Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)
1980-09-03 / 206. szám
Mivel fűtünk télen? fii.) Erdőből a fát... Egyik ismerősöm jegyezte meg a minap: — Ma már -a falu is sorban áll a TÜZÉP-telepeken, pedig évekkel ezelőtt még megszólták itt a hegyvidéken azt, aki nem készítette össze magának a télire valót. Ö tudja, nyilván így volt, de hogy ma másként van, az egészen bizonyos. Üj sport van ugyanis kialakulóban, amiből aligha lesz olimpiai versenyszám. Eme új sport képviselőit a megye TÜZÉP-telepei előtt találhatja, aki kíváncsi rájuk. Hogy mi ez az új sport? — Jó napot kívánok! — Van egy kis gondom... — A jövő héten érkezik tűzifánk ! — Honnan tetszett tudni, hogy ez ügyben érdeklődöm? — Hajjaj... mostanában csak ezt kérdezi mindenki. Mikor jön fa, mennyi jön, menynyit adunk. — Miért? Nem annyit adnak, amennyit a vevő vinni akar? — Ne vicceljen! Képzelje el, hogy érkezik egy vagon, az körülbelül negyven mázsa. Ha valakinek ezt mind odaA sorbanállás. Fáért. Egész adjuk, akkor a többi sorbanpontosan tűzifáért. Ugyanis nincs fa. Illetve van, de nem lehet kapni. Nem, ez sem állja meg így a helyét, mert fa is van, kapni is lehet, csak apránként. Akkor hogyan is állunk tulajdonképpen? Egy telefon Rétságra. — Halló, TÜZÉP-telep? — Igen, tessék, Jánosikné beszél. álló talán meg is ölné bennünket. .. — Szóval nincs fa? — Másfél hete nincs. — Mikor lesz? — Nem tudom, előre senkit nem értesítenek. Talán a jövő héten... — Ha lesz, mennyit adnak ki? — Egy vevőnek? Tíz mázsát. Tartórendszerek Paksra A paksi atomerőmű számára építenek hatalmas teherbírású tartórendszereket a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregységében. A majd tízezer négyzetméteres szerelőcsarnokban Répás Ferenc és Csikós Árpád fedettívű hegesztőautomatával munkálja meg a szerkezet egy elemét. Fotó: P. E. — Tehát, aki ötven mázsát akar vinni, az ötször jön? — Házhoz szállítjuk, egy mázsa 9 forint 30 fillér. Ha ötszörre kapja meg az ötven mázsát, az ugyanannyiba kerül, mintha egyszerre kapná meg. Csak csöndben jegyzem meg, hogy erre a megoldásra semmiképp nem illik a takarékos jelző... Telefon Balassagyarmatra. — Kedvezményes tüzelőutalványom van, tűzifát szeretnék venni. — Uram, tűzifám nincs. — Kivel beszélek? — Badó János, telepvezető vagyok. — Mikor lesz? — Talán a jövő héten. — ötven mázsa kellene. — Nem megy, egyszerre nem megy. Sorban állnak az emberek, uram, nem adhatok többet húsz mázsánál. — Tehát három fuvar. — Kettő. — Húsz meg húsz az negyven és nekem ötven kellene. — Kettőbe belefér. Ne kísérletezzünk tovább. A helyzet mindenütt ugyanaz. Itt élünk az erdő közepén és nincs tűzifánk? Ez lehetetlen. A vonal másik végén Makói Oszkár, az Ipolyvidéki Erdőgazdálkodási és Fafeldolgozó Vállalat igazgatója. — Jó napot kívánok. Az a hír járja, hogy nincs tűzifa. Mit mond ön erre? — Azt, hogy van és nem is kevés. — A vállalathoz tartozó romhányi kerület műszaki vezetője is ezt mondta, azzal a megszorítással, hogy az a bizonyos tűzifa még az erdőn van. — Sajnos, igaz. Ha ismeri az erdőt, akkor tudja, mit jelent esőben, agyagos hegyoldalon fát vontatni. Lehetetlen. Egyszóval, a kedvezőtlen időjárás miatt némi késedelmünk van. Viszont folyamatosan szállítottunk egész évben és ez most sem szünetéi. Két hét végén mintegy hatszáz dolgozónk igyekezett pótolni a lemaradást. Év végéig 38 ezer tonnát kell a megrendelőknek leszállítanunk és ezt minden körülmények között teljesíteni fogjuk. A tél beálltáig a TÜZÉP-telepeket feltöltjük. — Nyugdíjasok nem jutnak hozzá a maguk 10—15 mázsa fájához. — Mert mások három télre elegendőt „bespájzoltak”. — Tehát nincs ok pánikra? — Nincs. Legyenek türelemmel és megértéssel. A megjavult idő miatti dömping- szállításra nem készültünk fel, nincs ehhez elegendő járművünk. Az ősz végéig utolérjük magunkat. (Folytatjuk.) Hortobágyi Zoltán Bányavállalatunk gondjai Meddőkkel boldogulni nagyon nehéz Interjú Zsuffa Miklós vezérigazgatóval Ez az év változó eredményeket hozott a Nógrádi Szénbányák számára. A részsikerek ellenére most a bányászatra vonatkozó terv több fontos mutatójától elmaradásban vannak. Az elmaradás okairól, a hibák kiküszöbölésének módjairól beszélgettünk Zsuffa Miklós vezérigazgatóval. — 1980. a föltárás, az előkészítés éve lett a terveik szerint.' Ennek megfelelően a korábbitól kisebbre vették a mélyművelésű széntermelés tervszámait. Most mégis lemaradásról adhatnak számot a vágathajtásban. Vannak-e ennek emberi okai is, vagy csak a geológiai viszonyok a ludasak? — Az idei feltárási tervünk feszített. Ennek a munkának a nagyságát a széntermeléshez szoktuk viszonyítani. Normális , körülmények között ezer tonna kitermelendő szénre tizenkét-tizenhárom méter vágathajtás jut. Nálunk ebben az évben ezer tonnára tizenhét-tizennyolc folyóméter vágathossz jutott. Ez komoly feladat! Hogy időarányos tervünktől az utóbbi hónapban lemaradtunk, ennek több oka van, ezek hasonlóak a termelési lemaradás okaihoz. Az eredményes vágathajtáshoz ismernem kell többek között, mj van előttem. Ha fúrássai megkutathatatlan területen haladunk, sok a kockázat. Idén sajnos ért bennünket néhány kellemetlen meglepetés. De ezek a vágathajtó csapattól vagy a közvetlen irányítóktól függetlenek voltak. Vetők, széntelep-elvékonyodá- sok. Ilyen akadályokkal szemben sokkal kisebb az elérhető teljesítmény. Ellensúlyozásuk nagyobb erőfeszítést igényel munkástól, vezetőtől egyaránt. Vannak szubjektív, részben a vezetéssel összefüggő problémák is. Előfordult, hogy a csapat jelezte, milyen műszaki gondjai vannak, a vezetők mégis késve intézkedtek, vagy felemás volt az intézkedés. Nem volt idejében biztosító- anyag a munkahelyen, vagy hiányzott valamilyen tartalék alkatrész. Tapasztalható helyenként az is, hogy nem mindenki egyforma akarattal dolgozott. Az egyik aknaüzemben, mindegy melyikben, két csapat csaknem egyforma körülmények között meddőben halad. Az egyik rakodógéppel dolgozhatott, a másik — egy nemrég alakult ifjúsági brigád — lapátolt. Meddőt lapátolni! Ez nagyon nehéz. Mégis megközelítően ugyanolyan gyorsan haladtak, mint a másik, a géppel rakodó csapat... — Igen. Az ottani KISZ- titkár, Balázs Pali is mondta nemrég, hogy az az ifjúsági brigád „jó srácokból” áll. — Szóval a lelkesedésen, vagy ahogy mondják, a „hozzáálláson” is sok múlik. Több helyen hasonló probléma volt a kiszolgáló munka- folyamatokban. A tmk-mun- kák akadozása kihatott a produktív csapatok munkájára is. — Ezek mind olyan gondok, amik az aknaüzemeknél találhatók. Itt bent, a központban követtek-e el hibát? — A műszaki feltételek konkrét megteremtése elsősorban a közvetlen vezetés feladata. Vannak persze olyan hibák is, amikkel kapcsolatban nem lehet a vállalat igaz. gatóságát sem felmenteni. Mert az operatív termelés - irányító osztályok mérnökeinek, technikusainak közvetve a napi feladatokhoz is van közük. Részükre funkcionális feladatok vannak megjelölve. Például a fúrási, robbantási munkák tökéletesítése, koordinálása, az ezzel kapcsolatos jó módszerek átvétele és így tovább, mindez sokrétű feladat. Közvetlen anyagi érdekeltségük is fűződik az osztályok dolgozóinak az üzemek tervteljesítéséhez, a kitűzött funkcionális feladatok végrehajtásához. Mégis előfordul, hogy egyes technológiai feladatok nem valósulnak meg, elmaradnak a várt teljesítmények. Ezekben az esetekben ___ n yilvánvalóan fennáll az ille- háttá, tékes vállalati osztálynak és a dolgozónak a felelőssége is. — Az a fáma, hogy itt, a központban viszonylag sok olyan ember dolgozik, akik korábban máshol magasabb beosztást láttak el, s idekerülé- sük mindenképpen „lefelé” irányuló mozgást jelentett. Érezhető-e ennek a körülménynek valamilyen hátránya: például merevség, nehézkesség, ötletszegénység? — Többször hallottam már hasonló megjegyzéseket. Valóban dolgoznak az igazgatóságon olyanok, akiket korábban — többségükben nem is saját kezdeményezésükre — kiemeltek más munkaterületre. Ekek az elvtársak összeskettő pedig elmaradt a tervtől. A különbség kialakulásában közrejátszottak-e egyik oldalon emberi erények, másik oldalon emberi hibák? — A két lemaradó aknánál olyan nehézségek jöttek közbe a második negyedévben, hogy mi az év hátralevő részére kénytelenek voltunk megváltoztatni eredeti feladataikat. Külön munkabizottság vizsgálta meg, hogy az előállott helyzetben milyen feladatmódosítás szükséges ahhoz, hogy a négy aknaüzem egyforma erőfeszítésre legyen késztetve. Az aknák eredeti tervteljesítési helyzete tehát jelenleg nem fejezi ki arányosan az emberi erényeket, vagy a mulasztásokat. Felmérést végeztünk például arról, hogy az aknák vezetői milyen gyak_ ran látogatják a munkahelyeket, ezen belül hányszor délután, hányszor éjszaka; az aknák között nincs jelentős különbség az ellenőrzésekben, de a hiányosságban igen. Egy. részt későn ismerték fel a kialakult nehézségeket, lassú a kiadott intézkedések végrehajtása. Másrészt néhol kapkodni kezdtek. Az egyik főmérnök például azt hitte, hogy az adott helyzetben helyes, ha átveszi a termelés közvetlen irányítását, kiiktatva a közbeeső vezetőket. Persze nem bírta a hajszát, nem is bír— Széntermelésben a meny- nyiségj lemaradás mellett minőségromlás is bekövetkezett. Ennek okául legtöbbször azt hozták föl, hogy a front biztosító berendezések túl magasak az itteni szénréteghez, s így a szén közé más is keveredik. Mért választottak ilyen magas biztosítókat? Hiszen a kiválasztásban a bánya igénye a mérvadó. — Ehhez tudni kell, hogy különböző vastagságúak a széntelepek. Ingadozik a magasságuk egy adott széntelepen belül is. Ezt az ingadozást még fúrólyukkal sem lehet biztosan megállapítani. Néhány helyen váratlanul elségében becsülettel ellátják vékonyodhat _ a szénréteg, és feladataikat, semmivel sem dolgoznak rosszabbul, mint a többiek. Az a tapasztalatom, hogy ezeknek a dolgozóknak a többsége lelkiismeretesen törekszik megoldani feladatát és munkájukban jól tudják hasznosítani más területen szerzett tapasztalataikat. is. Szüségesnek tartom megjegyezni, hogy az ilyen jellegű megkülönböztetése az embereknek igazságtalan és bántó. Sőt hátráltatja kialakítani azt a közmorált, amely nem tekinti „bukott” embernek azokat, akiknek új beosztásuk kevésbé rangos a korábbitól. — A félévi eredmények szerint két bánya sikeres volt, iitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiniuiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiEiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiii az egyéni teljesítményekkel, és a munka társadalmi hasznosságával. Feltétlen indokolt, hogy a bérek a teljesítménnyel arányosan, az érvényes bérszabályozási rendszer céljainak megfelelően alakuljanak. Általában a kifogástalan teljesítményt nyújtó dolgozót, az átlagosnál jobban kell díjazni akkor is, ha csak tartja a magas teljesítményt, még inkább, ha azt növeli. Ahol a normakövetelmények szigorúak, de a teljesítés nem éri el a kívánt szintet, meg kell vizsgálni ennek főbb okait Ha nem a dolgozó vagy kollektíva tehet erről, hanem bizonyítható a szervezetlenség, az anyaghiány stb., akkor ezeken kell változtatni és nem az alacsony teljesítményeket kell jobban bérezni, mert attól még az egyének, '<jilek- tivák nem lesznek többre képesek. A munka szerinti díjazás elvének érvényesítését elsősorban a munkahelyeken kell megvalósítani, mivel itt állnak rendelkezésre azok az információk, amelyek alapján megbízhatóan értékelhető a dolgozó munkájának eredményessége, szorgalma, ügyessége, munkához való hozzáállása. Napjainkban bérpolitikánk egyik legtöbbet vitatott kérdése a bérek, teljesítmény szerinti differenciáltságának mértéke. A megye több üzemében úgy gondolják, hogy az ösztönző hatást legjobban a mozgóbérek arányának növelésével tudják fokozni. Helyes alkalmazás esetén meg is van ebben a lehetőség. A gyakorlat azonban azt igazolja, hogy sok esetben a mozgóbérek inkább szolgálják a bérek kifizetésének tervszerű biztosítását, mint az ösztönzést. Igazolják ezt az első fél évben elért megyei vállalati eredmények és a kiadott bérfejlesztések arányai is. A mozgóbérek év közbeni kifizetésénél nagy az óvatosság és kevés a kockázatvállalás. Ez is, de a dolgozók bérbiztonságának érdeke is megköveteli, hogy egy tervidőszakban az elért eredményekkel a tervezett kereset- növekedéssel arányosan az alapbérek is növekedjenek. Önmagában sem az alapbér- emelés sem a mozgóbéremelés nem kiáltható ki egyedüli ösztönzési formának. Nem szabad elfogadni azt az álláspontot, hogy az alapbér jelenléti díj, és ezért csak a mozgóbérrel lehet ösztönözni. Lehet, sőt, biztos vannak munkahét lyek, ahol ez így van, de ebből nem az következik, hogy minden bérfejlesztést prémiumra, jutalomra kell fordítani, hanem sokkal inkább az, hogy helyre kell állítani az alapbérek becsületét. A szakszervezeteknek is fel kell lépni minden olyan magatartás ellen, amely gátolja az ösztönzés hatásfokának növekedését. Ne engedjék meg, hogy az év első felében visz- szatartsák a béreket, és ugyanakkor az év végén követelmény nélkül kiosszák azt. Az ösztönzés hatékonysága növelésének hitelét meg kell alapozni. A differenciált bérezés elve alkalmazásánál szemléletbeli problémák is közrejátszanak. Az elmúlt évtizedekben ható nivellációs gyakorlat a dolgozók szemléletében erős nyomokat hagyott. A szakszervezetek fontos feladatát képezi, hogy nevelő, tudati orr Hó tevékenységükkel megváltoztassák ezt a szemléletet. A mozgalom növekvő felelőssége megköveteli, hogy segítsék megértetni a dolgozókkal a népgazdaság továbbfejlődéséhez elkerülhetetlen intézkedések szükségességét, és közben határozottan őrködniük kell, hogy a dolgozók alapvető szociális' és jövedelmi viszonyai ne szenvedjenek csorbát. Nagy gondot kell fordítani a munkavégzés feltételeinek megteremtésére is. Tehát a munka jobb megszervezésére, a feladatok. egyértelműbb meghatározására, a végzett munka mennyisége és minősége szerinti értékelhetőségének biztosítására, az anyag és alkatrész folyamatos ellátására. Ezek elengedhetetlenül szükségesek a dolgozni akarók és a dolgozni tudók hatékony anyagi ösztönzéséhez, ahhoz, hogy mindenki azt nyújtsa, amire valóban képes. A bérből és fizetésből élők érdeke is, hogy reális követelmények alapján dolgozzanak, hogy a többletmunkával arányosan növekedjék keresetük. Fontos, hogy az üzemi bérpolitika kialakítása és gyakorlati alkalmazása során megfelelő szerepet töltsön be üzemi demokrácia. az vállalaton belüli érdekeltségi rendszereket, bérformákat, teljesítménykövetelményeket a bér- fejlesztés felhasználásának elveit mindenkor szükséges megvitatni a dolgozókkal, és figyelembe kell venni a jó, tárgyilagos észrevételeket és javaslatokat. A dolgozók bevonása nélkül ugyanis nincs megalapozott vállalati bérpolitika, nem szolgálhatják hatékonyan a gazdasági célkitűzések elérését, az életszínvonal emelkedését. Az üzemi demokrácia különböző fórumai jó lehetőséget biztosítanak ahhoz, hogy a szakszervezetek megértessék és elfogadtassák a dolgozókkal a differenciált bérezési elv helyességét és szükségességét. Általános gyakorlattá kell válnia bérgazdálkodásunkban, hogy aki jobban és' többet dolgozik, az többet is kapjon a társadalomtól. Medved Károly, SZMT vezető titkár ez csak a vágathajtás közben derül ki, de ez már későn van ahhoz, hogy hozzá igazítsuk a biztosítószerkezet beszerzését A berendezés magassága ötvenhatvan centiméter határ között változtatható. Am a mi medencénkben a telepvastagság nagyobb határok közt ingadozik. Arra pedig nincs lehetőség, hogy több méretű biztosítószerkezet álljon rendelkezésre egy adott területen. A gondon úgy próbálunk segíteni, hogy üzemek között és más vállalatokkal kooperálunk. Most például Borsoddal tárgyalunk. Vékonytelepi berendezést kérünk tőlük, s cserébe vastagtelepit adunk át. — A mostani ismeretei szerint mik a föltételei annak, hogy teljesítsék a módosított tervet? — Az említett nehézségek miatt jelentős lemaradás alakult ki termelésben is, vágathajtásban is. De Ménkesen szélesedni fog és jobb körülmények közé kerül az Alfa ereszkei front. Szorospatakon folyamatban van már a kényszerítő okok miatt elhalasztott beszerelése az OR—4-es front, biztosítónak. Szeptemberben Szorospatakon beszereljük a Borsodból kapott vékonytelepd önjáró biztosítóberendezést. Reméljük, ezzel a módosított tervet teljesíteni tudjuk mindkét aknánál. Kányáson a vékony telep és a laza homok- főte miatt a legutóbbi hetekben ki kellett szerelnünk a maróhengert, ezért mindkét fronton fejtőkalapáccsal dolgoznak a bányászok. Bízunk benne, hogy a nehézségek ellenére az eddig a tervét túlteljesítő Tiribessel együtt — Kányás is végrehajtja feladatát. A mélyművelésű széntermelésben bekövetkezett lemaradást nagyobb külfejtéses termeléssel igyekszünk pótolni. Molnár Pál NÓGRÁD - 1980. szeptember 3., szerda 3
