Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-13 / 189. szám

Kísért a Parkinson-törvény ? Képtelödés az egri buszon Strand ott! Strand itt ? F elszedték egyszer va­lahol a Járdát. Minden­napi dolog ez, mint ahogyan az is, hogy a csa­tornamunkák elvégzése után nem hozták rendbe. És — sajnos — még abban sincs semmi rendkívüli, hogy a jel­zés nélkül hagyott úthiba bal­esetet okozott. Ne tirtassuk ezúttal, hogy hol történt —, szinte bárhol történhetett vol­na. városban, vagy faluhe- 1 ven. Még a folytatása is: a balesetet . szenvedő kártérí­tést követelt, s a közmű- az ú1 fenntartókra, azok a ta­nácsra ott megint valaki más­ra mutogattak. A felelőst c*ak bírósági úton lehetett megtalálni. Hasonló eset egy vállalat­nál: valaki leesett egy áll­ványról. A vizsgálat megálla­pította, hogy azért az egyet­len állványért nem kevesebb, mint hat különböző szintű ..testület*’. főosztály, csoport volt felelős. Vagyis — senki. Oldalakon át sorolhatnánk tovább a példákat. Nemhogy szokás, vagy divat — íratlan törvény lett lassanként az, hogy egy-egv helyi érvényű rendelkezésnek egész sereg gazdója van. Ami egyben azt is jelenti, hogy egyáltalán nincs gazdája. Hiszen, mire az igazi felelőst sikerülne megtalálni, az már árkon-bok­i-on túl van, nyugdíjba ment, vagy az ország túlsó felébe helyezték, felelősségre vonni semmiképpen nem Vehet. Való igaz. hogy némelyik hi­vatalt ma is csak onnan vesz észre az állampolgár, hogy itt- ott találkozik rendelkezései­vel. Néha csupán akkor ér­tesül erről is, amikor megsze­gi a nem is ismert rendelke­zést — például valamelyik házkezelőség sokadszor mó­dosított házirendjét. Ám az is igaz —. s mi tagadás, leg- lójbbszor ez az érem másik o:dala —, hogy takarékos ko­runkban nemegyszer az ön­magát is feleslegesnek tartó hivatal akarja így bizonyíta­ni létjogosultságát Néhány hónappal ezelőtt a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnöke mondta el: nem új jogszabályokra van szükség, hanem a már koráb­ban kiadottak pontos és lel­kiismeretes megtartására. Amit egyszer, közérdekből írásba foglaltak, annak van és kell, hogy legyen hatása, ered­ménye. Ha tisztességesen vég­rehajtják. semmi szükség a megismétlésre. Ám a másod­szor, harmadszor, sokadszor ugyanarról kiadott intézke­dés — lett légyen az egyéb­ként bármilyen fontos —, semmit nem visz előbbre. Csak a papírt, no meg a fe­lelőtlen felelősség számát sza­porítja. Vajon nem lehetne-e meg­szüntetni az olyasféle értesí­téseket, mint amilyenek na­ponta száz-, ha nem ezerszám­ra mennek ki a címzettekhez, s amelyben mindössze azt köz­li az Illetékes Hivatal, hogy az állampolgár tartozása, vagy követelése 0 forint 0 fillér? Vagy —. ami ennek fordított­ja látszatra —. hogy X válla­lat tartozik ennyivel, meg annyival, miközben a szom­szédos íróasztalon fekszik a befizetést igazoló postai ér­tesítés? Legkevésbé sem kita­lált esetek ezek — még erő­sebb példákat is felhozhat­nánk. A z ország —. vagy azon belül egv megye, egy város, egy község, egy vállalat — fejlődését előse­gítő rendelkezésekre terrné- szetes|n szükség van, ezt senki sem vitatja. De azt sem lehet kétségbe vonni. hogy ma mindenféle szintű, fokú és rendű — nemegyszer pár­huzamos — intézkedéseknek olyan tömege van érvényben, amit a legképzettebb jogászok sem tudnak átlátni. Felső szinten most készül a jogsza­bályok összevonása, egysze­rűsítése. Ennek azonban csak akkor lesz igazán foganatja, ha a sok helyi érvényű ren­delkezés között is rendet csi­nálnak az arra illetékesek. S mindenekelőtt: ha az intéz­kedések világosak, érthető­ek, és egyértelműek lesznek, ide értve azt is, hogy megne­vezik a végrehajtásukért és annak ellenőrzéséért felelő­söket is. Ez mindjárt garan­tálja, hogy nem kell ugyan­arról még egyszer-kétszer, vagy többször is újabb intéz­kedést hozni. Nem utolsósorban: így mér­hető a hivatali munka „ter­melékenysége”, vagyis az, hogy mennyire operatív. Szűk gazdasági kereteink között pedig nagyon meg kell gon­dolni, hogy mennyi és mi­lyen hivatali apparátust tart­son fenn az ország: csak any- nyit és olyat, amennyire és’ amilyenre a valódi munka el­végzéséhez van szükség. Par­kinson világhírű „törvénye” azt mondja: „Egy munka mindig annyira terjed ki. hogy ki­töltse az elvégzésére felhasz­nálható időt”. És: „a hivatal­nokok száma és a munka mennyisége semmiféle kap­csolatban nem áll egymással”. Nálunk — kell, hogy meg­legyen ez a kapcsolat. Két­ségtelen, hogy sok az „intéz­kedést önmagáért szülő” író­asztal, s hogy olyan időket élünk, amikor talán minden eddiginél jobban takarékos­kodnunk kell a munkaerővel, a szellemi energiával is. S amikor a lényeges kérdések­re kell összpontosítanunk az erőket, ennek érdekében köz­érdekű. felelős intézkedése­ket kell kiadni és végrehaj­tani. Párhuzamos intézkedések, jelentéskérések, soha sehol nem hasznosítható kimutatá­sok elkészítése és határidő­re beküldése fölöslegesen ter­heli az állami, tanácsi, tö­megszervezeti, vállalati ap­parátusokat — nemegyszer több hivatalt, intézményt ugyanazzal a papírmunkával. Nincs semmiféle csodaszer mindezek megszüntetésére, az ésszerű munkaszervezesre —, s az inkább tetézné a túlbur­jánzó adminisztrációból szár­mazó gondokat, ha most szer­vezési tanácsadóikkal és ha­sonló újabb intézményekkel próbálnánk az egyszerűsítése­ket. H a van biztos sikerrel kecsegtető módszer, az , csak egyetlenegy le­het: az ésszerű gondolkodás. Mindig azelőtt, hogy a teen­dőiket írásba foglalnák. v. e. A magyar kultúra Lengyelországban Reggelenkint zsúfolásig tel­nek az egri autóbuszjáratok, ha nem látja, el sem hinné az ember, mennyien vállalr ják a kétórás zötykölődést- rázkódást, hogy aztári az eg­ri medencék valamelyikében lubickolhassanak, s úgy dél­után négy óra tájban szedjék cókmókjaikat, s újra bő két­órás buszozás (leégett háttal, az úszásban kifáradt karok­kal, árnyékban Is 35 fokos hőmérsékletben) után Salgó­tarjánba érkezve, egy kelle­mes élmény birtokosai lehet­nek. Megkérdezheti az olvasó: négy és fél órás utazás föl- ér-e a strandolás örömeivel? Megéri-e, hogy 64 forintot csupán buszra adjon az em­ber azért, hogy a szomszéd megye székhelyén eltöltsön néhány órát? Aztán megkérdezheti az ol­vasó azt is, a megyeszékhe­lyen miért vajúdik már las­san évtizedek óta a fürdőzés kérdése, mert, hogy — kora­beli lapokból tudjuk —, ko­rábban Salgótarjánban „für­dőkultúráról” is beszélhettek, s nem is a város legszélén. Persze, bizonyára nem hasz­nálhatták tömegek, de az ak­kori igények mennyiségi és minőségi követelményeinek jobban megfelelelt. És mint­hogy múltidézéssel, s teoreti­kus magyarázatokkal ugyan­úgy nem lehet feleletet adni, ahogyan a strand attól nem válik stranddá, mert annak nevezték el, éppen ezért meg sem kísérlem a válaszkere­sést. Csupán azt a néhány gondolatot vetem papírra, amelyek útban, hazafelé, az egri busz zökkenői közben ju­tottak eszembe. Jó dolog vakáció idején ki­szabadulni a városokból, be­barangolni a természetet, megismerni új tájakat. Csak­hogy a vakáció kellemetlen meglepetéseket, veszélyeket is tartogathat. Már eddig is sok áldozatot követelt a für­dés, az önfeledt napozás a ringó gumimatracon, mert közben a szél egyre beljebb sodorta az embert a tó köze­pe felé... A lengyel—magyar kultu­rális kapcsolatoknak régi, immár hagyományos múltja van mindkét országban. Veronika Zielinska az IN- TERPRESS tudósítója az el­múlt időszak legjelentősebb kulturális eseményeit szedte csokorba. Az elmúlt 35 évben a len­gyel mozikban 227 magyar filmet vetítettek, a zenei rendezvényeken pedig 297 együttes és 1058 szólista mu­tatkozott be. A színházak 111 magyar darabot tűztek műsorukra és az országban 23 magyar színházi társulat szerepelt. Magyar festők, szobrászok és grafikusok al­kotásaiból 358 kiállítást ren­deztek. A lengyel kiadók 241 magyar szépirodalmi művet jelentettek meg. Változatlanul nagy az ér­deklődés Lengyelországban a magyar nyelv iránt. A var­sói egyetemen 1952 óta mű­ködő magyar szakon több­száz hallgató szerzett diplo­mát. A varsói Magyar Kul­turális Intézetben minden év szeptemberében kétéves magyar nyelvtanfolyamot indítanak, ide is sokan je­lentkeznek. Az egyik kalo- wicei középiskolában pedig bevezették a magyar nyelv kötelező oktatását. Továbbfejlődtek a színházi kapcsolatok. 1978-ban mind a két országban „színházi és zenei napok”-at rendeztek, amelyek során Lengyelország­ban 10 magyar bemutatót tartottak. Nemrégiben a varsói Teatr Polsi Csurka István „Házmestersirató” cí­mű darabját mutatta be. A zenei napok keretében 34 koncertet rendeztek. A len­gyel szimfonikus zenekarok évente több magyar bemu-( tatót tartanak. A „Varsói ősz” zenei fesztiválon is gyakran hangzanak fel ma­gyar szerzők darabjai. Egy év alatt 56 százalékkal volt több a halálos vízi ‘Bal­eset, mint tavaly. Éjjel-nappal rendőrök százai s több mint háromezer önkéntes rendőr teljesít szolgálatot a Balaton partján biztonságunkért, öic figyelmeztetik a túl mélyre merészkedőket, segítenek a bajba jutottakon: 5 év alatt 620 embert mentettek ki a Balatonból. Igaz, az idei nyár nem ké­nyeztet el bennünket, de azért előfordulnak igazán meleg na­pok is. Ilyenkor nemcsak a gyermekeket, hanem a für- dőzö, napozó felnőtteket is fe­nyegeti a napszúrás veszélye. Néhány jó tanács sohasem D élelőtt tíz órakor Stol- werk Vendel a gyári híradó stúdiójában fog­lyul ejtette Trahoma újítási felelőst, elbarikádozta magát, majd a hangszórókon át kö­zölte feltételeit a túsz- szaba­don bocsátását illetően. Esze­rint öt évvel korábban be­adott újításával kapcsolatosan egyértelmű és végleges választ var. . A sebtében összehívott vál­ságstáb élére dr. Barkách munkaügyi osztályvezetőt ne­vezték ki. A testület — a de­mokratikus játékszabályokat mélyen sértő módon — hiá­nyosan ült egybe, ugyanis az összehívást elrendelő stencil sokszorosítását nem kezdhet­ték el a belső igazgatási osz­tály vezetőjének aláírása nél­kül, ő viszont külső revizori munkán volt. Közben letelt a terrorista által szabott első határidő, minekutána a túsz­dráma helyszínéről tizpercen- ként felhangzott az üzemi lap legutóbbi számának vezércik­ke, amely a termelékenység és hatékonyság helyi relációit feszegette, igen eredeti meg­közelítésben. Nyomban több műhelyből jelentették, hogy a dolgozók kéziszerszámokat, valamint egyéb álló- és for­góeszközöket emelgetnek üte­mesen a magasba. A válság­stáb azonnal az irattárba si­etett, ahol azonban kiderült, hogy az újítási javaslatot há­rom évvel korábban a szak­értői bizottság vezetője vette ki, aki egy évvel később ki­fejtette: az ötlet nem rossz, bár nem teljesen eredeti, ezt ő, mint az adott üzemrész ve­zetője jól tudja, de némi ki­egészítéssel tűrhető újítás len­ne belőle, feltéve, ha társ­szerzőként a maga elképzelé­seit hozzáadná az ügyhöz. A válságstáb úgy ítélte meg, hogy a terrorista által meg­szabott végső határidő köze­leg, ami 1« látva a merénylő eddigi elvetemült ötleteit — a féléves tervlemaradás biztos bekövetkezését eredményez­heti. Ezért úgy döntöttek, hogy a szóban forgó újítást — dokumentáció hiányában is — elfogadja, egyetlen jogos szer­zőjének kétezer forint ötlet­díjat ajánlanak meg, s kiváló újító címet adományoznak neki. A műszaki igazgató- helyettes megnyugtatólag hoz­zátette : — Ez még nem jelenti az újítás bevezetését is! — Sőt, ha Trahoma kisza­badult, kezdeményezhetjük az intézkedés semmissé nyilvá­nítását — fűzte hozzá dr. Bél vállalati Jogtanácsos. Közölték a kompromisszu­mos javaslatot Stolwerkkel. Hosszú másodpercek után jött a válasz: „rendben”. Ekkor azonban a mikrofon körül dulakodás zaja hallatszott, majd egy új hang, Trahomáé szólalt meg az éterben. Pon­tosabban az étteremben, ahol a válságstáb ülésezett. — Itt Trahoma, Trahoma beszél. Kiszabadultam, s most Stol werk van az én fogsá­gomban. A feltételeket nem fogadom el. Ha ő kiváló újí­tó, akkor és minimum érde­mes újító vagyok, s fizetés- emelést kérek. A válságstábban pánik tört ki. Közeledett az ebédidő, amikor az éttermet éhes em­berek özönlik el, akik szem­es fültanúi lesznek az alku­dozásnak. Ebben a pillanatban meg- süketült minden hangszóró, a neoncsövek kialudtak. Traho­ma csodálkozó, majd rémült arckifejezéssel gesztikulált a stúdió üvegablaka mögött, kérdőn böködött a mikrofon­ra, kiabált, de kívülről egy hang sem jutott ki. Szerelők szaladtak minden­felé. Nagysokára egyikük az alagsorból a megszeppent Vandálnéval, a gépműhely ta­karítójával jött felfelé, aki zsinórján lóbált egy villany- rezsót. — Ügy látszik, zárlatos Bar­kách elvtárs — mondta bűn­bánóan. Ekkor felpattant a stúdió ajtaja, s Stolwerk diadalma­san vonszolta maga után Tra- homát, akit a pillanatnyi zűr­zavarban újból foglyul ejtett. A z üzemi lap következő számában nagy vezér­cikk jelent meg, mely kegyetlenül elverte a port az illegálisan gázrezsót, kávéfő­zőt és egyéb magáncélú gé­peket használó, pazarló és fe­lelőtlen dolgozókon. Marafkó László Túszdráma Félálomban az ember gyak­ran képzelődik, bár egyesek ezt álomnak vélik, a hozzá­értők bizton vallják, az alvás folyamata csak később kö­szönt be, tehát az ember a kanyarok, emelkedők, buk­kanok, és rázódások „világá­ban” csak képzelődhet: pél­dául arról, hogy valahol egy város szélén van egy rémek fekvésű tó, körös-körül, , dús lombú fákkal, szerelmesekre, és pihenni vágyó idősekre vá­ró padokkal, néhány mellett sakkasztal, arrább egy játszó­tér. Néha föl-föltűnik egy csónakázó pár a tavon... az­tán föltűnik egy illetékes, aki ellentmondást nem tűrő han­gon elmondja a pádon ülők­nek, hogy sem pénz, sem lehetőség nincs arra a mai gazdasági helyzetben, hogy ilyenféle dolgokra pazarol­junk, mire valaki közbekér­dez, de amikor lett volna rá, akkor miért nem?! A busz hatalmasat zökken, fékezés, az embertömeg előre- egymásra dől: ...Az álomké­pek között megjelenik, a strand, ám a képből valami­lyen okoknál fogva kimarad­nak a medencék, csak egy látható, az is épp üres. most engedik le a vizet. Tisztítani nem lehet, mert nincs gép, pontosabban a gépre nincs pénz. Tovaröppenünk, más­nap van és töltik a meden­cét... hideg a víz, néhány megszállott esdekelve lesi a napot, amely ki tudja, mi­ért rettentően szűkén méri sugarait, csak várjuk-várjuk azt a behemót és lajhár hi­ganycsövet, strapái ja már 9 kicsit gyorsabban magát! De mire föltomászik húsz fölé, már piszkos a víz, üríteni kell.. Kellemes útszakasz, gyönyö­rű panoráma, ilyenkor nem alszik az ember, arra gondol, milyen volt az elmúlt nap. Valamiféle kellemesség önti el, amikor eszébe jut, hogy délben egy 30 tagú diák- együttes adott koncertet, ré­gi slágerek szórakoztatták a fürdőzőket. de mint a gyere­kek is mondották, számukra is jó alkalom a szereplésre, a koncertezésre, akár minden­nap játszanának — termé­szetesen ingyen, a zeneked­velők szórakoztatására. Aztán mit lehet még a strandon csi­nálni? Sokat sportolni!Csak­hogy az ember, különösen Salgótarjánból nem cipekedik labdákkal, tollasütőkkel, asz- talifocikkal, sakkokkal stb. — pláne. ha tudja, hogy mindezek ingyen és bérment­ve rendelkezésére állnak az egri úttörőház jóvoltából, s bárkinek, bármikor, bármed­dig kölcsönadják. minden igazoltatás nélkül, bízva a jel­lemben. Beérkezik a busz Salgótar­jánba, ki-ki hazafelé igyek­szik. Még otthon újra ábrán­dozik az ember, arról, hogy az egymástól való elidegene­dés egyik ellenszere is lehet­ne a strand, ahol ezrek és ez­rek pihennének, szórakozná­nak. üdülnének... de itt már a képzelődés álomba csap át. Olyan álomba, amelyből ne­héz az ébredés. Tanka László Á vakáció veszélyei árthat: sapka és bőrvédő krém nélkül ne menjünk a napra. Magas vérnyomással küszkö­dő idős beteg emberek ne na­pozzanak, — kérjék ki orvo­suk tanácsát. Felhevült test­tel ne ugorjunk hideg víz­be, mert a hirtelen lehűlés szívgörcsöt, légzésbénulást okozhat. Ezt elkerülendő: idegrendszerünket a fürdés előtt zuhanyozással készíthet­jük fel, ami a szervezetet fo­kozatosan lehűti. Végül a für­dés veszélyei közé tartozik a túlzott alkoholfogyasztás is, amely a szervezet reakcióit lelassítja, bénítja. Nem tudni mi okból, a ját­szótereket néhol leoetonozták. A betonba hajlított csökorlá- tokat, mászókákat építettek. A gyerek ezeken tornászik, de egyetlen rossz mozdulat, könnyen leeshet a betonra. Ha a talajra esne, sokkdl ki­sebb lenne a balesetveszély. A gyermek pedig vakmerő nem ismeri fel a veszélyt. A szülőknek, a nyári napközi óvodák felügyelő pedagógusa­inak kell mindent mtgtenni- ök azért, hogy ilyen balese­tek elő ne fordulhassanak. S még jó ha a gyermek a. játszótéren futballozik és nem a kocsiúton. Naponta hány­szor kapjuk fel a fejünket, fékcsigorgásra, mert az au­tósok már régen tudják a szabályt: ha labda kerül elé­jük az útra, biztosan mögöt­te lohol a gyerek is... A szülő nevelje rá gyerme­két arra, hogy játék, szalad­gálás után felhevülve ne es­sen neki a vízcsapnak. Várni .kell néhány percig, ha el akarjuk kerülni a torokgyúl- ladást, a tüdőgyulladást. Er­re is tudatosan kell nevelni a gyermeket. Persze nem úgy, ahogy a minap láttam a haj- dúszoboszlói vasútállomáson. Cs'obog a friss hideg víz a kútból. a hőmérő 30 fok kö­rül jár. Papa-mama kézen fogva hozza csemetéjét a pes­ti vonathoz. A gyerek kitépi magát a kúthoz szalad. Az atya elrángatja: ne igyál vi­zet, majd kapsz a vonaton sört... Az ilyen szülő sem kisebb veszély a gyermekre, a példa­ként felsoroltaknál. B. I. Somoskőújfaluban a Jobb ellátás érdekében új élelmiszerüzlet szolgálja a lakosság szükségleteit. — Gyurko — NÓGRÁD - 1980. augusztus 13., szerda A

Next

/
Oldalképek
Tartalom