsorban, mint aki nem Jól emlékszik valamire. Aztán megfordul, indul el. A pad előtti tócsába véletlen belelép, a magnóliaszirom látszik a talpén.

Városi utca. Este van, de még mindig esik az eső, a nedves aszfalton jól látható a fényreklámözön színes ragyogása. A fóliakabátos nő tűnik fel, siet valahová. Felnéz egy épület homlokzatára. A homlokzaton ez olvasható: GÉNBANK. A nő összébbhúzza magán a kabátot, siet tovább. A Génbank épületéből kilép Mária. Beül az épület előtt álló taxik egyikébe, retiküljéből előveszi lyukkártyáját, a taxi elindul. Mária autója — anélkül, hogy Mária kormányozná — elindul. Mária púdert rak az orrára, nézegeti magát a taxi tükreiben, Mária haja hosszú, szőke, hullámos. Bekapcsolja mikrokomputerét, amely egyszerre rádió, magnetofon, és jegyzetfüzet, zenét hallgat. Hosszan szól a zene, Mária zeneszóra autózik. Közben kézitáskájából elővesz egy vörös parókát, szőke fürtjeit belegyömöszöli. A tükrökből egy érdekes arcú, vörös nő néz rá vissza, kiölti rá a nyelvét, nevet. Fiatal, egészséges és szép. Szól a zene, tavasz van és autózik. Mi kell még?

(Folytatjuk)